Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-27 / 22. szám
N A P C 0 10S1 JANUAR 27 *2 V. M. Molotov elvtárs nyilatkozata a négy hatalom , külügyminiszterei berlini értekezletének január 25*i ülésén (Folytatás az 1, oldalról) Elnök úr, miniszter urak! Franciaország, Anglia, az Egyesült ATamok és a Szovjetunió külügyminiszterének jelenlegi értekezlete magára vonja a széles nemzetközi társadalmi körök figyelmét. Sokan fontos eredményeket várnak ettől az értekezlettől. Vannak homlokegyenest ellenkező vélemények is. Mint ismeretes, egyes körökben eleve kijelentik, hogy a berlini értekezlet kudarcra van ítélve és hogy — úgymond — már most amikor a berlini értekezlet még hozzá sem kezdett a munkához, elő kell készíteni a közvéleményt annak elkerülhetetlen csődjére. Az eféle vélemények természetesen nem olyanoktól származnak, akiket a berlini értekezlettel kapcsolatban jóakaróknak nevezhetnénk. Ami a szovjet kormányt illeti, nem fogadhatja el azoknak az álláspontját, akik eleve készek belenyugodni a berlini értekezlet eredménytelenségébe. Felteszem, hogy közöttünk, az értekezlet résztvevői között, az említett szempont egyáltalán nem találkozik együttérzéssel. " A berlini értekezletet a jegyzékváltás elég hosszú időszaka előzte meg amelynek során három kormány — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok — valamint a Szovjetunió kormánya részletesen kifejtette véleményét ennek az értekezletnek a feladatairól. Ez a véleménycsere, megmutatta, hogy noha a négy hatalom kormánya egyik-másik kérdésben eltérő álláspontot képvisel, teljesen megérett annak szükségessége, hogy ezeknek az államoknak képviselői értekezletre jöjjenek ösz- sze. Valóban, emberek milliói várnak választ arra a kérdésre, elösegíti-e ez az értekezlet a béke megerősítését, a nemzetközi feszültség enyhülését valamint az európai biztonság valóságos megteremtését. Amilyen mértékben megfelel a bér lini értekezlet ennek az alapvető feladatának, olyan mértékben lesz majd pozitív szerepe a nemzetközi kapcsolatok további fejlesztésében. A jelenlegi tanácskozás napirendjét nem állapították meg előzetesen. Kitűnt, hogy célszerűbb, ha maga a külügyminiszterek értekezlete szabja meg napirendjét. Ami a szovjet Küldöttséget illeti, az abból indul ki. hogy a jelenlegi értekezlet napirendjének megállapításánál ezt a kérdést nem formálisan, hanem érdemben kell' megvizsgálni. Feltétlenül azt a szempontot kell követnünk, hogy értekezletünk napirendjén, olyan kérdések szerepeljenek, amelyeknek megtárgyalása elősegítené a béke mégszilárdítását és a nemzetközi feszültség további enyhítését. Ezen a téren az elmúlt évben már születtek bizonyos eredmények. Valóban nem szabad lebecsülni a koreai háború befejezését és a fegyverszünet megkötését, amit mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezésének eredményeként értünk el. Ennek az eseménynek pozitív eredményei megmutatkoztak mind Ázsiában, mind Európában, mind pedig Amerikában A megtárgyalandó kérdések közül először a német kérdéssel foglalko zom. ügy tekinthetjük, hogy a jelenlegi értekezlet valamennyi résztvevője egyetért abban, hogy a német kérdést értekezletünk napirendjére kel! tűznünk. Egyúttal nyilvánvaló az is. hogy a német kérdést nem lehet elszigetelten tárgyalni, hogy e kérdés megvizsgálása elszakíthatatlan kapcsolatban van az európai biztonság megteremtésének általános kérdésével, hogy a német problémának csak Is ilyen megoldása lesz tartós és igazságos, olyan amely elősegíti az európai béke megszilárditását. Ismeretes, hogy mind az első, mind a második világháború kirob- hántásáért elsősorban Németország felelős. Vilmos császár korában a német militarizmus agresszív erői robbantották ki az első világháborút. Bár a német militarizmus kegyetlen vereséget szenvedett ebben a háborúban, a hitlerista Németország kirobbantotta a második világháborút amely még súlyosabb vereséggel végződött. Az Is Ismeretes, hogy a második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt Európa népeitől. Ezek az áldozatok sok tekintetben felülmúlták azt a szerencsétlenséget és kárt, azt a vért és emberveszteséget, {■•nelyet az első világháború akozott. A legnagyobb áldozatokat — nem Is szólva a legnagyobb erőfeszítésekről — országunk, a Szovjetunió népei hozták. ■sevjet családok milliói veszteitek el szeretteiket — férjek, fiúk, testvérek pusztultak el. Óriási áldozatokat hoztak a szovjet nők is. V Szovjetunió népei mindezt soha- cm felejthetik el. Teljes mértékben megértjük a hitlerista agresszió által sújtott más lépek áldozatainak jelentőségét is. érthető számunkra a német nép Tzese is, amelyet az agresszív német militarizmus értelmetlenül be- ’ehajszolt mind az első, mind a második világháborúba és mindmáig érzi a német militarizmus uolitiká- ;anak pusztító következményeit. — Mindebből következik: a jelenlegi körülmények között a német kérdést úgy kell megoldani, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a néniét militarizmus ú.iből megpróbáljon világháborút kirobbantani. Ez azt ielenli, hogy a német kérdés megvizsgálása elszakíthatatlan kapcsolatban áll az európai biztonság megőrzésével. Mint a történelmi tapasztalat mutatja, ennek óriási jelen- 1 őségé van a világbéke biztosításának szempontjából is. Külön kell utalni arra a tényre, liugy mind a második világháború :dején, mind pedig annak befejezése után a négy hatalom kormányai, amelyek a jelenlegi értekezleten képviselve vannak, egységes véleményen voltak, közös nézeteket vallottak ebben a kérdésben. Elegendő ezzel kapcsolatban emlékeztetni az Egyesült Államok. Anglia és a Szovjetunió kormányfői által az 1945. februárjában Jaltában tartott értekezleten meghozott döntésekre, valamint ugyanezeknek a kormányoknak 1945. augusztusában a potsdami értekezleten kötött meg- dlapodásaira. A jaltai értekezlet határozatai előírjak, hogy „szilárd és megingathatatlan elhatározásunk, hogy megsemmisítjük a német militarizmust és nácizmust s gondoskodunk arról, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét." Ezek a határozatok teljes trmo- otásra találtak mind Franciaországban, mind pedig a többi Egyesült Nemzetnél. A potsdami értekezlet résztvevői államai az említett jaltai határozatokat megerősítve a potsdami nyilat kozatban Németországról kijelentették, hogy „a német militarirmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szövetségesek megegyeznek abban, hegy most és a jövőben más intézkedéseket is foganatosítanak amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét." Ezekhez a határozatokhoz csatlakozott Franciaország is. E döntések támogatásra találtak a világ minden népénél. A német kérdésnek az európai biztonság fenntartása következményeinek megfelelő megoldása nemcsak az európai népek és különösen a Németországgal szomszédos államok érdekeinek felel meg — ez utóbbi álUmok többizben voltak az agresszív német militarizmus áldozatai —, hanem megfelel maga a német nép nemzeti érdekeinek is. A fent említett potsdami nyilatkozatnak a Németországról szóló "cjezete a német kérdés megoldásának ezt az oldalát is előírta. A nyilatkozat ezt mondja: „A szövetségeseknek nem szándékuk megsemmisíteni vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget kívánnak nyújtani a német népnek, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon történő újjászervezésére. Ha a német nép erőfeszítései állhatatosan e célra fognak irányulni, akkor idővel lehetségessé válik, hogy elfogyhassa helyét a világ szabad és békés népei között.'“ Ugyanezt a gondolatot még 1942- ben kifejezte J. V. Sztálin, emlékezetes szavaival: „A történelem ta- i.ulsága az, hogy Hitlerek jönnek és mennek, de a német nép, de a német állam marad.** Érvényben vannak-e most ezek a Németország fejlődésének _ béke- szerető és demokratikus útjáról szóló határozatok? Erről nem lehet két vélemény. Mind a szovjet népnek mind Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népeinek azon nemzetközi egyezmények értelmében kell határozatot liozniok a német kérdésről, amelyeket Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormt oya elfogadott és amelyekhez Franciaország koimánya csatlakozott. A Jaltában elfogadott határozatoknak. a potsdami egyezményeknek cs az e határozatokban a német kérőtsre vonatkozó alapvető cc toknak kell megmutatniuk azt a tőirányt, amelynek meg kell felelnie a berlini értekezlet határozatainak a nemet kérdésről. Akkor az európai béke megszilárdításának érdekeit fogják szolgálni. Akkor az euró pai népek közötti kapcsolatok, beleértve a nemet néppel való kapcsolatokat, normálisán, a nemzetközi együttműködés megszilárdítása útján fognak fejlődni. A háború után kialakult európai helyzet teljesen alát£»nasztja, hogy ezek a határozatok, amelyek előírják, hogy szükség van a német kérdésnek az európai biztonság követelményeinek megfelelő rendezésére, — helyesek. Ebből következik, hogy Németország egysége újjáteremtésé- nek és az össznémet kormány megalakításának kérdése elszakíthatatlan kapcsolatban van azzal a kérdéssel, vájjon békeszerető, demokratikus állam lesz-e az egységes Németország, avagy újból militarista és agresszív állammá válik. Ebből következőleg megengedhetetlen, hogy egész Németországot, vagy Németország valamelyik részét bevonják az „európai védelmi közösség"-fé!e csoportosulásba. Az „európai védelmi közösség" ugyanis az európai országok egyik csoportjának katonai tömbje, Európa más államai ellen. Hogy például Nyugat-Németország- nak az „európai védelmi közösség- be*‘ történő bevonása összeegyeztethetetlen az európai biztonság fenntartása feladatának megoldásával, az már abból is kitűnik, hogy áll:»nők ilyen katonai tömbjének megalakítása nemcsak lehetetlenné teszi Németország nemzeti egységének új- játeremtését, de elkerülhetetlenül arra vezet, hogy komolyan fokozódik az új európai háború veszélye. Erre tanít bennünket a XX. század történelmének tapasztalata is. Hiszen senkinek közülünk nincs oka kételkedni abban, hogy az újjáterem tett núnet militarizmus előbb vagy utóbb, de feltétlenül darabokra tép minden olyan nemzetközi megállapodást, amelyhez most jelenlegi képviselői hozzájárulnak. Ezek csak arra várnak, hogy elfogadják az .európai hadsereg" megalakításáról szóló határozatot. Aki mostanában illúziókban ringatja magát, azt illetően, hogy a német militarizmns megtartható az úgynevezett „európai hadsereg" eredeti terveinek keretei között, az talán később majd megbánja ezt, de akkor már késő lesz. Ha a német militarizmus előtt megnyílik újjászületésének útja, akkor — amint erről két világháború történelmi tapasztalata tanúskodik — az új világháború veszélye kérlelhetetlenné, reálissá és elkerülhetetlenné válik Éppen ezért nem meglepő, hogy Európa népeit igen nyugtalanítja az a kérdés, milyen úton halad Németország további fejlődése, — az egységes demokratikus Németországnak más országokkal folytatandó békés együttműködése útján-e, avagy az új világháború előkészítésének és kirobbantásának útján, olyan úton, amely egyúttal rnaguk a németek közötti testvérgyilkos háborúra is vezet. Gondolni kell a német militarizmus újjáteremtése politikájának más komoly következményeire is. Az úgynevezett „európai hadsereg" megalakítása, azaz helyesebben szólva a néhány nyugateurópai ál- •ain olyan hadseregének megalakítása, amelyben a fő katonai erő re- vansiszta, agresszív célokat követő nyugatnémet hadsereg lenne, előidéz bet] más európai állcmok védelmi szövetségének megalakítását az utób úak biztonságának fenntartása érdekében. Ebben az esetben, ahelyett hogy az európai népek az európai béke és biztonság közös fenntartásáról gondoskodnának, két egymással szembenálló katonai államcsoportosulásra szakadnának. Ez pedig feltétlenül az új európai háború veszélyének fokozódására vezetne. Az ilyen veszélyes európai helyzet kialakulásával különösen olyan -zárazföldi európai országoknak kell számolniok, mint a Szovjetunió és Franciaország. Teljesen érthető, hogy Franciaországban növekszik az . európai hadsereg" ellenfeleinek száma, hiszen ebben a hadseregbe * uralkodó helyet foglalna el a nyugatnémet hadsereg, élén hitlerista tábornokokkal, akik megmutatták ■'brázatukat, mint Franciaország területének nemrégi megszállói is. A Szovjetunió területének jelentős részét négy éven át megszállva “ártotta a hitlerista hadsereg. — \ szovjet nép' óriási áldozatot hozott mind emberben, mind anyagban a Németország elleni háborúban, ezért feltétlenül minden esz- \özzel gondoskodik jövendő biztonságának szavatolásáról. Meggyőződésünk, hogy a szovjet népnek ezek az érdekei azonosak mind Francia- ország, mind Lengyelország, mind Anglia és Belgium, mind Csehszlovákia és a többi békeszeretó európai nép — és nemcsak az európai népek — érdekeivel. Ezért a Szovjetunió, éppenúgy. mint a többi európai ország — mindenekelőtt a Németországgal szomszédos államok — jogosan veti fel azt a problémát, hogy a német kérdés megoldásának meg kell felelnie az európai biztonság követelményeinek. Ezt csak abban az esetben lehet elérni, ha Németország újraegyesítését békés és demokratikus alapon hajtják végre, ha megakadályozzák agresszív erőként való feltámadását. A német kérdésnek csak ilyen megoldása felel meg az európai népek érdekeinek és egyúttal a német nép létérdekeinek is. Más megoldás nemzeti öngyilkossággal fenyegető útra tereli a német népet. Nem nehéz megérteni: e feladat megoldása azt követeli, hogy szükséges intézkedéseket tegyenek az olyan helyzet megakadályozására amelyben Németország sorsát ismét militaristák és revansiszták ragadnák magukhoz, intézkedéseket tegye nek annak érdekében, hogy elzárják a hatalom felé vezető utat Németország olyan elemei elől, akik mar most sem titkolják agresszív és re- vansiszta európai terveiket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell néhány fontos nemzetközi jelentőségű okmányra. Érvényben van a német militarizmus új agresszív cselekményeinek elhárítására kötött francia- szovjet szerződés. E célokat szolgálja az 1942. évi angol-szovjet szerződés is. Érvényben van az 1947. évi francia-angol szerződés is. melynek ugyanez a rendeltetése. Végül, non szabad lebecsülni a német kérdésre vonatkozó potsdami határozatok jelentőségét. Vájjon mindez nem szolgálhat-e és nem kell-e hogy alapul szolgáljon olyan konkrét intézkedések együttes megtételéhez, amelyek megfelelnének az európai népek tartós békéje és biztonsága fenntartása érdekeinek? Mint ismeretes, a négy hatalom a potsdami egyezményben kötelezettséget vállalt, hogy megköti a békeszerződést olyan német kormánnyal, amely „e ccTFól Németország megfelelő kormányának" tekinthető, amidőn ilyen kormány alakúk — „Németország e célnak megfelelő kormánya csakis a béke kormánya lehet, nem pedig a háború kormánya. Olyan kormány, amely békés kapcsolatok fenntartására törekszik a német nép és Iiuro pa más népei között, nem pedig az agresszió és a revans-kormánya, nem olyan' kormány, amely egyideig az északatlanti katonai tömb eszköze lenne, majd pedig fegyverrel a kezében lépne fel a határmódosítás érdekében, következésképpen az új világháború kirobbantása érdekében. Szeretném kifejezni azt a reményünket, hogy éppen az európai béke és biztonság fenntartásának ezen magasztos és nemes céljaira törekszik majd a jelenlegi tanácskozáson képviselt vai.'.nennyi állam, hiszen csak ezen az úton lehet megtalálni az igazi európai biztonság fenntartása feladatának megoldását. Ennek érdekében meg kellene egyezni arra vonatkozóan, hogy ne húzódjék tovább az ezzel kapcsolatos, Németországra vonatkozó főkérdeseknek — a Németországgal való békeszerződés megkötésének és az egységes német állam demokratikus és béke- szerető alapokon történő újjáterem- tésének — megoldása. Az elmondottak megmutatják, milyen szorosan kapcsolódik össze a német kérdés az európai biztonság problémájával. Az európai biztonság kérdése viszont szorosan kapcsolatban van nap jaink alapvető feladatával — a nemzetközi feszültség enyhítésének feladatával. A három hatalom kormányai és a Szovjetunió kormánya közti jegyzékváltás során nem történt megegyezés arra vonatkozóan, hogy a Kínai Nép- köztársaság részvételével összehívják az öt hatalom tanácskozását a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedések kérdésében. Ehelyett 'ehetségesnek minősítették, hogy a jelenlegi tanácskozáson visszatérjünk erre a kérdésre. A szovjet kormány felfogása szerint a berlini értekezleten ezt a kérdést a legkomolyabb figyelemben kell részesíteni. Ezzel kapcsolatban kifejezzük készségünket, hogy meg- fe'elö konkrét javaslatot terjesszünk elő az öt hatalom tanácskozásának összehívására vonatkozóan. E tanácskozást a berlini értekezletet követően nemsokára meg lehetne tartani. Az ötbatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása a Kínai Népköztársaság részvételével rége" szükségessé vált. .A jelenlegi körül- menyek között esa.k az összes «agyhatalmak egyesült erőfeszítései — más államok erőfeszítéseivel együtt — biztosíthatják a feszültség enyhülését az egész nemzetközi helyzetben és csak ezek az együttes eröfesz”é- sek biztosíthat.iák megfelelő megegyezések elérését az égető nemzetközi kérdésekben. Mint ismeretes, az ENSr. Biztonsági Tanácsára barn) a ..főfelelősség 3 nemzetközi beke és biztonság fenntartásáért". Az Is Ismeretes, hogy az ENSz alapokmánya értelmében * Biztonsági Tanács minden, a nemzetközi béke fenntartásával összefüggő határozatát az öt nagyhatalom — Franciaország. Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína egyetértésével kell meghozni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának ezeket a fontos tételeit jelenleg márcsak ezért sem lehet teljesíteni, mert a kínai nép* kormány, a kínai nép egyetlen törvényes képviselője nincs képviselve az Egyesült Nemzetek Szervezetében- Ez a helyzet pedig főképpen annak következtében alakult ki, hogy az egyik állam, mégpedig az Amerika* Egyesült Al'amok szembeszáll azzal, hogy helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait. Ennek abnormal Hasa és megengedbetetlenségr azonban annyira nyilvánvaló, hogy helytelen volna belenyugodni a kialakult helyzetbe. Éppen a ielenlegi körülmények között volna különösen nagyjelentőségű az öt hatalom külügyminiszterei tanácskozásának összehívása. Ilyen tanácskozás összehívása sokban elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését cs következéskénnen az általános béke megerősítését. Az öt hata'om tanácskozásának összehívása szükséges mindenekelőtt azért, hogy végetvessenek a fegyverkezési hajszának. Ezt feltétlenül meg keli tenni, mert a fegyverkezési hajsza folytatása nemcsak a népek számára teszi elviselhetetlenné a fegyverkezés terheit, de a nemzetköz* helyzet további, kiéleződésére, valamint államok katonai csoportosulásainak alakulására vezet mind a* egyik, mind a másik oldaJon. Egyetlen állam és köztük egyetlen nagyhatalom sem érhet e! a jelenlegi körülmények között semmilyen pozitív eredményt, ha a fegyverkezési hajsza politikáját folytatja. A fegyverkezési hajsza politikája azonban alááshatja az ország állam* pénzügyeit és gazdaságát, ha tovább ra is elhúzódik ennek az agresszív és gazdaságilag tarthatatlan politikának a folytatása. Lehet sok-sok milliárd dollárt. újabb és újabb milliárd fontsterlinget felhasználni a fegyverkezési hajsza politikájának céljaira és lehel vigasztalódni a fegyverkezési hajsz* és az „erő politikája“ vaiamilye11 eredményeinek látszatával. De mindennek nincs szilárd alap ja és következésképpen nem biztosíthatja * kitűzött cél elérését, bár erőfeszítés* és megfelelő újabb és újabb rendszabályok megvalósítását idézi elő á másik oldalon is. Ilyen esetekben elnyeri jelentőségét az ismert szabály* az egyik oldalon történt akció megfelelő reakciót kelt a másik oldalonEgyes hatalmak messzemenő terveket hajtanak végre, hogy számo* katonai támaszpontot létesítsenek 'degen területen, távol határaiktól- Közben azt mondják, hogy ezt a vé- delem érdekében teszik, bár ezt nem hiszik el sem azok, akik ezt mondják, sem azok, akik e kijelentéseke* hallgatják. Másrészről mindenU* előtt világos, hogy a jónéhány európai államban, Észak-Afrikában továbbá egyes közel- ás középkelet* államok területén folyó amerikai kJ*' tonaí támaszpont létesítésnek se.inod köze sincs a védelmi célokhoz. Nem kevés amerikai katonai és nem katonai személyiség kereken kijelentette- hogy az idegen területen létesítendő számos amerikai katonai támaszpon* megteremtése a Szovjetunió ellen. * Kínai Népköztársaság ellen, a nép' demokratikus országok ellen irányú* Az ilyen politika és az ilyen fait* tervek a népek szemében önmaguk** fosztják meg hitelüktől és elkerülhetetlen kudarc vár reájuk. Mindebből bizonyos következtetés4 két kell levonni. Mindenekelőtt el kell ismerni hogy haladéktalanul olyan intézkedj seket kell tenni, mint valamennyi fegyverzet — különösen a nagyhatalmak fegyverzetének — jelentékcúf csökkentése és olyan határozatok' kell hozni, amelyek az atom-, a hidrogénfegyver és más tömegou szt'E fegyverfajták eltiltását, e Utahn** végrehajtásának hatékony nem*** (Tol yta/ds a * oMrfoo)
