Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-23 / 226. szám

3334 23 NÄPCö 3 A népnevelők megtisztelő, fon tos feladata, hogy felvilágosítsák, neveljék a dolgozókat Eszel érveljenek népnevelőink \ Megszépült életünk bizonyítékai MSZÓGAZP/MAG/ C/AdAd£Ad fOGGAlM-A ** fPJTJ. £S S4. £ld j~- A/SCVSOél$£*/. A pécsi Kossuth Lajos utcai vas kereskedésben 1953 első feiében mintegy 11 ezer vevő egymillió 327 ezer forint értékben, ez év első felé­ben már 17 ezren közel hárommillió forint értékben vásároltak. A kü­lönbséget jórészt a szeg, ásó, lapát, kasza és kisgépek áruforgalmának nö. vekedése teszi ki. Ma munkához kezdenek a népne­velők, a jegyzésgyüjtők. Felkeresnék minden munkást, dolgozó parasztot, értelmiségit és dolgozó kisembert, hogy beszélgessenek velük egy év óta elért eredményeinkről, az élet szebbüléséről, a politikai kérdések­ről és megbeszéljék velük: mennyivel akarnak hozzájárul­ni anyagiakkal is a további elő­rehaladáshoz, a saját és az or­szág életének szebbé tételéhez, gazdagításához. Szép és nagyon fontos feladat el­végzéséhez kezdenek ma az agitáto­rok, jegyzésgyüjtők. Egyenként — ha mozaikokban is, — de munkájuk­kal az élet szebbételéhez járulnak hozzá. Igaz, nem könnyű, de jól el­végezhető a feladat. A siker, a dolgo­zók hazafias, népi demokratikus ál­lamunkat szerető, saját sorsuk még jobbrafordulását kívánó és ezért cse­lekvő érzéseinek felébresztésén, a meggyőző,'okos felvilágosító munkán múlik. Büszkén, bátran állhatnak ki az agitátorok mondanivalóikkal, mert előrehaladásunk tényeire nemcsak egyes emberek, hanem az egész or­szág büszke. Mégis fontos ezeket a szám_ és esemény-tényeket most mintegy összefoglalva elmondani, hogy még jobban megértse minden dolgozó és hazafi, miért szükséges, miért helyes, ha erejéhez, öntudatá­hoz mérten jegyez békekölcsönt. Mire fordítjuk az V. Békekölcsönt ? E munkában — mint az eddigiek során mindig — legfőbb kérdés, ami a dolgozókat érdekli: mire fordítja államunk, kormá­nyunk a jegyzett összeget, mi­lyen célt szolgál, hogyan járul hozzá minden egyes dolgozó hasznához, a haza javához? Elsősorban ezt kell megmagyarázniok a népnevelőknek. Az idei jegyzés a hatodik állam- kölésönjegyzés népi demokratikus or­szágunkban. Ezek hovaiordításáról most is számoljanak be a népneve­lők és mondják el minden dolgozó­nak: a terv- és a három békeköl­csön hazánk iparosítását segítette. Olyan létesítményekben öltötték tes­tet, mint Sztálin vár os,x Inota, Komló, Tiszalöki ..Duzzasztómű, új utak, a diósgyőri kohóbővítés és a többi, amelyek nem rövid időn belül vagy csak ezután éreztetik jótékony hatá­sukat népgazdaságunkban. Ezek lét­rehozása fontos volt orszá'gunk építé­sében. A negyedik, a tavalyi köl- csönjegyzés már. nem ezt a célt szol­gálta. Ez már nem közvetve, hanem közvetlenül járult hozzá az anya­gi jólét emeléséhez. Segítette, hogy többet termelhessen a mezőgazdaság, hogy az ehhez szük­séges feltételek (több gép, műtrágya, növényvédőszer, fejlett szakember) meglegyenek és ennek nyomán több kenyér, tej, hús, zsír, zöldségféle jus­son minden dolgozó asztalára. Csak megyénk.Cd kombájnt kapott ebben az évben és olyan községben is. mint Tormás, ahol azelőtt szinte egyáltalán nem használtak műtrá­gyát, ezévben alig volt dolgozó pa­raszt, aki ne igyekezett volna ezzel is fokozni a föld terméshozamát. Ha még kevés is a szükséglethez, de több a hús, mint, tavaly, elégendő mennyiségű a zsír, a zöldfőzelék, a tej, a tejtermékek' közül különösen a sajt és más egész sor fcntos élelme­zési cikk. Az elmúlt hónapokban megjelentek igen fontos közszükség­leti . iparcikkek, (tűzhelyek, étkészle­tek, palacsintasütők, épületfelszerelé­si tárgyak, stib.) amelyek ugyancsak megkönnyítették az életet. Ilyen célokra fordította kormá­nyunk a negyedik békekölcsönt és ilyenre fordítja az ideit is. A 7. ötödik békekölcsönjegyzés célja, hogy elősegítse: még több mezőgazdasági kisgép, mű­trágya, növényvédőszer jusson a me­zőgazdaságnak, ennek nyomán több legyen a kenyér, hús, tej és más élel­miszer, több legyen a közszükségletet közvetlenül kielégítő iparcikk, több élelmiszer jusson a városnak, több Iparcikk a falunak, Ezévben MG mil­lió forint értélében bocsátanak ki kötvényeket. Ebből az összegből 1 millió 375 ezer kerékpárt, vagy 50 ezer var­rógépet lehetne gyártani, ha pe­dig csak lakást építenénk ezen összegből, mintegy 13 ezer össz­komfortos lakás telne belőle. így segíti az ötödik békekölcsön­jegyzés a munkás-paraszt szövetség < erősítését, a mezőgazdaság fellendíté­sét. a város és a falu jólétének rrieg- tarmtését A népnevelők helyesen teszik, ha sokoldalúan ismertetik a fejlődést mutató helyi tényeket is, amelyek mind megannyi bizonyítékai az utób­bi egy és fél év alatt megváltozott életünknek. Az ilyen számszerű ada­tokat többnyire jól ismerik a nép­nevelők, ezeket városonként, üzemen­ként, falvakként igen helyesen össze­gyűjtötték. Ezek mind a megszépült élet bizonyítékai. Minőén dolgozó büszke, ha látja lakóhelyének, mun­kahelyének fejlődését, de szükséges az is, hogy minden egyes ember meg­változott és egyre inkább szépülő életén is megmutassuk előrehaladá­sunkat, a jegyzett összeg értelmét, valóraváltását. Ezeken kívül az ed­digi nyerések, a már visszafizetett összegek, (országosan 1953 szeptem­berétől 1954 szeptemberéig 591 millió 330 ezer, megyénkben 13 millió 509.300 forintot sorsoltak ki, az utób­bi szám csak az Országos Takarék­pénztár pécsi fiókja által kifizetett összeg a postai kifizetés nincs benne) a tavalyi jegyzésből visszamaradt 20 százalékos összegek, amelyeket szo­ciális és kulturális célokra fordítot­tak, mind bizonyítéka annak, hogy a jegyzett összeg sokszorosan visszaté­rül a dolgozókhoz. Mindezekről be­széljenek a népnevelők, végezzenek sokoldalú nevelőmurukát. Lesz-emunkájukaracionaliiálás során elbocsátottaknak ? A békekölcsönjegyzés során szá­mos a dolgozókat érdeklő kér­désekkel találkoznak a népne­velők. Ezek sem „kényesek“, ezekre is választ kell adniok. Az egyik ilyen sok embert foglalkoz­tató probléma a racionalizálás. Erre azért van szükség, mert az utóbbi években nagymértékben és szükség­telenül felduzzadt az adminisztratív dolgozók létszáma és ezzel mintegy velejáróként megnövekedett a büro­krácia a felesleges irat- és aktagyár­tás, ami igen sok bosszúságot oko­zott a dolgozóknak és sokmilliós ki­adóit az államnak. Fogyasztási, köz­szükségleti cikkeket tudott dolog, hogy íróasztal mellett nem lehet elő. állítani. Akkor lesz egyre több az ipari és élelmicikkek mennyisége, ha minél több lesz a termelőmun­kát végzők száma és csak a szük­séges lesz az adminisztratív dol­gozók száma. Ezzel csaknem minden dolgozó egyet­ért, hisz a racionalizálás előtt már hosszú hónapokkal joggal bírálták amiatt az államapparátust, hogy szükségtelenül nagy a különböző hi­vatalokban és irodai munkán dolgo­zók létszáma. Most újra és újra hall­ható, hogy hova helyezkedjenek el a racionalizálás során elbocsátott dol­gozók? Elsősorban a termelőmunká­ban. Senkinek sem kell félnie a mun­kanélküliségtől, mert bőségesen van munkaalkalom a szénbányászatban, az építőiparban, a könnyű- és élel­miszeriparban. Az elhelyezkedési le­hetőségeket állandóan közli a „Du­nántúli Napló" és a különböző hir­detései' Igen — mondják erre töb­ben. — de nem mehet bányába és az építőiparba mindenki, vannak számo­sán, akik ezt nem bírják fizikailag, vannak, akik egész életükben hiva­tali munkát végeztek, ezt tanulták, ezek hová menjenek? Nekik is le­hetőségük van az elhelyezkedésre. — Igen sok kívánnivalót hagy maga után a termelőszövetkezet, állami gazdaságok, gépállomások számvitele, itt nagy szükség van jólképzett szak­emberekre, lehetőség van hivatali munkában való elhelyezkedésre is. Jobban él a falvak lakossága is Idén gyengébb volt a búzatermés, mint tavaly. Falun sokan azt mon­dogatják, hogy emiatt „nincs pénzük a dolgozó parasztoknak." Ez nem más, mint kitalálás, a tények megha­misítása. Először azért, mert megyénk dolgozó parasztságá­nak nem a gabona a fő jövede­lemforrása, hanem az állatte­nyésztés, a kapások hozama. » Egy pár választási malac 400—700 forint között van, jó ára van a to­jásnak, tejnek, baromfinak. A vásár­lások számai is azt mutatják, hogy idén már sokkal jobban élnek a falvak dolgozói is, mint tavaly. A mohácsi járásban felkészültek a nép­nevelők, hogy erre is választ adja­nak. Megvizsgálták, hogy a járási székhelyen egyik nagy ruházati bolt­ban milyen a fogyasztás alakulása. Kiderült: amíg 1953 július és augusz­tushónapjaiban 37 darab 100 forin­ton felüli öltönyt adtak el, addig ez év ugyanezen hónapjaiban 104 darab 1000 forinton felüli öltöny fogyott Férfi cipőből 327, női cipőből 262 párral többet adtak el ez év júliu­sában és augusztusában, mint tavaly azonos Időszakban. Női fehérnemű­ből pedig 1171 darabbal emelkedett tavalyhoz képest a forgalom. Meg­vizsgálták falvanként is a forgalom emelkedését, a helyi földművesszö- vetkezeteknél. Bolyban ezt a két szá­mot kapták: 19(53 júliusában 538 ezer 591, 1954 júliusában pedig 871 ezer 376 forint volt az üzleti forgalom. Pedig tudott dolog, hogy a július az üzleti forgalomban amolyan „ubor­kaszezon" és mégis ilyen nagyará­nyú az emelkedés. Ami a kevesebb búzát illeti, arra is megvan a válasz. A tavalyi búza számos helyen pótolja az idei hiányt. Csak a mohácsi járásban 50—60 vagon tavalyi búzát őrlettek a dolgozó parasztok az aratás után. Ebből a mohácsi malomba 15.5 va­gon jutott. A himesházai molnár el­mondta: iáén még nem hoztak idei búzát őrletni a parasztok, de tavalyit igen. Ahol ilyen és ehhez hasonló ténye­ket visznek tarsolyukban a népneve­lők, ott ereje van a kimondott szó­nak, ott a beszélgetés során eloszta­nak a kételyek, az innen-onnan hal­lott, de biztosan nem tudott „hírek." Amit az iskolai ösztön—,tandíjakról tudni kell Az utóbbi napokban rendezték az iskolai ösztön- és tandíjakat. Az igaz­ságosság alapján történt ez is. Az utóbbi időben már minden tanuló, akár jeles-, akár elégtelen rendű volt, ösztöndíjat kapott. Ez viszont nem volt igazságos. A másik, hogy a köz­oktatás kiadásaihoz mérten elenyé­szően csekély volt a hozzájárulás, a kiadásokat a dolgozók pénzéből tel­jesen az államnak kellett feoezni. Az új rendelkezés a tanulmányi eredmé­nyekhez köti az ösztöndíjat és köte­lezi a szülőket csekély összegű hoz­zájárulásra. igen, csekély ez az összeg, mert az otthon lakó tanulóknál napi 2—3 forintot jelent, a kollégiu­mokban lakóknál pedig havonta legtöbb 300 forintot. Ezért az összegért étkezést, lakást, ágyneműt, tankönyveket, tanszere­ket kap a tanuló. Ha otthon lenné­nek. szüleiknek többe kerülne a havi eltartásuk. A kollégiumi hozzá­járulás mértéke is függ a tanuló ta­nulmányi eredményétől. Egyesek most azt mondják, hogy . kibírhatatlan ez a hozzájárulás." Igazuk lenne, ha ezt a kijelentést az 1940-es években tették volna, amikor a „Pius Gimnáziumban" egy gyerek­re következő volt a tanítási kiadás: beiratás 50 pengő. Ezért csak beír­ták a könyvbe. 200 pengő évi tan­díj, ezért járhatott iskolába. Ezenkí­vül a könyvek, a ruha ugyancsak ki- tettek legalább li50—200 pengőt. Hf a tanuló az intézetben lakott, évi 900 pengő volt a díj, plusz a termé­szetbeni járandóság. Intézeti lakás nélkül három tehén árába került egy gyermek egy évi iskoláztatása. Eb­ben az időben egy évben 1400—1500 nengőt keresett egy bőrgyári mun­kás. Ez egy gyermek tanítási díját fedezte volna. Igaz, mi nem követhetjük és nem is követjük a letűnt rendszer iskola- politikáját. Ezt az összehasonlítást is csali azért írtuk le, hogy mindenki előtt világos legyen: a jelenlegi hoz­zájárulás nem azonos a múlt tandí­jával, a met igen kevés dolgozó tudott megkoplalva, rongyoskodva megfizet­ni A mostani hozzá'árulás a dolgozók fizetésének csak kis részét teszi ki. A társadalom kötelessége: nyugodt életet biztosítani az öregeknek, rokkantaknak Köz- és a nyugdíjasok megelége­désére néhány nappal ezelőtt rendez­ték a nyugdíjakat, az öregségi és rok­kantsági járulékot. Jogos volt a pa­nasz az e téren lévő helyzet tartha­tatlanságára. Sokan szóvá tették ezt az elmúlt hónapokban, mondván, hogy a társadalomnak jobban kelle­ne gondoskodnia az öregekről, özve­gyekről,' rokkantakról. Mégis most. hogy rendezőaött az e téren lévő helyzet, az eddigi egy százalék he­lyett hárem százalék öregségi járulé­kot kell fizetni, arról beszélnek egye­sek, hogy „miért volt erre szük­ség?" Mások pedig olyan véleményt mondanak, hogy „miért nem fedezi ezt az állam?" Az előbbiek 1 nem gondolnak arra, hogy a társadalomnak kötelessége gon­doskodni a munkában megörege- dettek eltartásáról, nem gondol­nak arra, hogy ők sem lesznek örökké fiatalok. Az utóbbiak pedig azt gondolják, hogy olyan pénztár is van, amiből akkor is lehet kivenni, ha oaá soha egy isiiért aem rakunk bele, Ilyen A Pécsi Postaigazgatóság a spor­tot kedvelő dolgozóinak 1<59 ezer fo­rintos beruházással sporttelepet léte­sített. 9 A filmelőadásoknak a második ne­gyedévben több, mint 23 millió látó­pénztár csak a mesében „létezik". El­felejtik, hogy az állam és a társada­lom nálunk nem kettő, hanem egy, ami az állam érdeke, az a társada­lomé is és megfordítva. Ahhoz, hogy az állam megfelelő nyugdíjat bizto­síthasson, pénzt kell kapnia a társa­dalomtól. Ezért kell öregségi hozzá­járulást fizetni. Néhány ellenséges, vagy rosszindulatú ember azt ter­jeszti a megyében, hogy ezen „nagy- összegeket nyer az állam". Bárgyú mese ez. Ha kicsit számolnának, dirik ezt a valótlanságokat hallják, rájöhetnének, hogy hány háromszá­zalékos hozzájárulásból tevődik ösz- sze egy 500 forintos nyugdíj (1000 fo­rintos fizetést véve, 17-ből) és hogy csak özvegy és árva több, mint 160 ezer van az országban. Hát még a nyugdíjasok, rokkantak — ezek szá­ma ennél solckal több. Meg kell mon- daniok a népnevelőknek, hogy ezen semmiféle „nyeresége" nincs az ál­lamnak és a társadalomnak, azaz mégis van: gondtalanabb életet tudunk biz­tosítani anyáinknak, apáinknak, az öregeknek. A városi piacokra jóval több árut hoztak fel a termelők, mint tavaly; egyes cikkek piaci ára csökkent: a sertészsír 22 százalékkal, a füstölt, szalonna 17 százalékkal, a vaj 14 szá. zalékkal, a tojás 24 százalékkal ol­csóbb volt, mint 1953 második, ne­Igy és ehhez hasonló módon beszél, gessenek, válaszoljanak a népnevelő, ink a dolgozók kérdéseire. Nyugod­tan tehetik, mert igazságot monda­nak, olyanokat, amelyek ismét arról győzik meg az eddig tájékozatlano­kat, hogy minden, ami ebben az or­szágban történik, az a társadalom érdekében van. Tudjuk, hogy vannak még hibák életünkben, de mindenki láthatja, hogy pártunk és kormányunk, né­pünk harcol e hibák mielőbbi kija­vításáért és a békekölcsönjegyzés egyik célja, hagy segítse a hibákat kijavítani. Végezzenek jó munkát ma és az el­következő napokban a népnevelők, neveljék, tanítsák a dolgozókat, ér­jék el, hogy a jegyzés mellett növe­kedjék niincten dolgozó politikai ön­tudata és.nyomában jobban, eredmé­nyesebben menjen városban és falun a muka. Kászon József a megyei párt-végrehajtó, bizottság agttációs alosztályé* rak VRxrtflji • gatója volt, 45 szazaieKKa! iodd, mint 1953 második negyedévében. A rádióelöfizctők száma 1953 azonos negyedéhez viszonyítva 180 ezerrel, 18 százalékkal emelkedett. * Komló egyik legszebb épülete s városi tanácsház. Az elmúlt eszten­dőben fejezték be teljesen. Építésére közel 2 millió' forintot költöttek. * Államunk a legkiválóbb dolgozók­nak biztosítja a kedvezményes üdü­lést. Komlóról mintegy 700 dolgozó üdül jelenleg hazánk különböző üdülőhelyein. ’yedévében. A siklósi állami gazdaságban a múlt évben építettek egy 40 férőhe­lyes lóistállót 230 ezer forintért én egy bekötőutat 351 ezer forintos be­ruházással. Egyre több modem bányagép se­gíti a bányászok munkáját. Egyedül Komlón, mintegy 36 F—4-es fejtőgé­pet, 3.923 fejtőkalapácsot állítottak üzembe. (Icipiciitek autófa A dűlőúton a gyü­mölcsfák és kukorica­földek között suhan to­va a kis luxusautó Pécsibányatelepen. Vi­lágoskék testéről csil­logó sugarak verődnek vissza. BMW motorja halkan zümmög, utasai jól érzik magukat a kocsi fehérfüggönyös ablakai mögött. Az András utca 3-nál hirtelen balra fordul az autó. be az első ka­pun, a ponyvatetős, szel lös, rögtönzött ga­rázsba. — Itthon vagyunk,— mondja a gépkocsi ve­zetője, s egyben boldog tulajdonosa, s kinyitja az első ajtót. Felesége kiadja a Pécsett bevá­sárolt árukat — gyü­mölcsöt, paradicsomot, és még más apróságot. Ulrichék a városban voltak bevásárolni. — Megszokottan hangzik ez. De saját autójuk­kal, amit három hete vettek. — Erre bizony már felfigyeltünk, ez még nem olyan megszo kott, sőt — mondjuk ki — szokatlan szem­nek, fülnek egyaránt. Pedig nem is olyan kü­lönös az eset, ahogy Ulrich Antal vájár el­mondja: — Idestova 20 éve dől gozom bányában. A bá- nyászimunka mellett van még két szenvedé­lyem. Nem a dohány­zás és az ital. Dehogy. A zene az egyik, má­sik pedig a motor. Ami az elsőt illeti, ott van a harmonikám — s a szekrényre mutat,. —- amivel mint zenész a saját árának nem is tu­dom hányszorosát ke­restem. így vettem elő­ször egy 125-ös Cse­pelt, később egy 500- as komoly és príma motort. De a családom utazási igényeit még így sem tudtam eléggé kielégíteni, nem tud­tam mindhármukat egyszerre elvinni. A következő állomás mi lehetett? — Autót vet­tem. Éspedig oly formán tette ezt Ulrich elvtárs, hogy eladta 11 ezer fo­rintért a motorját, hoz­zátett mégegyszer any- nyit a megdolgozott és „összemuzsikált" pénz­ből — az üzem is segí­tette, hogy elérje álate egyik legnagyobb vá­gyát — és íme: autó van a háznál. így persze túl egysze­rűnek látszik a oolog. Pedig mi tagadás, nagy­szerű esemény az ilyes. mi egy család életében. Csak kettő kell hozzá, ahogy Ulrich elvtárs mondja — akarni, igye kezni — és ami nélkül azután valóban semmi sincs és ami minden­hez hozzátartozik — takarékoskodni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents