Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-26 / 229. szám

6 N Ä P t ö 1954 SZEPTEMBER W ANNA A FÉRJ.E II YAIÁN „Anna a férje nyaJcán“ című szí­nes szovjet , film, amelyet a Park­mozi mutat be, Csehov novellájá­ból készült. A filmen keresz­tül bepillantha­tunk a századvégi, átnevezett „úri" orokz társadalom életébe, — kitűnő- éti ráirányítja fi- gyeirííünket azok­ra a jellemvoná­sokra, - amelyek el kéyülhétetlen for- rádalomi-a kellett, hegy vezessék az ilyen „senkik“ el­nyomása alatt sínylődő milliókat. Szégénység, meg aláztatás az egyik oldalán, gazdaság, pompa, úri fölény a másikon. Anna, a főhős apja gim­náziumi tanár, aki felesége halála feletti bánatában sokat iszik, — emiatt a család elszegényedik. Ár­verésre kerül sor. Anna, hogy meg­mentse apját és 2 kis öccsét, férjhez- megy a gazdag, öreg Modeszt Alek- szejevics cári főtisztviselőhöz, Ezzel ideiglenesen megoldódik a • család sorsa, mert az apa pénzt kap lányá­ért. Később azonban a vén,, zsugori Modeszt nem segít. Neki csak egy a fontos: minél magasabb rangot sze­gezni. A „szt. Anna“ rend második {okozata, ma;d.a „Vlagyimir“ rend­jel után áhítozik. Aljasságát, gonosz­ságát mutatja, hogy szép.' fiatal' fe­leségét is feláldozza előrehaladása érdekében. Erkölcsről prédikál, ugyanakkor becsukja az ajtót, ami­kor a herceg eljön meglátogatni Ám­hát a báli éjszaka után. Szegény­ségről filozofál,amikor undokul tép*, szaggatja fogával a sülthúst és válo­gat a gazda eon megrakott tál inyem falatai között. i Az ilyen ellentétek bemutatásával Csehov nyíltan állástfoglal a szegé­nyek, elnyomottak mellett és elítéli á talpnyaiók, törtetők világát, egy­ben bemutatja ezek érzéseit, gondo­latvilágát! Hogyan mutatja be a film ezeket áz ellentéteket? Fényes bálterem, nagyképű, iireslelkü, könnyelmű urak,' és a tanár szegényes, kopott Ipk'ása.. két szomorú kis fiú, meg á talajt lába alól teljesen elvesztett apa. Vagy Modeszt bőséges táplál­kozása és Anna családja héjában főtt krumpliból álló vacsorája. Az ellentétek bemutatásának legjobb, legszebb megoldása volt, amikor az apa az ócska harmóniumon játszaaz Aida bevonulási indulóját és rögtön utána láthatjuk Annát férjével a .fényes színházban, amint ugyanazt hallgatja. Itt már érezni lehet, hogy Anna kezdi elfelejteni a szegénysé­get és jobban kedveli a pompát. A film igen nagy érdeme, hogy nagyszerűen mutatja be Anna jelle­mének, gondol kozásr n ód j áriak meg­változását,’ azt, miként válik’ a sze­rény,. tisztalelkű, szorgalmas lánybó: lusta, élvha’hászó, érzésnélküli nő. Igen sokrétűen mutatja be, számos fordulaton keresztül, hogyan fonják be az úri, világ bűnös szálai. Vilá­gosan érezzük, tetszik neki a sem­mittevés, eltűri, hogy zsugori férje kikergesse kis öccseit a hideg téli estébe. Teljesen elfeledkezve szegény ságlpen sínylődő családjáról, önfeled­ten majszolja az ágyban a csokolá­dét. Ezek a képek mutatják, hogv ez a léha úri társadalom mennyire átformálja az emberek lelkivilágát " is, nemcsak életmódjukat.. Ha valaki közöttük él, kihal belőle minden nemes érzés, józan gondolkodás. An­na a film végén már odáig jut, hogy amint kacagva’ repül a szánon, hó­dolója, Artinov mellett, nem veszi észre a régi csa­ládi fészek kapu­ját, az utcára ke­rült apját és két kis öccsét. Az apa kiált utána, de a süvítő szél elnyom ja hangját. Szatirikus ké­pek leplezik le a „jótékonyság” ál­arca alatt mulato­zó, léha, úri társa­dalmat. .Hogy mennyire, ezek kö­zé tartozott Mó- deszt, mutatja 1 az a bárgyú .mosoly, mellyel büszkén sétál a bálterem­ben, miközben fe­lesége egyik hódo­ló karjából a má­sikéba suhan tánc közben. Nem fél­tékeny, fő a kar­rier. Vagy egy másik. Boldogan öleli magához a herceg gumicsiz­máit, mintha már a „szt. Anna“ rendet szorongatná és álszent kép­pel mondogatja, hogy mindig erre vágyott. A befejezés drámai. Elárverezték a tanár lakását, utoljára játszik a kopott harmóniumon, majd azt is el­cipelik. A behavazott utcán suhan a szán a kacagó Annával és a meg­tört, öreg tanár két kis fiával, hónuk alatt egv földgömböt és édesanyjuk képét szorongatva, elindulnak a hi­deg, havas utcán a bizonytalanságba. A film a tragikum és szatíra vál­takozó bemutatásával éri el azt a hatást és célt, amiért Csehov novel­láját megfilmesítették. Ez pedig első­sorban a rendezés érdeme. Annát a fiatal szovjet színésznő, Larionova alakítja, tökéletesen. Bája, szépsége azonnal megragadja a nézőt. Vladi- szlavszkij nagyszerűen játsza a vén. zsugori Modcszit szerepét, Zsarov Artinovja kitűnően ábrázolja a köny- nyelmű szellemes hódolót, Szasin Nyikolajszkij pedig emberi, megrázó a tanár szerepében. Nagyon jó a film rendezése. Pontosan érezzük a kor szellemét, hangulatát. Igen nagy érdeme a rendezésnek az is, hogy a film teljesen hű a novellához és an­nak szellemében készült. I*. E. rö&i'iéíie!mi darabbal nyit a. Qdéeii Qte.rn.zeiiSzínház A SZÍNHÁZ még nem nyitotta meg kapuját, de egy hét múlva már fel­gördül a függöny „A kőszívű ember Qai“ című történelmi dráma bemu­tatóján. Ezekben a napokban már úgyszólván előadásra készen áll a darab, Lendvay Ferenc, ..Szocialista Munkaéroeméremmel” kitüntetett fő­rendező igyekezete tehát most máj- jóformán csak arra irányul, hogy az itt-ott mutatkozó apróbb hibákat kiküszöbölve, lehellet-fínomsággal ki­dolgozott, „együtt-élő" jellemalakok véssék majd a darab eszmei monda­nivalóját: az önfeláldozó hazafiságot —■- a közönség szikébe és leikébe. * A SZÍNHÁZ folyosóin mindenütf csend és' rend uralkodik, — még a próbatermekből is csupán lehalkult szófoszlányok szűrődnek ki. - Rend és fegyelem van a színházban s úgy látszik, szigorúan betartják a szabá­lyokat, mert hiszen a folyosókon el­helyezett, villanyfénnyel kivilágított „Csendt — Próba!" feliratú táblács­kák nem hiúba intenek és figyelmez­tetnek. Sehol nem lehet találkozni a múltban színházi tagokra annyira jellegzetes „tcreferélőkkel“. — min­denki helyén van s feladatát meg­illető komolysággal és lelkiismeretes­séggel végzi a munkáját. * „A KÖSZÍV0 EMBER FIAI' be­mutató-darab próbái most már jó- idoje a színpadon folynak, amíg azon­ban eljutottak idáig, számtalan be- szélgétést, megvitatást és értelmező próbát tartottak, mert hiszen a cél az, hogy a színészek egészen benne éljenek a darab, a probléma levegő­jében és szerepük külső és belső vo­násait mintegy ..fiziológiailag“ is ma­gukra ölfsék. Ezért van az, hogy az étidig megtartott próbák eredménye­képpen. — amelyeknek az együttest kiformáló és elmélyítő hivatása volt. — most már alapos és komoly testi és -lelki beidegzettségekkcl, — job­ban mondva „élethű alakításokkal" találja’magát szembe u „külső'1 szem lélő. ■ ■ ■ i * A NÉZŐTÉR, ahonnan a darab egyik jelenetét nézem végig, teljesen sötét, padsorai üresen ásítanak, — csupán az ideiglenes kellékekkel líszlettel, bútorokkal megvilágított színpad , él”. A bemutató-darab má­sodik felvonásának első jelenetét próbálják, amelyik a korabeli osztrák arisztokrata család egyik legtipiku­sabb képviselője, a báró Plankenhcrst tamiliá szalonjában játszódik le. A kellékek mellett azonban ma még a színészek ruhái is „ideiglene­sek'1, mert hiszen „civilben” játsza­nak, csupán a női szereplők ruháit .ékesíti a krinolin.“ Ezt a szoknyát azért kellett magukra ölteniök, mert minden új, be nem idegzett dolog zavarja a színészt és az előadást és a jelmezben, különösen ha „stílus- ruha”, amelynek anyaga és. formái tehát szokatlanok, meg kell tanul- nick a mozgást, mégpedig nemcsak úgy, hogy éppen bele ne botoljanak i ruhákba,, hanem a teljes otthonos­ságig, sőt a stílszerű és dekoratív mozgás művészi tökéletességgel elér­hető fokáig. Az ideiglenes díszletek között és „civilben” játszott jelenet ellenére is, úgy érzem, a szereplők­kel együtt magam is benne élek a .szabadságharcos" időkben és - az egymást követő dialógok drámai sód rából rádöbbenek az igazságra: a magyar történelem gonosztevőinek bűnei mélyen gyökereznek, — annak a társadalomnak a viszonyaiban amelynek exponensei voltak. A tár­sadalom viszonyaiban, vagyis ember és ember egymáshoz való viszonyai­ban. — tehát jelen esetben a Plan­kenhorst báróék köré kényszerített egyének tragikus küzdelmeiben. Ér­deklődésünk homlokterében itt az •mberi sors áll, a fondorlat, a csel, a ravaszság, kegyetlenség életre-ha- ’■ílra szóló küzdelme. Mély bepillan­tást nyerünk itt. a „mindennapok tit­káriba”. amikor a jelenet leleplezi elét tünk annak a társadalomnak a ké­pét, amelyik őrjöngő gonosztevőknek módot és hatalmat adott, hogy azt tegyék, a magyarság legjobbjaival amit tettek. * IJENDVAY FŐRENDEZŐ elvtán úgy irányítja a próbát, mint valami karmester, Művészi munka, aznit vé­gez, — mégpedig a javából, hiszen azokra az árnyalatokra figyel most, amelyek az együttes művészi va­lóság-mutatásában. életábrázolásában a leglényegesebbek. Nem kerüli' el figyelmét sem egy gesztus, sem egy különösebb hanglejtés, az arcizmok 'gy-egv rándulása, egy lépés, vágj’ mozdulat, amit ne tudna finomabbra csiszolni, s amelyek ezáltal új érzel­mi és értelmi momentumokként, az ő rendezői egyéniségéből eredően gaz dagítják majd a drámát, a mondani­való lényegét pedig tökéletes művé­szi formában hozzák felszínre és tu­datosíthatják a nézőközönségben. Két jelenet „villanásnyi“ szíineté- ben kérdezem meg Lendvay elvtárs­tól, volt-e valami különös célja a színháznak, hogy éppen ezzel a da­rabbal nyit? — Kettős cél vezette a színházat ezzel a darabválasztással — mondja Lendvay Ferenc főrendező. Az első: ebben az évben van Jókai halálának 50 éves évfordulója és ezt az alkal­mat használtuk fel arra, hogy kegye­lettel áldozván a halhatatlan magyar író emlékének, pótolni akarjuk a szín ház múlt évi mulasztását, amelyet történelmi darabok iránt tanúsított. A másik ok, ami miatt „A kőszívű ember fiai“-val nyitunk, — azt akar­juk, hogy a dolgozók nagj’ tömege lássa és tanuljon, .tudatosodjék ben­ne, mi az önzetlen hazafisúg, hogy már a múltban mit áldoztak, milyen áldozatok vállalására voltak képesek az igaz hazafiak. —,Mi a véleménye, jó lesz az elő­adás? — Meg vagyok róla győződve, hogy az emberek sírni fognak. É? ez lesz legékesebb bizonysága annak, hogy nemcsak az együttes, hanem ma­ga a közönség is. a dolgozók nagy tömege — „megélte” a drámát. Az eddigi tapasztalat alapján, a látott kicsi jelene!” nyomán le me­rem írni, hogy egy véleményen va­gyok Lendvay Ferenc főrendező elv- társsal es meg vagyok róla győződ­ve, hogy „A kőszívű ember fiai" elő­adásait állandóan telt házak rpellelt játszliatják majd. Dr 1). L Pécsi írók művei a népművelési osztály műsorfüzetében A megyei tanács népművelési osztálya az elmúlt télen meg­hívásos pályázatot hirdetett vidám egyfelvonásosok írására. A műveket az írószövetség országos központja bírálta meg. A bírálóbizottság véle­ménye alapján hat pécsi író egyen­ként 2—2000 forintos pályadíjban ré­szesült. A hat díjnyertes mű közül öt, valamint az egyik dicséretben ré­szé-ült egyfelvonásos most megjelent a népművelési osztály 90 lapos mű­sorfüzeiében, hogy a színjátszók szá­mára is hozzáférhető legyen. Mind a hat mű szerzője mai éle­tünk kípellengérezésre méltó jelen­ségeiből merítette témái alapját. En­nek a kísérletnek valóban örülhe­tünk. „Színpadra velük!” — kiáltott fel Gogol, amikor megismerte kora tár­sadalmának ostoroznivaló hibáit, és megírta ,.A revizor”-1. Hadd nevesse ki az egész nép a benne szereplő típusokat! Mert a gúny a hibák leg- hatáso-abb ellenszere. ^Semmitől úgy nem félnek az emberek, mint a nevetéstől” — írja egy szovjet eszté­tikus. A pécsi írócsoport tagjait ép­pen ezéit dicséret és elismerés illeti, hogy a tréfa, sőt a szatíra fényével igyekeztek rávilágítani az ostorozni- valö jelenségekre. Gyenis József „Élő íróasztal“ című szatírájában a bürokráciát pellengé- rezi ki. Gáli István „Zsákbamacska” című verses egyfelvonásosában az áruhiányt mesterségesen előidéző re­akciós földmű vessző vetkezeti boltve­zetőt és kulák barátját leplezi le. A színét kaméleon módjára állandóan és álnokul változtató, képmutató, jó­módjáért és vezetőszerepéért alatto­mosan harcoló polgárok igazi arcát pedig két vígjáték (Futaky Majna: Családunk szégyene, Kő Kálmán: Maszek Flórián), egy szatíra (örsi Ferenc: Lengvári magyarok) és egy bohózat világítja meg (Szántó Tibor: Tojástánc). Bár kétségtelen, hogy az utóbbi témakör is tollhegyre kívánkozik, mégis sajnáljuk, hogy a hat mű kö­zül négy szól egy letűnt vezetőosz- tály álszenteskedő, sőt erkölcstelen világáról. Amikor Révai József fel­hívta az írók figyelmét arra, hogy „Nekünk Móricz Zsigmondokra, Justh Zsigmondokra és Tolnai Lajosokra van szükségünk, hogy bátran és me­részen kritizálják azt, ami nálunk rossz”, nyilvánvalóan nem elsősor­ban a régi uralmáért még mindig hadakozó polgárságnak, hanem a kialakuló új emberben még meglé­vő polgári csökevényeknek és társa­dalmunk egyéb visszásságainak lelep­lezésére, szatirikus ábrázolására gon­dolt. Ez a műsorfüzet a színjátszó­csoportoknak, elsősorban a falusi kul túrcsoportoknak szeretne anyagot adni. Vájjon nem lett volna szá­mukra hasznosabb és érdekesebb, ha olyan figurák megjelenítésére is kaptak volna anyagot, mint pl. a jam pec, a beszeszelt, a folytonosan ön­kritikát gyakorló, de viselkedésén mit sem változtató ember, vagy a kultú­rálatlanul viselkedő, udvariatlan tí­pus, a goromba férj, a szűklátókörű, maradi feleség, stb? Alig szerepelnek a füzet anyagában a falusi élet mai jelenségei és típusai. Általában a ki­adványt tipikusan városi levegő tölti be. Az író természetesen arról ír, amiről valóban éles megfigyelései vannak, s aminek a megírásához in­dítékot érez. A jelen esetben mégis úgy érezzük, hogy mind a pályázat hirdetőinek, mind a pályázóknak töb­bet kelleti volna gondolniok a lei- vetett szempontra, elsősorban a fa­lusi színjátszók igényeire és lehető­ségeire. Ezzel kapcsolatban megjegyezhet­jük, hogy jó lett volna, ha az egész műsoranyagot dramaturgiai szempont ból színházi szakember is átnézte volna, mielőtt napvilágot látott. So* kát lehetett volna így segíteni a szín­padszerűség és előadhatóság szem-* pontjából. A jelen formában Gyenis József darabjának kivételével mind-* egyiknek az előadása komoly gyakör-* lati, főként technikai nehézséget je-* lent. Irodalmi szempontból egyébként GáíZ István verses egyfelvonásosa nyújt talán a legtöbbet. Nem ugyan mint dráma, sokkal inkább, mint szellemesen és sok költői ötlettel meg írt verses mű. Gáli István nem drá­maíró, ez ebből a művéből is kitű­nik, — mint költőtől azonban még sokat várhatunk tőle. A témái alap időszerűsége és az előadhatóság szem pontjából Gyenis József darabját kell kiemelnünk. Bizonyára jó közönség­sikere lesz, bár elsősorban a hely­zetkomikum olcsóbb eszközein épül fel. Szántó Tibor bohózata szellemes és nemesebb írói eszközökkel megírt alkotás. Bár ő is kiélezi a helyzet- komikum lehetőségeit, néhány ügyes vonással jól tipizál. Futaky Majna és örsi Ferenc is néhány jól sikerült figurát alkotott! azonban a túlságosan karikíi'ozott helyzetek kissé mester­kéltek. örsi Ferenc szatírája egyéb­ként mutatja a tehetséges di'ámaíró oroszlánkörmeit, úgy érezzük azon­ban, a sok szereplő kissé’ zsúfolt­tá teszi darabját. A legkevésbé Kő Kálmán vígjátéka sikerült. A régi kabarétréfák rossz emlékeit idézik az olyan jelenetek, mint pl. az, amikor Maszek Flórián mérges felesége vé­gigveri a férfi szereplőket és össze­töri a bútorokat, va”” amikor at egyik figura a rosszulmenő üzlet aj­tajában távcsővel figyeli, jönnek-a a vevők, stb. Sem figurái, sem hely­zetei nem valószerűek, a befejezésé különösen giccses. A hat mű az olvasóban érdekes irodalomelméleti problémát vet fel Mind a hat leleplező jelle­gű, a leleplezés pedig elsősorban 3 kritika; realizmus témaköréhez tar­tozik. Hogyan lehet ilyen témákat a szocialista realizmus módszerével színre vinni? Egy bizonyos: az ilyen művek sem lehetnek csak leleplező jellegűek, az előremutató jellegnek ezekből is ki kell csendülnie. De sem miképpen sem olyan hamisnak hatói álpátosszal, mint Kő Kálmán vígjá­tékának a befejezésében, nem i9 ilyan mesterkélt, sematikus „pozitív hősök”-kel, mint amilyenek ennek a műsorfüzetnek a munkásfigurái: ég kommunistái. Sem Kő Kálmán Lon- cija és Zoltánja, sem Futaky Hajna mérnöke és ennek munkáslány meny­asszonya, sem Gáli István Ilonkája nem életszerű. Irodalmi életünkben egyébkén! mostanában sok vita folyik az úgy­nevezett „könnyű műfaj1’ kérdései­ről. Kétségtelen, hogy általában ezen a területen születik a legkevesebb sikerült alkotás. A pécsi írókat dicsé­ret ilíeti, hogy egész kötetre való gyűjteménnyel gazdagították ennek a műfajnak a sovány anyagát. Ha nem alkottak is halhatatlan remek­műveket, méltányolnunk kell a való­ság visszásságainak ábrázolására tö­rekvő írói próbálkozást. Az alkotá­saikból kicsillanó írói készség egyéb­ként feljogosít bennünket arra a re­ményre, hogy amit most nem egé­szen dicstelenül kezdtek, a jövőben majd „teljes dicsőséggel” folytatják.. A népművelési osztályt pedig elis­merés illeti a helyes kezdeményezé­sért és a műsorfüzet valóban ízléses kivitelezéséért. ' DR. KOLTA FERENC' főiskolai docens Október 2-án: irsdalmi és zenei est a Tiszli-KWan Az október első hetében megren­dezendő ünnepi Könyvhét egyik ki­emelkedő eseménye lesz az Írószö­vetség „Elő szó“ rimő inxhdini és zenei műsora. A gazdagnak Ígérkező esten nem kisebb nevek szerepelnek, mint Déry Tibor Kossuth-díjas író, az emlékezetes vitát előidéző .Je­leiét“ szerzője, Házy Erzsébet, az Állami Operaház országoshírű éne­kesnője és Kohut Magda, az „Élet- jel” című film főszereplője. Buda­pestről több Kiváló József Attila-» díjas író érkezik az estre. Csoítl Sándor, Eőrsi István és Fábián Zol­tán. A pécsi írók közül Csorba Győ­ző, Kalász Márton, Gyenis József és Szántó Tibor új írásait fogjuk halla­ni. Az irodalmi és zenei műsorszá- mokból összeállított estet október 3- án, szombaton este 8 órakor tartják meg a Tiszti Klub nagytermében,. Jegyek a műsorirodában, a Tiszti Klubban és a Széchenyi téri könyve* boltban kaphatók. M i kro barázd ás-lem ez ha n sver sen r Már hirt adtunk arról, hogy a Dok­tor Sándor Kultúrotthon rendszere­sen tart mikrobarázdás-lemez hang­versenyt a Liszt hangversenyterem­ben. Az október 2-án kezdődő elő­adások két sorozat keretében 6—6 hangversenyt ölelnek fel. Az „A“ so­rozatban 4 Beethoven hangversenyen a mester 7 szimfóniáját (köztük a IX.-et), Toscanini vezényli, míg a három zongoraversenyt Backhaus, Gioaeaking én Harovitz adják etó,. Az ötödik hangversenyen Buch Ho­he Messe c. oratóriuma, a hatodikon pedig Liszt és C. Franck művek mel­lett Kodály Psalmus Hungaricus-a szerepel. ’ ! A ,3" sóimat keretében hat ope­ra kerül bemutatásra: Figaró házas­sága. Don Juan, Eladott manyasz- szony, Othello, Nürnbergi mester- dalnokok és Lohengrin. Bérletek a hanglemezboltban váSn hatók, ---------—V v ■ *. .jmm11 ja»:ávi < amcz'*VW-cf w****---—-mám*. i Jelenet az „Anna a férje nyakán" című színes szovjet filmből. ;

Next

/
Thumbnails
Contents