Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-03 / 235. szám
2 N A P E ö I9K4 OlTTrtBni 3 Felkészülve várjuk a telet A tavalyi kemény tél komoly erőpróba elé állította a vasasi Petőfi-aknát is. A nagy hó és a nagy hideg arra figyelmeztette bányászainkat, hogy fel kell készülni váratlan nehézségek leküzdésére is. Az idei tél szintén meglephet bennünket ilyen előre nem látott nehézségekkel. Ezért elhatároztuk, hogy az idei télre fokozottabb megelőző munkákat végzünk, melyek a zavartalan téli szénellátást minden körülmények között biztosítják. Petőfi-aknán a szén szállítása körül vannak a legnagyobb problémák. Az aknáról egy három és fél kilométer hosszú — 1926-ban épített, kis kapacitású, gyenge drótkötélpályán, ennek végétől egy szintén meglehetősen hosszú és igen gyenge állapotban lévő altárón utazik keresztül a szén. Mind a drótkötél- pálya, mind az altáró háromharmados üzemben dolgozik, eddig csak vasárpapokon lehetett javítani, többkevesebb sikerrel. Jól illusztrálja szállitási nehézségek súlyosságát ez a példa: a bányásznap előtti nagytermelési napon a bányászok annyi szenet adtak a felszínre, hogy a drót- kötélpálya nem bírta elszállítani. 5000 csille szén maradt az akna közelében kiborítva. Ez akkor is csak szükségmegoldás volt. Most a télre való felkészülést akadályozza az akna közelében felhalmozott szén. E feleslegessé vált szénmennyiség elszállítására a szénbányászati tröszttől gépkocsikat kapunk, melyek már vasárnap, október 3-án elkezdik az 5000 csille szén elszállítását. Az elszállítás után ezt a területet továbbra is üresen tartjuk, hogy egy esetleges szállítási üzemzavar esetén ne kelljen a termelést leállítani. Elvégezzük a drótkötélpálya cs Szabolcs-táró karbantartását is. Kicseréljük a meggyengült karmantyúkat, ellenőrizzük a feszítő súlyokat Az egyik hibás meghajtó tárcsát már kicseréltük. A telepen tartalékalkatrészeket is tárolunk, hogy törés vagy más hiba esetén mindjárt kéznél legyenek. Múlt télen hátrányt jelentett az is, hogy eljegesedett a behúzó akna Ez ellen a jégtelenítő brigád meg szervezésével védekezünk. Ez azonban csak végső szükség esetén működik. Az eljegesedés elleni leghatá sosabb védekezés, hogy víztelenít jük az aknát. Ez a munka már jó ideje folyik és 80 százalékban már el is készült. Számításunk szerint október 15-re teljes mértékben befejezzük. Ugyanekkor utasítottam a gépműhelyt, hogy a szállítókasnál lévő csapópadok lefagyását az idén teljes mértékben küszöböljék ki. 1 akarjuk kerülni azt is, hogy a telep területén összefolyjon a víz és megfagyva baleseteket okozhasson. Ezért a külszínen az összes vízlevezető árkot (a bányaüzem területén belül és kívül) november 1-ig tökéletesen rendbehozzuk. A külszínen fekvő sűrített levegő-csőhálózatot a fejtések zavartalan működésének biztosítására földbeásás- sal és megfelelő burkolással védjük a fagy ellen. A téli fa és homok-készletek tárolásáról is intézkedtünk, mivel telepünk meglehetősen távol esik a fő közlekedési vonalaktól, és bizony előfordulhat az, hogy a rossz utak vagy a hófúvás miatt megszakad kapcsolatunk a „külvilággal". Az ebből eredő fennakadások elkerülése érdekében a telep területén két hónapra való bányafát és homokot tárolunk, ezeket főleg az ' aknához közel helyezzük el, hogy a beadásnál se álljon elő semmilyen nehézség. Az aknában a széntermelés zavartalanságát egyrészt három új fejtés beindításával, másrészt két tartalékmunkahely biztosításával valósítjuk meg. Az üzem ciklusos munkaszer- vézéssel dolgozik. Ezenkívül egykét csapat alkalmazta már eddig is a Rufli-módszert. Most az a feladatunk, hogy ezt az értékes mozgalmat kiterjesszük az egész bányaüzemre, hogy szigorúan betartsuk és betartassuk a dolgozókkal a meleg- -■sákányváltást. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt mutatta, hogy a munkatársak, nem a munkahelyen, hanem szállítókasok előtt „váltották” egymást. Hogy ez megszűnjön, minden műszaki vezetőnek kötelessége ellen őrizni a váltást. Jómagam is hetenként kétszer személyesen ellenőrzőm a munkahelyeket. A termelés biztosításához hozzátartozik a dolgozókról való gondoskodás is. Számítva a hideg időre, a külszíni dolgozók részére melegedő helyiségeket építettünk, melyek üzemképesen várják a telet. A dolgozók téliruha szükségletét teljes mértékben biztosítottuk. Vidékről bejáró dolgozóink részére egészségük megóvása érdekében a főbb útvonalakon hat melegedő helyiséget állítottunk fel, ebből már négy elkészült, kettő most készül. Megálla- oodtunk az illetékes helyi tanácsokkal, hogy hófúvás esetén tisztítsák meg a hozzájuk tartozó utakat, melyek a bányához vezetnek, ezzel Is segítve, hogy bányászaink időben és nehézség nélkül jussanak el munka helyükre. Gondoltunk arra is, hogy setleg az intézkedések ellenére gyik-másik helytől elvágja az aknát a hó. Ezért a hazautazni nem udó dolgozók részére alvóhelyet és étkeztetést biztosítottunk a legényotthonban. Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett elvtársunk, Cslcsvári Istvánná, sz. Kósa Ilona, az MDP Baranyamegyei Párt-Végrehajtóbizottsága 5 hónapos pártiskolájának tanára szeptember 30-án, 25 éves korában súlyos betegség után elhunyt. Váratlanul ért és megdöbbentett bennünket a szomorú hír. Aki Ismerte, tiszta szívből szerette. Szerette benne a harcos, a nép, a párt ügyéért odaadó pártmunkást — a tanítót, aki arra nevelte elvtársait, hogy legyenek örökké hűek, áldozatkészek a nép, a párt ügyéért, — szerette benne a családanyát. Odaadó, áldozatkész munkatársunk volt, elvesztése mindannyiunk számára nagyon fájdalmas. Szeretett munkatársunkat október 4-én, hétfőn délután 4 órakor kísérjük utolsó útjára a pécsi temető ravatalozó csarnokából. AZ MDP BARANYAMEGYEI PART-VÉGREHAJTOBIZOTTSAGA ÖTHÖNAPOS PARTISKOLAjA- NAK TANARAI int az elmondottakból kitűnik, van még tennivaló, bár a munka nagyrészével már elkészültünk. A Petőfi-akna minden bányásza azért dolgozik, hogy ezeket a munkákat a jó tervteljesítés mellett is határidőre elvégezzük és a tél felkészülten találja az üzemet. Elmondta: Tamási István igazgató. Munkáim láttak a Mecsek» dáki Barlorgaimi Vállalat korliegyOjtö brigádjai Hat szőlőfeldolgozó teleli, húsz pince, húsz időszaki borbeigyüjtő brigád segíti a Mecsekvidéki Borlorgalm; Vállalat begyűjtő és tároló munkáját ezéV őszén. A négy megye — Baranya, Somogy, Tolna. Zala — szőlővidékeit egybefogó vállalat jól felkészült az új idényre. Idejekorán kijelölték azokat a brigádokat, amelyek a szórványos szőlőtelepüléseken gyűjtik össze a j^o rtörniést A pincék Is készen várják a beérkező termést. A vállalat legnagyobb pincészetében, a pécsiben 15 ki- sebb-nagyobb gép végzi a bor kezelésének munkáját. 71 vagon befogadóképességű vasbeton, üveggel bélelt bortartály várja itt a száz hektolitertől 1300 hektoliterig terjedő űrméretű hordók meilett, hogy megteljen mecseki rizlinggel, szekszárdi kadarkával, villányi vörössel, a baranyai és tolnai borvidék legjobb boraival. E nö 'válaszló gyűlést tartott a Komlói Hazafias Népfront Bizottság Komló szocialista bányaváros negyven tagú népfront bizottsága péihtek esti, első összejövetelén 15 tagú elnökséget választott. Elnökül egyhangúlag Lóránt Péter pártonkívüli tanítót fogadták el. Beválasztották többek között még Kusz János háromszoros sztahanovista Vájárt, dr. Lachegyi László rendelőintézeti igazgatóorvost. A fiatalokat Gallusz József, a városi DISZ-bi- zottság titkára képviseli az elnökségben. A komlód népfront bizottság ezen az ülésen fogadta el továbbá a Hazafias Népfront helyi programját. Ugyanakkor megbízta az elnökséget a város fejlesztését, Komló lakosai életszínvonalának emelkedését szolgáló program kidolgozásával és a további munkájukhoz szükséges munka terv készítésével. Termelés és mérgelődés — Ennyire még sosem voltunk eltömve — mondta Mészáros István, a 66 esztendős vájár péntek délután 350 méterre a föld alatt, miközben izzadt homlokáról letörölte a ráülepedett szénport. — Előtte, ameddig a fejtésen fölfelé ellátott szénhalom emelkedett. Csörögve gurultak le róla a nagyobb széndarabok. Tőle lefelé a csilletöltőhelyig terjedő 15 méteres szakaszon is csupa kitermelt szén volt minden. — Hiába, mindig csak üres és megint csak üres csille kellene — türelmetlenkedett a fiatal Bischof Jóska. — Mert hát ha nincs szállítás, a keresette! is baj van.- Tegnap — folytatta az öreg — sikerült elérnünk a 101 százalékot. Megjött a kedvünk s ezért korán indultunk ma — és most itt van..; — mutat az egyre emelkedő szaporodó készletre. — Hiába, nem győzi egy és a csak nagy ritkán „beugró” kisegítő kismozdony a Kovács és Szokola csapatot és még emellett több fenn tartási és elővájási csapatot is. — Meg aztán a távolság is nagy, két és fél km a rakodóig. — És, csak jönne az aknától annyi üres csille, mint amennyi tele innen elmegy ... így folyt, folydogálta „tétlenségre kárhoztatott” bányászok beszéde. Lámpa csillant föntről, a csapat vezetője, Kovács István (8) igyekszik lefelé. Vele együtt mázsaszámra sodródik, gördül lefelé a szén. — Ha korán kezdünk, az a baj, hogy nincs „üres”, — mondja Pista bácsi, — ha meg későn, altkor még úgy sem győznek minket — és csüggedten leült az egyik heverő tám- fára. így kezdődött a péntek délutáni műszak a Kovács (8) István csapatnál. Közben visszajött a csapatvezető és türelmetlen embereinek tud tára adta, hogy üres- csillerendezés volt kint a rendezőn. Majdnem fél óráig. Tehát durván számítva 20—25 perc kiesett a termelésből a Kovács csapatnál. — 7—8 tonnával már lemaradtak az első órában. De még nincs semmi elveszve — fognak ismét munkához — van még idő bőven. Ahogy felfelé haladunk a fejtésben, egyre nedvesebb a készlet. Még néhány méter és már vizes. A csúszda alján szenes víz csordogál. A fejtés felső laposabb részén rázócsúszda működik. A rázó nyolc darab két méteres csúszdát mozgat. Csak ez az egyetlen gép hét-nyolc ember munkáját helyettesíti, ha nem tízét. Mert ki győzné kotorni, tolni ezt a szénmasszát, amikor a gépnek is éppen elege van vele. Még így is bőven van készlettoló a 18 tagú csapatnál, számszerint öt A csapat nyolc hónap ja dolgozik ezen a helyen. Sok ezer tonna szenet termeltek ki innen. Ebben a hónapban azonban feltűnően gyenge eredményt értek el, elmaradtak még a 70 százaléktól is. — Ugyanakkor palaszázalékuk igen jó, 1.65, A gyenge eredményért természetesen ők js hibásak — sőt, elsősorban ők, — de az is tény, hogy a legnagyobb harcot a víz és az ürescsillehiány ellen folytatták és folytatják. És az utóbbi ellen — sajnos, eredménytelenül. Nem tudnak ők üres csilléket elővarázsolni. Ezeket a műszaki vezetésnek kellene folyamatosan biztosítani. A Kovács csapat tagjainak viszont nem szabad csak mérgelődniük, ami előbb-utóbb, sőt már most is fásultságot, olyan beletörődés-félét eredményez, tehát gyenge eredményeket. Nem szabad el- felejteniök, hogy akármilyen akadályok keresztezik is számításaikat, azért a termelés az első. N É P N E V ELŐ EGYIK BESZÉLGETÉS alkalmával hallottam róla először. — Bánó József? Kitűnő ember. Szeretik Istvén-atenán, tud az emberekkel beszélni. Aztán a békekölcsönjegyzés harmadik napján valaki azt mondta: „Szabadságon van — s még sincs.11 Hogy-hogy? Szabadságot kért, de másnap reggel már a nagy felolvasó teremben látták, délelőtt pedig a fejtésekben. Bánó József — népnevelő. Hogy mióta? Sohasem mondta neki senki: Bánó elvtárs, te népnevelő leszel. Attól kezdve népnevelő, amióta párttag. Nem ismer szebbet, mint elvinni a párt szavát a dolgozókhoz. Élményei közül egyről különösképpen szeret beszélni. Talán ezzel is kezdődött népnevelői munkája. Azt kérték tőle, tartson csoportos beszélgetést a békéről. „A területi pártszervezet már tud róla, hogy téged küldünk — mondták, —• csak keresd meg őket." — Összejönnek az asszonyok? — kérdezte a titkártól. — Nyugodt légy, lesznek egypáran. Mégsem .nyugodott. Elment — még előtte való nap — az ottani iskola igazgatójához. Délután a kis apróságok egy irkalapot tettek anyjuk elé: gyermekük meghívja a másnapi béke-beszélgetésre és azt akarja, hogy ott is legyen. És a csoportos beszélgetésből nagygyűlés lett. Müller elvtárs, a titkár négyszázra becsülte a jelenlévőke’. Csak csóválta a fejét, még akkor is, amikor már vége volt, és elszéledtek az asszonyok. Sok, nagyon sok élettapasztalata t an ennek a szemüveges, csontosar- cú embernek. De sohasem rest, ha tanulásról van szó. Az élettapasztalat »ok mindent pótol. De ahhöz vajmi kevés lett volna, hogy megmagyarázza Zóna Istvánnak a szabadpiac fontosságát. Ehhez ismerni kell a párt politikáját. A politikai oktatás anyagából, az újságokból, folyóiratokból ezt tanulmányozza. A kis lakás egyik sarikában pedig könyves szekrény áll, polcain a tudományos könyvek mellett sek-sok szépirodalmi írás. Szépiroda lem? Jó, jó — mondják, — mindenki olvas. De mit hasznosít belőle egy népnevelő? ASZTALOS FERENC becsületes, derék kommunista. Neve akkortáj- ban került „napirendre“, , amikor István-aknán sokan nem fizettek tagdíjat. Bánó József sok emberrel beszélt akkoriban, — Asztalossal is. A párttagság megtisztelő címéről akart szólni, s ehhez igen ügyesen tudta felhasználni a szépirodaimat. — Olvastam egy könyvet — kezdte. — Címére már nem emlékszem, de egy része igen megkapott. A II. világháborúban az egyik század taggyűlésre készült. Már kilencedszer, mert mina a nyolcat megszakította a riadó. S amikor kilencedszer is a lövészárckba szólították a kommunistákat, megszólalt az egyik harcos, akinek tagjelöltfelvételét tárgyalták volna azon a taggyűlésen: ..Elvtársak, — mondta, — arra kérlek bennete. két, ha meghalok, tekintsetek a párt tagjelöltjének.“ A fiatal katona hősi halált halt. A pártszervezet felvette ‘agjai soréiba. S az eredmény Asztalos elvtársnál íern maradt el. NAGY BOLDOGSÁG, ha az ember érzi, hogy szavának foganatia van. Reggelenként egy kissé szorongva lépked az akna felé. De amint kiér a tetőre, megnyugszik: ég a vörös csillag. És az tervteljesítést je- 'ent. A hajnali félhomályban emberek síelnek az akna felé s köztük is «ájról-száijra jár: bent vagyunk a százban. — Bent bizony — jegyzi meg. — És a múlt hónapban? Tudják, hogy két százalékot levontak? Jogosan! A szénmosóban megmondták: a mi államunk paláért nem fizet. És a másik. Csak háromnegyedig töltik meg. a csilléket. Mi itt azt mondjuk: ennyi, meg ennyi szenet, szállítottunk — Csille szerint meg is van, — de a súlya sokkal kevesebb. Kevesebb szén, kevesebb pénz. Igaz barátja, tanácsadója az embereknek. Nem akarja, hogy önmaguk zsebéiből lopják ki a pénzt — csupán hanyagság miatt. Egy újságcikkre mutat. Fiatal bányászról szól. — Vasárnap délelőtt elmentem a legényotthonba. Ott ismerkedtem meg Szokolai Lajossal. Elkeseredett életunt ember. Elmondta, hegy a napokban sorozásra kellett mennie falujába. Nem szólt senkinek, fogta magát és elindult. Négy nap múltán jött vissza és akkor tudta meg, hogy a négy napot bumlinak írták. Most mit csináljon. Megbeszéltük, hogy kérjen igazolást a négy napról és elintézzük az ügyét. Bánó elvtárs elmosolyodik: „Sok Van ilyen.“ Egy bányász. Kónya János, lakást kért. Tizenegyen zsúfolódnak két szobában, ,11a nem tudnak adni má- ■ sikat, — mondta, — elmegyek.“ Kónya jó munkás, hat éve bányász. —- Bánó elvtárs a pártszervezethez fordult, a lakáselosztó bizottsághoz is elment. Valamikor két hét múliva messziről kiabálnak utána: — Megkaptuk a lakást. Már meszelik az asszonyok, hamarosan költözünk. Köszönöm! — Kónya János volt. Ma már más a kónyajánosok élete. Megváltozott, szebb, jobb. Sokan nem tudják, meg is feledkeznek erről, hisz annyira hozzájuk tartozik. Bánó elvtárs érdeklődéssel gyűjtögeti az ilyen tényeket, ezekről beszélget a dolgozóknak. Üdülés? Sokat tudnak erről az öreg bányászok. Ma, Sikondán éjjeli szanatóriumban gondos orvosi felügyelet mellett pihennek, másnap reggel társasgépkocsi szállítja őket a bányába. A bányabárók ősszel nagy hűhóval négy pengőket nyomtak kezükbe. Ebben az évben közel két millió forint hűségjutalmat osztottak ki. Minden, ami körülötte van — változást hirdet. S mindmegannyi eredményeinket példázza. Bánó elvtárs Meszesen lakik. Uj-Meszes! Az út kétoldalán emeletes házak, függö- nyös, virágos ablakok, betonjárda. Egy kissé beljebb most még fénytelen betűk: „Húsbolt1', „Dohánybolt“ „Fűszer és csemege1. Hamarosan megnyílnak az üzletek. A megállótól feljebb, baloldalon kislakások. Némelyik előtt már hancuroznak a gyerekek. Életre kelnek a számok: 50 család kapott kislakásépítési segélyt, — olvashatjuk a nagycsarnokban függő táblán. ALIG EGY HÓNAPJA új megbízatást kapott. A taggyűlés pártvezetőségi taggá választotta. Most ő ira,-iyítja a nénnevelőket. Tapasztalataiból bizonyára sokat tanulnak: közvetlenséget. meleg, baráti szót - népnevelőmunka szeretetét. Hoc/ József Mozaikok a falu életéből Nemrég ünnepelte ötéves fennállását az újpetrei Dózsa termelőszövetkezet. A tagság az ünnepélyes közgyűlésen fogadta sorai közé az újpetrei Singl Bálintot és feleségét. Németh János kisherendi kovácsot, Kundár Miklósnét, és azokat, akik tavaly ősszel, vagy idén tavasszal, mint kilépők — elhagyták a termelő szövetkezetei. Egy év tapasztalatai után újra termelőszövetkezeti tagokká lettek Somogyvári Ferencé/«, Kiss Miklós háromtagú családja, Károlyi Rozália és Varga György volt kilépettek is. A tsz-ben nagy építkezés folyik: most egy 150-es sertéshizlalda falait húzzák, de készül már a hatrekeszes malacnevelő is. Vajda elvtárs, tsz elnök az intézőbizottsággal úgy tervezi, hogy elsősorban az állattenyésztésre alapozzák bevételeiket. Ä Károlymajorban kilencvenezer forintos költséggel hamarosan elké szül Púpos József állatorvos lakása. A háromszoba-konyhás, fürdőszobás épülethez rendelőt és gyógyszerraktárt is építtetett az állam, hogy minél jobban dolgozhasson a környék állategészségügye érdekében. * Már a második kombájnt alakítják át kukoricaszár betakarításra és silózásra az újpetrei gépállomás szerelői. Szabó Sándor aratócséplőgépe, melynek dobjára aprítószerkezetet építettek be, Ivánbattyánban már végzett egy silókukorica táblával és most a kisbudméri termelőszövetkezet földjén dolgozik. A gépből kikerülő, leszecskázott kukorícaszárat mindjárt vontató szállítja a silógödrökhöz.
