Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-24 / 46. szám

2 NAPLÓ 1PK4 FFRRTJAR 24 Felszó a ások a mezőgazdaság szakembereinek, vezetőinek és legjobb dolgozóinak országos értekezletén FRANKEL LEÓ 1844 február 24 — 1896 március 29 Magyar! elvtárs beszámolóját keddi számunkban közöltük. A beszámo'ó után több hozzá­szólás hangzott el. Mé*zö y Gyű », a kecskeméti kí­sérleti gazdaság igazgatója, a mező- gazdasági kutatóintézetek munkájá­ról beszélt. A táj intézetek fejlesztéséről szóló kormányhatározat lehetővé teszi, hogy több, eddig viszonylag szegé­nyes körülményiek között működő kísérleti intézményünk, gazdasá­gunk — reméljük rövid idő alatt — egy-egy termelési körzet tudományos központjává váljék. „Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a gyakorlati termelés számára csak akkor tudunk segítséget nyújtani, ha tnincjen igényünket kielégítik — folytatta Mészöly Gyula. — Tudjuk hogy nem remélhetünk azonna" gombnyomásra működő mintaintéz­ményeket. Ezeket mezőgazdasági ter­melésünk emelése érdekében dol­gozó népünk áldozatkészségéből, a táj igényeinek megfe’e'ően magunk­nak kell megteremtenünk­Mészöly Gyula ezután elmondotta hogy az összes kísérleti intézmények kutatói, szakemberei 30—40 szakelő­adást vállaltak. Ezeknek az előadá­soknak nagy sikerük van. Paraszt­ságunk soha nem tapasztalt bizalom­mal fordul szakembereink felé. Egy- egy szakelőadáson Kecskeméten gyakran 150 dolgozó paraszt is részt- vesz. , G ’d'-ca András, a felsőnyomási állami ®"7daság igazgatója arról be­szélt, 1 / a gazdaság hogyan ké­szült fe a tavaszi munkára. Meg-1 könnyíti munkájukat, hogy a trágyá-1 zást, a mélyszántást, tavaly a beta­karítás után, időben elvégezték. A gépek téli javításával elkészültek. Mintegy 22 erőgépet javítottunk ki, s a javítás minősége kiváló — mon­dotta. — Ezt azért merem állítani, mert a tavaszi szemle megtörtént és a felülvizsgáló bizottság is ezt álla­pította meg. A vetéshez meglesz a megfelelő munkaerő, olyan emberek, akik a növényápolást megfelelő gé­pesítéssel jól el tudják végezni. Szá­mítunk arra, hegy a késői tavasz tör­ődést okoz, s ezért jól előkészítjük, megszervezzük a munkát.“ Piti J ino«, a tamási Vörös Szik­ra tsz elnöke, a szocialista munka hőse, a szövetkezeti terv kidolgozá­sáról beszélt. „Most valamennyi ter­melőszövetkezetnek a legfőbb fel­adata: jó tervet készíteni" — mon­dotta. A tér/ akkor jó ha nemcsak pa­pírra vetett számokból és szavakból áll, hanem az egész tagság vélemé­nyét, terveit foglalja össze. Mi megvizsgáltuk termelőszövetke­zetünk termelési tervét és megálla- oítottuk, hogy állattenyésztési tervün két nem jól készítettük el. Nem gondoskodtunk megfelelő takarmány oázisról. Éppen ezért terme" őszövet - kezdünk tagsága és vezetősége meg­beszélte, hogy hogyan fogjuk kija­vítani tervünknek ezt a hibáját. Úgy atom, hogy a termelési tervnek a 'erme'őszövetkezet egészévi életét meg kell mutatnia, szinte életünk előrevetett tükörképe kell, hogy le­gyen. Ha jóelőre megmutatja terme- őszövetkezetünk munkáját, várható eredményeit,' akkor a terv végrehaj- 'ását minden egyes tag a maga ügyé­nek fogja tekinteni.“ A termelőszövetkezetek tervkészítéséről Ezután Matolcsd János elvtárs, az MDP Központi Vezetősége mezőgaz­dasági osztályának vezetője szólal* fel. Elsősorban is arra mutatott rá: az idei jó termés alapját azzal kel' megvetni, hogy időben elvégezzük a tavaszi munkát. Nagy nyematékka" hangsúlyozta a mezőgazdasági szak­emberek felelősségét, munkájuk je­lentőségét. A dolgozó parasztok sze­retettel várják a falura menő szak­embereket, kormányunk fizetésren- dezéssel, kitüntetésekkel és jutalmak kai fejezte ki el ismerését a jól dol­gozó szakembereknek. A pártbizott­ságok és pártszervezetek is támogat­ják munkájukat. A párt joggal vár­ja a mezőgazdasági szakemberektől, hogy derekas munkát végezzenek a mezőgazdaság fellendítéséért vívott harcban. „Nincs ma nagyobb tisztes­ség. mint dolgozó parasztokkal, ter­me’őszövetkezet-i tagokkal, állami gazdasági do’gozókkal összeforrva a nagyobb eredményekért, a magyar föld felvirágoztatásáért küzdeni“ — mondotta. A falura menő agronómusok jóré­sze a tsz-ekbe kerül. Ez is megmu­tatja pártunk és kormányunk külö­nös gondoskodását a tsz-ekről. Szövetkezeteink úgy gazdálkodja­nak, hogy a tudományos módszerek eredményeit az egyénileg gazdá’ko- dók is a termelőszövetkezetben tanul mányozzák. A mezőgazdasági szakemberek egyik legfőbb feladata: segíteni a szövetkezetét abban, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás lehetőségeit mi­nél jobban kihasználják. A tapasz­tat azt mutatja, hogy sok agronó- mus, a járási és a megyei tanácsok szakemberei nem segítik eléggé a szövetkezetek vezetőit mostani leg­fontosabb feladatukban: a tervkészí­tésben. A tervnek tartalmaznia kell hogyan akarják növelni szövetkeze­teink 1954-ben a tagok életszínvona- át úgy, hogy egyúttal pontosan tel­jesítsék a beadást, és gondoskodja­nak a szükséges tartalékokról. Azt kell megtervezni, hogy milyen mód­szerek, milyen eszközök szüksége­sek a legfőbb <£1 e’éréséhez. Azon­ban sok termelőszövetkezetünk olyan termésátlagot tervez, ami köny nyen túlteljesíthető mert' akkor na­gyobb lesz a prémium. Van olyan tsz, amely mindössze 6—7 mázsás termést tervez. Az ilyen tervek nem mozgósítják a tsz tagokat arra, hogy erejüket megfeszítve küzdjenek a több termésért. Az ilyen terv kedvét szegheti a tagoknak, mert az ala­csony termésát’agból csak alacsony részesedés jöhet ki. Sok helyen nem veszik tervbe a műtrágya alkalmazását, azzal érvel­ve, hogy 80 forint egy mázsa műtrá­gya. Nem veszik figyelembe, hogy ez a befektetés kataszteri holdan­ként 500—600 forinttal te növelheti az illető terület hasznát. A gépállomások, a megyei és já­rási tanácsok szakemberei nem nyu­godhatnak bele abba, hogy egyes szűklátókörű tsz vezetők a kü’ter- iesség irányába vezessék a gazdál­kodást. Akad olyan termelőszövet­kezetünk, amely szántóföldje nagyot bik részén kalászost termei. így bi­zonyára nem fog kellőképpen növe­kedni a szövetkezetben a jövedelerr és nem tudnak a tagság számára olyan részesedést biztosítani, ami- 'yent a tagok most elvárnak és ami­lyent megkövetel a párt és a kor­mányhatározat. Egyeseik arra hivat­koznak, hogy nincs elegendő mun­kaerő, azért növelik aránytalanul a kalászosok területét. Sok helyen azonban ez a megál'apítás megoko- 'atlan, mert a nőkkel, a családtagok­kal nem vitatták meg az 1954. évi feladatokat, s nem tesznek erőfeszí­téseket azért, hogy a nők is részt- vegyenek a munkában. De itt van rgv másik tényező is: ahol kevés a munkaerő, ott jobban igénybe kel’ venni a gépállomások munkáját Kormányunk leszámította a gépállo­más) munka díját, éppen azért, hogv a gépi munka minél hozzáférhetőbb* váljék minden tsz-nok és az egyé­nileg gazdálkodók jórészének is. A gépek nemcsak munkaerőt takaríta­lak meg, hanem igazán magas ter­més szinte elképzelhetetlen jó mély­szántás, gépi munka "nélkül. Al'otiáré Ivén elvtárs, élelmiszer­pari miniszter felszólalásában a töb­bi közt a következőket mondotta: A kormányprogramm után meg­szűnt a szerződéses növények ter­mesztésének kötelező jellege, a ter­melők most saját tervük szerint, gaz á a sági érdekeik alapján köthetnek szerződést. A legutóbbi adatok sze- r nt azonban a cukorrépának mint­egy 24, a dohánynak mintegy 32, a oarádiósomnak 14, a cikóriának pe­dig 37 százalékára még mindig nincs szerződése. Mi az oka, hogy egyes helyeken tartózkodnak a szerződés­ül? Az egyik ok: a termelők nem számolnak eléggé a szerződéskötés sokkal előnyösebb, új feltételeivel Másodszor: a tanácsok — és a szer­ződtető apparátus is — a szerződés- kötés önkéntességét helytelenül ér­telmezték. Ahelyett, hogy rámutat­tak volna a szerződéskötés előnyeire arra az álláspontra helyezkedtek, hf akar a termelő szerződjék, ha nem akar, ne szerződjék. Visszaveti a szer /ődéskötést az is, hogy előfordul: a lebonyolítást végző szervek a ját- rai.dóságot nem adják ki időben. A következő napokban a tanácsok i nak az eddiginél fokozottabban kel" segíteniük a szerződéses növények I tervének teljesítését. — Bizonyos va­gyok benne, — mondotta a minisz- fer. — hogy a dolgozó parasztság s/'vesen vállalja a szerződéskötést s több és jobb mezőgazdasági termék­ke' járul hozzá, hogy az élelmiszer­ipar 1954. évi tervét túlteljesíthesse. A tanácskozás eredményét Magya- ri András elvtárs foglalta össze. Az országos értekezlet Manninger Rezső Kossuth-dijas akadémikus zárószavaival ért véget. Ünnepi ülés a Szoviet Hadsereg és a Haditengerészeti F.olta fennállásénak 36. évMilója alka'mából Moszkva (TASZSZ): Február 22- in a Szovjet Hadsereg és a Hadi­tengerészeti Flotta fennállásának 36. évfordulója alkalmából' a Szovjet­unió honvédelmi minisztériuma, a párt, a szovjet és társadalmi szer­vezetek képviselőivel karöltve ün­nepi ülést tartott. A Szovjet Hadsereg központi szín­házának nagytermét a Szovjet Had­sereg zászlói díszítették. A diszőrség tagjai — gyalogosok, tengerészek, re­pülősök, tüzérek, harckocsizok és lovasok — kemény vigyázzban áll­nak. A megjelentek viharos ünneplése közepette foglaltak helyet az elnök­ségben K. J. Vorosilov, N. A. Bul- ganyin, N. M. Svernyik, valamint a Szovjet Hadsereg marsalljai és ad­mirálisai, a szovjet társadalmi élet képviselői. Az ünnepi ülést rövid beszéddel !V. A. Bulganyin, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere nyitotta meg. A szovjet főváros pártszervezetei­nek és dolgozóinak nevében N. A. Mihajlov, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja moszkvai szervezete terü­leti bizottságának titkára üdvözölte a Szovjet Hadsereget. A Koreai Központi Távirati Iroda Phenjan (Uj Kína) A „Koreai Köz ponti Távirati Iroda“ vasárnapi kom mentárjában üdvözli a négy hata­lom külügyminisztereinek azt az el­határozását, hogy összehívják Géni­be az öt hatalom és az érdekelt ál­lamok képviselőit a koreai és az indokínai kérdés megvitatására. A kommentár megállapítja: az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Franciaországot ugyanazok az erők kényszert tették a berlini érte­kezlet megtartásához való hozzájá­rulásra, amelyek rábírták őket a genfi értekezlet megtartásának el­határozására. Nehru az indokínai kérdésről (MTI) Az „AFP“ hírügynökség je­lentése szerint Nehru indiai minisz­terelnök az indiai alsóházban hétfőn foglalkozott az Indokínai háború kérdésével. Nehru a többi között a következő­ket mondotta: „A háború Koreában végétért, azonban az ... Indokínai háború sajnos nem ért véget.. • ürömmel fogadnánk a háború befe­jezését, különös tekintettel arra. hogy erről a kérdésről két hónap múlva értekezletet tartanak Géni­ben.“ — Nem akarok beavatkozni, — folytatta Nehru — de azt javaslom az érdekelt feleknek: tekintettel ar­ra, hogy a kérést két hónapon belül megvitatják, kívánatos lenne a „tü­zet szüntess", anélkül, hogy bárme­lyik fél is feladná pozícióik A francia közvélemény megemlékezik a Szoviet Hadsereg megalakításának 36. évfordulójáról Páris (TASZSZ) A párisi dolgo­zók vasárnap ünnepi gyűlésen em­lékeztek meg a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta megszületésének 36. évfordulójáról. A gyűlésen, amelyet a Francia- Szovjet Társaság országos bizottsága rendezett, Petit, tábornok, a Köztár­sasági Tanács tagja mondott beszé­det. A gyűlés hangversennyel ért vé­get, amelyen francia művészek, va- . amint Emil Gilelsz szovjet zongora- művész lépett fel. Hollandia Kommunista Pártjának felhívása Hága (TASZSZ) A „De Waarheíd“ közölte Hollandia Kommunista Párt­jának a néphez intézett felhívását. A felhívás felszólítja a holland népet, hogy a leghatározottabban tiltakozzék az idegen megszálló csa­patoknak holland területen történő elhelyezése ellen. A berlini értekezlet bebizonyítot­ta, hogy a háború veszélyét meg­sokszorozó „európai hadsereg" he­lyett megteremthető Európában a kollektív biztonság rendszere. V. M. Molotov javaslata lehetővé teszi Európa számára, hogy elhárítsa a háború rémét. Éppen abban a pil­lanatban, amikor lehetővé válna, hogy a béke útjára lépjünk, közük hogy fegyveres amerikai csapatok írkeznek hazánkba. Ezt a veszélyt azonban egységes tiltakozással elhá­ríthatjuk. A párisi Pere Lachaise temető­** ben „a kommunáidok fala" közvetlen közelében, ahol 1871 má- [jus 27-én a Kommun utolsó hős vé­dőit agyonlőtték, egy síremlék áll ezzel a felirattal: „Frarukel Leó, ötvös munkás, szü- ’etebt Budapesten, 1844-ben, meghalt Páristoam 1896-ban. E síremléket né­met, osztrák-magyar, francia és svájci újságírók nemzetközi gyűjté­séből állították 1900-ban.*' E felírat tehát semmiféle tájékoztatást nem nyújt, milyen érdemei voltak a sír­ban nyugovónak. A francia hatósá­gok 30 éwed a Kommün bukása után is csak azzal a feltétellel en­gedték meg sírkő felállítását, ha azon a Kommünre még csak nem is utalnak. Csak később illesztett a sír­kő alsó részére a franciaországi ma­gyarok demokratikus szövetsége még egy feliratot, „Frankel Leónak, az Intern acio nádé tagjának, a Kommün munkaügyi biztosának, a magyar mun kásmozgalam megalapítójának*' sza­vakkal. Élete utolsó éveiben az európai munkásmozgalom egyik Legfőbb ve­zetője volt, a munkásság egyhangú ".szteletének és szeretetének orvén dett, még a magyar polgári törté­nészek (Marczali Henrik) is büszkél­kedtek nevével, mint a párisi Kom- mün magyar vezetőségi tagjáéval isak az opportunizmusba süllyedt magyar szociáldemokrata párt feled- ’oezett meg róla. Értelmiségi származású volt, még­sem kívülről került a munkásmoz­galomba. A Bach-korszak elnyomá­sa alatt kezdett tanulni és a magyar függetlenségért lelkesedő apja öt­vösinasnak adta. Ötvösségedként kelt vándorútra az 1860-as évek ele­jén és került több évi németországi és svájci tanulmányút után Parisba 1867-ben. A munkásság nehéz sor­sát, embertelen kizsákmányoltságát tehát nem tanulmányozta, nem kül­ső jóakaróként akart segíteni raj,:a. hanem másfél évtizeden át saját élé­ért tapasztalta, eggyéforrott a mun- ’rósság ügyével, médián írták tehát sírkövére, hogy munkás volt Nem valamely „szerencsés vélet­len" folytán vált marxistává, hanem hosszas tanulmányok és keserves kí­sérletek árán. Németországban még Lassalle, majd Schweitzer híve volt, és csak az 1860-as évek végén, Pá- risban. fordított hátat mozgalmuk­nak, amikor meggyőződött róla. hogv ezek a munkásságot csak Bismarck kancellár, porosz imperialista poli­tikájának támogatására akarják ki­használni. Eleinte Parisban is a oroudhonizmus kispolgári irányát követte, igaz, hogy a mozgalom bal­szárnyán helyezkedett eL De már '868-ban, vagy 1869-ben alaposan fog 'alikozott politikai gazdaságtannal és Marx és Engels kritikai megjegyzé­seit is figyelembevéve győződött meg a proudhonizmus helytelenségéről és kezdi.e meg a párisi munkások marxista felvilágosítását. Legna­gyobb érdemelnék egyike éppen a marxizmusnak a francia, német, osz­trák és magyar munkások között va­ló elterjesztése, ha tanításában nem Is volt mindig következetes. A ‘ettek embere volt. Nem elége- dett meg a sajtó eszközeivel, és a népgyűléséken való szónoklás­sal, de még a nemzetközi nagy mun­kásgyűlések, az I., majd a II. Inter- nacionálé kongresszusainak előadó- tevékenységével sem. Megértette Marx tanításaiból, a munkások har­cos szervezetének fontosságát és nemzeközi összefogásának erejét ezért már 1870-ben teljes erővel szer­vezi a marxista Intemacionálé pári­si szekcióját. Működéséért III. Na­poleon bírósága börtönre veti, ahon­nan csak a forradalom szabadítja ki, de szabadulása után tüstént eg-esz élességgel szervezi a polgári köztár­saság reakciós kormánya elleni har­cé Ezért választják Frankéit a már­cius 18-i forradalom után a Kom­mün községtanácsának tagjává. ö az egyetlen nem francia ebben a testületben. A közmunkaügyi mi­nisztérium biztosa lesz (a Kommün Kormányának tagjai nem használták a miniszter elnevezést) és a Kom­mün legmesszebb világí-ó szociális intézkedései ennek az alig 27 éves fiatalembernek kezéből kelték. 0 tiltja el a péksegédek éjszakai dol­goztatását, ő foglalja le a Parisból elszökött kapitalisták üzemeit és ad­ja át azokat a munkásszövetkezetek- nek és szervezi így a világon első­nek a szocialista termelést, ő tiltja meg a bérekből büntetés vagy más címeken Levonások eszközléséi, &tb. A Kommün végső küzdelmeiben .rétszer is megsebesült, de a levere- téskor sikerült elmenekülnie Svájc­ba, Olaszországiba, végül Londonba o.azott, ahol Marx közvetlen munka­társa lett. A francia hadbíróság tá- vollétébem ítélte halálra. 1871—75-ig az I. Intemacionálé Főtanácsának tagjakén* működött. Nyelvleckék adásából tartotta fenn magát, de a Főtanácsban és a kongresszusokon elszántain és eredményesen harcolt Bakunin aknamunkája, Schweitzer opportunizmusa ellen, a munkásság nemzetközi, egységes, határozott po­litikai irányt adó szervezetéért "I 875-ben a legnehezebb feladatot vállalja: hazajön Magyaror­szágra, hogy itt megszervezze a mun­káspártot. Nem ő kezdte a magyar munkásmozgalom megszervezését, —• ennyiben téves a sírkő felirata. Ma­gyarországon már az 1860-as évek slején keletkeztek munkásegyesüle­tek, voYiak bérharcok, stb., sőt az 1867-ben alapított Általános Mun­kásegylet a munkásság politikai szer­vezését és felvilágosítását is céljául tűzte ki. Ez a szervezet azonban az áruló Lassalle tanítását követi, har­cos elemeit pedig kikapcsolta a moz­galomból az 1871. évi hűtlenségj per és a munkásság jelentékeny részét sikerült a rendőrség által a mozga- 'omba beépített Küliöldynek befo­lyása alá vonni. Frankéit felkészül­ten várja Tisza Kálmán kormányá­nak rendőrsége. Már Bécsben elfog­ták, és ki akarják szolgáltatni Fran­ciaországnak, majd Magyarországon akartak ellene a Kommün alatti te­vékenysége miatt büntetőpert indí- *ani, ez csak azért maradt el, mert Franciaország nem küldte el a per- "ratokait. A rendőrség állandóan zak- 'atta, házkutatásokat tartott nála. sajtópereket indítojtak ellene, az ál­tala kezdeményezett népgyűléseket nem engedélyezték, azok napirend­iének egy részét önkényesen töröl­ték, stb. Frarikelnek mégis sikerült a munkásság széles rétegek egysé­ges pártiba szervezni Küiföldy pro­vokatív tevékenységét kiküszöböl­ni, végül 1880-ban állandó szerveze­tű pártot, az Általános Munkáspár­tot létrehozni (a szociáldemokrata nevet a rendőrség nem engedélyez).»-) A rendőrség jól látta, hogy Fran­kel nagy elméleti felkészültsége, ági- 'átása, szervezési tehetsége és harcos bátorsága a magyar munkásmozgal­mat fenyegető erővé fogja kovácsol­ni, ezért néhány hónappal a párt- alakítás után Frankéit egy — a po­rosz militarizmust támadó német —* felhívás leközléséért perbefogták és másfélévi államfogházra ítélték. A* ítélet jogerőre emelkedése után egy napnyi halasztás nélkül el is fo­gatlak. Az államfogház a párbajhő­sök és újságírók büntetése volt, nem járt tehát fizikai szenvedéssel, de kikapcsolta Frankéit a mozgalomból, a munkáspártban ismét Külföldv és az opportunisták jutot.tak vezetősze­rephez, akik még annyira sem igye­keztek Frankéit kiszabadítani, hogy a reá kirótt pénzbüntetés összegét összegyűjtötték és kezéhez juttatták voüina, így Frankel a pénzbüntetés helyett is továbbá két hónap»* kény­szerült az államfogházban tölteni. Frankel tudatában volt, hogy ® reakció ezután sem hagyja dolgozna de most még az opportunista párt- vezetőség is ellene fordul*.. így kény­telen volt néhány héttel szabadulása után külföldre távozni. 1883 áprili­sától 1888 végéig Bécsben tartózko­dott. A fogházban szerzett tüdőbaja ellenére illegális partmunkát vég­zett, de erről nincsenek részletes esn- eke ink. 1889-ben megint Párásba uta­zott — hisz közben a Kommün ve- w ői amnesztiában részesültek — és nagy része volt a II. Intemacionálé megalakitásában. melynek halála napjáig igyekezett harcos, marxista irányítást adni. Hogy milyen messze előrelátott, mennyire a gyökerénél fogta meg a kérdéseket, arra jellemző egyik utolsó írása, amin 1394-ben kül előtt a magyarországi Szociáldemokra ta Pártnak. „Minél öntudatosabbá válnak a tömegek, annál lehetetle­nebbé válik, hogy haszonleső vagy a reakciót szolgáló elemek megves­sék a lábukat a mozgalomban. —* ■ ■. helyes taktikának tartom azt- •.. hogy a mezőgazdasági proletariá­tust is bevonják a munkásmozgalom­ba.." — íme a munkás-paraszt szö­vetség hirdetése, amit az akkori ma­gyar munkáspárt még gyakorlatilag elutasított magától. Uegré Alajos a TTIT pécsi történelmi szakosztályának előadója,

Next

/
Thumbnails
Contents