Dunántúli Napló, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-23 / 45. szám

19S4 FKBRTTÄR SS NAPCö 31 PART és pártépités * Ai vezetőség válasz tó taggyűlések hírei II csány|iszréi termelőszövetkezet Pártszervezetének taggyűlését gyen­gén készítették elő. A pártvezetőség keveset törődött a kommunisták po­litikai f<$keszilésével, a népnevelők éem isniíijrtették a Központi Vezető­ség határozatát. Ehelyett bftrokrati- kás módszereket alkalmaztak. Gyu- takovie^ elvtárs egységes pártvezető- wg titkárának javaslatára a párt- s*ejvez^4 tagjait körlevélben értesí­tették gt, vezetőségválasztó taggyűlés Időpontjáról, helyéről. Ezzel helyet­tesítettek a politikai munkát. A tag­gyűlés nem érte el a kivánt ered­mény». A szigetvári járás több, yiint. harmincöt pártszervezeté­ben nfár megvolt a vezetőségválasz- ú> taggyűlés. A tagság aktivitásának ftegniivekedésére jellemző, hogy a kommunisták 90—95 százaléka meg- lelenfl. A Q*»számolók a legfontosabb kér­désekkel foglalkoztak. Röviden is- Pferteif.ték a partszervezet tevékeny­ségét á Központi Vezetőség júniusi batámozgtáig. de súllyal a határozat 'oegteienése utáni időszak esemé- nVeQ, tárgyalták. Jelentős fejlődés a beszámolók összeállításában az, hogy *eszßetesen elemezték és megszabták n tennivalókat, elsősorban a mező- 9ás$Josági párthatározat megoldását. Mozgósították a kommunistákat a. III. P<árfkongresszus tiszteletére megin­dít versenyre. A, boldogasszonyfai tsz korrumunis- a taggyűlésen vállalást teátok: a ndgymennyiségű istállótrágydt még *bben a hónapban kihordják. Töb­ben elmondták, hogy ezt egy maguk J*em tudják megoldani s estért azt elhatározták, hogy beszélgetnek erről a pártonkivüli dolgozókkal is. 4 töttösi és dunaszekcsöi traktoro­sok párosversenyre hívták egymást a Pártkongresszus tiszteletére, A kaposszekcsői komnislák ® készülnek a pártkongresszusra. A RiBetóségvátosziJÓ taggyűlés határo- ?,atónak egyik pontjában kötelezik újonnan megválasztott pártvezető- ^Set, hogy a kommunisták példa- kutatásának hiztasíiásáwal minden Mezőgazdasági munkájt határidő p-^tt végezzenek el a tahiban- Ezt egyébként helyes határozati javas- még a tagság kiegészítette. A kiegészítés arról szól, ’hogy a párt- kongresszus tiszteletére: meg keűll in- ’Wtani a gazdák egymás közötti ver- f*hyét is, mert ezzel -segítenek ab- ~ari, hogy megelőzzék majd verseny- *"Wsukat, Csikós tőt tűst,. A járási pártbizottságok. f®isöbb pártszervek sok segítséget *Ohak az alapszerv/ezeteknek, hogy gondosan felkészülhessenek a veze­tőséget újjáválasztó taggyűlésre. Ez a segítség azonban néhol túllépi a megengedett határt. Ez történt Sellyén az egyik alap­szervezetben. Gadanecz elvtárs, az egységes vezetőség titkára úgy „segí­tette" a pártvezetőséget, hogy maga készítette el a beszámolót és ehhez neki az aiapszervezet titkára nyúj­tott tíYnogatást. A bábáskodás ered­ménye: a beszámolóból hiányzott az egységes vezetőség bírálata, hasonló­képpen a járási pártbizottságé is- A párttagokat — mint több felszó­lalásban elmondták — sokszor jog­talanul bírálta. Az ilyen jelenségek ellen szigorúan fel kell lépni! Az erőőlüi pár szervezet tagjai éltek jogaikkal. A beszámoló feletti vitában sokan szólaltak fel. Többen keményen bírálták a párt­vezetőség munkáját. Kecskeméti Ist­ván elvtárs elmondta, hogy a párt- szervezet elszigetelődött a pártonkv- vüliektől, sokszor nem hallgatták meg véleményüket, kérésüket. El­mondott egy példát is. Amikor a gazdaság vezetői a pártszervezet ve­zetőségével egyetértésben összeállí­tották a verseny vállalást, meg sem kérdezték a pártonkivüli dolgozókat, milyen vállalásokat akarnak tenni. Ez nagy felháborodást keltett köz­tük — jogosan. Nyomban fel is tette a. kérdést: vájjon milyen lelkesedés­sel küzdenek majd a. kongresszusi verseny sikeréért ezek a dolgozók? Komoly figyelmeztetés ez az újon­nan megválasztott pártvezetőség szá­mára, le kell belőle szűrni a megfe­lelő tanulságokat. A felsoszentmárloni vezetőségválasztó taggyűlésen hasznos, jó javaslatok és felajánlá­sok születtek. A révfalusiak nemré­giben versenyre hívták a falu dolgo­zó parasztjai. A kommunisták ezt a versenykihívást elfogadták. Lelke­sein tettek valamennyien felajánlást a III. pártkongresszus tiszteletére. — Azt ígérték és üzenték a révfalusiak- nak, hogy a cukorrépái haibáiridő előtt elvetik, a baromfi- és tojásbe­adás első félévi tervét április 18-ig maradéktalanul teljesítik. A hozzá­szólók elmondták, hogy ennek jelen­bőségét megértetik a falu dolgozó parasztjaival is, mozgósítják őket a beadási kötelezettség teljesítésére. A kölkedi tsz vezetőségválasztó taggyűlésének be­számolója hiányos volt. A pártszerve­zet munkájáról alig esett benne szó. Annál több a felsőbb szervekről. Minden hibáért másokat okolt, a já­rási bizottság, a járási tanács mun­kájában kereste a hibát. Feltétlenül helyes az, ha a felettes szerveket mu­lasztásukért megbírálják, de az már nem, bogy a maguk hibáit is azzal akarják takargatni. A párt őszinte, kertelésnélküli önbírálatot követel a kölkedi kommunistáktól is! A vita élénk volt, — sokan szólal­tak fel. De hasonlóképpen a beszá­molóhoz, mindenért másokat hibáz­tattak. Ezért panasznap jellege volt. Csak a megyebizottság megbízottjá­nak felszólalása után alakult ki he- "Ves vita. Több felszólaló e’enondta, hogy a vezetőséget felelősség terheli a pártoktatásban való lemaradásért, ugyanakkor a járási pártbizottságot is megbírálták, amiért nem nyújtott kellő segítséget a pártszervezetnek. A zalátai pártvezetőség beszámolójából a legfontosabb hiány zott: a pártszervezet, a falu kom­munistái, hogyan kívánnak készülni pártunk III. kongresszusára, mit akarnak helyileg tenni a mezőgaz­daság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáért. Javítják a minííséget, csökkentik az energiafogyasztást A Rar anyamegyei Malomipari E gyesilléshez tartozó üzemek dolgozói a pár,.kongresszus tiszteletére felajánlásokat tiettek, amelyek összesen 256.538 forintot tesznek ki. Felajánlásaik főleg a minőség javítására és az energiafogyasztás csökkentésére irányulnak. Vállalták, hogy: 1. az őrlemények összkiaknázási százalékát 0.1 százalékkal túlteljesülje; 2. az energiafogyasztást OJ százalékkal csökkentik; 3, legalább 10 sztahano­vistát nevelnek és munkamódszer át adással biztosítják, hogy a megyében lévő üzemeiknél 100 százalékon alul teljesítő dolgozó nem lesz; 4. ön­költségcsökkentés terén az idegen fu var és idegen javításoknál további 10 százalékos megtakarítást érnek el; 5. a Gazda-motgaLom keretében újabb 30.000 forintot takarítanak meg. Gvakodás helyett elvtársi segítséget! A történet úgjp kezdő- dótt, hogy a bolyi ’'-'PáUomáson a téli gép­javítások befejezése után t^samann György brigád S,Val eSV'ütt odalépett a séPállomás vezetője elé: — Igazgató ftlvtárs, mi “«éretnénk elmenni . a “toipszédos gépállomásra fégítenL Villányban egy jy’-sit lemaradtak. Olyan “úlondos ez g.? időjárás, CÖ’Üt napról a másikra “köszönthet a tavasz. : A bolyi gépállomás Sazgatőja «agyon örült f? elhatározásnak. Sokat .érte már edrjig Is a fejét: ?“Syan lehelne a trakto­rokat igj»z barátokká jébni, a szomszédos gép- rjkunások traktorosaival eddig bizony meg­yést az, hogy az egyik Gépállomás traktorosa véna segített a másik gép “j lorn ás traktorosának, í"®g akkqr sem, ha csak féhányszáz méterre vol- egymástól. Most itt * alkalom. Gaszmannék “'áris miegoldást találtak t, barátság elmélyítésére. ■ élhívta a villányi gép- uomást telefonon. f Villányban örömmel riadták a hírt, hisz a ‘éresák, kultivátorok, i!^ék .javítását nem győz­ték volna. Kapóra jön a — gondolták — - nyomban megtették az 2* hyom^, „„ ?*tékkodést, hogy a segí­ti'11 jött barátok, a bolyi gépállomás traktoristái és Viliápyj gépállomást pal l“í‘áló. pécsi II. sz. Épület íszejrelő VáUalat dolgo- «kihonosan érezzék magukat. Külön szállást rendeztek be részükre és Udvardi János traktorista vendégszerető gazdához méltóan, igen sokszor fel­kereste a bolyiákat és a pécsieket. Szinte leste gondolatukat. Mosdótála­kat vitt szállásukra, .sőt amikor megtudta, hogy esténként rádiót is szeret nének hallgatni, rádiót keresett Beszélt a gép­állomás vezetőjével. — Van nekünk egy rá­diónk, amit nem haszná­lunk. Minek legyen az ott. Azért rádió, hogy hall­gassák. Vigyük oda a ven dégek szállására, hadd érezzék jól magukat Az igazgató örömmel beleegyezett a javaslatba, a gépállomásra érkezők pedig még nagyobb aka­rattal dolgoztak ezután. A Pécsről jött brigád Ju- . hász István vezetésével olyan jó munkát végzett, hogy Rajkovics János mi­nőségi ellenőr még keres­ve sem talált hibát. Ek­kor az a szóbeszéd járta: T ássátok, így kell dolgozni! Példát vehettek róluk!.., — No, no, majd a vé­gén csattan az ostor, — mondogatták néhányan. — Mi sem vagyunk rosz- szabbak, kár annyira abaj gatni őket... Elhangzott az első szó s egyre rosszabbodott a hangulat. Az Épületgép­szerelő Vállalattól jött dolgozókkal sehogy nem tudtak ujjat húzni. Ha hiányzott csapszeg, vagy valami kisebb alkatrész, hoztak Pécsről, vagy saját maguk készítettek. Egy percet sem álltak anyag­hiány miatt. De — saj­nos — nem ez volt a helyzet a bolyiáknál. A Gaszmann-hrigád minden ben rá volt utalva a vil­lányi gépállomásra. Szer­számot, csavart, sassze­get, a villányiaknak kel­lett volna adni, de nem adtak. Á tekintélyben megsértett volt főgépész, Susánszki' János — jelen­leg műhelyvezető — tudo­mást sem vett a tárcsákat javító boly lakról. Amióta főmérnököt és mérnököt neveztek ki, bizony nem sokat törődik a munká­val s úgy van az egész­szel, hogy törjék a fejü­ket a mérnökök. Törőd­jenek ők a bolyiakkaL A gépállomás egyik . "*■ vezetője, Bálint Sándor pedig cselekedetei ' vei lovat adott Susánszki János és rriég egynéhány traktoros alá, amikor pa­taiját csapott a rádióért és fennhangon kijelen­tette, hogy a bolyiak épp olyan traktorosok, mint a Villányiak. Romlott a helyzet, nap mint nap. A mestersége­sen emelt akadályok — miint amilyen az örökös anyaghiányra való hivat­kozás — elkedvetlenítette a bo’yiakat. A Gaszmanm brigád most már össze­csapott mindent. Igyeke­zett minél előbb elhagyni Villányt, bizony néhány tárcsán a nagy sietségben egyoldalra állították a le­veleket. No de ez nem égbekiáltó hiba. A tár­csák összeállításánál négy csavart kell csupán kicsa­varni, s egyben meg kell fordítani a tárcsatagot, máris rendben van min­den. A levelek máris ki­fele forgatják a földet. A villányiak nem ezt teszik. Susánszky .János­sal és Bálint Sándorral az élen jónéhány. trakto­ros egyre csak azt hajto­gatja: — Mondtuk ugye. Mi­nek jöttek ide bolyiak, most újra csinálhatunk mindent. Nagyon helytelenül gem dolkodnak egynéhányana villányi gépállomáson. —- Megfeledkeznék arról, hogy a bolyiak segíteni jöttek. Elfelejtik jónéhá­ny an, hogy a bolyiak és a II. sz. Épületgépszerelő Vállalat segítsége nélkül még március közepére se lettek volna kész a téli gépjavítással. Bálint Sándorét rosz- szul fogadták a vendége­ket és így a bolyi és a villányi gépállomás trak­toristái bizony nem ke­rültek közelebb egymás­hoz. A z már más lapra tartozik, hogy a vil­lányi gépállomás körzeté­hez tartozó dolgozók egy- től-egyig elismeréssel be­szélnek a bolyiak elvtár­si segítségéről, ök na­gyon, de nagyon köszönik a segítséget. Arra kérik a bogiakat, jöjjenek el más kor is, és ne ítéljék el a villányi gépállomás be- csü’etes dolgozóit egy-két magáról megfeledkezett ember miatt. 237­Mí ez? 237-000. Telefonszám? Az bizony, de még milyen telefonszám milyen „agytröszt“ telefcmszám- tákolmánya. Mert akik ezt kisütöt­ték, azok... Bocsánat, talán vannak olyanok, akiknek fülébe nem jutott el ez a suttogóan továbbítandó tele­fonszám? Akkor el nem mulaszthat­juk, hogy ne ismertetnénk. Hát ké­rem tessék jól figyelni! Mi ez: 237-000? — Telefonszám. Helyes, találékony válasz. No, most. Kinek a telefonszáma?- Igaz, honnan is tudná, hisz Budapesten sokezer számot kellene átböngészni, míg e találós kérdésnek adott hat számje­gyet fellelné. Pécsett senki ne ke­resse, mert itt: csak négyjegyű tele- fanszámok vannak, a mentők, tűz­oltók, a tudakozó, meg miegymás kivételével. Segítünk. Ez a telefon­szám — mondja a suttogó továbbí­tó — annak az épületnek a telefon­száma, amelyben Berlinben tartották a négy hatalom külügyminiszterei a tárgyalásokat. (??) Nem érti? No, figyeljen: Két-három hét, — nulla, nulla, nulla. Most sem érti? Végre. .Ugye milyen jópofa dolog? örül a „vicces" — hehehehe. Ki ne mondta volna már a vicc- csinálókra, hogy pihentagyuak. Eb­ben van némi igazság, mert ugyebár egy vállalat főmérnöke, aki tőle tel- hetőleg mindent megtesz feladatának jó ellátásáért, vagy a gép mellett dolgozó munkás, a tavaszi munkán gondolkodó paraszt, aligha ér rá viccet faragni. Ezúttal azonban az a benyomásunk, — sőt a későbbiek­ben bizonyítjuk is — hogy akik ezt a viccet összeeszikábálták. semmi esetre sem mondhatók pihentagyuak nak. Sőt!(Ezek annyira nem pihent­agyuak, hogy azt sem tudják, hol áll a fejük, ijedtükben azt sem tud­ják férfiak-e vagy nők. Sőt rémké­peket látnak, s számukra szörnyű borzalmat — méghozzá a nagyhatal­mak közötti megegyezés, a nemzet­közi helyzet enyhülésének, a fegyver kezés csökkentésének, a távolkeleti kérdésék megoldásának, a békének a „borzalmát“. Hogy kik ezek? En­nek kitalálásához aligha kell magya­rázat — ez nem találós kérdés. Az­ért mégsem árt kissé kitérni rájuk és egymillióegyedszer bebizonyítani nekik: éhes disznó mákkal álmodik... de makk nincs és csak az álom ma­rad. A berlini értekezletről van szó. amelyen Dulles, Eden és Bidault mindent megtettek, hogy ne legyen megegyezés. Amikor már semmi „ér­vük“ sem volt, úgy tettek, mint a makrancos gyerekek — elsősorban Dulles — és csak hajtogatták: nem, nem, nem és nem, csakazértis nem! Ami megegyezés született a berlini értekezleten, nem mondható, hogy a csakazértis hem-eseknek köszön­hető. Hát született megegyezés, még sem úgy áll a helyzet, mint ahogy a 237-000 bölcs kitalálói szeretnék? 000? Bizony született és méghozzá nem is holmi bagatel ügyekben. De most beszéljenek azok a lapok ás tudósítók, akik az értekezlet utolsó napjáig azon munkálkodtak, hogy ne legyen megegyezés semmiben az ég világon. A „Dagblad" című holland lap rámutat: „Hidakat kovácsoltak további megbeszélésekhez“. A „The Times“ című angol lap: „A berlini értekezlet gvümölcse ... további tár­gyalások ígéretei Koreáról ás Indo­kináról, Kína részvételével". Az a tény — állapítja, meg a lap, — hogy „megegyeztek a távolkeleti megbe­szélésekben és a leszerelési eszmecse rébeai, arra mutat, hogy ... meg”> érdemes volt megtartani az értekez­letet“. .Égy lépés előre“ — ez a cí­me a „Le Monde" című francia lap- nak, amelyben többek között ezt ír­ja: „Az Ázsiával kapcsolatos meg­egyezés, ha csak az ügyrendre vonat­kozik is, mégis egy állomás a világ­politika fejlődésében“. A „The Ti­mes“ vezércikkírója a Gertiben sor­ra kerülő értekezletet „a józan ész diadalának" nevezi. A „Liberation“ követeli, hogy a francia kormány te­gyen meg minden intézkedést az indokínai fegyverszünet megkötése érdekében még mielőtt a genfi érte­kezlet összeül, mert „kár a vérontás ért“. Tehát — még a kommunista gyanúsnak sem mondható, — nyu­gati lapok sem merik állítani hagy eredménytelen volt a berlini érte­kezlet, ha módján is bánnak a kije­lentésekkel. Megegyezés született abban, hogy 1954. április 26-án Genf beat értekezletet hívnak össze a négy nagyhatalom, a Kínai .Népköz- társaság, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság, a Koreai Köztársa­ság, és más érdekelt országok kép­viselőinek részvételével, tárgyalni fognak Indokína békéjének helyre- állításáról. Megállapodtak abban is, hO(gy a négy nagyhatalom intézkedé­seket tesz a leszerelés e1 öntözni tá­lára, az atomfegyver kérdésének megvitatására, tisztázta az értekez­let, hogy miben van ellentét a vé­lemények között, de ugyanakkor bi­zonyos lehetőségeket nyújtott a nagy hatalmak nézeteinek összehangolásá­ra. Az értekezlet hozzájárult a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez. Minderre azt mondani, hogy sem­mi, — olyan, mintha valaki azt ál­lítja, hogy a tudat határozza meg a létet és nem a lét a tudatot. Egy bizonyos, hogy nagyobb eredmények is születhettek volna a berlini érte­kezleten, ha Dulles, Eden és Bidault nem teszik szótáruk összes kincsévé a nem-et. Ez viszont nem a Szovjet­unión, nem a Szovjetunió képviselő­in múlott. A 237-000-ások ennek el­lenkezőjét szeretnék elhitetni, azt szeretnék, ha nem enyhülne tovább a nemzetközi helyzet. Az éhes disznó makkal álmodik,... de vannak erők, amelyek' eddig is tettek, a jövőben is tesznek róla, hogy csak az álom maradjon nekik. „November óta tizenkét új be épo jelenik ezett terme őszövetkezetünkbe“ 1953 augusztus 23-én, 29 hag ad’a be a vezetőségnek kilépési nyilatko­zatát. A kilépők között voltam én is. De csakhamar rájöttem, hogy hibát követtem el s úgy dön öltem: toválrb ra is tsz tag maradok. A kilévni szán­dékozó társaimmal is beszélgettem s azoknak is • elmondtam, milyen hátrá­nyos helyzetbe jutnak, ha kilépnek- Felvilágosító munkámnak meglett az eredménye: a 29 kilépni akaró tag közül 27-ten visszamaradtunk és újult erővel láttunk hozzá a munkához. Az ősszel határidőre elvetettünk 119 hold búzát> 42 hold ősziárpát, 9 hold rozsot, 8 hold takarmánykeveré. két. A búza vetése elő t 15 hold, föl­dön elvégeztük a trágyázást. A közelmúltban vezetőségi gyűlési hívtunk össze z szövetkezeiben, és ^határoztuk, hogy az MDP III. kon­gresszusának tisz eleiére február 15­re 20 hold őszi búzát jó érett istálló- trágyával fejtrágyázunk< amit a há lótejére már ki is szórtunk. Vállald, sulikat túlteljesí'ettük, mert 28 hol­don végeztük el a fejtrágyázást. Ta­vaszi szántás alá 10 holdra vállal* tűk a trágyázást, eddig 15 holdon végeztük el. Fogadalmunkat úgy tud­tuk túlteljesíteni. hogy nemcsak a közös istállóból hordtuk ki a trágyát, hanem a tagok udvarából is. Jó munkánknál- az eredmé. vye, hogy november óta 12 új belénő ielenthszetí szövetkezetünkbe. Igaz, még van hiba nálunk is a munka­szervezésben és <J munka elvégzésé­ben, de most mindannyian azon va­gyunk, hogy ezeket a hibákat a leg­rövidebb időn belül kijavítsuk. BERDAN SÁNDOR, a köblényt Vörös Csillag tsz elnöke Köte^eyeHségen feliil 4600 liter tejet adtak be januárban Lvándárdán Ivándárda község termelőszövet­kezete és dolgozó parasztsága az el­múlt években is maradéktalanul ele­get tett tejbeadási kötelezettségé­nek. Az új kormányprogramm óta hónapról-hónapra emelkedik a be­adott tej mennyisége. Januárban pél­dául 2100 liter kötelezettségükkel szemben 6700 liter tejet adtak át az allami tejgyüjtőnek. A beadott meny nyiségből mintegy 4600 liter volt a szabadtej. A beadásban élenjárnak Gergics Antal 11 holdas dolgozó paraszt, aki 200 literes kötelezettségével szem­ben januárban 600 litert, Csóka Pé­ter 11 holdas dolgozó paraszt, aki 100 liter helyett 438 litert, Nagy Já­nos dolgozó paraszt, aki 90 liter he­lyett 400 litert adott be januárban. Lukovics János 7 holdas dolgozó paraszt február közepéig mintegy >00 liter tejet adott be, amelyből 700 liter szabadtej volt. Lukovicsék ja­nuárban 1033 forintot kaptak sza- 'nadteiből. Naponta 20 liter tejet szál­lítanak a tejbegy üjtőhelyre. — A tejért kapott pénzösszeg — mondja Lukovicsné — bőven fede­zi kiadásunkat, könnyen eleget te­szünk adófizetési kötelezettségünk­nek és jut belőle a gyerekek ruház­ta tására is. Jelenleg három tehenünk van,- de az új kormányprogramm megjelenésekor elhatároztuk, hogy még egy tehenet állítunk be, mert a tej termelésével nemcsak anyagi jó­létünket emeljük, hanem így több tej jut a dolgozók asztalára is. — Teheneinket most törzskönyve­zik. Ha a tejhozam 60 százalékát az állami tejbegyüjtőnek adjuk át, akkor a törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek után a tejmennyiségek irányában öt mázsától 15 mázsáig hatósági áron korpakiutalásban ré­szesülünk. Ezért — mondja befeje- ■ésül Lukovicsné, — úgy gondoz- luk teheneinket, hogy megtermeljék ízt a tejmennyiséget, ami a fenti (:orpajuttatáshoz hozzásegít bennün­ket. Még e hónapban szerződést kö­tök a tejipari vállalattal a termelt tej átadására, Orosa József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents