Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

2 N Ä P t ö JOM ÄT>nTTT* Yt RÖVID KÜLPOLITIKAI Az amerikaiak európai politikájának fő célja a nyugatnémet fegy­veres erők létrehozása — függetlenül attól, hogy az ..Európai Had­sereg“ megalakításáról, Nyugat-Németországnak az Atlanti Tömbbe való közvetlen bevonásáról, vagy az úgynevezett „Európai Légió'* megteremtéséről van szó. (Újság hír.) Az amerikai szabóműhelyben Szenfonov Nini szövet nagy'xovet közölte a klöldi katonai missziók vezetőivel, hogy a szuverén Német Demokratikus Köztársaság maga rendezi.áilam iözi kapcsolatait NEWYORK Az amerikai igazságügyminiszté­rium letartóztatás! parancsot adott ki Morris J. Angel, az Amerikai .Szőrme- és Bőripari Munkások Szak ■ szervezete egyik washingtoni szerve­zetének vezetője ellen. Az angol születésű harcos szakszervezeti veze­tőt, aki 1928 óta amerikai lakos, ki akarják utasítani az országból, mert az igazságügyminiszter szerint „a Kommunista Párt tevékeny tagja.“ BUKAREST A Román Munkáspárt Központi Bizottsága május 1-e alkalmából fel­hívással fordult a Román Népköz- társaság dolgozó népéhez. A Központi Bizottság felhívja a városok és a falvak dolgozóit, hogy lelkesen vegyenek részt a népgaz­daság fejlesztéséért, a nép anyagi és kulturális életszínvonalának eme­léséért folytatott harcban és minden erejükkel, képességükkel és alkotó kezdeményezésükkel törekedjenek ezeknek a célkitűzéseknek megvaló­sítására. A parasztsághoz intézett felhívá­sában a Központi Bizottság hangsú­lyozta. hogy az 1954-es évnek a főbb mezőgazdasági termékek terén a hek táronkénti átlagtermés jelentős nö­vekedése évének kell lennie és az is lehet. LONDON Ed Hill, áz angol kazánkészítő munkások szakszervezetének főtit­kára. a Szakszervezeti Főtanács tag­ja, szakszervezetének tagjaihoz in­tézett havi körlevelében kijelenti: — A hidrogéubomba olyan kérdé­seket vet fel, amelyeket csak ma­guk a munkások képesek megoldani. Ha Cchurchill és társai nem hajlan­dók figyelembe venni a mindenol­dalról elhangzó tiltakozásokat, a munkásoknak kell a porondra lép­niük és megállítaniok az ipar kere­keit. mindaddig, amíg Churchill nem változtatja meg szándékát. WASHINGTON Az Egyesült Államok képviselő- házának külügyi bizottsága szerdán a távolkeleti kérdésekről folytatott vitát. Poyer, a külföldi gazdasági műveletek hivatala távolkeleti osz­tályának vezetője elmondotta, hogy az Egyesült Államok kormánya az 1954—55-ös gazdasági évre — 1,769,000.000 dollár „segélyt" iránv- zott elő a Távol-Kelet számára. Ez az összeg „több mint a fele annak, amit ugyanerre az időre az egész nyugati világ összes országainak elő irányoztak." SANGHAJ A japán rádió jelentése szerint Japánban tovább folynak az április 1.-én kezdődött békevéde'mi, vallási világkonferencia ülései. Az üléseket ■»z ország nagyobb városaiban tart- iák. Eddig már Tokióban. Fukuoká- ban, Hirosimában és Oszakában tar­tottak ülést. Április 12-én a Hirosi­mában tartott ülés résztvevői nyi­latkozatot adtak ki, amelvben síkra- szállnak az atomfegyver feltétlen el­tiltása és e tilalom fö’ött nemzet­közi ellenőrzés bevezetése mellett. LONDON Amint az „AFP“ közli, az angol külügyminisztérium szóvivője csü­törtökön bejelentette, hogy a jövő hé­ten hozzák nyilvánosságra a genfi értekezleten résztvevő brit küldött­ség névsorát. Az angol küldöttség mintegy hatvan tagból álL HÍREK NEWYORK „Megbízhatatlansággal“ vádolják Oppenheimer professzort, az ame­rikai atombomba-kutatások vezetői­nek egyikét. A „Reuter“ közli, hogy Washingtonban a hét elején három­tagú bizottság megkezdte a profesz- szor kihallgatását. PARIS A Dulles amerikai külügyminisz­ter és Bidault franc'a külügyminisz­ter között lefolyt tárgyalások befe- ieztével záróközíeményt hoztak nyil­vánosságra, amely sok tekintetben hasonlít az április 13-án Londonban. Du’les és Eden tárgyalásai után ki­adott záróközleményhez. A záróköz- 'eményt szándékosan homályos és általános megfogalmazásban szer­kesztették meg. Meg kell jegyezni azonban, hogy a párisi záróközlemény, akárcsak a ’ondoni, nem tartalmaz fenyegetése­ket a Kínai Népköztársaság címé­re, vagy valamiféle utalást a „kö­zös akció"-ra, vagyis azokra a köve­telésekre, amelyeket Dulles nem­rég még angol és francia szövetsé­gesei előtt hangoztatott. MOSZKVA Április 18-án lesz ötven éve, hogv megalakították a .,1‘Humantté“ című francia lapot. A lap fennállásának 50. évfordulója tiszteletére április 15-én este ünnepséget rendeztek Moszkvában az Újságírók Központi Házában. A szovjet kultúra neves képviselői, írók, a sajtó dolgozói vyültek össze az ünnepség alkalmá­ból. Berlin (MTI): V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németor­szági főbiztosa csütör.ökön azonos szövegű levelet intézett a berlini volt ellenőrző tanácsnál akkreditált bel­ga, holland, ausztrál, kanadai, dán görög, luxemburgi, jugoszláv és né­hány más katonai misszió vezetőihez. Szemjonov nagykövet levelében a következőket írja: — A szovjet kormány március 26-i nyilatkozatában, mint ismeretes, kö­zölte, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal ugyanolyan kapcsola­tokat vesz fel, mint a többi szuve­rén állammal és a Német Demokra­tikus Köztársaság saját mérlegelése szerint maga dönthet bel- és kül- ügyeiről, beleértve Nyugat-Németor- özághoz való kapcsolatainak kérdé­sét is. Ebből következik, hogy most a Német Demokratikus Köztársaság ás más államok kapcsolataival öSz- ízefüggő kérdéseket is a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya közvetlenül rendezi. Ezért szükséges­nek tartom értesíteni arról, hogy a lövőben a Német Demokratikus Köz­társaság megfelelő hatóságaihoz kell fordulnia. Országos Növényfajta Kísérleti Intézet létesül Heves harcok Dien Bien-Phu belső védelmi övezetének területén A néphadsereg rohamoőstagai kétszáz méternyire a franciák parancsnoksági központjától Eddig a fajtaösszehasonlító kísér­leteket a Kertészeti Kutatóintézet Országos növényfajtakísérleti osztá­lya irányította, amely az összehason­lító vizsgálatok és az üzemi termesz­tésben szerzett tapasztalatok alap­ján tett javaslatot arra, milyen új fájtákat ismerjenek el és termesz­szenek, továbbá arra is, hogy milyen régebbi növényfajtákat kell kivonni a termesztésből. Másik fontos fel­adata volt annak megállapítása, hogy az ország különböző tájegysé­gein milyen fajták termesztése adja a legnagyobb terméshozamot. A minisztertanács legutóbbi hatá­rozata értelmében az, országos fajta­kísérleti osztályt Országos Növény­fajta Kísérleti Intézetté kell átszer­vezni. Az átszervezés módot ad az intézetnek az országos fajtaösszeha­sonlító kísérletek jelentős bővítésére. Eddig csak szántóföldi, újabban ker­tészeti növényeknél végeztek fajta­összehasonlító kísérleteket. Az új ntgzet a kísérleteket már ebben az évben kiterjeszti a különböző gyü­mölcs-, szőlő- és gyógynövény fajták ra is. Huszonnéoyféte mezőgazdaság eszköz! és kisgépet hozunk a Német Demokratikus Köztársaságból i Az árucsereegyezmény keretében 24 féle, körülbelül 8300 darab mező- gazdasági eszközt, kisgépet hozunk be a Német Demokratikus Köztár­sságból. A 220 tehervagonnyi áru­ból péntekig 38 vagon érkezett meg a Budapest-Vizafogó pályaudvarra. A folyamatos szállítmányokból a földművesszövetkezeti boltok rövidé sen megkezdik a nagyon keresett ekék, a gyomirtó és rögtörő boronák, a fogatos fűkaszák, szecskavágók, takarmányfüllesztők, rugóskultivá- torok, kénporozók, a különféle per­metezőgépek, vetőgépek, a tejszepa­rátorok és az egyéb gépek árusítá­sát. Paris (MTI): Az indokínai francia főparancsnokság szaigoni szóvivője csütörtökön este kénytelen volt elis­merni, hogy 36 órás küzdelem után a léphaasereg rohamosztagainak sike­rült megvetniük lábukat a franciák által kétségbeesetten védett Dien Bien-Phu táborerőd legfontosabb re­pülőtere kifutópályájának északi ré­szén, amely alig hétszáz méternyire van a franciák központi parancsnok­iágának székhelyétől. Párisba énke­| :ett hírügynökségi jelentések szerint az ostromlók a csütörtökre virradó éjjel futóárkokkal közelítették meg a repülőteret és egyes fontos részeit sikerült aknákkal felrobbantaniok. A francia főparancsnokság szóvivő­je azt sem hallgathatta el, hogy a néphadsereg rohamosztagai az éj leple alatt, egyre mélyebben építik be futóárok-rendszerüket a franciák védelmi berendezései közé és íly- módon veszélyeztetik az egész vé- ieimi rendszer keleti és nyugati , öve­zete közötti belső összeköttetés fenn­tartását. A francia kormány nrnisztertanácsot tartott április 15-én Páris (TASZSZ): A francia kor­mány René Coty köztársasági elnök elnökletével április 15-én délelőtt mi- nlszter tanácsot tartott, amelyen meg­vitatták az „európai védelmi közös- ;ég."-ről szóló szerződés parlamenti vitája időpontjának kérdését. A minisztertanács elhatározta, fel­kéri a parlamenti csoportok képvi­selőit, gyűljenek össze május 18-án együttes ülésre és „tegyenek intézke- téseke.t arra vonatkozóan, hogy azon­nal megkezdődhessék a vita a brit és tmerikai biztosítékokról, a Saar-vi- iékre vonatkozó megegyezésről, a pótjegyzőkönyvekről, a bonni és a párisi szerződésről.“ Németország Kommunista Pártja 1954 őszére összehívja a pártkongresszust Berlin (MTI): Németország Kom­munista Pártja elnökségének 13. ülé­séről a következő közleményt adták ki: Németország Kommunista Pártja- nak elnöksége 13. ülésén elhatározta, hogy 1954 őszére összehívja Német­ország Kommunista Pártjának kon­gresszusát és jóváhagyta a pártkon­gresszus politikai és szervezeti elő­készítésének irányvonalait. A párt­kongresszus előkészítése során a párt- szervezetek új vezetőséget választa­nak. Bao Oai amerikai parancsra lépéseket telt a háború kiterjesztésére Peking (Uj Kína): Az Egyesült Al- 1 lantoknak az indok ínai háború ki tör­lesztése érdekében Bao Daj báb­rendszerére gyakorolt nyomása leg-' ítóbb eredményeket hozott, ameny- nyiben Bao Daj „háborús kormányt“ alakított és „totális mozgósítást“ ren­delt el. A bábcsászár április 10-én rendel- tó el az úgynevezett háborús kor- 1 nány megalakítását. Ennek a kor- j lánynak legelső ténykedése az volt, hogy „totális mozgósítási" parancsot adott ki, .......-í VI. I '1 salficska érzi, hogy a jég megtört s ez az ^ a nagy pillanat, amikor az ütolsó aka­dályt is ed kell söpörni az útból. Friss érvvel rukkol elő: kihalássza reverendája zsebéből a szUvónumos üveget. — Igyatok egy cseppet. Ettől elmúlik a ha­rag. Bernát fiam — nyújtja az üveget a leghátul álldogáló. szinehagyott káplánnak — te is igyál egy kortyot. Végtére is helyreáll a rend. Az előbbi ordí- toaas helyett boldog cuppantasok nesze s szilva- pálinka szaga száll a levegőben; a menet sorba igazodik és újra megindul a szent kút felé. Csa- ücska kinyitja a kutat övező léckerítés ajtaját, keresztet vet, s felsóhajt: — Istenem ... csak szerencsénk legyen. Oroszlán akkorákat szuszog, mint a borjadzó tehén, leguggol s a földre erészti a szivattyút. — Azannyát! Cigarettát, sodor, rágyújt, s tűnődve nézi a felfelé csavarodó füstöt. — Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz... jó katolikusnak lenni... Hőből Károly barátságosan hümmög. Látni­való, hogy a sziilvórium békességre hangolta lelke húrjait. — Éhem. Nehéz ám. Rágyújt ő is, s komótosan elhelyezkedik a kút káváján. Csalicska azonban nem hagyja, hogy a plébánia támaszai tunya üldögeléssed fecsé­reljék az időt, amikor minden perc drága. Dologra, fiaim! Kemény munka vár ránk, essünk túl rajta. Kakasszó előtt oly szilárdan keli állnia a pumpának itt a káván, miként Péter egyháza áll a kősziklán. Oroszlán a fejebubját vakarja. — Jó lett volna, ha Brácsás Imre is idetolja a pofáját. Akármilyen tutyi-mutyi ember, mé­giscsak szakember. Szikvízes volt, ért a csövek- h*a, meg a szivattyúhoz. Hőből elhajítja a körmére égett cigaretta- csutkát. — Hiszen jó volna, nem mondom. De ameny- nyi hozzáértés ehhez a szivattyúhoz kell, annyi tőlünk is kitelik. — Nono. Tudom én azt. Itt fönt nem is olyan nehéz a dolog: három kampósszeg, egy-két ácskapoccsal felerősítjük a pumpát, s az aljához odaipaszítjuk a csövet. De aki lemegy a kútba! Ahá, kibújt a szeg a zsákból. Ügy látszik, Oroszlán Bertalannak nemigen akaródzik le­menni:' s ezen nem is lehet csodálkozni, tekint- w, hogy a hajdani elsőgazda, jelenleg kuléik 110 kilót nyom, tehát igencsak próbára tenné a le­ereszkedési célra hozott ruhaszárító kötél szlvás- nágát. Bernát káplán, aki természetétől ítélve nyil­án maga se szállana le a kútba egy világért J, aazaJ biztatja a testes szövetségcet: DOtíOZYIMRE: cÁ szent kit *— Nem olyan veszedelmesen mély ám ez a kút, Oroszlán uram. Ha jól tudom, egy centi­vel se mélyebb, hat méternél. Igaz, tisztelendő atyám? No hiszen, jó kis bátorítás. Oroszlán fél­szemmel végigméri a keszeg káplánt s megvető­en legyint. — Bolond beszéd! Ha beleesik az ember 5» vízbe, édesmindegy, milyen magasról esik bele. Hát nem mindegy? Dehogy is nem. Láttam és már olyan embert, aki félméter magos partról szédült bele a Gajába: hanem azért éppen úgy megfulladt, mintha a jegenyefa tetejéről poty- tyant volna a folyóba. Bernát csak köti az ebet a karóhoz. Persze, hogy köti, szegény feje. Hiszen mi lesz, ha Orosz­lán nem megy le a kútba, s ha netalántán Hő­ből sem akar lemenni? Uramjézus, még őrá kerül a sor... — És ha beleesik? — izzad kínjában. — Az se nagy baj. Legfeljebb úszkál egy kicsit, míg ki nem húzzuk. — Nem tudok úszni! — Nem? Istenem... az hiba. Azaz, hogy nem is hiba. Most jut eszembe: jóformán nincs is víz a kút ban. Oroszlán dühbe gurul — De van iszap, a szentségit neki! Iszapban tán jobban esik a fulladás, mint a vízben? Mi? A káplánnak torkán akad a szusz. Hebeg­r%L habog. — Nem, nem ... vagyis, hogy izé ... A hajdani elsogazda, jelenleg kulák, feláll s pontot tesz a vita után. — Akár víz van a kútban, akár iszap, én­nekem semmi porcikám se kívánja, hogy a fene­kére jussak. Jobban érzem magam a magamén. Azzal a szekercéért, kampósszegekért nyúl, hogy hozzáfogjon a pumpa felerősítéséhez, s eképpen eleve biztosítsa magának a föld felszí­nén való munkálkodást. Csakhogy most meg Hő­ből Károly harangozót keríti hatalmába az izga­lom. Savószínű szemének pillantása nyugtalanul rebben jobbra-balra, ádámcsutkája majd kiugrik a szorosra gombolt inggallér mögül. — Édes jó Oroszlán komám, — kezdi, — a vi gyázz azzal a buta szekereivel. Még majd elvá­god a kezed. — Miért vágnám? Nem kell nekem az éle, csak a foka: avval verem be a szegeket. — Akkor is... Mit tudom én, a baj rtiind'g megeshet. Jobb. ha rámbízod ezt a munkát. No félj, ón elbánok vele: ács volt az apám, megtaní­tott a székéivé forgatására. Oroszlán nyájasan vigyorog, — Nem kell ehhez nagy tudomány, pajtás Ütök, ütök és kész. Eridj csalit, tedd 'a magad dolgát, én is teszem a magamét. — Szóval... azt gondolod, hogy én menjek le a kútba? — Hát persze! Könnyű legény vagy, Karcsi­ké m. nem kell attól tartanod, hogy elszakad a kőiéi. No, mozogjunk, mert telik az idő. Hőből harangozónak azonban semmi kedve sincs az efféle mozgáshoz. A magassághoz szo­kott ő, nem pedig a mélységhez: harangozó s nem kú,csináló. Ki tudja, mi minden van abban az átkozott kútban? Amikor egyszer lent volt, ak­kora békákat látott, mint a szopósmalac; most is a hideg szaladgál a hátán, ha csak rájuk gon­dol. És ha be lepottyan az iszapba? Uhh! Tán soha többé nem látná az isten áldott napját, a kerti diófákat, a bodokházi szőlőket, Lórika fe­hér ingecslkéjét... Nem, nem, ha mindjárt vége lesz a világnak, ő akkor se megy le! — Várj csak — inti le a szorgalmasain kopá- esoló Oroszlánt. — Várj csak, komám. Az igaz, hogy én könnyű legény vagyok, de erőm sincs ám olyan, mint neked, már pedig ezekhez a csö- vekez erő kell. Mi lesz, ha egyet-kettőt elejtek? — Fogd jó erősen! — Hiszen fogom én, de előre tudom: nem bírom tartani. Csalicska az alkudozók közé veti magát. Az kéne csak, hogy megint hajbakapjanak! Inkább gyerünk, elő a szilvóriumos üveggel. — Ne izgassátok magatokat, édes fiaim. Igya tok egyet szép nyugodtan, aztán dologhoz lát­tunk. Hát nem mindegy, melyikőtök megy le a kútba? Nem kell félni, mi, akik fönt maradunk, vigyázunk rá. Oroszlán kivallatja az üveget, s kabátujjával megtöri! a száját. — Hiszen mindegy. Csak én ne menjek. Hőből felhördül. — Mind megittad? Én se megyek le! Csalicska elkeseredett ábrázaltal nyúl a má­sik zsebbe, a tartaléküvegért. — Van még, igyál Igyál és ne azon törd a jed, hogyan húzzad ki magad a plébánia iránti szent kötelesség alóL Hohó, te gödény, hiszen az üveg is mindjárt lecsúszik a torkodon! Hőből Károly végül Is nngynehezen megvá­lik a vékonynyakú üvegtől — hej. felér az a vé­kony nyak még tán Lórika hamvas, csiklandós nyakával is! — kettőt-hármat csettint a nyelvé­vel, s kesely ábrázata lassan felderül. — Megvan! — Mi van meg? __ T lehallgasson, plébános ur. Kár mine- künk azon tanakodni, ki megy le s ki rruu'ad fönt: aön:sön a szerencse, akarom monda­ni, a mindenható akarata. (I oly tatása következik) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents