Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-25 / 71. szám

1954. M A RÍ TUS 25

N A P C ö

a

RAR1 t;s PARI ÉP n ÉS *

Elviszem a Kokszművek üdvözletét a megyei pártértekezletre

Köves ember dolgozik a Kokszmüvekben, aki nem ismeri Flóris Fe- rehc elvtársat. Az ő birodalma az asztalos-műhely, amelyben kissé benne él az egész üzem. Ugyanis az asztal os mull hely ban sokan megfordulnak napjában. Flóris elvtárs morog is többször: „Munka közben ne zavarjatok, maid utána.“' De azért mindig megenyhül: „Na. mond csak, mit akarsz?“ Es az emberek mondják .. .

Flóris Ferenc elvtárs a megyei pártértekezletre készül. A pécsi városi értekezleten is résztvett, ott választották küldöttnek. Nem tudott felszólalni, nem került rá a sor. Pedig sok mondanivalója van, a gyár a pártszervezet gondjai-bajai. Nem baj, majd a megyei pártértekezleten ...

Ha felszólal, a párszervezettel kezdi. Az új vezetőség az első lépéseket teszi. Az első vezetőségi ülésen elosztották a reszortokat. Többen azt javasolták, Flóris elvtárs foglalkozzon az oktatási ügyekkel. „Nem tudom ezt vállalni. — mondta — képzetlen vagyok ehhez. Inkább bér- és termelési felelős lennék. Megegyeztek ebben ... legyen Flóris elvtársnak igaza. S hogy nem csalódtak benne ... de várjunk csak a sorsára.

A pártvezetőség elkészítette három hónapos munkatervét. Okultak a múlt hibáiból és most minden vezetőségi ülésre megállapították a napirendet is. Egyszer a pártcsoportok munkáját beszélik meg, máskor a szakszervezet elnökének a beszámolóját, máskor pedig' az üzem igazgatóját számoltatják be. Minden vezetőségi ülésen a párt és gazdasági munka egy-egy fontos területén lévő tennivalókat beszélik meg, hoznak határozatot. Sőt néha egy-egy alapszervezet titkára vagy ágit. prop. felelőse is beszámol. Szükség van erre. A négyes alapszervezetben se- hogysem képesek az adminisztratív dolgozókkal zöldágra vergődni. Ha hívják taggyűlésre őket, mindennel védekeznek, a pártmunkában csak hébe-hóba vesznek részt. Itt segítenek most.

És SZÓI ma d a maga munkájáról is. A vezetőségi ülésen azt mondta mindenki előtt: „Szívvel-Iélekke! dolgozom. Majd megláyátokv nem lesz itt semmi baj.“' Erre a párttagság. bizalma is kötelezi. A régi vezetőségnek az volt a hibája, ha valaki ügyes-bajos dolgával hozzája fordult, az illetékesekhez küldték, akik meg legtöbbször más osztályra. Nem egyszer hetekig húzódott ügyük. S a végén legtöbben Flóris elvtárshoz mentek: „Feri bácsi, intézze el."

Egy időben a műszakiak megengedték a „csúsztatást“. Sokaknak nem tetszett, mert túlóráztak, de a bért mégsem kapták meg. „Csúsztatni“ kellett. Mások meg ki is használták. Munkaidőn túl bentmaradtak és másnap nem jöttek be. A műhelyben ezért sokszor alig néhányan dólgoztak. Flóris elvtárs az igazgatóhoz fordult a dolgozók panaszával. S rövid időn belül megszűnt a túlórázás. Mostanában a bérelszámolók panaszkodnak, a hóvégi túlórázás miatt, de még ennek nem járt a végére. A kemencéseknél is ő tett ; gazságot, amikor már-már hajba kaptak, ki kapja meg a 20 százalék melegségi pótlékot. Az úgynevezett „felsők“' a magukénak tartották, a kollektív nekik biztosítja. De az „alsók“ sem engedtek mondván, ők is ugyanolyan melegben dolgoznak. A vezetőjük a maga hatáskörében cselekedett: az alsóknak ítélte s a bérelszámolók nekik számfejtették. Bezzeg a fizetésnél nagy volt a felzúdulás és Flóris elvtárs lett a bíró. „Azoknak jár, akiknek a kollektív szerződés előírja“' — mondta. Majd orvosoljuk ,az alsók' panaszát is.“

Az asztalos-műhely ajtajából oda látni a lakatosokhoz. Kemény munka folyik: a termelő üzem minden baját itt orvosolják. Flóris elvtárs rajtuk tartja a szemét. A műhely dolgozói versenyeznek a kongresszus tiszteletére. A nagy falitábla e lelkes vetélkedés szép eredményeit dicséri. Flóris elvtárs ügyel arra, hogy ez a verseny mindig nyilvános legyen. Ruzsinszki elvtárstól sokszor érdeklődik: mikorra készítik el az értékelést, hogy minél hamarabb tudomást szerezzenek az eredményekről. Csak így lehet élő, eleven versenyt teremteni. Az üzem bejáratánál elhelyezett versenytábla ís arra mutat, hogy a Kokszművekben ezen a téren nem dolgoznak rosszul. Aki csak kiváncsi eredményére, lépjen a táblához, nyomban megtudja.

„Ez csak a kezdet _ mondja Flóris elvtárs. — De ez van és ezt el kell mondani.“ Nem készít beszámolót a pártértekezletre. Ha hozzászól, a pártválasztmány beszámolóját akarja kiegészíteni, az üzem munkájával. A városi pártértekezleten hallott szinte véget nem érő hozzászólásokat, de nagyon kevesen mondták: a beszámolónak ehhez, vagy ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni és a mi üzemünk, pártszervezetünk ilyen irányú munkájáról beszámolni, ö így mondja majd el.

Flóris elvtárs a Kokszművek dolgozóinak és kommunistáinak tettekben megnyilvánuló üdvözletét viszi a pártértekezletre. S ebben benne van: a Kokszművek dolgozói áldozatkészen, sok eredménnyel harcolnak a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért

Kovácsszénája — Husztót — Tpkeres

Cs. Barta Dajos elvtárs három falu gazdája: Kovácsszénája, Husztót c% Tekeres egyesített tanácsának elnöke. Gondos tanácselnök, példát vehetnek róla a*meződi és a jágónaki kollégái. Tavaszbúza tervük csak 15 hold volt és a mai napig kerek száz holdat vetettek el. Hogyan? A tanácstitkárral megbeszélték, csa.k azután adják ki kishaszonbérbe a földet, ha bevetik tavaszbúzával. A szól tett követte — most a bérlők szívesen fizetik a szántás díját is, a vetőmag árát is — csak acatolniok és arat- niok kell.

Husztót, Tekeres és Kovácsszénája így hat vagonnal több búzát tesz népünk asztalára, mint amennyit kér tőle államunk.

Kaposszekcső

A kaposszekcsői tanáesházán asz- szony, Virág Lajosné elvtársnö látja el a tanácselnöki teendőket — különbül, mint sok férfi. A virradat már kint találja a határban — saját maga győződik meg, lehet-e vetni, szikkadt-e már a föld? Ahol aztán úgy látja, nincs már helye a tétlenkedésnek — személyesen sürgeti őket. A húsz holdas tavaszi búza vetéstervet csütörtök estig az utolsó kvadrátig teljesítik. A termelőszövetkezet már elvetette a maga tíz holdját az egyéniek is kivonultak szerda reggel a határba: Nagy János egy hold tavaszbúzút vetett cl, Világosi József és Hodnik Mihály pedig a holnapi vetésre készítették elő a talajt.

Szánt-vei a falu népe

Móga Szilveszter, harkányi egyéni gazda már kora hajnalban befog, hogy minél előbb földbe tehesse a tavaszi búzát, árpát.

Elsők a lavasshúzavetésben

A sásdi járás tanácsainak egy napja

A sásdi járás északi fekvése ellenére messze megelőzte a tavaszi munkákban, főleg a tavaszbúza vetésében a délebbi járások községeit, termelőszövetkezeteit. Akármerre járunk, nyüzsög, mozog az egész határ, szántanak és vetnek a dolgozó parasztok.

A sásdi járás elsőségében nagy részük van a helyi pártszervezeteken kívül a tanácsoknak — községieknek és a járásinak egyaránt. Nézzük meg — hogy telik el a sá»di járás tanácsainak egy napja — hogyan harcoltak 1954. március 24-én a kenyérgabona vetésterv teljesítéséért.

SZILVÄSSY IMRE, a járási tanács főagronómusa:

és javaslatot tesz nekik a most kiadásra kerülő tartalékföldek bevettetésére.

Csikóstő.tős: Répánszky Imréné kocsija ott áll a tanácshoz előtt. Rajta zsákban a vetőmag. Mennének vetni, már két napja, de a tanácselnök szabadságon és senki nem tudja megmutatni, melyik földet adják ki kishaszonbér- be neki. Egy másik asz szony szintúgy tanácstalan. Szilvássy elvtárs a tanácstitkárt szólítja: — Titkár elvtárs, intézkedjen: vagy a föld alibi is teremtsék elő az elnököt, vagy valaki más még délután mutassa meg az asszo- .•3 ólmaik a földjüket! Holnap már földben legyen a búzájuk.

.. .így megy faluról- falura, termelőszövetkezetből termelőszövetkezetbe a sásdi járás mezőgazdaságának gon dós irányítója.

Szilvássy Imre elvtárs reggel Mekénye- sen kezdte munkáját ott is aludt, csak hébe-hóba jár haza, most a nagy dologidőben. Ellenőrizte — teljesítették-e a kenyér- gabona vetéstervet. — Nincs vele semmi hiba

— földben van mind a húsz hold tavaszbúza. Tanácsot adott az ér- pavetésnél és máris Nagyhajmás felé fordította az autót.

A nagyhajmási tanácselnök tempós ember. Nem sietne, még ha a háza égne — talán akkor sem. Mindössze 35 hold tavaszbúza vetésével tartoznak az államnak

— de ezt sem a tsz, sem az egyéniek nem akarják elvetni. Szilvássy elvtárs gyorsan .tisztázza a helyzetet:

— A tsz teljesítette kenyérgabona vetéséi? Teljesítette. Az egyéni gazdák?

A tanácselnök hímelhámol, de kiderül, hogy itt szorít a cipő: a tszszel vettetnék el saját kötelezettségüket. A fő- agronónius menten intézkedik — a tanácselnök már holnap meg- índíttatja a tavaszbúza vetését.

— Erről holnap nekem jelentsen — búcsúzik tőle.

Mágocson ugyancsak gyöngén áll a helyzet. A tavaszbúza irt úgylátszik csak Radnóti Margit mezőgazdasági előadó gondja. Ő szö- vegezi a hirdetést, népszerűsít a hangoahír- adóbain, bonyolítja a vetőmagcserét — egyes egyedül. Persze, hogy nem bír vele: a nagy mágocsi határban alig tizennégy holdat vete tek el eddig.

Szilvássy elvtárs lenyúl a baj gyökeréig: megszervezi a termelési bizottság és a mezőgazdasági állandóbi- zottság elnökével a kötelező terület elvetéséi

Beteríti a Mecsek hátát felgyújtja a nagyhajmási erdőt a rozsdavörös alkony. A mekényesi templomtornyon egyre feljebb szalad a fény: a torony gombon megáll egy Pillanatra, aztán nagy ragaszkodással a felhőkre szökken, lent hagyva a völgyben a sarkára hágó szürkületet.

A vetőgépek elől kifognak a kocsisok. A brigádve7.ető beírja a kiskönyvbe: ma húsz hold tavaszi árpával végeztünk.

A tehenészetben Zsigáné még egy ''illa szalmát dob a jóllakottan ké- tődző-böfögő jószágok alá, aztán rájuk csukja az istállóajtót. Hazamegy, '■"acsorát főz az urának.

öt esztendős a mekónyesi Uj Alkotmány termelőszövetkezet.

Fél óra még és megkezdődik az ünnepély. Amíg a szerelők a villanyt igazítják, Zsiga Sándor clvláms, — az elnök — elmondja az Uj Alkotmány történetét:

..., 1949-ben történt. Majd elrepült a falu a sok vörös, meg némtet». színű lobogótól. A községháza előtt emelvény; félette felírás: Éljetek a mekényesi gazdák, a megyei begyűjtési verseny győztesei!

Zsiga Sándor, községi párt titkár első a megbecsültek között: tizenhat ember helyett adott be búzát: 1664 százalékot irt be a terményforgalmi embere gazdakönyvébe. Ahogy átveszi az ajándékókat, kezet szorít ezzel-azzal„ fogadja a jókívánságokat, a járási pánttitkár be lekarol, félrehúzza:

t — Idehallgass Sándor, tisztellek-be csüllek, szép am.it csináltok, de nem gondoltok valami másra?

Értetlenül nézi, hát mi lehet már, am.i ennél is szebb? De az megmondja:

— Hidd el, ha ti, belevaló gazdák Összefognátok, közösben is egy akaraton dolgoznátok, hát ilyen terme- löcsoport nem akadna még egy a sásdi járásban. Gondolkozz csak ...

Sokat gondolkodtak rajta, de aztán megcsinálták. Nyolcam. Imre János Sándor Lajos, Simon József, Zsiga Sándor, Bartos György, Nagy Gy. Lajos, Dravecz Lajosné, özv, HorOtesztendős a mekényesi Üj Alkotmány tsz

vát.h Károlyné. Egytől egyig kommunisták. Akik mindig elsőnek vágnak a nehezének.

Hogy ők így nekibá'orodtak, jött a többi újgazda is. Az ötvenes osztozkodáskor már harminc család tartotta a zsákot. Jutott is bele jócskán: öt kiló búza munkaegységenként... és melléje huszonnyolc forint készpénz egy-egy egységre.

A régi gazdák sem jártak behúnyt szemmel. Mint egyéniek vetettek el, de amikor már zölden sorolt a búza és kiderült — jól beütött a közös — ők is jöttek. Gulyás József, Tóth Ferenc ... ötvenegyben tizennégy család híján az egész falu ...

ötvenegyben Zsiga Sándor bevonult katonának. Ötvenkettő őszén jött haza — a virágzó, izmosodó csoport helyén civakoclás, széthúzás, munkakerülés, kapálatlan, gazos földek. Széthullóban az egész közös, mint a szekér, ha kihúzzák a kerékszögeket. Megáll-e a lejtőn?

Október húszadikán kizárták a három Miklóssyt: 'Istvánt, Dezsőt, Kálmánt. A volt horthysta tisztek eddig egy-két elejtett szóval nyugodtan rombolhatták a munkafegyelmet. Útilaput kötöttek Juhász Ferencné, volt nyilas talpára is. Igaz elég későn, tönkrementek keze alatt az anyakocák — de mégis csak tisztult a levegő.

Október huszonkettedikén Zsiga elvtársat megválasztották elnöknek. Katonás kézzel .rendibeszedte a brigádokat, megteremtette a munka- fegyelmet. A takarmányínséges tél után 53-ra újra éledezni kezdett az Uj Alkotmány. Jó termést takarítottak be. A júniusi napokban jelentkezett ugyan egy-két kilépő család, de a kerék már felfelé haladt.

Amikor huszonnyolc forint értékű pénz, termény jutott munkaegységen ként — tudták: megmarad és újra felvirágzók a csoport.

Zsiga elvtársat nemrég tüntették ki a ..Kiváló termelőszövetkezeti dolgozó"' jelvénnyel.

Eddig a történet Amikor az

elnök a gyűlésre megy, a csendes estében sorra járom a házakat. Megtudom azt is — amiről nem beszélt. Azt, — hogy az Uj Alkotmányt tisztelik, szeretik az egyéni gazdák is és — akármilyen hihetetlen első hallásra — becsülik a kilépettek is.

Olasz Vincééknél a tejet szűri a menyecske. Férje az esti busszal jön meg Pécsről, de megmondja ő is, amit tudni akarok.

— Kiléptünk, mert úgy gondoltuk, így jobb lesz, de nincs ebben semmi. Úgy élünk mi — üljön már le nálunk, — mint a szomszédok.

Eszembe ötlik, hogy hány faluban kiabálnak egymásra kígyót-békáii a kilépettek, akaratlanul a .számra kívánkozik:

— Mint a rossz szomszédok?

Nevetve tiltakozik:

— Ugyan már, a rossz szomszédság török átok. Nincs nekünk semmi bajlink Zsigáékkal. Azóta is kisegítettek bennünket vetőgéppel, maggal, műtrágyával, szívesen fogadnak, akármit akarunk. Nem va>gyunk ellenségei egymásnak.

Hej, ha AIsószentmár tonban, Rózsafán ezt hallanák ...

De nemcsak a kilépettekkel bánik becsületesen a termelőszövetkezet, hanem az egyénieknek is megadja a iszteletet. Tetejébe a segítséget is. Az Uj Alkotmány pásztora őrzi a gazdák teheneit is — egyedül nem tartanának el egy pásztort. A faluban nem juthattak takarmány répa- maghoz, — az elnök a feleslegeset a földmüvesszövetkezenen keresztül szétosztotta, hadd vessenek. Kéri Ferenc meg éppen lucernást telepített volna — csakhogy nincs mag. nem kapni sehol Mint régi ismerős úgy ment a tsz-be, — nem segítenék-e ki? Már dehogynem. Édes cirokmagén; cseréltek vele — hálom iáidra valót.

Takács János bácsi, tizenkét holdas, tekintélyes gazda, így foglalja -gybe az egyéniek véleményét az ötéves termelőszövetkezetről:

— Jó, én mondom, jjá AbboL'is meglátszik, hogy elsők ff munkaiban. Ki kezdett idén is először sgghtani? A csapon!. Vetni? A csoport.. És az is jó, hogy olyan katonás-pontosan kiporcióznak minden szál szénát. — Mert kérem, azt tartja a mondás: „Nincs olyan sok, ami el ne fogyna és az a kevés, amely nem futná — ha jól beosztják.“ Tanulhatnának sokan a faluban a csoporttól.

— Mondja el a rosszat is, János bácsi.

— Nem kell engem biztatni, megmondom azt is. Tudja, az elnök folyton biztogat bennünket, csak tegyük szóvá, ha nem megy rendjén valami. Amikor ősszel szóltunk — nézzen körmére a traktorosoknak, mert csak taraijaik azt a jó földet, — még meg is köszönte, intézte is mindjárt. Látjuk mi ezt kérem, de a tagok — tisztelet a kivételnek — nem szívesen veszik, ha megszóljuk őket valamiért. Hát ez a rossz! Mi is tanulunk egymástól, tőlük is, a tagok is, a brlgádvezetők is meghallgathatnak miniket, nemcsak az elnök.

Bent a kultúrteremben elült a taps, jelentkezik az első hozzászóló — Sándor Lajos bácsi, a ész kaná- sza. Nem áll fel, mint a fiatalok, hanem suhintás botjára támaszkodva szól:

— Én nem értek egyet a Zsigával, az elnökkel. Azt mondta, az állattenyésztésnél sokan megtántorod- >.ak a nyáron. Hát én nem tántorod- tam meg! Igaz-e?

Körülnéz, hallgatja a helyeslő kiáltásokat, aztán folytatja:

— Futottam vén csontjaimmal a disznóktól a tehenekhez, amikor azokat rendbe tettem, vissza a malacokhoz. Te elnök, én amíg emelni bírom a kezem, nem tántorodok meg!

Megtapsolják az öreget, amikor így fiatal kislány — Smódics Olga 111 fel:

— Én. a Rákosi munkacsoport vezetője megígérem, hogy a mi csoporunk több _ termést takarít be. mini. •.mennyit á terv e'őir Versenvre hív juk Danes Máriáékat!

Danes Mária, Katona Ferencné, Deák Zsigmondié, Zsiga Sándomé... csupa leény-ass-zony a felszólaló. Ki a hét mázsás dohánytermésért, ki a tízliteres fejősért tesz felajánlást, ki 300 munkaegység teljesítését vállalja. Igen — az asszonyok, a lányok, a családtagok mentették ki a nagy munkák idején a közöst a kátyúból. A felszólalók és azok is, akik most nincsenek itt, derekasan dolgoztak: áltagosan kétszáz munkaegység értékű kapálást, növényápolást végeztek 1953-ban ... Hatalmas erő az asz- szonyoké, csak hozzáértéssel, segítséggel a közös szolgálatába keli állítani, mint Mekényesen.

Holnap, minit mondén nap — újra megindul a határban a munka. Vetnek, tavaszi árpát, tavaszi gabonát. Pár hónap és kasza alá dől a rend, új vetés, új aratás váltja sorát a mekényesi dombokon. Rövid az öt év egy embed' életében, még gyorsabban pereg le egy termelőszövetkezetében. Nincs messze a tsz megalakulásának tizedik évfordulója. — Akkor?!

— Akkor, amikor már messzi határban ismerik a mekényesi Uj Alkotmány tagjai hírét, amikor máj’ Takács János bácsi is egyik brigád - vezetője lesz a virágzó termelőszövetkezetnek — nevetve emlékeznek vissza az öt év előtti bajlódásokra, útkeresésekre, öt év múlva már termőre fordul az 54 őszén telepítendő szőlő, a gyümölcsös — addigra a megyei tanács is engedélyezi a halastó megásását és 60—70 forintot osztanak minden munkaegységre — a terményeken felül. Olyan boldog és szép lesz itt a Mecsek völgyében az élet — mint még sohasem, amilyen-' ről csak a rádióban hallottak.

Addig még sok munka, sok erő-* feszítés várja őket. Ebből az első az idei tavaszi vetés. De ha ezt is be- végzik pontosan, legyűrik a többit is és valósággá válik az, ami ma még csak terv, merészen szálló gondolat.

Úgy kell érte dolgozni, mint öreg Sándor Lajos mondta:

— Amíg csak emelni bírom a kezem, Oroszlán Imre