Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-16 / 246. szám

I9f.* 36 NAPCó 3 fontos láncszem Egy Amikor a bányában nem megy jól fi termelés, mindjárt a szén termelő üzemeket vizsgálják meg. Megnézik fi fejtéseiket, van-e valahol hiba. És ha hibára nem is akadnak, ez a ki­jelentés gyakran elhangzik: „tudnék én termelni — de ha nincs csille...'* Főleg Komlón, a Kossuth-aknán gya­kori az ilyen ki fakad ás. Miért? Erre fi kérdésre választ kapunk, ha egy Pillantást vetünk a komlói IV-es üzem munkájára. Az ürescsiliehiány a szállítási üzemeknek is éppen olyan égető problémája, mint a fej­téseknek. Sokszor három üzem jól induló termelését rontja le a szállí­tás megakadása. Meglelt a palahányó Az első, ami szembetűnik, hogy rendkívül sok a hiba. Apróbbak, na_ gyóbbak, ae egyben mind megegyez­nek: ki kéne már őket javítani. A bajok fő oka — bármilyen furcsán hangzik is. — az, hogy a meddő kő­zetet Kossuth-aknán nincs hova dön­teni A meesekjánosi palahányó kimerülőben van, naponta másfél műszakot vesz el az, hogy át kell szerelni a csillevágányokat. Ezért nem megy rendszeresen a döntés. Ha műszak elején még van ürescsiiie, az biztos, hogy fél műszak után már égj’ darab sincs. Érdekes megfigyel­ni a csillék útját. Műszak elején ki­jön egy szállítmány. Mondjuk 100 csille. Ebből vagy 30 csille pala. A szenet kidöntik, a pala marad a csil­lében. Nem tudják hova rakni. Hi­szen tegnapról még ott áll hosszú sorban a meddő kőzet. A mozdony visszamegy az aknához, ae 100 üres helyett most már csak 70-et visz, 30 csillével kevesebbet. A második, har­madik, negyedik, ötödik szállítmány, hál ugyanez játszódik le. Lassan „el­fogy“ a csillepark. A szállítás nem tud ürescsillét előkapami, áll a fej. tés. Ez így nem jó — ez tény. Nem lehet, vagy nem is akarnak segíteni najta? A feleletet rövidesen megadja majd a szállítási üzem. Segíthetnek najta, akrnak is, tudnak is. Valószí­nűleg vasárnap próbálják ki az űj kőtörőt és a kötélpályát, mely a kő- törőtől szállítja el a palát. Ha a pró­ba sikerül, hosezú időre megoldódik fi paladöntés súlyos problémája. Ez­után már csak az aknában előforau­.4 pécsi, városi ügyészség, az ■.Élősködők", a „Lakásüzérek" és „A húsos fazék körül" c. riportok fősze­replőinek leleplezése után, újabb korrupciós ügyet fedett fel. A Sopia- na Gépgyár dolgozói, kíváncsian te­hintenek a közeljövőben megtartan­ád bírósági tárgyalás elé. Az ügy, amelyet majd tárgyalnak, megér­demli az érdeklődést. Soktízezer fo­rintos sikkasztásról van szó, amelyet a Sopiana Gépgyár egyes dolgozói — a gyár vezetőinek szemeláttára kö­vettek el. Rátkai Béla és társai, Vár- nagy Nándor, Lassányi László, Tóth Zoltán, Mecseki Ferenc, Sudár Emil, Rózsahegyi István és Mirbach Antal, bűnszövetkezetet alakítottak és a oyár álló és forgó alapjából, a leg­különbözőbb szerszámokat és mű­szaki cikkeket, elsikkasztották, illet­ve a gyár gépein az elsikkasztott anyagokból, saját céljaikra külön­böző munkaeszközökét és gépalkat­részeket gyártottak és ezeket magán kereskedelmi úton értékesítették. * D átkai Béla, Várnagy Nándor és Lassányi László, a „Sopiana- ügy“ főszereplői, az utóbbi években kerültek ebbe az üzembe, műveze­tői, főmechanikusi, illetve esztergá­lyos munkakörbe. Valamennyien gyorsan megtaláltak azokat a szá­lakat, amelyék alapján szoros ba­rátságot teremthettek egymással. Szőlő-kirándulások, vendéglők, ét­termek, közös mulatozások... — megannyi alap arra, hogy a haver- ság, — komaság, még meghittebb legyen. A bűnszövetkezet tagjai közül Várnagy Nándor volt a legmeré­szebb. Mint régi rádiójavító, műsza­ki rajzoló, autószerelő és géplakatos­mű hely-tulajdonos, később fuvarozó- vállalkozó, a legtapasztaltabb — vál- la’.kozószeílemű kulák, szinte észre­vétlenül szervezte meg a bűnszövet­kezetet. Azt a feladatot, amellyel a gyárban megbízták, nem látta el rendesen. Tudta, hogy laza a veze­tők részéről is az ellenőrzés és ezért minden lehető alkalmat megragadott arra, hogy saját anyagi hasznát nö­velje. Megkörnyékezte fiatalabb munkatársait, így Rátkai Bélát és Lassányi Lászlót is — azzal a szán­dékkal, hogy bevonja őket a gyári szerszámok, alkatrészek, elsikkasztá- sába. Várnagy Nándor tudta, hogy komoly anyagi értéket képviselnek az eeztergáláshoz használatos vidia- fámlapok, amelyekből városszerte ló hibákat kell kijavítaná és jelentő­sen megjavul a szállítás. A bányában nincs sok baj a szál­lítással. Azok a hiányosságok, ame­lyek előfordulnak, viszont súlyosak. Kezdjük mindjárt az elején. A bá­nyában a szállítás szervezése megle­hetősen zavaros. Ezév elejéig a Kossuth-akna egész szállítása a IV-es üzemhez tartozott. Egy kézben volt a gond is, a felelősség is. Itt-ott zök­kenőkkel, de ment a munka. Ekkor azonban „újítottak." A IV-es üzem­től elvették a vágatok szállítását. Üzemeknek adták át a fenntartást, a mozdonyokat. Nekik csak az ak- naszállítás maradit. Az „újítás“ nem vált be. Két-három hónap múlva új­ra átszerveztek Kossuth-almán. A IV-es üzem visszakapott mindent, meglehetősen elhanyagolt állapotban. Rendibehoztak mindent. Erre az üze­mek újra átvették a vágatokban a szállítást. Mennyi előnnyel jár ez? — Nem sokkal. Legfeljebb a IV-es üzem irányítóinak okoztak több gon­dot. A szervezetlenség eredménye Most nem tudják, hol, mennyi az ürescsiile. Az üzemi felvigyázók vi­szont dugaóssák a csilléket, mind­egyik biztosítani akarja magának ai ürest. E cél érdekében becsapják a IV-es üzem szállítási vezetőit, sok­szor akadályozzák az akna szállítási munkáját. Nehezebb a csillék elosz­tása. Ezenkívül az üzemekhez tarto­zni mozdonyvezetők gyakran csak a saját üzemükkel törődnek, nem se­gítenek olyan helyeken, ahol össze­torlódik a csille és sürgősen el kel­lene szállítani. Nem tudnak jól gaz­dálkodni a mozdonyokkal. Szerencsé­re ez egyre ritkábban fordul elő, valószínűleg azért, mert. a mozdony- vezetők is egyre jobban megértik fel­adatukat, megértik azt, hogy milyen sok múlik egy mozdony egész napi munkáján. A másik súlyos hiba, hogy a meg­felelő technikai előfeltételeket nem igen biztosítják. A bányában min­denki tudja, hogy a sínről leesett hiány mutatkozott. Ezért legelsősor­ban ezek jogtalan megszerzésére gondolt. Csak Rátkai Bélát, a gyár ugyancsak felelős munkakörben be­osztott dolgozóját kellett felkeres­nie és meggyőznie ahhoz, hogy a nép- vagyoniból az ő zsebébe vándorolja­nak az első ropogós, piros százasok, az eltulajdonított és a potom-áron eladott vidia-kések ellenértékeként. Várnagy Nándor közismert látoga­tója, * s ügyefele lett a Finommecha­nikai Vállalatnak, ahol szerintük „jó" pénzt fizettek a lopott vidia- fémlapokért. Miközben Rátkaival feleztek az ilymódpn szerzett pénz­ből, a gyári esztergályosok nélkülöz­ték a vidia-késeket. Rátkai Béla, Várnagy kérésére minden esetben összecsomagolta az értékes vidia- lapkákat és egy kis dobozban — amelyet feltűnés • nélkül ki lehetett hozni a gyár területéről — átnyúj­totta neki. Pénzszűkében volt a Rátkai család? — Béluskám pénz kellene... — Sikerül még, Nándi? — S az anyagi szükségletnek meg­felelően vándoroltak a kis csoma­gocskák Várnagyhoz, majd az üzlet­be. Feltűnés nélkül azonban nem le­hetett sokáig eladogatni a vidia-lapo- kat, s a haszonszerzés érdekében jobb megoldás után kellett nézni. Várnagy biztatására a 3950 gramm vidia elsikkasztása után, sor került különböző szerszámok lopására is. Menetfúrókat, menetmetszóket, csi­gafúrókat és marókat loptak és ad­tak el. Az ellenértékét természetesen megfelezték Várnaggyal... Ragad és piszkolódik a kezük, de számukra ennél sokkal lényegesebb, hogy da­gad a pénztárcájuk ... Nem is válogatnak már ekkor. Mindegy számukra, hogy negyven darab vidia fémlapkáról, néhány menetfúróról, vagy akár eszterga­padról van is szó, — lényeg az, hogy sokat hozzon a konyhára, mert még a legkisebbnek és legártatlanabbnak látszó ügyködésük is jelentős össze­geket hozott. Rátkai Béla például, a gyár számára készített és jogtala­nul eltulajdonított kis esztergapad­ért. 800 forintot csikart ki Lassányi Lászlótól, aki később hűséges segítő­társa, bűnrészese lett. \ díszes társaság tagjai szapo- rodnak. Lassányi László, esz­tergályos, Tóth Zoltán öntödei mű­vezető és Mecseki Ferenc diszpécser mozdonyokat emelő nélkül a sínre tenni majdnem képtelenség. Minden mozdonyhoz kellene egy emelő, de nincs. Október 14-én is leesett egy mozdony a hatodik szinten. Emelőt a vasútépítők bezárt raktárából kel­lett — nem a legegyesnesebb úton, — „szerezni.“ így is volt egy óra ki­esés. A szállítás „hőmérői“, a fejté­sek rögtön jeleztek. A Il-es üzem 10O-as fejtése üreshiányt .jelentett. Jelentős kárt okozott az emelőhiány. Két éve már, hogy napról-nepra kö­vetelik a mozdonyokhoz az emelő­ket ... Kossuth II-es aknánál a hatodik szinten rossz volt az egyik lengőpad. A beosztott csatlós kézzel emelgette, kockáztatva azt, hogy a bekészítőiből guruló csille elkapja és magával vi­szi a kasba. Két lakatos két és fél­órái munkájába került a rossz csapó pad legfeljebb félórát igénybevevő javítása. Miért? — Nem volt hozzá sem szerszám, sem anyag. A felsorolt hibák ellenére a szál­lítás dolgozói kemény munkát vé­geznek. Ama törekednek, hogy jobb munkamegszervezéssel az ilyen tech­nikai akadályok gyors elhárításával tegyék zavartalanná a termelést. A dolgozók többsége legalábbis így dol­gozik. A Bán-brigád példája Lent járva találkoztam egy kom­plex-brigáddal. Kossuth I. aknán dol­goznak. Vezetőjük Bán Károly. A brigád 18 tagú. Többnyire fiatalok. Ke ükben ran az egész akna szállí­tása. ötö<Lk szinten és napszinten dolgoznak. Januáriban elérték és az­óta tartják a sztahánovista szintet. A brigád valamennyi tagja megkap­ta a „kiváló dolgozó“ jelvényt. Múlt havi tervüket 117.3 százalékra tel­jesítették. Hogyan érték ezt el? 'A magyarázat egyszerű: összetartanak. Egy bumlizó sincs köztük. A munka­idő minaen percét kihasználják. A több. brigádnak is így i kellene dol­goznia. Sikerük titka igen egyszerű, nem nehéz utánuk csinálni: szeret­nek dolgozni, szeretik a bányát. — Tudják, hogy munkájuk az ország szénéi'átásának láncában igen fontos láncszem. Szénási Sándor is támogatja már Várnagyot és Rát- kait. Fel sem fogják, hogy komoly bűncselekmény részeseivé válnak, amikor sorozatosan résztvesznek úgynevezett. „fusermunkák" végzé­sében, vagy támogatják ezt. Amíg Várnagy ellopja és eladja a gyár öt készlet fogasmaró készülékét, ezen­kívül ötvennél is több értékes szer­számát, hét új rádiócsövét, nyolc darab gumiszimmering gyűrűjét, há­rom darab golyóscsapágyát, Rátkai Béla, különböző anyagokat, szerszá­mokat készíttet a gyárban saját cél­jaira, — Lassányi László már Me­cseki Ferenc diszpécserrel és Tóth Zoltán öntödei művezetővel lép kap­csolatba, hogy megbeszélje egy esz­tergapad legyártásának lehetőségeit. Miutáp tudomására jut., hogy Rátkai aki neki közvetlen főnöke — min­den gátlás nélkül lopja Várnaggyal egyetemben a gyár szerszámait, Rit­káihoz fordul és megkötik a 800 fo­rintos üzletet. Lassányi tehát egy kis esztergapad „tulajdonosa“ lesz. Ezután már úgy érzi, hogy neki is „szabad a keze” és négy darab mo­torkerékpárhoz szükséges csavart gyárt, Balogh Jenő, az INKÖZ alkal­mazottja részére. Ebben a munkában készséges segítőtársa akad Tóth Zol­tán öntödei művezetőben és Mecseki Ferenc diszpécserben. Mindketten tá­mogatják abban, hogy a KTSZ által megrendelt négy darab esztergapa­dot „fuserban" elkészíthesse. De nemcsak támogatnak másokat, — maguk is fuserálnak, összebeszélnek és „saját számlára" készítenek a Vasas KTSZ-nek esztergapad-ágya­kat. Sudár Emil, az I. telep művezető­je Rózsahegyi István, volt malom- tulajdonossal egyetértésben sikkaszt­ja eközben ugyancsak a köz vagyo­nát. A pécsváradi kekszgyártó üzem­re sózzák Rózsahegyinek egy régi időkből megmaradt keksznyújtó gé­pét, amelyet a Sopiana Gépgyár anyagából, ugyanennek a gyárnak a költségére javítanak meg közösen. Ebbe a munkába azonban már bevon iák Mirbach Antal üzem-fenntartó lakatost is, aki a segítségnyújtásért 1600 forintot kap társaitól. Sudár Emil ezért a munkáért 6.300 forintot vesz fel, s ebből Rózsahegyinek 2000 forintot juttat. Kik ezek a kártevőik? Hogyan foly- taithatták hosszú időn keresztül üzei­Fuserok és tolvajok Gyűlések a megyében A megye területén októberben több helyen gyűlés lesz, amelyen a pártközpont által küldött elvtársak tartanak beszámolót. A gyűlések be­osztása: 16-án, este 7 órakor Siklóson Tamás István, a Központi Vezetőség tudományos és kulturális osztályának munkatársa. 16-sám, este 7 órakor Villányban Egri Gyula belügyminiszterhelyettes, a Központi Vezetőség tagja. 16-án este 7 órakor Szászváron Orbán László, az oktatásügyi minisz­térium osztályvezetője. 18- án este 7 órakor Öcsárdon Vásárhelyi Miklós, a Minisztertanács Tájékoztatási Irodája munkatársa. 19- én délután 3 órakor Görcsönyben Sebes Sándor elvtárs. 20- án este 6 órakor Szigetváron Gáspár Sándor elvtárs. 21- én, délután fél 4 órakor Porcelángyárban Lajtai Vera elvtarsnö. 21-én este 6 órakor Mozsgón Hollós Ervin elvtárs. 21-én, délután 4 órakor a 73. sz. Építőipari Tröszt és a hozzátartozó vállalatok, Szájjártó Lajos építésügyi miniszter. 23-án este 6 órakor Szemtdénesen Szabó Kálmán elvtárs. 23-án délután 5 órakor Beremen den Molnár János elvtárs. Megalakult a Hazafias Népfront szigetvári járási bizottsága Csütörtökön délelőtt tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront szigetvári járási bizottsága. A köz­ségi népfrontbizottságok küldöttei — dolgozó parasztok, értelmiségiek, munkások, orvosok, papok töltötték meg az ünnepélyesen feldíszített ter­met. Szegény Ferenc, a járási elő­készítő bizottság elnökének megnyi­tója után Papp Gyula, járási főállat­orvos mondott beszédet. Az alakuló ülésen többen felszó­laltak. Szecsei Béla orvos, a dolgo­zók neveléséről beszélt és megemlí­tette, hogy ebben nagy szerepet ját­szik a haladó hagyományok ápolása, terjesztése. A szigetvári vár rend be­hozására tett javaslatot. Szikora Ru­dolf tanár a diákok hazafias szel­lemben történő neveléséről szólt. Ezután egyhangúlag megválasztot­ták a Hazafias Népfront szigetvári jóiási bizottsága hét tagú rtoöksé- gét. Eszel érveljenek népnevelőink! Megszépült életünk bizonyítékai meiket? Mindkét kérdésre könnyű megadni a feleletet. Várnagy Nándor a felszabadulás óta kuláksorba „ve- rekedte fel" magát. Rózsahegyi Ist­ván a múlt rendszerben malomtulaj- uonos volt, a felszabadulás után pe­dig jó ideig, hengermalomban volt részvényes. Mecseki Ferenc ltH4-beo a fasiszta Horthy-hadseregbe önként jelentkezett, 1915-ben pedig nyuga- tos lett... Hosszú lenne a sor, ame­lyet Révész István, a Sopiana Gán- eyár volt főmérnöke, saját személyé­ben zár le. Mit vétett Révész, hogy a vádlottak padjára ültetik? Elmu­lasztotta legfontosabb feladatát, az ellenőrzést és ezzel bűnpártoló iett. Minden esetben tudomása volt árró', hogy a gyárban „fuseTálnak“, s tu­dott arról is, hogy a gyár egyes dol­gozói valóságos magánszektort ala­kítottak ki a gyáron belül s így bu­sás haszonra tettek szert. Az ő * j- domásáyal játszotta ki a törvénye» rendelkezéseket a program-iroda ve. zetője. a csenaőr-öccs Richter János is, aki csak akkor vett fel a gyár ré. szére megrendeléseket, ha azokat jó­barátai, a gyári „maszekok" nem tudták kielégíteni. Révész István :s készíttetett a gyárban orvosi műsze­res tálakat, szemvizsgáló műszereket,, foghúzót és egyebet, természetesen a gyár költségére. Ilyenformán nem volt és nem is lehetett erkölcsi alap­ja az ellenőrzésre, s akarva-akaratia- nul bűnpártolóvá lett. Főmérnöki be­osztása nem jogosíthatta fel arra, hogy a társadalmi tulajdonból vó- rösrézrudakat, alumíniumlapocskákat műszeirkifőzőket ajándékozzon egyes szervek részére. O átkai Béla és társai, a Sopiana Gépgyárban működött bűn- szövetkezet tagjai lelepleződtek. A bíróság hamarosan pontot tesz íté­letével, ügyködésük végere. Újabb kilenccel csappan meg azoknak a száma, akik azt hiszik, hogy bün­tetlenül dúskálhatnak a nép vagyo­nában, ellophatják, magukévá tehe­tik azt. A dolgozók olyan ítéletet várnak a bíróságtól, amellyel elveszik a kedvet nemcsak a Rátkiai-féle bűnszövetke­zet tagjainak, hanem másoknak is attól, hogy enyves kézzel nyúljanak ahhoz, ami a miénk. Harsányi Márta Pártunk és kormányunk az el­múlt esztendőben mintegy másfél millió forintot fordított óvodák és bölcsődék építésére, illetve beren­dezésére. * A felszabadulás óta 17 új orvos­lakás és rendelő épült, kilencet kor­szerűsítettek, 18 falusi rendelőt pe­dig felszereltek. * Ebben az esztendőben Csikostöt- tösön, Bicsérden, Gerdén, Aisószent- mártonban, Drávátokon, Hiricsen, Tésenfán létesítettünk, illetve létesí­tünk mélyfúrású kutakat. S'í Az elmúlt esztendőkben közei ki­lencven kilométer új út épült s ez­zel tizenhat község és öt községen kívüli település kapcsolódott b? a közúti forgalomba. * Az ötéves terv időszakában 1365 lakóépület épült, ezzel 3632-vel nö­vekedett a lakások száma. * Mohács kenyérellátását oldotta meg az új, korszerűen berendezett, mintegy 1 millió forintos beruházás­sal épült kenyérgyár. * 1954-ben mintegy 800.00(1 forintos költséggel bővítették a pécsváradi gépállomást. * A sásdi Tárás ebben az évben kö­zel négymillió forintos beruházásá­ból kutat, iskolát, kultürotthont. jár­dát és bölcsődét épített. Jövő évi gerfésbeadá-i kötelezettségüket már 1955 első negyedében teljesítik Kása Gyula 13 holdas lányosok! középparaszt nemcsak beadásra szánt sertését vitte az elsők között a begyűjtöhelyre. A kukorica töré­sénél, beadásánál is az élen jár a község termelőinek versenyében. Pél­dájára keddig a lánycsóki gazdák a kukorieabcgyüjtés ezévi tervének már több mint háromnegyedét telje­sítették. Legtöbbjük könnyen tesz eleget kötelezettségének, hiszen ezt a bó termés mellett a sertések gyors be­adásáért kapott kedvezmény is se­gíti. A faluban idén 18 gazda ka­pott gyorsbeadási jutalomként össze­sen 44 mázsa kukorica-begyűjtési kedvezményt. Az állam segítséget arra ösztönzi a lányesókiakat, hogy jövőre se kés­lekedjenek állampolgári kötelességük teljesítésével. Már befejeződött a jövőesztendei állatbegyűjtési tervek megbeszélése: a bo termésből, a ked­vezményekkel 38 gazda vállalta, hogy sertésbeadási kötelezettséget az első negyedben teljesíti, újabb fél- százan pedig augusztus végéig szál­lítják majd beadásra szánt sertései­ket a begyűjtöhelyre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents