Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

6 NAPLÓ 1954 április is MI ÚJSÁG BARANYÁBAN? kiállítás pécs zenei életének történetéröl Ma, április 18-án, délelőtt fél 12 órakor „Muzsikáló Pécs“ címmel kiállítás nyílik a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi út 15 szám alatt lévő helyiségében. A kiállításon be mutatják Pécs város zenei életének történetét a XVI. századtól napjainkig. A kiállítás gazdag anyaga vissza­tükrözi a pécsi világi zene kifejlődő sét, a zenekari életet, a pécsi dalkul­túrát, a dalárdák működését. Bemutatja a kiállítás a pécsi zeneszerzők eredeti kéziratait, A«ntmann Prosper és Weidinger Imre munkásságát és térkép mutatja hangversenyeiket. A kiállításon azonkívül a XVII—XIX. századból való hangszerek is szerepelnek. Végül a kiállítás műsorokon, fényképeken, plakátokon keresztül bemutatja a felszabadulás utáni na­gyobb pécsi zenei eseményeket, mint például a Bartók, Kodály-ünnepsé- get, a pécsi szabadtéri színpad megnyitását és a Liszt Ferenc hangver­senyterem avatását. A „Muzsikáló Pécs’1 kiállítást Antal György, a zene­művészeti szakiskola igazgatója nyitja meg. A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE T 36 «zt erdővel ezelőtt, 1824. áp­rilis 13-én hal; meg az angol irodalom egyik legnag^ óbb hatású és Íégkülönbíizőképpen fci lékeli költője, George Gordon Byron. , Szín te máról holnapra vált híres emberré 1812-ben, amikor „Childe Harold zarándokútja" című költői út­leírása megjelent. Az utána követke­ző évtizedekben nevétől hangos egész Európa. Értékelése halála után sem történt egységesen. Régebbi irodalomtörténe­tünk mégis egyetértett abban, hogy Byronban a mindent megvető indivi­dualistát, a magányos botrányhőst*, a felületes. világi it, a „nagy pozőrt" lát ta, aki hol az ..erkölcsi világrend'' ellen lázadó nihilista, hol pedig az emberkerülő viláefajdalom pózában tetszeleg. Ezt a Byron-képet tették általánosan ismertté, mert ez volt al­kalmas a költő forradalmi mondani­valójának eLsekélyesítésére. : Áz igazság ugyanis az. hogy Byron életműve a maga teljes egészében — tévedéseivel és elfieni'.mondásaival együtt — tiltakozást jelentett a mull század elejének gazdasági, társadalmi rendje, a reakciós angol politikai és íi odaírni élet ellen. Élettörténete is ezt bizonyíta. Ami­kor, nagykorúvá lett, s öröklési jog alapján elfoglalta helyét a Lordok .Házában: mindjárt első fellépésével megbotránkozást feltett az uralkodó osztály vezető köreiben, mert felszó­lalt'az ellen a törvényjavaslat ellen amely halálbüntetést kívánt szabnia gépromboló munkásokra, a luddtlák- ra, „Vájjon lehetett-e valaha is vértéi ég,vassal orvosolni a kisemiruzet' éhező nép sebeit?“ — kérdezi forra­dalmian a fiatal lord. S amikor job­ban megismeri a parlamentet, amely­ben szerinte „letargikus unalom és megvesztegethetőség1' uralkodik, el­határozza, hogy „többé nem fog ágálni ezen a színpadén." Nem csoda, hogy a rend urai mindent elkövetnek erkölcsi megsemmisí1 ősére. Magán­életének egyik súlyos botrányát hasz nálják fel arra, hogy Angliában le­hetetlenné tegyék. Do a fiatal Byron külföldön is folytatja harcát. I? észt vész az olasz carbon an k Ausztria elnyomása ellen irá­nyuló nemzeti szabadságmozgalmá­ban. Élesen' támadja az eurápai sza­badságmozgalmak elien szervezett Szentszövetséget és az európai reak­ció népellenes politikájának minden megnyilvánulását. 1823-ban pedig be­áll a görögöknek a török elnyom- k ellen folytatott szabadságharcába. Sa­ját költségén félszerel egv hadihajót, 500 zsoldost fogad, s a civakodó gö­rög haderők egyesítésére szervező munkát tállal. Hazájából kiüldözték, s ezért egy idegen nép szabadságáért áldozta fel vagyonát, egészségét, vé­gül életét is. Mert ott, göröghon har­cai közben halt meg 37 éves korá­ban, nem csatamezőn, ahogy kívánta, hanem maláriában. Nemcsak élete, de költészete is mindvégig tiltakozás a rendet elvte­lenül kiszolgáló, korabeli irányzatok ellen. Az angol irodalom ezidőben „roppant jámbor és csodálatosan er­kölcsös volt“ — állapította meg' jel­lemzően Babits Mihály. Valóban, a régi klasszikus angol hagyományok­kal, Chaucer, Shakespeare, Fielding reailiszitifkus ábrázolásmódjával szem­ben elvetettek minden merészebb ki­fejezést, minden élesebb hangot, min den újszerűt. Az úgynevezett „tavi iskola“ költőié volt a vezérszólam, akik Wordsworth-fal az élen először radikális eszmékkel jelentkeztek, de aztán a felvilágosodás eszméinek megtagadásával reakciósokká vedlet­tek. Őket támadja elsősorban Byron, mert úgy látja, hogy a címért, az „udvari költői'' zsoldért cserbenhagy­ták elveiket. Az ő finomkodó reak­ciós romantikájukkal szegezi szembe merészen újszerű műveit, amelyek­kel egyszeriben „a vers királya“ lett, amelyekkel elhódította a közönséget és megbotránkoztatta a kor hivatalos irodalmi közvéleményét. jVl iről ír? A spanyol nép hősei- ről, akik fegyverrel támadtak a napóleoni rablókra (Childe Harold zarándokút ja); a hazai reakciós poli­tikusok gazságairól (Luddita dal); magányos küzdelmeikben elbukó büszke lázadókról (Manfréd, Prome­theus, Kain, Keleti Történetek); a társadalmat élesen bíráló és minden . hitből kiábrándult hősökről (Don Juan); a Szentszövetség rendőrálla- mairól és a népet kizsákmányoló Angliáról (Politikai szatírák). Az igazi Byron-kép azonban ko­rántsem mentes az ellentmondások­tól. A népek szabadságáért küzdő költő például individualista világfi is, és alig van kapcsolata a néppel, költészetében alig találunk népies elemeket. Ellentmondásos az is, hogy a nagy „forradalmár“ valóban szerel­mi botrányok sorozatainak hőse, s egyrészt szertelenül hajszolja az élve­zeteket, másrészt pedig kiábrándult élctuntságaval teremt valóságos kul­tuszt. Ez az ellentmondásosság költé­szetének eszmei tartalmában is meg­nyilvánul. A tipikusan „byroni hő­sök“ gőgös, magányosan lázadó és a végzet ellent küzdelemben elbukó hősök, „romantikus titánok“, akiket az anarchisztikus jellegű lázadás, a taagánykeresés, a pesszimizmus jel­lemez, de ugyanakkor megalkuvást visszautasító, hajthatatlan jellem, kérlelhetetlen harc is a képmutató társadalom ellen. Íj1 zeknek az ellentmondásoknak végső gyökere természetesen a kor társadalmában van. Abban a társadalomban, amelyben a nemes­ség és a polgárság ellentétei mellett egyre élesebbekké válnak a kizsák­mányolok és a kizsákmányoltak el­lentétei is, és egyre jobban kiéleződ­nek a nemzeti, a gyarmati és a val­lási ellentétek. (Századeleji munkás­lázadások, az írek elnyomása, vere­ség az Amerika ellen folytatott hó­dító háborúban, a katolikusok elnyo­mása, stb.) A költő nem talál meg­oldást ezekben az ellentmondások­ban, lassan elveszti hitét az emberi élet értelmében, a társadalom fejlő­désében, viszont mégsem tud lemon­dani a reakció elleni harcról. Byron életét és költészetét valóban átszövi a menekülésnek és a harcnak, az anarchista individualizmusnak és a népek harcában vállalt szövetségnek ellentmondásokkal teljes kettőssége. A régi irodalomtörténet Byron ar­cának csak egyik oldalát világította meg. Ma azonban már látjuk a by­roni életmű egészét átfogó lényeget: a lázadó, a kor rekaciója ellen élettel és költészettel harcoló Byront, aki­nek sok ellentmondása van ugyan, de a maga egészében feltétlen megbe­csülést érdemel. Műveinek Vannak ugyan eszmei korlátái, de roman­tikus titánjainak bukásában is érez­zük egyéniségük erejét, emberi nagy­ságát, jellembeli szilárdságát. Ezért becsülte oly nagyra a kortárs Goethe is, aki a Faustba beillesztett gyászénekkel siratta meg avfjatal Byron halálát. Ezért hatott olyan mélyen a világirodalom sok nagy mesterére: a francia Victor Hugóira és Mussetre, a német Heinere, az orosz Puskin és Lermontovra, az olasz Leopardira; nálunk Vörösmar - tyra, Arany Jánosra és Arany Lász­lóra. Ezért értékelte költészetét oly nagyra Petőfi is. ngels 1845-ben ezt írta róla: „Shelleyt és Byront, akiket, érzelmi mélység, hevesség és komik elien ‘irányuló 'keserű szatíra jelle­mez, Esősorban munkások olvassák.'1 A felszabadulás forradalmát vezető osztály kedvelt írója volt tehát By­ron a műik ban, megbecsülésre méltó értéke, haladó hagyománya a jelen­ben is. Dr. Kotta Ferenc főisk. docens. A siklósi járási tanács népműve­lési csoportja a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának tisztele­tére versenyt indít a járás területen. A verseny pontjai a következők: 1. a kongresszus. megnyitása napján, vagy annak előestéjén van-e kultúr­műsor a községben; 2. a bemutatott műsor mennyire fejezi ki az MDP III. kongresszusának jelentőségét; 3. a kultúrműsor mennyire elégíti ki a dolgozók kulturális igényeit; 4. mi­lyen tömeget tudott biztosítani a község a kultúrműsor megtekintésé­re. A versenyt a kultúrotthonigazga- lók, népművelési ügyvezetők jelenté­sei és a népművelési csoport ellen­őrzései alapján értékelik. A legjobb eredményt elérő községek jutalom­ban részesülnek. ELŐADÁS BÖLY KÖZSÉG ŐSTÖRTÉNETÉRŐL A Szitás Károly vezetése alatt álló bólyi „József Attila" Kultűrotthon- ban élénk kulturális élet folyik. Min • den héten kedden este fél 8 órakor Ismeretterjesztő előadásokat tarta­nak. Április 6-án dr. Csúcs I-ászló, a mohácsi kórház főorvosa, nőgyó­gyász „Védekezzünk a rákbetegség ellen" címmel tartott filmvetítéssel egybekötött érdekfeszítő és tanulsá­gos előadást. Mintegy négyszáz fő­nyi hallgatóság jelent meg az elő­adáson. Ezután minden hónapban rendeznek egy egészségügyi előadást amely iránt a községben nagy az érdeklődés. Most újabb előadássoro­zat kezdődik Bolyban: „Boly község őstörténete“ címmel. Az előadásokat Malik László tanár tartja. 10 UJ SZOBÁBAN LAKNAK A PANNÓNIA SZÁLLODÁBAN A Náa'or és Pannónia szállítókban eddig 145 szoba várta a Pécsre érke­zőket. Most fejeződött be a szállói felső emeletén negyven új szoba át­alakítása, építése, berendezése. Az új szállodai szobákba, új, kitűnő mi“ nőségű bútorok kerültek, új szőnye“ gek. függönyök, paplanok, hímzések teszik kényelmessé a vendégek pécsi tartózkodását. A falakon pécsi kép­zőművészek festményei függenek. Egyidejűleg felújították a 145 ré* gebhi szoba berendezését is és a vi­dék egyik legkorszerűbb szállodájá­vá vált a Nádor, valamint a Pannó­nia. A Pannónia tetőterraszán most épül a személyzeti napfürdő és zuha­nyozó, ahol majd munka után nyug­ágyakon és gyékényeken pihenhet­nek a vállalat dolgozói. REPÜLŐVEL BARANYA FELETT A Társadalom és Természettudós mányi Ismeretterjesztő Társulat a3 „Ismerd meg Baranyát“ mozgalom keretében április 25-én délelőtlt 9 órai kezdettel repülőkirándulásokat szervez Baranya megye felett. A 25 perces légiót részvételi díja 50 fo­rint A repülőtéren a felszállás előtt, előadásokat tartattak. A Baranya fölötti repülésre jelentkezni és a je­gyet megváltani a TTIT Janus Pan­nonius u. 11. számú helyiségébert (telefon 14-44) vagy az üzemi kul- túrfelelősnél lehet. Rossz idő esetén a repülőjegyek a következő vasár­nap érvényesek. Nagyobb számú je­lentkező esetén a TTIT az április 25-e utáni vasárnapokon is rendez repülőkirándulásokat Baranya fölött JÁRÁSI KULTCRVERSENYT ÉS NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST RENDEZNEK SZIGETVÁROTT Szigetváron április 25-én délután fi órakor tartják meg a járási kuU túrversenyt. Két csoport, a Molvúny, Kisdobszak valamint '-‘Becefa közzé* tlekben nemrég gyűjtött népi gyermekjátékokat és táncokat mutatja be. A versenyen mint [egyéni versenyző, több író és népdalénekes is 'riszt i. vesz. Ezenkívül a szentegáti állami gazdaság, a szentlászlói gépállomás, a szigetvári járási kidtúrház, a rózsa fai és a nagypeterdi kultúrcsoportoM is szerepelnek a járási kültúrverse nyen. . , A kuhúrverseny napján délelőtt 10 órakor népművészeti kiállítás nyílik meg Szigetváron. Mivel a szigetvári járásban élő népviselet már nincsen, a kiállításon régi fényképek és öregektől átvett ruhák szerinti öltözetet elevenítenek fel. Azonkívül szőttesek, fafaragások, kézimunkák, népviseletek, edények, festett tojások szerepelnek a kiállítás anyagában-. A népművészeti kiállításon Dióspusztáról résztvesz Kapott Antal népptií* vész is. -1 VII. Egyszerre mind a hárman ott vannak a harangozó melldtt. Hátha csakugyan valami jó gondolata tá­madt a véti boroskancsónak. — Aztán hogyan, Hőből fiam? — Egyszerű dolog ez: sorsot hú­zunk. Plébános úr eldug egy forintot a markában, mi meg kitaláljuk, me­lyik kezében van. Aki nyer, föntma­rad, áki veszít, lemegy a kútba. A javaslaton senki sem talál ki­vetnivalót. Csalicska tehát előveszi a sorsdöntő forintot, kis ideig a háta mögött mattat, aztán odatartja két öiszeszorított öklét az önkéntes sze­relők arra alá.-^'Nos. fiaim? Oroszlán, hosszú töprengés után, a balkézre mutat, Hőből Károly — mi mást tehetne — a jobbkézre. Bernál sehová se mutat. Ha volna egy har­madik kéz, bizonyosan azt választa­ná: dohát nincs, s különben is oko­sabbnak tartja, hogy ne sürögjék- (orbéjék, amikor ilyen veszedelmes tajálóí játékról, van szó. Pisszenést se lehet hallani, amikor Csalicska széjjelnyitja öklét. Hanem utána! Hőből harangozó akkorát rik­kant örömében, hogy a hóit is feiser- Kenne rá, ha hallaná, Oroszlán ellen­ben dühösén morog. — Bogi’ az isten... a buta feje- rnéif. •Dohát most már nincs mit tenni, le kell menni a kútba. Oroszlán immel- ámrnal tesz-vesz a kút körül, oda- készíti a szivattyú csöveit, s végül oly siralmas képpel hurkolja a hóna alá a ruhaszárító kötelet, mintha az a kötél' a nyakún volna. búsulj, édes fiam — vigasz­talja Csalicska — vigyázunk ráa, ttofifít a hímes tojásra. Mi ketten Ber­nét'káplánnal tartjuk a kötelet: akár csak Isten kezében lennél. Oroszlánt azonban nem olyan köny nyű dolog megvigasztalni. — Inkább én Tartanám — dohogja _ s maguk ketten mennének le. ÜOJIOZY IMRE : — Azt nem lehet. Terád esett az égiek választása, neked kell lemenni, fiam. Oroszlán elszánt sóhajjal mellény- gombjára akasztja az istállólámpát. — Rendben van, “megyeik is. Ha­nem ez a kútbamászás nem volt ben ne az alkuban, tisztelendő úr. Vagy tíz percent, vagy semmi. Csalicska odaígérné most a hetedik mennyországot is, az összes kerubok- kal és szeráfokkal, csak menjen már lefelé ez a jó ember. — ls en neki, tíz percent. — De az egész bevételből! A szen­telt gyertyák árából is! — Legyen. Hőből eközben majdhogynem ösz- szetöri magát, úgy dolgozik. A pum­pa már ott lóg a kúikáva deszkáján, két kampósszeg tartja, a harmadikat most püfüli a harangozó. Oroszlán rászól: — Eridj odébb. Aztán megbánja a kemény szót: hiszen lehet, hogy utoljára látja a harangozó rókaforma képét, elálló fü Lét, savószínű szemét. — Isten veled, pajtás —- nyögi is­ten veled. Féllábát átveti a kút káváján. Írele bámul az ásító sötétségbe. Miért is nincs itt az a gaz Brácsás Imre: most ő lógna itt ezen az átkozott kötélen, s ha baj lesz, ő keemeregne bele a latyakba. — Itt vannak a csövek — készsé- geskedik Csalicska, — siess, fiam, mentül hamarabb, annál jobb! . Oroszlán a másik lábát is a kútba lógatja, most már csak a feneke tart­ja ót fent az emberek számára ren­delt világban. Még egyszer körülta­pogatja a kötelet, rendben van-e a hurok, s közben clérzékenjrülten hüp- pög. — Plébános úr ... a csabaiadéin . . . cA szent hál — Ej, ne gondolj mindjárt rossz­ra, édes fiam. Mi volna, ha minden kútesináló ilyen bánatosan, balsejtel­mekkel megrakodva szállna le? — De én nem vahagyok .,. kút­csináló ... — Nem tesz az semmit, összes'ró- folod a csöveket, aztán feljössz, slussz! — Hát persze, hogy feheljövök ... csak fogják a kötelet eherőh ősért ... Oroszlán becsukja a szemét, s zo­kogva leereszkedik. Csalicska lassan engedi a kötelet, közben irgalmatla­nul izzad s a kapkodó1 káplánt egze- eérozr.atja. — Szorítsd. Bernát fiam, szorítsd! Éne az oldalamra állj, hiszen ott semmit se bírsz fogni! így ni... A kakas csípje meg. nem gondoltam volna, hogy ilyen disznó nehéz a mi kedves hívünk ... — Elég! Állj! — üvölt a kút-ból Oroszlán. — Látsz, édes fiam? — kiált vissza Csalicska. — Látok! Csak el ne eresszék a kötelet, tisztelendő úr, mert akkor ... Dehogy eresztjük, dolgozz csak nyugodtan. Bernátnak még a szeme is kidül­led az erőlködéstől. — Nem bírom, tisztelendő atyám — Lihegi. — Muszáj 1 — Akkor se bírom ... mindjárt el­eresztem ... Oroszlán valamit meghallott, meri elkezd izegni-moz.cgnl a kötél Végén. —r Mi az istennyila van ott lönt? Ki :karja elereszteni? Csalicska olyan dühös, hogy képes volna keresztben lenyelni a káplán­ját. — Ne Iqcsogj. le szerencsétlen, mert- Oroszlán mindjárt abbahagyja a munkái. Nincs semmi baj. Orosz­lán fiam, ne félj. fogjuk! — Biztos? — Biztos! Bernát már ttemeg, minit a nyárfa­levél — Tisztelendő atyám ... — Hallgass! Most az egyszer ki kell tartani, bármi történjék! Látod, miért vagy ilyen nyápic, miért nem szedred össze magad? Mondtam, hogy többet mozogj a levegőn, ne kuksolj mindig az irodában­— Hiszen mozgok ... Nem is a le­vegővel van baj, hanem a Liza ked­vesnővér nagyon szűkre porciózza a kosztomat... — Tényleg? — kérdezi Csalicska, mintha nem is ő mondta volna Lizá­nak: vigyázzon, nehogy túl bőséges kosz tot adjon a káplánnak s megter­helje a szegény fiú gyomrát. — No jó. fiam, majd beszélek Lizácskával. Bernátnak. már a foga is vacog az erőlködéstől. — Hívjuk ide Hőből harangazót... nem megy! Csalicska Iá:ja, hogy nem feszít­heti tovább a húrt, odaszólítja tehát Hőből Károlyt.-- Gyere, Hőből fiam, segíts egy kicsikét. Oroszlán úgylátszik végzett az első csővel, mert kiabál. — Mehet! Egy kicsié, lejjebb! Csalicska v ússzak iái tana. ha tudna: de nem tud, mert Bernát már el­eresztette a kötelet s mos: egyedül ő tartja Oroszlán száztíz kilóját, majd megszakad bel:'. — Siess. Iliiből fiam — nyögi — dobd le azt az átkozott rzekevcé.! Oroszlán nyugtalanul bömböl. — Mi van ott fönt? Miért nem eresztenek lejjebb? No végre, ú harangozó is rrtegmar- kolja a kötetet. Csalicska tcliélegzík.- Eresztünk már, fiam! Csak nem akarunk kapkodni, nehogy bajod ;öf ténjék!-— Helyes! Van-e még szitvórium? — Van! $ — De jó volna agy korty! — Elitesszük, ami van! Ha feljössz, mind megihalod! — Jó! A kedélyek lassan-lassan megeső“ lapodnak. A jelek szerint Oroszlán“ nak is megjött a bátorsága, szorgal“ másán dolgozik odalent, végül • meg fütyül is. Csalicska megkönnyebbül'1 ten sóhajt. Lám, most már sikerűim* kell a dolognak: reggelre, ha igaz« kifogástalanul működik a szent for“ rás áldott toldaléka, a pumpa. Mit bánja ő most, hogy ábrázata, hátán hasa meid víz a szokatlan erőfesz:“ t és tői. mit bánja, hogy egy állhatatos szúnyog veszettül csípi * bal füle fő“ vét. Valamit valamiért, s a mostani fáradozás derekasan meghozza gytP mölcsét. — Lejjebb! — hangzik a kütbpü A harmadik csövet szerelem! Csalicska Abrahámmal madarat le“ hetne fogatni. Hát van annál szebb muzsika, mint Oroszlán rekedt .döf“ mcigése? Nincsen! A harmadik, vn“ gyis az utolsó csövet szereli: két-rhá' rom perc és működik a kegyes be* rendezés. —• Kitűnő, Oroszlán fiam! Kitűnő Hőből is elismerően hümmög. — Meg kell adni, igyekszik. Meg' érdemli a tíz percentet. Már éppen azon gondolkodik, ho1 gyárt szoríthatna ki ő is egy csekély^ ke ünnepi sápot a láthatóan derűi plébánosból, amikor egyszeresül hopp, megfordul' a világ. LentroL *■ kút homályából. halk reccsenés ha*! latszik, a kötél olyan könnyű, mln.tfl ha nem i.s a .száztíz kilós OrosziáJ Bertalan, hanem egy libegő, könny! kis kápos/talcpke lett volna a regé* — s Hőből harangozó főnökével. CsL licska plébánossal együtt szempiiU»? tás alatt hányát Ivágódtk a kenwvyJ* a po.s n 11 za rá ndok -1 id va ron. (Folytatása következik) . <1

Next

/
Thumbnails
Contents