Dunántúli Napló, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-14 / 88. szám

A minisztertanács határozata a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodásának megszilárdításáról Gazdag mandarin-termés A minisztertanács határozati az 1953—54. évi fűtési idény befejezéséről A Min Hou járás gazdag manda­rin termésének szürete Fukien tar­tományban. Délkelet-Kina tenger­parti tartományából, Fukienből, a Min Hou járás híres mandarin-ter­mő vidékéről gazdag termési hírek érkeztek. A Min Hou mandarint, mely kiválik nagyságban és dús '-des lé tartalmával, nagymennyiség­ben szállítják a hazai és a külföldi piacokra. A Fukien tartomány helyi termény társaságának Min Hou-i mandarin feldolgozó gyára, a mandarinokat nagyság és minőség szerint osztályoz­zák, mielőtt becsomagolják és elszál lítják őket a külföldi és a hazai piacokra. A képen a gyár csomagoló osztályának egyik sarka. Hugo Pau', Németország Kommunista Pártja e'niftségM tagja kiszabadult Adenauer börtönéből A minisztertanács nagyjelentősé­gű határozatot hozott a termelő- szövetkezetek pénzgazdálkodási rendszeréről. A határozat szabá­lyozza a termelőszövetkezetek egész pénzgazdálkodását, kitér a terme ő- szövetkezeteknek és állami szervek­nek a pénzgazdálkodás területén je entkező kapcsolataira, foglalko­zik a vállalatok és a termelőszö­vetkezetek közötti pénzügyi kérdé­sek rendezésével. A határozat biztosítja a termelő­szövetkezetek önálló gazdálkodását. A határozat célkitűzéseinek meg­valósítása a termelőszövetkezetek megerősödését, a tagok jövedelmé­nek fokozását eredményezi majd. A terme’őszövetkezeti gazdálko­dás irányítása szempontjából jelen­tős .az a rendelkezés, hogy a ter­me őszövetkezetek bevételi és ki­adási költségvetését — az eddigi naptári é.,v helyett — a zárszámadási időszakkal egyezően, november el­sejétől a következő év október har­mincegyedikéig teriedő időszakra készítik el. Ilymcdon a terme'ő- szövetkezetek vezetőségének és tagságának média lesz a költség- vetés megvalósítását e lenőrizni és a tapasztalatokat a következő gaz­dasági év előkészítésénél hasznosí­tani. A termelőszövetkezetek önállósá­gának fokozottabb biztosítása és a gazdálkodásért való felelősség növe­lése érdekében kimondja a határo­zat, hogy a termelőszövetkezetek esősorban saját eszközeikkel, saját bevéte'eikből gazdálkodnak. Ebből teljesítik az állam iránti kötele­zettségeiket, fedezik termelési és egyéb kiadásaikat és ebbő! bizto­sítják a tagok részesedését is. A saját bevételekből, a közgyűlés ha­tározata a apján, az elvégzett mun­kájuk arányában a tagok részére rendszeres munkaegységelőleget le­het biztosítani. A határozat szabá­lyozza a termelőszövetkezetek hitel- ellátásának fc'tételeit A szabályo­zásnak az a célja, hogy a saját le­hetőségek te jes felhasználása után, az arra rászoruló termelőszövet­kezeteket az állam rövidlejáratú termelési hitelekkel, közép- és hosz- szúlejáratú beruházási hitelekkel segítse. Hitelt indokolt esetben csak o yan termelőszövetkezet kaphat, amely bankszámlával rendelkezik és bevételeit a bankszámlán tartja. A bnnkfiók és a termelőszövetkezet közötti kapcsolatot a termelőszö­vetkezet és a bankfiók között kö­tött írásos megállapodás szabályoz­za. Ezt a megái apodást a termelő­szövetkezeti közgyűlésnek kell jóváhagynia. A bankszám'ák felett kizárólag a termelőszövetkezet rendelkezik, a bankfiókok csak a termelőszövetke­zet meghatározott formában tett írásos rendelkezése alapján telje­síthetnek a szám ákról kifizetése­ket. A termelőszövetkezeteknek vi­szont az a kötelességük, hogy fenn­álló kötelezettségeiket időben hala­déktalanul kiegyenlítsék. Abban az esetben, ha valamelyik termelő- szövetkezet kötelezettségeinek nem tenne e'eget, kizárólag bírói úton lehet ve’e szemben eljárni. A ha­tározat azonban biztosítékot teremt arra, hogy lehetőleg minél keve­sebb^ legven a kötelezettségek tel­jesítése körüli vita. A határozat ugyanis intézkedik arról, hogy a termelőszövetkezetek nevében. a termelőszövetkezeteknek „ közgyű­lés által arra felhatalmazott veze­tőin kívül, senki megrendelésüket ne eszközölhessen. A rendelkezés megszegőivel szemben csalás címén eljárást kell indítani. Bizonyos, hogy a minisztertanácsnak ez a rendelkezése a terme’őszövetkeze- tek és a részükre sza'Iító vá lalatok között a múltban gyakran előfor­duló vitákat nagyrészt meg fogja szüntetni. A határozat számos könnyebbsé­get hoz a termelőszövetkezetek munkájában. így a posta közbe­iktatásával egyszerűbbé teszi a bankszámlákról történő pénzfelvé­t. Az 1913—54. évi fűtési idény 1954. április 15-én befejeződik. 2. Kórházak, rendelőintézetek, óvodák, csecsemőotthonok, vagy ezekkel egyenlő elbírálás alá tar­tozó intézmények, iskolák, egyete­mek, napköziotthonok, valamint az állami baettintézet. az ál'ami Operaház, és az Operaház Erkel Dullcs és Eden tanácskozásról London (MTI): A londoni rádió je­lentése szerint Eden angol, és Dul- es amerikai külügyminiszter hétfőn egész nap, szinte megszakítás nélkül tárgyalt. A két külügyminiszter Chur­chill’ miniszterelnökkel vacsorázott. A londoni rádió szerint a megbé­kélésekről mindaddig nem adnak ki jelentést, amíg Dulles Párisban nem tárgyalt Bidault, francia küliigymi- lisztcrrel. Az amerikai külügyminiszter ked- icn délután kezdte meg párisi tár­gyalásait, telt és a bankszám'ára történő be­fizetéseket. Intézkedik a határozat arról is, hogy a termékeiket érté­kesítő terme’őszövetkezetek köve­teléseikhez gyorsan, bürokrácia- mentesen jussanak hozzá. Kimond­ja a határozat, hogy a termelőszö­vetkezetek követeléseit jogosulatla­nul visszatartó vállalatokkal szem­ben a terme őszövetkezetnek bün- tetéspénz felszámítására van joga, súlyosabb esetekben pedig a ter- me'őszövotkezetek követeléseit visz- szatartókkal szemben bűnvádi eljá­rást kell indítani. Igen jelentős a határozatnak az a rendelkezése, melynek alánján a benkfióVnk n termelőszövetkezetek pénzgazdá kodásának lebonvo'ítá- sában, bevételeik beszedésében messzemenő segítséget és támoga­tást nynjtanak a termelőszövetke­zeteknek. A tanácsok mezőgazdasági és pénzügyi osztályát a határozat ha­sonló segítségre köteie-ri, n termelő­vezése és elszámolása tekintetében. A határozat összes egyéb Intézke­dései is nagy segítséget jelentenek a termelőszövetkezetek számára, elősegítik a termelőszövetkezeti gazdá'kodás megerősödését, a tag­ság és a termelőszövetkezet jöve- de’mének, vagyonának gyarapodá­sát. Színháza helyiségeiben április 15-e után — a külső hőmérséklettől fiigget'eniil — fűteni 'ehet akkor, ha a helyiségek belső hőmérsék­lete 18 Celsius fok alatt van. 3. 1954. május 1-e után — a külső hőmérséklettől függetlenül — a fű­tést a második pontban felsorolt szerveknél is meg kell szüntetni. Biiiciier alkancellár Adenauer üzenetét vitte Dúl esnek Londonba Berlin (MTI) A Deutschlandsender német demokratikus rádió közölte, hogy Blücher alkancellár, aki vasár­nap váratlanul Londonba utazott, Adenauer üzenetét vitte Dullesnak. Adenauer kérte Dullest, hogy ne ’egyen engedékeny az angol és a francia kormánynak az indokinai kérdéssel kapcsolatos „akadékosko­dásaival'1 szemben. A bonni kancellár tudatta Dulles- real, hogy a bonni kormány nyom­ban a nyugatnémet zsoldoscsapatok felállítása után „kész ötven-hatvan- ezer embert Indokínában beve'.ni." cÁ üzent kút Csaücska vállat von. — Esetleg. Leül a karosszékbe, íróasztala leg nsó fiókjából üveget, kupicát vesz »lő s felhörpint egy korty jószagu ■zilvóriumot. — Ehh, ez igen! No szóval, jobb ha ezúttal praktikusabban gondol­kodunk. Dohányt, cigarettát, pipát, pénztárcát, bicskát, főzőkanalat s más efféle hasznos holmit kell oszto­gatnunk. — De hiszen így valóságos bazárt csinálunk a templomból. — Ugyan! Templom lesz az ez­után is, olyan, amilyen eddig von És ha neked nem pászol a szájad izé­hez, hát majd nem a templomban hanem a templomkertben osztjuk az ajándékot. — Rendben van.*De honnan szer­iünk pénzt a befektetéshez? — Majd ad az Oroszlán. — Kicsoda? — Hát Oroszlán Bertalan. Ne félj, van neki pénze. Most adott el három hízót, ha jól tudom, köze! ötezer forintnyi summát vágott zseb re egyösszegben. Az ötből kettőt kölcsönveszünk, az nekünk elég lesz. — De ideadja-e? Csaücska elnézően mosolyog, — Hogyne adná. Űrnapja után visz izakapja a pénzét, s emellett öt per- kentet kap a tiszta bevételből. Sza- adj csak át hozzá s monod meg ne- <i, jöjjön ide. Hadd beszélgessünk vele, mielő.t nyakára hág a pénzé­nek. Bernét indulna, de ebben a pilla­natban kopogtatnak az ajtón. Csa- icska villámsebeien elsüllyeszti a izilvóriumos üveget, felü.i a szentek 'letérői szóló vaskos könyvet s csak ■zután invitálja beljebb a váratlai átogatót. — Tessék. Berlin (MTI) Adenauer hatósága: a nyugatnémetországi munkástöme­gek követelésére kénytelenek voltak szabadonbocsátani a karlsruhei bör­tönből Hugo Pault, Németország Kommunista Pártja elnökségének tagját, a párt volt parlamenti kép­viselőiét. Hugo Pault Adenauer újrafelfegy- verzési politikája . ellen folytatott harca miatt az alkotmányvédő hiva­talnak nevezett nyugatnémet Gesta­po 1953. decemberében tartóztatta le. III. ¥J ->rnát leveszi a szemüvegét, az-** után újra felteszi — Hát az hneg hogyan lehetséges"’ Csaücska lefújja a port az ügyes p’ébáma-alaDftó ábrázatáról s köze­lebb jön. Húsos szájával akkorát cuppant, hogy kiha'.’atszik a kertbe — Tudod-e, Bonifác atya mikép­pen virágoztatta fel a szent helyet7 — Gondolom, imádkozással. — No persze avval is. De attó1 még nenrgen jöttek volna a zarán­dokok, mivel a gyarló emberi ter­mészet erősen kívánja a földi java­kat. Ez már így van. mit tehetünk róla. Boldogult Bonifác atyánk jó tudta ezt s gondja vo’t rá. hogy s jámbor hívek ne csak áhítatban, ha­nem ételben-italban. pihenőhelyben se szenvedőnek szükséget. — Szóval... értem. — No látod! És.mit gondolsz, amit akkor meg lehetett csinálni, azt mos: nem lehet? Miért ne lehetne7 Segíts magadon, isten is megsegít! Egy kis befektetéssel úgy fellendítjük a kegyhely forgalmát, hogy meg se állunk a havi négyezer forintnál. — Befektetés? Dehát mire? Es k’- töl? Mert nekünk nincs pénzünk. Csaücska elemében van. — Höhó barátocskám, hiszen ép­pen ezt sütöttem ki! A szent kút iránt, mi. tagadás, megcsappant az érdeklődés. Sajnos, az emberek már nem olyan imádságos lelküek, mint régen voltak. Meg hát a kútban csak ,yíz van, mi más volna benne. — Igen, de csodatevő viz! Csaücska bizonytalanul bólogat. — Az, az... persze, hogy az. A plébánia régi iratai föl is emleget­nek néhány csodálatos gyógyulást Nem tudom már, hogy hívták az il­letőket. a betegségükre se emlék­szem. Különben is, régen volt az nagyon régen. — És mostanában? Semmi se tö- tént? — Nem Azaz. hogy történt, de a igen kínos eset volt s alaposan meg­DOUOZYIMRE: tépázta a kegvhely tekintélyét. — Miféle eset? — Puttonyos tisztelendő atya, az előző plébános egyszer elhatározta hogy megfürdik a szent kút vizében Reumája volt s abban reménykedett hogy ez a víz majd meggyógyít­ja. « — És?--- Hiszen lehet, hogy meggyógyí- ’otta volna. Csakhogy erre nem ke­rült sor. Szegény plébános úr, ami­kor kimászott a vízből, megcsúszott ~ kezét-Iábát törte. — Rettenetes. — Biz az. S annál rettenetesebb mert a plébános úr öreg volt már ’úl a hetvenen: a sok törést, zúzó- dást ki se tudta heverni. No de, bé­kességet a holtnak, boldogságot az élőnek! Szóval víz van a kútban Bernát fiam, s a víz egymagában nem nagyon csábítja az embereket Arra gondoltam, hogy néhány apró­sággal, amit ajándékképpen oszta nánk ki a búcsúnapi szentmisék után. jobb kedvre deríthetnénk a '.arándokokat.-- Igen? — Hát persze. Ne felejtsd el, a zarándokút pénzbe kerül. Már pe- iig az emberek szívesen veszik, ha i leikivígasztalás mellett valam megfoghatót is kapnak pénzükért. — Az ám, de annyi ajándékot nem bírunk venni, hogy mindenkinek lusson. — Nem is kell. Nem az a fontos hogy mindenki kapjon: mindenki Ív egye, hogy kap! Bernát kinyújtóztatta ösztövér lá­bait az asztal alatt. — Ez igaz. Azt hiszem, hasznm gondolata támadt, tisztelendő atyám "Ben, igen. ha tíz-húsz olvasót, ol­tóbb ímakönyvet ingyen széjjeios?- tunánk a hívek közt... |Z ádár András lép be, a plébá- niával átellenben Lakó tehetős középgazda. Pápista ember volna s innék okáért Csaücska minden esz- .endőben kiszorítja belőle az egyhá­zi adót: hanem a templomban ritkán fordul meg, vasárnap is leginkább a gazdasággal vesződik. Most se pápis- ána-k, se kálomistának, nem látszik. Mérges, majd széjjelveti a harag. — Panaszkodni jöttem, plébános úr. — Csak nem? — De! — Aztán mi a baj, lelkem, gyer­mekem? Kádár a térdeplőre dobja permet- .ével összefröcskölt, viharvert kalap­ját. — Tengelyt akasztottunk Köböllel, Avval a kelekótya harangozóval. Csi­náljon vele valamit, plébános úr, mert ha engem egyszer elhágy a .ürelem, elhegedülöm rajta a szent Dávid nótáját. — Dehá. miért? — Miért? Idehallgasson, plébános ár. Mióta az eszemet bírom, mindig íbből a kútból hordtam a jószágnak a vizet. Apám is idejárt vízért, öreg apám is, meg annak az apja is, bizo­nyosan. Csaücska bólogat — Igaz­— Nohát, ez a bolond Hőből ma reggel elém áll s azt mondja: lezár- ,uk a szent kutat, mától fogva nincs víz. Hiába erősködtem vele, mar majdhogynem a vödröt is hozzávág- am, nem tágított. Micsoda dolog ez j lé bános úr? Csaücska eltűnődik. — Hm. Nyugodjék meg. fiam. — Hogy az is ... hogyan nyugod- jk meg, amikor a jószág szomjar nőg az istállóban, nekem meg nincs vizem? — Nyugodjék meg. Hőből haran­gozó feLsőbb utasításra cselekede.t Bernát rövidlátó szeme megrebben. Most hallja először, hogy a kutat le­zárták. Kérdezősködne, de Csalicska szigorú pillantását látva, inkább íallgat. K^dár András ellenben nem íallgat. — Miien éré? Felsőbb utasításra? Honnan jött az utasítás? — Tőlem! Kádárnak leesik az álla. — Plébános úrtól? De hogyan, niért? — Mert a kútban szent víz van, iwal nem lehet marhákat itatni. — Már hogyne lehe.ne. Hiszen ed­dig is lehetett. Csaücska felemeli a mutatóujját. — Elég hiba, hogy hosszú időn át méltatlan célokra fecséreltük a izent kút vizét. Különben is, magné- úum van a vízben s a magnézium nem használ a jószágnak. — At.ól ne fájjon a plébános úr ’eje! Ártatlan szer az a magnézium. Legfeljebb egy kicsit zajosan emészt a jószág, más baj nem származik belőle. Csaücska hajthatatlan. — Kár a szóért, édes fiam. Nem ős nem, a vízből nem lehet hordani. — Dehát... — Cssss, hadd mondjam végig. El­határozásomat megírtam a püspök a.yának is, most már én semmit sem lehetek. Kádár felmarkolja kalapját, s dü­hösen kirobog. Az ajtóból kiáltja vissza, hogy zeng belé a boltíves fo- yosó: — Hát majd odaterelem a tehe­neimet a püspök úr elé, itassa meg őket! Én ebbe nem nyugszom bele! 'legyek a tanácshoz! Csaücska legyint. — Mehet. Ott ugyan nem tudnak •egiteni a baján. Sajnos a miénken >em. (Folytatása következik) 4

Next

/
Thumbnails
Contents