Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-26 / 229. szám

4 N A P C ö 1254 SZEPTEMBER 26 A zavartalan téli szén ellátásért cAz akarat ke&z JV emcsak a héború- ’*■” nak, a 'békének is megvannak a maga hő­sei. A második ötéves terven dolgozó eszter­gályos, a Kossuth-díjas író, a kiváló agronó- mus, a béke hősei közé tartoznak. Ugyanígy a hadsereg is megteremti a kiképzés, n táboro­zás, a gyakorlatok hő­seit. A három kiváló- j el vény es mesterlövőt ezren és ezren ismerik, fis hány olyan hőstett van, amely a minden­napi munka, a nagysze­rű eredmények sokasá­gában elvész. A napokban végignéz tem egy kultúrcsoport próbáját. Énekesek, színjátszók, riéplténeo- sok készültek kultúr- vevsenyre. A műsor psz szeállítása jó vol.t. A szereplők minden se™ gítséget megkaptak, ér­tették is ..szakmáju­kat.“ De valahogy még sem volt az az igazi kultúrgáraá. Hiányzott az emberekből a lelke­sedés. Olyan táncoso­kat láttam, akik hiá­nyos felszereléssel, 'hi­deg teremben próbál­tak, és csupán a lelke­sedés fűtötte őket, még is — * több csoportot megelőzve — megnyer ték a versenyt. De meg történik az is, hogy a lelkesedésnél is többre van szükség ... Gulyás elvtárs jó ka­tona és jó népitáncos volt. Szorgalmasan vé­gezte minden munká­ját, de legjobban a né­pitáncot szerette. Nem­régen kultúrvarsenyre készült a csoporttal. A próbákon tanított és maga is gyakorolt fá­radhatatlanul, Elérke­zett az utolsó hét. A szereplőle már szinte maguk előtt látták a zsúfolt termet, —nagy volt az izgalom. Gulyás Pista is lázasan készü­lődött a nagy napra. De — amint lenni szokott, — a végén ütött be a baj. Úgy kezdődött, hogy me- netgya'korlaton voltak, ahol Gulyás István hon védnek a lábát feltörte a csizma, de úgy, hogy a jobb sarka merő seb lett. Nem tudom, mi min- oenre gondolt Gulyás Pista azon a másfél na­pon. ami á versenyig még hátra volt, csak azt mondom el, amiről tudok és amit láttam: pénteken este a főpró­bán már nem táncolt. Sántán, bicegve jött el, hogy lemondja a sze­replést. Szombaton reg­gel kötést tettek a seb­re — maga a pólya és a vatta majdnem fél kilót nyomott. Szombat este, előadás előtt Gu­lyás Pista bebicegett az öltözőbe és csende­sen leült a készülődök mögött. Kintről brhal­latszott a n.agy terem zsongása, néha egy-egy kacagás csattant ki az egybefolyó zajból. — Pista csak ült, hallgat. 1a a többiek beszélge­tését, nézte a bemele­gítő dobbantásókat, az­tán egyik pillanatról a másikra, — szinte ész­re se vettük — lerúgta tornacipőjét, lázasan te kergetni kezdte lábá­ról a gézt lefelé, egy sziaszenéssel lerántotta a végét is, aztán mér­ges hangon odaszólt a többieknek: ..Gyertek, segítsetek felhúzni a csizmát, mezítláb csak nem táncolhatok!" Ezután még kétszer1 találkoztam Gulyás Pis tárol. A .szólótánc után összehúzott függöny mögül nézett ki a ter­met zsúfolásig megtöl­tő, művészi táncáért őt tapsoló közönségre. Ar­cán ugyanaz a mosoly ült. mint a próbák alatt. Aztán •á.ógegy- szer láttam, de most már a képét — a csa­patújságban. Mosoly­gós arccal áll, kissé meghajlott fejjel, a színpad közepén. — A kép alatt ez a szöveg: „Gulyás István hon­véd elvtárs, kiváló har­cosunk, a kultúrver- seny döntőjének népi­táncos győztese és a csapatverseny első he­lyezést elért tánccso- portjának tagja." így találkoztam egy hőstettel és egy hőssel — a kuitúrmunka igaz harcosával. Erdélyi György Szoboríeleplezés a Pécsi Dózsa Lövcszíiszíi Iskolában A tél közeledtével egyre nagyobb méretűvé válik Komlón az az elő­készítő munka, amely a zavartalan téli szénellátást biztosítja. 1-es üzem Az I-es üzem elég rosszul termelt eddig, 23-án csak 77.6 százalékot ért el. A téli felkészülés ideje alatt számos olyan hibát kell kiküszöböl­ni, amely gátolja a termelést. A leg­első talán az, hogy növeljük a nagy­termelő munkahelyek számát. Októ­berben 200 folyóméter új front indul. Megjavítjuk a bányaviszonyokat és ezzel növelni fogjuk a termélést is. Október folyamán rendezzük a VII. szintet, az iszapszén elvezetését és így megszüntetjük a szállítási üzem­zavarokat. A gépek jobb karbantar­tása érdekében, mivel a géphibák ed­dig súlyos gondokat okoztak, állan­dó gépműhelyt létesítünk a VII. szinten. Itt pótalkatrészeket is táro­lunk. A dolgozók egészségének megóvá­sa érdekében a hosszú vágatokban melyeket nem lehet máskép bekap­csolni a szellőzőrendszerbe, nagytel­jesítményű íjmkovieíi-téh' ventillá­tort szerelünk be. Október 1-től min­den szinten faraktárt üzemeltetünk a faellátás megjavítása érdekében. Ormos Károly üzemvezető A városi és a megyei tanács num- kterőgazdálkodási hivatalához beér­kezett jelentések szerint a következő helyeken keresnek munkaerőket: Pécsi Útfenntartó Vállalat a kő­vágószöllősi útépítéshez 60 kubikost keres. Kereset 1200—2000 forintig. A vállalat az építkezés színhelyén lakást biztosít. Mecsekkeletl Erdőgazdaság zobák- pusztai üzemegysége 30 fakitermelőt és 5 kocsist alkalmaz. A kórászpusz- tal üzemegységhez 30 fakitermelőt es 3 kocsist vesz fel. Kereset: kol­lektív szerint. Szállást és étkezést biztosítanak a dolgozók részére. Mecseknyugati Erdőgazdaság 40 fakitermelőt keres. Fizetés: kollektív szerint és természetbeni fajuttatás. MÁV Pályafenntartási Főnöksége 20.0 pályamunkást vesz fel Pécs kör­nyékére és vidéki állomáshelyekre. 1/3-as számú Mezőgazdasági Építő­ipari Vállalat vidéki munkahelyeire 30 segédmunkást és 10 kőművest keres. //•ps üzem Nemrég fogadalmat tettem, hogy a hónap végére körletem eléri a 100 százalékos teljesítményt. Sajnos, ez eddig nem sikerült. Bár a magunk részéről minden műszaki előfeltételt megteremtettünk: a fejtések jók, .elég jól haladunk az elővájásokhal és a fejtésekkel mégis állnunk kell. Ennek oka az, hogy nincs víz az iszapojáshoz. Sürgős intézkedés kel­lene a vízhiány megszüntetésére! Ennek ellenére szorgalmasan fo­lyik a télre való felkészülés. Jelen­leg azon dolgozunk, hogy a csőfu- vások a kompresszor vezetékeken megszűnjenek. A szellőz tető-hálózat eddigi kisméretű csöveit nagyobbra cseréljük ki. A VI. szinten a VU-es szint ereszkéjéhez tartó kerülővágat- bsn fadepót rendezünk be a télre. Gerber György körletvezető. IV-ps üzem A Kossuth-akna ütőere a szállítás. Mostanában sok zavart okozott az Üzemekben az ürascsillehlány. Ennek az volt az oka, hogy a mecsekjádosi palahányó már nem elég nagy kapa­citású. Most megszerveztük a ‘ vágá­nyok melletti paladöntést, aminek eredménye, hogy csütörtökön már nem volt ürescsillehiány. MÉSZÖV vidéki földművesszövet­kezetei részére 12 kereskedelmi szakképzettségű férfi és női munka­erőt keres. Fizetés: 400—1000 forint­ig­Kereskedelmi I-roda gimnáziumi érettségivel kereskedelmi átképzésre felvesz 17 férfi és nőj dolgozót. Az átképzés ideje alatt keresetük: 500 forint. Felvétel: október 20-ig. Megyei Tárnics mezőgazdasági igazgatósága (személyzeti csoport) vidéki munkahelyre 50 agronómust keres. Fizetés: 1000—1500 forintig. A dolgozóknak lakást biztosítanak. 41. számú kőbánya (Komló) 25 bunkózót keres. Fizetés: 1100—1300 forintig. Megyei Tanács Gépállomás Igaz­gatósága 250 lakatos, traktoros, szak­képzettségű dolgozókat és 5 főgé­pészmérnököt keres. Ásványbánya (Bükkösd) 20 segéd­munkást vesz fel. Fizetés: 1200— 1600 forintig. A vállalat a dolgozók részére szállást biztosít. A téli szállítás zavartalansága érdekében jégtelenítjük a kötélypá- lya vonási tartóköteleit. Az állomá­sokat időjárás elleni védőfalak épí­tésével biztosítjuk és minden állo­máson befejezzük a melegedők épí­tését. A téli leszállások biztonságát és zavartalanságát 30 fedett népeskccs! beállításával biztosítjuk. A szállító­kasok jégvédelme érdekében burkol­juk a Il-es akna napszinli részét. Dolgozóink meleg téli ruháit a hideg idő 'beálltáig kimosatjuk, meg javít­tatjuk és a hiányzó készleteket pó­toljuk. Már jóelőre gondoskodunk a hó eltakarításához szükséges szer­számokról. A paladöntés és így az ürescsilleeilátás zavartalanságát úgy biztosítjuk, hogy egy új paladöntőt építünk, amelynek lényegesen na­gyobb lesz a kapacitása, mint az eddiginek. Az altéról meddő kőzet szállítása érdekében november lö-re a Kükö- nyös nyugati építkezési siklót befe­jezzük. Ezenkívül az altáró új vil­lamos mozdonyaiba beszereljük a fűtőberendezéseket. A külszíni pályaudvart, hogy a télen semmi fennakadás ne legyen, vasárnap, 20- án elkezdjük javítani, úgyhogy té­len ne kelljen karbantartási munká­kat végeznünk. Elekes András főmérnök. Mer h?rcmszoío?Z3h a Pécsújhegyi Erőmű teljesítőképességét A Pécsújhegyi Erőműben augusz­tus közepe Óta serény munka folyik a téli termelés, a zavartalan energia ellátás biztosításáért. Két kazán nagyjavításán dolgoznak. Egy másik gépegységbe gőzgyűjtőt építenek. A 1'2-es kazánt — amelynek a fnlhűto- csövét cserélték ki — szeptember 24-én helyezték tizembe s ezzel elő­segítették a folyamatos energiaellá­tást. Ezenkívül két új transzformá­tort állítanak munkába. Az üzem dolgozói azzal a kéréssel fordulnak a IClement Gottwald gyár dolgozói­hoz, hogy nagy feladataik megvaló­sítása érdekében, a gyárban rendelt gépek, alkatrészek elkészítési határ­idejét egy hónappal hozzák előbbre. A téli előkészületek alkalmával gondoskodnak a dolgozók egészség­védelméről is. Egy javítóbrigád az erőmű tetőzetét javítja, Ugyancsak megoldják ezévben a műhely és a laboratórium fűtését Is. A csaknem négymillió forint érté­kű téli előkészületi munka végrehaj­tásával a Pécsújhegyi Erőmű telje­sítőképessége a jelenleginek három­szorosára emelkedik. Szeptember 26-án, vasárnap jelen­tős esemény színhelye a „Dózsa" Lövésztiszti Iskola. Ünnepélyes ke­retek között avatják fel az új tisz­teket és az intézet főépülete előtt leleplezik az Iskola névadója, Dózsa György mellszobrát. Az új, gyönyörű bronz szobor Kisa-Kovács Gyula szobrászművész alkotása. Délután gazdag sport- és kultúr­műsor szórakoztatja majd az ünnep ség résztvevőit. A Tiszti Klubban — a felavatott tisztek és az új növen­dékek találkozóján — a Magyar Nép­hadsereg Vörös Csillag Érdemrend­del kitüntetett művészegyüttesének egy csoportja vendégszerepei. Szeptember 20-én az egyetemeken és főiskolákon is megemlékeznek a Néphadsereg Napjáról. MimksV^oksil ket^fiiick M Más <s* P — LÁTJA, milyen az élet? — az asztal fölött odanyujtja nagy, mun­kában megkérgesedett tenyerét — ezzel a két kezemmel ni, magam raktam föl a repülőre tán épp azt a bombát, amelyik szétvetette édes­apáméit házát... A tisztaszoba asztala háziszövésű abrosszal van leterítve. Középen üvegbe állított fehér őszirózsa, — «spinben velem a házigazaa meséli élete folyását. De mert a parasztem­ber sorsa úgy összefonódik a faluja sorsával, akár a búza a kalászt nö­vesztő földekével — jóllehet Jaksa József a németek Dráva-parti áttö­réséről, faluja fejégetéséről, és Újvi­dékről mesél, ahol mint hadifogoly, bombázók haláltvivő terheit kellett felkapcsolnia, — mégis úgy érzem. Drávaszabolcs történetét írom... és sok-sole „Drávaszabolcsét"... A kerítést elsöpörte egy akna. de a széttapodott kerti ágyasok között csodálatosképpen épen maradt egy­két virágtő. És az érlelő meleg ha­tására a természet örök törvénye­ként — a repedt rohamsisakok, agyon lapított ágyuk között, — kinyílott a pünkösdi rózsa. A kutakból már ki­szedték a halottakat, eltakarították a lótetemeket, amikor a rózsanyílás- sal egy időben Szavából, Diósviszló- hól földdel egyenlővé tett falujukba visszaszekareztek a arávaszabolcsiak. Jaksáék háza — üszkös düledék Apósa — Ónódiék portáját benzinnel égették a németek, hadd takarja a vöröslő láng elrejtett ágyúik torko- lattüzét. Az istálló sarka valahogy megma­radt, összeszedték a széttöredezett cserepeket, — tetőt eszkábáltak fölé­je. Ha száraz volt az idő, jobbnak bi­zonyult, mint a szabad ég alatt. Ha e*ett? — Aztunk, kérem. Az asszony, a gyerek, apám — mindnyájan. Nem maradt még egy vánkosunk sem. Mór nem tudtuk, hová leszünk, ami­kor egy nap teherautók jöttek, meg emberek. Szászvárról. Jaksáékhoz tizenegyen nyitottak be. Építeni jöttek ide, Tolna hatá­rából — segíteni a arávamentieknek Mesterember volt mind, ki ács, k: kőműves. _ / A messzi bányászfalu lakossága nemcsak embert küldött. Érkezett épületfa, cserép, léc meg szög is. — Alapokat ástak, szétverték a romo­kat, válogatták a féltéglát. Az ácsok az udvarokon szabták a gerendákat — sűrűn koppant sze- kercéjük a szarufákon. Az utca másik felén már felhúz­ták a falakat. A hatgyerekes Kovács István a háború előtt lakbérben la­kott — vadonatúj házát most vakol­ják a szászváriak. A falu, az agyon­veretett, felégetett falu — élni, lé- lekzení kezdett. De a földek? A grá­nát szaggatta dűlők? Kovács Lajos kölcsönként ekéjével beállt a barázdába. Mehetett talán tíz métert — lovaival együtt dara­bokra szakította egy akna. A szántás -•.•a váró földeken, két lapát mély­ségben rejtőzött a halál. Aknakutatók jöttek — fiatal gye­rekek a demokratikus hadseregből. Hasmánt csúsztak, kézzel tapintották, körömmel kapartak. A nyár köze- Dén kitisztogatták a Dázsonyi dűlői. Kint tett-vett a földjein, egyszercsak iszonyú robbanás zendül a templom felől. Léjekszakadva hazafut — de már későn. Nagybátyját, Sólyom Antal községi bírót vérében leli. És szerteszét az udvaron, vérben vonag­lik a hat aknakutató. Hét ú j sirt ástak másnap a teme­tőben. A gyász megrendítette a falut, de az élet folyt tovább a maga meg­kezdett medrében. A szászvári mes­teremberek keze alatt őszre elkészült Kovács Istvánok háza és Jaksáéké is. Mire feltették rá az utolsó csere­pet — leesett a hó. « — HA A BÁNYÁSZOK nem'segí­tenek, nem tudom, hányadán áll­nánk?! — töri meg a csendet Jaksa bácsi. De segített itt az egész ország, nemcsak Szászvár. A pécsi bőrgyár! munkások Györköék házát építették fel, az iskolát a Beremencli Cement­gyár brigádja hozta helyre. Jó ter­mések is jöttek — úgyhogy las? • i- ként helyrevergölődtünk ... Az ötvenes esztendő jól fizetett, ki­vált a kertésfekedő drávaszabolcsiak- nak. A folyam lehűti a partmenti földek levegőjét, reggelenként bősé­ges a harmat — kiválóan terem itt a káposzta, a kerti zöldség, de főként a cukorborsó. Jaksa bácsi felszántja a búzatarlót, felesége elveti a magot, szeptemberre már vihetik piacra. Viszik is. Szabolcsról délután indul a vonat, estére ér Pécsre. Meghálnak a nagy váróteremben, éjszaka háromkor meg ki a piacra — jó helyet keríte­ni. Délután vissza. Törődik az em­ber, de kell a pénz, minden fillér — fáradság nélkül nem kerül elő. ÖTVENEGY MÁJUSÁBAN olyan fagy hömpölygőn végig egész Drá- va-mentén, hogy a gyümölcsfáit egy­ből elrúgták virágaikat, szívenszúrta a zöldülő kukoricákat, megfojtotta a virágzó búzát. Vasárnap volt. szomo­rú vasárnap. Jaksa a szemerkélő eső­ben csaplat a Bajor dűlő sarkában Még száz. méter a napraforgója, már csak harminc lépés. Innen mintha semmi baja se lenne, zöld, élénk­színű... levelei egyenesen állnak! Kiveri a veríték Izgalmában, ahogy vigyázva gázol a vetésben. Nyúl r. bimbóhoz. Körmével nyitja. A virág részei szétfagyva, feketén hullanak kezére . ... Égő szemmel jön a kerteken keresztül. Jcbbkezcben öt szál kité­pett napraforgó, baljában a kalap. Benyit az uavarra — élig viszi lépte. — Idenézz... Az asszony se tud szólni. Mit' mondjon ilyenkor a parasztember, amikór egy év fáradsága semmivé válik? Temetés ez, a termés teme­tése. — Jónapot. Józ-si bácsi! A nyakigláb postás támasztja bi­ciklijét a kerítésnek. Nem száll la róla, sietős neki, úgy kiabál. — Maga aztán egy szerencsés em­ber! Kihúzták a kötvényét 25.000 fo­rinttal! Menjen azonnal a postára, Pécsről telefonáltak! — Ne böllenkedjen velem, menjen az útjára, amíg szépen van! Hát nem látja, mit pusztított a fagy! Men­jen a ... De az csak állítja ott kint az ut­cán. — Nekem mindegy, ha nem hiszi, hát kételkedjék. De ha meggondolta, siessen, mert bezár a hivatal... — azzal eLkarikárdk. Az asszony ugrott be előbb a szo­bába, tésztás kezével, de már ö is a szekrénynek tart. Felső polcon a le­pedők ... Biztos kézzel nyúl a szo­kott helyre — üres! — Az ingeknél nézd! Hajigálja őket az ágyra, szétnyit­ja a vasalt fehérneműt, de a köt­vény sehol. A negyedik polcon sem. A tarkában lüktet a szíve. Széket ránt elő. arról vizsgálja a szekrény tetejét. Pár dtírab szappan, de papír, kötvény?! Lázasan .emeli a vánkost. Hátha az ágyfejbe dugták? Üres. Konyhaszekrény. A tányérok mö­gött keresik, a csipkék papír alatt sem lelik. Most veszítik el, amikor pénzt jelent? Fiókot ránt, kanál, villa csönren. Más nincs itt. A másikban? össze­hajtogatva lapít a hét 200 forintos kötvény. Mm- kint van az utcán. Már a ha- rxlkv szomszédnál szalad. A többiek a templomban — a posta a falu má­sik végén. A palkonyai utca végén Kelemen János bácsi, a postamester mteget feléje: — Gyere már, Józsi! De jó csillag­dát alatt születtél? Hozod? Az üvegablak mögött fiatal lány­ka. Kéri a kötvényt. Adná, adná, de valahogy nem találja a nyílást, az üvegnek nyomkodja. A kislány a telefonhoz lép: R U L T — Pécs? Nemzeti Bank? Egyezik. Igen: Jaksa József 0374 sorozatú 0452-es kötvénye itt van. Igen, a hu­szonötezer forintos... AZ AUTÖ egy óra alatt bevitte Pécsre. Maga az igazgató fogadja a bank kapujában. Gratulál — és saj­nálkozik. — Jaksa bácsi, örülök, hogy nyert, de egy baj van. A Filmgyártól vol­tak Itt, le szerelnék fényképezni, amint átveszi a pénzt. Nem győzték kivárni — visszautaztak. Megkértek, beszéljem meg magával, — nem vár­na-e a pén7.zel csütörtökig? Akkor újra kijönnek. De ha kell, én azon­nal oda adom... Kitör belőle: — Igazgató elvtárs, hát csakugyan’ Nevetik, vállát veregetik. — Olyan biztos, mint ahogy Itt áll. A pénz a magáé. Viszi, vagy vár csütörtökig? ... Már az állomásnál meg-meg- állítják a szomszédok, hát nyertél-e? — Nyertem. Károly bátyám, azt mondják, nyertem. — Mondják??! Hát hol a pénz? Mutasd, mert én el nem hiszem ad­dig, huncutság az egész ... — Nem kaptam meg, izé, hát majd odaadják, szóval a filmesek, tudja, majd jönnek Pestről és akkor ... Kinevetik, hogy nyilai az oldaluk. — Szerencsétlen, hát te még biza­kodsz?' Kútban a pénzed! Legalább a vonatjegyedet megfizették-c? — Már dehogy fizették.!. Forr, kavarog a falusi közvéle­mény, jóakarat, és rosszindulat gyűr- kőzik egymással, ki-ki a maga mód­ján magyarázza Jaksáék szerencsé­jét Másnap egy áskálódó természetű szomszéd beutazik Siklósra. Merthát: a párt nem engedheti meg, hogv egy ember nyerjen ilyen tömérdek pénzt. Osszák szét valamennyi falu­si közötti

Next

/
Thumbnails
Contents