Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-16 / 167. szám

1954 JÜLIUS 16 N'ÄPCÖ 3 Szervezettebb munkával tegyük olcsóbbá a termelést! QloLp3ild(ifCL ktadukő-zik Báránybőrkucsma — szalmakalap... Valamikor régen élt egy ember. Azt beszé­lik róla, hogy nyáron hordta a báránybőr- kucsmát, télen meg a szalmakalapot. Bo­londnak is tartotta mindenki. Nemzedékek példázódtak együgyü- ségén. Talán ezért, ta­lán egyébért is úgy alakult a szokás, hogy az emberek nyáron vi­selték a szalmakala­pot, a báránybőr kucs­mát meg télen. Sokáig nem is volt ezzel sem­mi baj. Mindenki bele­törődött. Ha ez a világ rendje, hát legyen így. Igenám. de egynémely minisztériumi beosztott nak, tervezőhivatali tisztviselőnek nehezé­re esik a világ megszo­kott rendjéhez igazod­ni. Ne gondoljanak rosszra! Nem az emlí­tett hivatalok „illeté­kesei" viselnek nyáron báránybőrkucsmát, té­len pedig szalmakala­pot (bár megérdemel­nék!), hanem másokat igyekeznek erre szok­tatni. így történnek az­után olyan furcsasá­gok, hogy például a pécsi 30-es számú Ru­házati Boltban egy (az­az összesen egy) nyári férfi vászonöltöny volt július 10-én. Egy me­leg nyári hónapra nyolc vászonöltönyt és sok ‘tucat lódenkabátol küldtek az illetékesek. — Nem jól van ez így — csóváltam feje­met. — Majd ősszel jobb í lesz! — vigasztalt a boltvezető, — mert ak­kor majd .soktucat vá­szonöltönyt és csak 8 lódenkabátot külde­nek. — Tavaly is így volt ez — adott nyomaté- kot az elmondottak­nak. — Hogyan? — tettem fel a kérdést. — A boltok nem azt kapják, amit kérnek? — Dehogy, kérem! Hiszen ha azt kap­nánk, nem volna sem­mi baj. Érdekes, mi sokszor a kiskereskedelmi alkal­mazottakat szidtuk emiatt. Ezek szerint jogtalanul. Igen, jog­talanul. Mert ők képvi­selték jogos igényein­ket és hadakoztak azért, hogy nyáron szalmakalapot és té­len kucsmát küldje­nek. Köszönjük is ne­kik. Nem rajtuk mú­lott eddig, hogy az idénycikkek csak a kö­vetkező idényre érkez­tek meg. Persze lehet érveket felhozni a fordított el­járás mellett is. Mi­nek például nyáron gyermek-, vagy női szandál, amikor mezít­láb is lehej járni?! A fehér női táska színe télen sokkal jobban simul a környezethez. Kartonruhákat készíte­ni ugyancsak legjobb szeptemberre, mert ad­dig megállapodik a nyári divat s így a vá­sárló nincs kitéve an­nak, hogy májusban vásárolt divatos ruhá­ja augusztusra. divat­jamúlt lesz. Minek nyá ron a varrógépcérna, mikor egy-két feslés a ruhán csak szellőseb­bé teszi az ember öl­tözetét, ami egészsé­ges dolog. S a síbakan­csot végeredményben a túrisztikában stílsze­rűen lehet alkalmazni nyáron is, bár kétség­telen hátránya a köny- nyű nyári cipőkkel szemben, hogy strand­ra járni kényelmetlen benne. Viszont nagy előnye, hogy nyáron kapható. Az már nehezebben indokolható, hogy az ekék miért májusban s a kapák miért jú­niusban jelentek meg a forgalomban. Hacsak azzal nem indokoljuk, hogy a notórius lema­radóknak kell elsősor­ban termelési segítsé­get nyújtani, mert min den valamire való gaz­da elvégzi munkáját akkor is, ha kölcsön­kéri az ekét vagy a kapát. Meg hát van­nak olyan barátai is a munkának, akik nyá­ron jeget vágnának és télen kapálnának. (Ez elég sovány indok, mert ilyenek aránylag kevesen vannak, de legvégső esetben hasz­nálható). Bizonyos. hogy az ilyen „csekély néhány havi késések1' sok bosz- szuságot okoznak az embereknek. Úgy gon­doljuk, hogy segíteni is lehetne a bajon. — A módszer roppant egy­szerű. (Lehet, hogy ezért nem csinálták ed­dig így). Mi lenne, ha az illetékesek figye­lembe vennék a dolgo­zók jogos igényeit? — Nem kellene közvéle­ménykutatást sem ren­dezni e célból, mert derék kereskedelmi' al­kalmazottaink hűsége­sen és időben tolmá­csolják vásárlóik kí­vánságait. (Bizonyára megbocsátják, hogy jo­gos felháborodásunk­nak sokszor ők a cél­pontjai — érdemtele­nül. Az „érdem" az il­letékeseké. az esetle­ges „jókívánságokat*’ továbbítsák nekik.) Az eddigi gyakorlat meg­győzhette az illetéke­seket, hogy a dolgozók semmi áron sem akar­nak nyáron kucsmá­ban járni. Ha már az igények nem akarnak a tervezéshez igazodni semmikép, meg kelle­ne kísérelni a terveket az igényekhez igazíta­ni. Lehet, hogy az ille­tékeseknek ez nehe­zükre esik, de higyjék el, nem lehetetlen. Ha másként nem megy, csinálják úgy, mint eddig, csak a naptáru­kat igazítsák előre két- három hónappal. LEMLE GÉZA Vessünk íöldségfélét másodnövénynek Uzemközben műszaki berende­zéseiket karbantartani és javítani nem lehet. Ebből következik, hogy a műszaki berendezések karbantar­tása a bányában, a napszinten csak vasárnaponként lehetséges. Ez így rendben volna, mert a géposztály dolgozói — megértve munkájuk fon­tosságát — vasárnapi pihenőjüket feláldoziva. becsületesen elvégzik a javításokat. Az utóbbi időben azonban elter­jedt a vasárnapi termelés és szál­lítás. Mi következik ebből? Az, hogy sem a termelő csapatok, sem a (ja­vító csapatok nem tudnak 100 szá­zalékos munkát végezni, mert az egyik akadályozza a másikat. Ez el­lenkezik a párthatározat végrehajtá­sával és az önköltség csökkentésével! a termelőcsapatok ugyanis a vasár­napi kétszeres bérezés mellett sem termelnek többet a hétköznapi elő­irányzatnál. A műszakiak sem dol­gozhatnak zavartalanul, tehát elő­irányzott munkájukat csak részben, azaz csak egy hányadára teljesítet­ték. Ennek az áldatlan állapotnak első­sorban a műszaki ‘berendezések vall­ják kárát, mert a hibás alkatrészek 'kicserélése és javítása elmarad, ad­dig kopik, amíg teljesen hasznave­hetetlenné nem válik, az üzemkölt­séget növeli. A helytelen munkaszer­vezésnek iskolapéldája játszódott le július 4-én Béke-aknán. Délelőttre tervezték a javítást, amelyhez a mű­szakiak csaknem teljes létszámban megjelentek, hogy végre alapos el­lenőrzést végezzenek. Senki sem szá­mított arra, hogy a táró, a napszinti fejtések is szállítanak délelőtt. Ez Baranyában a második negyedév­ben a versenylendület szép eredmé­nyeket hozott az adóbevételi terv teljesítéséiben. Hiba azonban, hogy azok a járások, amelyek a második negyedévben az élen jártak, a III. negyedév első dekádjában megpihen tek habáraikon. Példa erre a villányi járás, amely a második negyedévben adóbevételi tervét túlteljesítette és a járások rangsorában a második helyen állott, a mostani értékelés szerint az utolsó helyen kullog. A pécsi járás, amely első volt, jelenleg a második helyre esett vissza. Ennek eredményeként a III. negyedév első dekádjában a megyei adóbevételi tervet mindössze 7.7 százalékra tel­jesítettük. Ugyanakkor örvendetes tény az, hogy azok a járások, amelyek a múlt negyedévben nem teljesítették ter­vüket, előretörtek. így a pécsváradi járás, amely a negyedik helyen volt, most az első helyre került, a sziget­vári járás a hatodik helyről a har­madikra küzdötte fel magát. először nem okozott zavart, mert egy kis megértéssel úgy intézték a szállítást, hogy mindenkor a javítá­sok szüneteiben buktatták le az ösz- szegyült csilléket. A kellemetlenség akkor következett be, amikor az ogyiik felvigyázó a szállítógép azon­nali megindítását kívánta. Ez lehe­tetlen volt, mert egy javítás alatt álló alkatrészt kellett előlbfo a gépbe vissza tenni. Tizenegy órakor „felsőbb helyről“ utasítást adtak, hogy minden javí­tást 'be kell szüntetni és a gépeket a műszak végéig többé nem szabad leállítani. A műszakiak azután csak ott foglalatoskodtak, ahol éppen le­hetett. Több munka elmaradt, pedig a tárók is csak „szállítg,attak", ke­veset termeltek. A gépek üresen jár­tak, megbotránkozására azoknak a villamos szakembereknek, akik tud­ják, hogy a gépék üres járatása sok áramot fogyaszt. Eddig a tényállás az érde­mi rész pedig a következő: a bánya­létszámból 159 dolgozó volt műsza­kon, ezeknek a vasárnapi díjazása átlag 80 forint, ami összesen 12.720 forintot tesz ki. A nyolc órai mű­szak alatt 550 csille szenet szállí­tottak és döntöttek. Egy csiúe szén nyersbérköltsége 23 forint, hétköznap pedig csak 11.50. Ebben az összegben nincs benne a túlméretezett felügye­leti apparátus: felvigyázók, ellen­őrök, aknászok, köriétvezetők vasár­napi bérezése. Nincs beleszámítva a gépek felesleges járatásával elpocsé­kolt energia sem. Egy motornak egy órai járatása nagyobb család havi áramfogyasztásának felel meg. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy óra Az adóbevételi tervteljesítés ver­senyében július 10-ig bezárólag a já­rások és városok teljesítése a követ­kező: Járások Teljesítés 1. Pécsváradi járás 11.32 százalék 2. Pécsi ff 8.43 ff 3. Szigetvári »5 6.07 1) 4. Sásdi 5.P »» 5. Siklósi >» 5.22 ff 6. Mohácsi ff 5.— ff 7. Sellyéi ff 4.9 ff 8. Villányi ff 4.84 ff Városok 1. Komló 15.5 százalék 2. Pécs 11.4 3. Mohács 8.5 ff Baranya megye augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére a negyed­évi adóbevételi terv 66 százalékos teljesítését ígérte, hogy ennek alap­ján az évnegyed végére száz száza­lékom teljesítést érjen el. Ezt csak úgy sikerül megvalósítani, ha az első tíznapos lemaradást pótoljuk, ha az adóbevételi tervet nem a ne­gyedév végén és nem hajrá munká­val teljesítik, hanem az előirányzott összeg rendszeresen befolyik az ál­lam pénztárába. alatt 240 csille szeneit lehet lebuk­tatni, akkor az 550 csille szenet két óra 20 perc alatt kellett volna le­dönteni a nyolc óra helyett. Köny- nyen kiszámítható, hogy az üresjá­ratok által elpocsékolt árammemy- nyiség egy család hat havi villany- szükségletének felel meg. Az elmondottakat figyelembe véve felvetődik a kérdés: a munkaszer­vezésben nem kötelező az önköltség­csökkentés akkor, amikor maguk a dolgozók, miint Lóga Antal elvtárs szilógépész, a legmesszebhmenően takarékoskodnak a villanyárammal, amikor az éjszakai műszakban dol­gozók csak ott világítanak, ahol fel­tétlenül szükséges és a motorokat, ha Iahet, leállítják és nem sokalják szükség esetén negyed és félórán­ként újból bekapcsolni?! Ha ezt a lelkes igyekezetei látVük, megértjük, hogy a dolgozók körében megütközést keltett a július 4-i eset. Ezekre a hibákra éppúgy, mint a jó teljesítményekre, a pártszervezetnek kell felfigyelnie, mert elsősorban a pártszervezet hivatott arra, hogy a kongresszusi határozatokat végre­hajtsák. Többet, jobbat, olcsóbban ter­melni, ez a közös cél. Ennek' eléré­séért közös erővel, a miunkák össze­hangolásával kell küzdeni. Célszerű lenne, hogy szervezettebb munkával hétköznapokon teljesítenék a tervet s akkor nem lenne szükség a két­szeres fizetésű vasárnapi műszakra, így olcsóbbá tennék a termelést és mi is zavartalanul biztosíthatnánk a bányagépek és berendezések javítá- I sát, karbantartását. Csongor Árpád szilógépész, Béke-akna. ü csilleosziá'yozó Kom'ón A komlói Kossuth-akna altáróján kiszállított csilléket eddig tartalmuk nak megfelelően a SEénosztályozó előtti ircndezőpályaudvaron válasz­tották külön. Ez a munka egy moz­donyt állandóan foglalkoztatott, va­lamint jelentős munkaerőt és időt is igénybevett. Csütörtökön az altáró- ban közvetlen a Kossuth-akna nyílá­sa mellett, három sínpárral negyven méter hosszú új csilleosztályozó ké­szült el, amelyen még a kiszállítás előtt tartalmuknak megfelelően ren­dezik a csillesorokat. Az új csilleosztályozó amellett, hogy egy mozdonyt szabadít fel más munkák elvégzésére, a csilleforduló idejét is jelentősen megrövidíti. GazEiemence építését kezdték meg a Pécsi Porceíángyárfcan A Pécsi Porcelángyárban húsz évi szünetelés után még ezévben is­mét felújítják a cserépkályhagyár- tást. A régi üzemrészt mintegy négy millió forintos költséggel korszerű­sítik. Szerdán reggel húsz kőműves hoz­zákezdett a kályhagyár ötven méter hosszú alagút gázkemencéjének épí­téséhez. A kemencét még az ősszel üzemelésre átadják. Az új gázkemencében évente tíz­ezer cserépkályhát égetnek majd. A városok, az ipartelepek, a bá­nyák körzetében mind nagyobb je­lentőségű a zöldségtermelés. A zöld­ségfélék iránti kereslet napról-nap- ra nő. Ahhoz, hogy a következő szűk ségleteket kielégíthessük, emelni kell a termésátlagokat, növelni kell a zöldségtermelő területeinket. Erre kiváló mód nyílik most, ha másodnövényként zöldségféléket ve­tünk. A másodnövényként veteti zöldségfélék rövid idő alatt biztos és magas jövedelmet hoznak. Milyen zöldségféléket vessünk másodnövényként? Tarlószántásban is bő termést ad­nak a következő zöldségfélék: a cék­la, a zöldbab, uborka, spárgatök és a téli retek. Az időjárás most ked­vező a zöldségféléknek, eső van bő­ven. E növények fő munkájának idejére, ami főként a kapálásból és betakarításból áll, az aratás-cséplés befejezése után már van elegendő munkaerő. Értékesítésük — a nyár végére — és az őszi hónapokra esik. amikor a piacon más zöldségféle már kevés van, tehát értékesítésük biz­tos. A zöldbab, a spárgatök és az uborka csaknem a korai vetésű pri­mőr árat is elérheti. A talaj előkészítése Másodnövénykénf zöldségfélét oda vessünk, ahová őszi kalászos nem kerül. A talajelőkészítés trágyázás­ból és szántásból áll. Az őszi és tava. szí árpa-, a búza- és a rozstarlót trágyázás után 13—15 centiméter mé­lyen felszántjuk, majd azonnal hengerezzük vagy simitózzuk. A zöldbab alá trágyázni nem szüksé­ges. A cékla és a retek alá azonban trágyázni ajánlatos kát. holdanként 70—90 mázsa trágyát adjunk. Az uborkának sor, a spárgatöknek fé­szektrágyázást adjunk a szükséglet szeriint, Ajánlatos a tarló és a gyökérma.rad ványok gyors szétbomlása érdekében nitrogént kiszórni. Minden 100 kilo­gramm tarló és gyökérmaradványra 70 dekagramm tiszta nitrogént szá­mítsunk. (Egy kát. hold kalászos tarló és gyökérmaradványra körül­belül 200 mázsa, tehát szükséges 14 kilogramm tiszta nitrogén.) Vetés, növényápolás Cékla: magszükséglete kát. holdan­ként hat kilogramm. Mihelyt a so­rok meglátszanak, megkapáljuk. — Két-három lombleveles korban 10— 12 centiméterre ritkítjuk. Ezután szükséglet szerint porhanyójuk a ta­lajt. Fajtái: egyiptomi lapos, bíbor­gömb. Zöldbab: sorbavetjük 40 centimé­ter sortávolságra. A magvak kikelé­se után azonnal megkapáljuk. Ké­sőbb még két-három kapálás szük­séges. Fajtái: aranyéré, Saxa. Uborka: magszükséglel két kilo­gramm. Sorbavetjük 100—120 centi­méterre. A magvak kikelése után azonnal megkapáljuk és a szíkleve- lek kifejlődése után 10—15 centimé­teres távolságra kiritkítjuk. Továb­biakban talajának porhanyításáról kell gondoskodni. Spárgatök: magszükséglete kát. holdanként három-négy kilogramm. Az indátlan fajtákat 150 centiméter sor- és 80 centiméter tőtávolságra, az indás változatokat 200 centimé­ter sor- és 200 centiméter tőtávolság­ra fészekbe vetjük. Ápolása: a fészkek közét állandó­an porhanyójuk. Retek: a tél( retket 30 centimé­ter sortávolságra vetjük, magszükség­lete kát. holdanként három kilo­gramm. Ápolása: a gyors fejlődés miatt egyszeri kapálás általában ele­gendő, Miért ttent kapnak új rakodó-szalagot a pécsi aknák? — TT^.ó Szabolcs- b'ánya? — Igen, itt Istvámakna, Wilk gépészmérnök. — Jószerencsét, Wilk elvtárs. Egy kérdésünk lenne. — Tessék ... — Olvastuk a „Pécsi Báhyász'*-ban, hogy újabb rakodógépek érkeztek. — Megkapták a gépeket? — Egy rakodó dolgozik nálunk. Jól is működik, de a többit még nem kap­tuk meg ... Hogy miért? Ezt én sem tudnám meg­mondani. Kérdezze meg inkább Csóti elvtársat az igazgatóságon. A telefonbeszélgetés után nyomban felkeres­tük Csóti elvtársat és megkérdeztük, mi az oka, annak, hogy a rakodó­szalag, — amely igen ér­tékes újítás — nem tud gyorsabban elterjedni. — Ezt a rakodószala.got a kísérleti műhelyünk 'készítette el, a bányászok kérésére. Az újítás a munkahelyen beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az igazgató elvtárs a si­keres próba után elrendel te: mindhárom bányake­rület részére legalább egy egy gépet kell készíteni, hogy mindenütt megismer jék, és a kerületvezetők ennek alapján meghatá­rozzák hány darabra van szükségük. — Úgy tudom, ez meg is történt. Vasasról és Szabolcsról is kértek gé­peket. — Igen. A vasasiak leg­utóbb is reklamálták a ra­kodószalagot. Kiszámítot­ták: ha legalább 3 ilyen gépet kapnak a külszíni fejtésükbe, az eddigi 150- 200 csille helyett naponta 600—-800 csille szenet szál­lítanának ugyanazzal a létszámmal. — Vasason van az új rakodóból? _ Cajnos nincs. Bár ^ elhatároztuk, — hogy rövidesen újabb há­rom gépet készítünk, azonban a gyártásnál lép- ten-nyomon akadályba üt­közünk. Egyszerre több gátlókörülmény is van. Egyik az, ha mi egy újí­tásunkat több példányban akarjuk elkészíteni, a hozzá szükséges anyagot nem kapjuk meg, mert a minisztérium csak akkor ad kiutalást, ha ezt év elején tervbevettük. Per­sze ha év közben születik egy újítás — mint ahogy az most is Jörtént, — elő­re tervezni lehetetlen, — T)e ez a dolognak ' csak az egyik ol­dala. Másik nehézség, hogy a minisztérium sze­rint az a helyes, ha a vál­lalat csak az újítás pro­totípusát, mintapéldányát készíti el. Ezt azután so­rozatgyártásra a Tervező Iroda tervezze meg, a gyártást pedig valamelyik bányagépgyár végezze. — Az országnak egyre több szénre van szüksége, és ha mi ezt a körülmé­nyes utat járjuk, legjobb esetben egy év múlva tu­dunk gépet adni a kerüle­teknek. Én tehát azt sze­retném, hogy olyan újítás esetében, amely közvetle­nül a széntermelést segí­ti elő, a minisztérium so- ronkívül adjon anyagki­utalást. További nehézség abból adódik, hogy hál­ván kísérleti műhelyünk, vannak megfelelő szak­embereink, az újítások el készítéséhez szükséges szerszámgépek nagyrésze hiányzik. — Pedig a gépesítés nálunk korántsincs befe­jezve. A különleges pécsi telopviszonyoknak megfe­lelően ki kell dolgozni egy könnyen átszerelhető és hosszabbítható kaparó­szalag típust. Meg kell ol­danunk a csillézés gépesí­tését is, valamint a fa­anyag feladásának gépesí­tését és még egy sereg problémát. Ehhez nekünk feltétlen szükségünk len­ne még két esztergapadra és egy marógépre. — Na és nem tudják be szerezni? — vetem közbe. — Eddig mindent meg­tettünk, — mondja Csóti elvtárs. — A minisztérium Ígéretet tett, hogy a Ta­tabányán felszabaduló szerszámgépekből nekünk is juttat. Ebből azonban semmi sem lett. Nemrég a komlói üzemvezetőség felajánlotta, hogy az újí­tási munkákat náluk ké­szítsük el. Azonban kiszá­mítottuk, hogy az utazga­tás, és az anyagszállítás miatt sokkal többe kerül­ne így a kivitelezés. Még- egyszer megemlítem: nem hiszem, hogy a miniszté­rium ne tudjon nekünk három szerszámgépet sze­rezni! _ t| a ezeket a szer­sz ámgépeket gyorsan megkapjuk, rö­vid idő alatt egész sor új rakodószalag segítené elő, hogy a pécsi szénmeden­céből, még több, jóminő- ségú kokszolható szenet kapjanak üzemeink, ko­hóink. Horváth Gyula A pécsváradi járás élre tört az adófizetésben

Next

/
Thumbnails
Contents