Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-03 / 235. szám

1954 OKTOBER 3 N Ä PtÖ 3 1.123.634.300 forinttal zárait az Ötödik Békekölcsön jegyzése A pénzügyminiszter közli, hogy az ötödik békekölcsön jegyzését ok­tóber 2-án este lezárta. Az 1.100 millió forint összegben kibocsátott köl­csönt dolgozó népünk túljegyezte. A jegyzés lezárásakor a jegyzés ösz- szegc 1.123,034.300 forint. Az ország egész dolgozó népe lelkesedéssel vett részt a jegyzésben. Kimagasló volt a jegyzés Budapesten. ' Élenjárt a jegyzésben az ipari munkásság. Kiválóan jegyeztek szocialista nagy­üzemeink közül az KM művek, a Lenin Kohászati Művek, Özdi Kohá­szati Üzemek, a Sztálin Vasmű, a DiMÁVAG Gépgyár, a MÄVAG Mozdony- és Gépgyár, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, Óbudai Hajógyár, Magyar Pamutipar, Kelenföldi Textilkombinát, Magyar Posztó­gyár, Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár. Jelentősen emelkedett a dolgozó parasztság jegyzése. A megyék között a legjobb eredményt Borsod és Zala megye érte el. A minisztertanács határozata a kenyérgabonatermelés növeléséről Az ország jövő évi kenyérellátásá­nak biztosítása érdekében a kenyér- gabona vetésterületét már ez év őszén 3.5 millió holdra kell felemelni. A dolgozó parasztságnak, a termelőszö­vetkezeteknek a kenyérgabona ter­melésben való érdekeltsége fokozásá­ra a minisztertanács az alábbi hatá­rozatot hozza: 1. 1955. január 1-től kezdődően az államnak kötelező területi beadásra átadott kenyérgabona minden má­zsája után — beleértve az A—B be­adási kötelezettséget, valamint a gé­pi talajmunka természetbeni diját is. — minden térítés nélkül tíz kiló korpát keli a termelőknek juttatni. A korpajuttatás megilleti az állami gazdaságokat és termelőszövetkezete­ket is. A korpa juttatás módját a begyűj­tési minisztérium dolgozza ki és no­vember 30-ig az erre vonatkozó ren­deletet hozza a termelők tudomására. 2. A minisztertanács lehetővé te­szi, hogy 1955-ben a termelőszövet­kezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok, kenyérgabona beadási kö­telezettségük maradéktalan teljesí­tése után árpa, zab és kukoricabe­adási kötelezettségüket is — saját választásuk szerint — részben vagy egészében kenyérgabonával teljesít­hessék. ilyen esetben a begyűjtési törvényben megállapított átszámítási kulcsokat kell figyelembe venni. A begyűjtési miniszter biztosítsa, hogy a takarmánygabona beadása kenyérgabonával való helyettesítését a termelők már az 1955. évi beadási kötelezettségek egyénenkénti megál­lapításánál vállalhassák és azt beadá. si könyvükbe bevezessék. Ezen túl­menően azonban a kenyérgabonának a cséplőgéptől való beadása alkal­mával a vállalt kötelezettségeken fe­lül is kenyérgabonát adhatnak be a termelők szemestakarmány helyeit. 3. A begyűjtési miniszter biztosít­sa, hogy 1954. október 10-től kezd­ve a termelők árpa, zab és kukori- cabeadási kötelezettségükből fennálló hátralékukat is a fentiek szerint ke­nyérgabonában adhassák be. 4. Az állam 1954. október 10-től a beadási kötelezettségen felül állami szabadfelvásárlási áron átadott min­den mázsa kenyérgabona után húsz kiló korpát juttat állami áron a ter­melőknek. A korpa állami árát a sze- rnestakarmányok szabadfelvásárlási árával arányosan a begyűjtési mi­niszter állapítja meg. A minisztertanács felhívja a ter­melőket, a megyei és járási taná­csokat, helyezzenek nagy súlyt a ke­nyérgabona termelésének növelésé­re, teljesítsék a terveket és a vetési munkákat időben, jó minőségben vé­gezzék. Kompenzációs egyezményt írtok alá a szovjet és jugoszláv külkereskedelmi szervezetek kölcsönös áruszállításairól Moszkva (TASZSZ): A szovjet kül­kereskedelmi szervezetek és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság szö­vetségi külkereskedelmi kamarája képviselői tárgyalásainak eredmé­nyeként október elsején Belgrádiján kompenzációs egyezményt írtak alá a szovjet és jugoszláv külkereskedelmi szervezetele kölcsönös áruszállításai­ról. Az egyezmény szerint a Szovjet­Scelba bukása elkerülhetetlen unióból nyersolajat, gyapotot, man­gánércet, antracitot, rotációspapírt szállítanak Jugoszláviába, Jugoszlá­viából a Szovjetunióba pedig húst, kendert, dohányt, marónátront, kal- cinált szódát, etilalkoholt és kal- ciumkanhidot szállítanak. Az áruk javarészét mindkét fél a folyó év végéig szállítja le. —■ Írja az „AFP“ kommentárja a Moniesi-ugyről Párizs (MTI) Az olasz keresztény- demokrácia súlyos válsága nyugaton ‘elkelti a politikai körök érdeklődé­it. André Clot, az „AFP“ munka­társa erről szóló kommentárjában, toint végső következtetést levonja, “°gy a jelenlegi olasz kormánynak, Scolba kabinetjének bukása elkerül­hetetlen. A hírmagyarázó a legutóbbi — a döntési-üggyel kapcsolatos — bizal- P*! szavazást veszi kiindulópontnak leszögezi: noha Mario Scelba 'gén kis többséggel bizalmat kapott, _,ez mégsem rendez semmit, a mi- nisztereinök helyzete nem erősödött a siker következtében". Sőt — ^JÜnt André Clot is rámutat — ■öaszország lakosságának jelentős fS7-e az Olasz Kommunista Párt és Olasz Szocialista Párt felvilágo- "uasa nyomán „elhiszi, hogy a Ke- fsztény Demokrata Párt minden '•eben korrupt. Ez a két párt (a ornmunista Pártról és a szocialis- van szá) még a parlamenti töhK get is "MgtagatU... Ez a Dbség egyébként is nagyon inga- , ahogyan ez igazolódást nyert az a3-as júniusi választásokon. „Ciprus körüli görög- to>'ök ellenietek a balkáni Pa«(uniót veszélyeztetik ~~ mutat rá az „AFP“ a^p'‘?S fdTJ) Jacques Marót, az ■A1!,., ^karai tudósítója hírmagya­razata.Dan. hangoztatja, hogy a Cip­rus Koiu.i görög-török ellentétek, — amelyek az utóbbi időben mindjob­ban éleződtek, — „úgy látszik egy török-görög konfliktus színezetét öl­tik és mind komolyabban veszélyezte­tik a balkáni szövetséget, valamint «z atlanti paktum egységéi*’, VI. í”1 sak kisebb cserjések és facso. portok gátolták, hogy a sár­gára száradt pusztát belássa. Azokat a facsoportokat is átkutatták a jó puskalövésnyire poroszkáló lovasok. Parancsot aaott a kürtösnek, hogy a halomtól nem messze lévő erdőcské- nél pihenőt fújjon. A letelepedők edőkotorták az este kapott profuntot, meglotyog tattá« kulacsukban a langyossá vált vizet és falatozni kezdtek. István is lepihent. Egykedvűen nézte a csámcsogó sereget. — Enni kéne valamit — gondolta. — Igaz, nem kívánom a falatot. De szinte önkéntelenül bontogatni kezdte a tarisznyát. Az úgy volt. ahogy asszonya telerakta. — A kedves! — szökött könny a szemébe és nem kívánt enni, csak nézte, nagy-nagy szeretettel a ruhá­ba kötött kenyeret, a kolbászt, mely­ről tudta, hogy az utolsó szál és már régóta biztogatják egymást az asz- szonnyal, hogy melyikük egye meg, a kis csont-sótartót. amelyiknek min­dig lejárt a teteje és legutóbbi is be­ledőlt a tarisznyába. Most kis szőlő­levéllel szorította meg Kata. Meg a paprika. Tudja az ő asszonya, hogy milyent szeret. Pirosodó, dús, húsos paprikák mosolyogtak a tarisznya fenekén. — Nem eszem meg, — nézte a kol­bászt. — Hazaviszem. Madárlátta kol­bászt még úgysem evett. Mert az ember csak a kenyeret hagyja meg, a kolbászt soha. Csak már látnám, mint csodálkozik, amikor mondom: Na, mit hoztam a messze úttól? Ezt biztosan nem találja ki. Megemelte a tarisznyát. Belesza­golt. A kenyér és a kolbász illata összerántotta szájában a nyált. — Ez Igen! — azzal kétujjal bele­nyúlt a ruhába és letört egy falás kenyeret Elégedetten forgatta a szá­KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Az üzbek SzSzK fővárosának, Taskentnek egyik utcája. Gogolevo falu iskolájában a tanulók a kievi televiziós-adást figyelik. Az indonéz sajtó Szásztroamidzsozso indiai és burmai útjáról Utcabállal és tűzijátékkal ért véget a kínai nép nemzeti ünnepe Peking (Uj Kína): A történelmi nevezetességű Tienanmen tér, a nagy katonai díszszemle színhelye, estére ismét zsúfolásig megtelt Hozzávető­leges becslés szerint legalább egy­millió ember gyűlt össze a téren és az odavezető utakon. Táncolva, éne­kelve ünnepelték a Kínai Népköztár­saság megalapításának 5. évforduló­ját és a kínai alkotmány elfogadá­sát A. J. Visinszkij levele az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének elnökéhez Newyork (TASZSZ) A. J. Visin­szkij az ENSz közgyűlésen résztvevő szovjet küldöttség vezetője levélben fordult a közgyűlés elnökéhez: „Mély tisztelettel kérem önt, ve­gye fel a közgyűlés 9. ülésszaka na­pirendjének pontjai közé, mint igen fontos és sürgős kérdést, „A fegyver­zet csökkentéséről, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusz­tító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséről’“ elnevezésű pontot. Kérem önt, Elnök úr, intézkedjen, hogy a fent említett kérdéshez kap­csolt határozati Javaslat szövegét, mint a közgyűlés hivatalos doku­mentuméi, éssíyék közzé." Megjavul a légi összeköttetés Budapest—Moszkva és Budapest—Wien között Az AEROFLOT közli, hogy októ­ber 1-től a Budapest—Moszkva és Budapest—Wien légijáratain életbe- lépfeti a téli menetrendet. A téli menetrend járatsűrítéseinek eredmé­nyeként a Budapest—Moszkva és Budapest—Wien vonalon az eddigi heti négy helyet öt járat közlekedik majd. Az AEROFLOT járataival kapcso­latban az érdeklődőknek részletes felvilágosítást ad a MASzOVLET Vörösmarty téri utas- és áruforgal­mi irodája. Dzsatearta (TASZSZ): A szeptember 30-1 indonéz lapok kommentárokat fűznek Szasztroamidzsozso, indonéz miniszterelnök delhi és ranguni út­jához. A Harian Rakiat című lap hangsú­lyozza, hogy Szasztroamidzsozsonak Nehruval és U Nu-val folytatott tár* gyalásai idején India, Indonézia és Burma népei kölcsönös megértést ta­núsítottak az ázsiai tartós békéért ví­vott harcban. „A tárgyalások alapja — írja a lap, — Csou En-laj és Nehru közös nyilatkozatának öt elve volt." mm AHYÁ Irta: ÖRSI FERENC Im © s jálban, élvezte ízét és közben telje­sen megfeledkezett róla, hogy hol van. Úgy érezte, mintha otthon len­ne, mint amikor megtér a fuvarból és Kata körüludvarolja. Akkor esik ilyen jól az otthoni friss kenyér. Azt forgatja így a szájában az ember, hogy még azt a szeretetet, meg igye­kezetét is magába szívhassa, amivel az asszony dagasztja. Jó így elüldö­gélni a gyalogszékein, hátat támaszta­ni a hűs falnák, vagy a meleg ke­mencének, nézni a sürgölődőt, aki oda-oda fordul, hogy valami nagyon- nagyon mulattatót kérdezzen, olyant, amilyent csak ezek a kedves együgyü asszonyok tudnak kérdezni. Az indulást jelző kürtőik verték ki gondolataiból. A tiszt odakiáltott néki: — Meddig lesz még ilyen az út? Egykedvűen válaszolt. — Nem sokáig. Dobpergésre lépve indultak a szá­zadok, újra énekbe fogtak a felkelők, ismét csattogott a korbács a lova­kon. Halomról, halomra baktatott a sereg, hosszabb, északnak tartó la­pos völgyben meneteltek. Csak az elővéd kanyarodott ki belőle, amikor sebes vágtáiban érkezett az egyik lo­vas. A Íehérkabát06 izgatottan kér- dezte: — Ellenség? — és megsarkantyúz- ta lovát, hogy az oldalt húzódó domb hátra lovagoljon. A szarezsám azonban csak annyit kiáltott: — Nincs tovább út! Először nem is értette. — Mi nincs tovább? — Az útnak vége, csak homok és homok mindenfelé. Nem kérdezett többet. Előre vág­tatott. Az elővéd már a homokban gya­logolt, amely sárgásán csillogott a szemhatárig. Utolérte őket, — Hová lett az út?! — rfvallt a magyarra. István szemrebbenés nélkül állta a tekintetét. — Azon megyünk. — Azon? Te bitang! — sújtott az arcába lovaglóostorával. — Te! Gazember kutya! Te pa­raszt! Te piszok magyar! Az egyébként kimért modorú tiszt üvöltött, — Mit mereszted a szemed, te bi­tang — és a férfi arcán ismét csat­tant a korbács. — Felaikasztatlak! — Akkor ki mutatja az utat? — kérdezte István, miután inge ujjá- val letörölte véres arcát. Mert eddig az út elvezette a sereget, de ezekután már ismerős ember kell — s véreset köpött a homokba. A tiszt úgylátszik belátta, hogy igaza van. Töprengett A csapatok közben feltorlódtak az álló elővéd mögött. — Meddig tart ez a sivatag? — fújt nagyot. — Csokoinyáág. — Hány óra járás? — Lovasnak egy, gyalogosnak kettő. — Szekereknek, ágyuknak? — för- medt rá. — Ahogy a lovak bírják. — Akkor indulás tovább! — har­sogta az állóknak és óráját elővéve, összeszorított fogai közül sziszegte: ■— Ha két óra múlva nem leszek benn a faluban, lelövetlek! Aztán fennhangon kiáltotta: — Kéretem az urakat! A tisztek odalovagoltak. A sereg megindult. Az elővéd parancsnoka hatalmasat taszított Istvánon. — Na szedd a lábad bitang — és félszemével a fehérkabátosra sandí­tott, hogy látta-e katonás viselkedé­sét. Elindullak. A buckák között még 6 Ji keservesebb volt az út, de ttpwtáll kegyetlenül a homokot. A tisztek is szétoszlottak és cam* patáikhoz vágtatva rendelkezi tak. — Negyven ember az ágyukhoz. — Kétszáz ember a szekerekhez. — Minden szekérhez tíz ember. — Toljátok, ha lassan megy! Röpködtek a parancsok és felrúgott! hangyabólyként nyüzsgött a had. Némán baktatott őrei között. Area már kezdett elzsilbadni, de vad fáj., dalom borzongatta meg, ha a száját kinyitotta, vagy hozzáért a duzzadt vörös, 11 lás sebekhez. — Szétverte a képemet —szorí­totta össze a fogát és szerette volna megfojtani a fehérkabátost. — Sze­gény Kata, hogy megrémül, ha így meglát. Hogy fog sírni szegény! A gondolatra neki is szorulni kez­dett a torka. Minél jobban elképzelte a találkozást, annál inkább kínló­dott. — Bh, soha sem kerülök haza! —« fújt nagyot. — Megölnek! S mit te­hetek egyedül az egész sereg ellen? Ez a tehetetlenség még jobban el­keserítette. Elképzelte, hogy miként állítják a falhoz és már szinte a ve­zényszót is hallotta. Végtelenül tehe­tetlennek érezte magát. Hiúba szorí­totta össze fogait, hogy belesa.idult szétvert arca, kitxiggyantak köny- nyei. A szerezsám, aki mellette tapos- ta a homokot, gúnyosan kö­pött ki. — Gyáva! — aztán röhögve mutat­ta társainak — a hős magyar! Csak azt hallotta, hogy gyáva. Remegő mellel fojtotta magába könnyeit. — Gyáva! — ismételte magában és ha szétveti a keserűség, akkor sem engedett volna még egy csépi Jet elő­törni. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents