Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
6 NÄPCö 1954 MÁJUS 30 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa (Folytatás «z 5. oldalról) pártunknak, elfogadja vezetését. Ez vitathatatlan történelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze átalakult, megismerte és egyre inkább magávévá teszi a szocialista eszméket. A régi értelmiség képviselői közül sok kommunistává vált az utóbbi években. Ezt a fejlődést semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül az értelmiség körében egvre naevobb szerenhez jut az új értelmiség. A rryjnkások, parasztok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi generáció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola nevelt. Az életben a régi és az új értelmiség egyre jobban összeforr. Ez új jelenség társadalmunk életében. A szervezeti szabályzatban a párt meg határozásakor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapitalizmusból a szocializmusba, hogy a szocializmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulákság, a falusi burzsoázia .Jóllehet a városban a kizsákmányolás lényegében megszűnt, a volt kizsákmányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a társadalom egyes rétegeire. Ebből következik. hogy pártunknak, államunknak, rio'gozó népünknek szakadatlan, éles osjtály harcot kell vívnia .mind a meglévő kizsákmányolás, mind pedig a kizsákmányolók maradványai és befolyásuk ellen falun és városban egyaránt. A nárt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja. hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt, a dolgozó nép vezére, a mun- ké'osztálv. a dolgozó nép harci szövetsége, élcsapata; szervezi, vezeti, irányítja az egész nép küzdelmét a szocializmus felépítéséért. Magába tömürfti, felveszi soraiba a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb, leg- harcosabb, legáldozatkészebb elemeit. Felismerve a párt történelmi szerepét, a dolgozók legjobbjai ön- (,-Snt '•4r*nek a pártiba. -• nV* tosabb harci szervezetébe. Ezzel ki- fetezik azt a kívánságukat, hogv az élcsapat tagiaiként kívánnak har- colni, küzdeni a népért; e harcot enV- .f, had airiat.ározás’iVívM vállalták. A szocializmus kivívásáért folytatott eredményes harc érdekében a párttagok önként, szabad elhatározásukból alávetik magukat a párt vasfegyelmének, a párt törvényeinek. a szervezeti szabályzat előírásainak. A párt erejének, fegyelmének, harckészségének, éppen az az alapja, hogy a párttagok önként, öntudatosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lépnek a Dártba, harcolnak a párt céllalért, vállaliák a párt fegyelmét, a hűséget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szervezeti szabályzat előírásainak érvényesítéséért, a szocializmus teljes győzelmének biztosításáért vívott küzdelem — mindez harci szövetségbe tömöríti pártunk tagjait. A szocializmus felépítésének közös célja, az e cé'érf folytatott harcban kikovácso- lódott közös egységes akarat és a kommunista öntudaton felépülő vas- r.-vricT-n nb-an szövetséggé fejleszti a pártot, amely alkalmassá teszi, hogv valóban a munkásosztály, egész dolgozó nőnünk élcsapata és a társadalom vezető és Irányító ereje legyen. (Taps) A párt egységéről A párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx-Engels-Lenin- Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideológiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cselekvés biztosítéka. A párt egységéről szóló részek lényegében változatlanul, a régi szervezeti szabályzat szövegezése szerint megmaradtak az új szervezeti szabályzatban. Változás annyiban történt, hogy a párttagok kötelességei között a pártegység fölötti őrködést, az új szervezeti szabályzat az első helyre teszi ezzel is kihangsúlyozva e kérdés nagy fontosságát. A párt ideológiai, politikai, szervezeti egységének mérhetetlen nagy a jelentősége: ez az alapja a munkásosztály, a dolgozó nép minden győzelmének. feltétele a szocializmus sikeres felépítésének, ez a biztosítéka annak, hogy a párt. a munkásosztály, a dolgozó nép min den erejét azonos célra összpontosítja, hogy a párt minden szerve egységesen cselekszik. A kollektív vezetésről: Ismeretes, hogy a pártban — lényegében minden fokon — az utolsó években háttérbe szorult a kollektív vezetés. A párt politikájában 1951—1952-ben elkövetett hibák egyik fő forrása á kollektív vezetés hiánya és a személyi vezetés előtérbe kerülése volt. A párt életében a kollektív vezetés elvének érvényesítése már eddig is jelentős változásokat hozott: a választott vezetőségek tagjai mind a Központi Vezetőségben, mind az alsóbb párt- bizottságokban, mind a helyi szervekben egyre inkább felelősseget éreznek a kollektív vezető szervek munkájáért, határozataiért; egyre inkább kollektíván alakítják ki a párt politikáját. A kollektív vezetés lényege mindenekelőtt az, hogy a párt politikáját — két kongresszus között — a párt Központi Vezetősége kollektiven dolgozza ki; e feladatot csak a Központi Vezetőség láthatja »1, mivel a párt Központi Vezetőségében egyesül nártunk bölcsesége, nagy múltja, sok évtizedes tapasztalata. Ezért növekszik nap- ról-napra a párt Központi Vezetőségének tekintélye az egész párt és az egész nvxryar dolgozó nép* előtt! (Taps.) Acs elvtárs ezután a pártbizottságok és a pártvégrehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd kiemelte a vezető pártszervek mellett létrehozott aooarátus fontosságát. Ezután így folytatta: Külön rá kell mutatni arra is, hogy a kollektív vezetés megvalósítása szükségessé teszi, hogy az \ nárt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanítja — a párttagság. A szervezeti szabályzat előírásainak szigorú megtartása ■ a legfőbb biztosítéka annak, hogy e helyes lenini elv megvalósuljon az életben, megvalósuljon a pártban. A párt éltető eleme a demokrácia. A párt a demokratizmus nélkül elveszti harcos, öntevékeny jellegét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szervezetei elnéptelenednek. életük szürkévé, sekélyessé válik, csökken politikai munkájuk. A demokrácia friss, éltető levegője erőt, energiát, magabiztosságot ad a pártnak, növeli a párttagok öntudatát, harci kedvet, gazdaggá, elevenné teszi a pártszervezetek életét, s vonzóvá teszi a pártot a nép leg- , obbjai, sőt az egész nép előtt. A nártd-'w ■■ária a friss, pezsgő pártáiét forrása! A pártdemokrácia erőteljesebb érvényesítése új életre keltette pártunk számos szervezetét, új lendületet, új erőt adott szervezeteink munkájának. Uj, bátor, őszinte hang jellemzi egyre inkább pártszervezeteinkben a kommunista összejöveteleket, a vezetőségi üléseket a taggyűléseket. o pá.rtértekez.’eteket. Rövid hónapok alatt szemmellátha- tóan nőttek, izmosodtak, pártszervezeteink, javult politikai munkájuk. A párttagok ezrei váltak harcosabb, ’e'kesebb odardóhb kommunistákká. a nép ügyének jobb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fejlesztése lehetővé tette számukra, hogy nyíltan, bátran beszéljenek, megtegyék észrevételeiket, javasla- ta’ks-*. bíráltának, küzdenek a hibákkal, fogyatékosságokkal szemben. A módosított szervezeti szabályzat kiterjeszti a pártdemokróciát. A szervezeti szabályzat egyik leglényegesebb módosítása az, amely kimondja: a választások az alapszervezetekben is titkosak legyenek. A pari demokráciát a bírálat, az önbírálat, az alulról jövő bírálat megvalósításán kell mindenekelőtt mérni. A pártdemokrócia egyik leglényegesebb előfeltétele a pártszerű vita. Ez az alapja a pártban a kérdések helyes eldöntésének, a helyes politika ki»k>kí.'á«ának, az csősz pártmunkának. Igaz, mindenki tudja, tapasztalja, látja, hogy a pártszerű vita. a bátor bírálat, a becsületes önbírálat kezd megvalósulni a pártban. Kár volna azonban azt hinni, hogy ezen a téren már minden rend ben van. Az elmúlt évek s az elmúlt, hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a bírálatot s az önbírólatot nem lehet egy intézkedéssel, egyszersmin- denkorra „bevezetni”. Megvalósításáért szakadatlanul harcolni, küzdeni kell. Különösen sokat kell még küzdeni azért, hogy minden párttag megértse, hogy a hibák feltárása, a pártszerű bírálat személyekre való tekintet nélkül — kötelessége! alapszervezetekben az egész párttagságot bevonják a helyi legfontosabb kérdések megvitatásába és eldöntésébe. A szervezeti szabályzat leszögezi, hogy a kollektív vezetés összeférhetetlen a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusszal. A személyi kultusz a történelem idealista — nem materialista — szemléletéből táplálkozik. Az idealista történelem- szemlélet — mint pl. a narodnyikok ismert elmélete — a történelmet a n-asy emberek cselekedeteinek eredményeként fogja fel; nem ismeri el, hogy a történelmet a néptömegek, az osztályok harca alakítja. A marxizmus nem tagadja a személyiség szerepét a történelmi események alakításában; a személyiség annyiban játszik szerepet, amennyiben helyesen fejezi ki osztálya érdekeit, illetve a történelmi fejlődés irányát. A személyi kultusz, a személyiség szerepének helytelén eltúlzása kárt okoz; azzal jár, hogy a pártban csökken a dolgozó osztályok, a nép történelemformáló szerepének megértése, az objektív társadalmi erők felismerése és felhasználása. Ez hibákra vezet a párt politikájában. A személyi vezetés pedig azzal járt. hogy csökken a választott szervek szerepe, háttérbe szorul a vezető kollektíva bölcsessége, tudása, tapasztalata; ez egyoldalú döntésekhez vezethet. A kollektív vezetés érvényesítése, a személyi kultusz elleni fellépés növelte a párt vezetőszerveinek jelentőségét, lehetővé tette, hogy a párt kijavítsa a hibákat, kidolgozza helyes politikáját; fokozta a párttagság, a dolgozó osztályok, a nép öntudatát, alkotóerejét. Az utóbbi időben egyes kommunista vezetők — attól tartva, hogy i’vanok hírébe kertiének, akik ledorongolják munkatársaikat, az embereket — elmulasztják a helyes, pártszerű bírálatot is. Ez veszélyes jelenség. A vezető éles. elvszerű, segítő, érvekre épített bírálata nélkülözhetetlen a pártmunkába. Akad más hiba is, egyesek nyakra-főre, komoly meggondolás nélkül, mindent és mindenkit bírálnak és bírálatuk nélkülözi a tárgyilagosságot, sőt nem egyszer az igazságot. Az e fajta bírálatra semmi szüksége nincs a pártnak. Különösen rosszul állunk az önkritikával. Kétségtelen, hogy a bírálatnak ez a legnehezebb fajtája, de nélküle nem lehet meg a párt. S tapasztalni, hogy egyesek húzódoznak az önbírálattól, önbírálatuk gyakran nem őszinte, formális. Nem mutatják, de ha önkritikát várnak tőlük, megsértődnek. Nyíltan rá kell világítani, hogy az ilyen párttagok s az ilyen vezetők a pártnak kárt okoznak, nem kénesek eleg bátran saját személyüket a párt érdekei alá rendelni. Az ilyen párttagokat s az ilyen vezetőket azoknak a kommunista kollektíváknak, amelyeknek tagjai, segíteniük kell e hibák leküzdésében, bátran feltárva e fogyatékosságot, mely megronthatja a vezető ko""ktívá'k egységét, fegyelmét, harcképességét. Nem áll még jól pártunkban az alulról jövő bírálat támogatása sem. Az alulról jövő bírálat^ csak akkor bontakozik ki. ha lehetőséget adnak rá. ha elősegítik, ha igényt tartanak rá. Letöri és elkedvetleníti a bírálót az is, ha a vezető formálisan elfogadja a bírálatot, de nem tesz in tézkedéseket a felfedett hibák kiküszöbölésére. A legszigorúbban el kell ítélni azt a vezetőt, aki üldözi a bírálatot. Sajnos, ezzel is találkozni a pártban. A 'egigyakrabban úgynevezett „finom” eszközökkel hárítják el a bírálatot: figyelmeztetik a bírálót, éreztetik vele, hogy jobb lenne, ha hallgatna, felfelé buktatják, áthelyezik, stb. Egyes esetekben azonban nem riadnak vissza a bírálat durva elfojtásától sem. E jelenségeket nem szabad megtűrni a pártban. Ács elvtárs ezután a pártaktíva jelentőségéről szólt, majd így folytatta: A pártlag minden jogának tiszte- letbentantása a pártdemckrácia egyik legfőbb feltétele. A párttagok jogait helyesen rögzítette a régi szervezeti szabályzat. Az erre vonatkozó előírások beváltak. Nem szükséges tehát a tagok jogai című ponton lényegesen módosításokat végrehajtani, szükséges azonban, hogy a tagok jogairól szóló pontot minden kommunista valóban megtartsa A tagok jogainak védelmére egy igen lényeges kérd-.';ben kell a szervezeti szabályra.ot kiegészíteni; jobban védeni kell a párttagot a pártból való kizárás ellen. A párttag számára a pártból való kizárás a legsúlyosabb büntetés. A párttag védelmét jelenti a szervezeti szabályzat azon előírása is, amely felhatalmazza a párttagot arra, hogy résztvegyen azon ügyek tárgyalásában, amelyeknek során * pártban az ő személyéről, magatartásáról döntenek. A párttagok kötelességeinek kiterjesztése és fokozása, A pártfegyelem A párt szervezeti felépítéséinek vezérelvéhez, a demokratikus centralizmushoz híven, a módosított szervezeti szabályzat tervezete nemcsak a pártdemokráciát terjeszti ki, hanem nagymértékben kiterjeszti a párttagok kötelességeit Is, kiemeli a pártfegyelc.n nagy jelentőségét. A szocializmus építése, a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép hatalmas erőfeszítését kívánja meg. A szocializmus sikeres építése lehetetlen a pártkötelességek szigorú megtartása, a legszigorúbb párt- és állami fegyelem nélkül. A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozataiból ez is világosan következik. Nem hányhatunk szemet afölött, hogy a pártkötelességek kiterjesztésének jelentőségét kevésbbé értette meg a párttagság egyrésze, mint a pártaémokrácia kiterjesztését, hogy a pártköieliességek kiterjesztésének és a pártfegyelem megszilárdításának nagy fontosságát egyesek nem látják elég világosan. Sőt, egyesek arra gondolnak, hogy a pártdemokrácia kiterjesztése, kiszélesítése, megvalósítása egyet jelent a pártköte- iességek csökkentésével, s a párt- fegyelem meglazításával. Ez nem kommunista felfogás, a kommunista szervezeti elvek félreértéséiből, meg nem értéséből ered. A kommunista párttagokra háruló kötelességek kiterjesztését mindenekelőtt az indokolja, hogy az elmúlt években növekedett a párttagság műveltsége, párttapasztalata, politikai érettsége, elvi szilárdsága. A szervezeti szabályzat a párttagok kötelességei között az első helyre teszi — mint már erről szó volt — azt, hogy a párttag őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egysége felett A szervezeti szabályzat ezt megköveteli a legegyszerűbb párttagtól ugyanúgy, mint a Központi Vezetőség bármely tagjától. A szervezeti szabályzat ezen előírását bátran és joggal nevezhetjük a szervezeti szabályzat legfőbb előírásának (Lelkes taps.) A szervezeti szabályzat előírja azt is, hogy a párt határozataiul pártbizottságok és a pártszervezetek feladatainak pontosabb meghatározása Pártbizottságaink és 'pSrtszerveze- teink évek óta küzdenek azzal, hogy kialakítsák helyes munkastílusukat; ebben a küzdelemben némi eredményt mutathatnak fel; különösen a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése óta vizsgálódva tanulmányozzák munkastílusukat s küzdenek azért, hogy mindenben megfeleljenek feladataiknak Ez azonban nem mindig sikerül. A dolog lényege abban áll, hogy a pártbizottságok s a pártszervezetek hajlamosak arra, hogy eltérve elsőrendű feladataiktól, és rendeltetésüktől, irányító politikai tevékenység helyett saját belső ügye ik felé forduljanak. Nem kis számban van olyan szervezet, amely teljesen elmerül a pártbizalmiak, s a népnevelők kiválogatása, a szemináriumok megszervezése, a felvonulások s a dekorációk elkészítése, különböző pártügyek értekezletek megszervezése, és lebonyolítása érdekében folytatott „pártmunkában." Mivel jár ez? Azzal, hogy a pártmunka elszürkül, elsekéiyesedik, kimerül az úgynevezett „szervezésben" elvész a munka igazi tartalma, igazi célja: kiesik a pártszervezet látóköréből a népgazdasági terv, a termelés, a dolgozó ember, a dolgozó ember szükséglete, gondja, a kommunista felvilágosító és nevelő munka. A járási pártbizottságokról A szervezeti szabályzat figyelembe veszi azt, hogy az elkövetkezendő években a népgazdaság fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdaság fellendítése. Ezért a járási pártbizottságok jelentőségét, szerepét külön pontban beiktatja a szervezeti szabályzatba. A járási pártbizottságok a mezögaz- teság fellendítéséért folytatott harcban a legdöntőbb helyen álnak. A járási pártbizottságok: „a falusi párt megszilárdítása ért küzdenie, harcolnia kell a párttagoknak. A párthatározatok a nép ügyét szolgálják. A párthatározatok végrehajtásának elhanyagolása miatt tehát a nép ügye szenved; éppen ezért tűrhetetlen a közömbös, közönyös, hanyag magatartás a párt határozatai iránt. — Helyes leszögezni a szervezeti szabályzatban, hogy pártunkban vasfegyelemre van szükség, melynek a párttagok öntudatából kell táplálkoznia. A párttagság vasfegyelméért síkra ; i kell szállni, küzdeni kell érte. Emlékeztetni kell a párt minden szervét és szervezetét, a párt minden tagját a centralizmus elvére; a >megválasztott vezető szervek utasításait az alsóbb szervek kötelesek végrehajtani. Enélkül a párt nem teljesítheti hivatását, nem töltheti be vezető szerepét, nem képes vezetni a munkás- osztályt, a dolgozó nép harcát és szer vezeteil. Az utóbbi hónapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy pártunk ban egyesek időnként megfeledkeznek^ ériről: könnyelműen kezelik a felsőbb utasításokat, akadnak, akik a határozat meghozatala után sem *e- kintik befejezettnek a vitát, vagy éppen, anra gondolnak, hogy a párt- demokrácia kiterjesztésével csökken a felsőbb szervek jelentősége. Ez a magatartás tűrhetetlen, veszélyes a pártra! Ezért élesen, keményen fel kell lépni ellene... A szervezeti szabályzat új pontként iktatta be a párttagok kötelességei közé azt, hogy a párttagnak őszintének kell lennie a párttal szembán, nem szabad elkendőznie, elferdítenie az igazságot. Ezenkívül, mint igen lényeges pontot, a kötelességek közé beiktatja a szervezeti szabályzat azt, hogy minden egye* párttag kötelessége a káderek kiválasztásában, előléptetésében, leváltásában, megtartani a pártszerű előírásokat, a pártutasításokat. Ez azt jeleníti, hogy küzdenie kell a káderek kiválasztásában megmutatkozó mindenféle elvtelenség ellen. A pártáié tét elevenné, tartalmassá, vonzóvá csak az teheti, ha a pártve' zetőség, mindenekelőtt azzail foglal' kozik, ami a párttagokat, a dolgozókat elsősorban érdekli; tehát a munka, a termelés, a megélhetés gondjaival, a dolgozó emberek problémáival, a népgazdasági tervvel, ® párttagok, s a dolgozók nevelésével, a dolgozók szociális, kulturális problémáival. Ha a pártszervezet, a párt- bizottság ettől eflszakad, a pártmun- ka elszínrtelenedik, ez az elszakadás lealacsonyítja a pártszervezetet, meg fosztja politikai irányító szerepétől: a pártgyűlések, pártértekezletek párt bizalmi ülések tartalmatlanná és érdektelenné válnak, mert ezeken egJ'' szerűen nincs mit megbeszélni; le.?' alábbis nincs olyan, ami a párttag0" kait, a dolgozókat igazán foglalkoZ' tatja. Ez azzal jár, hogy a pártszervezet sekély esen végzi a politika' munkát s elhanyagolja a gazdaság1 és állami szervek párteUenőrzését. a pártmunka öncélúvá, bürokratikus' sá válik. E betegséget ma már neT egy életerős pártszervezetünk legyűr' te, de még mindig elég szélesen f®'" lelhető a pártban. A szervezeti szabályzat pontos^0' ban meghatározza és kiegészíti sr' alapszervezetek feladatait is. szervezetek irányításának alapv«*^ szervei“, ennek megfelelően pártul11* Központi Vezetősége gondoskodik ról, hogv a járási pártbizottságokul megfelelően megerősítse. Ezt cék'Z2® városi, müveit káderek alcsoportod" tása a falura. A járási párts zen/®" zetek megerősítése azzal kcJl, boifY járjon, hogy a falun megerősödik 9 politikai munka, a pártszervezet. 11 párt és a tanács helyi szervei körű' a falus,i pártonkívüli paraszt akti'’9, (Folytatás a 7. oldalon) A párt demokrácia kiterjesztése és a párttagok jogainak fokozottabb védelme
