Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-16 / 220. szám

DUNÁNTÚLI V/LÁG PROLETÁRJA! EGVEfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata (2. o.) — Munka a faluban (2. oO — Az Országos Men­tőszolgálat Központjának, Budapest (2. o.) — Hozzá­szólások a tanácstörvény-tervezetéhez (3. o.) — A he­lyes út — az önkéntesség (3. o.) — Bírálatunk nyomá­ban (4. o.) — Vasárnap délután (4. a) B ARA N VÁM ECYEI BI ZOTT S A'GA'N A K LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 SZEPTEMBER 16 Adósság nélkül kezdjék bányászaink a negyedik negyedével'! Alig két hét választ el a III. ne­gyedév végétől. Tizennégy nap jó munkája — bár nem hozhat alap­vető változásokat bányaüzemeink­ben, — sokat számít, főleg ott, ahol az adósság megszüntetéséért folyik a harc. Száz és ezer bányászban él az elhatározás: ne engedjünk a bá­nyásznap lendületéből, nem tudjuk milyen tél köszönthet ránk. Nem alaptalanul foglalkoztatják bányá­szainkat ilyen gondolatok. Vala­mennyien tudjuk, hogy a lelkes, öt­letekben, kezdeményezésekben gaz­dag bányásznapi verseny, szeptem- .ber 5-e után ellanyhult és a legtöbb ’ aknán „félárbócra eresztették a ver­seny zászlaját“. Megint csak az a kampányok utáni megelégedettség kapott lábra, amely már annyiszor visszatartott bennünket. A bányász­napon mindenki csodálta a komlói Anna-atana több, mint 140 százalé­kos eredményeit és méltán váltott ki elismerést a terv nemteljesítésé­nek hosszú időszaka után. Az István aknaiak is kiléptek a terv nem tel­jesítők sorából. Szeptember 5-e után a két akna újból visszaesett. Anna- akna alig felét adja lehetőségének. A mozdonyok, gyári kazánok, erő­művek nem dolgozhatnak fél gőz­zel: pártszervezeteinktől, a bányász­szakszervezetektől, műszaki vezetők­től Pécsett is, Komlón is száz szá­zalékos tervteljesítést vár az ország, hogy adósság nélkül kezdhessünk az utolsó negyedévi feladatok megvaló­sításához. Pártszervezeteinknek főleg azért kell harcolniok, hogy megszűnje­nek az igazolatlan mulasztások. A rendbontók idővel a becsületesen dolgozókat is „kikezdik’1, magatar­tásukkal alásssák a fegyelmezett dolgozók munkakedvét. Pécsbányán hamar felfigyeltek rájuk. A párt- szervezet kezdeményezésére az üzem vezetői röpgyűlést hívtak össze és megkérdezték a dolgozóktól, mi tör­ténjék a notórius bumlizókkal. A válasz egyhangú volt: „Ki, velük!“ Es a bumlizókat, mint például Na­delstumpf János csillést, aki öt hó­nap alatt 82-szer volt „beteg“ és i tizenkétszer mulasztott — kiebru- 'dalták maguk közül. Pécsbánya az­óta ismét helytállt a termelésben. Kövessék példájukat a többi akná­kon is, ott is,ahol még mindig úgy vélik, hogy a mulasztókkal szemben kár keményen fellépni, mert — úgy mond — úgyis kevés a munkaerő! A munkakerülők „munkaerejére” nincs szükség a bányában sem. A hideg idő beköszöntése előtt — maradéktalan letörlesztésre vár a hátralévő széntartozás. A panasz­kodás, a belenyugvás — csak az adósságot növeli. Egyedül a szocia­lista munkaverseny, a dolgozók len­dületes munkája segít. A harmadik negyedévi terv teljesítéséért folyó verseny jelenleg: a nehézségek le­küzdésének versenye is. Pártszerve­zeteinknek, kommunistáinknak sok­oldalú agitációval kell elősegíteniük a vájárok, csillések és műszakiak erőfeszítéseit. Mostanában nemigen lehet hallani a népnevelők hangját. Még kevesebb helyen tapasztalni azt, hogy szervezett, jólirányított népnevelő munka folyik. Pedig anélkül nincs tervteljesítés, nincs lendületes munkaverseny. Már jócs­kán elhagytuk a bányásznapot, de még egyik aknán sem történt fel­ajánlás. Nem Is az a feladatuk nép­nevelőinknek, hogy felajánlást 'gyűjtsenek, de ha jól agitálnak, a dolgozókban az öntudat megérleli a felajánlást, annak tejesítésére ösz­tönöz. Ha a népnevelő nap mint nap elbeszélget dolgozó társaival, s fel­világosítja őket a téli felkészülés jelentőségéről, a verseny céljáról, ha példát mutat a munkában, meg­hallgatja és továbbítja a dolgozók panaszait s kívánságait — tüstént nagyobb lendületet kap a munkaver­seny. Ehhez mindenekelőtt az szük­séges, hogy a pártszervezetek veze­tői ellássák őket érvekkel, megta­nítsák őket egyszerűen és világosan agitálni. Más módon kell a pártszerveze­teknek törődniök a verseny szerve­zésével, mint ahogy ezt eddig tet­ték. Gyakran előfordul, hogy a párt- szervezetek, az üzemi bizottságok terhét is a maguk vállára veszik, mondván: így bizonyosan megoldó­dik a verseny kérdése. Ez nemcsak a pártszervezet, hanem a szakszer­vezet feladata is. Minden aknán bőven van tennivaló a verseny szer­vezésére, az eredmények rendszeres nyilvántartása, az élenjárók nép­szerűsítése, a hanyagok bírálása, a munkaidő teljes kihasználásáért fo­lyó harcban. Ez a szakszervezet fel­adata! Az István-áknai pártszervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek az akna tartozásának csökkentéséért. Sajnos, nem tapasztalható ez a szak- szervezetnél, s hiba, hogy mindezt eltűrik a pártszervezetek. Aki ma téved az aknára, azt gondolhatná, most közeledik a bányászünnep, leg­alábbis ezt mutatják a külsőségek. Az üzem homlokzatán lévő jelszó még mindig a bányásznapra . mozgó­sít“. Benn az üzem csarnokában, ahol általában mindén dolgozó két­szer is megfordul napjában, sem különb a helyzet. A pártszervezetek, a kommunis­ták legyenek „türelmetlenek“ ilyen esetekben. Ne várják meg, hogy el­érkezzék a taggyűlés ideje, s csak akkor mondanak majd véleményt a murakaversenyről, a szakszervezet munkájáról. A hibákat ne engedjék elhatalmasodni, mondjanak azonnal kritikát s közös erővel szüntessék meg azokat! Bányász-szakszervezeteink csak akkor tudják felélénkíteni a ver­senyt, ha figyelembe veszik az üzem sajátos tennivalóit. A dolgozók fel­ajánlásai csak akkor lesznek kézzel­foghatók, ha ismerik a verseny cél­ját. Éppen ezért az üzemi bizottsá­gok necsak azt nézzék, hány fel­ajánlás gyűlt össze, hanem azt is hogy ezek mennyire segítik az üZem tervének teljesítését, az üzem sajá­tos nehézségeinek megoldását, azaz a télre való alános felkészülést. Még mindig sok tennivaló akad a tisztántermelésnél is. Igaz, a lehe­tőségek nem mindenütt egyformák. Vasason nagyobb elővigyázatta.1, sok kai gyorsabban lehet eredményeket felmutatni, mint például a szabolcsi Béke-aknán, ahol legtöbb fejtés öreg műveletben halad. Egy azonban bi­zonyos, a párt- és szakszervezetek nek a műszaki elvtársak bevonásá­val sokkal többet kell tenniük a szén minőségének megjavításáért, annál is inkább, mert az országnak nem akármilyen szénre van szük­sége. Bányász párt- és szakszervezetek munkája akkor lesz eredményes, ha azt mindenkor összeegyeztetik a műszaki vezetés feladataival. A mű szaki vezető elvtársak pedig úgy tesznek legtöbbet a harmadik ne­gyedév sikeres befejezéséért, ha a munkafeltételek biztosítása mellett helyesen gazdálkodnak a meglévő munkaerővel, azaz helyesen telepítik az adott fejtéseket, ha nem hajta­nak végre indokolatlan átszervezése­ket. _ István-aknán például egy ter­melővájárra 2.3 kisegítő műszak esik a megengedett 0.7 helyett. Át­gondoltabb, tervszerűbb munkabe­osztással ezen is lehetne segíteni és itt van a párt- és szakszervezet sa­játos feladata is: a bumlizások el­leni harc fokozásával nagy mérték­ben csökkenteni lehet az indokolat­lan helyezgetéseket. Minden bányásznak, de különösen a kommunistáknak becsületbeli ügye a harmadik negyedév sikeres telje­sítése. Bányászaink munkájától függ elsősorban, b p j üzemeink, gyáraink zökkenő nélkül gyárthassák népünk számára szükséges termékeket« bogy gyermekeink meleg iskolában tanulhassanak, hogjt a klinikákon meleg szobákban kezelhessék a be­tegeket. Dolgozzanak tehát úgy bá­nyászaink, hogy továbbra is méltók lehessenek dolgozó népünk elisme­résére, megbecsülésére, hogy adós­ság nélkül kezdhessék meg az utol­só, a negyedik negyedévi terv telje­sítését, Pécsi frontbrigádok versenye A Pécsi Szénbányászati Tröszt mindhárom üzeme — Pécsbánya, Vasas, Szabolcs, — csatlakozott an­nakidején a csolnokiak felhívásához. Azóta a tröszt hetven frontbrigádja verseng egymással a legjobb front­brigád címért. A vetélkedésben új nevek tűnnek fel, gyengéből jók, kö­zepesből legjobbak lesznek. A vasasi Ferencz János frontbri­gádja például augusztusban alig ér­te el a száz százalékos tervteljesítést, most pedig esedékes havi előirányza­tának 133.4 százalékos teljesítésével a tröszt élenjáró fejtési csapatai kö­zött van. Még értékesebbé teszi ezt az eredményt, hogy a brigád sem­mivel sem dolgozik kedvezőbb körül­mények között, mint az elmúlt hó­napban, Fejtésük Vasason a legrosz- szabbak egyike: erősen szénporos, a tisztántermelést pedig a szenet szeny- nyező vastag beágyazások nehezítik. A műszakiakat dicséri, hogy a fej­tés állandó locsolásával javítják an­nak levegőjét. A 25 tagú csapat az­zal viszonozza a gondoskodást, hogy a több szén mellett jobbminőségű szenet termel, mint a múlt hónap­ban, a palát a munkahelyenként el­készített palaszckrényekbe dobálják. A Pécsi Szénbányászati Trösztnél több frontbrigád is ér el a Feren- cziékhez hasonló eredményeket és számos fejtési csapat sikerrel követi az élenjárókat. A frontbrigádokat se­gítő műszakiak jó munkáján kívül ennek tulajdonítható, hogy a tröszt három kerülete túlteljesítette szer­dáig esedékes havi tervét. így a tröszt a hónap elejétől 15-ig 104.4 százalékos tervteljesítést jelent. IGAZ SÁNDOR ,.A harmadik negyedévi tervet is túlteljesítjük44 A Pécsi Dohánygyár egész éven át teljesítette kötelességét. Kötött terv­vel dolgozunk, ami annyit jelent, hogy tervelőirányzatunkat nem tel­jesíthetjük túl, csak abban az eset­ben, ha nyersanyagot takarítunk neg. Osztályomon — az előkészítés­ben 40—50 mázsát mindig megtakarí­tunk. Ezt főleg új 'technológiával ér­jük el. Decemberben vezettük be az ak­kori osztályadminisztrátorunk újítá­sát, melynek lényege az, hogy a do­hányt népi szedjük ,szét azonnal, mint régen, hanem előbb rétegekben nedvesítjük s utána a már nedves le­veleket választjuk el egymástól. így a dohány kevésbbé törik, kevesebb lesz a felhasználatlan mennyiség. A másik eljárás, amely szintén a taka­rékosságot célozza, az, hogy míg ed­dig a törmelékdohányt úgy, ahogy volt, hozzátettük a többihez, most mm ezt tesszük, hanem kirostáljuk belőle a port, a felhasználható na­gyobb törmelékeket benedvesítjük és Így tesszük a vágott dohány közé. Több időt, több munkát követel ugyan a két említett folyamat, de ez a veszteség többszörösen megtérül egyrészt a megtakarított dohány mennyiségében (körülbelül 20 mázsa többlet mutatkozik), másrészt a ciga­retta minőségében. Mivel terv’túlteljesítésünkne'k ala­csony határai vannak, azért mindent megteszünk, hogy üzemünk terme­lékenységét fokozzuk és az önkölt­séget csökkentsük. E két fontos fel­adat érdekéiben ellenőrizzük a gépké­sek cseréjét. Erre azért van szükség, meri“ sok jó kést tettek féli-e, vagy a rossz, elkopott késeket használták, ezzel csökkent a termelés. VálíaíVuk* azt is, hogy a jelenlegi magas gép­állási időt két és fél százalékkal csökkentjük, a különböző napi költ légeket (posta, telefon, kiszállási dí­jak, stb.) pedig 30 százalékkal leszo- [ltjuk. E vállalásainkat teljesítve a harmadik negyedévi tervet is túltel­jesítjük. Krómy Károly az előkészítő művezetője. Átadják a Megye’ Begyűjtési Hivatal jotainait A hét folyamán ünnepélyes ta­nácsüléseken adják át a Megyei Be­gyűjtési Hivatal jutalmait a be­gyűjtési békeversenyben legkiválóbb hetvenkét baranyai gazdának. Az állam iránti kötelezettségek pontos teljesítéséért egy-egy kukoricadará­lót kapnak: Kálmán Sándor Nagy- nyárád, Gerencsér Sándor Bogád, Id. Tokaji István Alsómocsolád, Tóth Józsefné Szörény, Sztáncsics József Drávasztrára, Kondor István Beremend, Farkas József Szentlász- ló, Ferenczi József Merenye, Csanikó János Dencsháza, Schmidt Henrik Illocska. ifj. Bíró János Pécssza- boles és Majos János Homorúd. Göllér Ferencné bólyi, Takaró Pé­ter dunaszekcsői, Bogos Ambrus hi- mesházai. Kása Gyula lánycsóki, Köbl Bálint majsi. Jobbágy Károly bólyi, ifj. Csóka Károly mohácsi, Ponnert Ferenc görcsönydobokai, Szilvássy Gyula nagyárpádi, Gédert Gergely goricai, Pucher István ko- zármislenyi. Dudás Lászlóné magyar széki, Nagy Ádám sásdi, Kovács Jó­zsef bogdásai, Csőmé Péter kómesi, Józsa József kisharsányi, Szalai Ká­roly siklósi, Babócsai Ádám alma- melléki, Kalmár György szulimáni és Kutyánycsányin Jován magyar- bólyi egyéni gazdák permetezőgénet, boronákat, szecskavágókat és lóka­pákat kaptak. Közel húsz gazda kapott jó mun­kája elismeréséül rádiót, míg másik húsz részére értékes könyvjutalmat adnak át az ünnepélyes tanács és végrehajtóbizottsági üléseken. Szentesi Flórián A Sziiágypusztai Állami Gazdaság beíejezie őszi árpa vetési tervét A Szilágypusztai Állami Gazdaság megyénk felszabadulásának 10, év­fordulójának tiszteletére az igazga­tóság valamennyi gazdaságát ver­senyre hívta az őszi mezőgazdasági munkák gyors, minőségi munkával való befejezésére. — A gazdaság ha. táridő előtt egy nappal szeptember 14-én déli 12 órára terven felül 100 hold őszi árpa elvetésével befejezte őszi árpa vetésének tervét. cSzta kan&ixuták békét a!átkozóju A PÉCSI BŐRGYÁRBAN a sziré­na már a munka lejártát jelezte. A szocialista munka bajnokai: az üzem sztahánovistái azonban nem mentek haza. A kultúr otthonba siettek, ahol kedden délután 5 órakor béketalál­kozóra gyűltek össze. Mintegy száz. idős és fiatal sztahanovista foglalt helyet a megtérített és virágokkal díszített fehér asztalok mellett. Fi­gyelemmel hallgatták Tóka István­nak, a sztahánovista kör vezetőjé­nek megnyitó beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy ez a béketalálko­zó újabb szakaszt jelent majd az üzem dolgozóinak békeharcában. A béketalálkozón felszólalt Harnik István főmérnök, aki többek között a következőket mondotta: — Mindenki a maga munkaterüle­tén folytatja harcát a békéért. A bá­nyász a föld alatt, a szántó-vető a földeken, a munkás a gyárban, a tu­dós az egyetemen. Hogyha jól tisz­títjuk ki a bőrt, nem engedjük el­folyni a tannint, vagy ha a szíjja- zatbőrt külföldi marhabőr helyett ugyanolyan minőségben belföldi ser­tésből állítjuk elő, akkor népünk jó­létének emelése mellett mi a békét is erősítjük. Békeharcos munkát vé­gez Kovács Lajos, amikor újításával faragógépe munkáját javítja, Bayer elvtárs, amikor az üveglapos készü­lék görgőit biztosítja, Túrós elvtárs, amikor a haszonnélkül kipufogó gőzt fogja fel, vagy Jakab elvtárs, aki munkáját úgy szervezte meg, hogy két ember munkáját egyedül végzi el. A jó munka eredményeként a Bőrgyár a hitelmúltban már több­ször elnyerte az élüzem jelvényt. Eb­ben a negyedévben azonban hosszú idő óta először van baj a tervtelje­sítéssel mind a bedolgozás, mind pe­dig a kidolgozás területén. A nagy­meszes frontján van az egyik betö­rés. ahol a bedolgozási terv van ve­szélyben. Sok okot tudunk felsorolni, de indokolással nem lehet tervet tel­jesíteni. A meszesi dolgozók jobb munkájára van szükség, hogy e rést a hónap végéig betömhessük. A má­sodik komoly veszély krómgyárunk előkészítő és kikészítő műhelyeinél van. Itt kidolgozási tervünk fenek­ük meg. ha a mostani finisünkben nem tudunk segíteni. Szeretném hin­ni, hogy a nehézségeken úrrá le­szünk és megtesszük azt, amit a haza elvár tőlünk. A haza pedig azt vár­ja, hogy a dolgozó népnek az eddi­ginél is több cipőt adjunk, hogy be­ruházási és felújítási terveinket meg valósítsuk, a porelszívó egészsége­sebbé tegye a blankos műhely le­vegőjét. hogy a fűtőházban a salak­elvonást emberi erő helyett géppel végezzük el, hogy a két porta között köves út épüljön, és ha a csert már nem kell kézi erővel a padlásra le- és felcipelni, akkor legalább fedél alá kerüljön. Ha mindezek megva­lósulnak, béketényezők valósulnak meg, ezekkel is gazdagabbak, erő­sebbek leszünk. Harnik István főmérnök nagy tet­széssel fogadott felszólalása után Frank Pál, a kultúrotthon igazgató­jának javaslatára az üzemi békebi­zottságok itagjaiból megalakították az összüzemi-békebizottságot. amely­nek tagjai a következők lettek: Bér­ei Pál, Harnik István, Kekezovics Já- nos, Nagy Lajos, Ramsai Mártonná, Hergert Jánosné, Marton László, Egyed Gyula, Tészás Imre, Marton Sándorné, Frank Pál, Makári János, Gergely György, Tóka István, Gu­lyás Rózsa, Bérei Gyula, Békefi Jó­zsef, Kiss József 11. és Somlai Lajos. A bőrgyári sztahánovisták béke­találkozóját még bensőségesebbé tet­te a kultúrműsor, amelynek során Fülöp Mihály, a Pécsi Nemzeti Szín­ház tagja Kuczka Péter: „Nem adom senkinek” című versét szavalta el mély átérzéssel, Kovács Gyuláné operett- és magyar dalokat énekelt, a bőrgyári vonósnégyes pedig Mo- zart-művet adott elő. Nagy sikert aratott a Bőrgyár héttagú csasztuska- brigádja, amely harmonikakíséret mellett békedalokat énekelt. A „Gá­bor Áron rézágyuja fel van virágoz­va” című dallamra felcsendült ajku­kon a dal: Békéért küzdj, harcolj érte, Nem hull az öledbe. Békeharcunk folyjon tehát A Sztahánov-körben. Termelő munkában Dalunk vígan messze szálljon, Békét kíván minden nemzet, Ezen a világon. A KULTÚRMŰSOR UTÁN az üzem sztahánovistái még sokáig együtt maradtak és elbeszélgettek a nemzetközi békeharc aktuális kérdé­seiről. Pusztai József ■ Söy n> * }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents