Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

2 NAPLÓ 1954 MÄJTJS 9 PARI ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS A kongresszusra készülődik a villányi Uj Alkotmány tsz pártszervezete Sokszor tartottak már taggyűlést a villányi Uj Alkotmány termelő- szövetkezet pártszervezetében, de ilyenre, mint a legutóbbi volt, nem igen emlékszik senki. Már egy hete múlott, de még ma is beszélnek róla s még . elevenebben él az emberek cselekedetében. A kongresszus kü­szöbén jöttek össze a párttagok, az eddig megtett út tanulságait értékel­ni, a kongresszusi készülődést meg­beszélni. A vczeí őség beszámolóját Solymár Adám elvtárs, párttitkár mondta el. Sok eredménnyel büszkélkedhetnek a ts'/ kommunistái. A vezetőségválasztó taggyűlés éta olyan erő lett a pártszerve­zet. amely tevékenyen, segítő­iig támogatja a tsz gazdasági munkáit. Oak egy példát. A brigádokban megalakult a pártcsoport, rendszere­sen megbeszélik a brigád munkáját eleven pártéletet élnek. A pártveze­tőség javaslatára egyénekre osztot­ták fel a területet s ezzel biztosítot­ták a munka iránti felelősséget. A pártszervezet munkája a tsz tervei­hez kapcsolódik. Ha a tsz közgyűlés­re' készül, előtte > vezetőségi ülést l.rrtanak. mozgósítják . a kommunis­tádat. először velük beszélik meg a tennivalókat. A hosszú tél igen visszavetette a tsz-t. Bárhogy is akarták, nem tud­ták megkezdeni a tavasziak vetését. De amikor rá lehetett menni a föld­re, egy pillanatig sem késlekedtek. És a kommunisták az elsők voltak. Sápi, Lajcsik, Kratafila elvtársak időt, fáradságot nem ismerve dol­goztak. De mégis kevésnek bizonyult a munkáskéz. A párttagok' a család­tagokhoz fordultak: mindenki dol­gozott, aki csak emelni tudta kezét. A tsz, a kommunisták teljesítették kongresszusi vállalásukat, időben el­vetették a tavasziakat. Kratafila Pál elvtárs pártcsoport­jáé a legszebb dicséret. Mostantól övék a járás legjobb pártcsoportja büszke címe. Mivel érdemelték ezt k'? Cr.sk néhány számot. Zaja Ist­vánnak 105, Sápi Irén elvtársnőnek 110, Borbély János elvtársnak 240 munkaegységet írtak eddig könyvé­be. A beszámoló megmutatta, hogy nem megy minden olyan simán. Xchányán elhanyagolják a ta­nulást. Nem készült fe! eléggé a tsz a növényápolásra, pedig ez a munka nem sokat várat- i at már magára. Fejlett, korszerű á'iaf tenyésztést kell megvalósítani egyed: takarmányozást és a napi hért mszori fejést. Mindezeket több más nie’lett — a taggyűlés határo­zattá emelte. A beszámolóhoz sokain szóltak hoz­zá. Flsőnek Toldi elvtárs, a járási partbizottság nevében vándorzásziót nyújtott át a legjobb pártcsoport ve­zetőjének, Kratafila Pál elvtársnak. És másodiknak ő szólt. „Úgy dol­gozunk, hogy a zászló nálunk marad jón. A pártkongresszus tiszteletére versenyre hívjuk a Vörös Május és a Vörös Csillag brigádokat és párt­os 'portjait. Vállaljuk, hogy a jövő esztendei pártoktatásban három elv­társ kivételével mindannyian részt- veszűnk. A növényápolásra jól fel­készülünk és minőségi munkát vég­zünk.“ Taps csattant fel, szeretettel üdvözölték a legjobb pártcsopor­tot és új kezdeményezését. Mlnnénk: a brigádok tagjait figyel­te. Vécsei elvtárs, a Vörös Csillag brigád pártcsoportvezetője állt fel. Maga és brigádja nevében elfogadta a versenykihívást. De arra figyelmez 'ette a termelőszövetkezet vezetősé­gét, a pártszervezetet, hogy a ver­seny csak akkor lesz eleven, csak akkor küzdenek lelkesen a brigádok, ha fz eredményeket nem rejtik suba ala. Értékelni, megmondani, mindig hogyan áll a verseny, kik az elsők, kik a lemaradók. Vécsei elvtársat a kertészeti brigád agronómusa, Mol­nár István követte. Elmondta, a tag­gyűlés eiőtt beszélgetett a brigád tagjaival s ott született az a hatá­rozat, amit elmond. „Vállaljuk, hogy a kertészetben beütemezett pénzbeli tervet 150 százalékra teljesítjük. Ez mintegy 136 ezer forint többlet- jövedelmet jelent, az óv végén több jut majd a zsákba.“ A taggyűlésen a régi harcosok mellé új emberek kerültek: tagok és tagjelöltek. Mivel érdemelték ki? Molnár Ist­ván elvtársat tagjelöltségi idő nél­kül párttagnak vették fel. Eredmé­nyesen dolgozik, tanítja, neveli a kertészetben dolgozókat. Ulrich Ist- vánné, Balogh Érnő és Ulrich József mindannyian példamutatók, régi, be­csületes tsz tagok, akik a legnehe­zebb időben is hűséggel álltak a társasgaedálkodás mellett. Ulrich Józsefről még azt is elmondták: „Az ő lovai a legtisztábbak, Leggondosab­ban ápoltak." A kongresszusra készülődik a vil­lányi Uj Alkotmány tsz tagsága, pártszervezete. Ez a taggyűlés sok segítséget adott, hogy mindenki vi­lágosan lássa tennivalóit. Uj lendü­letet vitt a pártszervezet munkájába, felélénkítette a versenyt. Ez a vil­lányi tsz hozzájárulása a kongresz- szushoz, a maguk jólétének, boldo­gulásának megteremtéséihez. Kapus Ferencné párttitkár, Villány. „BAJ VAN« Fej trágyázzuk szárbain (Jutáskor a kalászosokat! Az őszi kalászosok a rossz tél és tavasz következtében a fejlődésben lemaradtak, bár az utóbbi csapadé­kos időjárás kedvezett, kissé meg­erősödtek, a bokrosodásuk megin­dult. Az őszi kalászosokat a mostani enyhe idő szárbaindulásra serkenti. A sok hűvös nap után megkésve ugyan, de megindult az ősziek vege­tációja. A fejlődési energiájuk sok­kal nagyobb, mint más években, ezért nagyobb mennyiségű tápanyag­ra van szükségük, hogy jó termést hozzanak. Az őszi kalászosokra a szárbainduláskor nitrogén műtrágyát szórjunk a hiányzó tápanyag pótlá­sára. A gyenge vetésekre adhatunk 35—50 kilót, az erősebbekre 25—30 kilót. Mivel a fejtrágya jobban hat a nyirkos talajban, ezért ne késsünk n szárbainduló kalászosok fejtrágyázá­Minél gyorsabban be kell vezetni az 'sávál. Az erősen szárbaindult kalá­szosok fejtrágyázása némi károkat is okozhat, mert a növény levélhüve­lyébe sok műtrágya kerülhet, amely a harmattól összefolyva, perzselést okozhat. A tavaszi kalászosoknál is termésfokozó hatást vált ki a műtrá­gya, ezért minél nagyobb területen fejlrágyázzuk. A fejlődés késése nem jelenti azt, hogy a beéredés is ennyit késik. Bi­zonyítja ezt az a körülmény, hogy a decemberben vetett búza nem három hónappal később érik be, mint a szeptemberben elvetett. Azonban 10 vagy 14 nap éréskülönbségre számít­hatunk. Az olyan hangok, hogy nem lesz jó termés — tudatlanságból ered­nek. Az igaz, hogy nem lesznek ga­bonáink olyan magasak, mint ta­valy, kevesebb lesz a szalma, de a termés a kalásztól függ. A jól fejlett kalászokra még számíthatunk. ZAGONI KALMAN járási főagronómus. Köztudomású, hogy a gépkocsivezetők a leg­kritikusabb helyzetben is feltalálják magukat. Amelyik nem ilyen, az előbb-utóbb" ismeretsé­get köt az ú tszéli fá­val, vagy útkeresztező­désnél egy másik jár­művel s ha ezt vala­hogy mégis elkerüli, — hát nem marad el a „soffőr társadalom“ vé­leménye: „Az — dedós, süvölvény.“ Ezzel az­után a családi és ke­resztnév helyébe oda­kerül a „becenév“. Hanem mit csináljon Nemes Andor gépkocsi- vezető, Rákóczi-út 55. szám alatti lakos? Saj­nos, nem biztonságos vezetésről, a KRESZ betartásáról van szó. Ennél sokkal nagyobb a baj. Nem! Nem törött el az országút kellős közepén, a legközeleb­bi falutól és telefontól 20 kilométerre a sebes­ségváltó. Ennél is sok­kal nagyobb a baj. Ak­kora nagy a baj, hogy kihágást követ el és pénzbüntetéssel sújt­ják. Hát, ez nem kel­lemes dolog. Közismert, hogy patikára és bün­tetésre senki nem ad­ja szívesen pénzét. Pe­dig ebből a „slamaszti- kából“ nem lesz köny- nyű kijutnia, annyira nem könnyű, hogy vagy élő gyermekekkel vagy pedig hivatalos, pecsé­tes papírokkal kell bi­zonyítania igazát. — Gyermekekkel? Bizony. Tulajdonképpen ez a baj, emiatt fenyegeti a veszély a család „bér­alapját." Azzal kezdődött az ügy, hogy .Nemes An- dornénak kisfia szüle­tett, akit megkérdezése nélkül, apja hasonla­tosságára Andor névvel ruháztak fel. Andorka ezután is nevelődött, sőt most is nevelődik, különösebb panasz nincs is. Ha kérdezték tőlük: „Ez az egy kis­fiú van?“ — válaszol­tak: „Igen, ez az egy!“ Azután becsapott a vil­lám. Jött a postás és az utcai falragaszok­nak megfelelően „Idé- zés“-t hozott Nemes Andornak, amely sze­rint ilyen és ilyen ren­delet alapján felhívják, hogy Péter nevű gyer­mekét május 8-án dél­után 3 és 6 óra között a Molotov-utcai gim­náziumba vigye el „dif- téria-pertussis“ védőol­tásra. — Amennyiben nem, akkor ..; szóval a kihágás és a pénz. Ez kelt 1954 április 30-án. Péter? Hát nem ép­pen, de az Andorka ki­csi és így nem kéri ki magának és külön­ben sem neki küldték a felszólítást. Hanem a postás egy idézéssel nem fáradt, vitt egy másikat is, ami szerint Nemes Andor, András nevű fiát köteles ol­tásra, de a belvárosi ált. isk.-ba, elvinni. Ez most már igazán fur­csa. András? Hát, itt már négy betű stimmel, de nem éppen András az az Andor. Üsse kő! Az Andort még csak elvit­te volna valahogy a Péter helyett, de mit vigyen az András he­lyett? Hát, nagy baj, nagy baj. De mivel azt mondják, hogy a baj nem magányosan kó- torgó lény, hanem tár­sas, így nem jön egy­maga. Nem is jött. Ho­zott a postás egy har­madik idézést is, mely­nek értelmében vigye az Andor nevű fiát is oltatni 8-án. (Eltalálták a nevet!) Hanem most. Vigye el Andornak az Andort, vagy Péternek az Andort, avagy And­rásnak az Andort? — Annyira totózni ő sem tud, hogy egy gyerek­ből jusson három talá­latra. Hogy szombaton, azaz tegnap, hogyan oldot­ta meg a gordiuszi cso­mót Nemes Andor gép­kocsivezető, azt még nem tudjuk. Reméljük nem kérték tőle az anyakönyvi és a statisz tikai hivatal, az SZTK és az üzemi bizonyító írásokat, nem követel­tek két magyar állam­polgárt, a magyar nyel . vet tökéletesen, beszé­lő, szellemi fogyatékos-' ságban nem szenvedő tanút és talán a ház­mesternek sem kellett volna elmennie tanú­nak, hogy ő bizony csak egy Nemes gye­rekről tud a házban és annak apja: Nemes An­dor gépkocsivezető. Egy tanú azonban mé-. gis van. Három idézés — a bürokrácia egy ta­núja. Gondosan előkészített talajba vessük a gyapotot! Napok óta kiadós eső áztatja a baranyai határt, ami hátráltatja a soronlévö tavaszi munkákat, főleg a gyapotföldek megfelelő előkészíté­sét. Pedig a gyapot kertszerűen mű­velt, nem tömött, morzsalékos, gyom- talan, üde — nem pedig kiszárított — és kellően beéredett talajt kíván. A földek szikkadásával most leg­sürgősebb feladat lesz a gyapotterü­letek kellő fellazítása és gyomtalaní­tása. Ahogy az idő engedi, meg kell C vvitva árad a sűrített levegő, felzúg a fejtőkalapács. A réselőrúd tompa katto­gással belevág a fekete szénfalba. Mintha elful- liadna? De nem . .. összecsapodifc a fém és a szén, omlik a fekete gyémánt, száll a por. Egy­re élesedő kattogással jár a gép, most már csak az ember tudná megállítani. — Hát így kell... — teszi le a vájár a gé­pet. Könnyebb és gyorsabb is. Ránéz a fiatalemberre. Nem mondja neki, de az érzi, most ő következik. Rajta a sor. Ke­zébe veszi a gépet s újból éles kattogás tölti meg a fejtést. Rufli Lajos szótlanul, de élps szemmel fi­gyeli. Jól mozog ez a Horváth. Legalábbis ah­hoz képest, hogy eddig mennyi tudás volt a tar­solyában. Nézd csak, már ő sem kezében tartja azt a behemót gépet. A térdén tartja. Mozdulatán is látszik. így könnyebb. A szakmabeliek tud­ják, ha könnyebb, akkor gyorsabb is, és jócs­kán megnöveli a termelést. Zúg a fejlőkalapács, omlik a szén. Rufli Lajos tovább megy. Már nem emlékszik rá pontosan, úgy. április 10-e táján azzal álltak eléje: ..Rufli elvtárs, az Asztalos-csapatnak segíteni kell." Bólintott. „Se­gítünk'. Mert neki ez a dolga. Segíteni. No, nézzük csak Asztalosakat. Akármerre járt, kérdezősködött, mindig csak egyet hallott: negyvenöt—ötven százalék. Ezen túl még nem igen jutottak. Ez bizony szomorú. De némi vi­gasztalást kapóit, amikor azt is elmondták neki. hogy jó a csapat kollektívája. Mert ez az alap, erre lehet építeni. Csak valamit hozzá kell tenni. A szaktudást. — Ki a legjobb és a leggyengébb vájár a csapatban? Ezt a legelső nap kérdezte meg. Fur­dalta őket a kíváncsiság, hogy miért ezzel állít hozzájuk, de azért megmondták. Kóré Józsefet tartják a legjobbnak és hát a gyengék között töb­ben vannak. Horváth István. Prugli János és még soroltak néhányat. Ha Kóré egy műszakban há­rom. három és fél kapuit vesz ki, akkor nála nincs különösebb baj. Nem rossz szakember, ér ­heti a munkáját. Másként kell itt kezdeni, mint Horváth Pistánál. Természetes, mindketten se­gítségre szorulnak, csak nem egyformára. Aman­nál úgy a közepe táján indulunk, Horváthnál bi­zony az elejéről és lassan, lassan beveze.ru a bányász-munkába. Most sem csalódott. Először csak nézelődött, járt-kelt. Munkában akarta Látni az embereket, abból lehet igazán ítélni. A harmadik-negyedik nap már látta, hogy igazat mondtak neki. Ott van Horváth esete. Mindig mondta, ha hosszan nyitják ki a munkahelyet, legalább háromszor annyi szén omlik. De mintha nem értette volna A kongresszusi küldött meg, csak a régi módon csinálta. Nem sokat töp­rengett, hanem maga kezdett dolgozni. És a do­loghoz hozzátartozik, hogy Horváth István mos­tanában másfél—két „kaprait" is kivesz. És csak mindig azt mondja: „Lesz még több is.“ De a nagy munka közben akadt egyéb gond­ja is. Rufli elvtárs pártvezetőségi tag. Náluk az utóbbi hetekben egy új módszer gyökeresedett meg. A pártszervezet irodáját bármikor felkeres­hetik, mindig ott találják Lantos elvtársat, vagy más vezetőségi tagot. Rufli elvtárs is jó néhány­szor beült az irodába és intézte a kommunisták, a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Lehet, hogy itt, vagy másutt, nem tudja már biztosan, Szabó Er­nőről hallott. Nem hagyta nyugton a dolog, be­szélt vele. Kiderült, hogy tíz hónapja nem fizet párttagsági díjat. Az ő érdeme, hogy már ren­dezte hátralékát. Ha nem ..inspekciós", a legény­otthonok szobáit járja. A fiatalok, az új munká­sok gondja, az ő ügye is. T * e’t. múlt az Idő. Változtak a százalékok. Mindig felfelé. Asz'elos, a csapatvezető egyre biztosabban állt a Iáiban. Rufli elvtárs, már az elején azt tartotta, hogy jó vezető. S ez a véle­ménye később egyre inkább beigazolódott. Az első héten bizony sokszor várakoztak üresre — a maguk hibájából. A műszak első felében annyi szenet ad-ak, hogy nem győzték őket üressel, máskor meg nem volt készletük. Rufli elvtárs ta­nácsára állandóan két géppel jövesztenek és min­dig egyformán szállítanak. Másként osztja elmér a munkásokat is. A régi gyakorlat szerint: a jó munkásnak jó hely aukál, hadd keressen. — A gyengébbeknek meg ugye jó lesz a kő is- Ma ugyan nincs ez fordítva, csak okosabban. Gyen­gébb vagy jobb — ez nem számít. Mindenki kap egy pasztát, talál ott jót és rosszat egyformán. Es úgy látszik, mindez nem is olyan rossz. Mert arról már mindenki tud, hogy az Asztalos- csapat egyre-feljebb kúszik a létrán. Múlt havi átlaguk megközelíti a 80 százalékot. Lehetne ez több? Bizonyosan. Másutt is? Egész biztos. És erről a „biztosról" eddig nem esett szó. Készakarva vagy véletlenül? 1952 tavasza. Szovjet bányász, Valígura elv- társ járt István-allenán. Rufli elvtárs ott állt, min­dig figyelte. És amikor brigádjukhoz jött el, leste, figyelte szavát, mozdulatát. Egy nap húsz métert haladt előre. Maga sem hitte — de lát.a. Más­nap, harmadnap ő is úgy kezdett dolgozni. Húsz métert csinált, az addigi tízzel szemben. S akkor Pécset, Vasast, Komlót bejárta a hír: Rufli etlvbáns szovjet módszer szerint dolgo­zik. Hamarosan maga is tett ehhez, formáiiódott, terebélyesedett munkája nyomán ez a módszer. Akikor már úgy mondták: Rufii-módszer. Min­denki jó-nak, helyesnek tartotta és sorban követ­ték. Rufli elvtárs példáját. Hamarosan a Bien- és a Tavasz-csapat is az új módszer szerint dolgo­zott. És ki tudja még hányán .. . István-akna 1952-ben élüzem lett. István-akna 1954 májusában a legutolsó. Két év — nagy idő. Elvesztené hitelét ez az írás, ha azt mondanék, hogy István-aknán senki nem törődik a Rufli-mozgalommal. De csak na­gyon keveset. Támogatják Rufli elvtársat, bíznak benne, mindig a legnehezebb helyekre küldik, Sziilas elvtárs sokszor felkeresi, tanácsot kér tőle. S hogy megállja hellyét, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy beválasztották a pártvezetőségbe. Csak egy kissé megfeledkeztek a módszeré­ről. Igaz, ebben gátolja István-aknát a telepek elmeddülése, az elővájás lassúsága és egyéb ne­hézségek. De az már nem objektív nehézség, hogy a nagy réselőgépek egy része használatlanul he­ver. Hüvelyék, réselődaruk elkoptak. Hiába for­dultak az illetékesekhez. Csak ígérge.tek, de a tettek elmaradtak. Pedig mindenki tudja, hogy a Rufli-mozgalom a nagyobb teljesítményű gépek­re épül. És maga Rufli elvtárs is úgy érzi, hibás ebben. Hagyta elaludni ezt az igen nagyjelentő­ségű mozgalmat, maga sem támogatja eléggé. Ahogy beszélgetünk minderről, látom, erősen gondolkodik. Aztán hirtelen felém fordul. — Nézze ... Mondanék valamit. Elindítjuk mi újból ezt a mozgalmat. El, mégpedig gyor­san. A kongresszus tiszteletére. Az elmúlt hetekben született meg ez az el­határozás. Azóta bárkivel találkozzék, mindegyik erről érdeklődik. Tamási főmérnök azt mondta: ..Rufli elvtárs, meg kell csinálni." De hol, me­lyik brigádnál? Már ez is megvan. Bencze eiv- társ DISZ-brigádjára esett választásuk. Innét in­dul el újra ez a mozgalom. És azután tovább ... A keleti mező párttitkára, PavLicsek elvtárs már váj-ja ... A brigádok is. L'ván-akna újra első akar lenni. R Lufli La os elvtárs május 24-én Buda­pestre utazik a párt III. kongresszusára. A me­gye párttagjainak képviseletében. Szeretné el­mondani, — mint mondja, — hogy a Rufli-moz- aalom sokszáz tonna szenet ad a hazának. Ist- ván-akna pótolta, lerótta adósságát, teljesíti ter­vét. István-akna dolgozóin és Rufli elvtárson mú­lik! Bocz József kezdeni a kultívátorozást, tárcsázást vagy lókapával való művelést. A jó munka végzéséhez használjuk a rotá­ciós kapákat is a tárcsa vagy kul- tivátor után. Talajlazításra csak rotá­ciós kapát használni nem elegendő■ A talajelőkészítő munkánál nagy sze­repe van a különböző súlyú henge­reknek. A különböző gépeket az idő­járás és a helyi adottságok figyelem be vételével kell alkalmazni, hogy a legkedvezőbb talajállapotot bizto­sítsuk. Arra külön ügyeljünk, hogV a talajlazító eszköz után mindig meg­felelő fogast járassunk, mert ellen­kező esetben a talaj rögös marad. A talajelökészítéstől a vetésig pihen­tetni kell a gyapotföldeket. A vetés előtt pedig négy-öt centiméter mé­lyen talajlazítást végezzünk (kulti- vátorral, rotációs kapával, fogassal esetleg hengerrel) azzal a céllal, hogV egyenletes, morzsalékos — de nem kiszárított — vetőágyat biztosítsunk■ A vetés a talaj hőmérséklettől ős az időjárástól függ. De figyelmeztet­jük minden termelőnket, hogy a túlkésői vetés éppen olyan hiba, mim a túlkorai. Egyetlen gyapottermelő se feledkezzék meg arról, hogy a gVa' pót beéréséhez elegendő időre van szükség. A vetés mélysége 3—4 centiméter de négy centinél mélyebbre nem ta­nácsos vetni, mert a mély vetés fo­kozza az elfekélyesedést. A vetöge' pék pontos beállítására különösen gondot kell fordítani. A sortávolság a termelőszövetkezeteknél 60—65. °- egyéni termelőknél 50—60 centiméter­Nagyon hasznos a vetést megélő’ > ző 10—72 napban a vetőmagot a den napsütéses órákban ponyvára vagy zsákokra kiterítve a napon meleg*' tani. A napsugarak hatására a maá' vak utóérésen mennek át és sokk0' jobb lesz a növények csírázási e növekedési erélye. Ajánlatos a vetőgépeket és esek0' zöket másfél százalékos formaim0*' dattal fertőtleníteni. A vetőgépek6 munka közben többször ellenőrizz** ’ hogy a holdanként előírt menny*56 get kivetik-e. A termelöszövetkez ' _ _ J-. J J‘. .. “ j I „4- ni ' ták- két1 i. ve­tömagszáilitási jegyzéken megkapj tek és a földmüvesszövetkezete yzéke hány hogy holdanként hány kilót vetni. A vetőgép után járassunk m(Wf6 karót és az időjárástól, a talaj a* palától függően esetleg könnyű l*e gert. Azokban a termelőszövetkezete ben. ahol nagyobb területet vetne ha van megfelelő helyiségük és k°- záértö gyaputosuk, javasoljuk, l*',• a vetőmag egyharmad részét jer0 zálják. BAYER ALBERT . ’ gyapotterm. szakfel ügyel0’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents