Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-07 / 265. szám

DUNÁNTÚLI V/IÁC PROLFTÁPJA! EüVCfÜUETEK] Köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját! MDP BACAN VÁM ECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1954 NOVEMBER 7 Október, a népek tanítója Sűrű pásztói csapkodott a zápor, a. Néva felet szürkén ült a köd, ami­kor 37 évvel ezelőtt az Aurora ágyu- tüzében új hajnal derengett a vi­lágra. Az elmúlt 37 esztendő a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelme óta eltelt közel 4 évtized láng­tengerré változtatta azt a szikrát, amely 1917 november 7-én Pétervá- rott kigyulladt. Lobogó lánggal ég szerte a világon, az emberek száz­millióinak harcos akarata, amely megálljt kiált a kiszipolyozóknaik, megálljt kiált az új háborút szerve­zőknek, az imperialista monopóltőké- ®ek reakciós köreinek. 37 évvel ezelőtt egy országban szü­letett meg a szocialista forradalom, de fellángolása első percében sem v°lt csak a Szovjetunió népeinek belső ügye. Az emberiség legna­gyobb proletár forradalmával — ahogy ezt a forradalmat Lenin ne­vezte, — az egész világon megkez­dődött a szocializmussal terhes ka­pitalista társadalmi rendszer halál­tusája. Az októberi forradalom népe, a for­galom győzelmével a kapitalizmus világrendszerének egyik fontos szá­szán döntő frontáttörést hajtott végre. Kiheverheíetlen csapást mért a kapitalista és földesúri rendszerre ezzel a világ összes dolgozó népei előtt bebizonyította, hogy a kapita­lista kizsákmányolás, az embertelen elnyomás, a nyomor és a szellemi elmaradottság rendszerét meg lehet dönteni. „Évszázadok és évezredeik óta mi vagyunk az elsők, — mondot­ta Lenin az Októberi Forradalom 4. évfordulóján tartott beszédében, — akik azt az ígéretet, hogy a rabszol­gát art ók egymásközti háborújára a ■.válasz“ a rabszolgáknak minden dóven nevezendő, a rabszolgatarlók élleni forradalma lesz, következetesen vógigvittük — és végig is visszük minden nehézség ellenére. Mi elkezd, tűk ezt a dolgot. Hogy mikor, milyen határidőre, és melyiik nemzet prole- prjai fogják befejezni? — Ez nem lényeges kérdés. Lényeges az, hogy a jég megtört, hogy az út megnyílt, 52 irány ki van jelölve.1' Most 37 év múltán 12 ország „800 milliós lakossága menetel Lenin zasz. . 3a alatt a szocializmus útján. 37 m^vel ezelőtt egy ország lépett fel az Lmperialista háború ellen, a béke mellett. Ma az emberiség egvharma. da olyan országok népességéből áll, ^melyek szilárd támaszai a békének 68 gátat emelnek minden háborús mesterkedésnek, minden háborús ^szításnak. 37 évvel ezelőtt az irope- lista hatalmak korlátlan gőggel és ‘dkezhetetlen erővel rendelkeztek gyarmataikon és fosztották ki e né­peket természeti kincseikből. Ma a ndgy kínai nép az új nagyhatalom, d&yszer és mindenkorra elvette az imperialisták kedvét az ilyenfajta ^noókoktól. Korea és Vietnam intő bdjda valamennyi gyarmati hódító I °tt. A gyarmati népek felett vég- ^8 nem lehet már a régi módon ralkodni, a gyarmati és félgyarmati megöli népeinek öntudata, harcos d^zántciága óráról-órára nő. 37 év- g ^ ezelőtt a munkásosztály "többsé- so m^g úgy vélte, hogy a munkás- ^rtnak nincs társadalomalakító ha- Sa- Lenin tanításai ma a kommu- ^ta és munkáspártokat képessé te- í.'k, hogy a nemzetiközi murkásosz- aaly 10 és 10 millióit győzzék meg hogy mit kell tenni a dolgozó szabadságának, boldogulásának 'Vívása érdekében, hogyan kell har- mni a békéért, a demokráciáért, a f^ial,izmusért. 37 évvel ezelőtt a k ^ön még esek megszületett a sza- ^®dság. Ma száz és százmillió ember n®m rabolható kincse ez. A Nagy Októberi Szocialista For- ^dalom nem új lapot nyitott az em_ niség történetében, hanem az egész ®,’> eddigi történelem után egyszer- JhWdenikoriy pontot tett, — s ma v..Sr nemeseik a maga területén, a fjpS egyhatodos részén, de más or­mokban is, hazánkban is, — nem kj^apot nyitott, nem is új karsza- M az emberiség történetében, ha- befejezte az emberiség eilötör- ,• de tét és megkezdte az emberiség történetét, Ebben a gyökeresén megváltozott világban járja a boldogulás útját a mi népünk, a magyar dolgozó nép is. Fiai közül nem egy volt ott, a szü­lető élet új hajnalán, és pecsételte meg vérével népűinknek a szabadság­hoz való jussát. A Nagy Október cso­dálatos koszorújában vérvörösen vi­rítanak a magyar nép rózsái is. A Nagy Október a forradalom bőséges szerető édesanyja ringatta a mi for­radalmunk, a mi forradalmáraink bölcsőjét. Az elmúlt 37 esztendő nagy meg­próbáltatások korszaka volt a ma­gyar nép számára égészen addig, amíg 1945-ben a felszabadító Szov­jetunió végleg leverte népünk kezé­ről a fasiszta uralom és vele együtt a tőkés nagyibirtokos uralom bilin­cseit is. A Nagy Október adta szabadsá­gunk születésének 10. évét éljük. — Történelmünk legnagyobb győzelme — az elnyomás, a szolgaság, a nyo­morúság felett aratott győzelem, — személyes élményként él népünk minden fiában. Semmi baj és nehéz­ség nem homályosíthatja el, hogy a szabadság útján a párt vezette, ve­zeti és fogja vezetni népünket. Naponta újabb és újabb téglasor­ral emeljük a szocializmus csodála­tos épületét, amely arra hivatott, hogy majd egy boldog nép, békés, ragyogó otthona legyen. Az építmény azonban még nincs befejezve. Még csak az alapoknál tartunk. Csak vaksi, földhöztapadt ember lehet, aki elől eltakarják a nagyszerű épít­ményt a földhányások, gödrök, ren­detlen téglahalmok. Viszont fantasz­ta az, aki a féligkész, állványokkal takart, munka alatt álló épületen már a tökéletes harmóniát, a ragyogó márványt, a csillogó díszeket véli fel fedezni, — mintha a kész mű már hiánytalanul előttünk állna. A Központi Vezetőség tavaly jú­niusi és idei októberi határozata, amely lelkesedéssel és bizalommal tölti el népünket, szinte felszakítot- ta a zsilipeket. A Hazafias Népfront alakuló ülésén a legkülönbözőbb tár­sadalmi osztályokból, rétegekből áradt kormányunk, pártunk felé a bizalom. Nép és vezetői egymásra találták; Ez a bizalom fűti népünket új, minden eddigit felü’muló győzel­mek felé. Kik azok, akik most a munka új hőstetteit viszik végbe9 Csupa megelégedett, mindennel ellá­tott, gondtalan ember? Nem! Egyál­talán nem. Sokat változott, javult az életünk az elmúlt 10 évben, igaz. De sokunknak még komoly gondjaik vannak. Mi lelkesíti hát őket a jobb, odaadóbb munkára? Az is:, ha töb­bet termelnek, többet keresnek. De még valami. Népünk érzi, tud a: az a munka, amit most végez, az élet szépségét hozza magával. Célia nem valami megvalósíthatatlan ábránd, hanem elsősorban a jobb. a szebb emberibb élet. Ez a munka: a tíz éves szabadság védelme, Október védelme, minden idegen próbálko­zás, úri elnyomás ellen. A jómódú, szocialista Magyaror­szág célkitűzése hevíti ma minden hazáját szerető dolgozó szívét. Ezért kell harcolni a kommunistának, fá­radhatatlanul erősítve a párt és a tö­megek kapcsolatát. Mert csak a tö­megek aktív harcos részvétele fogia e terveket győzelemre vinni. A nép a tervek sorsának letéteményese. Ezért mondta Nagy Imre is költőnk szavával: „Ha bár felül a gálya, s alul a víznek árja, Azért a víz az úr.“ Pártunk bizalommal fordult az or­szághoz, s bizalomra bizalom, tettre tett lesz népünk válasza. Sok a bai, és sok á gond. De kemény munkánk nyomán lassan múlik a bai. a gond. erősödik az igazság, az emberiesség, a jólét: épül a szocializmus hazánk­ban. Ma a világ minden táján száz­milliók emelik magasra Lenin zász­laját. Ez a zászló a függetlenség, a szocializmus, az emberiség jövő ének zászlaja. Száz és százmillió ember tesz ma hitvallást az egész ■ világon Lenin ügye mellett. És e zászlók alatt menetelők arcán az Auróra ágyúttófben felderengő hajnal fénye sugárzik. Dr. Szántó Károly a Pécsi Pedagógiai Főiskola igazgatója. Éljen a Magy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója! Disz un népség1 a Pécsi Nemzeti Színházban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. év- fordulója alkalmából, szombaton este fél 8 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendezett a Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei és Pécs Városi Bizottsága, a megyei és a városi tanács, valamint a Hazafias Népfront Baranya Megyei és Pécs Városi Bizottsága. Az októberi forradalom 37. évfordulójának köszön­tése ebben az évben még lelkesebb, még forróbb volt, mint az elmúlt esztendőkben, mert az idei évforduló egybeesik hazánk felszabadulásának megünneplésére való készülődéssel. A színház ünnepi díszbe öltözött, a színpadon piros-fehér-zöld drapérián, ötágú csillag kö­zepén aranykeretben Marx, Engels, Lenin, Sztálin arc­képei domborodtak ki. Az elnöki díszemelvényen többek között helyet foglalt Gádor Ferenc, a megyéi pártbizottság másod- titkára, Sziklay József, a megyei pártbizottság harmad­titkára, Czárt Ferenc, a városi pártbizottság első tit­kára, Moór József, a városi pártbizottság másodtitkára. Varga Jenő a megyei tanács elnöke, Györkő Antal a városi tanács elnöke, Sztergár János, a Hazafias Nép­front Baranya Megyei Irodájának vezetője, Bradács György, a B. M. Baranya Megyei Főosztályának veze­tője, Lázár Tivadar alezredes, a helyőrség parancsno­ka, Fexxi László őrnagy, dr. Ernst Jenő Kossuth-díjas professzor, a Pécsi Egyetem Biofizikai Intézetének igaz­gatója, dr. Cholnoky László professzor, dr. Rudolf Ló­ránt professzor. Bogár József SZMT-elnök, Vida And- rásné. az MNDSZ megyei titkára, Felvégi Ferenc, az MSZT megyei titkára, dr. Babies András, a Dunán­túli Tudományos Intézet munkatársa, Martyn Ferenc festőművész. Szabó Samu Kossuth-díjas színművész, Horváth Mihály zeneiskolai igazgató és a politikai, kulturális, valamint gazdasági életünk számos képvi­selője. Felcsendült a magyar- és a szovjet Himnusz, majd Czárt Ferenc elvtárs. a városi pártbizottság első titkára megnyitotta a díszünnepséget. Méltatta a Nagy Októ­beri Forradalom 37. évfordulójának jelentőségét a ma­gyar nép életében, majd Ernst Jenő Kossuth-díjas pro­fesszor mondott ünnepi beszédet. Dr. Ernst Jenő elvtárs beszéde Tisztelt Ünneplő Közönség! Amikor 1917. februárjában a ke­nyérre várók zúgolódó tömegeire kel­lett volna lőniök a leningrádi csa­patoknak, kiderült, hogy a cári klikk és az uralkodó osztály elvesztette a játszmát: a csapatok megtagadták az engedelmességet. A forradalmivá lett nép most az­után rohamlépésiben vitte sikerre az egy évtizeddel korábban vereséggé’ végződött forradalmat, s kezdettől fogva felcsendült valami úi hang. egv biztató zengés, amely hatalmas orkánba torkolva, a felfegyverzett proletáriátus és' parasztság világra­szóló rohamának dübörgésévé erősö­dött és azon az éjszakán, amelynek most 37. évfordulóját ünnepeljük, új. utat nyitott a világtörténelemben. De nemcsak úi utat, hanem jár­ható és mind szélesedő utat is. Tisztelt hallgatóm, persze nem elő szőr emelte fel fejét a meggyötört ember, de valahányszor kinyújtotta kezét az emberibb életért, saétfo.sz- 'ottak a remények, — maradt min­den a régiben, vagy még ’rosszabbá lett. Az uralkodó rend kevés kiválasz­tottja baromi sóiban tartotta a dol­gozó tömegeket, mindig a történelem folyamán. De nem a történelemről akarok beszélni, hanem arról, amit magunk is. átéltünk. Hát volt-e a munkások számá­ra fekete lista? Vagy volt-e a falun 3 millió koldus? Milyen reménye lehetett ezek gyerme­keinek az emberibb életre? Hát nem ebből a „Kánaánfoól“ ván­dorolt-e ki másfélmillió hazánkfia az első világháború előtt? Hát nem volt-e a dolgozó osztályok leánynem- zedének egyrésize vadászterülete az úri osztály férfiainak és nem tartot­ta-e ezt természetesnek ugyanezen úri osztály női rétege? Hát nem fog­laltak-e el a Horthy fasizmus alatt is csaknem minden vezető rangot a magyar honvédségben német vagy osztrák tisztek, kik közül többen még birtokot is ksntak a magyar földből, melynek szülöttei és dolgozói nyomorogtak a Habsburg-hercegek és egyéb idegenek hatalmas birto­kain? Hát ez volt régen a magvar sza­badság! Szabad volt dolgozni a kül­földi és hazai urak számára, szabad volt élelmiszert szállítani Hitlernek szájharmonikáért, szabad volt annak, aki egész nap sein dolgozott, este is szórakozni és annak, aki egész n.ap dolgozott, — ha bírta — este csak mások szórakozását nézni! Szabad volt Derkovics nagyszerű művé­szünknek éhenha’nt és József Attilá­nak öngyilkosságba menekülni. 1 De 1917. november 7-én a nép ök­le olyat csapott a világ tárgyaló­asztalára, hogy megremegtek még az eddig süket falak is! H'ába volt m'nden „finom" fortély, diplomáciai allasság, minden brutális gazság, 1917. november 7-énrik világtörténel­mi nagysága annál inkább kiemelke­dett és világított a megevötört. félre­vezetett emberiségnek. És ettől kezd­ve a rágalmazott, bemocskolt, elhall­gatott novemberi 7-i győzelem ott is kezdte éreztetni áldásos hatását, ahol még létezését is igyekeztek le­tagadni. A forradalom győzelme azt je­lenti, hogy az ember tényleg emberivé tudja, tenni saját sor­sát a földön és azzá is teszi! Erre ad nagyszerű példát a Szov­jetunió, amikor pompás egység­be fogva a hatalmas ország né­peit, építi mind eredményeseb­ben a kommunista jövőt. Ezt a példát követjük mi is, miikor a Hazafias Népfrontban összefogva alapozzuk, meg egész népünk boldog holnapját. Csak mértéktelen ostobaság vagy alattomosság képes tagadni, hogy a korhrrmnistaer.enes szociáldemokra­ták felkarolása, sőt dédelgetáse ki­zárólag a november 7-i forrada’om következménveitő! való félelem eredménye. Csak a forradalom győ­zelmének hatására foglalkoznak az imperialisták — kénytelen-kelletlen a gyarmati népek bizonyos fokú fel­emelésének kérdésével — gyakran őszintén be is vallják, hogv a kom- munlstaellenes küzdelem érdekéiben. 1917 november 7-e orosz elvtarsa- ink aránylag ki« csapatának világ- történelmi tette. És ma? Németországtól a Csendes óceá­nig 966 millió ember építi az új történelmi korszak szocialista- kommunista alapját. Ennek éppúgy jele a moszkvai Lenin egyetem megcsodált monumentalitá­sa. mint az, hogy a kínai anya, már nem eladó rabszolgának tekinti saját leányát. A megvár, cseh, román, szlo­vák ifjúság már nem egymás gyalá­zásábán versenyez, hanem testvéri vetélkedésben az újnak, s a még újabbnak szenvedélyes kimunkálásá­ban. Gyárainkban és hivatalainkban, mezőinken és iskoláinkban a dolgo­zó nép van otthon esned: g minden ocszton. Ifjúságunk jövőjét saját kezében tartja: magánéletét, hivatá­sát é<! házasságát kizárólag egvéni akarata, szorgalma és tehetsége dönti el. A henyélők hetykélkedését a munka és teremtés láza váltotta fel; a reménytelenség és a robot helyett korlátlan lehetőségek és leütésit6 perspektívák állnak az emberek előtt. De nemcsak nálunk virult ki az új élet, ennek reményét árasztja az egész földre november 7-e. Emberfeletti áldozatokat hozott a szovjet nép az új történelmi korszak létrejötte érdekében: a bérgyilkosok és zsoldosok elleni háború idején 30 folkos hidegben jó napnak számított, ha egynyolcad font, azaz 5 deka ke­nyeret kaptak a harcosok. Mikor az ellenforradalmi söpredék ki,takaro­dott a hatalmas birodalomból, rom és fosztogatás jelezte ottjártát. Alig tizenöt év munkájának hallatlan eredményei a diplomata tömeg gyil­kosokat megint csak beavatkozásra ingerelték. Ahol megfordultak a ná­ci gyilkosok és csatlósaik: halál, pusztulás, rablás és rombolás járt útjukon. A Szovjetunió nagy rés za­bén megint élőiről kellett kezdeni az építést; a rablógyilkos náci haderők elől 10 milliónyi lakosságot telepí­tettek át. több család foglalt el egy- egy lakást, de viseltek újra minden nélkülözést és győztek! És mi. tisztelt hallgatóim, mi ugyan mennyire igyekszünk méitők lenni napjaink történelmi nagvsá- gához? Mi is felépítettük a félig rombadönlött országot, régen túlha- 1 adtuik azt a nívót. amelyeP hazánk akár a legkedvezőbb kapitalista vi- szonvek között is még sok évtizeddel később érhetett volna csak el. Ebben oersze benne van a mi megyénk munkája is. De hiba lenne, ha mi is úgy ün­nepelnénk. hogy önmagunkat dicsőít­jük és nem látjuk hibáinkat. Pártunk vezetői önkritikával találják meg sa­ját hibáikat és megjelölik a javítás útját. Ezt a példát mi nem követjük eléggé. Többet beszélünk a nehézsé­gekről, mint .saját hibáinkról és a nehézségek leküzdésének útjáról. J— Mindig fújunk valami divatos szóla­mot, most azt., hogy hibás volt a fel­sőbb vezetés, emelni kell az életszín­vonalat. Persze, feltétlenül és állan­dóan emelni kell az életszín­vonalat, de az igények kielé­gítését csak a kötelességek felismerése és teljesítése hozhatja meg. És főképpen: nézzük meg ala­posan. mit nem tettünk jól mi ma­gunk, tárjuk fel ezt őszintén, hatá­rozzuk meg, mi magunk pút tegyünk jobban most és a jövőben. Lelkesítő buzdítást ad ehhez 1917 november 7-ének világot besugárzó fénye. Ernst Jenő Kossuth-díjas professzor ünnepi beszédének elhangzása után magasszínvonalu kultúrműsor tette felejthetetlenné a legendás Október 37. évfordulóját. A szimfonikus zenekar Erkel Hunyadi nyitá­nyával nyitotta meg a kultúrműsort, majd Békés Rita Demjan Bedmi.it Fő utca című versét szavalta el mely átérzéssel. Nagy sikert aratott Var­ga Róbert. Scserbacsov: Dohányon vett kapitány c. operettjéből „A sza­badság dala" eléneklésével. Gumik Ilona, Proska Leninhez intézett le­velét olvasta fel. Kovács Anni. Dunajevszkij: Szabad szél című operettjé­ből Stella dalát énekelte, majd Varga Róbert és Kovács Anni Milju- tyin; Szibériai rapszódiájából adtak elő duettet. Az ünnepi kultúrműsor kiemelkedő száma a hosszúhetényi tánc­csoport fellépése volt. Népviseletben hosszúhetényi táncokat adtak elő. A díszünnepséget a MÁV ének- és zenekara fejezte be Dunajevszkij; Szabad szél című szerzeményének művészi tolmácsolásával.

Next

/
Thumbnails
Contents