Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-12 / 217. szám
1954 SZEPTEMBER 1» 1 NÄPE9 Ünnepélyesen megnyitották as Orsságos Mesőgasdasági Kiállítást és Vásárt Szombaton délben ünnepélyesen megnyitották az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A megnyitóünnepségen megjelent Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Vég Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Rónai Sándor, az ország- gyűlés elnöke, Boldoczky János külügyminiszter, az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak több más tagja, a politikai-, gazdasági- és kulturális élet számos vezető személyisége. Jelen volt az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és számos tagja. Résztvettek a kiállítás megnyitásán a szovjet küldöttség tagjai, valamint J több külföldi küldöttség tagjai. A Himnusz hangjai után Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter nyitotta meg a kiállítást. Hegedűs András elvtárs beszéde — Országunkban mezőgazdasági kiállítás előtt még nem állt nagysze- szerűbb cél, mint ezelőtt, amelynek megnyitására most összejöttünk. A kiállítás megrendezésére olyan időpontban kerül sor, amikor nemcsak a parasztságunk, hanem egész dolgozó népünk megfeszíti erőit a mező- gazdasági termelés fejlesztéséért. E nagyjelentőségű munkáiba kapcsolódik be a kiállítás. Legfontosabb feladata. hogy megmutassa a mezőgazdasági termelés fellendítésének útját. — Ez a célkitűzés — hangsúlyozta, — amely az elmúlt év júniusa óta pártunk és kormányunk munkájának homlokterébe került, — lelkesítette a kiállítás rendezésében résztvevő minden egyes dolgozót. Ez tette kiállításunkat mina tartalmában, mind külső kifejezési módjában összehasonlíthatatlanul gazdagabbá minden ’eddiginél. — Hazánkban mezőgazdasági kiállításon most először kapott megfelelő helyet a növénytermelés, amely eddig az állattenyésztés mellett mindig háttérbe szorult. — Mezőgazdasági kiállításunk egyik leggazdagabb része a nemzetközi gépbemutató. Itt kiállították mindazokat a gépeket, amelyekkel fejlett szocialista iparunk segíti a mezőgazdasági termelés fellendítését, de megtalálhatók itt a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia iparának gépei is. A bemutatott sokszáz gép a mezőgazdaság gépesítésében rejlő erőt mutatja. — Állattenyésztőink a kiállításon felvonultatják a tenyészállatok egész sorát, amelyek a tenyésztési munka színvonala elmélkedését bizonyítják. Ezek a tenyészállatok azt igazolják, hogy állattenyésztésünk helyes úton jár és ma már minden fontos állattenyésztési ágban rendelkezünk olyan kiváló tenyészértéket jelentő fajtákkal és fajtacsoportokkal, amelyek lehetőséget adnak a hozamok gyors növelésére — folytatta a továbbiakban Hegedűs András. — A kiállításon nagyszámmal vesz nek részt termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok, gépállomások és állami gazdaságok. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok legjobbjai a gyakorlati példa ere jével bizonyítják a szocialista nagyüzemi termelésben rejlő hatalmas lehetőségeket Ezzel a kiállítás a szövet kezeti nagyüzemi gazdaságok népszerűsítését szolgálja, segíti az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok meggyőzését a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyéről. — Mindent égybevetve, a kiállítás minden részlege arról tanúskodik, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztésében nagyon jó adottságokkal rendelkezünk, ezeket felhasználva, mezőgazdaságunkat a szocialista úton gazdaggá tudjuk tenni és a virágzó mezőgazdaság, a fejlődő szocialista iparral együtt biztos alapjává lesz népünk növekvő anyagi jólétének. — Mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolása érdekében kiállításunk közkinccsé kívánja tenni mindazokat a vívmányokat, amelyeket a mezőgazdasági szakembereink, tudósaink — felhasználva a szovjet mezőgazdasági tudomány eredményeit — az utolsó években elértek. A tudósok és mezőgazdasági szakemberek által javasolt módszerek elterjesztését pártunk és kormányunk minden erővel támogatja és ezért komoly anyagi áldozatokat is hoz. Ahhoz, azonban, hogy gyorsabban haladjunk előre, hogy mezőgazdaságunkat röviaebb idő alatt tegyük korszerűvé, szükséges, hogy a terme_ lőszövetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozói megismerkedjenek a mezőgazdasági tudomány legújabb eredményeivel. — A gazdag tartalmú kiállítás megtekintése hasznos és érdemes, nemcsak a földművesek, hanem minden más dolgozó számára is. — Bármennyire fontos is azonban, hogy a kiállítást sokszázezer városi dolgozó, munkás és értelmiségi látogassa meg, a kiállítás mégis a legtöbbet a falusi lakosságnak ad. Ezért a termelőszövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozói százezreit várjuk szeretettel a kiállításra. Pártunk és kormányunk az idei mezőgazdasági kiállítást azért rendezte sokkal szélesebb keretek között, gazdagabb tartalommal, mert ezzel is elő kívánja segíteni a mezőgazdasági termelés fellendítését. — A most megnyíló mezőgazdasági kiállítás szolgálja a mezőgazdasági tér melés fejlesztésének nagy ügyét, erősítse népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság megbonthatatlan szövetségét — mondotta végül. Hegedűs András beszéde után tízezer galamb vitte szét az ország minden részébe a kiállítás megnyitásának hírét. Az ünnepség résztvevői ezután' megtekintették a kiállítást. A Biztonsági Tanács ülése Newyork (TASZSZ) Az Egyesült Államok képviselőjének, Lodgenak kérésére szeptember 10-re összehívták a Biztonsági Tanács ülését. Lodge szeptember 8-án kelt levelében arra kérte a tanácsot, hogy vizsgálja meg azt az Egyesült Államok által felhozott vádat, amely szerint két, szovjet felségjeleket viselő repülőgép állítólag nemzetközi vizek fölött megtámadta az amerikai tengeri repüiőszolgálat egyik gépét. A Szovjetunió képviselője, A. J. Visinszkij kijelentette: A Szovjetunió tiltakozik az ellen, hogy a kérdést a Biztonsági Tanács napirendjére tűzzék, minthogy Lodge levelében az egész incidenst provokációs célzattal szándékosan elferdítve ismerteti. Visinszkij az incidenssel kapcsolatos tényeket idézve, rámutatott arra, hogy az amerikai repülőgép behatolt szovjet területre, két szovjet repülőgép a levegőbe emelkedett, hogy figyelmeztesse az amerikai repülőt a határsértésre: kz amerikai repülőgép tüzelt a szovjet gépekre és ezek csak ezután nyitót«! ták meg választüzüket. Mint Visinszkij megállapította, —< az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz intézett szeptember 6-i jegyzékben kijelentette: az incidens Vlagyivosztoktól száz mérföldre keletre történt, negyvennégy mérföldre a szibériai partoktól. Ha egy pillantást vetünk a térképre — mondotta Visinszkij — megláthatjuk, hogy ez nem a nyílt tenger fölött történt, hanem szovjet terület fölött. Ez az incidens a nemzetközi jog durva megsértését jelenti. Világos — jelentette ki Visinszkij — hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma elferdítette a tényeket, hogy a bűnt a bűnösökről az ártatlanokra hárítsa. Az Egyesült Államok panaszát mégis felvették a Biztonsági Ta-( nács napirendjére. Az ázsiai béke megbontásának amerikai tervei „Szemleíró“ cikke a „Pravdádban Moszkva (TASZSZ). A „Pravda“ szeptember 11-i számában „Szemleíró“ aláírással „Az ázsiai béke megbontásának amerikai tervei“ című cikkében a többi közt a következőket írja: A Manilában aláírt katonai szerződés Ázsiában mindenütt negatív fogadtatásra talált. Mint Nehru, India miniszterelnöke szeptember 9-én kijelentette, „A Manilában aláírt katonai szerződés csupán fokozhatja a széles néptömegek aggodalmát a jövőt illetően... a szerződés fenyegeti a béke ügyét. *' •A Manilában megkötött egyezménynek ez az értékelése valóban helyes. Az aláírt egyezmény szövege alátámasztja, hogy az országok olyan katonai csoportosulása létrehozásának amerikai kísérletéről van szó, amely bármely időben, bármilyen ürüggyel • fegyveres beavatkozáshoz vezthet Délkelet-Azsia bármely területén. Az imperialista hatalmak szerfölött aggódnak a Keleten kibontakozott hatalmas nemzeti felszabadít«} mozgalom miatt. Éppen ez magyarázza a SEATO megszervezésével kapcsolatos sietséget Mint a manilai értekezlet bebizonyította — mutat rá a cikkfró —« az amerikai diplomácia egyik fő célja, hogy Laoszt, Kambodzsát és Dél-Vietnumot ilyen, vagy olyan formában bekényszerítse katonai tömbbe. Amerikai körökben nem leplezik* hogy ez a tömb az indokínai hadműveletek felújításának lehetőségét irányozza elő. Az ilyenfajta tervek kiáltó ellen«* tétben vannak a genfi egyezménnyel* amely végetvetett a vietnami, laoszi és kambodzsai hadműveleteknek és elősegítette az indokínai béke helyreállítását ezen országok népei nemzeti jogainak elismerése alapján, Ázsia népei ezt az egyezményt a béke és biztonság elleni merényletnek tartják. Ázsia békeszerető népei, számolva ezzel, fokozzák harcukat a békéért és a nemzetközi biztonságért. Az általános iskolai tanulót őszi jutalom üdültetése A SZOT a múlt iskolai évhez hasonlóan ebben a tanévben is megren dezi az általános iskolai tanulók Őszi jutalom üdültetését. Az üdültetés szeptember 17-én kezdődik Budapesten, a csillebérci úttörőtáborban. A begyűjtésben élenjáró megyék oktatási osztályai jelölik ki, melyik osztályokat küldik jutalomüdülésre. A kijelölt osztályok növendékei nevelőikkel együtt érkeznek és az üdülés alatt is folytatják tanulmányaikat. Külpolitikai hírek MTI Az „Indinfo“ jelentése szerint Radzsesvar Dajal, India távozó állandó ENSZ-küldötte szeptember 8-án New-Yorkban kijelentette, hogy az ENSZ nem tudja komolyan megvitatni az ázsiai kérdéseket Kína állandó távollétébcn. ÉSZAK-VIETNAM A vietnami néphadsereg, a helyi alakulatok és a partizánok összes főbb egységei szigorúan betartották a fegyverszüneti egyezményt és augusztus 31-én reggel 8 óráig befejezték az ideiglenes átcsoportosítást. A vietnami néphadsereg a fegyver szüneti egyezmény rendelkezéseinek 'megfelelően augusztus 11-én reggel 8 óráig kivonta a parancsnoksága alá tartozó összes fegyveres személyeket a Hanoi-Haiphong-térségből. FUCSOU A kínai népi felszabadító hadsereg légvédelmi ütegei Amojnál pénteken lelőttek egy csangkajsekista repülőgépet, egy másikat pedig megrongáltak. FUCSOU A kínai népi felszabadító hadseregnek a fucsoni arcvonalon .állomásozó tüzérsége pénteken elpusztította az áruló Csang Kaj-sek csapatainak Kis-Kimoj-szigetén lévő egyik tarackütegét, 1953. őszén ezerötszázhatvan általános iskolai tanuló vett részt az üdültetésben, az idei évben már 2000 gyermek vesz részt. Ezenkívül a parádfürdői és az ormánypusztai SZOT gyógyüdülőkben ezerkettőszáz tanulót részesít népi demokráciánk gy ógyüdül tetősben. A Szuezi csatorna története a Jú* lius 27-én aláírt angol-egyiptomi megállapodással új fejezetéhez érkezett. A világ egyik legfontosabb közlekedési, stratégiai pontjának sorsa keletkezésétől fogva a hatalmi politika függvénye volt. „Aperire ter- ram gentibus!” Megnyitni a földet a népek előtt! — ez az ideális cél, amit Lesseps hangoztatott, s amely oly nagy szellemek, mint Leibniz, Goethe, Montesquieu, Voltaire ter- vezgetéseit hatotta át, mindvégig puszta jelszó maradt, ha katonai, gazdasági, politikai érdekekbe ütközött. A csatornával tulajdonképpen természetes kapcsolat állt helyre a Földközi- és Vörös-tenger között. Az Ázsiát és Afrikát összekötő 160 kilométeres földszoros csak a földtörténeti harmadkorban keletkezett, s szakította meg a két tenger összeköttetését. A Nagy és Kis Keserű tó, amelyeket a csatornába kapcsoltak bele, ennek a maradványai, s még a történeti idők kezdetén is a Vöröstengerrel függtek össze. A két tenger közti víziút megteremtése az egyiptomi fáraók nevéhez fűzöd'k. Csatornaépítő munkájukról, Strabo, Herodotos és Plinius műveiben is találunk adatokat. Strabo szerint a legendás Se- sostris fáraó (i. e. 2000) „még a trójai háború előtt” kezdte meg esy csatorna építését. Herodotos Necho fáraónak tulajdonít a Szuezi földszoroson végzett csatornamunkáikat. — Megírja, hogy ezek a munkálatok több, mint 100 ezer ember életébe kerültek, míg vállalkozását abbahagyta, mert egy jóslat szerint műve a barbárok érdekét szolgálná. Strabo szerint ezt a munkát I. Darius, a nagy perzsa király (521—480 i. e.) folytatta, de ő sem fejezte be abban a hitben, hogy a Vörös-tenger magasabb szintje miatt Egyiptom víz alá kerülhet. A csatornát végül a Ptolemaio- sok tették hajózhatóvá a Vörös-tengerig. A, Szuezi-csatorna ókori őse a NiSzeptember 20-ra összehívták az országgyűlést A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakaszának második bekezdése alapján az ország- gyűlést 1954 évi szeptember 20. napján, hétfőn délelőtt 11 órára ösz- szehívta. Dulles tokiói tárgyalásai S a n g h á j (TASZSZ). Dulles amerikai külügyminiszter pénteken repülőgépen Tókióból visszatért az Egyesült Államokba. Elutazása' előtt Dulles kijelentette, hogy Joszida japán miniszterelnökkel és Okazaki külügyminiszterrel megvitatta a Manilában megkötött SEATO-egyezményt, vagyis a délkeletázsiai agresszív katonai csoportosulás megalakításáról szóló szerződést. Dr. Münnicf] Ferenc nagykövet elutazott e bolgár fővárosbői Szófia (MTI). Pénteken délután elutazott Szófiából dr. Münnich Fe- renc, a Magyar Népköztársaság volt bulgáriai nagykövete, akit moszkvai nagykövetté neveztek ki. A szófiai vasútállomáson ünnepé-* lyesen búcsúztatták a távozó nagy-* követet: A Szuezi csatorna története lus keleti ágát kötötte össze a Vöröstengerrel. Századokon át volt tehát hajózható viziút a Szuezi földszoroson s feljegyezték, hogy i. e. 31-ben, az actiumi csata után Kleopatra néhány hajója egy ilyen csatornán menekült a Vörös-tengerre. Az iszap és homok romboló munkája nyomán a csatorna később hajózhatatlanná vált, s a római uralom idején helyreállítását Trajanus császár hiába kísérelte meg. Az izlám előretörésével az európai államok számára az egyiptomi kereskedelmi utak lezárultak. Omar kalifa alatt, a VII. században Kairo és a mai Szuez között még hajózható csatorna állt fenn. 767-ben ezt szándékosan tömték be, hogy egy medinai felkelés erői előtt elzárják a Kairóba vezető hajóutat. 1100 éven át ettől kezdve nem volt víziút a Földközi- és Vörös-tenger között. A nagy felfedezésekkel a Földközi tenger elvesztette korábbi világ- gazdasági jelentőségét, s Afrika déli csúcsát megkerülve a nyugati hajók közvetlen víziúton jutottak el Indiába. Velence, amelynek tengeri hegemóniája ezekkel a felfedezésekkel együtt áldozott le, új csatorna építését tervezte, hogy ezzel szerezze visz- sza a vezetést nyugati riválisaitól a világkereskedelem területén. Francia- országnak, amely indiai túlsúlyát az angolok javára csak 1763-ban vesztette el, szintén fontos érdeke fűződött az egyiptomi kereskedelmi úthoz. Jellemző, hogy a rendkivül sokoldalú nagy filozófus, Leibniz emlékiratban javasolta XIV. Lajosnak Egyiptom meghódítását, mert szerinte csak ez biztosíthatja az akadálytalan közlekedést egy szárazföldi, vagy vízi úton a földszoroson keresztül. Napoleon egyiptomi hadjáratával (1798) a tervezgetések után a gyakorlati lépések ideje is el érkezeti* hadvezér maga is járt Szuezben, ahol megszemlélte a fáraók csatornájának nyomait. Az általa elrendelt vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy a Vörös-tenger szintje 10 méterrel magasabb, mint a Földközi tengeré, s ezért a csatornát csak zsilipekkel lehetne megépíteni. Ugyanaz a tévedés, amit Darius mérnökei több, mint két évezreddel előbb követtek el! A Szuezi csatorna már ekkor, szü letése előtt az angol—francia hatalmi versengés eszköze. A francia tervekben a csatorna megépítése és Egyiptom megszállása azt a célt szolgálta volna, hogy Franciaországot a Vörös-tenger urává tegye, s elzárja Angliát keleti birtokaitól. Ez a magyarázata annak, hogy — bármily különösen hangzik is, — a Szuezi- csatorna megépítésének legélesebb ellenzője később az angol diplomácia volt. Palmerston miniszterelnök határozottan szembeszállt a csatorna tervével, és Anglia befolyását a török Portánál arra használta fel, hogy elgáncsolja azt még akkor is, amikor Lesseps Ferdinánd, a névleg török fennhatóság alatt álló Egyiptom al- királyától a koncessziót már megszerezte. Lesseps régi francia diplomata családból származott. Atyja egyiptomi főkonzul volt, s maga is korán diplomáciai szolgálatba lépett. 28 éves korában alexandriai alkonzullá nevezték ki. Itt ismerkedett meg a csatorna tervével s annak nagyhatású hívévé lett. Az európai közvélemény, a nemzetközi nagytőke érdeklődésének fokozódásával 1846-ban társaságot alapított „Société d'études du Canal de Suez” néven. A társaság tagja, Louis Negrelli osztrák mérnök pontos terveket dolgozott ki a csatorna megépítésére. Lesseps lényegében ezeket vette át Negrelli halála után, s hogy eközben nem feltétlenül egyertea módon, azt az évtizedekig tartó per bizonyítja, amit az osztrák mérnök árvája a csatornatársaság ellen folytatott. 1854-ben Lesseps gyermekkori barátja, Said pasa lett Egyiptom alkirá- lya. Elérkezett a kedvező pillanat a koncesszió megszerzésére, ami angol befolyás alatt álló elődei alatt nem sikerült. 1854 november 30-án Said megadta a koncessziót egy Lesseps vezetésével alakítandó társaság javára, a csatorna megnyitásától számított 99 évi időtartamra. Ennek letelte után (1968 november 17) a csatorna az egyiptomi állam tulajdonába megy át. Az angol kormány nagyhatalmú követe, Stratford de Redcliffe lord útján továbbra is sikerrel hiúsította meg a Porta hozzájárulását. Lesseps azonban Palmerston bukása után* 1858-ban mégis megalakította részvénytársaságát. A kibocsátott 400.000 részvényből 207.000 került francia tulajdonba, 178.000 az egyiptomi alki- rály kezébe. A csatorna építését 1859 április 25- én kezdték meg. Az északi bejáratnál alapított új kikötőt Lesseps Port Sóidnak nevezte el. Az alkirály 25 ezer fellahot bocsátott a társaság rendelkezésére, akik embertelep munkafeltételek mellett, jóformán fizetés nélkül dolgoztak a csatornán, Vízhiány, betegségek tizedelték őket.- A kényszermunka csak a nemzetközi felháborodás hatására, III. Napoleon döntése alapján szűnt meg. A csatornát 1869 november 17-én világraszóló ünnepségek soroza tavai nyitották meg, amelyekre minden uralkodót, jelentős államférfit meghívtak. A csatornán a francia császári jacht fedélzetén elsőnek Eugenie császárné, Lesseps rokona és támogatója haladt át. Mint tudjuk, Verdi halhatatlan operáját, az Aidát. Ismail alkirály felkérésére ebből az alkalomból írta meg, de azt a kairói olasz Teatro dell’Opera csak 1871-ben mutatta be. IFolutatása következik)
