Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-06 / 158. szám

1954 JÜLIUS 6 NÄPCö f 9 a A PÁRTÉLET HÍREI Jobb irányítást, több segítséget várnak a népnevelők Értekezleteken, megbeszéléseken sokszor elhangzik, hogy a népneve­lők gyengén dolgoznak, vagy éppen nem is hallani szavukat. S ilyenkor azt is mondogatják: több segítséget várnak, jobb irányítást követelnek. S ez jogos, mert néhol még mindig elhanyagolják pártszervezeteink a népnevelők irányítását s azok csak úgy általában — tehát sehogysem — foglalkoznak a rájuk bízott embe­rekkel. Béke-aknán már hosszú hónapok óta nem tartottak népnevelő érte­kezletet. A népnevelők magukra ma­radtak, alig hallani szavukat. Szó nélkül elnéznek olyan dolgokat, hogy sokszor órákig üresen megy a szál­lítószalag. Ilyen hibák megszünteté­sével sokat tehetnének az önköltség csökkentéséért. István-akna, keleti bányamező pártszervezetének ilyen irányú mun­kája már sokkal jobb, tanulhatnak tőlük. Rendszeresen összehívják a népnevelőket, megmagyarázzák ne­kik, mivel foglalkozzanak. Legutóbb is az önköltség csökkentésére és a termelékenység, növelésére hívták fel figyelmüket. Nincs semmi csoda abban, hogy a népnevelők jól dol­goznak. Sokszor előfordul: a népnevelő már únja, hogy nem törődnek vele és problémáival az illetékesekhez fordul. így tettek néhányan Petőfi- aknán is. A legnagyobb meglepeté­sükre azzal küldték el őket, hogy ez nem tartozik rájuk. Bérezésről volt szó s a dolgozók várták, hogy a népnevelő majd megmagyarázza. Igen kevés példát lehet találni arra is, hogy a pártszervezet beszámol­tatná a népnevelőket. Pedig enélkül nem ismerhetik meg munkájukat, nem segíthetnek nekik. A tájékoztatás híján sokszor tel­jesen egyoldalúan agitálnak a nép­nevelők. Azt tudják és maguk is benne élnek, hogy nagyon fontos a tervek teljesítése és erről beszélnek is. Közben pedig dolgozhat az el­lenség, kialakulhatnak hamis, téves nézetek a bel- és külpolitikai kér­désekről, mert erre már nem futja erejük. A berlini tárgyalások idő­szakában például állandóan erről folyt a vita, termelésről alig-alig. A kongresszus óta ez annyiban válto­zott, hogy most csak a termeléssel foglalkoznak, egyéb problémákról elvétve hallani. Az ilyent könnyen el lehet kerülni: tartalmas, sokolda­lú irányítássál és ellenőrzéssel. A szénbányászati trösztök versenye A Pécsi Szénbányászati Tröszt és a Komlói Szénbányászati Tröszt dol­gozóinak párosversenyében június havi terv teljesítésében a következő eredmények születtek: Pécsi Szénbányászati Tröszt 97.1, Komlói Szénbányászati Tröszt 80.2. Béke-akna 96.1 — I-es üzem 63.5. Széchenyi-akna 103.9 — Il-es üzem 88.1. András-akna 106.9 — III-as üzem 88.7. Béta-akna 100,2 — István-akna 89.5. Nagvmányok 106.5 — Petőfi-akna 94.4 százalék. A körletvezetők versenyében a pé­csiek vezetnek. Óbert Antal 100 száza lék — Bánkuti Antal 65.2 százalék. Gradwohl István 75.3 százalék, — Kincses József 63.2 százalék. Mogyorósi Mátyás 98.8 százalék, — Donovál József 97.4 százalék. A Pécsi Szénbányászati Tröszt ösz- szes üzemei túlteljesítették harmadi- kán napi előirányzatukat. A legjobb teljesítményt az András-aknai dol­gozók érték el 126.3 százalékkal. — Széchenyi-akna 117.6 és Béke-akna 115.6 százalékra teljesítette napi ter­vét. Hosszú idő után ismét teljesí­tette tervét István- és Petőfi-akna. Petőfi-akna a 3-i 108.5 százalékkal elérte, hogy esedékes havi tervét is teljesítette 100.2 százalékra. Önköltségcsökkentés: 200 helyett 11 forint Több, minőségileg jobb zöldség érkezett Pécsre Mielőtt Komlón Béta-akna és a szénosztályozó között üzembehe­lyezték a kötélpályát, gépkocsival szállították Béta-akna szenét. — Ez egy hónapban 500 ezer forintba került, pedig a gépkocsik csak a sós­tói aknáig szállítottak. A kötélpálya már februárban megindult, de teljes kapacitással csak márciusban működött. Azóta egy tonna szén szállítási költsége 186 forinttal olcsóbb. Egy tonna szenet 14 forintért szállít a kötélpálya, a régi szállítás 200 forintja helyett. Nemcsak ebben van a nagy jelentősége, hanem abban is, hogy a dolgozóknak nem kell attól tartaniok, hogy nincs autó, nem tudnak töb­bet termelni. A képen a kötélpálya kökönyösi része látszik. t A Porcelángyárban megszervezik az aktíva-hálózatot A pécsi Porcelángyár párt végre­hajtóbizottsága fontos feladat meg­oldásán dolgozik. A pártkongresszus őket is figyelmeztette, hogy „a párt választott szervei főleg a pártaktíva segítségével és támogatásával képe­sek bevonni a tagság túlnyomó több­ségét a párt politikájának végrehaj­tásáért folyó harcba.“ A párt-végre- hajtóbizottság érezte egy ilyen ak- tívahálózat hiányát; legtöbbször egy­maga oldott meg mindent, nem volt segítőtársa, gyengének bizonyult kap csolatuk a párttagsággal és a párton- kívüliekkel. Pilisvári elvtárs előtt már kész terv van. A legtevékenyebb pártta­gokból — műszaki vezetőkből, ter­melő munkásokból — mintegy tizen­öt-húsz párttagból álló aktívahálóza­tot alakítanak. Olyanokra számíta­nak, mint Gayer Antal, Fábri Gyu­la, Arany Ferencné, akiket tisztel­nek, becsülnek a munkások, adnak véleményükre, meghallgatják őket. A napokban behivatják őket a párt- bizottsághoz, beszélgetnek velük er­ről, megmagyarázzák, hogy a párt milyen feladattal bízza meg őket. Még nem tudják pontosan, de lehet, hogy már a jövő héten összehívják az első pártaktíva értekezletet, s már ennek, a tanácskozásnak alapján határozzák meg a soronlévő legfon­tosabb feladatokat. — Miben várunk segítséget tőlük? Az utóbbi időben egyre-másra hall­juk és tapasztaljuk is, hogy megsér­tik a technológiai előírásokat és kü­lönösen a korongosoknál baj van a minőséggel, — mondja Pilisvárl elv­társ. — Ez lenne az első. Ugyanilyen jelentős feladat a munkafegyelem megszilárdítása. És még egy: nagy az ür a párt-végrehajtóbizottság és a párttagság között. A pártaktívá­nak fontos szerepe lesz abban, hogy ez' megszűnjék. A Porcelángyárban felismerték a -pártaktíva jelentőségét és szerepét. Ha a kongresszus útmutatásainak szellemében használják fel az itt dolgozó kommunisták képességeiket, akkor az eddigieknél sokkal jobban mozgósíthatják a párttagokat és a pártonkívülieket az időszerű tenni­valók megoldására. Kitüntetett bányászok A napokban rövid ünnepség kere­tében adták át az arra érdemes vá­jároknak, műszaki vezetőknek és egyéb dolgozóknak a sztahánovista oklevelet, a „kiváló bányász” és a „bányászat kiváló dolgozója” kitün­tetést. Pécs VI. kerületben harmincán kaptak sztahánovista oklevelet. Kri- vanek Lajos körletvezető, Podlócz István, Búzás Rezső, Molnár János (7), Schaller Adám, Szandtner Ádám és Kiss István (26) vájárok, Podolák Mátyás és Zákányi Sándor frontmes­terek és Glück Rezső csillés a „ki­váló bányász” kitüntetést kapták. Szabolcs kerületben tizenkét bá­nyásznak adtak sztahánovista okle­velet; Nemes Ferenc körletvezetőt, Foral András és Fuczur László vá­járokat „kiváló bányász” címmel tüntették ki. A nehézipari minisztérium kitün­tetését, a „kiváló bányász” címet Vasas kerületben hatan érdemelték ki. A kitüntetés további jó .munkára sarkalja a dolgozókat, sokan elhatá­rozták, hogy az oklevél mellé meg­szerzik a sztahánovista jelvényt is. A megnövekedett ** zöldségigény ki­elégítése komoly mun­kát jelent a MEZÖ- KER Vállalatnak. — „Minőségi áruért'1 jel­szóval indult meg az idei zöldségbegyüjtés! ami eddig — kisebb •hibáktól eltekintve — meg is valósult. .Sok­kal több, minőségileg jobb zöldség érkezett Pécsre és Komlóra, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Az elmúlt 10 nap . alatt 119 ezer kiló újburgonya, 34.700 kiló főzőtök. 26 ezer 500 kiló zöldbab, 20.800 kiló kalarábé, 69.600 kiló fejeskáposz tá, 47 ezer kiló kel­káposzta került el­adásra. Természetesen ez a mennyiség nem mind Baranya megyéből va­ló. Bár a megyei ellá­tást elsősorban helyi termelőszövetkezetek­kel és egyéni terme­lőkkel kötött szállítá­si szerződéssel biztosít­juk, de minden árufé­leségből nem tudjuk megtermeltetni a szűk ségletet, legalábbis pri­mőr cikkekből. — Az ilyen árukat a társvál­lalatoktól szerezzük meg. Június 11-én már karfiolt értékesítet­tünk, amit szintén a társvállalattól kaptunk — Május 3ű-án zöld­paprikát értékesítet­tünk, amit vásárlóink örömmel fogadtak. A termelés helyes megszervezése és irá­nyítása eredményezi, hogy a nyári cikkek megjelenése lassan ki­szorítja a tavaszi zöld­ségféléket. Például el­maradt a paraj, a hó­naposretek és a zöld­hagyma. A zöldhagy­ma helyett főzni való hagymát árusítunk, ami nagy mennyiség­ben van. A saláta is lassan elmarad, he­lyette megjelenik maja az uborka. Az áttelelő kelkáposzta helyett pe­dig a tavaszi kelká­poszta kerül eladásra. Az áruellátásban még mindig vannak hiá­nyosságok. Nem tud­juk ellátni mindig idő ben az árudákat. A szervezés itt sem rossz — mégis előfordul, hogy nincs megfelelő áru a boltokban. Az árut délután veszik át a felvásárló telepek, este és éjjel beszállít­ják a központba, ami az elosztás után haj­nalban vagy kora reg­gel a boltokba kerül. Szállítási zavarok gyak ran előfordulnak, meg­történik, hogy az út vagy az idő rossz, de legtöbbször az az eset áll fenn, hogy nincs szállítási eszköz. Mi mindenképpen szeretnénk ezen a hi­bán is javítani. Némi javulás máris van, mert több üzem fel­ajánlotta gépkocsiját egy-egy fuvartételre a reggeli órákban. Kutas József a MEZÖKER Váll. igazgatója. Az erélyfelenség óriáskígyója A legegyszerűbb panasz is óriás­kígyóvá nő, ha kivizsgálói az „elin­tézés" legfőbb módjának a jegyző­könyvek felvételét tartják, azt alá­írják, iktatják és a fiókba vagy az irattárba rakják. Ettől még nem szű­nik meg a panasz, ezzel még nem intéződik el egy sérelmes ügy sem, senki ügye fölött nem döntenek, ha az „intézkedők“ testi és szellemi ere­je csak a jegyzőkönyvek elkészítésé­re elegendő. Ez a néhány mondat annak az ügynek a margójára való, amely a legegyszerűbből a 73/6- os Anyagellátó Vállalatnál óriáskí­gyóvá dagadt az intézkedés elmulasz tóinak jóvoltából. Szlavina Sándorné a 73/6 Anyag­ellátó Vállalat főszakácsa. Ez a konyha látja el a 73 sz. Állami Épí­tőipari Tröszt összes vállalatait és pécsi munkahelyeit ebéddel, a vidé­ki dolgozókat vacsorával, reggelivel. Meg kell hagyni Szlavináné tud főzni, az ebéd ízletes. Ez kétségtele­nül dicséretére válik. Viszont ameny nyíre jó a főztje, talán annyira hi­bás a magatartása. Vezetői beosz­tását túllépve igen sokszor nem irá­nyítani akarta a hozzá beosztottakat, hanem a szó értelmében uralkodni akart felettük. Volt, aki tűrte, volt aki nem és nem kellett hozzá sok idő, hogy kialakuljon a Szlavinánét pártoló és Szlavinánét ellenző cso­port. A kezdeti sikerek hatására kissé fejébe szállt a főszakácsnőnek a dicsőség és kijelentgette: „Aki­ről éntőlem levelet kap az igazgató, az másnap mehet". „Itt mindenki ilyen kicsike — húzogatta kezét 40 centivel a föld felett — az igazgató az én kezemben van“. Akadt, aki megírta névtelen levél­ben, hogy rosszul mennek az ügyek a konyhán, kivételezés van és állí­tólag a vállalat igazgatója. Fried­mann József elvtárs protekciós ada­got kap a sertéstöpörtyűből, Szlavi­náné magatartása kibírhatatlan. Megkezdődött a kivizsgálás és — még a jegyzőkönyvek is ezt bizonyít­ják — 1954-ben nem azzal a főköve­telménnyel vizsgálták, hogy igaz-e a levél, azt vizsgáltatták: „Vájjon ki írta?" Mint ilyenkor szokás, mindenki mindent mondott, csak semmit sem tudott. Született sok jegyzőkönyv, le folytattak rengeteg kihallgatást, át­utalták a trösz igazgatójához az ügyet és maradt minden a régiben. Azt megállapították, hogy Fried­mann József igazgató szabályosan vásárolta a töpörtyűt, de szabálytalan ságot követett el, mert csak a vidé­kiek kaphatnak vacsorát. A névtelen levél mozgásiba hozta az addig viszonylag csendes, csak egymás között súgó-búgó konyhasze­mélyzetet. Volt, aki tiltakozott, volt aki örült: „Na, ez jól megírta“ — kinek mi állt a szívéhez, érdekéhez közelebb. A jegyzőkönyvek bekerül­tek a helyükre, de a hiba nem szűnt meg, semmi sem intéződött el. Plety­ka pletykára, antiszemita kijelenté­sek, trágárságok, lopás nőtt egymás­ra. Mivel sem a 73/6-os vállalat, sem a tröszt nem intézkedett — in­tézkedni kezdett a főszakácsnő, érvényesíteni kezdte befolyását, aminek hangot adott már az előzők­ben. Berg Józsefné, Kustosné, Horvá- ticsné csúnya jelenetet rendezett. Bergnét fegyelmivel elbocsátották, de Kustosné csak felmondást kapott, amit később visszavontak, holott ne­ki is legalább olyan része volt a hi­bában, mint Bergnének. Horvátics- né írásbeli megrovást kapott. Miért Bergné ellen e súlyos ítélet. Mert néhányan azt mondták, köztük Pe- tiné, az ÜB elnök is, hogy: „Biztos Bergné írta a levelet". Bizonyíték? Nincs! — De egyszer összeszólako- zott a főszakácsnővel. Gelencsérnét áthelyezték az ácsteiepre, mert nem oda vitte az előre elkészített protek­ciós adagot, ahova kellett volna, aho­va Szlavináné mondta. Zsifkovicsné- nak felmondtak, mert Szlavináné ezt javasolta Friedmann József igazga­tónak. Miért? Szlavináné szerint „nem megfelelő“, a valóságban, mert jobb barátságban volt Kriszticsné- vel, Boóznéval, mint Szlavinánéval és vesztére még segített leleplezni egy lopást is, ami a főszakácsnő szempontjából sem volt közömbös. Tehát nem barát, hanem „ellenség" volt. Egyszóval tisztogatni kezdett a főszakácsnő. Mindenki gyanús, aki él — azaz, aki beszélni mer, hogy nem jó, — csak egy szóba kerül, egy levélbe és máris megy. Közben a konyhán az igazgató ne- venapjára összegyűjtötte Szlavináné a virágra szánt pénzt és a szeretet jeléül elküldték neki. Az egyik asz- szony egy forintot adott és mente­getőzik: „Csak egy forintot tudtam akkor adni. Baj?“ így folyt az élet a konyhán, míg végül szóba került, hogy másik főszakács kel’enc. Javaslat hangzott el; annak ellenére, hogy Szlavináné megtiltotta-a kony­hán a politizálást, hogy különböző szervek „pártfogására" hivatkozott, hogy „nála kicsik a kommunisták“, hogy összeférhetetlen, izgága termé­szetű, kivételeket csinál — hagyjuk mpg helyettes szakácsnak, össze is hívtak az ügyben egy konyhai érte­kezletet és „szavaztattak“: maga is tartsa fel a kezét... maga is ... ma­ga is ... -r- végül „többség“ döntött: maradjon Szlavinánét!?) Ez 4 már az utóbbi napokban tör­tént és kilóra dagadt a konyha- ügyekkel kapcsolatban felvett jegyző könyvek száma, többezer forint ér­tékű munkaóra veszett kánba, bíró­ságnak adtak munkát csak azért, mert a 73/6-os vállalat igazgatója mindenkinek igazat akart adni, mert nem mert intézkedni, nem merte csirájában elfojtani ezt a pletykasá- gon, sok rágalmazáson, diktátorosko- dáson alapuló ügyet. — Amikor csak tehettem lemen­tem a konyhára. — a napközibe — mondja Friedmann József igazgató. — Megnéztem a munkát. Bizony csak megnézte, de nem látta, erélytelen volt, népszerűtlen­nek tartotta a feladatot. Virág .. . kedvesség ... feltétlen bizalom ... — itt csak nem lehet hiba! Pedig egyszerűen el lehetett volna intézni. Akit csak kihallgattak, min­denki megmondta, hogy nehéz, lehe­tetlen együtt dolgozni a főszakács- néval, tizen-huszan kérték az intéz­kedést. Elmaradt. — Tűrhetetlen ami ott van, — mondja Friedmann József elvtárs. Ez a véleménye. Ennek ellenére hóna­pokig húzza-halogatja az ügyet. Pe­dig csak hat kérdésben kellett volna intézkednie. 1. Tisztázni a fizetést, a termé­szetbeni járandóságot, szabályozni a munkaidőt a konyhai dolgozóknál. 2. Tekintetbe venni a nem egy­két ember véleményét és leváltani Szlavina Sándornét. 3. Bátran elismerni, hogy Zsifko- vicsné felmondásával hibát követett el, mert egy ember véleménye alap­ján mondtak fel neki és ennek az egynek érdeke volt, hogy így történ­jen. A tévedés elismerésével orvo­solni a hibát, hatálytalanítani a fel­mondást és tényleg meggyőződni ar­ról, hogy alkalmas munkaerő-e Zsif- kovicsné. 4. Kovácsnét — a pártszervezetnek — leváltani a szakszervezeti megbí­zatásából, mert méltatlan rá. 5. Bergné és társai ügyében (most már megvárni a bírósági döntést), a fegyelmi elbocsátáskor igazságosan ítélkezni. 6. Bátran bevallani, hogy Gelen- csérné áthelyezésével hilba történt, nem volt igazságos tett, de megmon­dani, hogy kár lenne visszahelyezni, mert az ácstelepen jobban szeret dől gozni, szerencséjére jobb helyet ka­pott. Ezt nralasz'otla el a 73/6-os vállalat igazgatója, üzemi bizottsága, a tröszt személyzeti osz­tálya, igazgatója — ezért nőtt ten­geri kígyóvá, aktalhamazzá néhány iogos sérelem. Ide vezet az erélyte- lenség, az ügyekről való nem alapos meggyőződés és az, hogy csak sza­vakban hangoztatjuk a jogos pana­szok elintézését. Továbbra is járjatok elő jó példával! Kedves Elvtársak! Mi, a Sopiana Gépgyár dolgozói érdeklődéssel olvastuk a szombati újságban, hogy Dani János elvtárs, a vajszlói gépállomás kombájnosa megkezote a kemsei termelőszövet­kezet árpájának aratását, s máris szép eredményt ért el. Üzemünkben örömmel beszélnek arról, hogy a gépállomás agronómusának és bri­gádvezetőjének segítségével a terme­lőszövetkezet mindjárt a begyűjtő- helyre szállította a gabonát. Fáradhatatlan munkátok, győzni- akarástok az aratási munkában ar­ra lelkesít bennünket, hogy még jobb munkát végezzünk, még több mezőgazdasági gépet küldjünk nek­tek és a többi dolgozó parasztnak. Arra kérünk benneteket az üzem dolgozói nevében, hogy továbbra is jó példával járjatok elől. A Sopiana Gépgyár dolgozóinak nevében: Zdellár János igazgató. Laky József párttitkár, Exncr Miklós ÜB-elnök. [Negyedszer kapálják már kukoricájukat az erzsébeti Béke tsz tagjai. A mun­kában hétfőn valamennyi csoport­tag hozzátartozójával együtt részt­vett, erősen igyekeznek, hogy a szerdán megkezdődő aratásig gyom­mentes legyen mind a negyvenöt hold kukorica. Ezzel nemcsak azt a vállalásukat valósítják meg, amit a kongresszusi versenyben a „műveljünk meg min­den talpalatnyi földet" jelszóval tettek, de eredménnyel dolgoznak a holdankénti harmincmázsás termé sért is. A legelőszélek, erdővégek te­rületének kihasználásával feltört föl­dekkel megnagyobbított kukorica- vetésterületről jó növényápolással idén mintegy 5.400 kiló hús és zsír előállításához elegendő kukoricával többet termeltek, mint tavaly. Sz, H. %

Next

/
Thumbnails
Contents