Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-09 / 161. szám

s „Tovább kell fejlesztenünk első félévi eredményeinket“ v '.954 A *3 LTTTS 9 NAPLÓ \ PARTTITKAR. Hét óra. Pávlicsek Géza, Ist- ván-akna keleti-bányamező pártszer­vezetének titkára íróasztalánál ül, végiggondolja napi munkatervét. Hét órától a napi jelentést tanulmányoz­za, Hámori bányamester tapasztala­tait, beszélget az éjjeles harmad pártcsoportvezetőivel, elintéz néhány panaszt, telefonbeszélgetést. Nyolc jt, órára a munkaügyi osztály vezetője ' és helyettese jön hozzá, kilenc óra­kor a legényotthon politikai felelőse. Tizenegy órakor pedig leszáll a bá­nyába. Délután két órától az embe­rekkel beszélget. Duga elvtárs, a pártvezetőség má­sik függetlenített tagja ilyenkor már a kiszálló dolgozók között tartózko­dik. ő hatra jön. Amikor elcsende­sül a fürdő, az utolsó ember is el­megy, rövid tíz perc alatt megbeszé­lik a tapasztalatokat és intézkedése­ket. Most még neon zavarja senki, gyorsan elkezdi tanulmányozni a je­lentéseket. Ebből kiderül: a leszál­lók, betegek, igazolatlanul távolle­vők, „bumlizók“ száma; a mező, a körletek, csapatok tervtetlesítése. A tervet nem teljesítették. Vájjon mi­ért? Hámori bányamester jelentésé­ből világos képet kap erről. Laza a munkafegyelem, csökkent az egy fő­re eső termelés. A Meíhlmann-csapat például jobban kihasználhatta volna a gépeket... Ilyen mondatok kerül­nek a keményfedelű jegyzetfüzetbe. I Fél nyolc körül megjelennek az 'ti' éjjeles harmad pártcsoport.bizalmijai: Lőrincz Ädäm, Drasikóczi József. Ha- ludtka János. Duga elvtárs foglalko­zik velük először, kiosztja a párt­bélyegeket, elszámolnak. Nem érte­kezlet ez, csak amolyan rövid meg­beszélés, mert megszokottá vált már, hogy a pártcsoportbizalmiak minden nap felkeresik a pártirodát. Jó ez arra, hogy elmondják aznapi tapasz­talataikat, Pávlicsek elvtárs pedig néhány tanáccsal segítsen. Most is van Ilyen. Sokan reklamálnak a fi­zetés miatt. „Az üzem csak a meg­dolgozott munkáért fizethet, tehát amilyen mértékben teljesíti valaki a tervet. Itt a ba'j; sokan nem érik el a normát. Arról kell most beszélni a párttagoknak: ha jobban dolgoz­nak, emelkedik a termelékenység, több pénzt kapnak“. A pártcsoport­bizalmiak egyetértenek ezzel, ilyen­formán beszélgetnek majd a dolgo­zókkal. Pártmegtoizatást adnak majd néhány kommunistának, hogy segít- sék a gyengébbeket, adják át ta­pasztalataikat. Mire az utolsó ember mögött is becsukódik az ajtó, nyolc óra van. Megérkezik Miklós Gyula elvtárs, helyettese Németh Lajos és az üze­mi bizottság elnöke. E három em­beren sok múlik: a dolgozók ügyei­nek, panaszainak, gyors elintézése. Az utóbbi időben azonban valami baj van. Most erről beszélget velük Pávlicsek elvtárs. Sokan kémek lakást. Az igényeket nehéz kielégíteni, mert csak néhány lakással rendelkeznek. A pártvezető­ség javasolja, hogy hívják össze a lakáselosztó bizottságot és közösen beszéljék meg, kik kapjanak. Pavli- csek elvtárs úgy véli, elsősorban új munkások, fiatal házasok, sokgyer­mekes családok és a terhes nők. Az elvtársak [jegyzetelnek, helyesnek tartják a pártvezetőség véleményét. Maguk is azt mondják, hogy sürgős intézkedésekre van szükség és a la­kásokat mielőbb kiosztják. Nemrégiben a megyei párt-bizott­ság határozatot hozott a bányász lakóterületek kulturális és szórako­zási ellátottságának megjavításáról. A három elvtárs is kapott ebből né­hány feladatot. Vasas I. és Szabol­cson mégsem készült el a játszótér, csak egy hinta árválkodik. Vasas I- en még mindig nincs tető alatt a napköziotthon, holott a határidő má­jus 31-ig szólt. A dolgozók ismerik ezt a határozatot és maguk követel­ték a pártvezetőségtől, hogy az ille­tékesek ne húzzák halasszák végre­hajtását. Gyorsan múlik az idő s ti/ órakor máris itt van Helmich Ká­roly elvtárs, a Györgv-aknai legény­otthon politikai felelőse. A napokban operatív bizottsági ülést tartottak. Mindenki az élelmezésre panaszko­dott, tűrhetetlennek tartotta az álla­potokat. Helmich elvtárs ezt ismer­tette és a pártszervezet segítségét kéri. Tejeskávé helyett rendszeresen feketét kapnak, a zöldféleség, élelmi­szer megromlik. Ugyanakkor sokkal drágábban kapják a zöldségfélét, mintha piacon vennék. A szakácsok persze védekeznek a gyenge minő­ségű élelem miatt. Azt mondják, ha n vállalat rendbehozza a jégszek­rényt, akkor nem büdösödik meg a hús, nem olvad a vaj, tárolhatnak tejet is. A megbeszélés végén Pávlicsek elvtárs telefonon beszél a Déldunán- túh Üzemélelmezési Vállalattal s gyors intézkedést kér. Utána még Szilas elvtárssal, az üzemvezetővel tárgyal s máris tizenegy óra. A munkaidő többi részét a bányában 'tölti. Míg ő a csapatokat, fejtéseket ;&rja, addig sem marad üres a párt­iroda. Néha Duga elvtárs, máskor a pártvezetőség többi tagja foglalja el a párttitkár helyét, fogadja a dol­gozókat, meghallgatja, orvosolja pa­naszaikat, kérésüket. Ez helyes mód­szer, mert mostanában egyre keve­ÚJRA A BANYÁBAN Katonaideje alatt járt először bányában. Úgy történt, hogy egy szombati napom parancsnokuk a far- kaslyuki bányászok kérését továbbí­totta: segítsenek másnap az állomás­ra érkező bányafa kirakásában. — Szabó Illés első volt az önként je­lentkezésben és a másnapi munká­ban is. Jutalmul több társával együtt megtekinthette a bányát. Szálas, majd kétméteres alakjával görnyedve bukdácsolt az alacsonyan ácsolt vágatokban, de á bánya érde­kes viliága mégis megfogta, lenyű­gözte. A fejtésekbe érve, mohón túrt bele a vájárok munkája nyo­mán összegyűlő szénbe, kezében tör­delte, ^morzsolgatta. Hosszan, nagy érdeklődéssel figyelte az izmos vá­járokat és közben magát képzelte helyükbe. _ Ez a munka az igazi, a nekem való —^ érlelődött meg ben­ne az elhatározás. Mindig is úgy volt, hogy a feladatok legnehezebb­jét szerette, mintha csak alakjához méretezte volna az életből magára vállalt részt. Leszerelése után nem ment vissza az asztalos szakmába. A szülőváro­sát, Szegedet felkereső toborzóknál egy évre bányamunkára szerződött. A Pécsbányára érkezést követő na­pon Szabó Illés két szeged.! társá­val indult a bányajárásra. Meredek, vizes fejtésben csúszkálva, támaszté­kok után kapkodva, ácsolatokba ka­paszkodva ereszkedtek a fejtésben lefelé. — Ez nem Farkaslyuk, amit kimenő ruhában néztünk meg __ go ndolta. Két társát nem is bírták rá többszöri leszállásra és maga is erősen töprengett. _ Ha nem kísérti szegedi szomszédjának lekicsinylő mondása: — Ismerem magát, nem fog ottmaradni, — talán a többiek­kel együtt ő is szedi a sátorfáját. A másik kapocs, ami idekötötte, a szer­ződés volt. Aláírását adta, hogy egy évig becsülettel helytáll. Akaratát, állhatatosságát késeibb a vájárok türelmetlensége tette próbá­ra. A csapatnál, ahova beosztották, nem fogadták szívesen. Jobban sze­rettek volna légi, gyakorlott munka­erőt. Egyedül csilléstársa, Kismádi állt mellé. Kezdettől fogva tanítot­ta, segítette. Szabó Illés szorgalmá­val hamarosan kivívta az egész csa­pat bizalmát, megbecsülését is. Hét hónapja volt a bányában, amikor megkapta a sztahánovista oklevelet, majd tagjelöltből párttag lett. Pécsbánya akkoriban legjobb front brigádjába, Pánczél Ferenc csapatába már pártbizalmiként került. A Pán- czél-csapat nagy dologra készült: megostromolni és elnyerni az ország legjobb frontbrigádja címet. Szabó Illés méltó részt vállalt ebből: fel­ajánlotta, hogy a héttagú brigádnál a szállítást egyedül, hiba nélkül el­látja. Nem csekélység ez olyan csa­patnál, amely egy nap sokszor fél­heti munkáját végezte el. Elég meg­említeni a múlt év szeptember 24- ét, amelyre most is úgy emlékszik, mintha tegnap történt volna. A szi­vattyú elromlott, a csilléket lábszá­rig érő vízben tolta a főszállító vá­gatig, mégis napi tervének hatszoro­sát termelte a csapat. Ezen a műsza­kon kétpercenként töltött meg és továbbított harminc méter távolság­ra egy-egy csillét. A november 7-ét. megelőző forradalmi műszakban el­érte célját a Pánczél-brigád: hete­kig birtokolta az ország legjobb frontbrigádja címet. Az örömbe kevés üröm is vegyült. A verseny hevében Pánczél Ferenc és Szabó Illés összeszólalkoztak. — Nem volt ez „nagy eset“ és Pánczél Ferenc máisnapra talán már el is fe­lejtette. Szabó Illés lelkében azon­ban nyomot hagyott, mert éppen szól ni akart arról, hogy szeretne fel­menni a fejtésbe. Nem sokkal később csak megkezdte gyakorlóvájári munkáját. BLazsek sztahánovista vájár meliett dolgozott és volt olyan nap, amikor H fát ácsoltak be ketten. Egy hét múlva azonban vissza kellett térnie a csillézéshez, mert a fejtésbe „öreg“ vájárok^ jöttek egy elmeddült mun­kahelyről és nem volt elég a szállí- tószemelyzet. Becsülettel, de kedvet­lenül látta el régebbi feladatát, hi­szen egyszer már megismerte a vá­I sebbet hallani, hogy „csak a párttit­kár intézkedhet." A pártvezetőség tagjai is, akik ma már résztvesznek a munkában. Meggondolandó, hogy a mai programmból nem kaohattak-e volna egy-két feladatot, mondjuk Duga elvtárs fogadta volna Helmich elvtársat. Délelőtt tizenegy óra. Pávlicsek elvtárs a Rüdker-aknai táróhoz indul. Jegyzetfüzetéből kide­rül, hogy itt nem teljesítik a tervet, sok a panasz. Különbözőek, de mind egy gondolat köré csoportosul: keve­set keresnek. Pávlicsek elvtárs hallgatja a ki­töréseket. <3 tudja, hogy más szelek fújnak itt. Egy kicsit meglepődnek. — amikor megmondja, hogy nálunk, csak munka után fizetnek. „Hogy-hogy, mi talán nem dolgo­zunk?“ — De, igen. Csak itt kollektív bé­rezésben dolgoznak, a kollektív mun­ka után jár a kereset is. Ha az első, második ötven forintot keres egy műszakban, akkor harmadik, tizedik, huszadik is ugyannyit. Ez nem ser­kent jobb munkára. Kérjék a har­madbérezés bevezetését... Akihez csak eljutott, valamenv- nyien megígérték, hogy kérni fog­ják. Csak az idősebbek húzódoztak. .Elég lesz nekünk a mostani fize­tés is“ — mondták. Most úgy látszo't két „pártra“ szakadtak. Ez jó, mert eddig nagyon „egyek" voltak, a kol- 'ektív bérezés pártját fogták vala­mennyien. Jó azért is, mert a har­madbérezés ösztönzőbb, növeli a ter­melést és vele a borítékba is több kerül. A pártcsoportvezetőknek is megmondja, hogy most ütni ke'l a vasat, bebizonyítani a harmadbérezés előnyeit. A harc csak most kezdő­dött ... Délután tájékoztatta az esetről a bányamestert, sőt a váltóműszak párt csoportvezetőjét is. ök is indítsak meg a harcot. Ebéd után, úgy fél három tájban sokan megfordulnak a pártirodában Egyikkel Duga elvtárs foglalkozik, másikkal Pávlicsek elvtárs. Három óra felé már kevesebben jönnek, a délutánosok mind leszálltak, a reg- gelesek meg már hazamennek. Pav- licsek elvtárs ilyenkor indul haza. Elmúlt egy nap, egy vil a­rás az életből. Mégis sok tanulsá­got ad. Ez az egyetlen nap is azt bizonyítja, hogy a kollektív vezetés, a tervszei ű munka, a helyszínen való segítés a keleti bányamező párttit­kárának munkamódszere, — helyes, követendő módszer. Bocz József iármunka örömét, szépségeit. Magá­ba zárkózott, aliig szólt csapatveze­tőjéhez, aki emiatt szintén kerülte a beszélgetést. Közeledett az egy év vége és nőtt, erősödött az elhatározás Szabó Illésben, hogy búcsút mond a bá­nyának. Pedig komoly oka nem volt rá. Megbecsülték. Ezt nemcsak a sztahanovista oklevél, hanem a ha­vonta elért kétezer forintos átlagke­reset is bizonyította. Pánczél Ferenc marasztalta. — Visszamegyek a szakmába, ott is szükség van rám — erősködött Sza­bó Illés, — Az egy évet becsülettel eltöltöttem — tette hozzá. Az üzem kijáratánál Beck elvtárssal, a párt- szervezet ' titkárával találkozott. — Elmégy? — kérdezte. Rábólintott. — Visszajössz te, ismerem én az emberemet — fűzte tovább a szót a párttitkár. — Vissza, majd száz év múlva — felelte magabízón. örült hazaérkezésének a család és kajánul örült a szomszéa. Csak Sza­bó Illés nem találta a helyét máraz első nap sem. Hiányzott a bánya, a legényotthon vidám élete, az esti hanmonikaszó. Szívének fele ottma­radt az új barátoknál, harcostársak­nál. Nem igyekezett elhelyezkedni, mert érezte, visszamegy, hiszen se­hol nincs a munkának az a gigászi nagyszerűsége, amelyet a magasba- törő akn atomok, a félezerméteres mélységbe zuhanó kasok jelképez­nek. Mindig a bánya járt eszében, só­gorának is állandóan arról beszélt. Félhónap múlva másodmagával tért vissza Komlóra, sógora is vele tartott. Pécsre — bármennyire is húzta vissza a szíve — egyelőre res­telkedett beállítani. Alig töltött két napot Komlón, amikor műszakkez­dés előtt kihirdették, hogy Pécsről száz vájár érkezik, helyettük ötven segédmunkás átmehet, önként je­Komló bányászai felemelt fővel mondhatják: „1954 első féléves ter­vünket becsülettel teljesítettük“. A Komlói Szénbányászati Tröszt 100.6 százalékra teljesítette első félévi ter­vét. E félévre sok nagyszerű győzelem jut. Komló bányászai egyemberként vettek részt pártunk kongresszusára indított versenyben. Januáriban 109.5 százalékra teljesítették a tervet, feb­ruárban 8.7 százalékkal túlteljesítet­ték előirányzatukat. Március 19-én elromlott a turbó, megálltak a gépek. Ekkor Pintér Mihály elvtárs, Anna- aknai vájár felhívására I-es, Il-es és III-as üzem dolgozói az Anna- aknaiakkal együtt csákánnyal a ke­zükben teljesítették a márciusi ter­vet. így a kongresszusi versenyben vállalt 14.212 tonna szén helyett még 2931 tonnát termeltek. Jóleső érzés leírni a szép győzelmi sorozatokat. A terv tejesítése júniusban azon­ban megszakadt. Egyremásra jöttek a műszaki hiányosságok, tűz, gép­hibák, az anyagellátás tervszerűtlen- sége, ehhez természetesen hozzájá­rult a nagyszámú beteg és igazolat­lan mulasztás is. Még így is elértük, hogy júniusban a januárihoz viszo­nyítva egy tonna szenet 67.78 forint­tal termeltünk olcsóbban. Szép ered­ményeket értek el üzemeink az ön­költség csökkentésével. De ezzel nem szabad megelégednünk. Ennél sok­kal többet is tehettünk volna, ha egyes üzemeiknél jobban vigyáznak az anyagtakarékosságra. Májusban a Il-es üzerrj, Anna-akna és Máza a bányafa-felhasználási tervét túllép­te, nem jól gazdálkodtak az Anna- aknaiak még a szél-deszkával sem, többet használtak el az előírtnál. Jobban, kellene ügyelni az áramta­karékosságra is. A Il-es üzem és a szászvári üzem több áramot fogyasz­tott, mirít amennyi szükséges lett volna. Tehát vannak feladatok: ta­karékoskodni kell az anyaggal és az árammal. A Rufli-módszer eredményes al­kalmazása el sem képzelhető a nagy teljesítményű szovjet réselőgépek nélkül. Most, hogy újra ezzel a mód­szerrel kezdtek dolgozni, hiányoztak a szovjet fejtőkalapácsok. Ami volt, 100 darab, már kikopott és az alkat­részek pótlása nehézségekbe ütkö­zött. Június végén megkaptuk a hiányzó lentkezőket kértek. — Ez áthelyezés, nem magamtól megyek . — áltatta önmagát. Gyorsan, sógorával együtt határozott: átmennek. Az élet iróniája, hogy az üzem bejáratánál ismét Beck elvtárssal találkozott össze. Az mosolyogva, kérdőn nézett rá, ő pedig zavartan rugdosta cipőjével a kavicsokat. — Hát vissz.ajöttél? — törte meg a csendet Beck elvtárs. — Vissza, mert letelt a száz év — robbant ki belőle a jókedv. Egymásra nevettek, erősen kezetszo- rítottak és Szabó Illés elindult új beosztására. Az első héten Witzl vájár elővájó csapatába került. Nehéz munkahe­lyen dolgoztaik és amint a kis bri­gádban beszélték, az üzemvezető öt liter borra fogadott, hogy egy be- ácsolással sem végeznek egy műszak alatt. Két ácsolatot tettek be. Szabó Illés úgy dolgozott, mintha egyetlen napon akarná pótolni mindazt, amit félhónapi távolléte alatt mulasztott. — Ilyen emberrel szeretnék mindig együttdolgozni — hangoztatta Witzl, De nemcsak ő volt jó véleménnyel a fiatal csillésről. A pécsbányai DlSZ-szervezet nem sokkal ezután szervező titkárának választotta. Később a Pánczél-brigádhoz osz­tották be. Az első közös műszakikez­déskor, olyan természetesen történt minden, mintha el sem ment volna. Hangos ,,jószerencsét“-tel köszöntöt­ték egymást, fogták a lámpákat, a gépeket és vidáman léptek be a kas­ba. Az újságban rövid hír emléke­zett meg érről: újra együtt a Pán- caél-brigád új győzelmek aratására. így történt. A Pánczél brigád — amely a frontbrigádok Pécsbányá. ról kiindult versenyében is a leg­jobbak között volt, ezévben 1562 csille szenet adott tervén felül a hazának. A palatartalmat ez időszak alatt 0.2 százalékkal a megengedett alatt tartotta a brigád. Szabó Illés ismét fent dolgozik a fejtésben. Most még gyakorló vá­jár, de már nem sokáig. Erősen ké­szül a rövidesen meginduló esti vájáriskolára, Nem mondhatunk jó eredményt az összteljesítmény alakulásáról _ sem. Április és május kivételével minden hónapban a tervezett telfesítmény alatt dolgoztunk, összteljesítmé­nyünk tröszti viszonylatban nem ér­te el a hat mázsás átlagot. Nagy hi­bák vannak a frontfejtéseink telje­sítményével, nemhogy emelkedett, hanem csökkent. A januári 20 má­zsás műszakonként! teljesítmény, ami a félévben a legnagyobb volt, a többi hónapban 16 és 19 mázsa között ingadozott. Van tehát bőven tennivalónk az egy főre eső teljesít­mény emelésénél is. Jó eredmények születtek az elő- vájásokban. Első félévi tervét 150 százalékra teljesítette a tröszt. Ezzel szemben erősen elmaradt feltárási csaoatainak teljesítménye. Itt első­sorban üzemeink műszaki vezető't terheli a felelősség, de nem kisebb felelősséggel tartoznak a Komlói Szénbányászati Tröszt műszaki veze­tői sem. akik nem vették figyelembe a tröszt állandó fejlődését, melynek egyik legfontosabb tényezője a feltá­rási terv teljesítése, túlteljesítése. A tröszt műszaki vezetői erre felfigyel­tek és megtették a szükséges intéz­kedéséket, csak későn. Útra életre hívták Molnár István feltárási vá- iár 100 méteres mozgalmát. Techno­lógiai előírásokat dolgoztak ki cik­lusos munkaszervezésre és kísérlete­ket folytatnak a feltárás meggyor­sítására. Ennek eredménye, hogy a tröszt júniusban feltárási tervét már 105.5 százalékra teljesítette. Ahhoz, hogy a második félévben a minisztertanács és a SZOT vándor zászlajáért folyó versenyben trösz­tünk is eredményesen versenyezzen, az első félévben elért eredményeket tovább kell fokozni és azokat a hibá­kat, amelyek eddig akadályozták a termelést, ki kell javítani, mégpedig sürgősen. Szilágyi György Komlói Szénbányászati Tröszt munkaverseny­csoport. alkatrészeket, a hosszú jövesztő- m/ársakat, pedig július végére ígér­ték. A szovjet fejtőkalapácsok kija­vítása után akadálytalanul terjedhet majd a Rufli-mozgalom, ami feltét­lenül a tervek túlteljesítését fogja eredményezni. NAGY SÁNDOR Pécsi Szénbányászati Tröszt versenyfelelőse. A Rufli-módszer eredménye: A komlói Darabos frontbriffád is teljesíti tervét A komlói Kossuth-akna III-as (izemében dolgozó Darabos Antal frontbrigádja sem áprilisban, sem májusban nem teljesítette tervét. — Rudi Lajos a munka érdemérem arany fokozatával kitüntetett pécs- izabolcsi munkamódszerátadó, a Komlói Szénbányászati Tröszt meg­hívására június 3-án tapasztalatcse­rére Komlóra érkezett és elsőnek a Darabos frontbrigádban kezdte meg munkáját. A fejtésben a hosszú pász- ták kiképzésével elérték, hogy a vá­jároknak műszak közben nem kell munkahelyet cserélniük. Javaslatára az ácsoló vájár is kapott fejtőkalapá­csot és ezzel a jövesztővájárt men­tesítették a mellékmunkáktól. A Da­rabos frontbrigád jó „tanítványnak“ bizonyult, júniusi tervét százöt szá­zalékra teljesítette. Rudi Lajos ezután a Darabos frontbrigád váltóharmadában Vértes János csapatánál folytatta munka­módszerátadását. A Vértes-brigád — amely az elmúlt hónapokban tervét átlag hetven százalékra teljesítette. — a fejlettebb munkamódszerrel dolgozva, júniusban már kilencvenöt százalékos eredményt ért el. A két csapat július l-én párosver­senyre szólította egymást. A vetél­kedésben a Darabos frontbrigád jú­lius 8-án reggelig esedékes havi ter­vének százöt százalékos teljesítésé­vel megelőzte a nyolcvannyolc szá­zalékos eredményt elérő Vértes-csa­patot. A Kossuth-akna III-as üzemének dolgozói július eddigi szakaszában sokszáz tonna szén adósságot halmoz tak fel. A bányászok azonban meg­ígérték, ebben a hónapban nem ma­radnak adósai népgazdaságunknak, ígéretük valóraváltásának első lépé­seként július 8-ig az üzem dolgozói­nak több, mint 60 százaléka szóli* tóttá versenyre egymást. Megérkeztek a péta'kafrészek a szovjet réselőg épekhez Igaz Sándor GARAX

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents