Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-21 / 94. szám
2 N A P E ö 1954 ÁPRILIS 21 Külföldi hírek MOSZKVA Április 18-án a Kohóipari Munkások Szakszervezetén^^ meghívására Luxemburgból tizenkéttagu kohászküldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttség vezetője Frapotier, a Luxemburgi Szabad Munkás Szövetség titkára. A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának meghívására ugyancsak április 18-án tizenegy- tagú finn szakszervezeti küldöttség érkezett Leningrádba. A küldöttség vezetője: Kaarlo Oiavi Jórvelii, a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének titkára. PARIS A „l'Humanité'1 közlése szerint a marokkói francia hatóságok intézkedései még jobban kiélezik a helyzetet az országban. Guillaume tábor nők, Franciaország marokkói főhely tartója „rendkívüli intézkedéseket'' jelentett be. A „1* Humamité" jelenti, hogy Casablancába „kiegészítő" fegyveres erők érkeztek és a városban voltaképpen ostromállapot uralkodik. A marokkóiak lakta negyedeket csapatok szállták meg, ezek tömeges arányú razziákat tartanak. A lap rámutat arra, hogy az ilyesféle gyarmati tfrrorrendszabályok csupán a francia gyarmattartók rettegését bizonyítják, amikor egyre fokozódik a marokkói nép nemzeti felszabadító mozgalma. BEIRUT A „Telegraf'' című lap jelenti, hogy — mint ismeretessé vált — a libanoni kormány visszautasította az elfekvő áruk formájában felkínált amerikai gazdasági „segítséget“, mivel azon a véleményen van, hogy az Ilyen „segítség“ meglkárosktja Libanon nemzetgazdaságát. PARIS Mint a „r Humanité“ írja, a Tuniszi Kommunista Párt felhívást intézett Tunisz hősiesen küzdő népéhez. A felhívás többi között a követ kéz őket mondja: Kudarcba kell fullasztaní a demokráciaellenes szavazásokat, amelyeket a megtorlás légkörében akarnak tartani. J Harcot kel.1 vívni a megtorlások ellen, a politikai foglyok szabadon- bocsátásáért, meg kell menteni a halálraítéltek életét, ki kell szabadítani az internált hazafiakat, el kell érni, hogy feloszlassák a koncentrációs táborokat, amelyek minden hazafit fenyegetnek. Harcolni kell az .ostromállapot megszüntetéséért és a szabadságjogok helyre- állításáért. OSLO A „Dagbladet“ című lap Bonne- vienek, az oslói városi bíróság volt elnökének cikkét közli. A cikkíró kiemeli, hogy Norvégia külpolitikájára rányomta bélyegét az atlanti egyezmény. „Az pAT.i/ntí egyezményhez való csatlakozás, — írja Boainevle — Norvégiát annak a politikának bűnrészesévé tette, amely a hidegháborúra és a tömbök létrehozására irányul és amely beárnyékolta az Egye sült Nemzetek Szervezetét és a nemzetközi békepolitikát.“ „Nem szabad előre kijelenteni — hangzik a cikk. — hogy az európai biztonság biztosítására irányuló szovjet1 terv alapján' tartandó tárgyalások nem vezethetnek a kérdés megoldására!" Bonnevie a továbbiakban bírálja a norvég kormányt és a munkáspártot, mert a kormány és ez a< párt támogatja az „európai hadsereg“ megteremtésének tervét. Nyugat-Németország munkássága és ifjúsága nem békül meg az „európai védelmi közösség44 gondolatával Berlin (MTI): Theodor Blank, Adenauer jövendőbeli hadügyminisztere előkészületeket tesz az úgyneveze t mrópai védelmi közösség nytígatné- net zsoldoshadseregének megszervetésére. Nyugat-Németorázág lakossága, elsősorban a munkásság és az 'fjúság, ugyanakkor fokozott mér- Víkben utasítja el az „európai védelmi közösség“ és a hadkötelcze't- vég gondolatát. A nürnbergi száliító- nunkások küldöttértekezlete 16 ezer dolgozó nevében követelte, hogy a Nyugatnémet Szakszervezeti Szöver- Sfióg küzdjön minden eszközzel az .európai védelmi közösség" végrehajtása és a nyugatnémet ifjúság kényszer-toborzása ellen. , A Ruhr-vidéken lévő Haltenni-tó partján vasárnap több, mint ezer különböző pártállású ifjúmunkás nagygyűlésen tiltakozott az ellen, hogy a brit megszálló csapatok tüzérségi gyakorlóteret létesítsenek a tó partvidékén. Nagy-Britaunia Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának záróülése Dulles ma, Eden csütörtökön utazik Parisba (MTI) Ismeretes, hogy « genfi tanácskozás előtt a nyugati hatalmak külügyminiszterei külön tanácskozást folytatnak a francia fővárosban. Dulles, az Egyesült Államok kül. ügyminisztere hétfőn Eisenhower elnökkel tanácskozott, és kedden indul Európába, hogy résztvegyen a genfi értekezleten, illetve az est megelőző külön tanácskozáson. EtX'n angol külügyminiszter csütörtökön ni,azik Párisba, hogy részt vegyen az Atlanti Tanács pénteki illésén és végső megbeszélést folytasson Dulles amerikai és Bidault francia külügyminiszterrel arról, hogy — mint az „AFP“ jelenti. — ,a Nyugat milyen magatartást tanú. sítson a genfi értekezlet napirendjén szereplő kérdésekben“. Előzetesen Eden — közli a londoni rádió — tanácskozik majd a nemzetközösségi országok — különösen India, Pakisztán és Ceylon — vezető szemé- hőségeivel és meghallgatja véleményüket „az ázsiai védelem megszervezésére vomftkozá, valamint az értekezlet napirendjén szereplő egyéb tervekről.'' Az „AFP“ jelentése szerint Les. ter Pearson, Kanada külügyminisztere Londonba repült. A külügyminiszter innen Párisba utazik, ahol résztvesz az Atlanti Tanács ülésén. Dien Bien Phu-nál a franciák további állásokat adlak fel Páris (MTI): A francia expedíciós hadtestnek Dien Bien Phu-nál bekerített erői további állásokat voltak kénytelenek feladni. Vasárnap ki kellett üríteniük ,az egyik északnyugati támaszpontot, hétfőn pedig egy további támaszpontét kellett elhagyatok a megerősíett tábor északi részében. A repülőtér északi részét a néphadsereg egységei szilárdan kezükben tartják és ez rendkívül megnehezíti a franciáknak szánt utánpótlás ejtőernyőn való ledobását. A franciák déli támaszpontja már három hét óta teljesen el van szigetelve. A hétfőn este kiadott francia hivatalos jelentés szerint Dien Bien- Phu-nál hosszú időre használhatatlanná vált mind a két repülőtér. A onkini Delta-vidékén Hanoi és Haiphong között a néphadsereg csapatai rajtaütésszerű támadást intéztek egy francia hadoszlop elten, mely — mint a hivatalos francia szóvivő kijelentette — jelentős veszteségeket szenvedett. London (TASZSZ) Április 19-én végétért Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa. A délelőtti ülésen a helyi párt- szervezetek által beterjesztett határozati javaslatokat tárgyalták meg. Egyhangúlag elfogadták a textiliparról, a kultúráról, a mezőgazdaságról, a nyugdíjasok helyzetéről és más kérdésekről szóló határozati javaslatokat. A pártkongresszus javasolta, az egész munkásmozgalom tárgyalja meg a következő programmot: 1. Valamennyi munkás munkabérének emelése és a textilmunkások herének haladéktalan tizenöt százalékos emelése; 2. a kormány szüntesse be az élelmiszerárak emelésének politikáját; 3. a forgalmi adó eltörlése és a vállalkozók hasznának mérséklése a bel- és külföldi piaci árak csökkentése érdekében; 4. a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem fejlesztése, az idevonatkozó amerikai korlátozások megszüntetése, kereskedelmi tárgyalások a dollárövezeten kívülálló országokkal; 5. a Kínai Népköztársaság teljes elismerése és. bebocsátása az ENSZ- be. Ez jelentősén elő fogja mozdítani a normális kereskedelmi kapcsolatok kialakulását a Kínai Nép- köztársaság és más országok között; 6. A háborús politikának és a gyarmati népek elnyomása politikájának beszüntetése. Ez alapot teremt Anglia és az összes többi népek közötti baráti kapcsolatok megteremtéséhez és a kereskedelem kiszélesítéséhez. London (TASZSZ) Blackpoolból érkezett jelentés szerint április 18- án az Angol Szövetkezeti Párt kongresszusán megvitatták a nemzetközi helyzetről szóló határozati javaslatot, amelyet a párt országos bizottsága terjesztett elő. A határozati javaslat megjegyzi, hogy a berlini értekezletnek nem sikerült meg ál.apoüást elérnie Németország egye sítésére vonatkozóan és azt hangoztatja, hogy Angliának, Franciaország nak és az Egyesült Államoknak vagy Az Országos Béketanács április 21- án. szerdán délután fél hat órakor ülést tart az országházban. A Béke Világitamács irodájának legutóbbi bé- . esi ülésén kiadott okmányok alapján | megvitatják a nemzetközi politika A gyarmati kérdésről hozott határozat élesen elítéli az angol imperializmus kenyai és malájföldi háborúját, valamint az angol és amerikai imperializmusnak a gyarmatok fokozott kizsákmányolására létrehozott reakciós szövetségét, amely Angliát is az amerikai imperializmus félgyarmatává teszi. A határozat követeli; A malájföldi háború azonnali beszüntetését. A kenyai fegyverszünet haladéktalan megkötését, amnesztiát a po- ktikai foglyok számára és tárgyalásokat az ellenállási mozgalom vezetőivel. A demokratikus jogokat Brit- Guyana népének és a Népi Haladó Párt vezetőinek szabadonbocsátását. Az összes angol csapatok kivonását mindazokból az országokból, amelyeket a brit ämperiaüizmus megszállt. A csapatok kivonását Észak-Iror- szágból,. az ország egységének helyreállítása érdekében. A végrehajtó bizottság javaslatára egyhangúlag tiltakozó határozatot hoztak az ellen, hogy a belügyminiszter nem engedte meg a brit birodalomhoz. nem tartozó országok kommunista pártjai képviselőinek, hogy résztvehessenek a brit birodalomhoz tartozó országok kommunista és munkáspártjainak április 21— 24. között tartandó konferenciáján. A végrehajtó-bizottságba beválasztották Pollittot, Duttot, Gallachert, Campbellt, Gollant, Matthewst, Ker- rigant, Bennettet, Piratint, stb. Campbell zárószava után a kon-, gresszus befejezte munkáját. folytatmiok kell Nyugat-Németország megszállását, vagy be kell kapcsoltok a német csapat-kontingenseket az „európai hadseregbe". A határozati javaslathoz azonban módosítást terjesztettek be, amely elítéli Nyugat-Németország újrafel- fegyverzését, tehát elutasítja a hivatalos határozati javaslatot, A módosítást jelentős szótöbbséggel — (5,092.000 szavazattal, 2,410.000 szavazat ellenében) elfogadták. legfontosabb kérdéseit. Az Országos Béketanács ülésén Par" ragi Gyöngy országgyűlési képviselő, Kossuth-díjas újságíró, az Országos Béketanács elnökségének tagja mond beszámolót. Az Angol Szövetkezeti Párt kongresszusa — Szerdán ülést tart az Országos Béketanács IX. Csa'tcska alig bírja visszafojtani a torkát szorongató zokogást — Istenem, istenem, de szerencsétlen vagyok, mit mondjak neki, ha meglátják a szivattyút? Oroszlán fiam, édes jó testvérem, hallgass el! — Nem! Öóóó, a fejem! — Hallgass, az égre kérlek! Tizenöt percentet kapsz, csak ne ordíts. — Mennyit? — Tizenöt percentet. — Húszat! — Nem, nem, ne tégy tönkre: tizenötöt. — Uhujjajjajjaj! Csalicska 'megtántorodik. Uram jézus, most már minden mindegy! Ba- zsalgó Márton ingben-gatyában bekocog a zarándokudvarra, kezében vasvillát szorongat, mögötte életc- párja, a piszkafa-forma Julis néni, Bodokhúza község rózsafüzér-egv- letének elnökasszonya lohol s majd elbotlik hosszú kendervászon alsószoknyájában; utána Templomos Bagó Orbánné törtet, vesszőseprűvel felfegyverkezve, leghátul pedig Puska Ignác nyargal, szintén gatyában, s bár békés természetű férfiú, előrenyújtott jobbjában hatalmas disznóölőkést villogtat. És hogy a zordon jelenethez a kellő világítás se hiányozzék, a plébánia felől Ber- nát káplán trappol a harmadik számú viharlámpával. Csalicska a gondosan felerősített pumpa elé támolyog. Éppen az utolsó pillanatban: Bazsalgó Márton már ott liheg, alig néhány lépésnyire, s futás közben magasra emeli vasvilláját. — Dicsértessék..: huh, de melegem lett! Ki a hétszentség meri háborgatni a plébános urat? — Jesszusmáriám! — nyögi elfúló hangon Julis néni, akinek keszeg derekáról már-már lecsúszik az éjszakára való fehérnemű. — azt hittük, gyilkolják a drága jó tisztelendő urat. Jaj, csakhogy életben találtuk! Tessék már mondani, mi ez a DOBOZ* MKE: rettenetes bőgés? Akárcsak szegény, zsömleszínű üszőnket hallanám, amikor eltört a lába s le kellett vágni. Ugye, Márton, az is éppen ilyen keservesen bőgött? Ugye? — Ej, ne sápitozz már! — förmedt rá a férjeura. — Igazítsd meg a szoknyád korcát, mert mindjárt kivilágít az alfeled. Arra pedig nem kiváncsi a plébános úr, elhiheted. Bazsalgóné szemérmesen lesüti a szemét. — Tudom én. öreg vagyok én már ahhoz... Oroszlánnak fogytán a türelme odalent az iszapban. Se föl nem húzzák, se szilvórium, se húsz percent: összeszedi tehát végső erejét s akkorát ordít, hogy még a nagyothalló Puska Ignác is riadtan kapkodja a fejét. — A kiskésit neki, ez igen! Kinek van ekkora hangja, plébános úr? Csalicska izgatottan hebegi: — A ... a... a hogy is hívjáknak, a sátánnak ... Bazsalgó Márton tátva felejti a száját. A sátánnak? Hát hol a sátán? Az izzadó plébános hetet-havat összehord kínjában. — Hogy hol van? Hát izé.:: hol lenne? Azaz hogy hol lehetne másutt, mint a kútban? Julis néni elképed, még a szeme is fönnakad. — A szent kútban? Node, hogy került oda? Hallaná csak Oroszlán, miiképpen szapulják őt odafent! Dehát a kútba költözött hajdani elsőgazda semmit se hall. Időközben valahogyan megtalálta a leeresztett kötél végét s most ordítva mászik felfelé. Csalicska lassan-lassan visszanyeri lelke nyugalmát. Hiszen nincs nagy baj, a pumpát még senki se látta: ami pedig a sátánról szóló rögtönzést illeti, ohó, ebben ő nagymesCÁ SJZPÍlt kít tér, s néhány hívő jámbor tudakozódása csalt nem hozza őt zavarba! — Megálmodtam, kedvesem, a szentlélek segedelmével, hogy a sátán belopódzik a szent kútba, s meg akarja rontani a kút vízét, no meg' a bodokházi katolikusok lelkét. Julis néninek lúdbőrzik a háta. — Szentséges szűzanyám! Bazsalgó is meghökken, lejjebb ereszti vasvilláját s óvatosan elhúzódik a kúttól. — A nemjóját neki, hiszen ennek a fele se tréfa. Szóval itt van a sátán? Puska Ignác a nyakát nyújtogatja. — Mi van a plébános úr hátán? Bazsalgó az öreg fülébe ordít: — Nem a hátán! Sátán! Puskát elfutja a pulykaméreg, s Bazsalgó orra alatt hadonászik a disznóölő késsel. — Én. sá*»n ? Én, aki minden első-pénteken gyónok, áldozok? Te vigyázz magadra! — Nem te vagy a sétán! Hallod? A kútban van a sátán! S hozzáteszi, bosszús legyintéssel; — Ágyúnak kéne hívni téged, nem Puskának. Mostmár Puska is hátrább lép. s szapora pislogással vizsgálja a kutat. Julis népi reszkető hangon kérdi; — És ha kijön a kútból? Mi lesz velünk, tisztelendő úr? Csalicska felemeli a kezét s keresztet rajzol a levegőbe. — Ne aggódjatok, híveim az úrban — szavalja prédikálúshoz szokott, öblös hangján — a sátán nem vehet erőt a szentlélek hatalmán! El- távoztatom tőletek, megmentem a falut! Ráparancsolok a mi urunk nevében: takarodj, sátán! Csalicska szavának mintha varázsereje lenne, a kútból felhangzó üvöltés elhalkul, majd teljesen abbamarad. — Csoda történt! •— lelkendezik Bazsalgó kerekre tágult szemmel. — Bízisten, csoda történt! — Az — ámul Templomos Bagó Orbánné is, aki ezidáig seprűre támaszkodva hallgatott. — Az, csoda... De most — uramjézus, mi az már megint — elégedett nyögés hallatszik a kút felől, a sötétből csapzott üstök bukkan elő, aztán egy sárral bemázolt szörnyű ábrázat, villogó szemekkel, szélesre tátott szájjal, s a hátborzongató, pokolbeli jelenés rekedten dörmögi: — Végre... itt vagyok! No hiszen, éppen az a baj, hogy ott van. A jámbor rózsafüzér-egyleti elnökasszonynak több se kell. Szeme kidülled, keze-lába rángatózik, mintha elővette volna a hideglelés s eszelősen felsikolt: — A sátán! Jaj, világvége! Azzal hanyatvágja magát s elájul. Bazsalgó Márton elhajítja a vasvillát, Puska Ignác a disznóölőkést, szempillantás alatt megfordulnak s korábbi harciasságuk látszatáról is megfeledkezve árkon-bokron át, ha- nyat-homlok vágtatnak kifelé a plébániakertből. Egyedül Templomos Bagó Orbánnéban marad egy csipetnyi lélekjelenlét. Szaladni szalad ő is, csakúgy porzik, hanem a vessző- seprűtől még ebben a válságos pillanatban sem válik meg: maga után húzza a földön s hátulról úgy látszik, mintha rajta lovagolna. Ba- zsalgónak fele gatyája a szegekkel kivert kapufélfán ragad, de ügyet se vet rá, rohan tovább, s oly fürgén kapkodja sovány, szőrös lábszárát, hogy messziről motollának nézhet-, né az ember. Még a kút.káva tövébe hanyatlott hitveséről is elfelejtkezik. Vagy talán azt gondolja: hadd maradjon csak ott, ahol van, hátha el- yiszi a sátán? Csalicska zaklatott lélekkel s remegő inakkal áll a szivattyú előtt, A félresikerült ördögűzés miatt kissé megviseltnek látszik. Hogyisne! Reggelre tele lesz vele a falu, hogy hasztalan igyekezett távozásra bírni a kútbamászott sátánt, az bizony nem ment, sőt végül is jól ráijesztett a plébános úrra és hűséges híveire. Hajjaj, csak ne volnának olyan locsogó természetűek a kéretlenül jött oltalmazok! Dehát mindnyájan locsognak. Ráadásul az öreg Puska ordítva meséli majd az éjjeli látomást, ^mivelhogy nagyot hall s azt hiszi, másnak is olyan bot a füle,, mint az övé. A többinek se virágos a kedve. Hőből harangozó nagyokat nyeldes a langyos éjszakai levegőből, mintfia csutora volna a száján, Bernét káplán maga elé tartja a viharlámpát s hunyorgó szemmel bámulja a nyug tálán sárga lángocskát, Bazsalgóné laposan és élettelenül hever a földön. Oroszlán letörli szemealjáról az iszapot, a fárasztó kötélmászástól ernyedten átöleli a szent kút mellé '' állított szobrot s Julis nénire mered. 1— Hát ennek rpi baja? És a többiek mifenétől lódultak meg olyan nagyon? Csalicska megborzong. — Ehh ... legyint. Hőből Vállat von, Bernát semmit, sem csinál, legszívesebben száz ki- * lométerre lenne ettől az elátkozott j zarándokudvartól. Oroszlán azonban tudni akarja, mi ■, történt a feje fölött. — He? A megrendült plébános kelletlenül J magyarázta. — Megijedtek. — Kitől? — Tőled. Azt hitték, maga Duci- ; fér mászott ki a kútból. Oroszlán felderül., — K;c«od > ? Lucifer? Hehhe, no ez jó. Azám, tisztelendő úr, megvan még az a kis papramorgó? Nyújtsa ide, hadd vigasztalódom. Bízisten elegem van, még az unokáim is meg- ’/ emlegetik ezt a mai éjszakát. (Folytatása következik)
