Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
4 N'APCö 1931 OKTOBER 3 A felszabadulás 10. érfordulójára készül as egyetem tudományos bizottsága Beszélgetés dr. Flachhart Ernő professzorral A pécsi egyetem központi épületében beszélgetünk dr. Flachbart Ernővel, a nemzetközi jogi tanszék vezetőjével, a Hazafias Népfront Megyei Előkészítő Bizottságának tagjával a jogi egyetem tudományos bizottságáról. — Mióta m u.ködik a tudományos bizottság, és milyen munkát végez? — tettük fel a kérdést. — A pécsi egyetemen 19őt-ber« alakult meg » tudományos bizottság. Havonta legalább egyszer nyilvános ülést tart. Ezek az ülések részben vita-ülések — amelyeken — a kar tudományos dolgozóinak munkáit vitatják meg, vagy a .magyar jogi tudomány haladó hagyományaival foglalkozó- ülések. A tudományos bizottság szerkesztette az! a 10 íves munkát, amely ,.A Pécsi Tudományegyetem Allam- és Jogtudományi Karának Évkönyve’“ címmel rövidesen megjelenik Pécsett. Az Évkönyvet a Baranya- niegyen Szikra Nyomda készíti el és a Tankönyvki adó Vállalat adja majd ki. — Az Évkönyvbe kik és miről írtak tanulmányokat? — Degré Alajos egyetemi adjunktus, a jogtörténeti tanszékről, a jobbágyárváknak a feudális Magyar- országon történt kifosztásáról, Ex- ner Béla ügyészhelyettes pedig egy járási tainács alá rendelt város helyzetéről írt tanulmányt. Román László a munkajogi tanszék tanársegéde a munkához való jog főbb kérdéseivel foglalkozik. Vargha László, a büntetőjogi eljárás tanszékének adjunktusa „A bűncselekmény fogalmának dialektikus jellegéről a szocialista büntetőjogban“’ címmel írt tanulmányt. Az Évkönyvben jómagam a nemzetközi jog és a belső állami jog viszonyának kérdésével foglalkozom Ebben a nemzetközi jog primátusának elmélete ellen foglalok állást, mert az az állami szuverenitás ellen irányul. Halász Pál, az állam és jogelméleti tanszék vezetője a népi demokratikus jogrendszer kérdésévé1 összefüggő jogi problémákról írt. Földvári József, a büntetőjogi tanszék tanársegéde a törvényi tényállás néhány tanának kérdésével foglalkozik. Tanulmányában rámutat a Törvényi tényállás intézményének i kialakítását meghatározó gazdasági I és társadalmi körülményeire. Gál Gyula,, a nemzetközi jogi tanszék tanársegéde a népirtás büntetőjogi üldözése tárgyában kötött, s a Szovjetunió és Magyarország által is aláirt nemzetközi szerződést elemzi tanulmányában. Kocsis Mihály, a Pécsi Állaim- és Jogtudományi egyetem dékánja: „A bírói bizonyosság problémájáról--’ címmel írt tanulmányt. amelyben a gyakorlati jogalkalmazás fontos kérdését tárgyalja. Losonczy István egyetemi tanár, a büntetőjogi tanszék vezetője a „bűn- szövetkezet’- fogalomkörével és annak határaival foglalkozik. Rudolf Lóránt egyetemi tanár, a munkajogi tanszék vezetője: „Az evikció (szavatosság) szabályozásának főbb kérdéseiről írt. Olyan vitás kérdésekkel, amelyekkel a jogtudományi irodaiam eddig nem foglalkozott kellőképpen. Szamell Lajos, az áliamjogi es cilán,igazgatási tanszék vezetője, az államigazgatási aktusokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozik tanulmányában. — Miben látja az Évkönyv jelentőségét? — Főleg abban, hogy az állam- és jogtudományi kar kollektív műben számol be a nyilvánosság előtt tudományos működésének egy részéről. Munkaközösség készítette, amelyben az egyetem professzorai, tanszékvezető docensei, adjunktusai és tanársegédei karöltve dolgoztak együtt, hogy tudományos eredményeket érjenek el. Az Évkönyv számára készült tanulmányokat mind a karhoz tartozó bírálók, mind pedig a testvérkarok, illetőleg az államéi jogtudományi intézet tagjai lektorálták. — Véleménye szerint, ml az Évkönyv gyakorlati haszna? — Az Évkönyvben megjelenő legtöbb tanulmány a gyakorlati jogászokat hozzásegíti majd ahhoz, hogy a gyakorlatban felvetődő konkrét esetekben a tudomány, az elmélet mai álláspontját megismerjék és azokhoz alkalmazkodjanak. A kötetben megjelenő értekezések íróit az a közös törekvés hatja át, hogy a Magyar Népköztársaság tudományosságát előbbre vigyék, a marxizmus- leninizmus tanításait és a szovjet jogtudomány eredményeit hasznosítsák. a szocialista állam és jogtudomány számára aktuális kérdéseket fejtsenek meg, illetve időszerő tanulságokat vonjanak le. Valamennyi szerző tudatában volt annak, hogy elmúlt az az idő, amikor a tudomány elzárkózhatott a gyakorlattól és az eleven élettől. Tudatában voltunk annak, hogy csak az az elmélet jó, amely számol a gyakorlati élettel és annak követelményeivel. — Hogyan készül a tudományos bizottság hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára? — Újabb kari tudományos Évkönyv kiadását tervezzük hazánk felszabadulásainak 10. évfordulójára. Ennek a kézirata előreláthatólag a tanév végére készül majd el. Ezenkívül az ország felszabadulásának ünnepségeivel kapcsolatban a tudományos bizottság a legszélesebb körű nyilvánosság bevonásával reprezentatív ülést tervez az egyetem aulájában. Ezen a felszabadulás óta eltelt évtized legfontosabb törvényhozási alkotásairól és a felszabadulással kapcsolatos jogi kérdésekről, azok legkitűnőbb szakértői fognak beszélni. Nyilvános vitáinkon és előadásainkon a pécsi bírák, ügyvédek, állam- igazgatási szakembex'ek és egyéb gyakorlati jogászok kisebb-nagyobb számban eddig is resztvettek. Megragadom ezt az alkalmat is arra, hogy a pécsi jogászok figyelmét felhívjam ezekre az előadásokra, amelyek igen alkalmasak az elmélet és a gyakorlat egységének megvalósítására, — fejezte be nyilatkozatát dr. Flachbart Ernő professzor. Pusztai József Útlorő-hadijáték n Mecseken A pécsi városi és járási DISZ-bi- zottság ma délelőtt 9 órai kezdettel nagyszabású úttörő-hadijátékot rendez a pécsi és a pécsi járási úttörők részvételével és a Dózsa Lövész Tiszti-iskola 30 növendékének bevonásával a Mecseken. A hadijáték érdekessége, hogy a csapatokat rádióval irányítják. Ugyanebben az időpontban a Pécsi Pedagógiai Főistcola sportpályáin megrendezik a pécsi járási körzeti atlétikai versenyben első helyezést elért úttörőcsapatok döntő küzdelmeit. A 1 * ligha találhatnánk a világ irodai ómban írót, akire Osztrovszkijnál jobban ráillenének Belinszkij szavai; „A mi korunk csak az előtt az író előtt hajt térdet, »kinek az élete legigazabban magyarázza műveit, és akinek müvei leghitelesebben igazolják életét.“ ' ösztnovszkij élete és művészete valóban a legszorosabb egységet alkotják, művészi erejét egyéni sorsa formázta, nincs úgyszólván egyetlen sora sem, ahol ne 1 óreznők a személyes átélés iobogá- sát. Mindössze harminckét évet élt. de ez a rövid idő annyira telített volt erővel, nagysággal, forradalmi pátosz szál, hogy nemzedékek sarának vált nevelőjévé. Sorsában beteljesedett az a vágya, hogy műveivel akikor is szolgálja az emberiség ügyét, amikor már eltávozott az élők koréból. „Az acélt megeazik' című regénye 1932-ben mindössze tízezer példányban jelent meg, de halála évében ez a könyv 62. kiadásában már túlszárnyalta a kétmillióé példányszámot. Osztrovszkij életének főbb eseményeit regénye főhősének. Páve! Karc sag innak sorsában, küzdelmeiben találjuk meg. A tyja hol gyári munkás.; nt. hói napszámosként, hol pedig erdészként próbálta népes családját eltartani. Az első világháború elején a család az orosz-osztrák határ mellől Sepetovika ukrán városkába sodródik. XU a 12 éves Osztrovszkij máir muokába kénytelen szegődni. Az állomás büfféjében dolgozik, forrósra, movárukat cipe' piszkos edényeket mosogat. Az lfll '-es forradalom magával ragadja a fiatal fiút, aki már 14 éves korában a Vörös Hadsereg soraiban harcol. Lgov alatt fején súlyosan megsebesül, hosszú ideig élet és halál között vívódik egy kievi kórházban. De már 1921 őszén 800 elszánt komszomol-taggal emberfeletti küzdelemben, ellenforradalmatokkal és az ukrán tél zordságával hadakozva kesk emyvágányú vasutat segít építeni. így biztosítják Kiev téli faellátását és sdkezer embert megmentenek a fagy halaitól. Ebben a munkában súlyos ízületi bajt szerez. Az orvosok a tizennyolc éves fiatalembert rokkantnak nyilvánítják, de Osztrovszkij 1923-ban mór a nyugati határszélen dolgozik mint körzeti JNYIKOLÄJ OSZTROVSZKIJ 1904—1936 komszomol-titkár és a határőrség politikai komisszárja. Húsz éves korában azonban már teljesen rokkant. Végtagjai teljesen felmondják a szolgálatot. még a nyakát sem tudja moz gatni. Egyedül a keze csuklója és az ujjai árulnak el még kevés életerőt. Mindezt a festi nyomorúságot még betetőzte az, hogy háborús sérülése folytán először az egyik, egy év múlva azonban a másik szeme is kialszik. „Van-e kegyetlenebb tragédia annál, mint egy ember, akiben együtt él a szolgálatát megtagadó test és egy bolsevifcnák a szíve és akarata, amely tűzön-vízen át dolgozni akar?“ — írja egy levélben hozzátartozóinak. De amilyen mértékben fogyatkozik fizikai ereje, olyan mértékben acé- losodik a lelke, az akarata. Kényszerű ágyhozkötöttsége évei alatt rengeteget tanul. Vaksága ellenére is elvégzi a kommunista egyetemet (a szanatóriumi betegeik és ápolónő vé- rek olvassák fel neki a könyveket és újságokat), végigtanulmányozza az egész orosz irodalmat Puskintól Fá- gyejevig. Legtöbbször napi 20 órát dolgozik. Szanatóriumi szobája valóságos iskola. Agya körül állandóan sereg ember ül. Lélegzetvisszafojtva hallgatják pompás és élvezetes visz- szaemlékezéseit a polgárháború hősi küzdelmeiről, szikrázó ékeit, csillámló humorát. „Tudj akkor is élm, amikor az élet elviselhetetlennek látszik. Tedd hasznossá magadat!“' — írja ebben az időben. Hallgatóságának ez az állhatatos hűsége és ragaszkodása vezeti arra a gondolatra, hogv időben rövid, de tartalomban csodálatosan gazdag élményeit meg kell írnia. 1 927 őszén hozzá is fog első iro- dalmi próbálkozásához. — Egy hosszabb elbeszélést ír Kotov tábornok vezetése alatt harcolt vörös csapatok dicsőséges küzdelméről. Kész kéziratát bírálat végett Ogyesszóba küldd hajdani harcostársaihoz, ezek lelkes tevéiben köszöntik az írót. A kézirat, amelyről nem készült másolat, azonban nem kerül többé vissza hozzá, a postán elkallódik. Odaveszett hosszú hónapok munkája. De Osztrovszkij t ez a kudarc sem csüg- geszti el. Uj, most már szélesebb áradásé műhöz fog hozzá, amelyben meg akarja mutatni a munkásgyerrneikek örömtelen gyermekkorát, megalázó ifjúságát, korai verejtékezését és azt, hogyan nőnek bele az osztályharcba. így született meg „Az acélt megedzik“ című regényének az alapeszméje. Volt úgy, hogy estétől hajnalig tollbamondta a szöveget a feleségének. írónak ez rendkívül nehéz feladat. Nem ellenőrizhette kéziratát, gondolatban kellett minden alakot megrajzolnia, fegyelmezetten kéziben tartani a mese minden szálát, gondolatban kellett minden szót mér . legelnie, helyét a mondatban megkeresnie. így készült el 1931-ben a kézirat. Azon melegében elküldte a Molodújá Ovárdia folyóirat szerkesztőségébe. Kétség ég remény között várta a híradást a könyv sorsáról. A szerkesztőség először elvetette a regényt, de Osztrovszkij egyik barátja új bírálót kért. Az új bíráló, a folyóirat helyettes szerkesztője felismerte a regény hatalmas nevelő értékét és örömmel vállalta a közlését. A regény 1932-ben már konyvalakban is megjelent. A kritika még szóhoz sem jutott, amikor a regény már tízezreit és tíz. ezrek kedves olvasmányává vált. Az olvasók ezrei hálálkodó levelekkel árasztották el az írót. A z acélt megedzik'“ című re99 ^ gény eszmei mondanivalójával, nevelő erejével, egv hőéi kor hősi küzdelmeinek feltámasztásával méltán tett tízmilliók tanítója. Első látszatra önéletrajzi regény, Pável Korcsagin, azaz Nyikoláj Osztrovszkij ifjúságának, elszánt küzdelmeinek, sebesülésének, az építő munkában kifejtett hősiességének, testi megrokkanásának, szellemi növekedésének és íróvá válásának története. Csakhogy Osztrovszkij költői ereje ezt az egyéni életet ü széles általánosítás és tipizálás fokéira képes emelni, írói hűséggel, művészi ábrázoló-erővel, mély emberismerettel egy egész történelmi korszakot tudott megeleveníteni, bele tudta magát élni az akkor élt embereit — forradalmárok és ellenforracMümárok — lelkivilágába, el tudja velük mondatni azt, amit valóban elmondták, vagy elmondták volna . (l OR FOSOL JÁ K ! „Magasabb népgazdasági érdele" Tavaly ősszel Balázs Jenő és Kovács Károly lakást cserélt. Kovácsék volt lakásába. — Mindketten elégedettek voltak a cserével: Ko- váesék gyönyörű fekvésű, sieba-konyhás, verandás villalakást kaptak, mellékhelyiségekkel. a konyha alatt egy jókora présházzal és mély pincével. — A présházat és pincét nem vették használatba, és a faházat is átengedték a tulajdonosnak. Néhány hónapig sikerült nézeteltérések nélkül fenntartani a tulajdonosi-bérlői jóviszonyt. Kovács Jánosné azonban — a volt tulajdonos örököse — pert indított Kovács Károlyék ellen. A bíróság kötelezte Kovács Károlyékat. hogy tOtl forintos büntetés terhe mellett a pince és a présház kizárólagos használata mellett a konyha esetenkénti használatát is engedélyezzék. A bérlők belenyugodtak az ítéletbe, a tulajdonos azonban újabb ürügyet keresett és talált, hogy Kovácsékat nocsak korlátozza, hanem meg is akadályozza a lakás használatában. Bár a villa tulajdonosai 2 szobás főbérleti lakással bírnak, kivetették hálójukat a szőlőben lévő villala- kásra is. „Alapos-“ indokolással igénylést adtak be a városi tanács lakásgazdálkodási osztályára, amelyben kérik, hogy a vil’alakás konyháját vegyék el a jelenlegi bérlőktől és adják át nekik, mint .jogos tulajdonosoknak.“ A lakáshivatal helyszíni szemle nélkül teljesítette a „tulaj“ kívánságát és a konyhát kizárólagos használattal, kiutalta Kovács Jáno- séknak. Kovács Károlyék sem hagyták annyiban a del got, hiszen öttagú a család, s nem is egy család, hanem kettő, mert az egyik fiú két éve megnősült és eddig még nem sikerült lakáshoz jutniok. Tehát öt felnőtt lakja a bérelt egyszobás villalakást és most ez is veszélyben van. Fellebbezést adtak be tehát a megyei tanács lakásgazdálkodási csoportjához. — Nem kellett soká vár- niok, megérkezett a vá lasz amelyen előbb elcsodálkoztak, majd felháborodtak. Ugyanis, a „felsőbb lakásügyi hatóság'“ a villa tulajdonosának már nemcsak a konyhát utalta ki, hanem a szobát is, az összes mellékhelyiségekkel. Indok: „magasabb. népgazdasági érdek.“* Nekünk csak annyi a hozzáfűznivalónk: lehet, hogy az érdek valóban „magasabb“, de semmiesetre sem nép- gazdasági. Az meg egyenesen sérti népgazdaságunk és emellett egy szerény munkáscsalád érdekeit, hogy egyesek két fő- bérieti lakást bitoroljanak. míg az első- és másodfokú lakásügyi hatóság két munkás- családot dob as utcára. Reméljük, erre már nem kerül sor. Miért kell e<»v rend ruháért Budapestre utazni? Gépkocsivezető vagyok a Hódmezővásárhelyi Gyapottermeltető és Feldolgozó Vállalat Dunántúli Szakfelügyelőségénél. A kollektív szerint egy öltöny szolgálati ruha jár. Megrendelőjeggyel és közületi csekkel a kezemben megjelentem a kijelölt ruházati boltban. Legnagyobb csodálkozásomra nem kaptam meg a kért ruhát. — Csak abban az esetben adhatom ki, — mondta Kárpáti elvtárs, — ha a nagykereskedelmi vállalat engedélyezi. Innen Lippai elvtárshoz küldtek, aki viszont a RÖVIKÖT igazgatójához, Gergely elvtárshoz utasított A regény Osztrovszkij nevét egyesapásra híressé tette. A szovjet kormány Lenin-renddel tünteti ki, az írószövetség tagjául választja. Szccsi villájában, amelyet a kormány ajándékozott neki, az emberek százai ke- • resik fel, hogy beszélhessenek vele. tanuljanak tőle. Itt ismerkedik meg Zalka Mátéval is, akiben sok rokon telki vonást fedez fel; a közös harcos múltat, füzes temperamentumot, sziporkázó humort. „Ilyen férfiak mellett még a haláltól sem ijed meg az ember“ — mondja ról-a. (Zalka Máté alakját a „Vihar szülöttei“ című regényben Sajó hadnagy alakjában támasztja életre.) „Az acélt megedzik“ című regény második része még meg sem jelent, máris hozzáfogott új írói tervének megvalósításához. Úgy érezte, hogy első regényében túl nagy kort — 16 esztendőt — fogott át egyszerre, alakjait nagyrészt csak egy ol da Írót ábrázolta, az eseményeik zömét csak vázlatosan rajzolta meg. Szélesebb, epikusabb áradású műbe fogott amelyben 3—t hónapban összesürítve pontosabb, kidolgozottabb, részletesebb képet akart adni a forradalom első viharáról. Sohasem pihenő lelke tele volt tervekkel. A szovjet gyermekek számára meg akarta írni „Pável gyermekkorát'“, tovább akarta vinni Pável Korcsagin életét. Mindezek a nagy tervek azonban nem valósulhattak meg. Második műve ,A vihar szülöttei-“ sem készült el teljességgel. A halál 19Ö6 december 22-én mégiscsak legyőzte Nyikoláj Osztrovszkij törékeny testét. Af űvészete azonban ma is friss 11 és még sokáig az marad. — Milliók és milliók, fiatalok és öregek tanulják meg tőle az élet szeretetét, a nép ügye iránt való hősies és teljes odaadást. Hitvallása az élet szépségéről és céljáról sók-sok nemzedékinek lesz útmutatója: „Az ember legdrágább kincse az élet. És ez az élet csak egyszer adatik. Úgy kell élnünk, hogy ne kelljen szégyenkeznünk a céltalanul lemorzsolt élet miatt, hogy ne égessen a szégyen a hitvány és kicsinyes múltúnk miatt, hogy halálunk óráján azt mondhassuk; minden erőmet a legszentebb ügynek, az emberiség felszabadításáért vívott harcnak szenteltem." Selymes Ferenc engedélyért. — Nem adhatok engedélyt — mondotta Gergely elvtárs és egy, a Belkereskedelmi Minisztérium Ruházati Kereskedelmi Központja által kiadott rendeletre hivatkozott. — A ruhát beszerezhetik a Budapesti Közületi Ruhakereskedelmi Vállalatnál. Szeretném, ha arra a kérdésre, miért kell egy rend ruháért Budapestre utazni — vasúti költséget, napidíja.t fizetni, nem beszélve a munkából való kiesésről — a belkereskedelmi minisztérium illetékes osztálya válaszolna meg. BOROS JÓZSEF Türelem rádiói terem Szeptember 20-án vittem el a rádióm a Pécsi Finommechanikai és Motorjavító Vállalathoz. Nem volt nagy baja, — csak éppen nem szólt. Nem is recsegett — makacsul hallgatott. Megkaptam az átvételi elismervényt és megkérdeztem, kb. menynyibe kerül a javítás? — Azt előre nem lehet sosem tudni, majd a végén — mondta a mester. De akkor miért van a VL aláírá- sú átvételi elismervényen egy ilyen rubrika is: „Kb. munkadíj"? — tűnődtem hazafelé. No, de nem ez az érdekes, hanem, hogy 25-én, tehát szombatra elkészül. Ez már rajta volt a zöld cédulán. Várt.am a szombatot, a szombat elérkezett. És a rádió nem volt kész. — Jöjjön az elvtárs kedden, hétfőn megcsináljuk — mondták. Elmentem tehát kedden, vissza is jöttem- Rádió nélkül, azzal. hogy csütörtökre biztosan elkészül. Valóban azt is hittem. Kiderült, hogy optimista voltam. De reménykedtem a szombati napban, talán az egyhetes jubiláláson. Elmenni azonban már szégyeltem, inkább telefonáltam. — Meglesz elvtársam, hétfőn tessék bejönni. Csináljuk... — ezeket a megnyugtató szavakat hallottam a vonal végéről. Nem tudom, hirtelen zavaromban mit mondtam, azt hiszem, valami ilyesfélét: Köszönöm, majd benézek. A szavak azonban nem fedik mindig teljesen a valóságot. Ezt valószínű a rádlójavitóban is tudják. Ezért — mielőtt újból találkoznánk és közben esetleg megindulna az 1954 55. évi fűtési idény lenne egy keresem. Ne felejtsék el levenni ® rádióm a kályhájukról.-—vi—
