Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-30 / 75. szám

t934 MÄRCTTTS 38 N'ÄPE ó 3 A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása (Folytatás a 2. oldalról) K gépállomások új, egyszerű díja­zási rendszere lehetővé teszi, hogy minden termelőszövetkezet pontosan számontarthassa: milyen adósság ter­helj. Fel kell hívnunk a termelőszö­vetkezeti vezetőket arra is, hogy ne vegyenek árt a gépállomásoktól olyan munkát, amely nem felel meg a kö­vetelményeknek. A tavaszi munka sikere azt is megköveteli, hogy a termelőszövetkezeti vezetők most, né­hány nap alatt vizsgálják meg, váj­jon van-e elegendő munkaerő a szö­vetkezetben. Vonják be a családta­gokat a közös munkába, véglegesít­sék a brigádok összetételét, osszák el helyesen a tagoltat a különböző termelési ágak között. Rendkívül fontos, hogy mindenütt betartsák az agrotechnikai követel­ményeket. Ezt eddig sokhelyütt el­mulasztották. Most a vezetők és a tagok, kövessenek el mindent, hogy a gyengén telelt őszi vetéseket — elsősorban az őszibúzát és a rozsot, — gyorsan fejlrágyázzák. s ehhez haladéktalanul szerezzék meg a mű- . trágyát A kapáláshoz a gépek segítségén kívül — ahol erre szükség van, ■— termelőszövetkezeteink használják fel az egyszerűbb, fogatos eszközöket is. Azokat a növényeket, amelyeket le­het, vessük négyzetesen. Ne legyen az idén egyetlen ter­melőszövetkezet sem, ahol leg­alább háromszor-négyszer meg ne kapálnák a kukoricát! A jó növényápolás azt is megköve- teli, hogy mindenütt, teremtsünk ren­det a fogatosok munkája körül. Sok szövetkezetben a fogatosok valóságos kiváltságos helyzetben vannak, mun­kájukat nem rendelik alá a növény- termelés legfontosabb feladatainak. Ezt a tarthatatlan helyzetet meg kell szüntetnünk és a fogatosokat a nö­vénytermelő brigádokba kel beso­rolnunk. Termelőszövetkezeteinknek nagy gondot kell fordítaniok a széna be­takarítására. Tavaly sok takarmány kaszálaitlanul, vagy rendben vagy boglyában ment tönkre. Nagy figyelemmel kel lennünk ar­ra is, hogy a jó munkához szükséges nagyüzemi szervezettséget mindenütt megvalósítsák. Fontos, hogy a ka­pásnövények területét megosszák a munkacsapiatok és a munkacsapato­kon belül a tagok között, mert ez növeli a tagok felelősségérzetét. A termelőszövetkezetek lelkiismeretes tagjai ne tűrjék, hogy a hanyagok megkárosítsák szövetkezetüket. Ép­pen ezért ne írjanak jóvá munka­egységet azoknak a szövetkezeti ta­goknak és traktorosoknak, akik nem végeznek megfelelő minőségű mun­kát. Követeljék meg, hogy a trakto­rosok és a szövetkezeti tagok egya­ránt kifogástalanul dolgozzanak, s azt a területet, ahol hibát követtek el, újból megmunkálják. Bár a tavaszi munka elsősorban a növénytermelés felé irányítja ter­melőszövetkezeteink figyelmét, nem volna helyes, ha . hátat fordítanánk a termelőszövetkezeti gazdálkodás másik alapvető ágának: az állatte­nyésztésnek. Sok szövetkezet megértette, hogy az állattenyésztés fejlesztése ré­vén jelentősen megnő a tagság jövedelme. De sajnos, sok az olyan szövetkezet is, amely le­becsüli az állattenyésztést. Termelőszövetkezeteinkben külö­nösen elmaradt a szarvasmarhate­nyésztés, szégyenletesen alacsony a tejhozam. Az állattenyésztésben — különösen a tehenészetben — na­gyon megnövelhetjük a hozamokat, ha gondoskodunk róla, hogy álla­taink egész éven át kellő mennyi­ségű zöldtakarmányt kapjanak. Az állattenyésztés fejlesztése és a talaj­erő növelése egyaránt megköveteli azt is, hogy a lehetőséghez mérten minden szövetkezetben nagy terüle­ten termeljenek pillangós takarmány növényeket. A takarmányt gondosab­ban kell mindenütt előkészíteni, mert így azt az állatok jobban értékesí­tik. A termelőszövetkezetek vezetői fordítsanak nagy gondot arra, hogy azokat vonják be az állatte­nyésztésbe, akik szeretnek az ál­latokkal bánni és kellő szakér­telmük van. A legjobb tsz-ekben nagy eredményekkel járt, hogy nőket is alkalmaztak erre a mun­kára. Sokhelyütt még ma sem biztosítanak rendszeres pihenőidőt az állattenyész­tésben dolgozóknak, ezért sokan vo­nakodnak ettől a munkától. A szilárd munkaszervezet kiépítésével egyide­jűleg ki kell alakítanunk az állatte­nyésztésben dolgozók pontos munka- teudjét is. Nagyon fontos, hogy mindenütt nagy figyelmet fordítsanak a terme­lőszövetkezetek sokoldalú fejleszté­sére. A jövedelmet növeli, ha előtér­be helyezik a nagy pénzjövedelmet nyújtó termelési ágak fejlesztését, az öntözéses kultúrák termesztését, a kertészetet, a szőlő- és a gyümölcs- termelést: Az- is növeli a jövedel­met, ha helyes arányban fejlesztik a melléküzemágakat, elsősorban azo­kat az üzemeket, amelyek közvetle­nül segítik a mezőgazdasági terme­lést. Helyes tehát, ha kovács-, vagy bognárműhelyt létesítenek. Hozzájá­rul a jövedelem növeléséhez az is, ha a fejlett állattenyésztéssel rendel­kező tsz-ek az állati termékeket ma­guk dolgozzák fel és viszik piacra. De helytelen az a törekvés, ami egyes tsz-éknél tapasztalható, hogy fűszerüzletet, italboltot és hentesüz­letet akarnak nyitni. Ezzel az alap­vető termelési feladatokat szorítanák háttérbe. A sokoldalú gazdaság megterem­tése azért is fontos, mert a tsz-ek csakis így tudnak egész éven át elegendő pénzbevételre szert ten­ni és tagjaiknak rendszeresen pénzclőléget osztani. Termelőszövetkezeteink pénz része­sedést csakis saját bevételükből ad­hatnak, s helytelen lenne az olyan törekvés, hogy a tagok pénzrészese- iését állami hitelből fedezzék. Ahhoz, hogy a tagok jövedelme évről-évre növekedjék, szükséges a közös gazdaság fejlesztése. De vi­gyáznunk kell, hogy a beruházások észszerűben és szükségtelen növelé­sével ne csökkenjen a munkaegy­ségre jutó idei részesedés. Termelő- szövetkezeteinkre is vonatkozik, hogy csak addig nyújtózkodjanak, ameddig a takaró ér. Ma még vannak olyan szövetkeze­teink, amelyek fejlődésükben komo­lyan elmaradtak a többiek mögött. Ez természetesen elsősorban a tagok gyenge munkája miatt van. De sze­repe van ebben annak is, hogy a vezetőszervek sem fordítottak czidáig kellő figyelmet a gyenge szövetkezetek fokozott támoga­tására. Pedig erre gazdasági és politikai szempontból egyaránt okvetlenül szükség van. Az ellenség az ilyen szövetkezetek­ben lévő hibákat az egész szövetke­zeti mozgalom gyengítésére, lejáratá­sára használja ki. Mindent meg keli tehát tennünk, hogy e szövetkezetek helyzetét gyökeresen megjavítsuk. Ez ma a t ermelős zö ve1; kéz éti mozgalom megszilárdításáért folytatott mun­kánk egyik sarkpontja. A hibák ki- íenctizedrészét megoldhatjuk, ha jó vezetőket választunk, s ha gondos­kodunk róla, hogy e szövetkezetek alapszabály szerint működjenek. De ezenkívül szükség van arra is, hogy a gépállomások a legjobb szakem­bereket elsősorban a gyenge szövet- j kezetek megerősítésére irányítsák. Feltűnő, hogy néhány járásban, — például a tahi, a Ietenyei, a siklósi járásban, — nemcsak egy­két gyenge termelőszövetkezet van, hanem ilyen a szövetkeze­tek többsége. Joggal felmerül a kérdés: vájjon füg­getlen-e ez például a tabi járási párt­bizottságnak, s Prém Józsefnek, a pártbizottság titkárának, vagy a já­rási tanácsnak és Bosnyák László­nak, a járási tanács elnökének mun­kájától? Nem független! A járási tanács és a járási párt- bizottság munkáját többek között V az méri, milyenek a területükön lévő termelőszövetkezetek. t, hogy termelőszövetkeaeteink nem kapnak kellő segítséget állami szerveinktől, komoly felelősség ter­heli a földművelésügyi minisztériu­mot, elsősorban az ÁMG-főigazgató- ságot. A főigazgatóság nagy mulasz­tást követett el és követ el napjaink­ban is azzal, hogy nem segíti és nem irányítja kielégítően a termelőszövet­kezetekhez beosztott agronómusok munkáját. Gépállomásaink gondos­kodjanak róla, hogy most különösen a munkaerőhiánnyal küzdő gyenge termelőszövetkezetek részére adjanak segítséget a növényápolásban és a betakarításban egyaránt. Különösen a gyenge termelőszövetkezetekben van szükség arra, hogy mindent meg­tegyenek a családtagok bevonására a közös munkába, s ha szükséges, az iparba távozott tagok visszahívásá­ra is. Gyenge termelőszövetkezeteink munkájának fellendítéséért a kiváló szövetkezetek vezetői és tagjai is érezze nek nagyobb fe­lelősséget mint eddig. Vállalja­nak védnökséget a gyenge szö­vetkezetek felett. A megyei és a járási szervek leg­jobb szakemberei, vezető dolgozói is ilyen szövetkezetek számára nyújt­sanak elsősorban nagy szakmái 'és /szervezési segítséget. Különösen sok a gyengén dolgozó I-es és H-es típusú termelőszövetke­zeti csop>ort, Az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeteikre az is felhívja a figyelmet, hogy ezek ezidáig még nem töltötték be a rájuk váró fel­adatot a szövetkezeti mozgalom fej- 'esztése, elsősorban a középparasztok széles tömegeinek szövetkezeti útra való térítése érdekében. A párt- és az állami szervek is lebecsülték és elhanyagolták ezidáig az I-es és 11-es típusú termelőszövetkezeti csoporto­kat. Természetesen e csoportok kö­zött is vannak olyanok, amelyek pél­damutatóan dolgoztak és tagjaiknak nagy jövedelmet biztosítottak. E jó szövetkezetek tapasztalatait most fel kell használni. A csoportok megszilárdítását na­gyon segíti, ha a növényterme­lés alapvető munkáit mindenütt közösen végzik el, elsősorban közösen szántanak, közö­sen használják fel a trágyát, közö­sen vetnek a gépiekkel. így a terme­lőszövetkezeti csoportok kihasznál­hatják azokat az előnyöket, amelyek kel az egyéni gazdálkodással szem­ben rendelkeznek, s így növelhetik | a tagok jövedelmét. Természetesen j helyes, ha ezenkívül közös állatte­nyésztést, elsősorban hizlalást, te- nyészálíatnevelést, s közös zöldség­termelést szerveznek meg. Mind ehhez vegyék igénybe az állami hite­leket, épület- és anyagkiutalásokat. A gépállomások és az állattenyésztő állomások szakemberei pedig vállal­janak nagyobb felelősséget az I-es és a II-es típusú termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásának segítésé­ért. Termelőszövetkezeteink megszilár­dításának nagy hajtóereje, ha növel­jük a tagok anyagi érdekeltségét. A tagok: szövetkezetük gazdái, tehát elsősorban saját kezükbe van letéve annak a sorsa, hogy mekkora lesz jövedelmük. Igen kedvező hatást gyakorol a tagok- munkájára, ha a kiemelkedő munkáért külön jutal­mazzuk őket, tehát ha elterjesztjük a prémiumrendszert. Dobi István elvtárs végül arról beszélt, hogy e feladatok megoldásán termelő' szövetkezeti tagságunk olyan idő pontban munkálkodik, amikor egész dolgozó népünk politikai életünk nagy eseményére: a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusára készül. A kongresz- szus tiszteletére indított munka­verseny elősegíti, hogy termelő- szövetkezeteinket gazdaságilag, szervezetileg és politikailag to­vább szilárdítsuk. Tanácskozásunk részvevőire vár az a felelősségteljes és megtisztelő fel­adat — fejezte be beszédét Dobi elv­társ, — hogy a termelőszövetkezeti mozgalom soronlevő feladatainak megoldásához hatékony segítséget nyújtsanak, elősegítsék, hogy terme­lőszövetkezeteink példamutató gaz­daságokká fejlődjenek, s termelőszö­vetkezeteink tagjai egyre jobb- móduakká váljanak. Dobi István elvtárs beszédét vita követte. , Felszólalások a termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozásán A termelőszövetkezetek dolgozói­nak március 27-i országos tanácsko­zásán, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a mi­nisztertanács hívott össze, sok felszó­lalás hangzott el, A felszólalások egy részét az alábbiakban ismertetjük. LOSONCZI PÁL, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke, a Szocialista Mun­ka Hőse: Szövetkezesünkben a tagok egyre jobban megértik: ahogyan dolgo­zunk, olyan lesz a jövedelmünk. — Szövetkezetünk vezetősége sokféle módon, eszközzel segíti a tagságnak kézzelfoghatóvá tenni, hogy minden­kinek érdemes 'tudása legjavát’adni a munkához. 1950 óta minden évben külön prémiummal is jutalmazzuk a legjobb eredményt elérőket. Tapasz­talataink szerint .a helyes normák kialakítása is arra ösztönzi a- tago­kat, hogy többet termeljenek. Mi 108 új normát állapítottunk meg és 173 régi normát változtattunk meg. Szövetkezetünkben egy elég nagy- létszámú bizottságot alakítottunk, amelyik elvégzi ezt a munkát. A bi­zottságot a közgyűlés választotta meg. A közgyűlésen voltak viták: azok, akik könnyebben jutottak munkaegy ségekhez, nem akarták elfogadni a módosítást, de a többség a normák megváltoztatását kívánta s úgy fo­gadta el a normákat, ahogy azt a bi­zottság kidolgoz ja. Szövetkezetünk eddigi eredmé­nyeit jórészt annak köszönheti, hogy helyesen terveztünk és a tagok tud­ják: érdemes jól dolgozni, magas ter­méseredményekért küzdeni. Hiba persze még nálunk is van bőven. A vezetés feladata, hogy ezeket a hiá­nyosságokat idejekorán meglássa és bátran feltárja. Mi nem félünk at­tól, hogy feltárjuk hibáinkat és igyek síink is, hogy kijavítsuk azokat. Ha a szövetkezet vezetőitől és tagjaitól megkívánjuk az egyéni felelősséget: javul a munka, erősödik a szövetke­zet. Most nálunk van a miniszterta­nács vándorzászlaja. Úgy dolgozunk, hogy ezt a zászlót meg is tartsuk, s még erősebbé, jövedelmezőbbé te­gyük szövetkezetünket. MÁTÉ LÁSZLÓ, a fegyvernek i gépállomás vezető agronómusa: Dobi elvtárs beszámolójában meg­említette, hogy a termelőszövetkeze­tek egy része idegenkedik a gépi munkától. így völt ez a mi gépállo­másunk körzetében is, de megma­gyaráztok a szövetkezeti tagoknak a gépi munka alkalmazásénak előnyeit. Megmagyaráztuk például, hogy egy hold szántás fogasolása csak két kiló búzába kerül. Egynémely szövetkezet, mint például a nagykörűi Dózsa és Haladás, eleinte semmi áron nem alkart gépi munkára szerződést köt­ni. De amikor elbeszélgettünk velük, s megértették, hogy előnyösebb, ha géppel dolgoztatnak, nyomban meg­állapodtak a gépállomással és néhány nap múlva még pótszerződést is kö­töttek. Gépállomásunk körzetében 7 ter­melőszövetkezet és 17 termelőszövet­kezeti csoport van. A tavaszi munka már javában halad á környékbeli egyéni parasztok és szövetkezetek földjén. A tavaszbúzát elvetettük s jól halad a többi tavaszi növény ve­tésé is.. Gépállomásunk tavaszi ter­vét eddig már 50 százalékban' telje­sítette. A termelőszövetkezetek egyre job­ban követelik az eke vagy a tárcsa után a borona, használatot. A tárcsa után azonban nem mindig tuduns. boronát akasztani, kevés van belőle a gépállomáson. Kaptunk gyűrűs és síma hengert és még sok más Talaj- művelő eszközt, csak éppen boronát nem. A borona egyszerű talajműve­lő szerszám, még nincs belőle ele­gendő. Most tavasszal, amikor tnár sürgős a gabona ápolása, nagy szük­ségünk lenne rá, várjuk, hogy küld­jenek már végre hozzánk boronát is. A törökszentmiklósi mezőgazdaság* gépgyár udvarán annyi elevátor van, hogy egyikre-másikra talán még két éven belül sem kerül sor. De nincs borona, se henger. A felszólaló ezután az agronórru- sok feladatáról beszélt. — A szakembereket a termelőszö­vetkezeti tagok örömmel fogadjak, segítséget, eredményeiket várnak tő­lük — mondotta. — Tapaszlak,* om szerint a termelőszövetkezetekbe ke­rült agrorómusok igyekeznek is, hogy megállják helyüket, minél nagyobb segítséget adjanak a szövetkezet' ta­goknak ahhoz, hogy fáradozásokat bőségesebben jutalmazza a föld, jobb legyen a termés, nagyobb a jövede­lem. Mi, agronómusok azon leszünk, hogy a tavaszi szántás-vetés, a ké­sőbbiek során pedig a növényápolás és a termés betakarítása idejében meg történjék, hogy teljes erőnkkel segít­sük a termelőszövetkezetek megerősí­tését, a közös gazdálkodás felvirá­goztatását. A feladat nehéz, de szép, s öröm számunkra, hogy’ hozzájárul­hatunk a párt és a kormány céljai­nak megvalósításához, a mezőgazda- sági termelés fellendítéséhez — a dolgozó nép életszínvonalának eme­léséhez. Nagy Imre elvtárs felszólalása Amikor a párt és a kormány az országos tanácskozásra egybehívta önöket, az a szempont vezette, hogy mint máskor, nagy feladatok előtt, most is együttesen beszéljük meg a tennivalókat a szövetkezeti gazdál­kodás terén. Elöljáróban engedjék meg, hogy felhasználjam az alkalmat és meleg szeretettel köszöntsem ter­melőszövetkezeteink élenjáró dolgo­zóit, akiket a kormány kiváló mun­kájukért kitüntetésben részesített, és további munkájukhoz sok sikert kí­vánjak, A múlt ősszel lezajlott harmadik országos tanácskozás óta a mezőgaz­dasági termelést érintő nagyjelentő­ségű esemény történt. Decemberben megjelent a párt és a kormány hatá-. rozata a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről. E határozat a termelés olymérvű fellendítését célozza, amely megteremti a jómódú életet, felvirá goztatja a mezőgazdaságot,, tovább- szilárdítja a munkás-paraszt szövet­séget. Ez a határozat a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű programm­ja, amelynek végrehajtása emeli a növénytermelés és az állattenyésztés hozamát, növelt a parasztság jövedel­mét, emelt a dolgozó rétegek életszín­vonalát. A határozat, mint ismeretes, azt tűzte ki célul, hogy a mezőgazdasági termelés általános fellendítésével el kell érni, hogy a következő években biztosítva legyen a lakosság bőséges .ellátása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, borral, cukorral és tejjel, burgonyával és zöldséggel. A mezőgazdaság fejlesztése annak a hatalmas programmnak a megva­lósítása, amelyet a párt és a kor­mány szabott meg. Egész népünk kö­zös ügye ez: dolgozó népünk minden rétegétől nagy-nagy erőfeszítést kö­vetel. A párt és kormányhatározatot, amely példátlanul áll mezőgazdasá­gunk történetében, és az egész me­zőgazdaság fejlesztésének egységes programmja, a termelőszövetkezetek­nek és tagságuknak is gazdálkodásuk alapjává kell tenniök, vezérfonalnak kell tekintendők annál is inkább, mert olyan programra ez, amely csak a termelők gazdálkodási és élet- színvonalának állandó emelése révén valósítja meg a dolgozó néptömegek életszínvonala emelésének nagyszerű céljait. Olyan Programm ez, amely­ben a termelők és a fogyasztók, a munkások és' a parasztok, a város és a falu érdekei a legszorosabban egy- gyé olvadnak. így lesz a mezőgazda­ság fejlesztésének hatalmas pro­grammja nagy nemzett ügy. Bár a párt- és a kormányhatározat az egész mezőgazdaság fejlesztésének ál­talános programmja, annak megva­lósításában kiemelkedő szerep jut a termelőszövetkezeteknek és tagsá­guknak. A tavaszi nagy munkákban is ez a határozat szabja meg a ten­nivalókat a szövetkezeti gazdálkodás számára. A mezőgazdaság fejleszté­séről szóló párt- és kormányhatáro­zat megjelenése óta. a mai országos tanácskozás az, első alkalom arra, hogy szemlét tartsunk afölött: vájjon kellő­képpen, jól, gondosan felkészül- tek-c termelőszövetkezeteink a tavaszi munkára úgy, mint ahogy a határozat előírja és mint aho­gyan a párt és a kormány elvár­ja a termelőszövetkezetek veze­tőségétől és tagságától egyaránt. A mezőgazdasági határozat egy­szersmind felbecsülhetetlen segítség termelőszövetkezeteink számára a fej lett és korszerű nagyüzemi szövetke­zeti gazdálkodás kifejlesztésére. — Nemcsak a feladatokat tűzi ki, de megjelöli megvalósításuk módját is. A kormány egyben a határozat alap­ján az ipar és más gazdasági ágak erén foganatosítja mindazokat az in tézkedésoket, megteremti mindazo­kat az anyagi feltételeket, amelyek a kitűzött célok eléréséhez szüksége­sek. Műtrágya, réagálic, gép, félsze­relés, alkatrész nagy tömegben áram­lik a mezőgazdasági termelésbe, a szövetkezeti gazdaságokba. A hatá­rozat nyomán a fejlett agrotechnika eszközei és módszerei, a tudomány és a tapasztalat legújabb eredményei mind rendelkezésre állnak a terme­lőmunkában. A technika és a tudomány he­lyes alkalmazására már eddig is körülbelül 2100 agronómus — a volt körzetieket is beleértve — áll a termelőszövetkezetek ren­delkezésére. Ugyanakkor tisztelt értekezlet, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat nagy kö­vetelményeket is támaszt a terme­lőszövetkezetekkel szemben, éspedig teljes joggal. A nagyüzemi gazdál­kodás előnyeire és erőforrásaira tá­maszkodva, a párt és a kormány hat­hatós segítségével a mezőgazdasági határozat követelményeinek a ter­melőmunkában, a mezőgazdaság minden' ágában való következetes alkalmazásával’be kell bizonyítaniuk, hogy a nagyüzemi, szövetkezeti, tár sasgazdálkodás fejlettebb, magasabb- rendű, eredményesebb és jövedel­mezőbb, mint az egyéni gazdálkodás, és biztosabb alapja a földművelő nép emberibb, kultúráltabb, gondta­lanabb életének és boldogulásának. Gazdasági eredményeinkkel, a terme lés korszerű fejlesztésével, a nagyobb és állandóan növekvő hozamokkal. ;a pénzbeli és természetbeni részesedés növelésével, a tagság jólétének meg­teremtésével becsületet kell szerezni a termelőszövetkezett gazdálkodás­nak, amit a múlt őszön ellenséges elemek megpróbáltak megtépázni. A szocialista mezőgazdaság becsületéről van szó, elvtársak! Ezért harcolni és küzdeni, ezt megóvni és gyarapítani mindannyiunk, de elsősorban az önök és önökön keresztül a termelő­szövetkezeti tagság becsületbeli kö­telessége. Ennek a mindennapi ter­melőmunkában kell érvényre jutnia. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents