Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-25 / 228. szám
DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Csou En-laj beszámolója a kínai országos népi gyűlés első ülésszakán (2. o.) — Békekölcsön-jegyzés az újhegyi erőműben (3. o.) — A kölcsön forintjaiból épült (3. o.) — A Hazafias Népfront Sósdi Járási Előkészítő Bizottsága megkezdte tevékenységét (4. o.) — Bolgár irodalmi estet rendezett az írószövetség (4. o.) B A R A N YA MEGYEI BIZOTTS A'CA'N AK LAP JA XI. ÉVFOLYAM, 228. SZÄM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 25 A hasa javára, a magad hassnára jegyess békekölcsönt l < Békekölcsönnel a virágzó mezőgazdaságért! KISS ANTAL a homorúd! általános iskola igazgató- tanítója 700 forintot jegyzett Az Élettani Intézet dolgozói előtt Lissák Kálmán Kos- suth-díjas egyetemi tanár méltatta a békekölcsönjegyzést. Részletesen ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a magvar dolgozó nép pártunk és kormányzatunk segítségével a felszabadulás óta eltelt ló esztendő alatt elért. Rámutatott azok ra a konkrétumokra, amelyek saját munkahelyükön tanúskodnak a haladás nagyszerűsége mellett, —mint péloául az új laboratóriumok, apparátusok, amelyek jelentősen emelték a tudományos kutatás és oktatás szín vonalát. Megemlítette, hogy a II. Békekölcsön egyik húzásán ő maga 10 ezer forintot nyert. Elsőként 4.200 forintot jegyzett az V. Békekölcsönre. Madarász István aspiráns is arról ' beszélt, hogy akkor, amikor a fizikai dolgozók két keze munkájával termelt javakat élvezi, úgy érzi, kötelessége hozzájárulni az államnak ahhoz az igyekezetéhez, hogy az általános életszínvonal emelkedjék és mind több és több kulturális vonatkozású beruházásokat hajthassanak végre. 1350 forint kölcsönjegyzésével maja Csütörtök László adjunktus 1500 forintos jegyzésével az Élettani Intézet dolgozói példát mutattak az egyetemen. „Szívesen jegyeztem“ Idős vagyok már. Sokat tapasztaltam életemben, de most máskép élek, mint régen. 61 éves létemre nem akarok még nyugdíjba menni. Ameddig bírom, dolgozom. Most, hogy kormányunk kiadta a felhívást, az V. Békekölcsön jegyzésére, én is jegyzek. Meg akarom hálálni azt, amit a felszabadulás óta nyertem, nem békekölcsönön, hanem az életben — másrészt törleszteni akarom múlt évi „tartozásomat’’. Tavaly ugyanis csak 300 forintot tudtam jegyezni. Meg aztán a mostani kölcsönből több kerül közvetlenül a magamfajta öreg munkások javára. Éppen a napokban hallottam, hogy rendezik a nyugdíjakat is. Ma reggel a gyárban röpgyülés volt minden műhelyben. A mi műhelyünkben a gázkemencénél dolgozó egyes rakócsoport elhatározta, hogy mindenki 600—600 forintot jegyez. Az én keresetem átlag 1300— 1350 forint. Gondoltam, én 700-at jegyzek. Szívesen jegyeztem, mert mint mindenkinek, nekem is több lesz ezután mindenből. GERO BÁLINT Porcelángyár. KOZARMISLENY: „A 6500 forininál tanunk 1“ A napokban rakják le az utolsó téglákat a kozármislenyi új járdához 22 ezer forintba került a megépítése. Kozármisleny-újtelepen pedig augusztus 20-án a kormosüvegű petróleumlámpák helyében villanyfény gyúlt ki. Mindez az állam költségvetéséből futotta, de ezzel még nem merült ki a segítségnyújtás. Közel 10 ezer forint adót engedtek el, egy- 2gy csikós ló után 700 forint, az egy és két év közötti üszőkre peaig 100 forint az adóengedmény. Pucher István 9 holdas egyéni gazda a begyűjtésben és beszolgáltatásban való élenjárásért két levélboronát kapott jutalmul. Augusztus 24-én este a végrehajtóbizottsági tagok, a mező- gazdasági állandóbizottság és az apaállatgondozók vonatra ültek, Budapestre utaztak megtekinteni a mező- gazdasági kiállítást. A költséget az állam fedezi, vasárnap este érkeznek haza. Mindez a nép állama költségén. A kozármislenyiek nem is idegenkednek az ötödik békekölcsönjegy- zéstől, egymásután írják alá nevüket a jegyzésgyüjtők papírjaira. Pucher István 400 forintot adott kölcsön az államnak és kivált a tanácsbeliek mutatnak példát: Balázs József v. b elnök 500, Gyimesi János v. b. titkár 500, Kígyósi József párttitkár 300, Péter József helyettes elnök és egyben tsz-elnök 250 forintot jegyzett. Godó Gábor 14 holdas gazda, ő is v. b.-tag azonban nem nagyon erőltette meg magát a kölcsönjegyzésben, mindössze 100 forintot adott. Kozá-r- mislenyben első nap 4900 forint gyűlt össze, másnap, szeptember 24- én délelőtt 10 óráig újabb 1600 forint. A kozármislenyiek kaptak, de szívből adnak is! MALOM: Mutassanak példát a község vezetői! A málomi gazdák nem nagyon értették meg az állam felhívását, alig. alig haladnak valamit előre a béke- kö1 c:i>njegyzésben, pedig ők is kaptak elégséges támogatást. Az elmúlt eszteroőben megjavították az utat, újabban a két községi kutat hozták rendbe 18.000 forint értékben, aaóked vezményben is részesültek, hogy tovább ne soroljam. De sokat dicsérték már eddig a 12 Holdas Tóth József málomi gazdát; szóltak róla a rádióban, a tanácsnál még a? újságok is írtak róla. de most bizonyára nem érdemli meg, hogy dicsőítő szavakkal illessük őt, mert i békeköicsönjegyzésben egyáltalár nem emelkedik ki gazdatársai közül. Mindössze 50 forintot jegyzett, any- nyit, mint az egyedülálló özvegy Schmidt Györgyné, akinek pedig egy hold földje sincs, az ő tizenkettőjével szemben. De mások is. Bornemissza József, a község párttitkára, aki egyébként járási végrehajtó bizottsági tag is, csak 100 forintot jegyzett nem éppen követendő példa, de Sziós Béla a helyi tanács elnöke is csak 300 forintot kölcsönzött az államnak, pedig a fizetése meghaladja az 1000 forintot. Ha a vezetők nem is mutatnak példát, igyekezzenek a málomi gazdák, az elkövetkezendő napokban minél többen, képességeikhez mérten, becsülettel- Ötödik Békekölcsönt jegyezni! KÖKÉNY: A Jegyzési ívek a vasládában — kulcsuk nyaral Budapesten Kökényben nehezen indult az V. Békekölcsön jegyzése. Nem is csoda! Berghauer Tibor v. b.-titkár úgy ment el szabadságra, hogy se fűnek se fának nem aaott át semmit az útbaigazításokból, kötvényeikből jegyzési papírokból. Minden iratot ,alapos gondossággal1' elzárt a vas- ládikóba, a kulcsot pedig elvitte magával, nyaralni Budapestre. Most aztán jegyeztessenek az itthoniak ... A legelején még a párttagokkal is volt egy kis nehézség, nem vállalták a jegyzésgyüjtést. Most már rendes kerékvágásiban folyik a munka. A kökényiek is kölcsön-forintjaikkal segítik az államot, nem felejtették még el, hogy augusztus 20-án az ál- 'am pénzén bevezetett villany gyulladt ki községükben. Igaz, az elmúlt évben is jegyeztek a kökényi gazdák csak éppenséggel nem fizették be. a 3700 forint a kifizetésnél 50 forintra csökkent. Reméljük, hogy az idén a legyzett összeg tényleges kifizetésével növelik becsületüket! Ki&s József v. b. elnök 700, Pólyák Anna tanítónő 500, Pávlovics Mihály 4 holdas egyéni gazda 100 forintot jegyzett. NAGYARFÄD: ..Ezzel is hozzájárulunk a mezőgazdaság fellendítéséhez4 Nem kis összeget fordított az állam az elmúlt esztendőkben a nagy- árpádiak megsegítésére. Egészségházat, busz-megállót, villanyt kaptak. 20 ezer forint adókedvezményben részesültek, legújabban pedig 1200 forint jutalmat kapott a -helyi tanács a rendszeres, időbeni adófizetésért. Az 1200 forintból 300-at a ‘sportkörre fordítottak. Példamutatásban nincs hiba Nagyárpádon; Horváth Károly v. b.-elnök 000, Müller Margit v. b.-titkár 500 Gyenis László állatorvos 700 forintot jegyzett, csak a példa követésében van egy kis lemaradás. Heizler András 7 holdon gazdálkodik, naponta 10 liter tejet visz a begyüjtőhelyre 30 forintért, mégis az államnak csak 30 forintot kölcsönzött. Nagyárpádon azonban más emberek is akadnak. Bányász István kisiparos 250, Erdősi Antalék pedig 200 forintot adtak tiszta szívből az államnak. BARROIS BÉLÁNK az Óvónőképző helyettes igazgatója 600 forintot jegyzett Pécsbánya befejezte harmadik negyedévi tervét Pécsbánya két üzemének; Széchenyi- és András-aknának a bányászai pénteken fél három órakor befejezték harmadik negyedévi tervüket. Egyben megfogadták; a negyedév hátralévő napjaiban 4.000— 4.000, összesen nyolcezer tonna szenet termelnek terven felül. A győzelemben nagy része volt a pécsi szénmedence legjobb fejtési csapatának, a Széchenyi-aknai Markvart DlSZ-frontbrigádnak. A brigád fiatal tagjai Márkvart Ferenc vezetésével a tervszerinti 6.5 csilléről 8.25 csillére emelték az egy főre jutó teljesítményt és szeptemberi esedékes tervüket 126.7 száza- 'ékra teljesítették. Jegyeznek a vasutasok Csütörtökön néhány perccel hét óra után a pécsi MÁV igazgatóság folyosóin röpgyűlésre gyülekeztek az osztályok dolgozói. „A haza javára, a magad hasznára1° — olvasható a jelszó. Rövid beszéd hangzik el, majd Tóth Károly műszaki tanácsos kér szót és fizetésének 75 százalékát, azaz 1500 forintot adja kölcsönbe. Az állomás dolgozói is ünnepi hangulatban kezdték a napot. A vasutas zenekar köszöntötte az érkezőket, majd a röpgyülés után megindult a jegyzés. Barna József kétszeres sztahánovista, érdemes vasutas, munkaérdemrenddel kitüntetett kocsimester irta elsőnek nevét a jegyzési ívre. ö maga 600 forintot, csapatának tagjai_ pedig 4— 400 forintot jegyeztek. A munkában is példát mutatnak, erről tanúskodik a 104 százalékos teljesítményük is. A pécsi fűtőháznál egymás kezébe adták a jegyzők a jegyzési ívet Tóth (3) János Kossuth-díjas főmozdonyvezető most is megmutatta, hogy nemcsak a túlsúlyos vonatok továbbításában jár az élen, hanem a jegyzésben is. A kölcsönadott 1500 forintja is erről tanúskodik. Arató Ferenc főmozdonyvezető is az 6 példáját követte. VÁRNAI LÁSZLÓ MÁV igazgatóság, oaggunk a munkában — eggek a iexuizfabeu u“ A Cementáruipari Vál- lalat műkő-részlegében serényen folyik a munka. Itt dolgozik Hoffmann József kőfaragó öttagú brigádjával. A műhely ajtaján belépve még körül sem nézhet az ember, máris feltűnik az ajtóval szemben lévő falon egy kis fekete, de mégis nagyjelentőségű tábla. A táblán szűkszavúan csak ennyi áll: IX. 22-ig 176 százalék. Négy kőfaragó és egy segédmunkás szorgalmas munkájának beszédes bizonyítéka ez. A kis fekete tábla mindig ott lóg a műhelyben. Minden nap más és más szám kerül rá. Ez a műhely hőmérője. Külön dicsősége a táblának és a műhelynek, hegy 150-nél alacsonyabb számot két éve nem írtak még rá. De nézzünk körül egy kissé jobban! Jobboldalon a villanycsiszológép kö- szörükorongja sercegve mar az alattalevő kőlapba. A műhelyben, — szinte mozogni sem lehet tőlük — állványokon kész vagy éppen munkábavett lépcsők, ajtó és ablakkeretek, lábazatburkolatok, A köszörűgépről fröcsögő víz tócsába gyűlik a padlón. Gumicsizmában, nagy gumikötényben dolgoznak itt a munkások. öt-hat napja történt: a brigád megtudta, hogy mint tavaly is, most is békekölcsön-jegyzés lesz. Ezekben a napokban súlyos probléma gyötörte az embereket; úgy látszott nem kapnak rendelést és nem tudnak majd a télen dolgozni. Ettől sem riadtak meg. Biztos, ami biztos, — mondták a brigád tagjai — jegyzünk azért egyénenként 250 forintot. Hogy kevesebbet jegyezzünk? Szó sem lehet róla — nem engedi ezt a brigád becsülete. Hiszen tavaly 1000—1200, sót 1400 forintot jegyzett a brigád minden tagja. 1/ ét-három nap eltel- tével Hoffmann elv társ mosolygós arccal nyitott be reggel a műhelybe: „No fiúk, lesz munka, megjött a rendelés"! Nagy volt az öröm. A brigád tagjai első örömük után összenéztek és valamelyik megszólalt. — „Mégis csak jegyezhetünk 1000 forintot...“ Aznap vidámabban ment a munka, frissebben kopogtak a recézőkalapácsok. Még a csiszológép is barátságosabban zümmögött. Másnap 22-én már felkerült az üzem „hómérőjére" a kis fekete táblácskára: „IX. 22-ig 176 százalék". Csütörtökön szokatlan izgalom uralkodott a brigád tagjai között, Gyors beszélgetés, odavetett félmondatok: „Jegyzünk, Pali?" — „Jegyzünk!" Es a brigád, mint a munkában, a jegyzésben is helytállt. Igaz nem teljes létszámmal. A brigád egyik tagja maga is Dombóvárra ment békekölcsönt jegyeztetni. _ L1 lmondtam az otta ni elvtársaknak, — mondja Dezső elvtárs, — hogy mi mennyit jegyeztünk és megértettem velük, hogy nemcsak azért jegyzünk, mert nyerni akarunk a kötvényekkel. Első az állam. Mivel az állam — mi magunk vagyunk — tehát a mi jólétünkért jegyzünk. Azért, hogy a dolgozók lakásépítkezéseinél több legyen az előregyártott elem, több lépcsőt gyártsunk, melyeken 2—3 hónap múlva talán egy hozzánk hasonló munkás megy fel harmadik emeleti összkomfortos lakásába. A mi brigádunk is ezért jegyzett 1000 forintot. Kormányunk politikája nyomán mostanában több lakás épül. Az építkezésekhez nélkülözhetetlen a mi munkánk. Kár, hogy ezt főleg az ifjúmunkások nem értették meg. Pedig mi „öregek” már nem sokáig élvezzük azt a sok jót, ami eddig megvalósult, de tiszta szív vei, örömmel adtuk az 1000 forintot az ifjúságért, a most felnövő új nemzedékért, az ő boldogságukért is. Mi már nemcsak magunkra gondolunk. — Nem bizony — veszi át a szót Hoffmann elvtárs, a brigádvezető — mi a 176 százalékos teljesítményért jó fizetést kapunk. A munkánk eredményét, az új lakásokba vezető lépcsőket, az előregyártott ablak és ajtókereteket a fiatalok kapják. A brigádban is gondoskodunk a fiatalokról. Méghozzá eredményesen — folytatja Hoffmann elvtárs. Ugyanis a segédmunkás annyi fizetést kap, mint bármely más szakmunkás, ö is brigádtag, 5 is ugyanúgy csiszol, tömít vagy recéz, emelgeti a félmázsás kődarabokat, mint mi szakmunkások. A jó eredménynek talán ez az egyik kulcsa. — No dolgozzunk! — szól Dezső elvtárs brigád- vezetőiének — és már mennek is. Búcsúzóul még egy pillantást vetnek a kis fekete táblára. Lehet. hogy holnap már nagyobb szám fogja díszíteni. Lehet? — Nem! Ez bizonyos! Szénás! Sándor I
