Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-10 / 188. szám

1954 AUGUSZTUS 10

NÄPCO

S

„Felkészülünk állatállományunk átteleltetésére"

GERÖ ELVTÁRS augusztus 1-i cikkében a mezőgazdaság dolgozóit felhívja, hogy „elsősorban biztosítani kell az állatállomány jó áttelelte- ését...” A tavalyi tél eredményeit vizsgálva, mindenképpen arra a meg állapodásra jutunk, hogy nem készültünk fel időben a hideg időjárásra. Az idei télre való felkészülésünkhöz most már több esztendő tapasztalatai és okulásai szolgálnak alapul.

Nagy értékű állatállományunk jó átteleltetése nem közömbös sem gazdaságunknak, sem a népgazdaságnak. Már tavasszal megkezdtük a felkészülést az átteleltetésre. Először is teljesen összehangoltuk a növény- termelés és az állattenyésztés munkáit. Az elmúlt télen csak rossz szénával és nagyon gyengeminőségű silóval etethettük jószágainkat. Éppen ezért minden talpalatnyi helyet felhasználtunk silónak alkalmas növények vetésére. így nagyobb meny- nyiségben vetettünk silókukoricát és édescirok csalamádét azokba a táblákba, amelyek könnyen megközelíthetők a silógödröktől, hogy kisebbek legyenek a silózás költségei, egyúttal gyorsabban végezhessük el ezt a nagy munkát.

* A cséplést már befejeztük és nekiláttunk a mintegy 6.000 köbmétert kitevő silózási tervünk teljesítéséhez.

Számbavettük a rendelkezésünkre álló gépi-, iga- és kézierőt, majd megállapítottuk azt, hogy az érvényben lévő normák szerint 45 munkanap szükséges silózási tervünk teljesítéséhez.

Az idén sokkal nagyobb gondot fordítunk a silótakarmány minőségére, mint az elmúlt esztendőben. Silóink 60 százalékát, azaz mintegy 600 köbméter siléteret zöldsilóval töltünk meg, amely silókukoricából, édesci- rokcsalamádéból, takarmány és tarlórépából áll. A kukoricaszárat a cukorgyártól már előre lekötött nedves répaszelettel együtt silózzuk be.

EBBEN AZ ÉVBEN nem okoz gondot, mivel töltsük meg a silógödröt: másod vetési tervünket 130 százalékra teljesítettük. Főleg tarlórépát, csa- lamádéféléket vetettünk. Ha csak 50

mázsa terem is holdanként, ezt be- silózva, csak a túlteljesítésünkből eredő takarmánytöbblet 70 számosállat átteleltetését biztosítja.

Gerő elvtárs cikke nyomán jobban ügyelünk a szénakészítésre és a széna helyes beosztására. Eddig betakarított herefüves szénáink mind úgy kerültek a kazalba, hogy legfeljebb már csak boglyákba gyűjtve áztak meg. Sajnos, rétiszénánk nagy része az állandó esőzés következtében kiöntött patakok árjával beiszapolódott, de mégsem veszik kárba: áteresztjük a cséplőn és a juhok részére hasznosítjuk. Széna- készletünk növelésére az utak, erdők és árkok széleinek fűtermését is le- kaszáltattuk, azokból is jelentékeny mennyiségű szénát takarítottunk be.

Szénakazlainkat az istállók és a hodályok közelében helyeztük el, ugyancsak szalmatermésünk nagyrészét is. Ezzel kiküszöböljük a téli felesleges fuvarokat. Jelenleg mind a zöldtakarmányt, mind az alomszalmát a gazdaság azon készleteiből szállítjuk, amelyek a legmesszebb esnek az istállóktól. Ezt azért tesszük, mert most jók az utak, nyugodtan megrakodhatnak fogatosaink. Télen ötször annyi igaerő kellene beszállításához.

NAGYON HELYTELENÜL osztottuk be tavaly gazdaságunk készleteit: az elmúlt év november-decemberében olyan bőségesen takarmá- nyoztunk, hogy a készletek már márciusra kifogytak, és április folyamán csak a legszűkösebb tartási viszonyokat biztosíthattuk. Az idén ez nem fordulhat elő és a széna etetését csak zöldtakarmányok teljes betakarítása után kezdjük meg, de csak úgy, hogy

Három traktor szántja a tarlót a habard Béke termelőszövetkezet földjén. Július vége óta itt dolgozik Gyuris Mária DISZ-fiatal traktorvezető is, társával, Virág Anna ifi gépkezelővel.

A két traktoroslány fáradtságot nem ismerve gyarapítja napról-nap- ra a felszántott holdakat, a helyenként gyommal sűrűn benőtt táblákon. A fogas után sima hengert akasztanak, hogy egyszerre két műveletet végezhessenek.

Igyekezniük kell, ha a terv szerinti 290 katasztrális hold helyett

minden állat adagolva kapja, mert csak ilyen beosztással láthatjuk el egy hosszabb télen jószágainkat takarmánnyal.

Az átteleltetés egyik legsúlyosabb gondja nálunk a téli férőhelyek előkészítése. Ezen a téren is hathatós munkát végeztünk, mert egész sertésállományunk részére egészséges, jól hozzáférhető fiaztatókat, szabad- elletőket és egy süldőszállást építettünk. Juhállományunk átteleltetésére különös gondot fordítunk, mert az elmúlt tél folyamán itt adódott a legtöbb baj. Helyi anyagokból olyan hodályt készítünk, amelynek falai az épített hodályokéval egyenlő erőssé- gűek és oda semmiféle ragadozó be nem hatolhat. Súlyos problémánk a tél folyamán kikelő napos csibéink elhelyezése és gondozása. Ezt úgy oldjuk meg, hogy a tojóállomány üres ólait még az ősz folyamán fertőtlenítjük, az egész baromfitelepet felszántjuk, azokba az ólakba, ahol a fűtés még nincsen bevezetve, fűtőkemencéket építünk. A baromfiólak fűtéséhez a tüzelőanyagot máris megszereztük.

a BABARCi Állami gazdaság dolgozói az elmúlt tél hiányosságaiból okulva arra törekszenek, hogy biztosítsák az állatállomány takarmányszükségletét, mert ezzel a tenyésztési helyzet javítása mellett egyre több tejet, tojást és húst adhatunk népgazdaságunknak.

Léces János

a babarci áll. gazd.

főállattenyésztője.

a vállalt 360 holdnyi tarlóhántással augusztus 31-ig el akarnak készülni.

Az igyekezetben nincs is hiány; hétfőn reggel a százhatvanadik hold felszántásához kezdtek hozzá Gyuris Máriáék, akik a második helyre küz- dötték fel magukat a három szántótraktor versenyében.

Nem marad el a jó kereset sem: Gyuris Mária naponta átlagosan S0 forintot keres, amihez 14—15 kiló gabona is járul. Virág Anna mindennek a háromnegyedrészét kapja mun kájáért.

SZ. H.

Jól dolgozik, jól keres a bólyi gépállomás két fiatal traktorosnője

Á Magyar Dolgozók Pártja Baranyamegyei Bizottságának ülése

A Magyar Dolgozók Pártja Baranyamegyei Bizottsága 1954 augusz- tusz 8-án ülést tartott. Az ülésen a megyei párt-végrehajtóbizottság másodtitkárának Gödör Ferenc elvtársat, harmadtitkárának pedig Sziklai József elvtársat választotta meg.

A megyei párt-végrehajtóbizottság tagjaiul választotta meg Szilágyi József és Orsai János elvtársakat, a megyei párt-végrehajtóbizottság párt- és tömegszervezetek, illetve agitációs- és propagandaosztály vezetőit.

Albetegeket és táppénzcsalókat lepleztek le a Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben

1954, június 1-től fokozottabb betegellenőrzések sarán sok olyan álbeteget lepleztek le betegellenőreink, akik ugyan betegek és táppénzesállományban voltak és vannak, de az orvosok utasításait nem tartják be, nem tartózkodnak lakásukon, amikor a betegellenőr keresi őket. Még olyan is akad, mint Németh János az I. szenelő üzem dolgozója, aki betegsége alatt moziban volt. Lehet, hogy a látottaktól várta gyógyulását és azért ment el betegsége alatt moziba. De az természetes, hogy attól nem gyógyult meg. Ezért három raipj táppénzét 1954 augusztus 15-én levonják.

Az I. üzem társadalombiztosítási ta nácsa még Jankovics Andrásnak, Her mann Istvánnak, Horkai Jánosnak, Klára Frigyesnek, Tari Pálnak, S. Tóth Mihálynak 3—3 napi táppénzét vonta meg, mert a betegellenőr az el lenőrzések során nem találta őket otthon.

Ugyancsak az I-es üzemnél Rocs- kai Bálintnak öt napi, Paksi Bélának hat napi táppénzét vonták meg, mert az üzemi, főorvosi felülvizsgálaton nem jelentek meg.

A táppén^csalófcról is írunk néhány sort. A IV-es szállító üzemnél Csíki Gyula csillés két ízben is javította orvosi .igazolását. Elsőizben beteg volt július 3-től 11-ig, ahol keresőképességének napját 14-re javította és itt három napi táppénzzel akarta népgazdaságunkat megkárosítani. Másodszor orvosi vélemény szerint július 16—17-dg volt keresőképtelen beteg és itt 16-át 15-re, 18-át pedig líLrp javította át. Itt ismét két napot akart nyerni, amit az SZTK ügyintéző ébersége meghiúsított, öt napi jogtalan táppénz felvételével és bum li-igazolással próbálkozott.

A II. szenelő üzemnél felesége Csi- k>i Gyuláné kísérletezett hasonló eljárással és ő is táppénzt csalni, bum. lit igazolni szeretett volna, de három nap hamisításával csak azt érte el, hogy ügye az ügyészségre került.

Máksai Gábor a III. szenelő üzemnél próbálkozott. Utalványát tíz nappal hosszabb időre javította. Nem számolt azzal, hogy az SZTK ügyintéző éberségén elcsúszik. Tíz napi táp pénzt akart jogtalanul felvenni, ami ugyan összegben nem sokat, mindössze 82.40 forintot tesz ki. De csak azért, mert nem tartozik a szorgalmas becsületes dolgozók közé.

Csíki Gyulákra, Csíki Gyulánékra és Maksai Gáborokra nincs szükségünk. Mi termelira, építeni akarunk, nem pedig csalókat dédelgetni és eb. ben ha kell a komlói ügyészség is segítségünkre lesz.

Bárdos Ida

A pécsiek harmadikak a Keletdunántóü Állami Gazdaságok behordás-cséplés-tarlóháiitási versenyében

A Kelet-dunántúli Állami Gazdaságok Igazgatósága a legutóbbi táv. irati jelentések alapján közzétette íz állami gazdaságok dolgozói versenyének sorrendjét. Az első helyre a szent mártonpusztai állami gazdaság dolgozói kerültek, akik a behord ás és a folyamatos cséplés mellett tarlóik 92 százalékát felhántották és másodve- \

tési tervüket 106 százalékra teljesítették. Második a bólyi, harmadik a pécsi állami gazdaság.

A behordás, cséplés, tarlóhántás, másoavetési munkákban Kelemenliget 'és Iíetvetiely a leggyengébb. A hetvehelyiek tarlóiknak mindössze 17 százalékát szántották fel, másodvetési tervük háromnegyed részévei még adósak.

Miért nincs hátralékos Kővágóssöllősön ?

A cséplőellenőr

Egyenletesen búg a gép kőrágószöllős közös szérűjén. Körülötte sarnóra sült emberek villázzák a képét, hordják a polyvát, szapora munkájukat a gabonával teli zsákok dicsérik.

— Csak így tovább emberek, — kiált fel a dobra Szentendrei Antal cséplőcsapatvezető, aki egyben a cséplési ellenőr is. Örökké vidám, 25 év körüli fiatalember. Kiveszi a részét ő is a munkából, hol a zsákokat cseréli a garatnál, hol mázsái, alig akad egy perc megállása.

— Nincs sok Időm elvtárs, de ha ráér egy-két percet, majd mindig szakítok, akkor aztán beszélgethetünk. Mire kíváncsi? — kérdi hirtelen.

— A munkájára — böktem ki és a mázsát néztem, a mázsát, amelyen egyre szaporodtak a telt zsákok.

— Nem új ez a munka nékem. Tizennégy éves korom óta dolgozom a gépnél, kéveadogatással kezdtem. Azóta minden évben visszatértem, voltam zsákoló is, etető is, most három év óta a csépiőcsapatot vezetem.

— Hogyan megy a géptől a beadás?

— Nincs baj vele. Az előbb csépeltünk el egy gazdánál, látja ott áll félrerakva a gabona. Az már a be- gyüjtőhelyre megy. Kötelességtudó nép lakik itt, de hát azért beszélgetni kell a gazdákkal, méghozzá nem is egyformán mindegyikkel. Sok az olyan gazda, akinek csak megpendítem a beadást, már viszi is. A napokban a tíz holdas Kaposi Józsefnél csépelt a gép. Na Jóska bátyám — kérdeztem tőle — mennyi lesz ebből az asztagból? „Mennyi? gondolkodik az öreg. Vagy 20 mázsa ... Ej, ei Anti, Anti! Tudom én, hogy hova akarsz te kilyukadni, — neveti el magát a gazda. — A beadást kerülgeteg, igaz-e? A kocsit várom csak, fiam és már viszem is” El is vitte.

— Aztán akad nehezebb is. De azért náluk is megy.

Beszélgetek ezzel a mindig mosolygó fiatalemberrel s egyre inkább

megértem azt, miért hallgatnak rá

szívesen öregek és fiatalok egyaránt. Hol a falu becsületéről beszél, hol a munkásosztály segítségéről, a csökkentett beadásról, a szabadpiacról. Ha meg nagyon megmakacsolná magát valaki, értésére adja a törvénytörvény, könnyebb így teljesíteni, mint 10 százalék felemeléssel Szentendrei Antal nemcsak beszéddel, de saját cselekedeteivel is agitál. A minap nála csépelt a gép és késő estére valamikor 10 óra tájt végeztek. Egy kettőre felkerült a gabona a kocsira és a cséplési ellenőr a magtárhoz hajtatott. A terményátvevő már nem volt bent, a vendéglőben sörözgetett.

— Jóska bátyám! Legyen szíves, jöjjön már vissza! Beadnám a búzát.

— A búzát? Ej, ej gyerek, ilyenkor

jössz?

•— Amikor ráérek, Jóska bátyám! Tudja jól, hogy nappal nem kerül rá idő.

— Jól van no! Megyek már. — Válaszolt amaz békülékenyebben és Szentendrei Antal is egyenesen a géptől rendezte az adósságát. Lassan ÍF®*' hefe csépel a gép Kővágó- szöllősön, azóta sincs egy hátralékos sem.

— Megírhatja az elvtárs, hogy nem is lesz, mert a mi falunkban nem olyan emberek élnek — mondia búcsúzóul a fiatal ellenőr.

Újra a mázsánál jár, válogatja a súlyokat, aztán amikor sem ide, sem oda nem játszik, már a mérleg nyelve — felcsapja. De már hajlik is a zsák alá, viszi a szemet... Fáradhatatlan, kötelességtudó. A többiektől tudom meg, hogy két gyermek apja.

A kislány a múlt hétfőn született _

az a

pja a gépnél dolgozott akkor is...

— Kislányod van — hozták a szérűre az örömhírt. A munkások közül többen, a fejüket csóválták, — ugyan miért mondták meg neki, most biztosan hazafut, aztán állhatunk a géppel. Alaposan félreismerték, nem szaladt haza. De hogy nagyon örült, az bizonyos! Úgy dobálta

a teli zsákokat, mintha azokban nem is búza lett volna, hanem pehely, vagy polyva. Csak délben, amikor a gép leállt, akkor ugrott haza egy félórára, hogy az újszülöttet lássál.

Heggel legtöbb helyen még a kakasok sem kukorékolnak, de ő már kint van a gépnél. S mikor eljön a kezdés ideje, akkorra már felkapcsol ta a zsákokat a garatra, beállította i mázsát. Nem kötelessége — becsüle dolga s az meg erősebb bármilyei parancsolatnál.

A „Fordson király46

Fordson király — így hívják a

környéken Lakatos Istvánt a kozár- mislenyi gépállomás 56 éves szerelőjét. Alig látszik az idő ezen az emberen. Olyan fürgén fordul a gépe körül, hogy sok fiatal megirigyelhetné.

— Pista bácsi, volna egy kis ideje? — szólítom meg.

— Lesz, lesz, csak áthúzatjuk a gépet, percek alatt megleszünk vele — kiáltja vissza.

Percek alatt? Igen, igaza volt. Néztem az órámat, nem került négy percbe s a gép már a másik kazal kévéit csépelte.

— Üljünk erre a szerszámos ládára — invitált barátságosan. 1919 május elsején szabadult fel, mint géplakatos, a Hoffher gyárban tanulta a mesterségét, azóta soha sem vált meg a gépektől. Két éve már, hogy a kozármislenyi gépállomás szerelője. Hamar észrevették — érti a mesterségét. 1953 telén vállalta, hogy több roncsból egy jó traktort készít, csak azt kötötte ki, hogy a géppel ő járhasson, öt roncsból állította össze ezt a Fordson traktort. Kár volt a kikötés, mert senki nem vállalta volna, hogy ezzel a toldott- foldott masinával csépeljen. Lakatos István tetejébe öreg traktorával a gépállomás összes traktoristáit versenyre hívta.

— És Kővágószöllőst, ezt a hegyes vidéket választotta éppen?

— Mit tehettem volna mást, ide nem igen' kapaszkodott senki és a cséplésnek pedig itt is mennie kell. igaz-e? — Kijöttem...

A faluban hamar elterjedt a híre. hoéy az idén úiból a Lakatos bácsi csépel. ,.No. akkor aztán magunk mögött hagyjuk Cserkutot“, — vélekedtek a kővágószöüősiek.

— Tudja, mi gépünkkel négy nappal később kezdtünk, mint a többiek, de behozzuk azt a négy napot. Az első öt napban nyolc vagont csépeltünk.

— Folyamatosan dolgozik-e a gép?

— Értem én, mire gondol az elvtárs ... Jóska, Jóska, te! — kiált oda az egyik etetőnek, akit éppen most. váltottak. — Arra kíváncsi az elvtárs, hogy volt-e a gépnél üzemzavar?

— Még eddig nem — hangzik a válasz és Lakatos István gépkezelő meg is csinál mindent, hogy egy per cig se álljanak. Ha úgy hozza a sor, éjjel dolgozik, de nappal a gép csépel. A minap alig indultak meg, baja lett a gyertyának, a „Fordson király“ az ujjával fogta le és tartotta másfél óra hosszat, míg a reggeli ideje elérkezett, nehogy megálljon a gép. Amíg a többiek ettek, azalatt megjavította.

— Nincs ebben semmi különös, elvtárs. Tudja, ilyenkor nem ér rá az ember spekulálni. Én úgy vagyok, hogy nem szeretem a szuszi-muszi embereket. Mondtam a kéveadogató lányoknak is. hogy amelyik többet teljesít, az tőlem kap tíz deka cukrot, a férfiaknak persze féldeci pálinkát ígérek, — teszi hozzá nevetve.

— Hány éve csépel, Pista bácsi?

— Hány éve? Mennyi idős az elvtárs. Nó hát akkor maga még nem is volt a világon. 1919-ben csépeltem először, attól kezdve minden évben kiálltam a gépemmel a kazlak mellé. Hej tudja, nagyon szeretem a cséplést, valósággal beteg lennek, ha nem jöhetnék ki.

— Látja, megy itt minden, mint a karikacsapás, — mutat a gépre. — Csak a tanács gondoskodjék arról, hogy a gazdák folyamatosan hordják a géphez a gabonát. Na és szavamat se feledjem, a szemveszteségünk is alig haladja meg a fél százalékot:

— Mi a titka ennek?

Titka? Nincs ennek titka, Egyszerűen érteni kell a géphez. Úgy állítom be a fordulatszámot, hogy a gép ne igen vegye észre a kévét, mert ha akadozik, több a szemveszteség is.

Feltűnt, hogy állandóan egy kis pálcikával járkál, amit még véletlenül sem hagyna eL

— Hogy mire használom? Ez olyan nékem, mint az orvosnak a hallgatócső. Ezzel a pálcával állapítom \meg a mellékzörejeket. Hogyan? Megmutatom. A bot egyik végét idehelyezem a dugattyú hajtókar irányába. Tegye rá a tenyerét a másik végére ... Úgy ... Most pedig hallgassa!

Ráhajtottam a fülem, tisztán hallható a dugattyú ütemes zaja.

— Na most már elhiszi, hogy hasznát veszem a botnak? Jó műszer ez, higyje el! Segítségével mindig megelőzöm a bajt. De nem is lehet nálunk kiesés a munkában.

— Úgy gondolom, szépen is keres Pista bácsi.

— Meghiszem azt. A múlt hónapban, pedig még nem is csépeltem — 2337 forintot vittem haza. Augusztusban meg úgy számítom — négyezer forint fölé emelkedik. Én mondom, érdemes a gépállomáson dolgozni, csak tudás és szív kell hozzá. Van azonban valami, ami nem áll az oldalamhoz: az ősszel szóltak, hogy nyomjam meg a silózást, jutalmat is Ígértek. Hát első lettem a megyében, országosan a három legjobb közé jutottam, de egy fillér nem sok, annyit sem kaptam. Ezt a traktort is ■ terven felül állítottam össze, a jutalmat itt is megígérték, de ez is ígéret maradt. Most pedig megint első leszek, de nehogy megint kinullázzanak, mint az őszí si- lózánál. Szeretném, ha megírná az elvtárs, hogy a gépállomások vezetői több gondot fordítsanak az ilyen dolgokra is.

*

Két kiváló ember dolgozik a

kővágószöllősi cséplőgépnél, — a „Fordson-király“ és az ellenőr. Ha nyomukba érne mind a négyszáz- egynéhány — nem tizennegyedik, hanem első -lenne megyénk.

Hát csak rajta, — Szentendrei Antal és Lakatos István állják a versenyt!

< •’"V Bfrtnyl MmCl j