Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-16 / 220. szám

2 N A P C ö 1954 SZEPTEMBER 16 A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata Áz Országos Mentőszolgálat Központjának Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amely a szeptember 6-tól 8-ig tartó manilai konferenciával és az azon kötött egyezménnyel foglal­kozik. A nyilatkozat rámutat, hogy a délkeletázslai tömb összekovácsolá­sának előkészületeit már a genfi ér­tekezlet előtt megkezdték, hogy an­nak résztvevőit kész tények elé állít­hassák. A genfi értekezlet azonban ennek ellenére pozitív eredményeket hozott. Az értekezlet után a délke­letázsiai paktum összetákolása to­vább folytatódott. Az egyezmény és a manilai értekez let jellegéről a nyilatkozat megálla­pítja: „Az értekezleten az Egyesült Államok játszotta a főszerepet, jólle­het az Egyesült Államok határai többezer kilométerre vannak Dél­kelet Ázsiától. Ez már magábanvéve is eléggé ékesszólóan bizonyítja., ki­nek érdekében hozták létre ezt az új csoportosulást és mit érnek azok az állítások, hogy ez a csoportosulás megfelel a délkeletázsiai országok érdekeinek.“ A nyilatkozat szükségesnek tartja leszögezni, hogy c térség igen jelen­tős országai — mint India. Indoné­zia, Burma és Ceylon — távoltartot­ták magukat a paktumtól. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának nyilatkozata ezután részlete­sen ismerteti az egyezmény főbb pontjait s tényekkel bizonyítja be, hazugok az olyan állítások, hogy ez a paktum a résztvevő országok „vé­delmét, gazdasági felemelkedését“ szolgálja. Ellenkezőleg: ez a tömb egyike a világon létrehozott külön­böző agresszív csoportosulásoknak. A nyilatkozat hangoztatja, hogy a délkeletázsiai népek valódi bizton­ságát csak az ottani országok közös erőfeszítésével, kívülről jövő beavat­kozás nélkül lehet biztosítani. „Ezen az elven alapul — folytatódik a nyi­latkozat — a Kínai Népköztársaság ás India ezév június 28-i közös nyi­latkozata, valamint a Kínai Népköz- társaság és Burma június 30-i közös nyilatkozata.'1 A nyilatkozat megállapítja, hogy a genfi egyezmények megsértése az a próbálkozás, hogy a délkeletázsiai paktum kiagyalói Kambodzsára, Laoszra és Dél-Vietnamra is ki akar­ják terjeszteni a szerződés hatókörét. Végül pedig figyelmezteti a paktum­ban résztvevő Angliát és Franciaor­szágot, hogy Kínával kapcsolatos politikájukban korántsem következe­tesek: „Figyelemreméltó — hangzik a Az „Eden-tervu Nyu^at-Németország új ra fel fegy y erz éséről Párizs (MTI): Római jelentések szerint az ottani politikai megfigye­lők többsége úgy véli, hogy az Eden, nel ‘ folytatott tárgyalások során az olasz kormány vezetői — bár felve­tették Trieszt kérdését is — lényegér ben hozzájárullak a brit külügymi­niszter által felvetett javaslatokhoz. Eden javaslatait hivatalosan még nem tették közzé. Londonból és más európai fővárosokból származó értesülések alapján azonban ügylét- szik, hogy az „.Eden-féle terv" lénye­ge a következő: 1. Nyugat-Németországot és Olasz­országot fel kell venni az 1918-ban aláírt brüsszeli egyezménybe, amely­nek tagjai, mint ismeretes — Nagy- Britannia, Franciaország, Belgium. Hollandia és Luxemburg, — ezzel egyidejűleg visszaállítják Nyugat-Né. metország szuverenitását. 2. Nyugat-Németországot fel kei! venni az atlanti paktumba és a NATO keretében kell újra felfegy-. verezni. Adenauer nyilatkozata (MTI) Adenauer nyugatnémet kan­cellár a Kereszténydemokrata Unió parlamenti csoportja előtt beszámolt a politikai helyzetről. A többi kö­zött bejelentette, hogy a közeljövő­ben találkozik Dulles amerikai kül­ügyminiszterrel, de nem közölte, hogv ez a találkozás személyes meg­beszélés vagy pedig nemzetközi ér­tekezlet keretében történik-e. A kancellár a továbbiakban kije­lentette, hogy az „EVK végleg meg­halt és a feltámasztására irányuló kísérleteknek nincs értelme. Éppen ezért — fűzte hozzá — kívánatos, hogy a szövetségi köztársaságot fel­vegyék a NATO-ba“. Adenauer ezután a nyugatnémet „szuverenitás helyreállításának” kér­désével foglalkozott, amely — mint mondotta, — „új szerződést tenne szükségessé.” Adenauer nem titkol­ta. hogy ezzel' kapcsolatban külö­nösen a francia parlament ratifi- káctos vitájától tart, ezért kijelen­tette, hogy „a szövetségi kormány egyoldalú nyilatkozat közzétételét óhajtja“. Nyugat-Németország újrafelfegy- verzésével kapcsolatban azt mond­ta:. „Németországnak a NATO-ba való esetleges felvételén kívül — amely szerinte is — a franciák el­lenzésébe ütközne, lehetőség nyílik egy egyezményre a brüsszeli szer­ződés alapján". A nyugatnémet kancellár befeje­zésül újból követelte az úgyneve­zett európai egységet, amikor hang­súlyozta, hogy a „szövetségi köztár­saságnak a NATO-ba való esetleges felvétele esetén német szemszögből kívánatos lenne az európai kontin­gensek leggyorsabb integrációja”. Közlemény Edén és Piccloni tárgyalásairól (MTI) Az AFP jelentése szerin t Eden angol és Piccioni olasz külügy miniszter keddi tárgyalásairól híva. talos közleményt adtak ki. A közle­mény azt állítja, hogy a két ország célja „a béke megszilárdítása.” — Ugyanakkor azonban a tárgyalásokon síkraszálltak Nyugat-Németország felfegyverzése mellett. Ezenkívül megegyeztek abban, hogy gyorsan össze kell hívni egy értekezletet, amelynek előzetes feladja tanulmá­nyozni, mi a' legjobb módja annak, hogy Nyugat-Németországot „a nyu­gati országok szövetségesévé tegyék”, valamint, hogy megvalósítsák „a szo­rosabb európai egységet" és „a sza­bad világ védelmét." A Magyar Közlöny szeptember 15-i 68. száma a szemé­lyi részben közli az 1951. évi bá­nyásznap alkalmából kitüntetettek névsorát. Nem teljes szövegben közli továbbá a minisztertanács 2.111/1951/ IX. 15. sz. határozatát, amely a gyer­mek- és ifjúságvédelem egyes szer­vezési kérdéseiről, valamint 2.126/ 1954/IX. 15. számú határozatát, mely á szociális igazgatás racionalizálásá­ról intézkedik. A minisztertanács határozattal sza­bályozta a gyermek, és ifjúságvéde­lem egyes szervezési kérdéseit. A ha­tározat kimondja, hogy a gyámügyi igazgatás főfelügyelete az oktatás­ügyi miniszter feladata. A gyámügyi feladatokat a járási (városi, budapesti kerületi) illetve a megyei (budapesti, városi) tanácsok végrehajtóbizottsá­gának oktatási csoportja, illetve osz­tálya látja el. Az állami gyermek- és ifjúságvédelem, valamint a gyám­ügyi feladatok eredményes ellátásá­nak fokozott társadalmi segítése cél­jából a helyi tanácsok végrehaitóbi- zottságai szervezzenek az oktatási és egészségügyi osztályokon (csoporto­kon) keresztül széles aktívahálózatot. A tanácsok végrehajtóbizottsága egy felelős személyt bízzon meg, aki a kiskorúak érdekében rendszeres fa. nácsadó tevékenységet lát el. az ok­tatási és az egészségügyi szervekkel állandó kapcsolatot tart és a gyer­mek- és ifjúságvédelmi javaslatok el­intézését figyelemmel kíséri. A kiskorúakat gondozó nem állami otthonok létesítéséhez az oktatásügyi minisztérium és‘az egészségügyi mi­nisztérium egyetértő engedélye szűk. séges. Ugyancsak határozatot hozott a minisztertanács a szociális igazgatás racionalizálásáról. A határozat ér­telmében az országos szociálpolitikai központ megszűnik és főosztályként változatlan feladattal az egészség­ügyi minisztériumba olvad be. A he­lyi tanácsok végrehajtóbizottsága hi­vatali szervezetének keretében léte­sített szociálpolitikai csoportok az egészségügyi osztályokba (csoportok­ba) olvadnak be változatlan feladat­körrel. Budapest Czerkesztőségünk az elmúlt hetekben levelet kapott a Pécsi Koksz- művek egyik dolgozójától. Gál János levelében kifogásolta, hogy egy munkatársuk — aki később bele is halt sérüléseibe, — a Mentő- szolgálat pécsi ügyeletesének hibájá ból későn kapott orvosi segítséget. Mi ezt a levelet önökhöz, az Országos Mentőszolgálat Központjához továb­bítottuk abban a reményben, hogy az ügyet lelkiismeretesen kivizsgál­ják és a hibát elkövető ügyeletest felelősségre vonják. önök meg is kezdték a „tényál lás" felderítését, „megejtették” a vizsgálatot. Válaszlevelükben felsorolják a pécsi mentőállomás hibát elkövető dolgozójának minden érvét és igyekeznek menteni, ami a.z ügy­ben menthető. Továbbra is fenntartják — s most már megerősítik — azt az állításukat, hogy a sebeibe belehalt Németh elvtárshoz, „1954 VIII. 28-án 0.45 órakor érkezett tel efonmegkeresés" alapján hívtak el­sőízben mentőket. Végül megállapítják, hogy a „panasz tárgyát képező késedelmes gépkocsikivonulás nem állhat fenn, mert „a vizsgálat sze­rint a mentőállomás telefonügyeletese szabályszerűen járt el és mulasz­tás elkövetése nem forog fenn." Ez a válasz — enyhén szólva, — nem kielégítő. Felháborítja az ügy ismerőit, de leg főként a Pécsi Koksz művek néhány dolgozóját, akik szemtanúi voltak Németh elvtárs balesetének és fültanui a pécsi men­tőállomással folytatott beszélgetéseknek. Jogos méltatlankodásukat az a levél bizonyítja, amely Gál János, Stein Ödön, Császár József, Daci Sándor, Fuksz István, Pintér István és Arnold István aláírásával szep­tember 14-én érkezett szerkesztőségünkbe. Íme a levél egy részlete: A mentőállomás főigazgatójának — az ügy kivizsgálásával kap­99 csolatos adatai nem felelnek meg a valóságnak. Valamennyien bizonyítjuk, hogy a baleset megtörténtekor több esetben hívtuk a pé­csi mentőállomást. Az első hívás 0.20, a második 0.30 órakor történt, de a mentőállomás egyik hívás után sem küldött ki kocsit, sőt azt sem hozta tudomásunkra, hogy várakoznunk kell, mert esetleg nincs bent kocsijuk. 0.45 óraJcor már Arnold István művezető hívta fel a mentőál­lomást. Igaz, hogy nem valami finom hangon. De ez már nem is volt csoda, mert társunk olyan rosszul veit, hogy nagyon aggódtunk érte. A mentőkocsi sajnos, csak 0.55 órakor érkezett, 35 perccel az első telefon- hívás után! A kocsiban nem volt orvos sem — pedig a központ válaszle­velében ezt is állítják. Ezért volt szükség arra, hogy a beteget Daci Sán­dor munkatársunk kísérje el a klinikára. Sérelmezzük, hogy az Országos Mentőszolgálat Központja úgy „vizs­gál” ki sérelmes ügyeket, hogy csak az egyik felet hallgatja meg, a má­sikra fittyet hány. Mi azt mondjuk, hogy a szem- és a fültanukat kell meghallgatni. Nem vagyunk az ellen, hogy a pécsi telefonügyeletest ki­hallgassák az ügyben, de követeljük, hogy a mi szavunkra is figyeljenek fel és csak azután tegyenek olyan megállapításokat, hogy „mulasztás elkövetése nem forog fenn.” J^hhez a levélhez nem kell kommentárt fűzni. — A dolgozók most már nemcsak kérik, hanem követelik Önöktől az ügy ala­pos kivizsgálását és a hibát elkövetők felelősségre vonását! Jó áron kelnek el a kiváló állatok a mezőgazdasági kiállításon nyilatkozat, — hogy a manilai kon­ferencia egyes résztvevői még nem­régiben kijelentették, tisztában van­nak az ázsiai népek nemzeti szük­ségleteivel, s hangsúlyozták, hogy normalizálni kívánják kapcsolataikat a népi Kínával. Ezzel összefüggés­ben, talán nem lesz felesleges em­lékeztetni azokra a nyilatkozatokra, amelyeket Anglia, valamint Francia- ország hivatalos képviselői tettek a genfi értekezlet idején. Szabadjon megkérdezni, hogyan lehet össz­hangba hozni ezeket a kijelentéseket azzal, hogy Anglia és Franciaország résztvesz ebben az agresszív kato­nai tömbben, amely általában az ázsiai országok, különösen pedig Kí­na ellen irányul. A szovjet kormány úgy tekinti a manilai konferenciát és a „délkclctázsiai védelmi szerződés” aláírását, mint olyan cselekedeteket, amelyek Ázsia és a Távol-Kelet biz­tonsága ellen irányulnak, s ugyanak­kor fenyegetik az ázsiai népek sza­badságát és nemzeti függetlenségét. Azok az államok, amelyek az új ka­tonai tömb létrehozását kezdemé­nyezték Délltelet-Azsiában és a Csen­des-óceán térségében, felelősek cse­lekedeteikért, amelyek durva ellen­tétben állanak a béke megszilárdítá­sának feladataival." Eden nyilatkozata (MTX) Az „AFP“ közli Edennck, Scelbq olasz miniszterelnökkel foly­tatott kétórás • megbeszélése után tett nyilatkozatát. Eden kijelentette: „A nemzetközi helyzetet vitattuk meg Párisba utazásom előtt. Ezután megtárgyaltuk a két országot érdek- !ő kérdéseket”. Edenhez kérdést intéztek Robert Murphy amerikai külügyi államtit­kár európai útjával kapcsolatban. Eden csak ennyit válaszolt: „Nem az én feladatom, hogy nyilatkoz­zam erről a kérdésről.” Félbeszakadtak az ?nro!-egyiptomi tárgyalások Kairo: A brit erőknek a szuezi övezetből való kivonásával kapcso­latos angol—egyiptomi tárgyalások; hirtelen félbeszakadtak — jelenti azj AFP. A Nasszer miniszterelnök és Stevenson brit nagykövet között le­folyt megbeszélés után a hét végére tervezett ülést újabb rendelkezésig elhalasztották. Óriási 'orgószél puszii! a Mexikói-öböl parividékén (MTI) Az AFP jelenti: Hétfő óta trópusi forgószél pusztít Vera Cruz- tól északra, a Mexikói-öböl partvidé­kén. A ciklon eddig hét ember halá­lát, sok sebesülést és többmillió peso kárt okozott. A tenyészállatforgalmi gazdasági iroda kiállítási részlegét naponta ke­resik fel a dolgozó parasztok, és meg­vételre ajánlják állataikat. Az iroda örömmel fogadja az ajánlatokat és szívesen vásárolja meg a jó tenyész- értékű állatokat. Hajdú László kőrös- tarcsai dolgozó paraszt például 16.867 forintot kapott második aíjat nyert négy Cornwall kandisznójáért. Skribanek István két I. díjas berk- ■.hirei disznaját 11.800 forintért adta el. Az eladók a már említett összegen felül még 15 százalék kiállítási fel­árat kapnak. * A kiállítás területén az állatorvo­sok éjjel-nappali szolgálatot tarta­nak. Hét állatorvos, öt felcser és négy állatorvosi technikumi hallga­tó a helyszínen nyújt segítséget a megbetegedett állatoknaik. A szolgá­latnak tökéletesen berendezett ren­delője van, amely szövettani és bak­teriológiai vizsgálatokra is alkalmas. A megbetegedések jó részét a szo­katlanul meleg ősz okozza és ezek csaknem mindig emésztési zavarok. Valamennyi beteg állatot meggyó­gyították. Az állatorvosok és a fertőtlenítők lelkiismeretes munkájának köszön­hető, hogy fertőző betegség eddig nem fordult elő. MUNKA A FALUBAN C enki sem tudott még ^ arról, hogy Nyina Gvozgyeckaja hazaérke­zett. A szomszédasszony ezért nagyon meglepődött, amikor reggel átnézett az öreg Dubinyinék — Nyi­na szüleinek — portájára, mely eddig üres volt és kihalt. Most azonban a ház ajtaja tárva-nyitva, az udvaron köteleken párnák, takarók szellőz­nek, Nyina pedig víg énekszóval meszeli a fa­lat. Az asszonyok megölel­ték egymást. — Szabadságra jöttél? Sajnos, kissé elkéstél ez­zel. A sztyeppén hideg van és nincs semmi érde­kes. Nem jó az idő a sé­tára, szórakozásra. — Nem szórakozni jöt­tem, — felelte Nyina. — Itt maradok végleg. A gépállomáson fogok dol­gozni. Odébbtette a híg agyag­gal teli vedret és leült a küszöbre. — Azt mondod, hideg van és a sztyeppe nem érdekes ... Képzeld csak, este érkeztem és az or­szágúton jövet alig tud­tam betelni a sztyeppé­vel! Azt hiszem, nincs is szebb ennél a világon. Amikor pedig a trakto­rok dübörgését hallottam, — a Mecsetkaján éppen most folyik az őszi szán­tás — akár hiszed, akár nem — megdobbant a szi­vem . .. Hiszen tizennégy évig ültem a kormánynál. Aztán elmentem a város­ba. Itthagytam az örege­ket. Látod a ház milyen elhagyatott, a gyümölcs­fákat sem gondozta sen­ki. Egy pillanatra elhallga­tott, közben agyagcsomót morzsolt össze. — Azt kérdezed, miért utaztam el? A nővéreim után mentem. Hárman él­nek a városban. Az épít­kezésnél dolgoztam. De a szülőföldet nem lehet el­felejteni. Vágyódtam a sztyeppe és a gép után... Meg aztán sajnáltam az öregeket is. Sokszor gon­doltam arra, hogy haza­jövök, de attól féltem, hogy kinevet a falu. Most látom, hogy alaptalan volt a félelmem. Elolvas­tam a Plénum szeptem­beri határozatait — és utána írtam a gépállomás hak. Válaszoltak, hogy örömmel látnak. így jöt­tem haza... • ÍVJ inéi közelebb ért Nyina Gvozgyec­kaja a mecsetinszki gép­állomáshoz, annál heve­sebben vert a szíve. Tegnap elmondták neki, mennyi új gép érkezett a gépállomásra! És micsoda gépek! Hát még mennyi új ember jött! Agronó- musok. zootechnikusok. öt kitűnő képzettségű gé- 1 pász is érkezett. Milyen érdekes is lesz abban az erős, kultúrált kollektívá­ban dolgozni. Az élet is egész más lesz a gépállo­máson. A klubban is lük­tető lesz az élet. A diszpécser-szoba Nyi­na érkezésekor zsúfolásig tele emberekkel. Az asz­tal mellett ül a gépállo­más ú.i főmérnöke. — Nyikolaj Dmitrije- vics Korzs, — súgta Nyi- nának egy ismerős trak­torvezető. — Ott meg a felesége, az is mérnök. Ez a kettő pedig — gé­pész ... Éppen tegnap érkeztek... — Nos hát, munkára elvtársak! — mondta a főmérnök, — Jelenleg az a leg­fontosabb feladatunk, hogy a lehető leggyorsab­ban hozzáfogjunk a gépiek kijavításához. Az előké­születeket már megtettük. A nagyjavítások műhelye megfelel az előírásoknak, de a többi műhely: szűk és elavult. Építkeznünk kell. — A mi állomásunk egyike a legrégibbeknek az országban, — jegyezte meg Anoskin gépész. — És mi sem vagyunk már mai gyerekek, — tréfál­kozott. — Kezdettől fogva dolgozunk. Mi voltunk az elsők, akik feltörtük a sztyeppéi ugart. A ter­mést az első kombájnok­kal arattuk... —' Tapasztalt kádereink vannak, — mondta a fő­mérnök — és szívesen lát­juk az újonnan jöttékét is. Mondja csak, — for­dult Anoskinnoz, — mi az oka annak, hogy a gép­állomás munkája az utób­bi évek folyamán úgy le­romlott? — Mi az oxa? — ismé­telte a kérdést a gépész. — Elsősorban és a legfon­tosabb ok: a káderkérdés. Maga mondta az előbb, hogy tapasztalt kádereink vannak. Azonban a ta­pasztalat még nem min­den. Tudásra is szükség van. A mai technika fej­lett. — Hát persze, — Nyi- koláj Dmitrijevics felkelt helyéről, -- együttesen fogjuk a hibákat meg­szüntetni. Hát maga ki­csoda, elvtársnő? — kér­dezte Nyinát észrevéve. — Traktorvezetőnő, — Korzs elvtárs, — válaszolt mosolyogva Nyina helyett Anoskin. — Mindig az élenjárók között volt. Kombájnveze­tő oklevele is van. Itt­hagyott bennünket és most hazajött... Gvoz- gyeckája a neve. — Ért a Diesel „DT- 54”-hez? — Megpróbálom, — vá­laszolt Nyma. — Nos, megkapja a traktort. De aztán tavasz- szál első legyen kint a földön. Rendben van? — Igen, — válaszolta Gvozgyeckája és elkö­szönt. Bágyadtan sütött az őszi nap, a műhelyekből pedig fülsiketítő zaj hal­latszott. Nyina megállóit, körülnézett és úgy érezte, mintha sohasem hagyta volna itt ezt a szívéhez nőtt fö:det.

Next

/
Thumbnails
Contents