Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-16 / 246. szám

N 'K P E Ö

MM OKTOBER I»

RITKA FOTÓDOKUMENTVM

Franco Spanyolorszá gának csendőrkopói féltékenyen vigyáznak arra, hogy a fasiszta uralom által a népre zúdított mérhetetlen nyomor fotó útján készült bizonyítékai cl ne készülhessenek és főként, hogy ne juthassanak túl Spanyolország határain. Ezért különösen figyelemreméltó ez a kép, amely hitelesen mutatja be, milyen szörnyű körülmények között élnek és laknak a spanyol dolgozók.

A kép: egy wolfram-bányász „lakása“ Spanyolországban. A bánya az amerikai imperialisták hadigyárai részére termel.

Közlemény a Kína és India között megkötött kereskedelmi egyezményről

A külügyminisztérium tási főosztálya közli:

A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma október 15-én az alábbi jegyzéket juttatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségének:

Október hó első napjai óta Magyar- ország területére léggömbökkel szállított röplapok hullanak le. Amerikai és más hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a léggömböket az úgynevezett „keresztes hadjárat a szabadságért" szervezet, illetve az általa finanszírozott úgynevezett „szabad európa rádió” Nyugat Németország amerikai megszállási övezetéből indítja el Magyarország felé azzal a rendeltetéssel, hogy a léggömbök röplap-rakományukat automatikusan a Magyar Népköztársaság területe felett ürítsék ki. Ennek az akciónak nyíltan hirdetett célja az, hogy az uszító hangú, rágalmazó röplapok a magyar nép körében elégedetlenséget szítsanak é^ azt ellenállásra szólítsák fel törvényes kormánya ellen.

A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel kapcsolatban a következőket kénytelen megállapítani:

1. A nemzetközi jognak az államok szuverénitásából folyó alapvető elve, hogy az egymás belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni kötelesek. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a fenti tartalmú röplapoknak a Magyar Népköztársaság területére juttatása nyilvánvaló beavatkozást jelent a Magyar Népköztársaság belügyeibe.

2. Azt a területet, ahonnan a szó- banforgó léggömböket feleresztik, az 1945. június 5-i négyhatalmi nyilatkozat, valamint a potsdami megállapodás alapján az Amerikai Egyesült Államok tartja megszállva és ellenőrzése alatt. A nemzetközi jog minden áll«m kötelességévé teszi az arról való gondoskodást, hogy területét más államok ellen irányuló sérelmes cselekményekre ne használ ják fel. Az az állam, amely ezt a kötelességét akár szándékosan, akár gondatlanságból nem teljesíti, nemzetközi jogsértést követ el. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya tehát akkor, amikor lehetővé tette, hogy e lázitó röplapokat léggömbök révén magyarországi rendeltetéssel útnak indítsák, nem tett eleget ennek a nemzetközi jogból reá háruló kötelezettségnek.

3. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra is, hogy az Egyesült Állámok kormányának egyes lépései, így például annak a „kölcsönös biztonsági törvény”-nek törvénybe iktatása, amely dollármilliókat irányoz elő más államok, közöttük a Magyar Népköztársaság ellen irányuló felforgató tevékenységek támogatására, arra engednek követkéztebni, hogy az Egyesült Államok kormánya a fentiekben körülírt, vagy azokhoz hasonló akciókat nemcsak hogy lehetővé tesz, hanem nyíltan támogat is.

A fenti megvilágításban az Egyesült Államok kormányának felelőssége e röplap-kampánnyal kapcsolatban vitathatatlan. Ezt a felelősséget az Egyesült Államok kormányának annál is inkább viselnie kell, mert e kampány olyan időben történik, amikor a világ népei egyre hangosabban követelik a különböző rendszerek közötti békés együttélés biztosítását és mert maga az Egyesült Államok kormánya is számos ízben ünnepélyesen kijelentette, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére

A. J, Visinszkíj, a Szovjetunió

ENSZ-küldöttségének vezetője október 13-án levelet intézett a biztonsági tanács elnökéhez. A levél a következőképpen hangzik: „Olaszország ENSZ-ben működő megfigyelője, valamint az Egyesült Királyság, az amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia képviselője 1954 október 5-én a Trieszt szabad területre vonatkozó, Londonban október 5-én parafáit egyezménnyel kapcsolatban levelet intézett a biztonsági tanács elnökéhez. E levél kapcsán kérem önt, hozza a bizton, sági tanács tagjainak tudomására az alábbiakat:

és az összes népek közötti békés

együttműködés előmozdítására törekszik.

Kétség nem férhet hozzá, hogy az Egyesült Államokkal normális diplomáciai kapcsolatban álló magyar állam ellen irányuló ellenséges akciónak az Egyésült Államok részéről való, támogatása, vagy akárcsak az ellenőrzése alatt álló területen való megtűrése is szöges ellentétben áll a nemzetközi feszültség enyhítésére irá nyúló törekvésekkel és összeegyeztethetetlen az Egyesült Államok kormányának a Magyar Népköztársasággal való békés együttműködésére irányuló számos ízben hangoztatott akaratával.

A magyar kormány erélyes tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányának a fent leírt akcióival kapcsolatos magatartása miatt és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a nemzetközi feszültség enyhítésének és a népek közötti békés együttműködés előmozdításának szükségességéről tett, számos ízben megismételt nyilatkozatainak szel lemében haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a fent leírt röplap-kampány beszüntetésére és az annak szervezésében résztvevő személyek felelősségre vonására

Amint a biztonsági tanács elnökéhez intézett említett levélből és a hozzácsatolt okmányokból kitűnik, a Trieszt szabad területre vonatkozó egyezmény Jugoszlávia és Olaszország mint közvetlenül érdekelt országok megegyezésének eredményeként jött létre és az egyezmény számukra elfogadható. Figyelembevéve ezt a körülményt és azt, hogy Jugoszlávia és Olaszország említett megegyezése elősegíti a normális kapcsolatok létrejöttét a két ország között és ílymódon hozzájárul, hogy Európának ebben a térségében enyhüljön a feszültség, a szovjet kormány tudomásul veszi az említett egyezményt.“

Október 14-én kereskedelmi egyezményt írtak alá Uj Delhiiben a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között. Ez a két ország között az első ilyen megállapodás.

Az egyezmény megkötését megelőző tárgyalások a szívélyes barátság és a kölcsönös megértés légkörében

folytak. Az egyezmény célja: megszilárdítaná a Kína ég India kormányai és népei között fennálló barátságot, s kifejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat a két ország között az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvei alapján.

Az egyezmény függeléke két export—import árujegyzéket tartalmaz.

Magyar tiltakozó jegyzék lázífó röplapok terjesztése ügyében

tájékoztaA szovjet kormány tudomásul veszi a Trieszt szabad terület kérdéséről megkötött jugoszláv-oiasz egyezményt

Mészáros Fen

VA L

n.

Még messze volt az 8 állomása. Megnyugodott. Rámnézett és elmosolyodott, amikor meglátta kérdőjellé vált ábrázatomat.

— Hát igen — mondta magyarázatképpen, — az első férjemtől elváltam. El kellett válnom, nem volt más megoldás. Három éve ismerkedtem meg Józsival. így hívják, tudja, a férjemet. Akkor éppen húsz éves voltam, fiatal, de boldogtalan és reménytelen asszony. Anyámmal együtt üdültünk a Balaton mellett, jutott rá a kormányosi fizetésből és anyámnak ott kellett lennie, hogy „vigyázzon rám”. Ott ismertem meg Józsit. Ne gondoljon valamj kalandos körülményekre. Egyszer az étkezdében tőlünk az ötödik asztalnál ült és hirtelen összeakadt a tekintetünk. Percekig nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. Este aztán felkért táncolni. Jaj, olyan kedvesen, ügyetlenül tud táncolni, még ma is, inkább csak ülünk egymás mellett, mint hogy táncoljunk, ha elmegyünk valahova szórakozni, de akkor még ügyetlenebb volt. ö maga mesélte, hogy félt, hátha nem megyek vele. Ez a félszegség csak még jobban tetszett nekem.

Sokat beszélgettünk ott az üdülőben. Anyám éberségét mindig sikerült valahogy kijátszani. De akkor még csak beszélgettünk. És azon a nyáron, három évvel ezelőtt, az üdülés után is sokszor találkoztunk titokban. Egyébként katonatiszt. Hadnagy. Azt hitte, hogy lány vagyok. Odahaza sokszor átsírtam az' éjszakát, átkoztam magam, de nem volt erőm megmondani, hogy van már férjem, arra sem volt erőm, ( hogy akár vele, akár a férjemmel szakítsak. Hiszen érti, ott volt anyám is, aki a szép nagy lakásban mindig mondogatta: „lányom, ilyen életet kevés férj tud adni a feleségének.” Mégis meg kellet mondanom Józsinak, mielőtt hazajött volna a férjem. Látta volna, hogy milyen szomorú lett. Én is sírtam. És akkor azt mondtam: Józsikám, nem bánom, lesz, ami lesz, ha te elveszel, elválok a férjemtől. Kis albérleti szobácskábán lakott, innen ment fel, a faluból Pestre katonatisztnek. Hót én

elmentem vele és nála voltam két napig. Nem törődtem semmivel. Nem tudom, honnan jött rá anyám, hogy ot vagyok, de eljött értem. Addig kért, könyörgött, magyarázkodott, beszélt az én boldogságomról, meg az övéről, hogy visszamentem vele. De tudtam, hogy ha megjön a férjem, én már csak utálni tudom, mert sohasem szerettem és nem is tudom, miért mentem hozzá, ha nem az anyám rábeszélésére és azt is tudom, hogy ahogy elém kerül, rögtön megmondom, hogy elválok tőle.

Nem mertem megmondani... Ne ítéljen el a gyávaságomért, de mondom, ott volt anyám is .;. Csakhogy két hónap múlva már biztosan tudtam, hogy gyerekem lesz. Józsitól. Ezt nem mondhattam meg se anyám nak, se férjemnek. Józsit próbáltam megkeresni, de mindig a csapatával volt, mert olyan a katonatiszt munkája és nem tudtam vele beszélni. Egyszer aztán mégis sikerült. Elmondtam, fiogy állok. Furcsán nézett rám. „Hát nem tartod meg, amit ígértél? Nem szeretsz? — kérdeztem tőle. De — azt mondja, szeret, csakhogy ezt az ügyet előbb meg kell beszélni a parancsnokával, meg annak a politikai helyettesével, meg a párttitkárral.“ — „Jaj, — mondom neki, — hát ennyi ember előtt kell kiteregetnünk a mi dolgunkat?” — Azt mondja erre, nézd, ezt muszáj megtenni, különben sose vehettek el.

— Ne haragudjon — szakította meg hirtelen saját szavait — kicsit összefüggéstelenül, össze-vissza beszélek, de amikor erre gondolok, mindig izgatott vagyok. De azt már nem is mondom el, milyen herce-hurca volt, milyen jeleneteket rendezett a kormányos férjem, meg az anyám, meg hogy az apósornék akiket most már a szüleimnél is jobban szeretek, eladták a hízójukat, hogy meglegyen a a válási költség. Pedig ők se nagyon akarták ezt a házasságot, csakhogy nagyon szeretik a fiúkat. És aztán sokáig lakásunk sem volt, ott éltünk abban a kis bútorozott szobácskábán, míg végre sikerült lakást szereznünk. Bútorunk pedig még ma is kevés, de én nem sírom vissza azt a gyönyörű lakást. Éji most vagyok boldog. Nem sírom vissza azt a do- logta'lan életet sem. A férjem, a Józsi folyton a csapatánál van, én meg elmentem a textilgyárba ás ma már szakképzett szövőnő vagyok. Olyan

asszonyok meg lányok vannak ott, hogy öröm velük együtt dolgozni és munka után együtt járunk a DISZ- be, mert ugye egy huszonhárom éves asszony még fiatalasszony. A kis Jóskát meg a napközibe viszem minőén reggel. Nehéz lesz szegénykémnek, most újra megszokni a reggeli koránkelést, meg a napközit, mert elkényeztették az öregek biztosan. De most együtt lesz a kis családunk és én most már mindig boldog leszek. Ezért mondtam, tudja, hogy nem kell olyan sokminden a boldogsághoz, kevés is elég lehet, de ha az a kevés hiányzik, akkor kibírhatatlan az ember élete, még akkor is, ha aranycipőben jár.

Közeledtünk a falujához. Felállt, s kiderült, hogy félfejjel magasabb nálam, derűs, kék szemeiben már nyoma sem volt annak, hogy milyen szomorú történetet mondott el nekem. De hova beszélek? Miért lenne szomorú ez a történet? Egy életnek egy darabkáját ismertem meg és az nem lehet szomorú, ahogyan nem szomorú maga az élet sem. Bőröndje után nyúlt, igyekeztem megelőzni, mivel a böröna igen nagynak és súlyosnak látszott. Megragadtam a fülét és megfeszítettem karizmaimat, hogy megmutassam, nem akármilyen nyim-nyám emberrel beszélgetett idáig, ha kopaszodik is. de a bőrönd üres volt. Persze a kisfiú holmijai kerülnek majd bele, meg az öregek ajándékai.

— Üres — mondta mosolyogva —

meglepődött?

Hát igen. Meglepődtem. Az ember néha azt hiszi, hogy nem bírja és akkor váratlanul könnyűnek bizonyul ...

Úgy búcsúztunk el, hogy be sem mutatkoztunk egymásnak.

*

Néhány hét múlva Jóska barátommal együtt léptem szolgálatba. Hosz- szú a huszonnégyórás szolgálat és különösen az éjszaka. Mivel üsse agyon az ember az időt? Vagy sakkozik vagy beszélget. Jóska nem tudott sakkozni. Én viszont álmos voltam.

— Nem vagy álmos? — kérdeztem tőle.

— Nem — azt mondja, — úgyis akarok írni még egy levelet az asz- szonynak, feküdj csak le- nyugodtan, a telefonokra vigyázok, ha valami tesz, majd fölébresztelek.

Ennyiben maradtunk. Lefeküdtem. De alvásra nem került sor. Jóska kitette a levélpapírt, rágcsálta a tollszárat s egyszeresük megszólalt:

— Azért mégiscsak kevés kéthetenként hazajárni a táborból. Az embernek közben levelekkel is kell pótolnia magamagát Igaz?

— Ühürn. De miért nem hozod ki a családot a táborba?

— Az asszony nem akar jönni. Tudod szövőnő és egészen bele van bolondulva a szakmájába, nem hagyná ott a gyárat semmiért. Sztahánovista akar lenni.

— Hát ha akar, akkor lehet is.

— Persze. De éppen ez az érdekes. A feleségem csak azóta dolgozik, hagy elvettem. Azelőtt nem volt munkához szokva. Most mégis any- nyra ragaszkodik a gyárhoz, mintha örök életében dolgozott volna.

— Hajaj — gondoltam — vége az alvásnak, pedig el sem kezdődött. Ha egyszer szóbakerülnek az asszonyok, lesz mit hallgatnom reggelig. Nagy gyakorlatom van az ilyen helyzetek megítélésében, de ezúttal újra, mint annyiszor, érdekesnek bizonyult a beszélgetés.

— Tudod, — kezdte Jóska mélyen elgondolkozva — tulajdonképpen furcsa módon nősültem én meg. Sokáig nem is akartam megnősülni. Úgy gondoltam, hogy amíg az ember .fiatal, élvezze az életet. A katonatiszt meg különösen ügyeljen és minél később nősüljön meg, mert — legalábbis úgy gondoltam, — a katonaélet, meg a családalapítás két egymástól távoleső dolog. Szóval ;lyen alapon udvarolgattam a lányok nak, szórakozgattam, nősülni nem akartam, aztán mégiscsak sor került rá. Három éve nős vagyok, gyerekünk is van, de még mindig furcsának találom.

— Mi ebben a furcsa? — morogtam és elkészültem arra, hogy hosz_ szú, unalmas fejtegetést hallok, de nem baj, legalább elalszom.

— Hát elég furcsa. Elmondom neked, hogyan nősültem. Három évvel azelőtt Balatonkenesén nyaraltam. Üdülőben könnyen köt az ember ismeretségeket. No, én egyszer átrán- duitam egy szomszédos üdülőbe, gondoltam, körülnézek ott is. hátha akad valami kedvemre való üdülővendég. Ott aztán megláttam egy lányt. Mondom magamban, ezzel meg kell ismerkednem, ha addig élek is. Sötétbarna haj, kék szem — ez a ttínösszeállitás mindig megvadít. Beülök a legközelebbi üres asztalhoz és kezdem nézni, úgy egy kicsit szemezgetni. Nézem, nézem, hogy majdcsak iszrevesz — és észre is vett. Rögtön megakadt rajtam a szeme, jól láttam, hogy még a falat is megakadt a torkán. No jó, gondoltam, ez kezdetnek már valami, remélem itt lesz

este is. Este, zene mellett, tánc közben pillanatok alatt meg tuaunik ismerkedni.

Szemeimet lecsuktam, de nem aludtam. A szavak világosan, érthe. tőén hatoltak az agyamig. Hallottam a szúnyogok dongásót és azt is, hogy a távolban valahol szuszogva vontatja terhét egy mozdony. Ezt a történetet más változatban hallottam már valahol. Hallgattam.

— Este ott. találtam — folytatta Jóska, — felkértem, táncoltunk, beszélgettünk és utána az egész üdülési idő alatt majdnem minden nap találkoztunk. Sikerült összemelegednünk. Később Pesten is gyakran ösz- szejöttünk. Mindenről tudtunk beszélgetni, nagyon jól megértettük egymást, csak azt nem, arulta el, hogy már asszony. Mert az volt. De amikor megmondta ... szóval nézet, igaz, hogy ez kényes dolog és a feleségemről van szó ... de neked meg mondom úgy, ahogy volt — mindjárt el is jött a lakásomra.

Nagyot sóhajtott, tollszárával rövid és gyors ritmust vert ki a fogain, aztán tovább beszélt.

— Tudod, — én akkor már nagyon belehabarodtam. Nem bántam én, hogy lányi vagy asszony, vagy akár maga a vasorrú bába, akárki, olyan szerelmes voltam, mint még soha. De hogy ilyen hirtelen meggondolta magát és eljött — ez valahogy visszásnak tűnt nekem. Mit tudom én, mi lehet ennek az oka? Persze semmi más okra nem gondoltam, csak arra, hogy nagyon szeret. Úgy... mint én őt. De aztán később más gondolataim is támadtak. Hátha úgy, ahogy nekem odaadta magát, másnak is? Vagy mondjuk összeveszett a férjével és egyszerűen csak bosszút akart állni? Ilyen esetről is hallottam. Szóval keringtek bennem a gondolatik, különösen, amikor pár hónapig nem is láttam.

— Egyszercsak összetalálkoztunk. Sápadt volt, a szeme karikás, valahogy egy kicsit megcsúnyult. A vállaltira borul, sírvafakad és elmondja, hogy gyereke lesz tőlem. No,

. gondoltam, még csak ez hiányzott. És különben is, mondom, nagyon belehnbarodtam, de az eset után hónapokig nem láttam, nem is tudtam eléggé tisztázni az érzéseimet, már- már ott tartottam, hogy kezdem elfelejteni. És akkor, hirtelen jön ez a dolog. Meg voltam zavarodva.

Újra kis szünet, sóhaj, kopogás, a fogakon, aztán megkérdezte:

— Nem alszol még?

— Dehogy alszom, csak mondd.

(Vége következik) . 1