Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-03 / 209. szám

A 1954. SZEPTEMBER 3. NÄPCO 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS « Forr, zsibong a falu — gondolkodnak az emberek A görcsönyi tsz pártszervezete is segítse a kilépettek visszatérését! Megyénk dolgosói tiltakoznak as Amerikai Kommunista Párt betiltása ellen Dohánygyár A Pécsi Dohánygyár dolgozói au­gusztus 31-én minden üzemrészben tiltakozó röpgyűlést tartottak az Amerikai Kommunista Pártot betiltó rendelkezés ellen. A röpgyűlésünkön számos hozzászólás volt. Ezek a hoz­zászólások kifejezték azt, hogy mi, a Pécsi Dohánygyár dolgozói össze­Hangszer- és Asztalosai ugyár A Pécsi Hangszer- és Asztalosáru- gyár dolgozói szerdán délután 4 órakor tartottak röpgyűlést, amelyen Zámbó Mária, a gyár igazgatója részletesen ismertette az Egyesült Államok kormányának az Amerikai Kommunista Párt betiltására vonat­kozó döntését. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államokban ma a szólásszabadság csak papíron van A néptömegek mindig azokért a jogokért harcoltak, amelyeket az amer.kai kormány nem akar elismerni fogva harcolunk azért, hogy az Egye sült Államokban újra szabad legyen a kommunista párt és minden tag­ja harcolhasson a békéért és a sza­badságáéit. Munkánkkal és tanu­lással válaszolunk az aljas nyugati intézkedésre. Pécsi Dohánygyár dolgozói. meg és a dolgozók meghallgatása nélkül olyan törvényeket hoznak, amelyek ellenkeznek a haladással és az emberi jogok biztosításával. A szégyenteljes amerikai lépésre a Pécsi Hangszer és Asztalosúrugyár dolgozói azzal válaszolnak, hogy tiltakozásuk kifejezése mellett fo­kozzák a termelést. „Visszamennek-e a termelőszövet­kezetbe a tavalyi kilépettek?“ — ta­lálgatják, kérdezgetik most igen so­kan Görcsönyben. Dallosné, a szö­vetkezet új párttitikára azt mondja: „Vissza". Lukács elvtárs, a pártve­zetőség egyik tagja kijelenti: „Majd meglátjuk.“ A tanácstitkár elvtárs­nő véleménye szerint — és mások T is így látják — bajosan. Pedig ta­valy mintegy harmincán az egyéni gazdálkodást választották. Mi tehát az igazság? Sasvári Géza tízholdas paraszt az elmúlt őszön kilépett a szö­vetkezetből. Még a rosszmájúak sem mondhatták, hogy azért, mert nem találta meg számítá­sát. Az ő életét csak egy keserítette: nem becsülték meg. Az is bosszantotta ak­kor, hogy tervszerűtlen volt a tsz vezetése, kapkodtak, egymást keresz­tezték az intézkedések. „Pénzem, ter­ményem volt 'bőven, csak nem érez­tem sajátomnak a szövetkezetét" — mondja. Majd komolyan, megfontol­tan hozzáteszi: ..Nézze, leszek én még szövetkezeti tag ...“ A szándéktól hosszú az út az -el­határozásig. Hosszú és göröngyös: töprengés, átvirrasztott éjszakák, ví- « vódás kísérik. Ezt az utat — a bi­zonytalankodva megindult embert ké_ zenfogva — egyengetni kell. Erről azonban megfeledkezett a görcsönyi tsz pártszervezete. Egy esztendő alatt senki sem kereste a beszélgetést Sasvárival. Kilépett, hát boldogul­jon, ahogy tud! — Pedig Sas- vári nem vált el haraggal- a tsz-től, csak néhány embertől, akik nem ér­tették meg. Pál József, Kalmár Má­tyás és. a többiek szintúgy. Nem a szövetkezetben látták és látják a hi­bát! Egy év óta nagy utat tett meg a termelőszövetkezet. Tudják ezt a kilépettek is: közel há­rom kiló búzát osztanak munkaegy­ségenként, havonta fizettek előleget, ötyén anyadisznó fial, építik az új istállót, szép a kukoricájuk. Ismerik az eredményekét mórt az egy esz­tendő alatt állandóan figyelték a ta­gok munkáját, a földeket. Öle nem csak erre kíváncsiak, — beszél­getni, szót váltani szeretnének a tsz tagjaival, egy pohár bor mellett meg­tárgyalni mindent, ami parasztot fog­lalkoztat. Csakhogy erre nem került sor, A pártszervezet magábazánkózott, egy év alatt keveset törődött a ki­lépettekkel, s ma sem beszélgetnek el velük a népnevelők. Nemrégiben taggyűlést tartottak. Az elnök elv­társ szép, kerék beszámolót mon­dott, sok szó esett ebben a szántás-vetésről is, de a kilépet­tekről, útjuk egyengetéséről nem beszéltek. A pártvezetőségnek még elképzelése sincs arról, ho­gyan is lássanak hozzá a tsz fej­lesztéséhez, megerősítéséhez. A pártszervezetnek húsz tagja van. Számszerűit tehát elég tekintélyes, de ezek az elvtársak nem végeznek népnevelőmunkát, nem törődnek az egyéniek felvilágosításával. — Az utóbbi időben a pártvezetőség egy­magára maradt. Néhány elvtárs „küszködik", de nem bír a felada­tokkal. Azért sem, mert kevés ide­jük jut a pártrpunkéra. Nézzük csak, miért! Dallas elvtársnő alig pár hete párttitkár, de emellett intézőbizottsá­gi tag, MNDSZ-vezető, VB-tag, a földművesszövetkezet igazgatósági tagja. Lukács elvtárs, a szabadság­ba, rcos szervezet titkára, a megyé­nél választmányi tag, VB-tag. Vállu­kon a sok funkció, ide-oda szaladgál­nak, s még dolgoznak is munkahe­lyükön. A párttagok pedig megbíza­tás. feladat nélkül állnak. Mit tehetne ez a pártvezetőség? Ilyen körülmények között vajmi ke­veset — gondolják sokan. Amiből a tétlenség, a magába- zárkózottság fakad, ott kellene először áttörni a gátat. A szövetkezet vezetői, s a pártszer­vezetben is egyesek úgy vélik: „Vár­ni kell októberig, aztán majd meg­látjuk.“ „Mi nem mondjuk senki­nek, hogy jöjjön, mindenki döntsön a maga sorsáról." Különös nézetek, nem kell bizonygatni helytelenségü­ket. A pártvezetőség igyekszik felszá­molni az eddigi tétlenséget. A múlt héten elhatározták a népnevelőcso- port megalakítását. De, mint kide­rült, elsősorban azért, hogy a ta- nácsválasztásokat előkészítsék, s nem is gondoltak arra. hogy egyben a tsz-fejlesztés és megszilárdítás szol­gálatába állítsák őket. Pedig a párt- szervezet akkor Látja el jól a felada­tát, mind a tanácsválasztás előké­szítésében, mind a tsz fejlesztésében, ha a legjobb kommunisták és tsz- tagok — már most — minden nap ellátogatnak minden kívülállóhoz és baráti szóval foglalkoznak vele. Ez­zel csattamás választ adnának a té­ves nézetekre, elősegítenék a kilépet, tek visszatérését. Ez érdeke a szövetkezetnek is, — Mindenfelé hangoztatjái: a tagok, hogy sok a föld, nem győzik a mun­kát. Mennyivel könnyebb’lenne, ha többen lennének a töbh mint ezer hold földhöz? A pártszervezeten mú­lik, hogy megértsék ezt, mert min­denki tudja, hogy a kilépettek zöme szorgalmas volt, sok munkaegységet szerzett. .Azért is léptek ki néhá­ny an, — mondja a párttitkár elvtárs­nő, — mert nagyon megszedték ma­gukat.“ Nem vitatjuk, igaz-e vagy sem. De tegyük fel, így van, s akkor az is igaz, hogy ha valaki megszedi magát, annak nem kenyere a lógás, az dolgozott becsületesen, szorgal­masan. Az ilyen emberekre nagy szük­ség van mindenütt, kiváltképp a görcsönyi szövetkezetben. Van még valami, amá mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nem, mert szorosan hozzátartozik, hogy szám­szerűleg is megerősödik-e a szövet­kezet az idén. A legutóbbi párttag- gyűlésen Kántor elvtárs pénzügyi dolgok miatt bírálta Mohai elvtár­sat,' az elnököt. Ebben nincs semmi különös, csakhogy Mohái elvtárs rossznéven vette, elkezdett kiabálni. Máskor is megtörténik, „mert régi hibája ez a mi elnökünknek." Mo­hai elvtárs nem dolgozik rosszul, de önkényeskedő, néha nagyon nyers magatartása elriasztja a tagokat is. Mindent egyedül végez, nemigen -hallgatja meg a többieket. „Nem érezzük magunkénak a szövetkeze­tét — mondják a tagok, — mert sokszor be se számol, hova teszik a pénzünket, mit akarnak csinálni“ A pártszervezet kötelessége helyes útra téríteni s nem belenyugodni ab­ba, hogy itt nem lehet segíteni. Mi tehát az igazság? — tettük fel elején a kérdést. Forr, zsi­bong a falu — gondolkodnak az emberek. A kibővített és felfrissített pártveze­tőség irányításával, a kommunisták aktivizálásával kitörhetnek a zárkó­zottságból, hogy meggyőző felvilágo­sító szóval egyengessék a kilépettek, az egyéniek útját a termelőszövetke­zet felé — s elhatározássá acélosod- janak a szándékok. ßoez József Az emberi szabadságjogok bizto­sítása már hosszú éveken keresztül nem volt célja az • amerikai kor­mánynak. Mindenki ismeri azt az inkvizícióra emlékeztető eljárást, amelyet az úgynevezett amerikael- lenes tevékenységet kivizsgáló bi­zottság végzett és jelenleg még fo- kozottab mértékben végez. A „min­denki gyanús, aki él“ elve irányít­ja Mc. Carthy szenátor és a veze­tése alatt álló szervek munkáját. A monopóltőke szolgálatában álló amerikai kormány és úgynevezett biztonsági szervei érdeklődésüket fő­leg azokra irányították, akik élvo­nalban harcoltak a monopoltőke vi­láguralmi törekvései, a harmadik világháború kirobbantása ellen. A társadalmi haladás és a béke ellen­ségei már saját országukban sem tudnak politikai sikereket elérni a béke védelmében felsorakozó nép- milliókkal szemben. Ezért ragadtatta magát az ame­rikai kormány arra a jogtipró lé­pésre, hogy a nagytőkések vak esz­közeként működő parlamenttel meg­szavaztatta az Amerikai Kommunis­ta Párt betiltásáról szóló törvényt. Ez a törvény a kommunista párttal Négy éve alakult Hosszuhetényben a Haladás termelőszövetkezet. Pár­tunk és kormányunk új politikája termelőszövetkezetünknek is sok se­gítséget és kedvezményt adott. Ez még jobb munkára serkentette a kis kollektívát. A soronkövetkező mun­együtt a szabadságot is illegalitás­ba kényszerítette, egyben világos bi­zonyítéka annak, hogy az Egyesült Államok nyíltan a fasizálódás útjára lépett. Felvetődik a kérdés: hol van most az amerikai burzsoá alkotmány, amelyért Lincoln Ábrahám és a töb­bi amerikai hazafi a maga korában küzdött és amelyben a szólás, a sajtó és a gyülekezési szabadság, általá­ban a véleménynyilvánítás szabad­sága mint minden polgárt megillető jog le van rögzítve? Az Amerikai Kommunista Párt betiltása a csak papíron lévő amerikai burzsoá tör­vények felrúgása, terrorisztikus in­tézkedés. Mindenki tisztában van avval, hogy Amerikában . a politikai meg­bízhatatlanság bélyegét süti magára ma az, aki állampolgári jogokat em­líteni merészel. Pedig tudjuk a tör­ténelemből, hogy ai néptömegek mindig azokért a jogokért harcoltak, amelyeket az amerikai kormány nem akar elismerni. egységre. Gádori Péter 480 munka­egységet szerzett eddig. Előlegként 14 mázsa búzát, 4.80 mázsa árpát és 4.560 forint készpénzt kapott, özv. Kising Péterné és Zengői Józsefné 150—150 munkaegységük után egyen­ként hat mázsa kenyér- és takar­HINTA-PALINTA Hídvégi Tivadar a pécsi járásbíróság elnöke. VTrk&t m ó c i' I „ avaggy 6 gyermekhinta, — 65.808.62 forint?! A pécskömyéki bányá­szok azzal a kéréssel for­dultak a városi tanács­hoz, létesítsen játszótere­ket gyermekeik részére, illetve a már meglévőket szerelje fel játékokkal. Felajánlottált, hogy társa­dalmi munkáival hajlan­dók hozzájárulni a gyer­mekjátszóterek elkészíté­séhez, vállalják a terep- rendezési és egyéb mun­kákat. A városi tanács teljesí­tette kérésüket és a bá­nyász dolgozók is eleget tettek vállalásuknak. Ez évben Ujmeszesen, Pécs- bányatelcpen, Pécsszabol- cson, valamint Gyárvá­roson elkészült a gyer­mekjátszótér és a vároki tanács 23.362.20 forintért 6 gyermekkörhintát ren­delt a Finommechanikai és Motorjavító Vállalat­nál. A bányászgyermeikek azóta vidáman hintáznak a gyermekjátszótereken, a tanács pedig azon töpi reng, hogy a 6 darab hin­táért, amely 23.362.20 fo­rintba került, miért kell neki 65.S08.62 forintot fi­zetnie? Ugyanis, amikor a hintákat már felszerelték, kiderült, hogy van a pénz ügy-minisztériumnak egy 345/1954. számú rende’ete, amelynek értelmében 64.5 százalékos termelési for­galmi adót kei 1 íi/etni. Ez alulról felfelé számít­va — ahogyan azt az il­letéket kiszabó szerv: a járási adóügyi csoport végzi — 181.7 százalékos adónak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a 23.362.20 forint vállalkozási összeg után adó fejében 42.446.42 forintot kell a tanácsnak kifizetnie a Finommecha­nikai Vállalatnak, ami 6 darab gyermekhinta el­készítésének majdnem a kétszerese. A városi tanács ezért július 12-én a megyei ta­nácson keresztül bead­ványt intézett a pénzügy­minisztériumhoz. Rámuta­tott arra, hogy a jelen esetben a bányászok gyér inekei számára létesített közérdekű hatósági beru­házásról van szó, nempe- dig kereskedelmi áruter­melésről. Ezért kérte, hogy a beruházást ne ter­heljék meg ilyen hatal­mas összegű adóval. Kér­te, hogy a 42. 446.42 forin tos adót töröljék, mert a városi tanácsnak csak az eredeti megrendelésben feltüntetett munkálatok­ra van fedezete és a léte­sített hintáik semmiféle jövedelmet uem biztosíta­nak. Augusztus 17-én azután a megyei tanács írásban értesítette a városi taná­csot a. pénzügyminiszté­rium válaszáról. Eszerint a 345/1954. P. M. számú utasítás III. melléklet 64. f) pontja szerint • 64.5 száza,lékois termelői for­galmi ^ adót kell fizetni. “A pénzügyminisztérium 3.451— p. 54/1954. VI. a) sz. utasításának megfele­lően — hangzók a váki.sz-át irat — értesítem Címet, hogy a minisztériumnak a rendeletileg megállapí­tott forgalmi adókulcsot módosítani, illetőleg a for galmi adómentességet en­gedélyezni nem áll mód­jában. Ugyanis, minden más beruházó, aki gyer­mekjátszótér — vagy sport terek felszerelését végzi, hasonlóképpen igényelhet­né az adó alóli mentesí­tést, viszont erre jogalap, illetve jogi lehetőség nin­csen. Pécs város azza*’, hogy a kérdéses körhintát 64.5 százalékos forgalmi adó­val terhelten szerzi be, csak azonos elbírálás alá kerül a többi városokkal. Forgalmi at'o elengedés esetén Pécs kivételes hely zetbe jutna a többi hason ló beruházásokkal szem­ben, ami viszont méltány­talan lenne." Eddig tart a válaszle­vél, amely után az ember megdörzsöli szemét, nem akar hinni annak és ön­kéntelenül is azt kérdezi: lehetséges ez? Egy évvel a kormányprogramm el­hangzása után, lehetsé­ges-e az, hogy ilyen ha­talmas adót vessenek ki a tanácsra, amely a kor­mányprogramm szellemé­ben 23.362.20 forintos be­ruházással cs a bányász dolgozók társadalmi mun­kájával biztosítja a bá­nyász gyermekek szórako­zását? Egészen más lenne a helyzet, ha a tanács va­lamilyen összeget szedne a gyermekkörhinfák hasz nálata után, ha ebből va­lamilyen nyeresége lenne. De mivel a gyermekek díjtalanul használják a körhintákat, helytelennek tartjuk ezt a magas adót — még akkor is, ha a válla'Csór» } Finomult* dia* nikai és Motorjavító Vál­lalat az előterjesztett költ ségtervezetbe jóhi­szeműen elfelejtette az adót beállítani. Pécs város tanácsa nem azért kérte az adóelenge­dést, mer* „kivételes hely zetbe“ akar kerülni más városokkal szemben, ha­nem azért, mert a kor­mányprogramm szellemé­ben járt el, amikor a bá­nyász gyermekeknek ját­szóteret létesített és azo­kat játékokkal szerelte fel. Úgy látszik, hogy a pénzügyminisztériumban a kormányprogramm he­lyett csak a paragrafuso­kat tartják szem előtt. Nem látják meg mögötte a jövő reménységeit: a bányászgyermekeket. Nem ártana, ha a pénzügymi­nisztériumban revízió alá vennék a 345/1954. sz. ren deletet, mert a 23.362.20 forint értékű 6 gyermek- körhinta után 42.446.42 fo­rint adót fizettetni, helye­sebben 23.362.20 forintos munka helyett 65.298.62 forintot fizettetni, akár a tanáccsal, akár a Finom­mechanikai és Motorjaví­tó Vállalattal, enyhén szólva túlzás. — még ak­kor is, ha erre rende'et van. A felszabadulás óta hazánkban már nem cev olyan rendeletet módosí­tottak. amely a lakosság érdekében módosításra szorult. Erre is van lehe­tőség, csak meg kell ta­lálni. kákát idejében elvégezzük. Ebben az évben már élenjártunk a növény- ápolásban, aratásban is. A kukori­cánkat háromszor kapáltuk. A pót­beporzást is elvégeztük. Jó munkánknak meglett az ered­ménye. A tagság ezévben előlegként három kiló búzát, egy kiló árpát és 9.50 forintot kapott egy-egy munka­mánygabonát, valamint 1.425 forint készpénzt vittek haza. Most már más szemmel néz ránk 3 falu népe. ősszel új tagokkal fej­lesztjük szövetkeztünket, de jól nuzg- nézzük, hogy kit tartunk érdemesnek 3. „családba” befogadni. PETROHÁN FERENC tsz-elnök A baksaiak követik a növénytermelő ál'andó t A mezőgazdaságban sohasem szünetel, ősz­szel pedig különösen sok a munka. Minden laluban egyformán sür­get s ott győznek, ahol idejében felkészülnek rá; gyorsan és szorgal­masan dolgoznak. Baksán alighogy vé­geztek a cséjjléssel, máris számbavették á további teendőket és nekiláttak az őszi vetes előkészítésének. — Az őszre nem elég úgy készülni, hogy meg vasaltatjuk a lovakat, rendbe tesszük az ekét, boronát — mondja Horváth Kázmér. a nö­vénytermelő állanaóöi- zottság tagja. — Ettől még nem lesz nagyobb termés. De ha minden, ki megszántja a földet nyáron is és minden szükségeset megtesz, i,k:kör terem a föld... Nem egy év tapaszta­latából szűrte le ezt a tanulságot a 17 holdas középparaszt. Hosszú éveken keresztül kí­sérletezett: milyen mód szerrel lehetne köny- nyebben többet kihozni izottsági tago' a földből. S a falusiak évek során megszok­ták, hogy hallgassanak rá. Látják Hcrváthók gazdasága egyre gyara­podik. évről-évre gaz­dagabb termést takarí­tanak be, mint a köz sés többi dolgozója. — Idén is, amíg mások hat-hét mázsát csépel­tek egv holdról Hor­váth Kázmérnek hét és fél, nvolc mázsás átla­ga volt. — Engem le sem be­szélhetnének a nyári szántásról. — mondja Horváth Kázmér. — Eddig minden év­iién tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb volt a kapálás azon a terüle­ten, amelyet nyáron is megszántottam. De az aratás is’ nehéz és sze­metes magot ad, ha sok a gaz. Horváth Kázmér már végzett a nyári szán­tással, most a trágyát hordja. Hasonlóan áll­nak a növénytermelő állandóbizottság többi tagjai — például Kiss Varga Jenő — is. Az ő példájuk hatására pé?dáját Baksán már 330 hol­don elvégezték a. nyárt szántást és 46 száza­léknál tartanak a trá­gyázással. Ilyen eredményt két­ségtelenül nőm minden községben tudnak fel­mutatni. — s ez min­denekelőtt a növény- termelő állandóbizott. ság tagjai példamuta­tásának köszönhető. Az állandóbizottsági tagok esős napokon nem egy­szer felkeresik a ta­nácselnököt. felhívják figyelmét egyes fontos teendőkre, elmondják javaslataikat, beszámol pj.k munkájukról. — Egyet azonban még meg kellene valósítani: necsak a tanácsón mondják el észrevéte­leiket, necsak abban bízzanak, hogy példá­jukat úgyis követik a falubeliek, hanem be- szélgeisenek el minden kivel, akinek a mun­kájában hibát észlel­nek és adjanak taná­csot, hogy jövőre mi­nél többen érjenek el olyan jó termést, mint Horváth Kázmér. L. J. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents