Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
1954 OKTOBER 3 "NÄPCö 5 A tudományos talajművelés — a bo termés alapja A Sopiana Gépgyár a jobb és olcsóbb termelés útján Az elmúlt' héten megyénkben járt Kreybig Lajos kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a trágyázás, talajerő fenntartása kérdéseinek Európa-szerte ismert kutatója. Meglátogatta a pécsváradi gépállomást, a bólyi Kossuth termelőszövetkezetet, egy-két járási tanácsot, agronó- musokkal beszélgetett el és a második nap beszámolt tapasztalatairól a járási főagronómusoknak és a gép- állomási vezető agronómusoknak. Ez a megbeszélés igen komoly segítséget jelentett a megye vezető szakembereinek. Előadásából és a kérdésekre adott válaszaiból sokat tanulhattak a jelenlevő szakemberek. Kreybig professzor a következőkre hívta fel a figyelmüket. Ha a növények egész életükön keresztül bőséges mennyiségű tápláló anyagot és vizet vehetnek fel a talajból, akkor nagy termésekre lehet számítani. A talaj termékenységének alapfeltétele a morzsalékos talaj szerkezet. Olyan legyen a talajmunka, hogy lehetőleg minél nagyobb mennyiségű vizet tudjon tárolni a talaj, a tárolt víznek az elpárolgása minél kisebb legyen. Ha ehhez a munkához rendszeresen ellátjuk a talajt istállótrágyával és az ezt kiegészítő műtrágyákkal, a jó termés nem marad el. Kreybig professzor nagy jelentőséget tulajdonít a vetésforgó helyes kialakításának. Minden agronómus kötelessége, hogy a szocialista nagyüzemekben a terv-feladatnak megfelelően helyes vetésforgót alakítson ki. A meglátogatott bólyi Kossuth tsz-ben Szabó István tsz elnök elmondta, hogy náluk már kialakult a vetésforgó és az idei évben el tudták érni, hogy búzát búza után nem vetnek. A helyes vetésforgónak köszönhetik jórészt azt is — persze a többi talajmunka és trágyázás vetésforgó szerinti- betartása mellett — hogy 1953-ban 14 mázsa búza átlagtermést értek el a gazdaságuk egész területén és idén is 8.23 mázsa volt búzából az átlagtermésük, ami ebben az esztendőben igen jó eredménynek számít. A trágyázás kérdésével foglalkozva leszögezte Kreybig professzor, bogy tartósan jó terméseket csak azok a gazdaságok érhetnek el, amelyek az istállótrágya gyűjtésére és kezelésére, v>alamint felhasználására nngy gondot fordítanak, amelyek megbecsülik az istállótrágyát. Az istállótrágya nem megfelelő hasznosítása a legnagyobb pazarlás. Ezen a területen igen komoly hibák vannak Baranya megyében is. A legtöbb helyen a trágyát nemcsak szakszerűtlenül kezelik, de szakszerűtlen a fel- használás, a trágya kihordása, alá- szántása is. Az almoZÓSt általában bővebben kell végezni és szarvasmarháknál legalább naponta 4—5 kilogramm, lovaknál számosállatonként 3—4 kilogramm, sertéseknél 3—3.5 kilogramm, juhoknál számosállatonként 5—6 kilogramm alomszalmát kell felhasználni ahhoz, hogy a szalma-ürülék arány megfelelő legyen. Arra kell törekedni, hogy az alomszalma minél több vizeletet itasson fel. Az a leghelyesebb eljárás, ha az istállótrágyát naponta azonnal kihordják a trágyázandó föld szélére és szakaszosan kezelik, vagyis nem a majorban, hanem a tábla szélén gyűjtik és érlelik a felhasználásig. Ha a trágyakocka elérte a 2.5 méter magasságot, közvetlenül mellette új szakaszt kell kezdeni, a betelt részt pedig le kell földelni. Ez a földtakaró tömötten tartja a trágyát és megakadáyozza a kiszáradást. Az így erjesztett trágya tápértékének mintegy 20 százalékát veszti el, míg az eddigi trágya „kezelési" módszerrel a trágya értékének 50—60, sőt több százaléka is tönkremehet. Kreybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus ajánlja az általa kidolgozott nyersfoszfátos trágyakezelési eljárást, amellyel a trágyának nemcsak a hatóképességét, de a mennyiségét is megnövelhetjük. A nyersfoszfátot, vagy csontlisztet a napi trágyaréteg felrakása után kell egyenletesen a trágyára szórni, egy mázsa friss trágyára 1—2 kilogramm nyersfoszfátot, vagy csontlisztet számítva. Nemtörődömségre vall, hogy a görcsönyi Augusztus 20 termelőszövetkezetben a nyersfoszfátos trágyaerjesztéshez rendelt mintegy 20 mázsa csontlisztet az egyik szalnpaka- zal tövében tárolják már több mint egy éve. A hanyagul tárolt csontliszt elveszti értékét, tönkremegy. A jó minőségű trágyakazal megbontásakor a trágyát azonnal a trágyázandó területekre kell hordani és ott nem kupacolva, — ahogyan Baranyában szokásos, — hanem azonnal még aznap le is kell szántani. Azokon a helyeken, ahol elegendő állat nincsen, a talaj táperejét fenn tudjuk tartani akkor is, ha nyers szalmával trágyázzuk és egy mázsa száraz szalmára 3—4 kilogramm pétisót szórunk. Helytelen tehát, ha a községi tanácsok az állami tartalék területen termett szalmát eladják és nem a tartalék földek táperejének pótlására fordítják. A műtrágyázással kapcsolatosan mindig az agronómusnak kell táb- lánkint megállapítania — a talaj- térképeket és a tábla-törzskönyveket figyelembevéve — a műtrágya adagok nagyságát és milyenségét. A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet Kreybig professzor, hogy azokon a kukorica- és cukorrépaföldeken, ahol a földek nem gyomo- sak, nem tartja szükségesnek a vetés előtti szántást, hanem megfelelő keresztben-hosszában való tárcsázással, forgatás nélkül is jól előkészíthető a talaj vetésre, ami amellett, hogy igen nagy mértékben segíti elő a talajok vízgazdálkodását, sokkal gyorsabb és olcsóbb is. mint az ekével történő szántás. Természetesen, ez csak tiszta földeken hajtható végre. Tekintve, hogy Baranya megyében elég nagy mennyiségben vannak a közsési tanácsok házi kezelésében tartalékföldek, amelyek termőképességükből sokat vesztettek, helyes, ha ezeket a földeket, amelyek búza termesztésre nem alkalmasak, pillangós takarmányfélékkel vetik be, ami nemcsak a takarmánybázis biztosítására, de a talaj táperejének visz- szapótlására igen előnyös és helyes. Kreybig Lajos Kossuth-díjas professzor útmutatásait — úgy gondolom — a megye valamennyi szakemberének tanulmányoznia kell, véleményem szerint is az egyik legelmaradottabb kérdés megyénkben az istállótrágya helyes kezelésének és felhasználásának problémája. Ha ezen a területen döntő változást tudunk elérni termelőszövetkezeteinknél, állami gazdaságainknál, de az egyénileg dolgozó parasztoknál is, nagymértékben visszük előre megyénk mezőgazdaságát, a biztosabb, magasabb terméshozamok felé. Baracs József főagronómus. C zámtalanszor elhangzott és még korántsem eléggé megszívlelt igazság: ha olcsóbban termelünk — jobban élünk. Ennek, az igazságnak fényét vetítsük most rá a Sopiana Gépgyár munkájára. Ami szavakban oly röviden és szépen hangzik, hogyan fest a gyakorlatban, a valóságban. Kezdjük talán a selejtteL Általánosságban megállapított tény. hogy a gyárban az utóbbi időben jelentős mértékben csőikként a selejt. Kutassunk mélyebbre az okok után. Hogyan érték ezt ed? Elsősorban azzal, hogy megszigorították a minőségi ellenőrök munkáját. Éspedig mindjárt az eiső állomáson, az öntödei átvételnél. S így is van ez rendjén. Már ott kell csírájában elfojtani a hibát, ahol kezdődik és kezdődhet a hibalehetőség. Tehát a munkafolyamat megindulásakor. így ritkán fordul elő — ami azelőtt általános jelenség és gyakori volt. — hogy az öntődében rosszul, selejtesen öntöttek, az öntvényt azonban átengedték. A forgácsolóban megmunkálták — és újból átengedték, míg végül a szereidében kiderült, hogy selejtet öntöttek, azután már selejtet munkáltak meg és ami szintén kiderült, hogy a selejt előbb-utóbb kimutatja a méregfogát. Pedig a selejtes, használhatatlan munkadarabban ugyanannyi munka „fekszik", mint a nem selejtesben és persze, ez a munka mind hiábavaló volt — mind sok idő és pénzpocsék olás. És a kár — államunké, tehát a mienk, a selejtgyár- tóké is — elég tetemes. Nem szemfényvesztésnek, hanem az előbbiek igazolására soroljuk a következő számokat, mint az önköltségcsökkentés példáit. Tehát csupán a minőségi ellenőrzés megszigorításával a T. S. 10-es szecskavágó gyártásánál 17 ára a havi megtakarítás, a T. M. F. morzsolónál 209 óra, az Á. D. 6-os szecskavágónál pedig kereken 100 óra.' És hogy ez pénzértékben mennyit jelent? Minden egyes óra körülbelül 10—15 forintot. Kizárólag e módon — a megszigorított minőségi ellenőrzésből — több, mint ientkezik a megtakarítás — ezresekben. És az ezresek sokat, nagyon sokat jelentenek Jólétünk emelése szempontjából, szebb, jobb életünk kialakításálban. De menjünk tovább. Nem ez az egyedüli érdemleges mozzanat. IVf it tettek a gyárban azért, hogy l’-l a régi sablonokat új, ésszerűbb technológiai eljárásokkal helyet tesítsék? — Tettek, elég sokat. Egyes alkatrészek készülékeit megváltoztatták a jobb, költségmentesebb termelés fokozása érdekében. Hogy agy párat soroljunk: a C. E. J. vég- csapágyfúró készüléke, ugyanitt a szájrész, a T. M. F. lendkerék felfogókészüléke és az A. D. 6-os oldalcsapágy felfűrökészüléke — amelyek a jelentősebbek. Mindezeken a változtatásokat elsősorban a minőség megjavítása érdekében eszközöltek. Mert azt nem kell hangsúlyozni, hogy nincs sok köszönet akkor, — még ha ésszerűsítünk is,- — ha ebből a változtatásból rosszabb minőségű munka születik. A gyárban bőven akad elfekvő — magyarul használatlan — anyag- készlet. De ez nem fekszik el ott sokáig, mert a gyár vezetői felajánlják az Értékesítési Igazgatóságnak. Ilyenek: csavaranyagok. különböző hengerelt anyagok, ékszíjak, stb„ amelyekből havonta 40—50 ezer forintos értékű mennyiséget szállítanak oda, azokhoz a vállalatokhoz, ahol arra égetően szükség van. Nehéz dolog a gyárban az univerzális szerszámok beszerzése. Segítenek magukon úgy. hogy a meglévőket ésszerűen használják, szigorúan a technológiai követelményeknek megfelelően. Az energiatakarékosságról sem feledkeznek meg a Sopianában. A hat fázisjavító kondenzátorból jelen, leg kettő nem működik. A vezetőség mindent elkövet kicserélésük érdekében. C* zek a Sopiana kétségtelenül szép eredményei. Azt mutatják. hogy gazda módjára bánnak az üzemben anyaggal és pénzzel egyaránt. Maga ez a megállapítás a gyár műszaki és fizikai dolgozóinak jó munkáját dicséri. Legyenek a Sopiana műszaki vezetői továbbra is e nagyszerű feladat élharcosai és e munkájukban támaszkodjanak a dolgozók segítségére, ka. rolják fel ötleteiket, javaslataikat. — így tehetnek újabb lépést előre a Sopianában az olcsó termelés útján. I 5000 forint az üzem havi megtakan- * tása. Ez pedig újabb bizonyíték Í amellett, hogy az ilyen és ehhez számtalan hasonló ..kicsiségeken'1 jeTavaly még ? Ilyenkor már Vó- kány és KLskassa határában dolgozott, úgy vitte traktora a vetőgépet, Tiint a parancsolat. A dűlő végéről bekiáltottak hozzá a tréfás kedvű Sazdák: ugyan, nem félsz-e lányom, hogy elvisz ez a nagy masina? Dehogy félt ő, semmitől, ami gép és hegyújtható, meg kormányozható! A villányi járás északi csücskében ®tyan híre támadt Papp Mariskának, oz ujpelrei gépállomás neveltjének. felért Budapestig, fel a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsáig. És amikor a mellére tűzték a kitünte- “•t — megismerte az egész ország. Most? A nyárfás dűlőben, a deve- vseri határban apia illetményföldjén tori a kukoricát. Szöggel hasítja a asuhét, két kézzel fejti ki burkából a csövet — halad előre szorgalma- Sai*’ sorTól-sarra, sorról-sorra. ^ A gépállomás? Már nem otthona. Zetorja? Más ül rajta. Papp Mariska dicsősége? Elszállt a széllel, amely most is thaktorzajt h-a peterdi határból. Szántó-velő Hoffherok, Univerzálok egyenletes hangját. Bontja a csuhát, töri a csöveket. No az aranysárga halom, tán már szekérnyi. Lehet leétakkora is, niégsem olyan nehéz, mint egy fia- tal’. hzennyolcesztendős, volt trakto- roslany szíve. Akarata ellenére került 1 petrére. Dehát mi egy tizenhatév lányka akarata? Kevés egymagát), is — éppen semmi apjáéval szembe ötvenkettő fagyos Januárjában eg> reggelen neki js bepakolta anyja kenyeret, szalonnát. Sötét volt m kint, csak a fehérlő hó világítói meg a dűlőutat, ment, lépett aip nyomán a gépállomás messzi fém felé. Harmadnapra rá vagy félt kányi, nveg környékbeli tónr a sásdi traktoras'iskolám Hogy "hogy sem, ahogy k elölte a szétszedett gép nek összefüggése, az eleve ként verető dugattyú, a diíferenciálmű — megszeret térségét. Már szégyelte mag dozásáért a viháncoló kő lányok előtt, akik önként jö apai parancsszóra, és mesélt traktoroséletről, néha olyai hogy belepirult. lé Márciusban került haza apja mel- egy (j. 35-osre. Vigyázott lányára Papp Sándor, akár a szeme fényére. Megnyithatták a női szállást, Mariska nem aludt ott egyszer sem. A pécsdevecseri pletyka sem talált ben. ne kivetnivalót. A viháncoló lányok elkerülték onnan ki szépen, ki csúnyán — Papp Marisika, mint apja munkagépkezelője szorgalmasan szán tott, vetett, izzadt, vagy fagyodkodott íz ujpetrei körzetben. Hanem, ez tavaly lehetett, szemet szúrt a gépállomás vezetőinek a szorgalmas, csendesszavú, tizenhét- éves lányka. Levették az embertelenül zötyögő Hoffherről és ráültették a megbetegedett Fehér Dezső Zetorjára. Ez ám a gép, ez a csehszlovák traktor! Úgy megy, mint az óra, szalad, akár az autó. síma a járása, kényelmes a kezelése. Szinte a nőiknek találta ki a tervezője. A gépállomás azonban nem állt meg ennél. Szó, ami szó, — gyarapodott ugyan a szép keresettől a Papp család (a Sanyi gyerek is be- szegődött traktorosnak, nővére mellé) világvevő, pranrofonos rádiót vettek, motorkerékpárt meg minden egyebet — de Mariakára mintha nem tellett volna már a keresetből. Vass a főgépész — pártvezetés égi tag — ""'"mcsta alsoosan az öreg Papp fejét — gondoljon a lányára is. A szociális kenetből télikabátot vettek ndká — maga a főkönyvelőnő ment el Eelpróbálni — meglepték vele a szorgalmas kislányt. Mit érzett, mit sem — bajos lenne elmondani. De a gépállomást most már nemcsak a gépek miatt, hanem a melegszívű elvtársak miatt is nagyon megszerette. Helyénvaló az újpetreiek gondoskodása, hisz egyetlen női traktorosuk maradt csak — de a gondoskodás lassacskán túlnőtt a mindenki által jóváhagyott kereteken. Valahogy arra jutott Jávorka elvtárs igazgató, meg a gépállomás többi vezetője hogy .kell valamit csinálni ebből a lányból." Papp Mariska talán észre sem vette, de a múlt esztendő óta rigyszeriben úgy ment minden, mim a karikacsapás: munkagépkezelőnek idén tavasszal is szerelőt osztottak be melléje — helyrehozta, akármilyen hibája is támadt gépének. Nyáron pedig, amíg ő odahaza aludt, az agronómus, meg Vass főgéjpész sze7í traktőroílán lektoroztak Zetorjával, a teljesítményt pedig az ő részére számolták el mind a ketten. Törik valami? Papp Mariska gépéhez mindig van alkatrész, elsősorban őt segíti, őt tá- | megatja az egész gépállomás. A többi traktoros szívja a fogát, fel is szólalnak, de a vezetőség egyesült erővel megvédi magát. Nagy családos, egyetlen női traktoros —mondják, •— hadd keressen, hadd tanuljon, ne vegyük el a kedvét. A téli gépjavítások idején Vass főgépész, Metziing János, Ujszászi és Pocz elvtársak egy új gépet szerkesztettek: nagy tartályból szabályozható nyíláson egy ventillátor elé ömlik a műtrágya és a ventillátor szerteszét '.zárja a földön. Baschta István génére szereltéit volna fel legelőbb, de 5, azt mondja, nem cipeli ezt a „máikdarálót1'. Papp Mariska, a másik Zetoros vállalkozott rá — kipróbálja. Ahogy megszikkad a föld Peterd- ousztán megindul a műtrágyaszórás. Papp Mariska a traktor nyergében. Varró Pista bácsi, a szerelő, mint munkagépes, a műtrágyaszóirót irá- nvítja. Az újítás nagyszerűen bevált: húsz helyett 40—50 holddal végeztek naponta és május elsejéig Papp Mária 210 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Papp Máriának írom Mariska he. tyett, mert így írt róla nap. mint nap az újság, erre a névre küldte üdvözlő-köszöntő nótáit a rádió. Az ujpetrei traktoroslány 'saját szorgalmával, merészségével és a gépállomás segítségével elérte azt a dicső- véget, amiben mináhink minden szorgalmas munkás részesül. A traktorosniapon kormánykitün- etést kapott. Beválasztották a gépállcmási DISZ vezetőségi tagjának. Már régen tudta — nincs rendiben a Zetor. Nehezen indult, zör- gött — mégis kivezényelték anagy- budméri tsz földjére — az aratás nem késhet egy órát sem. A táblán csak kínlódott, ha véletlenül megállt, csak egy másik traktor huzataiéra tudott megindulni. Kínlódott és egyszer csak megállt. Bchuzatták Ujpetróre, a motort Pécs. re küldték — Papp Mariska traktor nélkül maradt. Megesik ilyesmi mással Is, bár senki sem örül neki — egyszer majd csak kijavítják, szánthat, dolgozhat vele úira. Addig sem ül tétlenül — dolgozik a műhelyben, akad ott tennivaló bőven, ilyen dologidőben. Mariska is fogta a reszelőt, javított, ahogy mondták, de elszámolástól elszámolásig egyre inkább elégedetlenkedett. Akárhogy nézte is — keresete messze elmaradt a régi, nagy teljesítmények mögött. Nem lett volna semmi baj, ha a gépállomáson a pártszervezet, vagy a DISZ-titkár megmagyarázza neki — nemsokára elkészül a gépe. újra traktorra ülhet kereshet kedvére. Dehát ők legtöbbször csak akkor keresték fel, ha teljesítményeiről kellett valahová je- 'entést küldeni. Most nem teljesített — hát nem jöttek. Jött hát más. ami a pártszervezet helyett rossz irányba fordította Papp Mariska élete-útját. Papp Sándornak, mintha esaikmeg akarta volna őket tréfálni a véletlen — ugyancsak tönkrement az Uni- verzálja. Adtak helyébe egy Hoff- hert, kiment vele csépelni — elvitték tőle, hisz szántásra kellett minden erőgép. Nem maradt munka nélkül — egy kombájnt irányítottak hozzá, csépeljen azzal. Papp elvtárs, a hirtelenharagú ember ezt hitte — gúnyolódnak vele: fogta a Sanyi gyereket, Marislkát. a lányát és azonnali hatállyal felmondott a gépállomásnak. A harag rossz tanácsadó. Papp Sándor távoztával nemcsak saját sorsát irányította, de lányáét is, aki a gépállomáson formálódott volna ki igazán- szorgalmas, derék emberré, szakmájának ezernyi titkát ismerő kiváló traktorossá. Papp Mariskának jóformán mindent, ami szép és értékes életében, a tudást, a megbecsülést, az elvtársi támogatást az újpetreiek adták — egyszeriben megszakadtak a szálak és most él Pécs- devecseren, mint a többi barátnője Illetve, dehogy is úgy. Beállt dolgozni Peterd,pusztára — nem találta helyét. Eljárt az ivánszöllősi gazdaságba szőlőt kötözni — onnan is kima. radt. Most kalákában töri f kukoricát a szomszédoknak és vár. Várja, hogy csak kijön egyszer valaki a gépállomásról, visszahívja, mert ha nem is mondja ki hangosan, belül érzi — ott az ő helye megint. Apja? Már régen Ujpetrén dolgozik. Amikor Pécsről megérkezett az alkatrész és Vass főgépész szólt neki — jöjjön be. segítsen összeállítani az Univerzált — visszatért és ott is maradt. öccse? Egyik este letette, a kapát és a maga tizenhat éves komolyságával kijelentette: Apám, a kapanyél csak egy sebességgel halad, a Zetor meg hattal. Visszamegyek a gépállomásra ... ö? Maradt, mert visszatartja büszkesége, maradt, mert valósággal átnéznek feje fölött. A gépállomás igazgatója Jávorka elvtárs meglett, komoly ember. Pár szót váltunk csak, kiderül — elismeri: nincs rendjén, hogy így magára hagyták a tizennyolc éves, fiatal, az életnek csak most induló ' raktoroslányt. Papp Mariskán bemutatták — hogyan nem szabad foglalkozni a fiatal káderekkel: agyon- ‘ámogatták, — ae megfeledkeztek szakmai és emberi neveléséről, utána egyszerűen elejtették — és nem s érdekli őket tovább a sorsa... Papp Marislka, kőimáuykiitűn tetőse ellenére, nem más, mint egy fiatal gyerek. Fejlődésében, élete alakításában közös felelősség terheli az egész társadalom előtt az apát. a gépállomást, a járási és megyei szerveket 'gyaránt. Papp Mariskának ott a helye Ujpetrén újra, hogy Iskoláikon és tanfolyamokon, az idősebb gépészektől tanultakon keresztül szakmája mesterévé váljon. Olyan mesterséget tanul ő, olyanban mutatott eddig is országra szóló eredményeket, amely döntő a mezőgazdaság fellendítése szempontjából, és amely megnyílott a falusi lányok előtt is. Legyen a traktoros szakma mestere — segítsék hozzá ehhez a gépállomási kommunisták, segítse hozzá az édesapja. Mert felelősek vagyunk érte! Mindannyian! * ... Piros-babos kendős fiatal lány töri a kukoricát a pécsdevecseri határban. Reméljük, nemsokára újra traktoron látjuk. Oroszlán Imre
