Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-23 / 226. szám

2 S A P E ö 1954 SZEPTEMBER *3 A® opszaggy illés sserilaI illése Az országgyűlés szerdán folytatta munkáját. Az Ülésen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mi­hály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János, a Központi Vezetőség tit­kárai, Piros László belügyminiszter. Olt Károly pénz­ügyminiszter, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Zsofi- nyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter, Kiss Árpád könnyűipari miniszter, Szabó János város- és község­gazdálkodási miniszter, Háy László külkereskedelmi miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter. Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Darvas József népművelési mi­niszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter. Zsol­dos Sándor egészségügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. A diplomatapáholyokban helyet foglalt a Budapes­ten akkreditált diplomáciai testület számos tagja. Mekis József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg az ülést, amelyen folytatódott a tanácsokról szóló tör­vényjavaslat vitája. Erdei Ferenc igazságügyminiszter felszólalása Valóságos tömegmozgalom volt a törvénytervezet megvitatása, s ez egyben a hazafias népfront megszü­letését és e legszélesebb tömegmoz­galom első sikerét is jelenti. Sokan azt kívánták, hogy a tör­vény kifejezetten szóljon a tanács­tagok anyagi, büntetőjogi, és fegyel­mi felelősségéről. Azt a kívánságot, hogy fokozott megbecsülésben része­süljenek és egyúttal fokozott fele­lősséggel tartozzanak a tanácstagok, természetesen csali helyeselni le­het. Mégis nem lett volna helyes, ha a tanácstagok felelősségét a java­solt módon felvettük volna a terve­zetbe, hiszen a tanácstagok válasz­tott személyek, akik nem állhatnak fegyelmi felelősség alatt, ellenben a választók megítélése alapján bármi­kor visszahívhatók. Ugyancsak nincs szükség külön büntetőjogi felelős­ség kimondására sem, mert az ál­talános büntetőjogi szabályok sze­rint természetesen a tanácstag is felelős olyan esetben ha törvénybe ütköző cselekményt követ el. Nyil­vánvalóan ettől eltérő a helyzet a végrehajtóbizottsági tagoknál, he­lyesebben: az ő esetükben fokozot­tabban fennáll mind megbízatásuk megtisztelő jellege, és a megbecsü­lés ezzel kapcsolatban, mind pedig az a felelősség, amellyel tartoznak. Természetesen ez a felelősség nem fegyelmi felelősség a választott vég- rehajtóbizottságí tagoknál, mert ez összeférhetetlen lenne a választás­sal, viszont természetesen , ők is visszahívhatók. De ezt a megkülön­böztetett felelősséget az egyik olda­lon, másrészről megbecsülő és meg­tisztelő jellegét e megbízatásnak ki­felezésre juttatja a törvénytervezet akkor, amikor a végrehajtóbizottsá­gi tagok részére esküt rendszeresít, ami az eddigiekben nem volt.1 Ez az eskü k'fejezi azt a fokozódó fciélős- sésérzésr, felelősségtudatot, amely azonban ismétlem, természetesen rém mehet a fegyelmi felelősség területére. Többen felvetették, hogy a felsőbb tanács ne változtathassa meg az al­sóbb tri.ácsok határozatát, n trt ez sértené az alsóbb tanács jogkörének teljességét. Egyúttal azt is többen kifogásolták, hogy a tanács rende­letét miért kell a felsőbb tanácsnak jóváhagynia. Ezekben az észrevéte­lekben némi igazság van, mégis nem lenne helyes, ha törvényben teljes egészében elfogadnánk ezeket a ja­vaslatokat. Helyes az ha minden tanács a maga területén külön jó­váhagyás nélkül hozhat olyan szabá­lyokat, amelyekre az ottani viszo­nyokhoz képest szükség van. A ter­vezetben ez is javaslat. Ez annál is inkább indokolt, mert olyan eset­ben, ha a felsőbb tanács törvénysér­tőnek, vagy magasabb érdekekkel ütközőnek találná a helyi rendele­teket, módja van azok felülvizsgá­latára, szükség szerint megváltozta­tására vagy megsemmisítésére. Azt azonban nem lenne helyes el­fogadni, hogy a felsőbb tanács ne változtassa meg az alsóbb tanács határozatát. Mint a törvényjavaslat is világosan kifejezi, a tanácsok a demokratikus centralizmus elvén nyugszanak, tehát az államhatalom helyi szerveinek bele kell illeszkedni az államhatalom egységébe. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a felsőbb tanács, végső fokon az or­szággyűlés, illetve az elnöki tanács, mint választott hatalmi testületek az egész ország területére rendelkez­hetnek és ennek során módosíthat­ják a helytelen, vagy törvényellenes helyi határozatokat. — Elég sokoldalról felvetették azt a kívánságot, hogy a végrehajtóbi­zottság titkárai számára képesítést írjunk elő, sőt olyan javaslat is hangzott el, hogy a végrehajtóbizott­ság titkárait no válasszák, hanem kinevezzék. Ami a javaslat első ré­szét illeti, azt érdemben nyilván he lyeselni kell. Indokolt az a követel mény, hogy a végrehajtóbizottság titkárai megfelelő képzettséggel ren­delkezzenek, ezt azonban, amennyire helyes a gyakorlatban érvényesíteni annyira helytelen lenne törvényes feltételként kikötni. A javaslat má­sik része, hogy a titkárok kineve­zés útján kerüljenek a tanácsi szer­vezetbe, egyenesen ellenkeznék: az egész törvény szellemével, a taná­csok rendszerének alapelveivel. A tanácsoknak éppen az a lé­nyege, hogy a tanácsok által vá­lasztott végrehajtóbizottság elnö­ke a helyi államigazgatás első embere, igazi felelős irányítója, akinek a helyi igazgatás valódi fejének kell lennie. — Igen nagy számban szóltak hozzá az állandóbizottságok kérdésé­hez. Ezeket a hozzászólásokat kü­lönösen értékesnek kell tekintenünk, mert tükröződik bennük az állandó bizottsági tagoknak, a tanácstagok­nak, de tanácson kívül állóknak is a rendkívül élénk érdeklődése az állandó bizottságok iránt. Az ilyen irányú hozzászólások azonban örvendetes törekvéseik mel­lett azt is mutatják egy részükben hogy elég sokan nincsenek tisztában az állandó bizottság jellegével és munkájuk - természetével. Ezért szá­mos olyan javaslatot is tettek, ame­lyek szerint az állandó bizottságo­kat ne a tanács, hanem a végrehaj­tóbizottság irányítsa, másrészt olya­nokat, hogy az állandó bizottságok a tanácsét meghaladó hatáskört is kapjanak. Világos, hogy ezeket a javaslatokat ném lehet elfogadni. —• Feltétlenül érdemes és szüksé­ges még egy olyan javaslattal fog­lalkozni, amelyet ugyan a törvény­be nem lehet beiktatni, azonban a javaslat indokai igen komoly figyel­met érdemelnek. Sokan javasolták, hogy tanácstagokká, különösen ta­nácsi vezetőkké, végrehajtóbizottsá- gi elnökökké csak helybelieket le­hessen megválasztani, olyanokat, akik jól ismerik a községet, a járást, a megyét, és viszont őket is ismeri a lakosság. Az ilyen javaslatokat különösen az váltotta ki — jól tud­juk, — hogy igen nagy a hullámzás a tanácsi funkcionáriusok körében és elég gyakori az olyan eset, ami­kor más vidékről valók a tanácsi vezetők. Nyilvánvaló, hogy a taná­csoknak, és a tanácsokat irányító szerveknek törekedniük kell arra, hogy minél nagyobb mértékben va­lóban olyan alkalmas helybelieket jelöljenek és válasszanak meg taná­csi tisztségre, akiket a nép ismer, és .akik szintén ismerősek a helyi viszonyokkal. Ezt azonban a tör­vényben kikötni semmi esetre sem lenne helyes, hiszen olyan esetek­kel, amikor egy-egy más vidékről valót szívesen választ egy-egy ta­nács, vagy éppen maga kér ilyen segítséget, feltétlenül számolnunk kell. — Ezek voltak a jelentősebb olyan javaslatok, amelyeknek az elfogadá­sa és a törvénybeiktatása nem in­dokolt. Sokkal több azonban az olyan javaslat, amelyek nemcsak megfontolásra érdemesek, hanem alkalmasak is arra, hogy a törvény­be kerüljenek. E javaslatok közül jónéhányat már a3 előkészítés során mind a Hazafias Népfront előkészítő bizottsága, mind a miniszterta­nács magáévá tett és a tárgya­lásra került tervezetbe már fel­vette. — Számosán javasolták, hogy a tanácsok feladatainak meghatározá­sánál ne csak a helyi ipar és a me­zőgazdasági , termelés irányításáról, illetőleg megsegítéséről legyen szó hanem a helyi kereskedelemről, köz­lekedésről, a város- és községgazdál- kodásról is. Ezzel kapcsolatban azt is sokan javasolták, hogy a tanács­nak jogában álljon á jogszabályok keretei között helyi ' szükségleteket kielégítő vállalatok létesítése. Nyil­vánvalóan igen helyes javaslatok ezek és a törvény uvaslat szövege már ilyen értelemben is került az országgyűlés elé. — Ezzel .kapcsolatban további olyan javaslatokat is tettek, hogy a tanács feladatai között ne csak olyanok szerepeljenek, amelyek az állami feladatok helyi • végrehajtá­sára irányulnak, s köztük olyanok is, amelyek olykor terhesek a lakos­ságra, hanem olyanok ,<is, amelyek közvetlen helyi szük­ségleteket elégítenek ki és helyi ha­táskört biztosítanak a lakosság ki- sebb-nagyobb panaszainak, ügyes­bajos dolgainak*elintézésére, megol­dására. A törvénytervezet ennek a kívánságnak tesz eleget akkor, ami­kor a 6. paragrafusban kimondja azt. hogy a tanács feladatai közé tar­tozik a város, illetve községfejlesz­tési terv kidolgozása és a gondos­kodás annak végrehajtásáról. — Nagyszámú javaslatot vetettek fel olyan értelemben, hogy a tör­vényinek utalnia kell arra, hogy az állami intézmények és vállalatok segítsék elő a tanácstagok munká­jának ellátását. Ennek a kívánság­nak tesz eleget a tervezet 26. pa­ragrafusa, amely kimondja, hogy az állami és társadalmi szerveknek kö­telességük elősegíteni a tanácstagok­nak tanácstagságukból eredő tevé­kenységük zavartalan és eredmé­nyes végzését. A javaslatok általában helye­selték a nyilvánosságra hozott tervezet szabályait, azonban ezekhez különböző kiegészítése- . két fűztek. Ezek között feltétlenül helyeselni kell azt, ami e kapcsolatok rendsze­ressé tételére vonatkozik, s ennek megfelelően a tervezet már tartal­maz is ilyen rendelkezést. A kiegészítő javaslatok köre azon­ban nem zárult le az országgyűlés* tárgyalás megkezdésével. Az az ele­ven érdeklődés és alkotó közremű­ködés, ami a megvitatásra kiadott tervezet alapján megindult, tovább­folytatódott az országgyűlés tárgya­lásán és az előttem felszólaló kép­viselőtársaim számos igen figyelem­reméltó és helyes kiegészítő javas­latokat tettek. Természetesen nem véletlen *— folytatta, — hogy ezt a törvényter­vezetet a hazafias népfront előké­szítő bizottsága bocsátotta széles­körű vitára és az sem, hogy a III. kongresszus határozatai az új nép­front megalakításává! együtt fek­tették le a helyi tanácsok fejleszté­sének irányelveit Ennek az összefüggésnek az a lé­nyege, hogy a tanácsoknak, mint az állam- hatalom helyi szerveinek a meg­szilárdítása és fejlesztése elvá­laszthatatlan, szoros összefüg­gésben van az új népfront meg­alakításával és kibontakozásával. Mindkettőnek az a lényege, hogy a dolgozó nép fokozott tevékenységét és nagyobbarányú részvételét való­sítsa meg a vezetésben. A népfront az a széles, átfogó tömegmozgalom, amely a munkás­paraszt szövetségen nyugvó, a la­kosság túlnyomó többségét átfogó széles népi egységet valósát meg és jelentősen kiszélesíti a munkás-pa­raszt szövetségen alapuló népi ha­talom tömegbázisát, széles párton- kívüli tömegek, értelmiségi, kispol­gári rétegek számára is lehetőséget teremt az ország politikai, gazda­sági és kulturális életében való ak­tív részvételre. A helyi tanácsok ugyanilyen ala­pokon nyugszanak és feladataik is egyezőek a népfrontéval. Milyen összefüggés, illetve milyen különb­ség van mégis a népfront és a taná­csok, mint államhatalmi szervek 'kö­zött? Az új népfront széles demo­kratikus tömegmozgalom, amelynek élén a munkásosztály áll, amely» nek vezetőereje a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek alapja a munkás­parasztság szövetség s amely a leg­szélesebb tömegekre kiterjed. Ez a széles demokratikus tömegmozgalom tehát olyan társadalmi mozgalom, amely .politikai, társadalmi, gazda­sági és kulturális életünk minden területén kifejti tevékenységét. Eb­ből következik, hogy jellegzetesen különbOzSc a helyi tanácsoktól, amew lyek államhatalmi szervek. A népfront az a politikai erő, amely alapja és forrássá a ta­nácsok államhatalmi tevékeny­ségének. Erre támaszkodik a ta­nács mint államhatalmi szerv és mint tömegszervezet. A népfront mindenekelőtt forrása a tanácsok megalakulásának. A nép­front politikai és mozgalmi tevé­kenységén múlik hogy a helyi taná­csok tagjává olyanokat válasszanak meg, akik biztosítják a dolgozók te­vékeny részvételét, kezdeményezé­sét, ellenőrzését és felelősségét az államhatalom gyakorlásában. Da természetesen nemcsak a választás időszakában támaszkodik a tanács a népfrontra. Egész működése során elengedhetetlen, hogy a hazafias népfrontra támaszkodva állandóan biztosítsa a nép legszélesebb töme­geivel az eleven kapcsolatot. Mind­ennek pedig az a legfőbb tartalma, hogy a helyi tanács támaszkodva a hazafias népfrontra, tevékeny és kezdeményező helyi politikát foly­tasson. A törvényjavaslat széleskörű és mélyreható megvitatása után joggal megállapíthatjuk, hogy törvényhozá­sunk érdemes és jó munkát végzetti A törvényjavaslat, ami felett hatá­roznunk kell, megérett arra, hogy az országgyűlés törvényerőre emelje, Ezért javaslom, hogy a tisztelt or­szággyűlés a törvényjavaslatot a jogi bizottság módosításaival és a tárgya­lás során elhangzott módosításokkal fogadja el. (Nagy taps.) Erdei Ferenc beszéde után az or­szággyűlés a tanácsokról szóló tör­vényjavaslatot az előterjesztett mó­dosításokkal elfogadta. Ezután szü­net következett. Szünet után Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének tit­kára, a jogi bizottság előadója is­mertette a tanácsok tagjainak vá­lasztásáról szóló törvényjavaslatot, A tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslat A jogi bizottság a tanácsok tagjai­nak választásáról szóló törvényjavas­latot megtárgyalta, általánosságban és részleteiben elfogadta — kezdte beszédét, majd így folytatta: A tanácstagok választását eddig csak törvényerejű rendelet szabá­lyozta. Az országgyűlés most első­ízben hoz törvényt a megyei, fővá­rosi, járási,' városi és községi taná­csok tagjainak választására és ezzel a tanácsok tagjainak választására vonatkozó valamenyi kérdést átfo­góan kívánja rendezni. Ez a körül­mény, hogy az országgyűlés külön törvényben szabályozza a tanácsok tagjainak megválasztását, újra alá­húzza államhatalmunk helyi szervei­nek,a tanácsoknak jelentőségét és szerepét. A törvény megalkotásának szük­ségességét a törvényjavaslat álta­lános indokolása részletesen kifejti. Pártunk IH. kongresszusának határozata és útmutatása alap­ján készült tanácstörvény, ame­lyet most fogadott el az ország- gyűlés a tanácsok működésére és feladataira vonatkozóan, szá­mos új alapelvet juttat kifeje­zésre. Ezek az alapelvek megkövetelik a tanácsok államhatalmi és tömeg­szervezeti jellegének fokozottabb ér­vényesítését, megkövetelik, hogy a választók és a tanácstagok között szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Ezeknek az alapelveknek természet­szerűleg érvényesülniük kell már a tanácstagok megválasztása során is s mindez szükségessé teszi a tanács­tagok választási rendszerének és módjának szabályozását is. Emellett — ahogyan az általános indokolás kifejti — a Hazafias Népfront létre­jötte is indokolja a tanácsok tagjai megválasztására vonatkozó eddigi jogszabály rendelkezések bizonyos módosítását. A tanácstagok választá­sánál a választási eljárások lebonyo­lításánál a Hazafias Népfront szer­veire a törvényjavaslat alapján nagy feladatok várnak és természetszerű­leg mindennek kifejezésre kell jut­nia a törvényes szabályozásban is. A továbbiakban hangsúlyozta: az, előterjesztett törvényjavaslat újabb jogokat biztosit dolgozó népünknek, a Magyar Népköz­társaság állampolgárainak, to­vább erősíti a nép hatalmát ha­zánkban. A törvényjavaslat egyik leglénye­gesebb módosítása annak az alap­elvnek leszögezése — mondotta ­létenként választják és, hogy minden választókerület egy tanácstagot vá­laszt. Ez a rendelkezés hatályon kí­vül helyezi a iajstromos választási rendszert. Az új rendszer fokozza a megválasztott tanácstagok felelőssé­gét választóikkal szemben. Ezenkívül ahogyan a törvényjavaslat indoko­lása is hangoztatja, a választóknak az a joga, hogy a bizalmukra érdem­telenné vált tanácstagot visszahív­hatják, az egyénenként történt vá­lasztás útján érvényesíthető igazán. Ezután a választók névjegyzéké­nek elkészítésére vonatkozó eljárá­sokat, rendelkezéseket ismertette s kitért a javaslatnak arra a pontjára, amely szerint a választók végleges névjegyzékébe fel kell venni azokat az állampolgárokat, akik a választás napjáig betöltik 18. életévüket. Ez a javaslat kiterjeszti a választójogot és a 18 éves fiatalok újabb tömegeit vonják be az alkotmányos jogok gya­korlásába. Sehol — tőlünk nyugatra, egyet­len kapitalista országban sincs az ifjúságnak szavazati joga. A burzsoá államokban a választásra jogosultak korhatára átlag 25—30 év. Még rosszabb helyzetben van a gyar­mati ifjúság, amelyet teljesen meg­fosztottak attól, hogy bármilyen be­folyása legyen saját ügyeinek intézé­sére. Nálunk az 1950-ben megválasz­tott 220.000 tanácstagból 50.000 volt 25 éven aluli. Ezután kiemelte, hogy a választásokkal kapcsolatban is jelentős szerepet biztosítanak a Hazafias Népfrontnak. A választási elnökségek tagjait a javaslat szerint a Népfront megfe­lelő helyi szervei jelölik és hason­lóképpen a Népfrontnak van jelölési joga a választókerületi bizottságok tagjaira is. A Népfront szerepe még- inkább kidomborodik a tanácstagok jelölésénél. Ennek módjáról a tör­vényjavaslat VII. fejezete intézke­dik. A javaslat szerint az egyes vá­lasztókerületek lakosságának van jo­ga arra, hogy egy vagy több jelölt­re javaslatot tegyenek. A dolgozók gyűlésein javasolt személyek közül a Hazafias Népfront helyi szerve választja ki a legalkalmasabb jelöl­tet, vagy jelölteket. A jelöltek tehát — mint a javaslat is kifejezi, a Népfront jelöltjei lesznek. A tanácstagok választásáról szóló törvénynek a jelölésre vo­natkozó rcmdcűkozése népi de­mokratikus rendszerünk nagy politikai és erkölcsi fölényét mutatja a kapitalista rendszer­rel szemben. Nálunk a széles dogozó tömegek­nek joguk és lehetőségük van nem­csak a jelöltek megválasztás ára, ha­nem fizok előzetes kiválasztására is. A jelölésnek a törvápyjavas’atban megállapított rendszere lehetőséget ad arra, hogy a dolgozók maguk közül tanácstagnak jelöljék azokat, akiket legjobban ismernek és akik legjobban kitűntek a nép szolgá­latában. A választási eljárásókkafi, a vá­lasztások eredményének megállapí­tásával kapcsolatos kérdések ismer­tetése során kiemelte: jelentős az a rendelkezés, amely világosan meg­határozza, hogy a választókerület megválasztott tanácstagjának azt a jelöltet kell nyilvánítani, aki az illető választókerületben az összes érvényes szavazatoknak több mint a felét megkapta, feltéve, hogy az összes választó jogosultnak több mint a fele leszavazott. Bár a gyakorlat­ban az elmúlt választásokon is a választásra jogosultak abszolút nagy többsége megjelent és szavazott, mégis ez az intézkedése igen fontos elvi jelentőséggel bír, mivel a leg« messzebbmenően biztosítja a több­ségi elv érvényesülését. Ezután a pótválasztásra és az új választásra vonatkozó rendelkezések ről szólt. Különösen fontos a Javaslatnak az a része, amely a tanácstag helyének meguresedése esetén új választást ír elő. Ez az intéz­kedés az eddig érvényben lévő kooptálási póttag behívás! rend­szert megszünteti. A tanácstagok visszahívása sem volt gyakorlatilag tisztázott eddig. A visszahívásra vonatkozó eljárás újra kidomborítja a Népfront szere­pét, amennyiben a javaslat értel­mében a visszahívás kezdeményezé­se a Népfront kezében van, a dön­tés pedig a tanácstag választóit illeti. Dolgozó népünk e törvény alapján újabb jogokat kap s bizonyosak le­hetünk abban, hogy ez alkalommal is a jogok kiterjesztésére munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk egyaránt a haza iránti kötelességének pontos teljesí­tésével ífcg válaszolni. Mindezek alapján kérem a t. országgyűlést, a törvényjavaslatot fogadja el — fe­jezte be szavalt. A javaslathoz elsőnek Pesta Lász­ló, a budapesti városi tanács végre- ha itóbizottságánsk elnökhelyettese szilt hozzá. Felszólaltak még Mis- kolczki Mátyás Kossuth-díjas olvasz­tár, a Szocialista Munka Hőse, Ná- nási László, a SzöVOSz felügyelő- bizottságának elnöke és Kaszapovics András, a kátolyl December 21 tsz Kossuth-díjas elnöke. Az országgyűlés^ ülésszaka ezzel befejeződött. Az ülést Rónai Sándor rekesztette be.

Next

/
Thumbnails
Contents