Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)
1954-03-28 / 74. szám
1954. MÁRCIUS 28. N A P E ö s VERSENY A FÖLDEKEN Március hetedikén Iványi András ócsárdi traktoros a Dunántúli Naplón keresztül 2000 normálholdas versenyre hívta Szatmári Istvánt, a palotabozsoki gépállomás sztahanovistáját. Március tizenegyedikén az újság lián megjelent a válasz: „Elfogadom.“ Ma március 28-át írunk. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása — Hogy az a kénköves istennyila csapjon az egész világba!' Az akácok és hodzabokrok sűrűjében először meg sem találni a keservesen tohászkodót. De ha követed a dűlőt, ott ahol a négy keréknyom összeszalad és kis térséggé bővül — megleled a csukaszürke traktoros-kalyibát. Köröskörül elhenger- getett, vagv talpukra billentett gáz olajoshordók. a bodza tövében reped* deszkaládából piroslik a tavot- tazsír. A traktor valahol arrébb pöförékel. s a traktoros — kacskaringős móndokája befejezéseként — földhözvágja olajos kucsmáját. A mosolygós, fiatalosarcú fényképről meg nem ismernéd a körméig olajos, elkeseredett mérgelődőben Iványi Andrást —a kétezer normálholdast. Pedig ő az hetyke kis ba- juszkájával, fekete vattakabátjával, jogaiba • visszahelyezett, homlokára taszított kucsmájával. És a világot elemésztő keservével. — Az elvtárs újságíró? Hát akkor írja meg, mit talált itt. Hogy ... A fűre ültet, az éjtszakai tábortűz hamúja mellé. Csizmájával odébb kotorja, hasra fekszik a zsen- dülö füvön. Papírt veszek elő, ceruzát. Kezdhetjük? Bólint. * — Vágjon neki Ivinyi elv társ! Az ócsárdi gépállomás üzemi gyűlésén Csillag Pál igazgató az asztal mögül biztatja Andrást. — Ne féljen semmitől! Ezt várjuk mi a derék párttagoktól! Biztosíthatom előre, ha a többi traktorhoz nem is jut alkatrész, vagy szerszám — még akkor is ellátjuk pótalkatrésszel, szerszámmal, külön területtel! Mindennel! Úgy megszántja azt a két ezer normálholdat, mint a sicc . .. Vállalja? A régi traktorosok is, a gépészek. Bódog bácsi, akinek brigádjába, mint újonnanjöttet beosztották, nézik erősen, kummogatnak: — Ne ijedj meg András! .Felállt és megmondta: — Ha az igazgató elvtársék gondoskodnak rólam, hogy mindig legyen szántani valóm, éles ekevasam tartalékban, hát jöhet a kétezer. Ebből hétszáz már a tavaszi idényben! / Hej, de megtapsolták! A gyűlés után az irodában legépelték a versenykihívást, aláírta, aztán hosszú kísérőlevéllel beküldték Pécsre. Még a fényképét is. Vasárnap hozzák lobogtatva az újságot: itt van, lássátok! Minden csoda nárom napig tart. Csütörtökön még mutatták, ni a homokiak válaszoltak, aztán az is elmúlt. Egy versenykihívással több, vagy kevesebb. András csak most gyürkőzött neki igazán. A kommunista adott szava — becsülete. Gépével, a gépállomás legeldobottabb traktorával kétszázat sem csinálhat, nemhogy kétezret javítás nélkül. Saját-kezű leg szedte szét, vizsgálta a Hoffherr minden porcikáját. Hol új szabadon futó fogaskerékért nyüstölte a raktárost, hol az olajszabályozót cseréltette meg. A gépszemle napjára rá sem ismerhettek traktorára. A nagy nap utáni reggelén indítaná a motort — nem megy. Fél óra keresés után észrevesz valamit: a gázolajszivattyút valaki éjtszaka leszerelte és a jó porlasztó helyett egy önkrementet csavartak a helyébe. Kijavította. Másnap reggelre a szelepeket topták ki belőle. Kicsoda?! Derzics főgépészhelyettes megrendíti a a vállát és elmentében oda- löki. — Keresse meg. ha annyira hiányzik. Ha megtalálta, szóljon nekem. Csak keresse, keresse... Keresse?! Sándor nap előtt sorba durrogtak ki a traktorok a gépállomás kapuján. Utánuk a traktorosbodé. aztán az eke. Elment a tizedik, a tizenötödik, a húszadik. Iványi elvtársé? Ott álldogál árván a gépszín előtt. Menne — de nincs a részére terület. Miért? Mert Rádíapusztán, ahol 600 hold szántanivalót jelöltek ki neki, má' gép dolgozik. Egyik régi .traktoros, aki a közelben lakik, kijelentette, ha nem ő kapja, hát adják oda a munkakönyvét. Civódjon vele? — Idehallgass, menj csak oda. Kiszántom én a kétezret a nadrágsza- jnkon is. Csak már mondanák, hogy hol. , Március tizenegyedikén kiküldték Baksára, Az Előre termelőszövetkezetnél kezdje meg a szántást. Száradtak a jól tűző tavaszi napban a Baksa-környéki dombok — olyan az idő, hogy énekelne, de... — Mégsem szántunk. Az elnök kimondja az áment, de ahogy látja a megmérgedt traktorost, hozzáteszi: — Meg se száradt igen. Ráérünk. Minek a nagy sietség? Kiszalad a földekre. Nyirkosak, de állják már az ekét. Most a legjobb a munkája. Mégis elmúlik egy hét. mire az elnök rászánja magát. Nappa! zúg a traktor — éjtszakára megáll. Talán elálmosodott Iványi? Nem alszik az. hanem eszi a méreg: nincs senki, aki megmutatná, akér két napra előre, hol dolgozzon. Tizenkilencedikére. keddre azért befejezte mind a harminckét normálholdat. Most aztán? — Szántsátok fel a kukorica alá, —■ Elnök elvtárs. tavaszi búzát vetnének a falusiak. Ráér még a kukorica, előbb azzal végeznénk ... — Hát nekünk kukorica alá kell. Maradjon? Itt elszántogathat. tárcsázhat, vetegethet, a feje se fáj, ki dolgozhatja a fogadalmat. De mit szólnak a tésenyi parasztok, akik tavaszbúzát vetnének. A párt? — Én meg megyek akkor tavaszi gabona alá szántani. Még át sem ért a baksai határból, már egy kislány integet neki, Nagy Erzsiké, az agronómus. Megállítja a traktort. — Jöjjön András, várjuk már, mint a régiek a Messiást. Előbb Gyúró bácsinak szántja meg ott azt a két csutaföldet, aztán Tabi Pista bácsiéknak a tarlót. Az a ki- vénhedt lucernás Kemseiéké, azt is velünk töreti föl... Kiderül, hogy a kislány mindent tud. A kétezer holdas versenyt is. Gondoskodott előre egy hétre a munkáról, elintézte, hogy meleg ételt kapjon az állami gazdaság üzemi konyhájáról, csak szántson, szántson, szántson . .. Szánt ő. még sok adóssága van a hétszáz holdból. Hát a kétezerből?! És hogy szánt?! A gazdák, mint a vetési varjú — úgy jönnek barázdája nyomán — rendes ember-e a traktoros? A munkájából olvassák ki. Es Erzsi egyre-másra köti a megállapodásokat. Éjjel-nappal megy. Most látnak majd csodát a palota- bozsekiak!' Azok ugyan nem. Ö annál előbb. Kedden — az üzemanyagpótlás napján hiába várta a vontatót. Éjtszaka bentrekedt a barázdában. A huszonnyolc esztendős családos ember, a tartalékos főhadnagy sírni tudna. Álmatlan éjtszaka után reggel arra neszei, hogy verik a bódé ajtaját. — Ébredj fiam! — Alszik a traktor is — ember is?! '— Mikorra készülünk így el békás? A gazdák költögetik. Jön Bodonyi bácsi, a brigádvezető is. Majd meg eszi kezét-lábát mérgében. Bekari- kázik Ócsárdra, onnan telefonál visz sza: délben ott a gázolaj. Nincs az, még. este felé se. A parasztok is mondanak egy cifrát, aztán Dékány Lajos befogott. Úgy ku- nyeráltak a szomszéd falusi traktortól egy műszakra valót. A vontató csak csütörtökön délben ért ki hozzá. Félórája indult meg a géppel a segédvezető. Felnéz rám fektében és megkérdi: — Hát igazán ne keseredjen el az ember? A munka nem halad, haza sincs menni kedvem, állandóan mar az asszony a lakás meg a föld miatt... Hosszan hallgatunk, aztán megtöröm a csendet: — A párttitkár, vagy a szakszervezeti elnök mikor járt itt? — Ök? Míg bent voltam, Tóth elvtárs, a párttitkár segített a legtöbbet, de itt a földeken még nem keresett fel. A szakszervezeti elnök sem. Mikor kijöttem az iparból, ígérték, lakást kapok. Beköltöztettek, a lebontott kisdéri malomba, még a megjáró egy hold földet sem adták ki... — Miért? — Azt mondják, nincs. Mi lenne, ha az ócsárdi gépállomás pártszervezete és szakszervezeti bizottsága többet törődne a traktorosokkal és Iványi elvtárssal is? Képzeljük el: / Egy szép reggelen kijönnének, beüvegeznék a traktoros-kalyiba ablakát, ahol most zsákon keresztül tutul a szél. Hoznának egy lavórt is, 'hogy a múlt vasárnap óta egyszer lemoshassák magukról az olajos földet. Meg egy vizeskannát — ivóvíznek. És szalmazsákot tennének az ágyakra, hogy a duplaműszakban eltörődött traktoros nyugodtan kialhassa magát. De nem jönnek. így hát az újságíró felkerekedik és felkeresi a tésenyi tanácselnököt, Makaró Ferenc elvtársat. — Lakás kellene elnök elvtárs, egy becsületes traktorosnak. — Jól dolgozik? — Kétezer normálholdért versenyez. Iványinak hívják — ismeri, itt szánt a határban. — Ismerem. Elvtárs, mondja meg neki, van lakás! Becsületes dolgozónak Tésenyben mindig akad! Eljöhet a kisdéri malomból! — És föld? Mert azt sem tudott szerezni a gépállomás ... — Föld? Annak is megtaláljuk módját. Ha máshonnan nem, hát a községi tartalékból kaphat. Egy kataszterit. Ócsárdi gépállomás, hát ennyire messze esik tőled Téseny... és a traktorosok? * Kinek a legtöbb a széles vé- méndi határban? Kinek fütyül a fe- kedi erdő sok kis énekese, kit süt legelőször a felkelő nap pírja? Hát a traktorosnak! Szatmári Istvánnak, a palotabozsoki sztahánovistának. — Delet kondit a völgyben a harang — átadja a traktort Emmert Jánosnak, a váltótársának. Déltől éjfélig ő szántja a véméndi Keleti Fény termelőszövetkezet földiéit. A tiszta lakókocsi mellett, a rügyező cseresznyefa alatt kínál meg hety- lyel. Nem a füvön — tábori székeken ülünk. A palotabozsoki gépállomás minden lehetséges kényelmet megadott traktorosainak. — Az előbb járt itt Pálkuti elv- f*re. az igazgató. Napokig Pesten volt, most is valami értekezletre megy délután, de kimotorozott — szükségem van-e valamire. Mondom neki — esőköpeny kéne... Itt a cédula: utasította a raktárost, hogy azonnal adia ki. így megv ez nálunk. Ivánví elvtársra gondolok, meg az ócsárdiakra. — Itt soha sem fogy ki az üzemanyag? Nevet. — Egyszer előfordult, hogy csak egy napra való készletem maradt. Szóltam Hocknak, a briaádvezetőnek — itt jár minden áldott nap — és egy óra múlva már itt állt a vontató. Iványinak összesen egy kalapácsot. egy franciakulcsot és egy másik kulcsot adtak. Neki? — Van itt minden, nem szorulok a szerelőre. Megígérték,, hogy még satut is kanok. Csak így íehet igazán dolgozni. Meg is szántjuk naponta ezeken a kötött földeken a nyolc holdat... A traktor gázolajat tankol, odahív', mutatja, hogy mit újított rajta: — Látia, a BB-olai nagyon nehezen folyik. Télen másfél órába is eltart, míg feltöltöm a tankot. Ezt a kis tartálvt — hat literes — rászereltem. Ebbe öntöm az olaiat és ebből önműködően töltődik. Nem veszítek egy percet sem ..; Üsves dolog — terjeszteni kellene gépállomásról, gépállomásra, minden traktorra. Látja lelkesedésem — mosolyog. — Van itt más is. Egy régi 3/5-ös ekét kihoszabbítoítam és hat fejet szereltem rá. Tarlóhántás idején duplájára teljesítem vele a normát. Elnézem ezt a harminckörüli fiatalembert. Kiváló traktoros, a múlt ősszel három hónap alatt egy egész esztendő tervét teljesítette — kiváló minőségű munkával. Méltó versenytársa Iványi elvtársnak. — Mondja — ismeri ócsárdi versenytársa eredményeit? Fejét ingatja: — Nem hallottam róla a verseny- kihívás óta. Már gondoltam is rá — mennyivel jobb lenne, ha mondjuk minden három napban megtelefonálnák Palotabozsokra, onnan meg az én'‘teljesítményemet Ócsárdra, Még hozzáteszi: — Mert enélkül nem verseny a verseny. * Itt van két traktoros. Derék emberek, szerelmesei szakmájuknak, a dübörgő traktoroknak, a tavaszodó, éledő természetnek. Versenyeznek, hogy előbb vethessenek el a községek, bővebb jövedelmet oszthassanak év végén a termelőszövetkezetek. Az egyikkel nem törődik senki. Úgy kezelik, mint, aki nem szerepel kívánságaival, vágyaival, küzdeni akarásával, családi bajaival a gépállomás leltárában. Valóban nincs ilyen leltár felfektetve — de a kommunisták lelkiismeretébe belevésődik minden becsületes elvtárs, pártonkívüli sorsa. És idegen pártunktól az a vezető, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni és törődni a rábízott káderekkel. Mert így összetörnek, elmegy a kedvük. A másik traktoros? Kibontakoztathatja tudását, lelkesedését — mert minden lehetőséget megadtak hozzá, igazgató és párt- szervezet, főgépész és szakszervezet. Miért nem mehet úgy Ócsárdon, mint Palotabozsokon? Miért nem bontakozhat Jci igazi, eletre való traktoros-verseny 'a baranyai földeken? Szárnyra kelhet, csak szív kell hozzá. Szíy és törődés a traktorosokkal! OROSZLÁN IMRE A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak félévvel ezelőtt megtartott III. országos tanácskozása azt a feladatot tűzte a termelőszövetkeztek elé, hogy magas jövedelmet és életszínvonalat biztosítsanak tagjaiknak. Az azóta eltelt időben szövetkezeti mozgalom beigazolta életrevalóságát. A termelőszövetkezetek további megszilárdításának és a termelőszövetkezeti gazdálkodás jövedelmezősége növelésének kérdéseit tárgyalja a termelőszövetkezeti dolgozók mostani országos tanácskozása, amelyet a Magyar Dől gozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa szombatra hívott össze. Az országos tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Do'bi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a Minisztertanács első elnökhelyettesei, FarA sellyei járás termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai a kélujfalusi gépállomás segítségével az ősszel megelőzve megyénk másik hét járását — elsőnek teljesítették kenyérgabona vetéstervüket. A megyei tanács által adományozott vándorzászló átvételekor ígéretet tettek — idén tavasszal is megtartják az elsőséget — kongresszusi versenyben A sellyei járás elsőnek a megyénkben befejezte a tavaszbúza vetését. Megyénk dolgozó népe ezen a napon szeretettel köszönti a járás dolgozó parasztságát, Endrőc község lakosságát, akik már március első hetében elvetettek, a kétujfalusiakat, akik százholdas őszi tartozásukat maradék nélkül tavaszbúzával pótolták és a Termelőszövetkezetünk, a véméndi Keleti Fény, március 26-án az utolsó szemig elvetette a iavaszbúzát, a tavaszi árpát, a zabot, a mákot és a borsót. Jelentjük, hogy teljesen befejeztük valamennyi őszi vetésünk fejtrágyázását is. Udvarainkban sehol nem találni istállótrágyát, kint vari már helyén — a földeken. Államunk iránti kötelességünket pontosan teljesítjük: első negyedévi sertésbeadásunknak és félévi tojásI kas Mihály és Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkárai, Hidas István, Zsofi- nyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter, az MDP politikai bizottságának póttagja. Vég Béla. az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Olt Károly pénzügyminiszter, Tisza József begyűjtési miniszter, Nagy Dániel, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Dögéi Imre, a SZÖV- OSZ elnöke. Acs Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszámolót. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozásán felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titka ra és Nagy Imre elvtárs a miniszter- tanács elnöke. A tanácskozást március 30-i, keddi számunkban részletesen ismertetjük. elsőnek végeznek a tavaszi munkákkal. A március 20-t értékelésen még a harmadik helyre szorultak a sásdiak mögött és most egy hétre rá újra maguk mögött hagyták az egész megyét: szombaton este a következő táviratot küldték a gépállomások és termelőszövetkezetek kiváló dolgozóinak országos értekezletére: nagycsányi termelőszövetkezet tagjait, akik tavaly tizenkét mázsás tavaszbúza termést takarítottak be és az idén sem húzódoztak főle. Megyénk termelőszövetkezetei, egyéni gazdái — kövessétek a sely- lyei példát — a tavaszbúza még márciusban történő elvetésével is biztosítsátok kenyerünket! beadásunknak már a múlt héten eleget tettünk. Termelőszövetkezetünk — azzal, hogy három elégedetlen tag, akiket különben is kizártunk volna, kilépett, — erősödött. Azóta 12 új tag lépett be hozzánk. Nem csalódtak számításaikban: az első negyedévben nyolc forintot ^osztottunk munkaegységelőlegként, ezt a második negyedben még öt forinttal tetézzük. CSOBOTH GÁSPÁR tsz-elnök. „Úgy gazdálkodunk, hogy minél gazdagabb termest takaríthassunk be“ A kozúrmislenyi Jobb Élet termelő- szövetkezet a koratavaszi gabonákat, a búzát és az árpát március 24.én az utolsó négyszögölig elvetette. Kiváló munkájukkal elősegítették ezt a győzelmet Samu Ferenc és Kanizsai István traktorosok, akik már kilencven százalékra teljesítették a szántási tervüket a tsz.ben. Jól halad <iz őszi vetések tavaszi gezték. PEITL TIBOR agronómus. 11 Pécsi Porcelángyár DlSZ-tialaljainak életéből Több. mint 200 fiatal dolgozik a Pécsi Porcelángyárban. Negyedéve az üzem DISZ-szervezetének munkájáról azonban még alig lehetett hallani. Decemberben újjáválasztották a gyár DISZ-vezetőségét. Az új vezetőség első dolga volt, hogy az üzem négyszáz személyes, szépen berendezett kultúrtermében tea-estre, baráti beszélgetésre hívta meg a fiatalokat. A tánccsoportnak csak hat leánytagja volt, de azok is ritkán szerepeltek. Ma már kilenc leány és kilenc fiú táncol a csoportban. A lelkes kis együttes résztvesz a járási kultúrversenyen és vendégszerepléseken is. Március 21-én a bajai honápalása is: a gabonák háromnegyed részét megheng ereztük, a múlt évről maradt pélisói kiszórtuk fejtrágyaként és most az újabb szállítmányt várjuk. A tavaszi védések sarán a legjobb munkát Htegedüs János, Kanizsai Jenő és Minorics Józsefné vévédeket szórakoztatta. A színjátszócsoport szintén megalakult. A legközelebbi DISZ-összejövetelen, együtt az ugyancsak nemrégiben alakult nyolctagú csasztuska-brígáddal, először lépnek műsorukkal a fiatalok elé. A kulturális munka fellendülése a termelés jobb eredményeiben is mutatkozik. Peák János a kongresszus tiszteletére felajánlott száztíz száza* lékos tervteljesítése helyett már 116 százalékot ér el. Müller János a gyár tányérgyártó korongosait hívta versenyre. Szabó Katalin négytagú DIS2 brigádjában egy fiatal sem terme 146 százalékon alul, A Pé cs Yl. kerületi András-ikna befejezte negyedéves tervét A Pécsi Szénbánya. Vállalat üzemei közül másodiknak András.akna dolgozói teljesítették első negyedévi tervüket, március 26-án. A dolgozók ígéretet tellek arra, hogy a hónap végéig 3500 tonna szenet termelnek terven felül. 1 A sellyei járás befejezte a tavasxbúza vetését „A gépállomások és termelőszövetkezetek élenjáró dolgozói országos értekezletének Budapest. Büszkén jelentjük, hogy járásunk termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai a mai nappal befejezték a tavaszbúza vetését. Kérjük, tolmácsolják az értekezleten megjelenteknek, hogy mi, itt az ország legdélibb járásában helytállunk a mezőgazdaság fejlesztési határozata megvalósításában és ugyanúgy helytállunk az országos értekezlet által hozott határozat megvalósí tásában, is, Sellye, 1954 március 27. VARGA LAJOS CSÖKÖN A JÓZSEF STERBA FRIGYES járási tanácselnök járási tanácselnök h. járási főagronómus A véméndi Keleti Fény tsz elvetette a iavaszbúzát, a tavaszi árpát, a zaba’, a ipákat és a borsit
