Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-08 / 187. szám
lí»4 AUGUSZTUS 8 NíPCö 5 Aki korpa közé keveredik, azt... FALUSI LEVELEZŐINK ÍRJÁK t Megyénk minden részében, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben és az egyéni gazdáknál is a betakarítás gyors befejezésével készülnek az alkotmány ünnepére. Erről a munkáról számolnak be falusi levelezőink is. >— ~ ■ — BEKEHAZZA AVATJÄK SCHMIDT NÁNDOR PORTÁJÁT I. Hangos a földművesszövetkezeü kocsma, csak úgy rezegnek az ablakok a nagy jókedvtől. A csapiáros új hordót hengerget be, a frissen csapolt habzó sör úgy csalja az ar- rajáró gazdákat, mint a lép a madarat. Botykai István somogyhatvani begyűjtési előadó is nyeli a folyékony kenyeret. — Gyere már félre egy kicsit öcsém — taszítja oldalba Légrádi Ifani, a falu seritalra betért érdemes kulákja — gyere. Idehallgass Pista, minek kell nekem ugranod mindjárt azért a harminchat kiló húshátralék miatt, meghát tetejébe tíz százalékkal felemelni... Ki látott ilyent, na! Mondaná, hogy a jóistenit magának, hiszen ez a köteiessége, de odajön Molnár János, a párttitkár is, hogy azt mondja: — Csakugyan Bottykai elvtárs, hát Dani bátyám sem rázhatja ám ki a kabátja ujjából. Ha nincs — hát nincs! Méltányolni kel' a helyzetet, méltányolni, nahát! Bolond jó sziwel verte meg a teremtő ezt a Molnár Jánost! II. Neve: Tóth Laios. Foglalkozása? Izé, földművelő. Vagyona? Van kérem szépen... Mennyi’ Hát jócskán, segített az isten .. . Osztályhelyzete? Kul... illetve, hogyis mondjam: nagygazda. 1 Namármost. Ősz van, még So- mogvhatvanha is beköszöntött a vetés ideje. Hogy a súly üsse meg, hibázik vagy fel mázsa vetőmagom. Hová fordulhat ilyenkor az ember? Benyit Molnár János portájára. A párttitkár nyomban kimért neki ötvenhat kilót a javából. — Idehallgass, kölcsönbe adom ám! — Jő, jó János, majd megegyezünk . ; ; ... Telnek a napok, a hetek, már egy kis tüzelő is elkelne a párttit- káréknál. Ki más hordaná haza a kocsira való fát, mint Tóth Lajos, hiszen 6 úgy is tartozik! Kapott i3 a kulák az alkalmon, már dehogy engedi el ezt a fuvart. Nem bolond 6. összekülönbözni a párttitkárral, nómeg aztán ahol most csöppen, ott idővel csurran is ..: III. A Ponciusát ennek az esztendőnek! Esett, esett, esett, most meg egyszerre itt a hordás, asztagolás, tarlóhántás, cséplés, tetejébe meg az élenjárás, merhát élen kell járni, hogy a ... Nó, azért Molnár párttitkárt nem szorítják sarokba az ilyen apró-cseprő dolgok, megmutatja, hogy ki a legény a gáton... — Idehallgass Lajos (mármint Tóth Lajos kul..., illetve nagygazda) megegyezünk?! Szántsd fel azt a hatszáz szögöl tarlómat, meg segíts a behordásban, itt a gép már a nyakamon... Tóth Lajos dörzsölt ember, látja, pedzi a horgot a halacska ... — Legyen ahogy mondod Molnár komám, de egy feltétellel: az aszta- god hegyibe az én búzámból is hordunk, abból kifogod az 56 kilót, ami marad ... hát arról nem kell tudnia az ellenőrnek. Vagy te leszel az ellenőr? Az se nagy baj... — Rendben van — egyezik Molnár — de csak szép szerivel. Egy kocsival, annál több nem lehet! Július 23-án, szent Apollinár napján csoda esett a párttitkár szérűjén — kitört az osztálybéke! Hordjak a kommunista Molnár János szé rűjére a gabonát, hordják ám, de kicsodák?! Hisz épo=n ebben van a kurázsi! Aracs Xálmán, zsírosparaszt, Tóth Lajos kulák és Nagy Ernő nagygazda, meg apósa a Kálmán Viktor... meg egy teljes kocsikaraván. Az asztag tetejébe a párttitkár kévéi fölé kerül a „jobbik“ gabona, a Tóth Lajos kuláké. Július 24-én zúgott fel először a cséplőgép Somogyhatvanban — elsőnek a párttitkár szérűjén. Cséplés előtt a gazda, aki egyben cséplőellenőr is imigyen szól Lukács Kálmánhoz, meg a másik kévéshez. — Ha a gazos részére értek, szóljatok! Jelentik ám rövidesen, hogy a „jobbik“ búza lement. Nó, gyere csak Gál Béla: — Mennyire saccolod, ami most a zsákokban van? Hát... pontosan meg nem mon dóm, de lehet egy mázsa. Miért kérdi Molnár elvtárs? — Hát... csak úgy, tudod — kíváncsiságból ... ez volt a jobbik búzám! Nem mérette le, nem tétette külön — minek, hadd javuljon a „jobbiktól“ a gyengébb... öt mázsa huszonhárom kilót egyenesen a begyűjtőhelyre vitt, a többit, meg a padlásra. Ott annak a helye! hr i' l IV. De lám, milyen cserfes ez a falusi nép? Nemhogy büszkék lennének párttitkárukra, hanem settegnek, suttognak. Mégiscsak furcsa, hogy a párttitkárunk a zsírosokkal paktál — így a somogyhatvani gazdák. — Én is odaadtam volna a fogatomat neki, de nem szólt nekem, néma gyereknek meg az anyja se érti a szavát... — ezt Gaál Béla dolgozó paraszt mondta. De hallgassák csak meg Kiss Józsefet, a mezőőrt! — Nekem már pénteken nem stimmelt valami. Tóth kulák földjéről — megszámoltam — hat kereszt búza hiányzott. Láttam a kerékvágásokat is. Hanem másnap mit csinált — felszántotta a tarlót, még a keresztek közét is, csakhogy eltűnjenek a nyomok. Szellő lengedezik, zörög a haraszt... Nagy Sándor sem hallgat, a mezőőr is szimatol valamit a gazdák is orrolnak, hej, nem jó vége lesz ennek te Jancsi, itt tenni kell valamit. Ilyesfélét gondolhatott magában a „jószívű1’ párttitkár. Augusztus 2-re virradt. A cséplés után kilenc nappal ajánlott levél érkezik a • szigetvári járási pártbizottságra, Kovács Miklós elvtárs kezébe. Valahpgy így szólt: „ ... jelentem, Tóth Lajos kulák feketén akart csépelni az én szérűmön, én látszólag beleegyeztem, de most feljelentem ... Ejnye, ejnye .;: V. Fél óra múlva Jerszi elvtárs, a somogyhatvani tanácsház ajtaján kopogtat — a „jobbik“ búza ügyében jött a JB-től. Kiss István tanácselnök majd kővédermed a hír hallatára, egy szót sem tud erről a „fur- fangról“. De talán a titkár: — Marika! ö sem tud semmit, Botykai István begyűjtési előadó sem, Nichter József hivatalsegéd sem. Hallgatnak, néznek egymásra, értelmetlenül. Kis vártatva megszólal az elnök: — Ez igen, ez aztán nagy titok! Behord, csépel, felviszi a „jobbik“ búzát a padlásra és mi mitsem tudunk erről. Nó, alaposan falnak állított bennünket... így történt. A Molnár belekeveredett a kulákok korpájába. Csak súlyosbítja az esetet, hogy nem lisztesmolnár az illető, hanem Somogyhat- van párttitkára. Márpedig, aki korpa közé keveredik, azt... Schmidt Károly Július 30-án csépelt Schmidt Nándor villányi egyéni gazda a község közös szérűjén. Kocsija ott állt a gép mellett s az elcsépelt, lemázsált gabonát arra rakták. Amikor súlya elérte a 13 mázsát, befogta lovait és „BEFEJEZTÜK A CSÉPLÉST, TARLÖHANTÄST, MASODVETÉST — SILÓZUNK“ Egy hete tartották aratóünnepüket a szentmártonpusztai állami gazdaság dolgozói. Erre az alkalomra díszbe öltöztették a gazdaság központját és fogadták az üzemegységek munkásait. Az ünnepély rendezése rövid idő alatt történt, mert délben 1 órakor fejezték be a csép- lést. Az ünnepélyen résztvett 25 katona és a Munkaerőtartalékok Hivatala 8-as számú intézetének 16 növendéke is, akik az aratás és csép lés gyors elvégzését 150—250 százalékos teljesítményükkel segítették. Nemcsak a cséplést fejeztük be, hanem a tarlóhántást és a másodvetést is. Ezen a héten minden erőt az őszikeverékek után elvetett növények silózásához irányítunk. D e m k ó András főagronómus. elvitte a hazának járó részt a be- gyűjtőhelyre. A beadás és adófizetés pontos teljesítéséért a villányi békebizottság Schmidt Nándor házát békeházzá avatja. Greiner Márton VB-elnök NÉPNEVELÖMUNKAT végeznek A GÉP MELLETT A bodiai cséplőgép munkásai alkotmány ünnepünk tiszteletére versenyre hívták a nagyárpádi cséplőcsapatot és a pécsi járás valamennyi cséplőcsapatát. Vállalták, hagy e hó 20-ra befejezik a cséplést a lehető legkisebb szemveszteséggel és politikai munkával biztosítják, hogy minden gazda a cséplőgéptől teljesíti beadási kötelezettségét. A beadás teljesítéséhez a csoporton bei«ü népnevelő csoportot alakítana«, amely állandó felvilágosító munkát végez és a sajtóból, a legfontosabb eseményekről tájékoztatja a dolgozókat. A gépkezelők a munkaidőkiesés megakadályozására mindig pontosan elvégzik a karbantartást és 10 százalékos üzemanyagmegtakairítást vállaltaik. Kerner Rajmund TÜZESET MATTYON GONDATLANSAG MIATT Mattyon a December 21 termelőszövetkezet zabföldjén július 28-án tűz keletkezett. — A vizsgálat alkalmával megállapítottuk, hogy a tüzet gondatlanság következtében traktorszikra okozta, amely veszélyeztette a tsz 5 hold zabvetését. A tűzvizsgálat alkalmával Marosa Ferenc, a harkányi gépállomás 1 traktorosa elmondta, hogy brigádvezetője, Hombalkó József utasította, hogy kezdje meg a szántást, ö ismerte kötelességét és figyelmeztette a brigádvezetőt, hogy traktora nincs ellátva a rendeletnek megfelelően saikrafcgóval. Ennek ellenére a brigádvezető megfenyegette és utasította a szántás megkezdésére. Az ötödik forduló utón észrevette, hogy a tarló meg gyulladt és a tűz rövid időn belül átterjedt az összerakott keresztekre is. A tűz továbbterjedésének sikeres megakadályozása a tsz dolgozóinak és Marosa elvtársnak köszönhető, aki értesítette a dolgozókat és traktorával körülszántotta a még nem égő kereszteket. Marosa elvtárs magatartása dicséretet érdemel, a felelőtlen brigádvezető ellen a bűnvádi eljárás folyamatban van. Plrdoffer István tü. alhdgy. Ferdén sikerül már az első lépés is. Elmondhatta szép beszédében a járástól kiküldött elvtárs a merenyei kommunistáknak, hogy itt a hazafias kötelességteljesítés ideje, rájuk figyel, utánuk igazítja cselekedeteit minden gazda — hallgattak az emberek, akár a csuka. Kérhetett hozzászólásokat Darabos Sándor párt titkár, a leszegett fejekből, az erős padlóvizsgálásból minden ékesszólás- 'nál jobban kiolvashatja, aki ért a falusiak nyelvén — amit mondtak — állják! — Akárhogy is lesz, a termésből lefogjuk a magot, a fejadagot, meg ami nekünk kell, a maradékból majd beszolgáltatunk — ha telik rá. Érezte a párttitkár, mondani kellene valamit, valahogy úgy, hogy lám, Szigetváron a cipőgyárban saját maguk készítik a munkások a lábbelit, mégis, ha bakkancsot vesznek, ugyanazt az árat fizetik érte, mint a gazdák... meghogy: annak is meglesz a kenyere, akiknek megcsípte a köd a búzáját és csak vetőmagja marad — dehát lenyelte. Miért, hogy a szemébe vágják: köny- nyen beszélsz Darabos Sándor, nem a földdel dolgozol, falusi kovács létedre nincs egy szem beadásod sem! Majd az idő úgy is helyrebillenti gondolkodásukat... Amikor a pártház kapujában elköszöntek egymástól, kevesebbet vittek magukkal, mint amennyi bizakodással, érdeklődéssel idejöttek. Akkor még arra vártak, hogy majd csak megmagyarázza valaki, hogy, s mint áll a fejadag ügye? Lesz-e elég kenyér a szövetkezetben, nem jámak-e úgy, mint ötvenkettőben? Dehát a taggyűlés ezzel adós maradt és a falu vezető testületé, a kommunisták bizonytalanságban szélednek szét. Hát ha ők nem igazodnak el a kötelesség és az egyéni érdekek között — hogy boldogulnak a párton kívüliek? Ha már a taggyűlésen nem csinált fordulatot a pártszervezet — a cséplőgépnél még üstökön ragadhatta volna a közhangulat irányítását. Káró Zoltánék szérűjére huza- tott először a gép, nála próbálják ki indulás előtt, mivelhogy ő a cséplőfelelős vezetője. Nóhát, leste is a falu száz szemmel, elviszi-e Zoltán a járandóságot a Borbásék házához, ahol a Terményforgalmi Vállalat be rendezkedett? Mert ha beadja a búzát, a szomszéd is elviszi, üiüi Tudta-e Káró Zoltán, nem-e, hogy ilyen fontos személyiséggé nőtt — ő a megmondhatója. Annyi biztos, hogy a falusi pártszervezet nem nagyon erőltette meg magát meggyőzéséért. S Káró Zoltán a géptől egyenesen a padlásra hordta a svem^t. Száill a hír a falu drótnélküli távíróján: a Zoltán megmakacsolta magát, azt mondja, neki is kevesebbje termett, mint amennyire számított! Már csak természetes, hogy Egres Imre tizenegyholdas, az elnökhelyettes apósa, Hermann Béla, Kocsi Kálmán, Káró Sándorék sem erőltették meg magukat, — ahogy haladt a gép, napról- napra szaporodtak a hátralékosok is. A tanácsháza hűs szobáiban mit sem tudtak a faluban dúló nézetekről. Sánta László tanácstitkárnak sokszor a füle botja sem látszik ki a tömérdek irományból, az elnököt is helyettesíti, titkár is, elnök is egyszemélyben. Merenyei Erzsivel, a fiatal begyűjtési előadóval együtt úgy gondolták — idén úgysem lesz baj a beadással, sokat elengedett az állam. Hogy már az első napon hátralékban maradtak Ká- róék? Hiszen csak az első nap, majd holnap beadják. Még másodnap sincs változás, csak a hátralékosok gyarap- «zn/nak. Biztos npdves a gahnna — vigasztalta magát a tanácstitkár, és meg kivárt egy napot. A harmadik nap, amikor már az egész község megbátorodott, hiszen senki sem abajgatta őket a kötelességteljesítés- ®rt. — lemegy a Tér,meny forgalmi raktárba, hátha ott többet tudnak. Akárhogy forgatják Savanyó Istvánnal a könyveket, vételi jegyeket, — tizenhatan csépeltek és egyikük sem teljesítette a kenyérgabonabeadást. Ennek fele sem tréfa — érezték, el- tétlenkedték az időt. Még szerencse, hogy valami előrelátó ember a minisztériumban előre kinyomatta a felszólítás űrlapjait, — gyorsan beírják a neveket, már karikázik is vele a kisbíró. Nóhát a papír az csak papír, sok mindent elbir. A merenyei gazda, aki eddig csak puhaságot, bizonytalankodást tapasztalt, az államhatalom helyi szervétől, — nem sokat ad rá. Egres is bejön határidőre a tanács hoz — mindjárt ki Is jelenti — értette a felszólítást, dehát nem adja ÜYE PÉL be a búzát. Neki is kell. Szintúgy a többiek is. Illene szólni, hegyhát eg> háztartáson élő veje elnökhelyettes, dehát ilyenkor már csak a szankciók jönnek, igaz? Felemelték tíz százalék kai a beadását, megtoldva azzal, hogy ezután már az elszámoltatás jön. Elszámoltatás? Ahhoz végrehajtó- bizottsági határozat szükséges. A Járási Begyűjtési Hivatalból kijött elvtársak össze is hívják va'ameny- nyiüket. Eljött Balogh Imre, az Egres veje, Somogyi István, Hustos János, Tóth Lajos, csak a párttitkár hiányzik. Méghogy ők számoltassák el az apóst, a szomszédokat? Szűk ilyenkor nagyon a tanácstagi szék. Tóth Lajos bácsi, a régi párttitkár kijelenti ugyan, hogy gyerünk, elszámoltatni, dehát a többi mossa a kezét: ha törvény, törvény, hajtsák végre, minek arra külön határozat? Ha itt lenne most Darabos elvtárs, a párttitkár, láthatná, hogy ragad át a pártszervezet tétlerkedése a tanács ra ... Nóhát, a bizonytalankodás még csak fokozódik. Szombaton a járási kiküldött és a begyűjtési előadó végigjárják a portákat — kettesben indulnak pisrámoltatnt. A tizenhét- éves kislány, meg egy tisztviselő. Igaz, ott hajt mellettük a kocsiúton a kulákasszony is, — az ő kocsiját parancsolták ki, meg a zsákosok, dehát nincs valami nagy tekintélyük. Nekiveti a hátát a gazda a bezárt kamraaitónak, zsebrevágia a kulcsot — tessék elszámoltatni. Estefelé rajtuk nevet valamennyi hátralékos. Hanem, miután a merenyei tanács — tehetetlenségét megelégelték — hétfőn beavatkozott a járás és a megye is. Elteredt ugyan a híre, hogy elszámoltatok jönnek, dehát ki fél tőlük Merenyén? Úgysem visznek el semmit, csak ijesztgetnek. Azt csináljuk a búzával, amit akarunk ... Hát nem ijesztgetnek. Egres Im- réék portáján állt meg először a bizottság, és nem tizenhét éves kislányok. Félretették a vetőmagnak valót, a tíz százalékkal megemelt beadási kötelezettség tíz perc alatt felkerült a kocsira. Sokba került neki a huzakodás: a tiz százálék emelés egy mázsa gabonát tesz ki, szaiá ja hadáron testvérek között is 350 forintot. Hozzá számították a fuvart és a zsákosok napszámját — kereken 480 forintba került kötözködése, egy pár jó bakancsot és két férfiinget vehetett volna az érán. Káró Jánoséknál — a gépkezelő rokonságnál — már készen várták az elszámoltatokat: nekik 415 forintjukba került a mulatság. A faluban riadalom támadt — egymást érték a szekerek a raktár előtt. Vitte a búzáját Jancsi Ferencné — (öt mázsán felül termett neki és két mázsa beadását sem teljesítette) — pedig hogy mom- dogotta — visszaadja tagsági könyvét, ha teljesítenie kell! Azon az estén 124 mázsa gabonát zsákoltak fel a magtár padlására Lábodi József, meg a másik zsákoló. Patkóékét már lámpafénynél tették a mérlegre ... Az erélyes intézkedésnek nem maradt el a hatása, nemcsak a tizenhat hátralékos rendezte beadását, hanem azok is, akikre később került a cséplés sora. A merenyei gazdák rájöttek arra, hogy minden híreszteléssel szemben az államnak becsülettel megjár az előírt rész, hogy élelmezni tudja vele az ellátatlanokat. De kár lenne azt hinni, hogy Merenyén csak a kényszer szavára értenek az emberek — sok derék gazda, becsületes, kötelességét ismerő ember él itt a községben. Lábodi József is mindjárt géptől behozta gabonáját — igaz kevés a földje, nincs is nagyobb terhe rá. Kustos János, a termelési bizottság elnöke, a falu elsőnek ismert gazdája tavaly 17 mázsa búzát termelt holdanként, -idén is az övé a legjobb termés. Amikor megkérdezték tőle, hogy fizet a búzája, így válaszolt: „Meglesz a vetőmagom, a kenyerem, szabadpiacra is jut és kötelességemnek is eleget teszek.“ Be is vitte az államnak járó részt, mindjárt a gép mellől az utolsó szemig. Aki megadia földjének mindazt, ami jár, aki nem sajnálta a fáradságot, annak ebben ■az esztendőben is van jócskán gabonája. Szó se róla — mondja kustos bácsi — többre számítottam, húsz mázsát akartam eladni a szabadpiacon, dehát nem sikerült — kevesebb jut, de jut! Merenyén javában folyik még a cséplés, és az elszámoltatások hatására halad a beadás is. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a község kommunistáinak, a tanácsnak nincs már semmi teendője. A törvény szigorának alkalmazásával megtörték az ellenség fejadag-érvelését, de a kulák nem nyugszik meg, támad, főleg ott, ahol embereink hibát vétenek. A Terményforgalmi felvásárlója, Savanyó elvtárs nem boldogult a vételi jegyekkel és sok gazda három-négy napon keresztül várhatott pénzére. Nosza, már pedzi is a szóbeszéd: ingyen viszi el az állam a gabonát, meglátjátok, egy fillért sem láttok érte. De nemcsak itt szorít a kapca: az elszámoltatások után négy nappal a Terményforgalmi hibájából a tanács képtelen ellenőrizni — végeredményben ki is rendezte hát beadását?! Nem tudja, mert a vételi jegyeket csak két-három napos késéssel továbbítják a begyűjtési előadó felé. Márpedig ha lassú az ellenőrzés, a hanyagok újra megbátorodnak és újra a szankciók alkalmazása kerül sorra. A aabonobegyűjtés során vizsgát tett le Merenye pártszervezete, — a községi tanács és ez a vizsga nem valami fényesen sikerült. A mi pártunk szervezeti szabályzata megköveteli a kommunistáktól, hogy elsők legyenek a hazafias kötelezettségek teljesitésében. Áldozatot jelent ez — és mi elsősorban a párttagoktól várjuk el, hogy ez alól ne húzza ki magát egyikük sem. Hogy akarja vezetni a merenyei pártszervezet a községet — ha maga is csak a kötelességmulasztásban képes példákat felmutatni? Ilyenre ne nevelje a dolgozó parasztokat. A járási párt- végrehajtó-bizottság segítsen a merenyei kommunistáknak megtalálni a helyes utat, és megtalálni a módját annak, hogy a legjobb gazdákkal, akik nem húzódoztak a gabonabeadásnál, töltsék fel soraikat, azok helyett, akik párttagsági könyvüket kevesebbre becsülték három zsák búzánál. Merenye neve az elmúlt két hét alatt fogalom lett Baranyában — a kötelességmulasztás példájaként említik mind a nyolc járásunkban. Sok munka és fáradság vár Darabos Sándorékra, Kustos Jánosékra, Sánta Lászlóékra, Tóth Lajosékra, Lábodi Jánosékra, a kommunistákra és a pártonkívüli gazdákra, hogy a szégyent községükről és lakóiról becsületes kötelességtudással lemossák. Oroszlán Imre
