Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-13 / 191. szám
IM A P C Ö 3 1954 AUGUSZTUS 1J A Mohácsi Gépgyár felkészül a télre Valóban ez a helyzet. Tsz-tagokat, egyéni gazdákat látnak vendégül a Komlói Bányagép,avító Üzem dolgozói Az első ami szembetűnik a Mohácsi Gépgyár kapuján belépőnek, hogy itt milyen különböző természetű munkákat végeznek. Az eszterga- műhelyben gépek és az anyagot maró kések sivítanak. A szemközti lakatosműhelyből kalapácsok csengése száll. Hátrébb a tisztítóban serénykednek, a hosszú öntődében nem kevésbbé. De ez a megszokott kép. jA szokatlan az, hogy milyen nagy a sürgés-forgás az udvaron. A sárgálló homoknak fedett helyet építenek. A múlt télen sokszor hátráltatta a munkát a megfagyott homok. És milyen sok időbe és fáradságba került eddig a 70 méteres útvonalon — főleg sárban — az anyag szállítása. Ezután betonjárdán viszik, amit szintén most építenek. Könnyebb lesz, a hosszú út is lerövidül így 20 méterre. Ezzel is csökken a gyár önköltsége. Az öntödei segédanyagok — a gratit, a szénpor, a likopodium — raktározására egy külön helyiség készül. Ahol csak segíteni, könnyíteni, egyszóval észszerűsíteni lehet a munkát, ott annak végrehajtásának, jelei mutatkoznak. Kőműves bontja, nagyob- bítja az öntöde egyik ajtaját. A for- •maszekrényeket és a mázsánál is nehezebb öntvénydarabokat kézben hordták ki-be mindezideig a szűk ajtón. A szélesebb bejáraton már kiskocsival is beférnek és a munkát három ember helyett egy, kevesebb erővel el tudja végezni. Vagy említsük azt, hogy önálló áramfejlesztő telep építését is megkezdte a gvár? Az időnkénti áramkorlátozások miatti kiesések is megszűnnek ezáltal. Bállá Ferenc, a gyár igazgatója mondja ezzel kapcsolatban: — Gerő elvtárs cikke után mi is nyomban hozzáláttunk a tennivalókhoz. Lényegében minden újai, amit most tervezünk és a leggyorsabb ütemben létre is hozunk, a télre készülünk. A tavalyi tél nehézségeiből okultunk és a cikk útmutatása nyomán kihasználunk most minden napot. Az esztergaműhely mellett új műhely épül 127 ezer forintos beruházás sál. A Pécsi Tatarozó Vállalat munkásai dolgoznak itt. Vállalták, hogy augusztus 20-ra elkészülnek az építkezéssel. Buzdítja őket, hogy a nagy napon a gépgyár vendégei lesznek. Ugyancsak itt lesznek a szép ünnepen a mohácsszigeti Vörös Fény tsz legjobban dolgozó tagjai is. Igazi munkás-paraszt találkozó lesz alkotmányunk ünnepe a gépgyárban. A gyárból pedig négy-öt munkás lesz a Vörös Fény tsz vendége. Nem ismeretlen helyre mennek. Vasárnap a gyárból százhúszan segítettek a tsz-nek az aratásban és behordás- ban. Eddig munkában ismerték meg egymást, így lettek segítő barátok, most ezt a barátságot, egyik legnagyobb ünnepünkön víg szórakozással is meg fogják pecsételni. Abban, hogy most a gépgyár gyors ütemben és sikeresen fel tud készülni a téli hónapokra, jelentős szerepe van a gyár termelése egészséges fejlődésének. A jelenlegi 115.2 százalékos átlageredmény nem máról- holnapra született. Évek nehéz munkája eredményezte. Értéke is csak akkor áll előttünk a maga egészében, ha egy kis összehasonlítást teszünk. 1952-ben az egy főre eső átlagos havi kereset 900 forint volt, ezévben 1180. Más arányítással: — amíg 1952-ben tervét csak 40—50 százalékra teljesítette az üzem, 1954- ben 110 százalék körül mozog állandóan. A Mohácsi Gépgyár tehát jól termel. Meg kell azonban válaszolnunk azt a kérdést, hogy mit gyárt. Nem egyszer és különböző helyeken hangzott el a kérdés: a Mohácsi Gépgyár miért nem gyárt, és ha gyárt, miért nem több, túlnyomóan mezőgazdasági gépet? Hogy válaszolni tudjunk, nyilván meg kell nézni, hogy mit termel most a gépgyár, pontosabban a Mohácsi Gépgyár, Vas- és Fémöntőde. Mert az elnevezés sem teljesen lényegtelen. Menjünk sorjában. Tolózárakat a Vízművek és Csator naművek részére. 800 darab „Medve” féle szivattyukútat városok és községek számára. Lendkerekeket a Kismotor- és Gépgyár exportra kerülő kismotorjaihoz. Huzatszabályozókat és huzat harangokat téglagyáraknak. Közvetlen a mezőgazdaság számára az idén 7200 traktoreke kereket a Prés és Ková- csoltárugyárnak. Traktorvontatásu pótkocsikhoz kerékagyakat és egyéb tartozékokat a Szállítóberendezések Gyárának. A Baranyamegyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatoknak ekekerekeket, talajkerekeket, dugaty tyúkat, perselyeket, tengelytartó csapágyakat. Ide tartozik még: az állami gazdaságok, gépállomások, tangazdaságok, termelőszövetkezetek naponta többször hoznak eltört mezőgazdasági gépalkatrészeket, amelyeket a gépgyárban rögtön megjavítanak, illetve újragyártanak. Az egész felsorolásból nyilvánvaló, hogy a Mohácsi Gépgyár ma nem mezőgazdasági gépeket gyártó üzem. Távolról sem az, pedig a gyár kapacitásának teljesebb kihasználása szempontjából hasznosabb volna, ha csak mezőgazdasági gépeket gyártana. Természetesen fontos, hogy egy gyár mit gyárt, de ezzel legalábbis egyenrangú kérdés, hogy hogyan dolgoznak abban( a gyárban. A Mohácsi Gépgyárban pedig jól, — de ne szerénykedjünk a jelzővel — nagyon jól dolgoznak. A százalékos eredmény mellett bizonyítja ezt az a tény is, hogy az üzem összes dolgozói felajánlást tettek augusztus 20- ra. Igen sokan magas eredményeik megtartása mellett minőségileg jobb munkát is vállaltak. Kiemelkedik Acél András sztahánovista formázó vállalása: selejtmentesen dolgozik ás teljesítményét 108-ról, 115 százalékra emeli. De számos ilyerr szép vállaláát lehetne még felsorolni. Egyat azonban még meg keli említenünk. És ez a legfontosabb. A gépgyár dolgozói megbecsülik és segítik egymást. Jó kollektív szellem alakult ki az üzemben. Ennek hatása elsősorban az eredményekben mutatkozik meg. , Weidinger Vilmos A múlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy országunk ipari fejlődése mellett a mezőgazdaság elmaradt. A párt és kormányhatározatok ezért a mezőgazdaság fokozottabb fejlesztését írják elő. Világos, hogy a lemaradt mezőgazdaság a maga erejéből nem tud fejlődni, megerősödni. Szükség van a fejlett műszaki tudással rendelkező ipari munkásság segítségére. Ezt a célt szolgálják a patronálási mozgalmak, melyek nagy jelentőségűek nemcsak műszaki, hanem politikai téren is. A patronálási mozgalom nagyszerű példáját láthatjuk a Komlói Bá- nyagépjavitó üzemben. 1954 február 2-án Nagy Béla párttitkár,és Csapó János igazgató elvtársak Sásdon a megye legelmaradottabb gépállomásán, Kárászköblényben, Egyházasko- zárban, a mohácsszigeti Vörös Fény tsz-ben, a habard állami gazdaságban ajánlották fel az üzem segítségét. A következő napokban technikusok. szakemberek megkezdték a gépjavításokat, traktorolt, ekék, cséplőgépek rendbehozását. Gyakori jelenség volt az anyaghiány. Az üzem réz és bronz csapágyakat gyártott és anyagot küldött. Tavasztól napjainkig 239.415 forintot fordított ezeknek a gépállomásoknak és tsz-eknek segítésére. Ebből 210 ezer forint értéket Sásd kapott. 18 cséplőgépet ja vítottak meg 70 ezer forint, 18 elevátort 18 ezer forint értékben. Ez a segítség még a mai napig sem szűnt meg. Ma is falun vannak Gálos Lajos, Kolesznyikov Antal, Kor- pádi Dénes, Fehér István és ifjú Herr János. Amikor a gépállomások, tsz-ek vezetői látták, hogy szilárdan támasz-- kodhatnak erre az üzemre, mindig gyakrabban keresték fel kéréseikkel, problémáikkal. Nagy Béla elvtárs párttitkár, 'július 21-én levelet kapott a köblényi tsz elnökétől, melyben így, ír: „Értesítem Nagy elvtársat, hogy a kombájn megérkezett, holnap kijöhet a vontató is. Kérünk azonkívül három teliergépkocsit a gabonabehordás minél előbbi befejezésére”. A múlt héten a sásdiak javításra küldtek egy G 35-ös vontatót. Az üzem dolgozói másnapra meg javították. Aratás idején az üzem dolgozói közül 21 fő jelentkezett, akik Egyházaskozárban segítettek, tizenöten pedig Kárászköbiényben ai attak egy hétig. F elmérhetetlen o műszaki támogatás mellett a politikai segítség is. Az ipari munkások megállapítása volt az, hogy a sásd: gépállomás legnagyobb hibája, a vezetők gyakon váltakozása, hogy Egyházaskozárban gyenge az elnök és nem szívügy az Eiratás. De magában az a tény is, hogy a város dolgozói segítenek a falvakban — politikai jelentőségű. A gépjavító üzem DISZ szervezetének kpltúrgárdájy Sásdon műsort rendezett a falu dolgozóinak szórakoztatására. Kulturális téren tehát erősödik a munkás-paraszt fiatalok kapcsolata. A Komlói Bányagép javító Üzem do'gozói továbbra is folytatni akarjak a patronálási munkát. Tervet dől goztak ki a jövőie. Gépekkel segítik a mohácsszigeti Vörös Fény tsz-t, öntözéshez szivattyút gyártanak, egy régit már megjavítottak. Egyháza? - közárban az állatokat, a falu másik részére szeretnek áttelepíteni, itt azonban nincs víz. Ide is szivattyút fognak gyártani. Köblényben a sertéshizlaldához szintén vizet kell vezetni. Víztartálycsövek, villamosmotor már megvan, ősszel elvégzik a szerelési munkát. A még ma is kintlévő dolgozókat Gálos Lajos elvtárs fogja össze, ö intézkedik/ a vállalat nevében, jól ismeri a helyzetet, mert régebben 5 is gépállomáson dolgozott. Műszakiak, fizikai dolgozók, párttagok és pártonkívüliek, együttes munkája a faluért, — ezt tükrözi a Bányagép- javító üzem patronálási munkája. Augusztus 20-ra munkás-paraszt találkozó tervét dolgozták ki. Sztahanovista munkások, tsz dolgozói, vagy egyéni gaydát látnak vendégül. Kifejlesztik a levelezési hálózatot a tsz-ekkel és gépállomásokkal. így állandó kapcsolatuk lesz a falu dolgozóival. A többi ipari üzemeknek példaképül szolgálhat a Komlói Bányagépjavító Vállalat patronálási munkája. Ilyen tömeges és lelkes munkára van szükség, hogy a jó munka eredményeként fellendüljön a mezőgazdaság termelése. P. E. SZABADSÁG HARCOSOK." Ebédidő járja, szőkehaju kislánya hozza az ebédet. A nekiheveredett cséplőmunkásoknak két kanál leves között Pintér Ferenc mesél. A Szovjetunióról, ahol hadifogságban kitanulta villanyszerelőséget, Moszkváról, a Kremllel szembeni új minisztériumról, amelyben ő is szerelte a világítást. — Tudjátok, hogy a hetedik emeletről beláttunk a Kreml udvarába. Egyszer, délután lehetett, hívnak a többiek az ablakhoz. Mutatják a sétányt. És, mint ide a kapu, ott láttam Sztálint! Másodnap is, harmadnap is — megismerten! Csend ül a kazlak között, a pihenés, az emlékezés csendessége. Sokáig nem szól senki, csak amikor újra a géphez kászálódnak. — Nagy ember volt. Igen nagy ember. Melyikük vélekedett így rá — ki tudná. Az etetők? A polyvahordó lányok? A viruló termelőszövetkezet tagjai? Ki tudná. Róla emlékeztet minden a dolgozó, forró szérűkön, ahol Pintér Ferenc gépésszel maguknak csépelnek, a tizenhetedik vagonnál járnak a cséplőcsapat tagjai... A hétfői 176 mázsa Az ember Örül, hogy lemoshatja magáról a szúrós töreket, a bőrébe ivódott port, tiszta inget ölthet, Ünneplő ruhát húzhat és kedvére ki- szórakozhatja magát. Hát egész Somberekén csak Miltner József, a palotabozsoki gépállomás messzi környéken híres, kétszeres sztahanovista traktorosa • ne érezze jól magát vasárnap délután? Már dehogy nem — úgyis ő csépelt a legtöbbet valamennyi traktoros közül, beül egy kicsit az italmérésbe, iszik egy-két nagyfröccsöt, keveri a paklit — •gyonüti az időt. Hanem mi történik vele — mindig fogják az ultiiát. Na, majd most. Már megint. Nem tudta kicsalni a tízest, úgy rávágták a hetesére az adut tat, csak úgy csattant. Nincs szerencséd Jóska. Hétfő, hajnal. A kakaskukorékolás is elült már, vályúra hajtják itatni a jószágot a koránkelő faluban és a traktoros nincs sehol. Geier Vendel szérűjén ott áll a gép, de a Hoffherr sehol, vezetője sem. Trunk Péter, Si- monsics János, az etetők, a polyvás- lányok még előbb csendesek, de aztán zúg az egész csapat, mert hisz keresni jöttek a gép mellé, az áldóját, hol az a Jóska? öt óta. Negyed hat. Fél hatkor traktor pöförékel az utcán, kifutnak a kapuhoz — jön ám, jön, egyenest az udvarba a gép elé. Majd úgy cibálják le róla tréfás-haraggal. — Hol kódorogtál? Elaludtál mi? Hol a seprőnyél?! Ég a képe a szégyentől, bosszankodik, de gyorsan feloldja a szíjat, gázt ad, csak hagyják már abba. Munka közben nem érnek rá csipkelődni. Zuhog, búg már a gép, teljes fényével felvirradt a reggel, amikor odakiált a mázsához. — Megálljatok csak, rápótolom ezt a félórát! Alighanem megemlegetitek! Megemlegetik? Nó hiszen a gépész akar kifogni rajtuk. Úgy eltömik a gépet, hogy leáll, csak legényked- jen . .. Hoci a kévéket a kazalról! Fél nyolcig úgy leszaladt a gazda negyvenkét mázsa gabonája, hogy észre sem vették. Hómann János, a cséplőcsapat brigadérosa elkiáltja magát: — Reggeli! A kazal tövében helyet keresnek maguknak az emberek, szalonnáz- nak, jót húznak rá a sillerből, ügy ülnek, hogy a gépre lássanak. Kö- tekedik-e még Miltner Jóska? Nem beszél az most senkivel. Előrejáratja a traktort, ledobja, gön- gyölgeti a szíjat. Kiüti az ékeket, ráfarol a cséplőszekrényre és kihúzat az udvarból, át Szeiberlingékhez, csak a durrogása hallatszik a szomszédból. Ez már több kettőnél! Eddig áthú- zatásnál mindig összesegített a csapat, ki az ékeket vitte, ki a szíjakat, most majd egyedül csinálja? Úgysem boldogul a szomszéd szérűn egyedül. Emberek kellenek a beállításhoz! Nyelik a szalonnát, ki meg az .oldalasból kanyarít — esznek tovább. Odaát zireg-zörög a traktor, nem is ügyelnek rá, hanem egyszerre felzúg a dob félreismerhetetlen hangja. A kapuból meg már kiált mosolygó képpel a Miltner Jóska, hogy — Meddig akarnak még enni? Talán az ebédet is kihozassuk? Hót rájuk csúfolj alaposan. Egyedül vízszintbe állította, megékelte a gépet, csak a két etető segített neki. Várjál csak Jóska! Az embereken átcsap a vetélkedés jóleső áramlata. A gépész böllenkedik velünk? Nem hagyja ilyenkor nyugton az embert a vére. Csíki Ferenc áll a kazal végén: villára kapja a kévét hajintja Müllerlein Henriknek. Nem esik ám le a lába elé! Levegőben kapja villahegyre, zuhintja fel Miltner Ferencnének az etetőasztalra, az belevág a kötélbe, adja a Trunk Péter kezére, ereszti a dobba... Uj kéve röpül villáról-villára, gépre térül, etetőhöz lendül, izzadnak a zsákok, barna, poros hátukon kis erekbe csordul az izzadtság. Fogy az első asztag? Idehordott még hat-hét kisebb gazda is — bele! A gép fényes torka, nyeli, nyalintja, sodorja be a kévéket. Szinte révületben dolgoznak az emberek — nem éreznek időt, teret, fáradtságot, nyúl nak a kéve után, türelmetlen bosz- szuság feszíti őket, ha nem kapják kézre időre ... Tíz órára lemegy a másik negyven múzsa, összesen eddig nyolcvankettő. Soha nem látott teljesítmény előszelét érzik. Versenyeznek. Kivel? Miltnerrel? Az az ő gépészük, derék gyerek, nem megmondta — megiz- zasztja őket? Versenyeznek a Vidékkel, a Pintérrel, a Zöldággal, az isten tudja kivel, az egész világgal. Miche- liszék szérűje jön sorra. Amíg a traktor vontatja a szekrényt, a kaz- lasok markolják, tolják át a tűzoltó- szerszámokat, ölükben, futva cipelik a támasztó téglákat, ékeket, aztán újra a dobra, kazlakra. Magasba csavarodik a szálló por, nem érti egymás szavát az ember. Fábián Vera a Jakab Brigittával a | jr legrosszabb helyen, a polyvánál dolgozik. A gép és az asztag közötti, levegőtlen, poros részen húzzák ki, hordják a kazal mögé a.polyvát. Lefordítják, újra mennek, fülük, szemük, nyakuk telirakodik vele, csíp, bök, izzadnak ... Délben túlhaladták a vagont: 116 mázsa. Áthúzatnak Csikós Kálmánhoz — másfél kilométerre ide, tizenöt perc alatt. Mátyás Lajos szérűje — kora délután kész. Uj húzatás Schmidt Józsefekhez a másik faluvégre. Már bújik a nap, amikor hetedszer is huzatnak, este borul Somberekre, még mindig zús a gép PerkéHcs Mánké szérűjén. Mintha megszállta volna valami ezeket az embereket. Miltner felgyújtja a traktor lámpáját, az éles fényben megvilágosodnak az emberek, a terjengő por. Az asztag fenekéről hajigálják fel az utolsó kévéket... Százhetvenhaf- mázsát- csépel tek el azon a napon. — Hogy mit kerestünk? Miltner elvtárs gondolkodik, számol magában. Hát kerestünk szépen, az emberek fejenkint ötven kiló búzát, százötven forintot is megér az szabadáron. Én sem jöttem ki rosszul... Már a segédvezetővel beszél, üzemanyagért küldi, azután a gépnél igazít valamit, amikor a százhetven- hat mázsa jár -még mindig az eszemben. Tudják mit jelent ezzel a kis géppel egy napon gyönge gabonából ennyit elcsépelni? Kora hajnaltól esti sötétig, az augusztus forróságában, a törek, a polyva csípős porában? A normás azt mondja: nagy teljesítményt. Én, hogy hőstett, amilyenre csak olyan emberek képesek, mint Miltner József, a kétszeres sztahanovista, akinek mindig elfogják az ultiját, meg Trunk György, meg a többiek, a sombereki cséplőbrigád tagjai. Akik olyan szerelmesei munkájuknak, mint a palotabozsoki „Szabadságharcosok”. Akármerre járnak, derék munkájukat sokáig emlegetik a gazdák. / * Oroszlán Imre A pécsbányatelepi bányászok kétszeresen teljesítik ígéretüket A Pécsi Szénibányászati Tröszt dolgozói az augusztus 20—21-i munkás- paraszt találkozóra készülnek Sza- badszentkirályról kilenc termelőszövetkezeti dolgozó és öt egyéni gazda. Drávaszerdahelyről nyolc termelőszövetkezeti tag és négj? egyéni gaz da érkezik a találkozóra. Venoégei. icet az állomáson várják a bányászok és vidám ünnepséget rendeznek tiszteletükre Pécsszafoolcson. De nemcsak ünnepelni fognak, megmutatják nekik ejz alkotmány- ünnepi versenyben elért eredményeiket is. És hogy ezek minél szebbek legyenek, kiadták a jelszót: „Minél több terven felül termelt szenet augusztus 20-ra, alkotmányunk méltó megümatep lésére“ ‘. * Széchenyi-akna bejáratát már feldíszítették. A műszakra igyekvő dolgozók felpillantottak a feliratra: „Éljen augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe!'“ Elsején már elhatározták, hogy 300 tonna szenet termeinek 20. ig tervükön felül. — Tizenkettedikén -öl tonna szenet szállítottak elöirány zatukon felül. Ezzel havi tervüket 1(J».2 százalékra teljesítették. „Titkos'' céljuk, hogy 20-ig elérjék a 110 százalékot. Olyan fejtési csapatok harcolnak a 110 százalékért, mint az Eszter; Pán- czél és a többi. Pánczél Ferenc elvtárs csapatában az egy főre eső teljesítmény 6.5 csille. A csapat felajánlotta, hegy fejenként minden műszak ban 0.3 csille szenet adnak előirányzatukon felül. Tizenkét nap alatt 91 csille szénnel termeltek többet ígéretüknél. * András-aknán a fejtési csapatok kö zül a legjobb teljesítményt a Kis- kovács csapat érte el. Havi tervéi ti2-ig 125.1 százalékra teljesítette. A csapat tagjai megfogadták, hogy au- gusztus20-a tiszteletére 0.3 csille szén nel emelik a fejteljesítményt. Elseje óta mindig túlteljesítik vállalásukat és 11 nap alatt 224 csille szénnel adtak többet. Azóta már megszületett az újabb vállalás is, nem 0.3 csille szenet, hanem fejenként egy csilié szenet aanak tervükön felül.
