Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)
1954-06-20 / 145. szám
4 NÄPCö 1954 JUNIUS 20 Javult a szén minősége Béke-aknán Országos jelentőségű újítások nyomában Tömbfalazás Még 1950-ben Indult útjára ez a nagyhírű újítás, mely erőteljes lépést jelent az építőipar gépesítésében. Lázár Béla újító fejében született meg elsőnek a gondolat, aki ekkor a 73/1 Építőipari Vállalatnál dolgozott. Azután mások is bekapcsolódtak az újításba, s egész egy komplex brigád alakult. Az újítás lényege: nagyobb tömböket egyszerűen a földön kell téglából felépíteni, mikor már készen van, egy nagyobb darab, toronydaru emeli helyére. így készül el a ház fala. Hosszan lehetne sorolni az észszerű megoldás alkalmazásával járó előnyöket: lerövidül az építkezés határideje, kevesebb szakmunkás szükséges, télen szélvédett helyen is lehet az előregyártást végezni. Az első kísérletek biztató eredményeket hoztak. Próbaképpen Meszesen építettek fel egy lakást. Lényegesen csökkent az építési határidő. Sztálinvárosban, Székesfehérváron és Veszprémben is alkalmazták, talán még alkalmazzák is ezt az újítást. A „Szabad Nép” többször írt az új módszer alkalmazásával nyert megtakarításokról. Mi történt az újítóval? Él, lehet, hogy újabb elgondoláson töri a fejét, de a tömbfalazás ügyébe már belefáradt. Négy éve húzódik az értékelése, az újítással való labdá^ás. Száz egynéhány forinttal honorálták eddigi fáradtságát. A tömbíalazást mindmáig nem alkalmazzák a megyében, pedig lenne rá mód mind a meszesi mind a komlói építkezéseken, ahol vannak meg-1 felelő toronydaruk is. Az építésügyi minisztérium 4. számú igazgatósága tartózkodik az újítás alkalmazásának elrendelésétől. Az igazi indokaik mindmáig ismeretlenek, de mivel kimondták a „nem”-et, kárhozatra van ítélve, egy olyan nagyszerű elgondolás, mely ezreket jelentene az államnak, ami meggyorsítaná a lakásépítkezést. A Pécsi Tervező Iroda újból foglalkozik a tömbfalazás alkalmazásával, eredményt azonban a kísérletek után csak úgy várhatnak ők is, ha nem köti meg kezüket az igazgatóság. — Szívesen alkalmaznánk későbbi munkáinknál a tömbfalazást, ha tervünkben is változtatásokat eszközölnének, — mondja Domsics János, a meszesi építkezés vezetője. — Jelenleg a darú nem éri át a nagy épületeket, de később'a kisebb építkezéseknél tudnánk alkalmazni. Eredményekről nem tudok, mert még nem láttam az újítás műszaki tervrajzát, de több elbeszélésből ítélve. segítene megoldani a munkaerő- hiányt, megkönnyítené a téli építkezést. Hosszas huzavona után végre hatá rozzon a IV. sz. igazgatóság. Varga Pál és Komjáthy Antal, akik nagy részben felelősek az újítás elfekte- téséért, vizsgálják felül az ügyet, ne tűrjék el, hogy ezt a lehetőséget se használhassuk ki, az építkezések költségeinek csökkentésére. Bírálják el az újítást és Lázár Béla újító komplexbrigádjának fizessék ki az újításáért járó díjat A csúszós csapágy Szekeres Györgynek, a Pécsi Malomipari Egyesülés egykori lakatosának nagyszerű elgondolás született a fejében. Többször előfordult, hogy golyóscsapágyra lett volna szükség a vállalatnál, de mivel hiányzott, le kellett állítani egy-két gépet. Ez adta neki azt a gondolatot, hogy kutasson valami észszerű megoldás után. A hosszas töprengés végül eredménnyel járt. Különböző fémfajtákból: acélból, bronzból, stb. gyűrűket készített. A gyűrűk egymás felett úgy helyezkedtek el, mint a kocsiráf. A gyűrűk száma 3—9-ig változik, a tengelynyomástól függően. Előnye a golyósc6apággyal szemben: hazai anyagból készül és házilag is előállítható. A gyakorlati munkához csak egy esztergapad szükséges és egy csiszológép, amivel meg lehet munkálni « gyűrűket. Hátránya: valamivel nagyobb a súrlódása, mint a golyóscsapágynak, ez azonban nem számot tevő, ha azt vesszük figyelembe, mennyi valutát takarítunk meg az import elkerülésével. Az újítás sorsa: A csapágyat a Pécsi Porcelángyár átvette az újítótól, de most nem fog lalkoznak vele, mert építkeznek az üzemben. A próbán jól vizsgázott a csapágy, a vélemény az volt, „kitűnő”. Másként áll a dolog az újhegyi erőműben. Itt is felszereltek egy csapágyat, de alkalmazását végül azzal az indokolással utasították el: „Sok a golyóscsapágy készletünk, felesleges az új csapágy”. A helyes út az lett volna, hogy a drága im- portcsapágyakat átadják más üzemnek, ahol a Szekeres-féle nem alkalmazható. Itt nem volt „objektív“ ok, másutt kell keresni a hibát, éspedig az újítási megbízottnál és a műszaki vezetőknél. A Komlói Bányagépjavító Vállalat is átvette a csapágyat, de hosszú hónapok óta még csak nem is értesítik az újítót. A Komlói Szénbányászati Tröszt 2. sz. üzeme 60 napos kísérletre elfogadta, már rég lejárt 'a 60 nap, de semmi nem történt a csapággyal. A Malomipari Egyesülésnél fél éve hever. Az újítási megbízott, Csolosz Jenő szavai szerint: — Nem kaptunk rajzokat, az igazgatóság hallgat a dologról. Véleményem szerint az újítás találmányszámba megy és így a Találmányi Hivatalnak kellene vele foglalkozni. Nekünk felszerelésünk sincs a csapágy előállítására. így lett ebből az újításból is óriás kígyó, gyakorlati alkalmazására nem kerültsor, mert közömbösen kezelték a vele foglalkozó vállalatok. Pedig jelentős lépés lenne alkalmazása az importáru megtakarításban, — erre a feladatra eléggé felhívta a figyelmet a pártkongresszus is — ha az említett vállalatok végre kihasználnák a lehetőségeket, a gazda számító fejével gondolkoznának, a csap ágyügyében illetékes műszaki vezetők. Gabonarakó gép Ez az újítás a Malomipari Egyesülésnél dolgozó Cserveni elvtárs nevéhez fűződik. A géppel sok munkáskezet lehet megkímélni az aratás idején a vagon és gépkocsirakodásnál. Az elevátort maga a gabonával érkezett teherautó ventillátor kereke hajtaná ékszíj kapcsolással. A múlt évben írták papírra ezt az újítást. Csak azért nem készült el még, mert állítólag az Egyesülés karban- tói „nem értek rá”. Az első próbamunkálatok igazolták a gabonarakodógép életrevalóságát. Az újabb gépek elkészítése most már a Malomipari Egyesülésen, a Terményfor galmi Vállalatokon és más gabonaszállítással foglalkozó vállalatokon múlik. A gabonarakó gépet az egész országban meg lehetne honosítani, ha megfelelő istápolóra találna. Baranyában több országoshírű újítás született az utóbbi években. Sokat már alkalmaznak is, de többségükkel az a helyzet, hogy az „illetékes szervek” és az „illetékesek" közömbössége miatt csak az íróasztal fiókjáig jutottak el. Ezek az újítók már nem csoda, hogy elveszítették kedvüket s ma már nem kutatnak újabb észszerűbb megoldások irányában. Jelen esetben az építésügyi és a könnyűipari minisztérium igazgatóságain múlik az említett újítások megvalósítása, széles körbeni alkalmazása. Többmillió forint megtakarítást jelentene alkalmazásuk az iparban, jelentős hozzájárulás le nne ez az önköltségcsökkentéshez. Ideje volna egyszer s mindenkorra véget vetni a hosszas huza-voná- nak, kőrösdinek, a felháborító közö mbösségnek. Szolgáljon az illetékes vezetőknek figyelmeztetőül a pártko ngresszus útmutatása és lássanak munkához. GULYÁS ERNŐ 8ZTÁL1MVÍROS ÉS KOMLÓ (Kiküldött munkatársunktól) Sztálinváros, június 16. Az autóbusz már elindult, mikor két bottal egy 55—60 év körüli ember botorkál ki a váróteremből. A városba indulna, de gyalog nem vághat neki a két és fél kilométeres útnak, A vezető észreveszi, leállítja a kocsit és megvárja az öreget. Ez volt az első és mondhatom feledhetetlen élményem Sztálinváros- ban. Cementtel és téglával megrakott teherautók suhannak el mellettünk. Pár száz méterrel távolabb hatalmas daruk nyúlnak a magasba. A munka zajától hangos a táj. A város szélén féligkész épületek fogadnak. Hatalmas vasmarkok csikorgó-dübörgő izomzatúkkal emelik be az előregyártott elemeket, a vastraverzeket. Bent a városban a tegnap még hepe-hupás terepen betonsúlykoló berreg — készül a járda. Virágágyé sok, fák, amelyek együtt nőttek a várossal, az egyenes utcákkal, teszik szebbé, kellemesebbé az amúgy is szép várost. Utam a Sztálin úton végig, a zöld pázsitu, útvesztőjéről híres parkon keresztül a Sztálin Vasműhöz vezet. A széles aszfaltúton motorkerékpárosok, teherautók és dömperek dübörögnek. A gép egész gépkomplexumot emel egyszerre. A vasúti kocsikból exkavátorok emelik az ércet. Gépgyár egymaga akkora, hogy szinte elfáradtam míg körüljártam. Itt már bányászokkal is találkoztam. Gergula Lajos 1951 április 17-én Jött Sztálinvárosba. A Dunai Villanyszerelő Vállalatnál kapott munkát. A felesége is hamarosan utána jött. Most mindketten a Sztálin Vasmű Gépgyárban dolgoznak. Gergula Lajosné, mint habarcshordó kezdte egy építkezésen. Még most is büszkén mutogatja, hogy ezt a házat is, meg azt is ő is építette. Nehéz munka volt, meg aztán ő sem akart lemaradni a férjétől, — szakmát tanult. A gépgyárhoz került darukezelőnek s mér két hónapja tartja a sztahánovista szintet. — Még egy hónap — mondja — és akkor sztahánovista leszek. A kétszoba-konyhás, fürdőszobás, kamrás, fehérre meszelt lakásukban rádió szól és mi arról beszélgetünk: milyen szép is ez a város. — Szeretem a várost —1 mondja Gerguláné. Aztán mosolyogva hozzáteszi. — Az én munkáin is benne van. A rövid, de érdekes beszélgetésből megtudtam, hogy rajtuk kívül még sok-sok baranyai ember dolgozik itt Sztálinvárosban, akik hasonlóan ő hozzájuk, figyelemmel kísérik megyénk fejlődését, eredményeit és bizony rosszalóan csóválják fejüket, ha bármiben is az utolsók között van. A kohók mellett visz el utam. Csodálatos érzés, elnézegetni a szállítókosarak fürge mozgását, hallgatni a kohók sistergését és gyönyörködni a munka, az emberi akarat nagyszerű művében. Sztálin Vasmű Kokszoló és Vegyiművek Vállalat irodájában Reme- nyik Ernő technológussal beszélgetek. — A komlói szén után érdeklődik az elvtárs? — kezdi Remenyik elvtárs. — Erről még egyelőre nem sokat mondhatok. Kísérletek folynak az Óbudai Gázgyárban, a Bányászati Kutatóintézetben és Komlón. — Mit bizonyítanak a kísérletek? —Azt, hogy a komlói szén a célnak megfelel, természetesen tizenöt százalék pécsivel keverve. A cél, hazai alapanyagból kohókokszot előállítani. Nagy feladat, de megbirkózunk vele. Magyarországon nem termeltek kohókokszot, itt gyártjuk az elsőt, A kísérletek azt is bizonyítják, hogy nagyobb szénvagyonra szá míthatunk, mint ezelőtt egy évvel. Már ebédszünetet tartanak a Vasmű dolgozói. A zöld gyepre leheve- redett munkások között vidám tere- fere folyik és mi arról beszélgetünk, hogy milyen kapcsolat van Komló és Sztálinváros között. Remenyik elvtárs erre csak egy szóval felel: „Jó”. Majd egy kis gondolkodás után bővebben is elmondja: *— Azért mondtam, hogy jó, mert ez nemcsak papír, hanem személyes kapcsolatot is jelent. Áprilisban voltak nálunk — körülbelül nyolcszázan — a szénelőkészítő üzem dolgozói és vezetői, oe eljöttek az egyes aknák dolgozói is. Megnézték a Vasművet, bejárták annak minden zegét-zugát. Már nem emlékszem rá pontosan, hogy melyik napon volt ez, de azt tudom, hogy ez a látogatás hagyománnyá válik és minden évben ugyanezen a napon megismétlődik. Mi is lejárunk Komlóra. Legutóbb május negyedikén voltunk ott. A két egymást kiegészítő üzem vezetői nagy gondot fordítanak a szó ros kapcsolatra, az együttműködésre. Hiszen enélkül nem lehet tervszerű, zavartalan a termelés. A vonat prüszkölve indul ki az állomásról és egy időre búcsút intek Sztálinvárosnak. Szép, feledhetetlenül szép. Soha nem fogom elfelejteni ezt a betonba, vasba, parkokba és lakóházakba .gyárakba és erőműbe épített hősi akaratot. Nem volt kohókokszunk és most lesz. Lesz, mert a párt így akarta, mert mi, a milliók így akartuk. Nem kell többé maid külföldről behoznunk a drága kokszot, magyar koksz váltja fel s az így megtakarított összeg tizenhárom és fél év alatt megtéríti az egész Sztálin Vasmű felépítésének költségeit. Szalai János Beke-dkna dolgozói a kongreszszusi versenyben nemcsak több, hanem jobb minőségű szenet is termeltek. A megengedett palatartalom 3.1 százalék volt — ők azonban leszorították 2.5 százalékra. A június 9-i termelési értekezleten megfogadták, hogy túlszárnyalják addigi eredményeiket és a kongresszus határozatainak szellemében tovább javítják a szén minőségét. A szén minősége javításához az első lépés: minden percet a termelésre fordítani, már a munkahelyen kiválogatni a palát és csak a tiszta szenet küldeni fel a napszintre. Az az elhatározás, hogy a munkaidő minden percét ki kell használni, igen fontos volt. A napsugár fejtésben ugyanis a felső részen nem volt ritka eset, hogy a fát gyorsan leadták és utána, mivel már melegen sütött a nap, napoztak egy félórácskát. Nem mindig tudták teljesíteni napi előirányzatukat. Ezt úgy akarták pótolni, hogy egy kis földet is kevertek a szén közé. Mióta a termelési értekezleten megszületett az elhatározás, hogy „kihasználjuk a munkaidő minden percét", sokat változott a helyzet. Nem találni már cigarettázó és nap- kúrázó dolgozókat akkor, amikor megkezdődött a munkaidő. Javult a szén minősége is. Június 18-án „repülőbizottság" vizsgálta Béke-aknán a szén minőségét. Senki sem tudott arról, hogy ellenőrzés lesz, így tehát a való képet kapták a vizsgálóbizottság tagjai. Egymás után jöttek a bányából, a táróból és a napszinti fejtésből a csillék, tele szénnel. Aki látta a csilléket szénnel egy-két hónappal ezelőtt, és most, nagy változást vett észre. A csillék sarkait is megtöltik, sőt megpúpozzák, így sokszor 50— 100 kilóval is többet nyomnak. Most már nem panaszkodnak a csapatok, hogy nincs ürescsilie, nem jól biztosítja a műszaki feltételeket a körletvezető. A jó csilletöltésért egyre több Béke-aknai csillés kap jutalmat. A szállítást a Varró-csapat kezdte. Nem sokkal később már mérték is, mennyit töltenek egy-egy csillébe Varróék. Az egyikben 838 kiló, a másikban 812 kiló szén volt. Amikor a bizottság dolgozói kiválogatták a palát, az elsőben 788 kiló, a másikban 752 kiló szén volt. Alig mérték Varróék szenét, már ott volt a Benczeg-csapat szállítmánya. Palájuk egyáltalán nem volt. Papp József Kétszázezer forint és szén megtakarítás a A Komlói Erőmű dolgozói májusban öt nappal a határiaő előtt készültek el az egyes számú kazán nagyjavításával. A határidő megrövidítése több, mint 200 ezer forintos megtakarítást jelent népgazdaságunknak, mert így korábban állíthatták le a korszerű Komlói Erőműnél mintegy kétszerié drágábban termelő — csak a karbantartás időszakára üzembehelyezett — úgynevezett csúcs-centrálékat. Ezzel az eredménnyel sem elégedtek meg az erőmű dolgozói. A fűtők valamennyien követik Csorba, Kos- suth-díjas fűtő módszerét. A szén minőségének megfelelően adagolják az égéshez szükséges levegőt és mindig időben végzik el a „torokfuva- tást." Gondos munkájuk eredménye: májusban több, mint 500 torma szén megtakarítása. Segítette őket ennek (15) elvtárs csilléjét mérték ezután, amely majdnem elérte a 7 mázsát. Válogatás után is csak egy kiló pa-. lát találtak benne. Vannak még, akik azt állítják, hogy csak a táróban lehet vigyázni a szén minőségére, mert ott kevés a pala. Antal Pál elvtárs csapata mást bizonyít. Az Antal-csapat munkahelye a III. szint 23-as telepén van, tehát földalatti fejtés, ahol van pala. Három csillét is megvizsgáltak és az egyik elvtársnő 4 kiló, a másik 5 kiló palát talált, a harmadik hiába keresett, palát nem talált. A csapatnak két százalék a megengedett palatartalma, mégis ilyen alacsony náluk a palaszázalék. Dicséret illeti a csilléseket, akik ilyen figyelmesen végzik munkájukat. Ugyanígy dicséretet érdemelnek a Török-csapat csillései is, akik a jó töltés mellett ugyancsak vigyáznak a minőségre is. Csilléik súlya meghaladja a 750 kilót. Válogatás után sem sokat veszítenek súlyukból, mert 7—10 kiló palánál nincs több a csillében. Vannak azonban olyan csapatok, ahol nem vigyáznak még eléggé a minőségre. A Kenreiter-csapat dől-, gozóinak nagyobb figyelemmel kellene megtölteniök a csilléket és a palát már ott lenn kiválogatniök. A bizottság három csilléjüket mérte le, 663—729—681 kiló volt a csillében. De belőle 35—50—54 kiló pala volt. A palaszázalék így alakult, 5.2—6.8 és 7.9 százalék. Természetesen ennél a csapatnál sem 8 százalék a megengedett palatartalom, hanem csak három. A csapatvezetőnek figyelmeztetnie kell a csapatban dolgozó csilléseket, hogy nagyobb figyelemmel végezzék munkájukat. Van olyan eset is, mint a Dráva- völgyi-csapatnál, az egyik csillében 2.8 százalék, a másikban már 6 2 százalék a pala. Ez bizonyítja, hogy a csillés hanyagul végzi munkáját, mert az egyik csillénél válogat, a másiknál már kevésfabé. Ezekből aZ adatokból is láthatjuk, hogy a Béke-aknaiak zöme becsülettel akar eleget tenni vállalásának, A bányában kiválogatják a szénből a palát. A szenet kiszállítják a palát pedig az öregfejtésekbe viszik. Kövesse példájukat az a néhány csapat is, amely még mindig magas palaszázalékkal dolgozik s akkor a szén minősége hamarosan még jobb lesz Béke-aknán, több mint 500 tonna Komlói Erőműnél elérésében az is, hogy jóminőségű szenet kaptak a Komlói Szénbányászati Tröszttől. Az eddigiek szerint júniusban 300 —350 tonna szén megtakarítása várható. Az előző hónaphoz hasonlított csökkenés egyik oka, hogy júniusban már gyengébb minőségű szenet szállított a tröszt. Az erőmű dolgozói a gazdaságos termelés, újabb megtakarítások elérésére tanfolyamokat szerveznek. E hónapban kezdődött tanfolyam az olyan munkahelyek dolgozóinak — tápházfkezelőknek, malomkezelőknek, — akiknek alkalmazása nincs szak- képzettséghez kötve. Ezt újabb tanfolyamok követik a laboratóriumban, a vízállítóban aolgozók és a művezetők részére. Igaz Sándor „Olcsóbban állítjuk elő termékeinket(t Az önköltségcsökkentés nálunk is a munka homlokterébe került. Uj műhelyrészekkel gyarapodott vállalatunk, átvettük az Építőipari Tröszttől az autójavító részleget, megszerveztük a tervszerű megelőző karban tartást. Az autójavításnál bevezetjük a kevésbbé ösztönző prémium-rend szer helyett a darabbér-rendszert. A prémium-rendszer azért avult el, mert a kocsik futásideje szabta meg a jutalmazás fokát. Jó kocsiknál könnyű volt szép eredményeket felmutatni és éppen ezért nem volt igazságos a premizálás. Jelentős megtakarítást eredményez az is, hogy saját erőnkből megszervezzük a TMK-t, így nem kell külön javító vállalathoz vinni gépeinket, mi saját erőnkből is meg tudjuk javítani, ami által kevesebb lesz a termelésből való kiesés. Sok huzavonával, ráfizetéssel járt eddig az, hogy két lakatos műhelyrészünk volt, az egyik itt a vállalatnál, a másik a Zsinkó István utcában. Ha valami szerszámra vagy gépre volt szükség, mászkálni kellett egyik műhelyből a másikba, az anyagmozgatás Is körülményes és hosszadalmas volt. Egy helyre telepítettük a két műhelyt. Ezáltal megtakarítjuk egy művezető, két portás és két anyagmozgató munkáját, ezeket a dolgozókat máshol tudjuk alkalmazni. Megnőtt a gépkihasz-, nálás Is az átszervezés eredményeként. —* Mikor két műhely volt, 10—12 ember tudott egy nap dolgozni a gépen, most 18 is végez- hét rajta munkát. Továbbra is megragadunk minden alkalmat arra, hogy olcsóbban állítsuk elő termékeinket, tudjuk ez az útja a jólét emelésének. Elmondta: Hébenstreit Jenő főmérnök, 73/7 Segéd ipa rí Vállalat.
