Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-16 / 167. szám

2

N A P E ö

1954 JÚLIUS 1«

Újabb nyomás Franciaországra

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilvánosságra hozta tervét „Nyugat-Németország szuverénitásának visszaállításáról“

London (MTI): Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szerdán bejelentették, hogy „készek helyreállítani. a Szövetségi Németország szuverenitását még akkor is, ha az európai védelmi közösségi szerződést nem ratifikálják.'1 Az új Wehrmacht felállítását viharosan ellenző francia közvélemény megtévesztésére szükségesnek tartották kijelenteni azt is, hogy Nyugat-Németország felfegyverzését egyelőre elhalasztanák mindaddig, amíg „be nem fejezik az előkészületeket a nyugat) védelemhez történő német hozzájárulással kapcsolatban.1'

Ezt a javaslatot szerdán hozta nyilvánosságra Churchill az angol alsóházban elhangzott felszólalásában és ugyanezen a napon Dulle; amerikai külügyminiszter az amerikai kongresszushoz intézett levelében.

Dulles levelében kiemelte. hogy Nagy-Britannia és Amerika az európai védelmi közösség zsákutcába jutott problémájának előbbrevitele érdekében Nyugat-Németország szuverénitásának azonnali biztosítását és ugyanakkor a német új- rafelfegyverzés későbbre halasztását javasolja. A javaslat szerint, ha a francia nemzetgyűlés augusztus Iáig, vagyis jelenlegi ülésszakának végéig nem ratifikálná az „európai védelmi közösségről“ szóló szerződést, akkor felkérik Franciaországot, hogy csatlakozzék Angliához, az Egyesült Államokhoz és Nyugat-Né- metországhoz és közösen mondják ki a bonni szerződés életbeléptetését. Ezzel végetérne Nyugat-Németország megszállása.

Jelenleg — mint ismeretes —, a bonni szerződés életbelépése az euró. oai védelmi közösség ratifikálásától függ. Az angol-amerikai terv éppen ezt akarja megkerülni és így akar .lehetőséget biztosítani megfelelő elő készületek befejezésére a német csapatoknak az európai védelembe történő bekapcsolása érdekében" — amint erre Dulles levelében is rámutat.

Az angol alsóház külügyi vitája

London (MTI): Az angol alsóházban szerdán külügyi vita kezdődött, amelynek során igen élcshangú felszólalások hangzottak el. A vita meg nyitása után elsőnek Attlee, a munkáspárt vezetője szólalt fel és élesen bírálta az Egyesült Államok politikáját és a nemzetközi problémák, ról alkotott amerikai nézeteket.

Attlee hangoztatta, „sajnálatos, hogy Dulles nem tért vissza a genfi értekezletre, majd a genfi tanácskozás napirendjén szereplő kérdésekkel és a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli tagságának kérdésével fog lalkozott. Kiemelte, hogy „az amerikaiak súlyos vereséget szenvedtek Koreában1' és hozzáfűzte, hogy „az amerikaiak sokkal jobban félnek a kommunista agressziótól, mint az angolok — a félelem pedig igen rossz tanácsadó.'1 Attlee ezután így folytatta: „Ha sikerül fegyvernyugvást, vagy fegyverszünetet létrehozni Indokínában, még mindig fennáll Korea igen nehéz kérdése. E kérdés rendezése pedig teljes mértékben összefügg Kína ENSZ tagságának kérdésével, valamint Formoza problémájával. A munkáspárt felfogása szerint — mondotta, — helytelen és oktalan, vajamint az ENSZ alapelveivel ellentétben álló dolog az, hogv Kínát kirekesztik az Egyesült Nemzetek soraiból.“ Attlee ezután a? Egyesült Államoknak ezzel kapcsolatos állásfoglalását bírálva, hangoztatta: „Vannak olyan meggondolatlan emberek ... akik még mindig a kommunista Kína elleni háborúra gondolnak, hogy visszaültessék trónjára Csang Kai-seket. Ez katonai szempontból őrültség és politikai szempontból pedig figyelmen kívül hagyja a történelem tanulságait. — Kínában — szögezte le Attlee, — forradalmi kormány van, amely kétségtelenül bírja a néptömegek támogatását". Az angol munkáspárti vezér ezután „bizonyos aggodalomnak" adott hangot azzal kapcsolatban hogy „az Egyesült Államok befolyásos körei az Egyesült Nemzetek Szer vezetét csupán eszköznek tekintik" céljaik elérésére és hozzáfűzte: „A' angolok nem így vélekednek. Noha az angolok is helytelenítik a kommunizmust, mégis békés együttélést szeretnének megvalósítani. Vájjon a kínai kormányt sohasem veszik fel az ENSZ-be, azért, mert kommunista? ..

Attlee bírálta az amerikai kormányt, amiért úgy határozott, hogy felfüggeszti az Olaszországnak és a Franciaországnak nyújtott „segélyt", ha ezek az országók nem ratifikálják az „európai védelmi közösség"- ről szóló szerződést- „Mi határozottan helytelenítjük azt, ha valamely államot erőszakkal fenyegetnek.'1 , Attlee elítélte az Egyesült Államok politikáját Guatemalával kapflz olasz képviselőház pénzügyi bizoltsága ióváliapyta az „európai védelmi közösséget“ ratiiikáló törvényjavaslatot

Róma (MTI): Az olasz képviselő- ház pénzügyi bizottsága — mint az AFP jelenti, — szerdán 26 szavazattal 16 ellenében (tizenöten tartózkodtak a szavazástól) — jóváhagyta az „európai védelmi közösséget" ratifikáló törvényjavaslatot.

Földrengés Szarajevóban

Belgrád (TASzSz). Mint a Politika című belgrádi lap jelenti, július 13-án éjjel földrengés volt Szarajevóban. A földrengés két másodpercig tartott,

csolatban is. Kiemelte: „Itt egyszerűen agresszióról volt szó.“

Végül a hidrogénbomba veszélyére mulatott rá Attlee és e kérdés megoldása érdekében a legmagasabb szín vonalú nagyhatalmi megbeszélések mellett szállt síkra.

Attlee felszólalására Churchill vá-, aszol. „Hosszas amerikaellenes siránkozásnak", „tapintatlan és szükségtelen bírálatnak'1 nevezte Attlee beszédét, de ő sem tudta teljes mértékben elutasítani a Kína ENSZ tagságával kapcsolatban egyre erősödő követelést, amely Attlee beszédében is kifejezésre jutott. Az angol miniszterelnök olyan kijelentést is tett, hogy Kína ENSZ tagságának je- 'enlegi felvetése „megharagítaná az Egyesült Államokat1' és hozzátette, bogy „a kormány véleménye szerint helyes lenne, ha a kérdést az ENSZ közgyűlés szeptemberi ülésszaka utáni iaőre halasztanák.“

Churchill az alsóházban elhangzott felszólalásában bejelentette,

,Nagy-Britannia és az Egyesült Államok úgy határozott, hogy készek helyreállítani Nyugat-Németország szuverénitását, még akkor is, ha az európai védelmi közösséget nem rati. fikálják az egyes európai államok. Németország felfegyverzését pedig egyelőre elhalasztanák addig, amíg be nem fejezik az előkészületeket a nyugati védelemhez történő német hozzájárulással kapcsolatban.

Attlee ekkor felugrott helyéről s követelte, hogy e lépés végleges jóváhagyása előtt hívják össze az al- ióházat.

A hagyomány szerint ötszáz,

** Timon Sámuelnek 1715-ben megjelent „Synopsis“ c. műve szerint háromszáz pécsi egyetemi hallgató vonult a töiök ellen. Elmentek mind egy szálig a mohácsi csatamezőre, hogy onnét soha többet visz- sza ne térjenek. Az egyetemi könyvtár még őrzi a legendás zászló rúd- ját, s némi foszlányát, mely alatt Mohácsnál harcoltak. A pécsi diákok meg tudtak halni a hazáért, — ez a pécsi diákéletről az első jelentősebb emlékünk.

1686-ban, mikor Pécs a török hódoltság alól felszabadult, a tetszhalott magyar városba egy-kettőre visszatért a régi élet, s ennek egyik fő ütőere a diákság volt.

A hagyomány szerint, a török uralom utolsó éveiben, Prentaller és Bitévi nevű jezsuitákat a török megtűrte a városban jutalmul, hogy a basa leányát meggyógyították. Itt a hívek segítségével azután hamarosan házat vásároltak a mai Széchenyi- tér északnyugati sarkán, (Leonardo da Vinci és Janus Pannonius-u. sarok) s ez lakhelyül és egyúttal iskolául is szolgált számukra. A felszabadulás után Széchenyi György gróf esztergomi érsek hatalmas összeggel támogatja a jezsuitákat kollégium és nagy rendház-emelési tervükhen. I. Lipót császár 1702-ben Görcsöny falut is nek'k ad'',m*"',r’7za. Az *-oít.- kezéshez méeiscsak 1724-ben foghattak hozzá. 1704-ben ugyanis a kurucok"*. mocrácok h^rpm Jezsuitát is felkoncoltak, a fél várost felgyújtották és lerombolták, s így Pécs újra a sír szélére jutott, ezután nedív ív»*cárodé. pÄcsi püsnsk nem engedélyezte számukra a kétemeletes építkezést. Végül mégiscsak túléltek és legyőztek minden akadályt, s a kezdeti szerény k's házi- kóiukkal szemközt, felénítették rendházukat, a gimnáziumé*, s a szintén nekik adományozott Kászim pasa dzsámiját — mai belvárosi templom — ° y'r-'y" házhoz kapcsolták. Alig félszázados

Fegyveppejlegefő banditái és tarjait állítják a bíróság elé

Genfi hírek

Genf (TASzSz). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, július 14-én ebédet adott Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszter- elnöke és külügyminisztere, valamint Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese tiszteletére.

Az ebéden résztvettek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a genfi tanácskozáson résztvevő küldöttség tagjai, valamint tanácsadók és szakértők.

*

Az „Uj Kína“ hírügynökség tudósítójának genfi jelentése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere július 14-én fogadta Krisna Menont, India ENSZ-képviselőjét.

V. M. Molotov beszélgetése Edennel

Moszkva (TASzSz). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 14-én a szovjet küldöttség helyiségében beszélgetést folytatott A. Edennel, Nagy-Britannia külügyminiszterével, aki e napon tért vissza Párisból.

A két külügyminiszter a genfi tanácskozás munkájának folytatásával kapcsolatos kérdésekről beszélgetett.

Elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek konferenciáját

London (MTI). A londoni rádió jelenti, hogy elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek jövő szombatra tervezett konferenciáját, amelynek feladata lett volna a balkáni katonai szövetség aláírása. A közösen kiadott nyilatkozat szerint „nem lehetett időben megtenni a szükséges intézkedéseket“. A nyilatkozat nem tűzi ki a konferencia újabb időpontját.

Nyugati politikai körökben is rámutatnak, hogy a nyilatkozatban megjelölt okkal szemben a konferencia elhalasztásának egyik számottevő oka az olasz-jugoszláv ellentét a trieszti kérdésben.

Atnyii'tnlták a newetlw’ Sz’á'in békedijat Szahib Szingb Szokhinak

Moszkva (TASZSZ): Július 14-én. a Kreml Szverdlov-termében a szovjet közélet számos képviselőjének jelenlétében átnyújtották „a népek közötti megszilárdításáért" elnevezésű nemzetközi Sztálin-aíjat Szahib Szingh Szokhi professzornak, a kiváló indiai közéleti személyiségnek.

Szkobelcin akadémikus, a nemzetközi Sztálin békedíj-bizottság elnöke az aranyérem és az oklevél átnyuj- tása után szívélyesen üdvözölte Sza. hib Szingh Szokhit a magas kitüntetés alkalmából.

A pécsi megyei bíróság ma, pénteken reggel 8 órakor nyilvános tárgyaláson vonja felelősségre Ticz Sándort, és bűntársait fegyverrejtegetés és társadalmi tulajdon ellen bűnszövetkezetben ismételten elköve tett lopás bűntette miatt.

Ticz Sándor 25 éves fiatalembert — aki valamikor ia mekényesi papnak gazdasági alkalmazottja volt — a pécsi bíróság 1950 decemberében fegyverrejtegetésért 2 évi és 6 hónapi börtönre ítélte. A börtönből azonban megszökött és két éven keresztül a mekényesi erdőben bujkált. Kapcsolatot tartott fenn Hopp Katalin egyedülálló nővel, aki mosott, főA magyar Duna felső szakaszán Rajkától Budapestig hősies küzdelem folyik az áradó Dunával. Csütörtökre virradóra tovább emelkedett a víz.

A partmenti lakosság izgalmas munkában töltötte el az éjszakát. Ipari dolgozók tömegei, gépekkel, teherautókkal siettek a veszélyeztetett területekre, a dolgozó parasztok szántóföldi munkájuk után ásóval cserélték fel a kaszájukat. Gátra állottak derék honvédeink is a legveszélyeztetettebb helyeken, hogy meg fékezzék a dagadó Duna szennyesszürke hullámait.

Berlin (MTI) A „Die Welt“ című hamburgi lap a dunai árvízszerencsétlenségről közölt szerdai jelentésében megállapítja, hogy Délkelet- Bajorország nagyrésze megmenekült volna az árvíz pusztításaitól, ha a védőgátak megfelelő állapotban vannak. Az Isarnak és a Duna több mellékfolyójának védögátjait évtizedek óta nem javították, úgyhogy rész ben már málladozni kezdtek.

Beirut (TASZSZ) A libanoni parlament július 13-án ratifikálta az ez óv április 30-án Beirutban aláírt szovjet-libanoni kereskedelmi és fizetési egyezményt. A vitához hozzászólt Emile Boustany képviselő, aki

zött neki, Barducz Jánossal, aki fegy verőket szerzett számára, valamint Cserháti Miklóssal, aki hozzásegítette ahhoz, hogy az állami gazdaság irodájába betörjön.

Ticz Sándor egy arzenálra való fegyvert és lőszert gyűjtött össze’, azokkal orvvadászott, időnként betört a mekényesi földművesszövetkezetbe, a termelőszövetkezet raktárába és az állami gazdaság irodájába. A* társadalmi tulajdonban mintegy 120.000 forint kárt okozott, egyedül az állami gazdaságtól 100.000 forintot rabolt el. Fegyvereivel a környék lakosságát rettegésben tartotta, míg végül is elfogták és ártalmat- • lanná tették.

Végig a Duna mentén, ahol a dolgozó ember hatalmas csatát vív az árvízzel, mindenfelé a honvédek bátorságát, helytállását dicsérik a dolgozók.

A honvédek helytállásának beszédes bizonyítéka Tahitótfalu. A község határában mintegy 150 holdnvi bevetett területet fenyegetett elöntéssel a víz. Az áradat gyorsan nyomult előre a hullámtéren lévő gabonaföldek felé, de a műszaki tisztiiskola növendékei mégis megmentettek mintegy nyolcvan holdnyi kalászost. Derék katonáink övig érő vízben hordták fel az utolsó kereszteket a dombosabb területre.

Az osztrák lapok nagy felháborodással fordulnak szembe különféle közlekedési vállalatok nyerészkedő üzelmeivel, amelyek autőbuszkirán- dulások rendezésével látványosságként akarják kiaknázni a szerencsét lenséget. A vállalkozóiknak ez a pro- fithajhászása a felháborodás viharát idézi elő az árvízsujtotta területek lakossága körében.

üdvözölte a kormányt az egyezmény megkötése alkalmából és hangsúlyoz ta, hogy a Szovjetunió olyan állam, amely mindig pontosan teljesíti kötelezettségeit.

Hősies küzdelem az árvízzel a magyar Duna felső szakaszán

A németországi és ausztriai árvízhelyzetről

A libanoni parlament ratifikálta a szovjet-libanoni kereskedelmi és fizetési egyezményt

\ fQvqi piesi dlóikíLet

működés után, 1773-ban azonban a jezsuita rendet feloszlatták.

E hatosztályú gimnáziumnak életére a jezsuiták tanrendszeréből következtethetünk. „Méltányos — olvashatjuk például a Ratio-ban, (a rendtartományfőnöknek szóló 84. szabályban) — hogy a jutalmak nyilvános kiosztása évenként megtörténjék és a színielőadások se szüneteljenek a kelleténél tovább, mert tesped a költészet színielőadás nélkül“. A színjátékok, a? úgynevezett iskoladrámák, vallásos tartalmú párbeszédeket, vagy erkölcsi tételt magyaráztak, s misztériumokat jelenítettek meg. Az első pécsi színjátékra vonatkozó említés az 1712. évből származik. A megváltás titkát játszották, az alsó grammatikai osztály pedig a „Fiatal Sólyom“ c. művet adta elő. 1715-ben a „Vinalia Quinqueecclesiensis“ a „Pécsi Szüret“ került színre. Az egyes osztályok nemes versenyt vívtak egymással, amiben a parvisták sem maradtak el. Előadásuk ekkor — úgy látszik — a gazdag embernek a világhoz való viszonyát példázgatta „Divum et mundum produxerunt“, — ahogy a jezsuiták évkönyvében olvashatjuk. 1716-ban a két felső, vagyis a poétikai és retorikai osztály a török ellen harcoló Báthory Istvánt dicsőítő játékot adta elő, — hogy csak néhány darabot említsünk. amiből viszont sokmindenre következtethetünk. E drámáknak bár sajnos csak a címe maradt fenn, de ezekből is fogalmat alkothatunk magunknak a város kulturális eseményeiről. a diákság által teremtett színi-életről.

f mlítettük a parvistákat. Ezek

*-J az I. osztályosok voltak. A gimnázium hat évfolyamú volt, s minden osztályt külön névvel jelölA á’imio V.of rs”' n ^ •-»' I nak, a III. osztályúakat grammatistának, a IV-eseket syntaxistéknak nevezték, a retorok az V. osztályosok, a poéták a VI. osztályosok voltak. Az V. és VI. osztályosokat humanistáknak is mondták.

A gimnazistáknak minden köny^ vüket magukkal kellett vinniük az iskolába. Több faragott lúdtollat, egy penicillust (tolikést), továbbá egy léniát (vonalzót), egy üveg tintát, s egy üveg porzót is az írás behintésére, a tinta felitatására. A diákokat csúfolódva Tintensleke- reknek is nevezték, mert abban a korban az iskolásoknak az volt a szokásuk, hogy a tintás tollat nem úgy törölték le, hanem lenyalták.

Az elemi iskolásoknak kedd d. u. és csütörtök egész nap szünetjük volt. A gimnazistáknak mindennap volt tanítás, s kötelesek voltak reggel templomba is menni, s a misét végig kellett térdepelniök.

Az iskolás fiúknak sapkájuk volt. A humanisták már kalapot kaptak. Nyakkendőt nem viseltek. Nadrágjuk bokáig ért. Cipőjük csak az elemistáknak, a normalistáknak volt. A gimnazisták csakis csizmát hordtak. Aki cipőbe járt, azt svábnak gúnyolták mindaddig, míg csizmát nem húzott.

Mind az elemiben, mind a gimnáziumban térdepeltetéssel, bezárással fegyelmeztek, de súlyosabb esetben a korbácsot és a virgácsot is használták. A gimnáziumban a kicsnpást is alkalmazták. — Ez volt a diákélet keserűbb fele. De volt édes is. Nyalánkságuk a krumplicukor, piskóta, kandiscukor, prominci, a cukros narancshéj, a füge, cukros mandula, a fekete cukor, pattogtatott kukorica, az édes gvöker volt. A fagylalt, a „gefrorenes“ nemrég, csak az Ipao-r-; évek végén kezd .feltűnni, s még ekkor is a legritkább dolgok

közé tartozott. Viszont farsangkor, baráti összejöveteleken el nem maradhatott a krámpámpuli. Ez úgy készült, hogy sok cukrot olvasztottak fel szilvapálinkában, majd ezt meggyujtották. Akkor itták, mikor a kA láng kialudt s az ital kissé meghűlt. Szüretkor pedig a paprikásmust volt igen divatos. A dohányzás csak a humanista korban volt engedélyezett, s mivel a cigaro, a szivar is csak a fagylalt megjelenése táján kezd szintén ismeretes lenni, a dohányzás pipázast jelentett. Trafik nem volt. A dohányt vásárban — különösen jót és olcsón a tolnamegyei sváboktól — lehetett venni.

1784 július 6-án érkezett meg Pécsre II. Józsefnek a tanintézetek reformjára vonatkozó rendelete. Szabadabb szellő kezd ekkor a diákság között leraede7ini. 1785-ben Gvőrböl Pécsre helyezték a jogakadémiát a gimnázium épületébe, a gimnázium osztályai pedig különböző épületekben kaptak elhelyezést. Feljegyezték, hogy a tanulók ebben az időben egy szentet ábrázoló szobor fejét letörték, s a majálison ezzel tekéztek. Ezért aztán az akadémiát, mint rossz példaadót 1802-ben visszahelyezték Győrbe.

^ diákok mindig a szabadság szerelmesei. A pécsi diákéletnek első emlékei is a haza szabadságáért, az idegen hódítók ellen vívott hősi harcokról beszélnek. A diákok vidámságokkal teli életük során sem feledkeztek meg e dicső pécsi hagyományról, mindig híven ápolták, s a XIX. században, Kossuth hívó szavára újra dicső fejezetet írtak a magyarság és a város ' történetébe.

Dr. Harczos Ottó