Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-30 / 232. szám
2 N A P C ö 19K4 SZEPTEMBER 30 A csehszlovák kormány jegyzéke Prága (TASZSZ): A csehszlovák fcülügymi n isztérium a csehszlovák kormány megbízásából szeptember 28-án jegyzéket juttatott el a prágai francia nagykövetséghez, amelyben felhívja a figyelmet a német milita- rizmus és revansizmus újjászületésének veszélyére és felhívja Francia- országot és a többi Németországgal határos európai országot, amely áldozatul esett a hitlerista agressziónak, tegye meg a szükséges lépéseket a német kérdés békés megoldására és az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A csehszlovák kormány egyúttal kijelenti, hogy az európai országok közötti békés politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak társadalmi rendszerüktől függetlenül történő megerősítését fontos hozzájárulásnak tartja a békéhez és Európa biztonságához és fontos lépésnek a német kérdés megoldása felé. Hasonló jegyzéket nyújtottak át Nagy-Britannia, Jugoszlávia, Belgium, Hollandia, Norvégia és Dánia diplomáciai képviselőjének. Pehingbe érkezeti a Koreai Héji öemMiftus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kermánykíi düttsége Peking (TASZSZ): A Kínai Népköztársaság kormányának rnéghívá- sára szeptember 28-án a köztársaság megalakulásának 5. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre Kim ír Szén marsallnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Miniszter- tanácsa elnökének vezetésével Peringbe érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. A Kínai Népiköztársaság kormányának meghívására ugyancsak szeptember 28-án érkezett Pekingbe a Lengyel Népköztársaság kormány, küldöttsége. Vietnami memorandum francia erőszakosságokról Peking (Uj Kína): Fám Hong Thai, a délvietnami együttes katonai fegyverszüneti bizottságban a vietnami néphadsereg részéről helyetfoglaló» küldöttség vezetője memorandumot adott át Bazillon ezredesnek, a Francia Unió fegyveres erői küldöttsége vezetőjének, amelyben a fegyverszüneti egyezmény megszegésével vádolja a Francia Unió fegyveres erőit. A Francia Unió fegyveres erői szeptember 11-ig nem teljes számadatok szerint 197 támadást intéztek a lakosság ellen, 87 ízben fosztogatták a nép tulajaonát és 21 esetben fegyveres megtorlást alkalmaztak bc- ketüntetcsekkel szemben. Hét emberrablás is előfordult. A memorandum a következő intézkedéseket javasolja a Franica Unió fegyveres erői küldöttségének: 1. Minden módon haladéktalanul igyekezzenek végetvetni a fegyver, szüneti egyezmény bármilyen megszegésének és szigorúan büntessék meg azokat, akik megsértették a lakosság létbiztonságát, tulajdonát és demokratikus jogait. 2. Fizessenek kártalanítást a megöl tekert és sebesül tekert és bocsássák szabadon mindazokat, akiket a Franciá Unió fegyveres erői a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta letartóztattak. Fokozódik Franciaországban a német újrafelfegyvérzés eileni tömegmozgalom Párizs (MTI) Egyre több küldöttség keresi fel a francia külügyminisztériumot, hogy határozatokat nyújtson át, amelyek tiltakoznak a német újrafelfegy vérzés bármilyen formában való megvalósítása ellen és felszólítják Mendes-France miniszterelnököt, hogy a londoni értekezleten szegüljön szembe ezekkel a tervekkel. Villásreggeli a londoni szovjet nagykövetségen Így felkereste a külügyminisztériumot La Garenne vasutasainak küldöttsége, a Bezonsi Ottis-Piíre felvonógyár dolgozóinak delegációja, a Nord-megyei vasutasok küldöttsége, tiltakozva a német újrafelfegy- verzés tervei ellen. A kínai országos népi gyűlés első ülésszaka végétért Peking (Uj Kína): Az első országos népi gyűlés első ülésszaka a na. pirand 4. és egyben utolsó pontjává! befejezte munkáját. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az ülés egyhangúlag elfogadta Csou En-laj miniszterelnök előterjesztett javaslatát az államtanács összetételéről. Jóváhagyta az ülés az államtanács minisztereinek és bizottsági elnökeinek kinevezését. Elfogadták Hszi Csung-Hszun kinevezését az államtanács főtitkárévá. Az ülés továbbá egyhangú szava, zással jóváhagyta Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének a nemzetvédelmi tanács alelnökeindk és tagjainak kinevezésére tett javaslatát. Az Ülés elnöksége ezután az első országos népi gyűlés nemzetiségi bizottságának elnökéül Liu Ke-Pinget javasolta, tagjaiul további nyolcvan- négy küldöttet. A jelöléseket egyhangúlag elfogadták. Mao Ce-tung ezután berekesztette az első országos népi gyűlés első ülésszakát. A záróülésen megjelent külföldi vendégek között voltak a diplomáciai testület tagjai is. Jelen volt továbbá igen sok kínai és külföldi újságíró. Az első országos népi gyűlés első ülésszaka kedden délután 3250 órakor zárult. Hz Egyesült Államokban hözzéiették a szovje’-amerikai atomtárgya!ások ohmányanyagát (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium a Szovjetunióval történt megegyezés alapján ugyancsak közzétette a szovjet—amerikai atom- tárgyalások okmányanyagát. Adenauer október végén Amerikába utazik Berlin (MTI): A bonni kancellári hivatal közölte, hogy Adenauer október 25-től november 4-ig látogatást tesz az Amerikai Egyesült Államokban, ahol Eisenhower elnökkel és más vezető politikai személyiségekkel tanácskozik. es e % e a» e k elek K" ét évforduló Is arra késztet bennünket, hogy megemlékezzünk róla: 1859 szeptember 30-án, tehát 95 esztendővel ezelőtt született, és 1929 augusztus 17-én halt meg, vagyis 25 éve. Újabb irodalomtörténetünk sokáig bizonytalankodott életművének helyes értékelésében, sőt: a Benedek- problémát minden vonatkozásban tisztázó tanulmány mind a mai napig nem jelent meg. Egy azonban bizonyos: gyermekkorunk népszerű „Elek apó’“-jának írásai a szegények, az elnyomottak szeretetére, a magyar nép életerejének, találékonyságának csodálatára, igaz hazafiságra tanítottak bennünket. Az is vitathatatlan, hogy műveinek java a mai gyermekeket is lenyűgözi, és sovinizmustól mentes, jó magyarságra, igaz emberségre neveli. Bizonyítják ezt a könyvesboltok dolgozói, akik szinte napok alatt eladták „Magyar mese- és mondavilág” című művének újabban megjelent válogatott kiadását, és bizonyítják a könyvtárosok és a nevelők is, akik megfigyelhették, milyen szomjasan szívják magukba a fiatal olvasók Benedek Elek meséinek mély mondanivalóját és ízes magyar nyelvét. Ez a gyenge testalkatú ember valóban rengeteget dolgozott. Mint újságíró több lapnak, folyóiratnak volt a szerkesztője, köztük egy időben a Néptanítók Lapjának is. Rövid ideig Pósa Lajossal együtt szerkesztette „Az én újságom” című gyermeklapot, később Sebők Zsigmond társaságában, majd egyedül a „Jó paj- tás”-t. 1921-től Erdélyben élt, s ott „Cimbora’* címmel az erdélyi magyar ifjúság számára szerkesztett gyermeklapot. Részleteiben még nem mértük fel ezeknek a lapoknak eszmei és művészi értékeit; egészében azonban ma már nyilvánvaló, hogy a nép szeretetére, a népek közötti testvériségre és zamatos magyar nyelvre tanították a kis olvasókat. Az ő szerkesztésében jelent meg a „Kis könyvtár” és a „Mesekönyvtár" című gyermekkönyvsorozat Is. Ezeknek nem egy ma is ajánlható kötete van; az egész hatalmas sorozat azonban ugyancsak még kritikai elemzésre vár. Szerkesztői munkája mellett rengeteget írt, évente több kötetrevalót. A „Kis könyvtár” sorozatban például több, mint 20 kötetnek ő a szerzője. 1885 és 1925 között 60-nál több önálló műve jelent meg, köztük olyan terjedelmes munkák is, mint a 13 kötetes „Nagy magyarok élete* című, és olyan remekmű számba menő alkotások, mint például a „Testamentum és hat levél”, amelynek témája saját szülőföldjéhez és gyermekkorához kapcsolódik és amelyet sok Idegen nyelvre lefordítottak. Életének fő műve kétségtelenül a magyar népmesék és népköltészet: alkotások gyűjtése és átírása. Már jóval Bartók és Kodály előtt járta a székely falvakat, hallgatta az öreg paraszti mesélőket és jegyezte szavaikat. Utána pedig mint született mesemondó csiszolgatta az esetleges nyerseségeket, kiegészítette a hézagokat, kerek szerkezet rendjébe illesztette a mesék történeteit, s Így adta át a kész műveket azoknak, akiknek a gyönyörködtetésére és nevelésére egész életét áldozta: a magyar gyermekeknek. Számtalan ízes mese- és mondatgyüjteménye közül legismertebb a „Magyar mese- és mondavilág” 5 kötete. Meséiből kitűnik a szegény emberek nyomorúsága, de életrevalósága és igazsága Is. Velük, mint a népköltészet remekműveit népszerűsítő Ifjúsági író a maga sajátos munkaterületén valóban a nép ügyét szolgálta. Ezek a gyűjtemények azért is kiemelkedő értékűek, mert bennük példát mutatott arra, hogyan közvetítsük a nép- költészet egyszerű, tiszta hangját a tartalmi és formai értékek megcsonkítása nélkül. Az Ifjúsági irodalom majdnem minden műfajával foglalkozott. Termékenysége szinte hihetetlen volt. — Természetes, hogy korának általános szemlélete, sok világnézeti korláta rajta is ki-kiütközött. Alkotásainak egy részét így túllépte az idő, mint például leányregényeit vagy „Figurás-mókás történetek” és „Pesti gyermek falun’* című írását. Sok értékes művéből azonban nemzetünk kultúrájának nagyszerű értékel, a magyar nép gondolkodásának, jellemének sajátos vonásai, nyelvének, költészetének ízes formál tükröződnek s ömlenek át az utókor ifjúságának leikébe. Ezért mondhatjuk, hogy Benedek Elek valóban klasszikus írója a magyar ifjúsági irodalomnak. (TTIT) DR. KOLTA FERENC főiskolai docens Irta: ÖRSI FERENC London (TASZSZ): N. D. Bjelo- hvosztyikov, a Szovjetunió londoni ügyvivője szeptember 28-ám villás- reggelit adott a Szovjetunióba utazó brit parlamenti küldöttség tiszteletére. A villásreggelin jelen voltak a küldöttség tagjai, továbbá a szovjet nagykövetség felelős munkatársai. Nagyszabású csempészési botrány Ausztriában Bécs: Az österreichische Volks, stimme írja: Az osztrák belügyminisztérium közölte, hogy dr. Maximilian Pammer miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium államrendőrségi osztályának vezetője ellen fegyelmi eljárást lndí. láttak. Beigazolódott, hogy Pammer szoros kapcsolatban állt Sdolschek- kel, egy csempészbanda letartóztatott főkolomposával. A belügyminisztérium irataiból kitűnik, hogy Pammer miniszteri tanácsos a belügyminisztérium által a haladó szervezetek ellen irányuló akciók vezetője, Helmer és Graf kommunistaellenes központjának feje volt. Xvlint Olaszországban a Montesi- ügy, úgy Ausztriában egyre nagyobb méreteket ölt az export-csempészési botrány, amely az egész uralkodó rendszér korruptságára világít rá. A belügyminisztérium hivatalosam megerősítette mindazt, amit az österreichische Volksstimme fokról-fokra leleplezett, vagyis, hogy a csempészalvilág kapcsolatai egészen, a minisztériumok legmagasabb vezetőig terjednek és az ügyben Helmer belügyminiszter keze is benne van. Az österreichische Volksstimme az üggyel kapcsolatban megállapítja, hogy egyik minisztérium a másik után, a szövetségi kancellári hivatalt is beleértve, mindinkább belekeveredik a botrányba. III. D árosról három út ágazott el ak- koriban. Az egyik Szigetvár— Pécs felé vitt. Erről kanyaradott el Daránynál a kaposvári út. A másik két út Tarnócán és Szentesen át vezetett a póstaút felé, amelyikre azután Csokonyán keresztül mehettek a kocsik. így ősz tájt a két út közül csak a szentesit lehetett használni Bár hosszába volt mint a tarnócai, tie az nyáron át szinte eltűnt. A buckás pusztaság kiszáradt, a kerék után összefutott a homok, a lópata nyomát is fél nap alatt beperegték a finom szemecskék. így, ha Kaposvárnak tartott a Dráván átkelt sereg, akkor Darányon át kellett mennie, ha a postautat akarta biztosítani, akkor Szentesen keresztül juthatott tovább. Mindez benne volt a csatakos ember szavában: — Ki tudja? De nem kérdeztek többet, mert a barcsi faluvég felől lódobogás és erősödő kutyaugatás hallatszott. A tekintetek némán fordultak arra. Szó nem esett, csak sóhaj szállt. A kanyarból három lovas ügetett elő. Két huszár és egy harmadik, aki hátrakötözött kézzel zötyögöjtl kötöféken vezetett lova hátán. Megkönnyebbültek. A huszárok is észrevették őket, odaugrattak. — Jól megyünk a postaútra? — kérdezte a fiatalabbik, köszönés helyett. A bíró szólalt meg. A többiek csak bólintottak a szavára. — Erre is lehet. Az öregebb huszár megelőzte a bíró szájában formálódó kérdést: — Maguk mit ácsorognak itt? Bármikor itt lehetnek a horvátok. Ez a fickó is a postaút felől kérdezősködött, — bökött a megkötözött lovasra, akiről dús, fekete szakálla és fűzött, hegyesorrú bocskora nyomban elárulta, hogy drávántúli. István szíve nagyot dobbant. De a többinek is torkán akadt a szó. Az öreg huszár folytatta: — Még tart az átkelés, de a sereget már rendezik. Délben talán indulnak is. — És a nemzetőrök? — fakadt ki a bíró. — Beléjük ágyúztak néhányat, aztán megfutott az egész kaszás had. Csak egypár huszár kerülgeti a hor- vát sereget. Azért javallom kendtek- nek, hogy ami megbecsülni valójuk van, rejtsék el. A barcsiak is bemenekültek az erdőkbe, nádasokba. Az asszonyok közül néhányan — akik már szintén kicsődültek a férfiak köré — hüppögni kezdtek. A ló- rakötözött szerezsán villogó szemekkel kiáltozott valamit horvátul. Az asszonyok riadtan markolászták szemük elé kapott kendőjük sarkát. Az öregebbik huszár meg komótosan, visszakézrői úgy vágta pofon a láthatóan fenyegetődző embert, hogy mire felocsúdott, már vastag bajuszára bugyogott orra vére. — Na, Isten segítse kendteket, — adott sarkantyút lovának. A fiatalabbik is köszönt. — Ne féljenek, visszajövünk mi még, — mondta nagy-nagy bizonyossággal és rántott egyet a szerezsán lovának kötelén. — Biztosan erre jönnek, — pihe- gett István mellett a fiatalasszony, akit felébresztett az egyedüllét és utánaeredt. Mielőtt a riadalomból ricsaj keletkezett volna, a bíró harsányan elkiáltotta magát: Asszonyok, menjetek haza! Gyorsan szedelőzködjetek! Bemegyünk a Zságnyékba. Az emberek ittmarad- nari A mikor már nem hallatszott az asszony-szipogás, a bíró csendesebbre fogta hangját: — Nyomban indulni kéne valakinek, hogy' idején hírt vehessünk a szerezsánok szándékáról. Meg aztán ... Néma csönd volt a válasz. — Meg aztán, — szólt újra, — talán segíteni is lehetne a falun. — Hogyan? — bámult rá István. — Ezek utat kérdeztek. Ha Tar- nóca felé mennének, lenne időnk menekülni. Talán el is kerülnék Szentest. — Ha erre jó az út... — ök azt csak tő’ed tudhatnák meg. Na emberek? Ki vállalkozik rá? A csendben csak a hajnali madsr- csivitelés hallatszott. Azután meglódult valaki. — Én megyek! Alig tizenöt éves, nyúlánk legényke toppant a bíró elé. Büszkén nézett körül, szempillája azonban megrándult, árulkodva benne szoruló izgalomról. A bíró felhúzta a szemöldökét. — Gyerek vagy még. Ember köll oda! — Hát akkor én! — tóit a félre az előtte állókat egy botozó öreg. Kata nagyapja volt. István tudta, hogy amióta harmadéve télen erdőirtáskor egy hüvelvkujjnyi gally szétverte az öreg lábát, lóra nem ülhetett, gyalog meg bottal járt. — Nem kendnek való az! — csóválta fejét a bíró. — Legény, legény mög fiatalembör, olyan nem akad köztetek?! Az egy sem Jelentkezett. Álltak némán. Nem magukat féltették. De ha ők nem jönnek vissza, mi lesz asszonyaikkal?! így inkább lábujjaikat, vagy a levegőeget nézték. — Akkor sorsot vetünk — mondta a bíró, s máris pördült kezében a krajcáros. A kör megszűkűlt. Mindenki látni akarta, mint pörög a pénz, amelyiktől most életük, haláluk függhet. — Ha írás, alvég, ha fej, fölvég, — szólt a bíró. Fej lett. Az alvégiek sóhajtottak. Mentek volna, de megvárták, hogy tudják kire jutott a sors, ha az asz- szony kérdezné. A pénz már megnyugtatta a felvégiek egyrészét Is. Azután már csak két ház állt egymás mellett két férfivel, az egyik Sötét Laci volt, a másik Kovács István. Amikor eldőlt, indultak vinni a hírt, csak István lihegett. — De mi lesz a feleségemmel?! — Gondját viseljük, míg megtérsz. — De ha mégsem! A bfró hümmögött, nyelt egyet. — Érte is teszed, nemcsak a falud- ér* i ire hazaért, az asszony már tudta. Sikoltozva borult a nvakába. Istvánt is fojtogatta a könny, de nem sírt. — Talán így könnyebb lesz az asszonynak, — gondolta, és ha szőrűit is a torka, mosolyogni próbáit. — Csak megnézem őket kicsit. — Odaveszel! — Éppen én?! Kint az ólban aztán megszállták a gondolatok. Az egyik lovát befogta a székéibe, a másikra csak kantárt dobott. Közben ki-kllesett az alacsony ajtón. Asszonyát kereste. Csak a hüppögését hallotta. Neki is kegyetlenül szorult a torka. Az egyik ló nem akarta foga közé venni a zablát. Máskor megveregette a nyakát, nevén szólította, aztán úgy rakta be másodszorra. Most ököllel sújtott az orrára. — Te dög! — sziszegte, de nyomban meg is bánta. Képéhez szorította a fejét ihegcsen kapkodó állat pofáját. — Te szegény, mit tehetsz te srről? Aztán eszébe jutott a bíró, meg a többi. — A gyávák! — nyelt egyet és összeszűkült a .szeme. — Egy se mert jelentkezni. Arra, hogy ő se mert, nem is gondolt. Eszébe Jutott minden rémtör- £ ténet, amit hosszú téli estéken a vendégfogadókban meséltek a sokat megjárt fuvaros emberek. — Szerezsánok! Azok kettéhasi1- ják az embert. Meg levágják a fülét, orrát. — Szorongott. — De hát mit tegyek?! Apósa meg anyósa már ott sürgölődött az udvaron. István szó nélkül eresztette szűre ujjába a kis fuvarosbaltát. —- Aztán vigyázzanak rá, míg mc? jövök! — sóhajtotta, de amikor asz- szonya kifordult a konyhaajtón a nagyobbik tarisznyájával, vidámabbra váltott. — Ha meglesz, amíg én odavagyok, körösztöljék a nevemre! 17ati remegő szájjal mosolyogni “■ próbált. István is nagyokat hunyorgatott. Éppen ideje volt már, ^ hogy összecsókolózzanak, mert ” menten elsírják magukat. Minden félelmük benne reszketett ölelkezésükben. Az ember csak szorította magához a tapadó, simuló kövér kis asszonykát, aki görcsösen csimpaszkodott a nyakába. Az asszony érezte, hogy elalál a búcsú nagy kínjától és a csók — talán az utolsó lesz az életben — nagy-nagy gyönyörűségétől. Amire magáhoztért, már csak a lódobogást hallotta és a porfelleget látta az ura után. (Folytatása következik) V D í D á i ¥á 1 IŐLCIŐ Ji
