Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

1954. MÁRCIUS 28. N A P E ö s VERSENY A FÖLDEKEN Március hetedikén Iványi András ócsárdi traktoros a Dunántúli Naplón keresztül 2000 normálholdas versenyre hívta Szatmári Istvánt, a palotabozsoki gépállomás sztahanovistáját. Március tizenegyedikén az újság lián megjelent a válasz: „Elfogadom.“ Ma március 28-át írunk. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása — Hogy az a kénköves isten­nyila csapjon az egész világba!' Az akácok és hodzabokrok sűrűjé­ben először meg sem találni a ke­servesen tohászkodót. De ha köve­ted a dűlőt, ott ahol a négy kerék­nyom összeszalad és kis térséggé bő­vül — megleled a csukaszürke trak­toros-kalyibát. Köröskörül elhenger- getett, vagv talpukra billentett gáz olajoshordók. a bodza tövében re­ped* deszkaládából piroslik a tavot- tazsír. A traktor valahol arrébb pöförékel. s a traktoros — kacska­ringős móndokája befejezéseként — földhözvágja olajos kucsmáját. A mosolygós, fiatalosarcú fény­képről meg nem ismernéd a körméig olajos, elkeseredett mérgelődőben Iványi Andrást —a kétezer normál­holdast. Pedig ő az hetyke kis ba- juszkájával, fekete vattakabátjával, jogaiba • visszahelyezett, homlokára taszított kucsmájával. És a világot elemésztő keservével. — Az elvtárs újságíró? Hát akkor írja meg, mit talált itt. Hogy ... A fűre ültet, az éjtszakai tábor­tűz hamúja mellé. Csizmájával odébb kotorja, hasra fekszik a zsen- dülö füvön. Papírt veszek elő, ceru­zát. Kezdhetjük? Bólint. * — Vágjon neki Ivinyi elv társ! Az ócsárdi gépállomás üzemi gyű­lésén Csillag Pál igazgató az asztal mögül biztatja Andrást. — Ne féljen semmitől! Ezt várjuk mi a derék párttagoktól! Biztosítha­tom előre, ha a többi traktorhoz nem is jut alkatrész, vagy szerszám — még akkor is ellátjuk pótalkatrésszel, szerszámmal, külön területtel! Min­dennel! Úgy megszántja azt a két ezer normálholdat, mint a sicc . .. Vállalja? A régi traktorosok is, a gépészek. Bódog bácsi, akinek brigádjába, mint újonnanjöttet beosztották, né­zik erősen, kummogatnak: — Ne ijedj meg András! .Felállt és megmondta: — Ha az igazgató elvtársék gon­doskodnak rólam, hogy mindig le­gyen szántani valóm, éles ekevasam tartalékban, hát jöhet a kétezer. Ebből hétszáz már a tavaszi idény­ben! / Hej, de megtapsolták! A gyűlés után az irodában legépelték a ver­senykihívást, aláírta, aztán hosszú kísérőlevéllel beküldték Pécsre. Még a fényképét is. Vasárnap hozzák lo­bogtatva az újságot: itt van, lássá­tok! Minden csoda nárom napig tart. Csütörtökön még mutatták, ni a ho­mokiak válaszoltak, aztán az is el­múlt. Egy versenykihívással több, vagy kevesebb. András csak most gyürkőzött ne­ki igazán. A kommunista adott sza­va — becsülete. Gépével, a gépál­lomás legeldobottabb traktorával kétszázat sem csinálhat, nemhogy kétezret javítás nélkül. Saját-kezű leg szedte szét, vizsgálta a Hoffherr minden porcikáját. Hol új szabadon futó fogaskerékért nyüstölte a rak­tárost, hol az olajszabályozót cse­réltette meg. A gépszemle napjára rá sem is­merhettek traktorára. A nagy nap utáni reggelén indíta­ná a motort — nem megy. Fél óra keresés után észrevesz valamit: a gázolajszivattyút valaki éjtszaka le­szerelte és a jó porlasztó helyett egy önkrementet csavartak a helyébe. Kijavította. Másnap reggelre a szelepeket top­ták ki belőle. Kicsoda?! Derzics főgépészhelyettes megren­díti a a vállát és elmentében oda- löki. — Keresse meg. ha annyira hiány­zik. Ha megtalálta, szóljon nekem. Csak keresse, keresse... Keresse?! Sándor nap előtt sorba durrogtak ki a traktorok a gépállomás kapu­ján. Utánuk a traktorosbodé. aztán az eke. Elment a tizedik, a tizenötö­dik, a húszadik. Iványi elvtársé? Ott álldogál árván a gépszín előtt. Menne — de nincs a részére terület. Miért? Mert Rádíapusztán, ahol 600 hold szántanivalót jelöltek ki neki, má' gép dolgozik. Egyik régi .traktoros, aki a közelben lakik, kijelentette, ha nem ő kapja, hát adják oda a mun­kakönyvét. Civódjon vele? — Idehallgass, menj csak oda. Ki­szántom én a kétezret a nadrágsza- jnkon is. Csak már mondanák, hogy hol. , Március tizenegyedikén kiküldték Baksára, Az Előre termelőszövetke­zetnél kezdje meg a szántást. Száradtak a jól tűző tavaszi nap­ban a Baksa-környéki dombok — olyan az idő, hogy énekelne, de... — Mégsem szántunk. Az elnök kimondja az áment, de ahogy látja a megmérgedt traktorost, hozzáteszi: — Meg se száradt igen. Ráérünk. Minek a nagy sietség? Kiszalad a földekre. Nyirkosak, de állják már az ekét. Most a legjobb a munkája. Mégis elmúlik egy hét. mire az elnök rászánja magát. Nap­pa! zúg a traktor — éjtszakára meg­áll. Talán elálmosodott Iványi? Nem alszik az. hanem eszi a méreg: nincs senki, aki megmutatná, akér két napra előre, hol dolgozzon. Tizenki­lencedikére. keddre azért befejezte mind a harminckét normálholdat. Most aztán? — Szántsátok fel a kukorica alá, —■ Elnök elvtárs. tavaszi búzát vetnének a falusiak. Ráér még a ku­korica, előbb azzal végeznénk ... — Hát nekünk kukorica alá kell. Maradjon? Itt elszántogathat. tár­csázhat, vetegethet, a feje se fáj, ki dolgozhatja a fogadalmat. De mit szólnak a tésenyi parasztok, akik ta­vaszbúzát vetnének. A párt? — Én meg megyek akkor tavaszi gabona alá szántani. Még át sem ért a baksai határból, már egy kislány integet neki, Nagy Erzsiké, az agronómus. Megállítja a traktort. — Jöjjön András, várjuk már, mint a régiek a Messiást. Előbb Gyúró bácsinak szántja meg ott azt a két csutaföldet, aztán Tabi Pista bácsiéknak a tarlót. Az a ki- vénhedt lucernás Kemseiéké, azt is velünk töreti föl... Kiderül, hogy a kislány mindent tud. A kétezer holdas versenyt is. Gondoskodott előre egy hétre a mun­káról, elintézte, hogy meleg ételt kapjon az állami gazdaság üzemi konyhájáról, csak szántson, szántson, szántson . .. Szánt ő. még sok adóssága van a hétszáz holdból. Hát a kétezerből?! És hogy szánt?! A gazdák, mint a vetési varjú — úgy jönnek barázdá­ja nyomán — rendes ember-e a traktoros? A munkájából olvassák ki. Es Erzsi egyre-másra köti a meg­állapodásokat. Éjjel-nappal megy. Most látnak majd csodát a palota- bozsekiak!' Azok ugyan nem. Ö annál előbb. Kedden — az üzemanyagpótlás nap­ján hiába várta a vontatót. Éjtszaka bentrekedt a barázdában. A huszon­nyolc esztendős családos ember, a tartalékos főhadnagy sírni tudna. Álmatlan éjtszaka után reggel ar­ra neszei, hogy verik a bódé ajtaját. — Ébredj fiam! — Alszik a traktor is — ember is?! '— Mikorra készülünk így el bé­kás? A gazdák költögetik. Jön Bodonyi bácsi, a brigádvezető is. Majd meg eszi kezét-lábát mérgében. Bekari- kázik Ócsárdra, onnan telefonál visz sza: délben ott a gázolaj. Nincs az, még. este felé se. A pa­rasztok is mondanak egy cifrát, az­tán Dékány Lajos befogott. Úgy ku- nyeráltak a szomszéd falusi traktor­tól egy műszakra valót. A vontató csak csütörtökön délben ért ki hozzá. Félórája indult meg a géppel a segédvezető. Felnéz rám fektében és megkérdi: — Hát igazán ne keseredjen el az ember? A munka nem halad, haza sincs menni kedvem, állandóan mar az asszony a lakás meg a föld miatt... Hosszan hallgatunk, aztán megtö­röm a csendet: — A párttitkár, vagy a szakszer­vezeti elnök mikor járt itt? — Ök? Míg bent voltam, Tóth elv­társ, a párttitkár segített a legtöb­bet, de itt a földeken még nem ke­resett fel. A szakszervezeti elnök sem. Mikor kijöttem az iparból, ígér­ték, lakást kapok. Beköltöztettek, a lebontott kisdéri malomba, még a megjáró egy hold földet sem adták ki... — Miért? — Azt mondják, nincs. Mi lenne, ha az ócsárdi gépál­lomás pártszervezete és szakszerve­zeti bizottsága többet törődne a traktorosokkal és Iványi elvtárssal is? Képzeljük el: / Egy szép reggelen kijönnének, be­üvegeznék a traktoros-kalyiba abla­kát, ahol most zsákon keresztül tutul a szél. Hoznának egy lavórt is, 'hogy a múlt vasárnap óta egyszer lemos­hassák magukról az olajos földet. Meg egy vizeskannát — ivóvíznek. És szalmazsákot tennének az ágyak­ra, hogy a duplaműszakban eltörő­dött traktoros nyugodtan kialhassa magát. De nem jönnek. így hát az újságíró felkerekedik és felkeresi a tésenyi tanácselnököt, Makaró Ferenc elvtársat. — Lakás kellene elnök elvtárs, egy becsületes traktorosnak. — Jól dolgozik? — Kétezer normálholdért verse­nyez. Iványinak hívják — ismeri, itt szánt a határban. — Ismerem. Elvtárs, mondja meg neki, van lakás! Becsületes dolgozó­nak Tésenyben mindig akad! Eljö­het a kisdéri malomból! — És föld? Mert azt sem tudott szerezni a gépállomás ... — Föld? Annak is megtaláljuk módját. Ha máshonnan nem, hát a községi tartalékból kaphat. Egy ka­taszterit. Ócsárdi gépállomás, hát ennyire messze esik tőled Téseny... és a traktorosok? * Kinek a legtöbb a széles vé- méndi határban? Kinek fütyül a fe- kedi erdő sok kis énekese, kit süt legelőször a felkelő nap pírja? Hát a traktorosnak! Szatmári Istvánnak, a palotabozsoki sztahánovistának. — Delet kondit a völgyben a harang — átadja a traktort Emmert János­nak, a váltótársának. Déltől éjfélig ő szántja a véméndi Keleti Fény termelőszövetkezet földiéit. A tiszta lakókocsi mellett, a rügye­ző cseresznyefa alatt kínál meg hety- lyel. Nem a füvön — tábori széke­ken ülünk. A palotabozsoki gépállo­más minden lehetséges kényelmet megadott traktorosainak. — Az előbb járt itt Pálkuti elv- f*re. az igazgató. Napokig Pesten volt, most is valami értekezletre megy délután, de kimotorozott — szükségem van-e valamire. Mon­dom neki — esőköpeny kéne... Itt a cédula: utasította a raktárost, hogy azonnal adia ki. így megv ez nálunk. Ivánví elvtársra gondolok, meg az ócsárdiakra. — Itt soha sem fogy ki az üzem­anyag? Nevet. — Egyszer előfordult, hogy csak egy napra való készletem maradt. Szóltam Hocknak, a briaádvezetőnek — itt jár minden áldott nap — és egy óra múlva már itt állt a vontató. Iványinak összesen egy kalapá­csot. egy franciakulcsot és egy má­sik kulcsot adtak. Neki? — Van itt minden, nem szorulok a szerelőre. Megígérték,, hogy még satut is kanok. Csak így íehet igazán dolgozni. Meg is szántjuk naponta ezeken a kötött földeken a nyolc holdat... A traktor gázolajat tankol, oda­hív', mutatja, hogy mit újított rajta: — Látia, a BB-olai nagyon nehe­zen folyik. Télen másfél órába is eltart, míg feltöltöm a tankot. Ezt a kis tartálvt — hat literes — rásze­reltem. Ebbe öntöm az olaiat és ebből önműködően töltődik. Nem ve­szítek egy percet sem ..; Üsves dolog — terjeszteni kellene gépállomásról, gépállomásra, minden traktorra. Látja lelkesedésem — mo­solyog. — Van itt más is. Egy régi 3/5-ös ekét kihoszabbítoítam és hat fejet szereltem rá. Tarlóhántás idején duplájára teljesítem vele a normát. Elnézem ezt a harminckörüli fia­talembert. Kiváló traktoros, a múlt ősszel három hónap alatt egy egész esztendő tervét teljesítette — kiváló minőségű munkával. Méltó verseny­társa Iványi elvtársnak. — Mondja — ismeri ócsárdi ver­senytársa eredményeit? Fejét ingatja: — Nem hallottam róla a verseny- kihívás óta. Már gondoltam is rá — mennyivel jobb lenne, ha mondjuk minden három napban megtelefo­nálnák Palotabozsokra, onnan meg az én'‘teljesítményemet Ócsárdra, Még hozzáteszi: — Mert enélkül nem verseny a verseny. * Itt van két traktoros. Derék emberek, szerelmesei szakmájuknak, a dübörgő traktoroknak, a tavaszodó, éledő természetnek. Versenyeznek, hogy előbb vethessenek el a közsé­gek, bővebb jövedelmet oszthassa­nak év végén a termelőszövetkeze­tek. Az egyikkel nem törődik senki. Úgy kezelik, mint, aki nem szerepel kívánságaival, vágyaival, küzdeni akarásával, családi bajaival a gépál­lomás leltárában. Valóban nincs ilyen leltár felfek­tetve — de a kommunisták lelkiis­meretébe belevésődik minden be­csületes elvtárs, pártonkívüli sorsa. És idegen pártunktól az a vezető, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni és törődni a rábízott káderekkel. Mert így összetörnek, elmegy a kedvük. A másik traktoros? Kibontakoztathatja tudását, lelke­sedését — mert minden lehetőséget megadtak hozzá, igazgató és párt- szervezet, főgépész és szakszervezet. Miért nem mehet úgy Ócsárdon, mint Palotabozsokon? Miért nem bontakozhat Jci igazi, eletre való traktoros-verseny 'a ba­ranyai földeken? Szárnyra kelhet, csak szív kell hozzá. Szíy és törődés a traktorosok­kal! OROSZLÁN IMRE A termelőszövetkezetek és gépál­lomások élenjáró dolgozóinak félév­vel ezelőtt megtartott III. országos tanácskozása azt a feladatot tűzte a termelőszövetkeztek elé, hogy magas jövedelmet és életszínvonalat bizto­sítsanak tagjaiknak. Az azóta eltelt időben szövetkezeti mozgalom beiga­zolta életrevalóságát. A termelőszö­vetkezetek további megszilárdításá­nak és a termelőszövetkezeti gazdál­kodás jövedelmezősége növelésének kérdéseit tárgyalja a termelőszövet­kezeti dolgozók mostani országos ta­nácskozása, amelyet a Magyar Dől gozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa szombatra hívott össze. Az országos tanácskozáson megje­lent Rákosi Mátyás elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára. Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Do'bi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a Minisz­tertanács első elnökhelyettesei, Far­A sellyei járás termelőszövetkeze­tei és egyénileg dolgozó parasztjai a kélujfalusi gépállomás segítségével az ősszel megelőzve megyénk másik hét járását — elsőnek teljesítették kenyérgabona vetéstervüket. A me­gyei tanács által adományozott ván­dorzászló átvételekor ígéretet tettek — idén tavasszal is megtartják az elsőséget — kongresszusi versenyben A sellyei járás elsőnek a megyénk­ben befejezte a tavaszbúza vetését. Megyénk dolgozó népe ezen a napon szeretettel köszönti a járás dolgozó parasztságát, Endrőc község lakossá­gát, akik már március első hetében elvetettek, a kétujfalusiakat, akik százholdas őszi tartozásukat maradék nélkül tavaszbúzával pótolták és a Termelőszövetkezetünk, a véméndi Keleti Fény, március 26-án az utol­só szemig elvetette a iavaszbúzát, a tavaszi árpát, a zabot, a mákot és a borsót. Jelentjük, hogy teljesen be­fejeztük valamennyi őszi vetésünk fejtrágyázását is. Udvarainkban se­hol nem találni istállótrágyát, kint vari már helyén — a földeken. Államunk iránti kötelességünket pontosan teljesítjük: első negyedévi sertésbeadásunknak és félévi tojás­I kas Mihály és Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősé­gének titkárai, Hidas István, Zsofi- nyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bi­zottságának tagjai, Bata István hon­védelmi miniszter, az MDP politi­kai bizottságának póttagja. Vég Béla. az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke. Olt Károly pénzügymi­niszter, Tisza József begyűjtési mi­niszter, Nagy Dániel, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, Dögéi Imre, a SZÖV- OSZ elnöke. Acs Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszámolót. A termelőszövetkezetek dolgozói­nak országos tanácskozásán felszó­lalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titka ra és Nagy Imre elvtárs a miniszter- tanács elnöke. A tanácskozást március 30-i, keddi számunkban részletesen ismertetjük. elsőnek végeznek a tavaszi mun­kákkal. A március 20-t értékelésen még a harmadik helyre szorultak a sásdiak mögött és most egy hétre rá újra maguk mögött hagyták az egész megyét: szombaton este a következő táviratot küldték a gépállomások és termelőszövetkezetek kiváló dolgo­zóinak országos értekezletére: nagycsányi termelőszövetkezet tag­jait, akik tavaly tizenkét mázsás ta­vaszbúza termést takarítottak be és az idén sem húzódoztak főle. Megyénk termelőszövetkezetei, egyéni gazdái — kövessétek a sely- lyei példát — a tavaszbúza még már­ciusban történő elvetésével is bizto­sítsátok kenyerünket! beadásunknak már a múlt héten eleget tettünk. Termelőszövetkezetünk — azzal, hogy három elégedetlen tag, akiket különben is kizártunk volna, kilé­pett, — erősödött. Azóta 12 új tag lépett be hozzánk. Nem csalódtak számításaikban: az első negyedévben nyolc forintot ^osztottunk munkaegy­ségelőlegként, ezt a második negyed­ben még öt forinttal tetézzük. CSOBOTH GÁSPÁR tsz-elnök. „Úgy gazdálkodunk, hogy minél gazdagabb termest takaríthassunk be“ A kozúrmislenyi Jobb Élet termelő- szövetkezet a koratavaszi gabonákat, a búzát és az árpát március 24.én az utolsó négyszögölig elvetette. Kiváló munkájukkal elősegítették ezt a győ­zelmet Samu Ferenc és Kanizsai Ist­ván traktorosok, akik már kilencven százalékra teljesítették a szántási ter­vüket a tsz.ben. Jól halad <iz őszi vetések tavaszi gezték. PEITL TIBOR agronómus. 11 Pécsi Porcelángyár DlSZ-tialaljainak életéből Több. mint 200 fiatal dolgozik a Pécsi Porcelángyárban. Negyedéve az üzem DISZ-szervezetének munká­járól azonban még alig lehetett hal­lani. Decemberben újjáválasztották a gyár DISZ-vezetőségét. Az új veze­tőség első dolga volt, hogy az üzem négyszáz személyes, szépen berende­zett kultúrtermében tea-estre, ba­ráti beszélgetésre hívta meg a fiata­lokat. A tánccsoportnak csak hat leánytagja volt, de azok is ritkán szerepeltek. Ma már kilenc leány és kilenc fiú táncol a csoportban. A lelkes kis együttes résztvesz a járási kultúrversenyen és vendégszereplé­seken is. Március 21-én a bajai hon­ápalása is: a gabonák háromnegyed részét megheng ereztük, a múlt évről maradt pélisói kiszórtuk fejtrágya­ként és most az újabb szállítmányt várjuk. A tavaszi védések sarán a legjobb munkát Htegedüs János, Ka­nizsai Jenő és Minorics Józsefné vé­védeket szórakoztatta. A színjátszó­csoport szintén megalakult. A legkö­zelebbi DISZ-összejövetelen, együtt az ugyancsak nemrégiben alakult nyolctagú csasztuska-brígáddal, elő­ször lépnek műsorukkal a fiatalok elé. A kulturális munka fellendülése a termelés jobb eredményeiben is mu­tatkozik. Peák János a kongresszus tiszteletére felajánlott száztíz száza* lékos tervteljesítése helyett már 116 százalékot ér el. Müller János a gyár tányérgyártó korongosait hívta ver­senyre. Szabó Katalin négytagú DIS2 brigádjában egy fiatal sem terme 146 százalékon alul, A Pé cs Yl. kerületi András-ikna befejezte negyedéves tervét A Pécsi Szénbánya. Vállalat üzemei közül másodiknak András.akna dolgozói teljesítették első negyedévi tervüket, március 26-án. A dolgozók ígéretet tellek arra, hogy a hónap végéig 3500 tonna szenet termelnek terven felül. 1 A sellyei járás befejezte a tavasxbúza vetését „A gépállomások és termelőszövetkezetek élenjáró dolgozói országos értekezletének Budapest. Büszkén jelentjük, hogy járásunk termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai a mai nappal befejezték a tavaszbúza vetését. Kérjük, tolmácsolják az értekezleten megjelenteknek, hogy mi, itt az ország legdélibb járásában helytállunk a mezőgazdaság fejlesztési ha­tározata megvalósításában és ugyanúgy helytállunk az országos értekez­let által hozott határozat megvalósí tásában, is, Sellye, 1954 március 27. VARGA LAJOS CSÖKÖN A JÓZSEF STERBA FRIGYES járási tanácselnök járási tanácselnök h. járási főagronómus A véméndi Keleti Fény tsz elvetette a iavaszbúzát, a tavaszi árpát, a zaba’, a ipákat és a borsit

Next

/
Thumbnails
Contents