Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-08 / 187. szám

2 N A P E Ó 1954 AUGUSZTUS 8 A PÁRTÉLET HÍREI A pártcsoport, a kommunisták vezetésével IZ észüljünk fel a télre'1! Gerő elvtárs cikke 99*-*- nyomán megmozdultak a bányászok, gondol­kodnak, keresik a megoldást. Fábián Albert komlói szta hánovisLa vá.iár, pártcsoportvezető is olvasta a cikket. Mit akar tenni, hogyan akarnak dolgozni? — Aknánk nem teljesíti a tervet. Csapatom ugyan nem áll rosszul, minden hónapban több szenet adunk a tervben előírtnál, de jobb munkára van szükség, hogy Anna-akna minél előbb pótolja az elmaradást. Ezért minden hónapban 140 százalékra teljesítjük a tervet, elsősorban azzal, hogy a munkaidő minden per­cét kihasználjuk, a szénfalnál töltjük. — Itt vannak a fiatal bányászok! Mindenki munka eróhiányra panaszkodik. Mi mást teszünk: a pártcso­port. az idős bányászok tapasztalataival öt új bányászt nevel az aknának, türelmesen tanítjuk őket, hogy az eddiginél jobban, teimelékenyebben dolgozzanak. A munkaerőihányt másként is ellensúlyozzuk. A mi csapatunknál nem lesz egyetlen műszkamulasztó sem! A pártcsoport, a kommunisták vezetésével olyan lég­kört teremtünk, amelyben szégyen az igazolatlan távol­iét. Mint mindenkor, most is a verseny a serkentője a munkáinak. A csapat szocialista versenyre szólítja a bányászokat: teljesítsük mindennap túl a tervet! „Nagy segítséget adott a pártszervezet66 C ásd község dolgozói szemveszteség nélkül, a já- rásban az elsők között fejezték be az aratást. A nagy munkában segítségünkre voltak a pártszer­vezet kezdeményezésére mozgósított aratási brigádok. A község lakosaiból, akik nem mezőgazdasággal foglal­koznak, összehordó brigádokat alakítottunk, amelyek az egész nap lekaszált gabonát összekötözték és keresz­tekbe rakták. A pártszervezet kezdeményezésére a köz­ségi tanács dolgozói is önkéntes brigádokat alakítottak és egy dolgozó parasztnak, akiinek fia most teljesít ka­tonai szolgálatot, az aratását teljesen elvégezték. A pártszervezet javaslatára gazdanapot szerveztünk ahol megbeszéltük a cséplést. Utcánként 4—5 gazda összeállt és kalákában végezték a behordást. A jól szre- vezett munka nyomán már 22-én megkezdtük a csép­lést 1 : 1 «■ i A cséplőbrigádok ígéretet tettek, hogy augusztus 20-ig befejezik a cséplést, minden közbeeső vasárnap is dolgoznak. Eddig a kalászosok egyharmadát már elcsé­pelték. A Kőszegi cséplőbrigád jó és szorgalmas mun­kájával tűnik ki. rendszeresen teljesítik tervüket. A na­pokban keresetük egy százalékát felajánlották az ár­vízkárosultak megsegítésére. Magyart István VB-elnök „"Javítanunk ke’l agitációnk tartalmi színvonalát" ' A NAPOKBAN taggyűlést tartott a Bécsi Bőrgyár nehézbőralapszer- vezete. Eidődi Gyula elvtárs párttit- kár beszámolójában ismertette a Központi Vezetőségnek a párt nép-v nevelőmunkájának megjavítása ér­dekében hozott határozatát. A taggyűlésen kitűnt, hogy ered­mény inkább csak szervezeti téren mutatkozik, míg a népnevelőmunka tartalmában elég komoly lemara­dás van. A 77 főből álló népnevelő­gárda tagjai a rájuk bízott felada­tokat többségben jól yégezték el. Népnevelőinkhez névszerint beosz­tottuk dolgozóinkat, mindenkihez el­jutott a párt szava. Rendszeresen megtartottuk a népnevelőértekezle­teket, felvilágosító munkánkban mindinkább helyet kapott a terme­lés, illetve egy-egy gazdasági kérdés politikai alátámasztása. Népnevelő­ink jó felvilágosító munkájának eredményeként a kongresszusi ver­senyt sikerrel zártuk, s üzemünk el­nyerte a megyei pártbizottság di­csérő oklevelét. Eredményeink közé soroljuk, hogy a népnevelők a termelésben is pél­dát mutatnak. Pataki Gyula elvtárs, 150 százalékot, Györki József, Gol- lin János, Tóth Jánosné elvtársak 150—200 százalékot érnek el. — A népnevelők a termelésre való moz­gósítás, a párt- és kormányhatáro­zatok ismertetése mellett fokozott gondot fordítanak a dolgozók jogos problémáinak elintézésére is, bátran bírálnak, s igen jó ■ javaslatokat tesznek. Mindezek mellett azonban még igen sok hiányosság van az alapszer­vezet munkájában. Agitációnk tar­talmi hiányossága miatt nem erősö­dött a párt és pártomkívüliek közötti kapcsolat. Az utóbbi időben keveset törődtünk a tagjelöltfelvétellel, pedig sok becsületes pártonkívüli dolgozó példamutató termelési eredményei­vel és magatartásával bebizonyítot­ta, hogy méltó a párttagságra. — Ilyen például Tomecskó Gyula elv­társ, akit ezen a taggyűlésen egy­hangúan tagjelöltnek vettünk fel. NEM FORDÍTOTTUNK elég gon­dot a népnevelő-értekezletek színvo­nalának emelésére, még mindig ál­talános feladatokkal bízzuk meg az elvtársakat. Ebből következően ál­talános. nem személyhez szóló az agitáció. A vezető funkcionáriu­sok, — főleg a műszakiak lebecsü­lik a népnevelő munkát. Pedig a műszakiak főfeladata a dolgozókkal való szoros együttműködés a terme­lésben mutatkozó hibák megszünte­tésére. Nem kielégítő agitációs munkánk­ban a munkás-paraszt szövetség je­lentőségének megmagyarázása sem. Nem szóltunk eleget arról, hogy a parasztság fokozottabb támogatása az egész nemzet ügye, mert életszín­vonalunk emeléséhez feltétlen szük­séges a mezőgazdaság nagyobbmér- vű támogatása. Bár sokan — Bé- kefi József, Vincze Lajos, Zengő Károly, Nagy István — önfeláldo- zóan résztvettek a mezőgazdasági munkában, mégsem sikerült megér­tetni: a szocializmus építésének ve­zető ereje a munkásosztály, s nem elég, ha a munkásosztály csak he­lyesli a mezőgazdaság fejlesztését, hanem a végrehajtását is aktívan támogatnia kell. A taggyűlés foglalkozott a termelé­kenység emelésével, az önköltség csökkentésével. Helytelen arra gon­dolni, hogy most már nem fontos a tervek mennyiségi teljesítése, mert a minőségi került előtérbe. A blam- kosműhely dolgozói ezért a terv tel-, jesítése, a mirjőség megjavítása ér­dekében versenyre hívták a gyár összes műhelyeit. Kulcsár elvtárs, a talpasműhely bizalmija elsőnek csat­lakozott a versenykihíváshoz. Le­gyen ez jó példa a többi műhely előtt is. A NÉPNEVELÖMUNKA tartalmi színvonalának megjavítása érdeké­ben el kell érni, hogy a legtöbb nép­nevelőt bevonják a pártoktatás kü­lönböző formáiba, — erre is határo­zatot hozott a taggyűlés. Kibédi Bé<a Pécsi Bőrgyár. F Á 9 4 934 augusztus & Vas- * utasnap — ez áll a plakát alján, amely a Komlói Vasútállomás fa­lán díszük. A színes kép híddal és vonattal élén­kített hátteréből vidám vasutas mosolyog a néző­re. Kék öltönyén piros vállpántok. Előtte virág­csokor. öt ünnepük vele az utasok, neki hozta a fehér virágokat a nép há­lája. Az idén, mint már 10 év óta annyiszor, Csapó De­zső vezető főellenőr is a boldog ünnepeltek között van. Az ötvenhárom telet megért Csapó bácsit — ahogy az állomáson neve­zik — mindenki szereti a komlói vasutasok közül. • De talán ennél is nagyobb a tisztelet, ami körülve­szi őt munkahelyén. Már nem tartozik az ifjú vas­utasok közé, rengeteget tapasztalt pályafutása alatt. Szívesen is hallgat­ják elbeszéléseit, amikor emlékei között visszalapoz 20—30 évet. « M ég a harmincas évek vége felé történt. Harminckilenc telén. A Fécs-budapesti gyorsvonat kattogó kerekei közt sü­vített a metsző decembe­ri szél. Időnként a vonat muzsikáját is túlharsogta a vihar. A hőmérő higany szála mínusz 40 fok felé Járt. A párnás fülkékben jól gondozott, jól táplált urak és Határban úszó kényes dámák társalogtak. Nem sokat törődtek azzal, hogy időnként benyitott hozzá- )• • inuz. Az sem tűnt fel senkinek közülük, hogy fogja, tapogatja a jobb fülét. Pedig Csapó Dezső kalauz nagyon szenvedett. Vissza-visszatérően haso­gatta a fájdalom a fülét. Minlha szarvasbogarak mászkáltak volna benne. Arca hol kigyulladt a láz­tól. a másik pillanatban meg kiverte a hideg ve­ritek. De ő csak járta a kocsikat. — Egy „III. osztályúba" nyitott be. — Jó estét kívánok. — Már a hangja is színtelen voit. Rosszullét is környé­kezte az erős férfit. Neki kellett támaszkodnia a padnak. — Mi baj lelkem? — kérdezte cirogatóan egy beesettarcu nénike. Mint­ha ettől egy kicsivel job­ban is lenne; valaki törő­dik vele, együttérez ővele. Es végezte tovább a munkáját, hisz kell a pénz, a havi 150 pengő. A gyorsvonat magautá'n hagyja a kilométereket. Pusztaszabolcsot is elhagy ták. Most már a kalauz is pihenhet egy kicsit. Beszélgetni nincs kedve, de a szegény észreveszi testvére baját. És tudni akarja a bajt. Egy kun­fajta, fekete hajú, fekete szemű ember mondja: — Nem is csoda, ilyen ítéletidőben ezzel a kis fejrevalóval. — De nem most kezdő­dött az egész — válaszol fejcsóválva halkan Csapó Dezső. — Fájni már régen fájt. de mostmár a hallá­som is mintha gyengülne. Ettől pedig félek. Itt megáll egy pillanat­ra, felsóhajt. A szaggatás is erősödik, de azért foly­tatja. A lelkének köny- nyebb így. — Sokat gürcöltem én, amíg kalauz lettem. Hu­szonkettőben kezdtem a vasútnál. Pályamunkás vdltam sokáig, azután fű­tőházi lakatos. Három évig munkaruhát sem adtak. — Jó, hogy a kubikos­nak nem kell ruha — ve­ti közbe a fekete szemű férfi. — De szerettem dolgoz­ni, csali megfizettek vol­na érte... Aztán harminc egyben végre kalauz let­tem. Valamivel többet is kerestem, de annál is töb­bet kellett mérgelődnöm. Hogy mért? Hát nemrég történt. 31 órás szolgálat után jelentkeztem az iro­dában, fáradtan-és kime­rültén. Látom ám, hogy a nagyképü Pakucs — pécsi állomásfőnök — nincs a legjobb kedvében. — Jó, hogy jön Csapó — fogadott. — A 380-ra menjen. — Álltam egy pillanatig, nem tudtam, mit mondjak hirtelen. ­— Megértette, induljon! — förmedt mostmár rám. De erre nekem is meg­jött a hangom. — Hát harmincegy óra nem elég egyszerre? — Maga szemtelen csi­bész, hogy mer velem így beszélni? — hadonászott a főnök a levegőben. Erre azután én is dühbe gurul­tam. — Nem megyek. — mondtam határozottan és sarkonfurdultam. Még hallottam Pakucs rikácso­ló hangját: — Ez is a tőb­ől ■ S bivel tart, Kommunista banda. Néhány nap múlva jött a büntetés. 10 pengőt von­tak le Csapó Dezsőnek szoigálatmegtagadásért. Betegsége pedig súlyos­bodott. Korábban is hiá­ba fordult panaszával bár­hová. Nem törődtek fájó fülével, nem gyógyították meg. Hangideg bénulást kapott, mint kalauz nem dolgozhatott tovább. Le­váltották állásából. Rak­tárnak lett. Igyekvését, szorgalmát a főnökök és felettesek sohasem becsül­ték meg. Egészségével — mintahogy másokéval sem — nem törődtek. Szóki­mondásáért büntették, ül­dözték ... Ilyen volt az élete. A zóta 10 év telt el. És amire régen annyiszor gondolt — való­sággá lett. Tisztelik, sze­retik őt, — az idős, tapasz talt vasutast, — megbe­csülik szorgalmát. Kitün­tetései vannak, pénzjutal­mat is kapott. Pedig régen is dolgozott, küszködött, de akkor nem vették ész­re, nem méltatták egy jó szóra sem. Ezért is érthető, hogy minden évben várjja a vasutasnapot. Az ő és társai ünnepét. Ezen a vidám napon mindig úgy érzi, megkapta a kárpót­lást a sötét múlt ember­telen bánásmódjáért. — Együtt örül az ország összes vasutasaival a szép jelennek. Wcidinger Vilmos Köszön tjük vasutas békeharcosainkat! Ma, amikor az egész ország figyelme vasutasaink felé fordul, a me­gyei békebizottság is sok szeretettel köszönti a vasút békeharcosait. Azokat s. barátainkat üdvözöljük, akik dolgozó népünk ezrei számá­ra biztosították a közlekedést a hideg téli napokban, erejük teljes meg­feszítésével. Azokra gondolunk ma, akik szolgálatuk után harcot vívtak a Dunával, s akik a következő hónapokban szállítják a nép kenyerét és a rombadőlt házak új tégláit, gerend áit. A vasutasnapon kapott sok-sok megbecsülés és szeretet adjon erőt minden békeharcosunknak ezekhez a hatalmas feladatokhoz! BAR ANYAMEGYEI BÉKEBIZOTTSÁG Panyin elvtárs, a moszkvai fütőház mozdonyvezetője köszönti a pécsi fütőház dolgozóit A Pécsi Fűtőház dolgozói rendsze­resen leveleznek a moszkvai fűtő­ház mozdonyvezetőjével Panyin elv­társsal, a szocialista munka hősével. Legutóbbi levelükben a magyar vasutasok szeretetüket tolmácsolták a szovjet vasutasnap ünneplőinek. Panyin elvtárs szintén válaszolt s most ő köszöntötte a pécsi fűtőház dolgozóit a Negyedik Vasutasnap al­kalmából. KEDVES ELVTARSAINK ÉS BARÁTAINK! Megkaptam levelüket és fogadják ezért szívbőljövő köszöneteráet. Levelükből megtudtam, hogy Fűtő házuk jól dolgozik és eredményesen harcol az élenjáró munkamódszerekmeghonosításáért. Kedves elvtár­saim! A szovjet vasutasok és egész népünk minden gondolata és min­den lépése elválaszthatatlanul összefügg az egész békeszerető emberi­ség egyetlen célra irányuló kívánságával: a világbéke, az egyszerű em­berek jólétének emelkedése és boldogsága iránti kívánsággal. Barátaim! Már több, mint négy esztendeje annak, hogy alkalmam volt hazájukban tartózkodnom. Azóta önök újabb sikereket értek el a szocialista társadalom építésében. Számos vasutas kapta meg önök kö­zül a Kossuth-díjat, vagy lett országgyűlési képviselő. Legjobbjaik ez­reit tüntették ki becsületes, önfeláldozó munkájukért, örömünkre szol­gál, hogy az a munkatapasztalat, amelyet hazánk legkiválóbb újítói ad­tak át Önöknek, segítségükre volt, hogy munkájukban magas értékmu­tatókat érjenek el. (Lucskin mozgalom stb. — szerk.) Nagy megelégedés­sel értesültünk arról, hogy milyen óriási munkalendülettel köszöntöt­ték a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát. Örömmel közölhetem Önökkel, hogy látogatásuk óta eltelt négy esztendő alatt a mi moszkvai fűtő házunk is számos munkagyőzelmet aratott. Kollektívánk lelkesen ünnepelte meg nemrégiben az első kom­munista szombat önkéntes munkaf elanjánlás 35. évfordulóját, amelyet 1919-ben rendeztünk meg először és azt V. 1. Lenin is nagy kezdemé­nyezésnek nevezte. Ez év májusában résztvettem az öszszövetségi vasu­tasaktíva értekezleten a Kremlbe. Ez az értekezlet kitűzte a vasúti szál­lítás további fellendítésének útjait. Most eredményesen valósítjuk meg az akiívaértekezlet javaslatait. Fűtő házunkban az ország egész vasutas hálózatához hasonlóan újult erővel indult meg a szocialista verseny, az összszövetségi vasutaSnap méltó megünneplésére. Smanyed, Zsarinov, Nyikitin, Csernyecov elvtársak és fűtöházunk legjobb mozdonyvezetői új fokozottabb vállalásokat tettek a túlsúllyal közlekedő vonatok vezetésére, magas műszaki sebességek elérése mellett.' Arra kérem Önöket kedves elv-társaim, tolmácsolják Fűtőházuk minden dolgozója előtt testvéri üdvözletemet. Teljes szívemből azt kí­vánom, hogy a vasutasnapot újabb munkagyőzelmekkel ünnepeljék. Kedves barátaim! További eredményeket kívánok önöknek munká­jukban, magánéletükben és a béke harcban. PANYIN sk. a szocialista munka hőse, Segít as egéss megye A Pécsi Porcelángyár egy vagon edényárut ajánlott fel az árvízkáro­sultaknak. Pécs város területén ed­dig 8.514 forintot fizettek be azon­kívül, hogy az üzemi és a hivatali dolgozók már megtették felajánlá­sukat. Ujmeszesen szép eredménye­ket értek el a gyűjtésben 1.740 forin­tot fizettek be, öreg Meszesen ha­sonló szép eredményt értek el: 1.240 forintot küldtek a károsultaknak. A pécs-szabolcsi dolgozók eddig 1.052 forintot küldtek az árvízkárosultak­nak. A mohácsi Uj Barázda termelő- szövetkezet 10 mázsa búzát, 30 má­zsa kukoricát ajánlott fel. A Vörös Fény termelőszövetkezet 15 mázsa búzával sietett a károsultak megse­gítésére. A mohácsi járásban 9.362 forintot és 13 mázsa gabonát gyűj­töttek eddig össze. A villányi járás lakossága eddig 12.806 forintot juttat- caK a KárosmiaKnak, a 25 mazsa terményen felül. A sásdi járásban is jól halad a gyűjtés. Eddig 14.794 fo­rintot fizettek be és 32 mázsa ter­ményt ajánlottak fel. A helesfai Uj Élet termelőszövet­kezet egy tenyésztésre alkalmas üszőt, három mázsa búzát és 25 liter tejet adományozott. Helesfa község 550 forintot és 75 liter tejet küldött a károsultaknak. A hidasi Petőfi termelőszövetkezet 11 darab három­hónapos süldőt ajánlott fel. A ter­melőszövetkezeti tagok személyes felajánlásokat is tettek. Nencel Al­bert 50 kiló búzát, egy mázsa csö­veskukoricát és 50 íorintot, Veres Fé­lémé MNDSZ-tag 50 kiló búzát, 50 kiló burgonyát és egy mázsa csöves­kukoricát. Gál Vine éné MNDSZ-tag egy mázsa kukoricát, 50 kiló bur­gonyát ajándékozott, hasonló fel­ajánlást tettek a többi dolgozók is. Nagynyárádon a Vöröskereszt, MNDöZ szervezet tagjai, ezenkívül a szociálpolitikai állandóbizottsági ta­gok végzik a gyűjtést. Szeretettel fo­gadják őket minden háznál, eddig 1.202 forintot, 1.035 kiló búzát, 520 kiló árpát, 740 kiló burgonyát, 33 kiló babot, 60 darab tojást és öt da­rab választási malacot gyűjtöttek. — Szentlörincen a természetbeni fel­ajánlásokon kívül 2.953 forintot jut­tattak el a károsultaknak. Babarc község lakossága is mélyen együtt­érez a károsultakkal. Eddig 1.587 forintot, 423 kiló búzát, 69 kiló ro­zsot, 350 kiló kukoricát, 206 kiló babot, 239 darab tojást, 11 baromfit, 3 kacsát, 40 kiló hagymát és több ru­haneműt, ezenkívül 215 kiló burgo­nyát és hat kiló lisztet ajándékoztak a károsultaknak. Márok község dolgozó parasztjai 1.672 forinttal, 155 kiló búzával, 175 kiló burgonyával, 20 kiló árpával és öt kiló szárazbabbal siettek a káro­sultak megsegítésére. Külön említés­re méltó a Vörös Hajnal termelőszö­vetkezet dolgozója, Sidó Károly, aki munkaegysége után járó kenyérga­bona részesedéséből egy mázsa búzát ajánlott fel. A pécsváradi Dózsa termelőszövet­kezet tagjai közösen elhatározták, hogy hat darab választási malaccal segítenek, a lovászhetényi Dózsa ter­melőszövetkezet tagjai 10 mázsa bú­zát juttatnak el a károsultaknak. Városainkban, községeinkben to­vább folyik a gyűjtés, hogy minden dolgozó kivehesse részét az árvízká­rosultak megsegítéséből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents