Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-26 / 229. szám
1954 SZEPTEMBER 26 NÄPCÖ 5 Moral vetés — gazdag; aratás ^ßiipp tanít a pénzt ár IdUujo Látogatás a kozármislenyi gépállomás körzetében Megyeszerte megkezdődtek az őszi munkák. Termelőszövetkezeteink, s jónéhány egyénileg dolgozó paraszt is megértette: nincs mire várni tovább, ha nem esik, porba kell vetnünk, de vetünk, hogy jövőre is bőven legyen kenyerünk. * Nem máról holnapra született meg ez az elhatározás. Nem egy agronómus tudása legjavát állította sorompóba, hogy meggyőzze a nagyüzemi gazdálkodás sokrétű feladataival még csak ismerkedő tsz tagokat a korai vetés előnyeiről. A gépállomások azonban nemcsak szaktudást adnak, gépekkel is segítségére sietnek termelőszövetkezeteinknek. Járjuk be a kozármislenyi géppállomás körzetét, nézzük meg, hogyan segíti most a nagy és nehéz munkákban a termelőszövetkezeteket! MALOM: » I,«» Október 15-re a búzát is elvetik A talaj termelékenységét nagymértékben növelik az idejében megfelelő talajművelő eszközökkel és jó -minőségben végzett mezőgazdasági »munkák. Ezért a Petőfi termelőszövetkezetben idejében megkezdték a vetést, szeptember 16-án már földben is volt az őszi árpa. Még soha sem vetettek ilyen korán, és most a jól előkészített földben már sorol az árpa. A talajelőkészítésben példás, jó munkát végeztek a gépállomás traktorosai is. Ha a szükség megkívánta, naponta háromszor-négyszer cserélték az ekevasat. A vetést megelőzően kétszer szántották meg a talajt, szántás után pedig rögtörő gyűrűs- i hengert járattak. A szövetkezet tagjai vetés előtt egy-egy holdra 150 kiló szuperfoszfátot, 35 kilogramm pétisót és 25 kilogramm kálisót szórtak ki, amit nehéz fogassal beledolgoztak a föld- i be. A vetőeép után magtakaró boronát használtak. A kökényi dűlőben most az őszi búza alá készítik a magágyat. A második szántást végzik, utána tárcsát, majd gyűrűshengert alkalmaznak. A henger előtt ugyancsak 150 kilogramm szuperfoszfátot és 25 kilogramm pétisót szórnak ki. A búzát a gépállomás traktorvontatásu vetőgépe veti majd keresztsorosan. A vetést október 15-re befejezik. NAGYARPÄD: Istállóban, tétlenül állnak a lovak Krumplit szed most az új Alkotmány termelőszövetkezet apraja- nagyja, még a kocsisok is. Pedig vagy 40—50 hold trágyázáshoz elegendő istállótrágya gyülemlett össze a trágyatelepen is, még egy szekérre! sem hordtak ki a földekre. A hat páy ló hétfő óta az istállóban áll. Krumplit szedni — ezt a tsz asszonyai és gyalogmunkásai egymásuk is el tudnák végezni, a kocsisok pedig nyugodtan hordhatnák a trágyát. Vetni sem vetettek még egy négyszögölet sem. Erdősi Antal elvfárs, a tsz elnöke elmondta, hogy eddi)’ még minden esztendőben szeptember IS-ra elvetették az őszi árpát. 1952- ben ugyancsak szeptember első felében vetettek s az akkori termésből még most is 4—5 mázsa árpája van egy-egy tagnak. 16—18 mázsa termett holdanként. Ejnye, ejnye nagyárpádiak! Nem volna jó ismét 18 mázsás árpát aratni' Semmi akadálya — csupán vetni kell, mégpedig sürgősen. REMENYPUSZTA: Kialakítják a vetésforgót Az Uj Élet termelőszövetkezetben iavaly ilyenkor még sehogy sem álltak a vetésforgó kialakításával. A föld kiválasztása találomra történt. Osziárpa után búzát vetettek és csak egyszer szántották meg a tarlót vetés alá. így aztán nem Is csoda, hogy tavasszal sok helyen kiette a futrinka a gyenge vetést. A termésük 6 mázsa lett holdanként. Ebben az évben sokk ti nagvobb gonddal végzik az ősziek vetését. Az előkészületekhez sok segítséget ad Herényi Jenő elvtárs, a gépállomás agronómusa. Most elsősorban pillangósok és kapások után vetik az őszi kalászosokat. Azelőtt nem vetettek keresztsorosan, most az őszi kalászosok nagyrészét az új módszerrel vetik. Búzából 46 holdat, árpából 16-ot. Maczkó Lajos két és félszeresét teljesíti előirányzatának E zévl nyári munkája jutalmául kapta meg Maczkó Lajos kétszeres sztahanovista komtiáj- nos, a Beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaság dolgozója a „szocialista munka hőse” címet. Már akkor elhatározta: ezt a kitüntetést azzal viszonozza, hogy a gépjavítások mellett az őszi szántásban is derekasan résztvesz. Uj dolgozót kért maga mellé váltótársul, akit szakmája mestérévé tehet, Az elmúlt három hét alatt úgy tanította társát, Kleics Vincét, hogy az bár csak tavasz óta ül traktoron, napi tervét rendszeresen túlteljesíti.- Maga Maczkó Lajos az őszi idény első három hetében két és félszeresét teljesítette előirányzatának. Vetés alá középmélyen úgy szánt, hogy sima talajt, jó magágyat készítsen, Legalább háromszor, de ha a föld úgy kívánja, hatszor is megműveli eke után akasztott hengerrel, tárcsával a talajt. Brigádjának, a négyes számú csapatnak mind a nyolc éjjel-nappal szántó traktorosa követi példáját. Tizenegy ember tizenkétnapi munkáiét egy nép alatt végzi el kombájnjával Katona Mária A bóiyi gépállomás műszaki dolgozói két kom- bájnt alakítottak át a vágó- és cséplőszerkezet módosításával napraforgó betakarítására. Ezek egyikén dolgozik Katona Mária, a gépállomás kiváló kombájnosa. Pénteken fejezte be a pécsdevecseri termelőszövetkezet harmincöt holdas tábláján a napraforgó törését és cséplését. Ha a termelőszövetkezet kézi erővel takarította volna be a napraforgót, tizenegy tagjának ereje kellett volna egy-egy hold levágásához és összegyűjtéséhez. A kétszáz százalékos teljesítménynyel dolgozó Katona Mária pedig három nap alatt végzett mind a 35 holddal. A gyors betakarítással jól járt a termelőszövetkezet, de Katona Mária munkájának ellenértéke sem maradt el. A pécsdevecseri, kiskassai és környező termelőszövetkezetek napraforgótáblám az elmúlt tíz nap alatt 140 kiló búzát és 920 forintot keresett. A pénztárkönyv a termelőszövetkezet tükre. Nincs a közös gazdaság sokrétű életének olyan mozzanata, amely így, vagy úgy, közvetlenül, vagy eredményeiben beléje ne kerülne. Sok mindenről beszél, sok mindenre tanít, csak olvas ni kell tudni benne, meglátni a számok mögött a lényeget, az emberi munkát, a törekvést, az igyekezetét. Lapozzuk fel az Iván- dárdai Sarló és Kalapács termelőszövetkezet pénztárkönyvét! Tejpénz. összegezzük csak a számokat! Ebben az évben —46.208 forint. ... 1952 óta alkalmazzák az egyedi takarmányozást. Amelyik tehén több tejet ad, annak több szálas- és abraktakarmányt adnak és háromszor fejik a jószágokat. Mindez azonban csak úgy lehetséges, hogy biztosították az állatok takarmányszükségletét. A tehenekkel állandóan nedvdús takarmányt etetnek, télire pedig jóminőségű silótakarmányt készítenek. Kora tavasszal meg az őszi takarmánykeverékkel biztosítják a zöldtakarmányt, nyáron viszont állandóan legeltetnek, így azután az egykori „koszos” borjak, mint az Irén, az Emma, most nap; Í24—28 liter tejet adnak. — Növendékállatokért 1954-ben 74.390 forint... — olvassuk tovább. ,.. 1952-ben járt Iván dárdán a Kaposvári Ál lattenyésztési Iroda egyik dolgozója és többek között elmondta, mennyire érdemes tenyészbikát nevelni. Azóta foglalkoznak a szövetkezetiek bikaneveléssel. Az alap megvolt már ekkor, hiszen jóltejelő egyedekkel rendelkeznek. A 24—28 literes tehenek csak jó utódokat hozhatnak. — 1953-ban két fajtiszta növendékbikát adtak át az államnak. A kettőért 21.230 forintot kaptak. Ebben az évben, már kilencet szállítottak el 74.390 forintért. Egy a mezőgazdasági kiállításon van — úgy vélik, hogy az is megér 10—12 ezer forintot (okleveles). — Most újból tizenkettőt nevelnek, ezekből novemberben megint eladnak ötöt — számításuk szerint 40—50 ezer forinttal gyarapodik majd a szövetkezet kasszája. Olvassunk csak tovább a pénztárkönyvben! ... Hízottsertésért 64 ezer 594 forint, birkagyapjúért 32.031 forint, hízott marhákért 30 ezer 470 forint. Állattenyésztésből ebben az esztendőben — beleszámítva a hat növendékbika árát is, amit novemberig adnak el, — összesen 304.693 forint a jövedelem. Csupán a jószágok nyomán bevett .pénzösszeg 12 forinttal növeli egy- egy munkaegységnek az értékét. Véletlen, hogy havonta 6 forintot tudtak kiosztani előlegként minden munkaegységre? Nem! Megdolgoztak érte, jól gazdálkodtak. Hasonlítsuk össze az állattenyésztés hozamát a növénytermeléssel! Kenderért és különböző szerződött növényekért 47.600 forintot kaptak. Számításuk szerint év végére 100— 120 ezer forint készpénzt hoz a növény- termelés. Ez azonban nem jo- lenti azt, hogy ez a pénzösszeg csupán a 780 hold földből van. Ahhoz, hogy a föld teremjen, elengedhetetlen a trágya és újra visszatértünk az állat- tenyésztéshez. Évente 130—140 holdat jól érett istállótrágyával szórnak be. Ezen a területen — ha búzából vagy árpából két mázsa többletet számolunk holdanként — legkevesebb 280 mázsával magasabb a tér méshozam, kukoricából viszont több, mint 700 mázsával. Az ivándárdai Sarló és Kalapács termelő- szövetkezet pénztár- könyve mutatja, hogy érdemes állattenyésztéssel foglalkozni. Az állati termékek hozama háromszorta több, mint a növénytermelésé. Az állattenyésztés előfeltétele azonban a megfelelő takarmánybázis. Eddig 210 köbméter jó nedvdús silót készítettek zöld siló- kukoricából. Több, mint 470 mázsa jóminőségű lucerna és rétiszénával rendelkeznek. Ezenfelül 15 hold takarmányrépájuk van. Tavaszra, hogy legyen elegendő zöldtakarmányuk, már elvetették az őszikeveréket. A z ivándárdalak pénztárkönyvéből tanulhatnak a termelő- szövetkezetek: rendszeresen csak úgy tudnak pénzelni, ha fejlett, gondozott, nagy állat- állományt tartanak. A jó gazdálkodás alapja a belterjesség. Minél több állatot tartanak, annál több a jövedelem. K. V. Vasárnaptól csütörtökig csak négy nap — négy év gyorsabban telik máskor, — de csak fel virrad a csütörtök reggel, amelyik a Széchenyi téren köszönti Jaksáékat. Kilenc órakor léptek be a bankiba. Filmesek kísérik minden lépésüket. Fényképezik, ahogy megszámolja az egyik tízezer forintot, ahogy betétbe rakja a másik tizet. Fényképezik az Állami Áruház kirakatánál, amikor belépnek. Vllágvevő rádiót vettek. És ahogy végigjöttek vele a falun, egész Drá- vaszaboics láthatta — a nép állama állja adott szavát. Három esztendőn keresztül Jaksá- ék portáján garmadában állt a tégla. Tavasztól télig hordták a maltert húzták a falat a kőművesek, oltották a meszet — épült, gazdagodott a drávaszabolcsi középparaszt, portája ötvenegyben Riszt Mátyással hat fiókos disznóólát emeltetett az udvarban, tetejébe ugyancsak téglából egy nagy kukorloagórét. Esztendőre rá Schmidt Ferenccel alkalmas, bő téglapincét ásatott a krumplinak, répának, káposztának. Emberségből, becsületből, tisztességes munkából és abból telik minderre, hogy jól boldogulnak a drávaszabolcsi ak. EGYSZÓVAL — aszályos év ide. — beszolgáltatás oda: ötvenkettőig tisztességesen, jól gyarapodtak a szabolcsi gazdák. Hanem akkor megrekedt valami. Kicsi dolgok — nagyok, mintha alábbhagyott volna a kormány gondoskodása. Rendelet jött: a második, harmadik tehén után több a tejbeadás, mintha egyet tart a gazda. Hát, ha az a nép érdeke, hogy kevesebb te- ' henet tartsunk? Eladott kettőt. A megmaradt jószágnak is keserves a sorsa. Az öreg községi bikától ugyan nem fog borjút. Roggyanttér- dű. öreg jószág, örül, ha nyugton élhet... Meghát a kőművesek! Nincs ZORO iparos. Pécsről, meg Pécsen túlról hivatják ide a siklósi járásba az építtetők. Borsos egy mulatság. ötvenkettőben betasosították földjüket — a Dázsonyban kaptak ‘helyette, meg az ártérben. Tizet le is adtak, — nyolc maradt helyébe. Egyik este gyűlésre hívták össze a falut. Nem a Jakab szónokolt — rég kihajították a párttitkárságból, — valaki, a járástól, kérte a hozzászó. lásokat. Hiszen lett volna sok, dekát hol is kezdjék? Egymást lesték és hallgattál?, akár a csuka. Hanem a dobogón feláll a bilgerlcsizmás Varga József, egyébként terményfelvásárló és ordít, ahogy a száján kifér: — Nem beszélnek? Persze várják vissza a régi rendszert! Maguknak a népi demokrácia semmi?! — és üt: az asztalt. Jaksá'ban, meg a többiekben felforr az epe. De az anyád jó istenit — csak megmondhatnánk, mi bánt minket! Nem a rendszerrel van baj hanem éppen veled, akikhez egy szót sem szólhatunk a bajokról! Ej, a gazember, még hazaárulót csinál belőlünk?! Nem szólt senki egy szót sem. De ha Varga tudott volna olvasni a szemekben ! BENT SÖTÉTEDIK MAR — korán leszáll a nyárvégi este. Az udvarra ülünk ki — ott fejezi be a történetet Jaksa bácsi. — A kormányprogramban, megmondom őszintén, magam sem hittem. Gondoltam, papíron marad. Hanem ... — Te, ember a kocának valami baja van. Reggel még evett, most hajtotta be a kondás és csak kuncsorog. Nézi az ólban, hát csakugyan lógatja a farkét. Kár ezért a szép jószágért. Motorra ül — megy Harkányba — éjnek idején hozza a Káptalan állatorvost. Visszaviszi, nyúl a zsebébe, fizetne: Az meg csak tiltakozik. — Engem már az állam fizet maguk helyett, tegye csak el. Hanem azt a port csak keverjék a moslékba! No, jóéjszakát! Kezetráz, bemegy, magára hagyta a csodálkozó Jaksát. Hát mégis igaz lenne? Egy hét múlva újra kipróbálja: baoltatja valamennyi malacát. Hiába — megint csak nem fogad el pénzt. A kormányprogram ígérte ingyenes’ állatorvosi szolgáltatás tényleg igaz. De a többi? Mert nehezen enged ám fel a bizalmatlanság... Az a két lóállású szimmentáli bika, amit köz- tenyésztésre kapott a község — nem is gondolja, miért lesik a kerítések mögül olyan örvondezően a gazdák?! Sokat meg nem gondolkodhatnak ”a1ta bika eszükkel, mert ahány üsző. tehén akad a faluban, mind egyszerre hozzák a bikaistálióhoz. Jaksa a tehenét meg egy fiatal üszőjét folyatja be, a szomszéd is most fordul be tehenével a kapun. Pózsa tanács- titkár világosan elmagyarázta az új törvényt: — Tartson mindenki annyi tehenet, amennyivel csak elbír. Ha ötven is áll a jászla előtt, csak annyi a beadása, mint egy után. Tej kell, meg marhahús, — azt akarja az állam, hogy legyen bőséggel. Érti-e, Jaks« bácsi? Érti, és a beadási könyv láttán hiszi is. Ez a derék, becsületes paraszt- ember rájött: a párt, a kormány őszinte akarattal hozza helyre a két év előtti tévedéseit. Ha meg helyrehozza, altkor ő, Jaksa József hozzásegít. Felesége a tyúkólak környékén riogatja a baromfit.: köti a kakasok tyúkok lábát, szárnyát. A szakajtókból előkerül a teli tojás — megy, megy minden a be-gyűjtőhelyre. Nem, nem negyedévre — egész esztendőre előre teljesíti beadását a Jaksa család. Hús kell a városnak, meg zsír? Jaksa József megadja: az áprilisi pécsi vásáron úgy elkapkodják tiz hízóját, mintha ingyen adná. pedig huszonháromezer forint üti érte a markát. A kis bikát azonnyomban leszerződteti — hizlalásra. De miért csak tizet vitt a vásárra, hisz tizenegy gömbölyöaött az ólban? Szekérre kerül az is — de csak a begyüjtőhelyig megy. És teljesítette már a mnrhabeadását — nem, nem a tehénből: összeálltak egypáran, vettek egy selejt jószágot, rendbe tett ék a kötelességek dolgát egész esztendőre. Kivette tízezer forintját is o takarókból és — befektette egy új borospince építésbe. Különben ames. tér se pécskörnyékj már: iparengedélyt váltott, megtelepedett a faluban. Az élet vize, ami elé egy darabig gátat emeltek az események, — elhárította útjából az akadályokat, erős iramlással zajlik a faluban. Tisztulnak a vélemények — tisztul maga az élet is. A bilgericsizmás Varga terményfelvásárlót elvitték a rendőrök — amíg hangosan haza- árulónak bélyegezte a parasztokat, nem átallotta ellopni 180.000 forintjukat... Mert olyan fickó volt az, aki még Jaksáék tizenhat mázsás átlagtermését is ellenséges cselekedetnek tudta volna kimagyarázni... KOCSI ZÖRÖG az udvarban, az öreg jött meg a mezőről, Jaksa József apja. Kosárban krumplit mutat — olyan szemek, mint a két öklöm egybe. Lesz termés belőle, győzzék kiszedni, ebben a száraz földiben ... A beszélgetés sora a mához ér — a szárazsághoz, a vetéshez. Az öreg megcsóválja a fejét és visszavonhatatlanul kijelenti: márpedig ha esik, ha nem — vetünk! Eia, a falu első gazdája beleegyezően bólint. Nincs mire várni..; Elnézem, ezeket a munkában törődött, nyíltszívű embereket és felteszem a kérdést. — Jegyeznek-e békekölcsönt ?! Büszkén veti fel a fejét, látom, szépet, valami nagyon nagyot mondana — de csak a maga, egyszerű szavain. — Nekünk a nyereményen megjött százszorosán a kétszáz forintunk. Ezerszeresen térült meg a kormányprogramban, hogy elengedték a beadás javát, meg hogy kilenc gazdának van velem együtt motorja, hogy most vehetek ángint, huzatot az Al- 'amiban, amikor akarok. Meg aztán, hány forintot ér nekem, meg a családnak, hogy a fiam — nagyon eszes gyerek, mondta a tanítónő, ne hagyjam parlagon — alighanem mérnöknek megy és tanulhat? Es hogy nem bombázzák, lövik, égetik a falumat? Meg sem lehet azt mondánk Ha megtisztelik a népnevelők a há- zamtáját — én jegyzek le elsőnek és nem csak annyit, mint tavaly! — Még egyetlen kérdést, Jaksa bácsi: ha azzal is megtisztelné a párt, hogy népnevelőnek választaná, aki maga is segít ebben a munkában. Elvállalhá-e? — Becsületbéli kötelességemnek venném. AZÖTA MAR lejegyezték forintjaikat a gazdagodó Drávaszabolcs parasztemberei. Mert a falu most kezd gyarapodni, ahogy mondani szokás, tollasodni igazán. Ahogy a ház előtti eperfa is beforrta a szilánk ütötte sebet, úgy növi túl a nehéz esztendők gondjait, bajait, jogos panaszait a gyarapodó, egyre elégedettebb drávamenti falu. Jegyeznek a gazdák, mert maguk hasznát látják. Jegyeznek a falvak, mert a haza segítő kezét önnön erejükkel Is támogatják. Jegyeznek, mert hazánk üdvéért, "saládjuk boldogságáért, falujuk békéjéért becsületbeli kötelességnek tekintik! Oroszlán Imre.
