Dunántúli Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-23 / 19. szám

í! NAPCÖ MM .TAVTMW tS Az országgyűlés pénteki illése (Tólvtatis az 1. oldalról) 1854. évi keresetét több, mint «záz millió forinttal növelte. A terv előirányozza az egyes munkáskate- góriák közötti nagyobb bér-arányta­lanságok megszüntetését, a legala­csonyabb fizetésű munkások bérvi­szonyainak megjavításét. Jelentős összegeket ír elő a terv az idős mun­kások nyugellátásának megjavításá­ra. A munkásosztály munkaviszo­nyainak megjavítását segíti elő és a kormánynak a munkásokról való gondoskodását mutatja a munkavé­delmi és szociális beruházások 45 százalékkal való növelése 1954-ben. Az 1954 évi terv végrehajtása ér­telmiségünk anyagi és kulturális el­látásának megjavításához is hozzá­járul. Egyes értelmiségi rétegek fi­zetésemelésben is részesülnek, így az orvosok, aigronómusok, falusi ta­nítók. A terv számai megmutatják, hogy a párt és a kormány ígéretéhez hí­ven azon munkálkodik, hogy dol­gozó népünk élete felvirágozzék. — 1954-ben ezen az úton jelentős lé­pést teszünk előre. A terv alapvető célkitűzése: a la­kosság életszínvonalának nagyará­nyú emelése megköveteli, hogy 1954- ben fordulatot érjünk el egész népgazdaságunkban á termelés ve­zetésében, a munka szervezésében, gazdaságosság követelményeinek ér­vényesítésében. A fordulathoz szük­séges volt, a túlfeszített termelési előirányzatok csökkentése. De szük­séges az is, hogy a termelés gazda­ságosságának kérdésére fokozott fi­gyelmet fordítsunk. A szocialista tér me! és alapvető követelménye a termelékenység állandó emelkedése és az önköltség állandó csökkentése. Az önköltségcsökkentés a nemzeti iriv“lelem növelésének és ezzel a fogyasztási alap és a felhalmozás növelésének igen fontos forrása. Az életszínvonal állandó emelése rend­kívül szigorú takarékossági intéz­kedéseket követel meg a gazdasági óiét minden területén és az állam­apparátusban. Takarékoskodni kell mindenek­előtt a munkaerővel. Meg kell szün­tetni a munkaerővel való pazarlást, a kapun belüli munkanélküliséget a szakképzett munkaerők nem meg­felelő foglalkoztatását.' Takarékoskodni kell a beruházá­sokkal. Minden felesleges beruházás azok elől a beruházások elől vonja el az eszközöket, melyek a kor- mányprogramm megvalósítását, dol­gozó népünk életszínvonalának eme­lését célozzák. Minthogy országunk nyersanya­gokkal nem bővelkedik, különös je­len tőséggel bír az anyagtakarékos- ság. Takarékoskodni kell mindenek­előtt a fűtőanyagokkal és a villa­mosenergiával. Takarékoskodni kell a k(ízületek nnyagfogyasztásánál és beszerzésé­nél is. Az 1954 évi terv a rejtett beru­házási és anyagtartalékok fokozott feltárását követeld meg. Az 1954. évi terv bátor és nagy­szerű célkitűzéseket tartalmaz a nép- jólétének fokozott emelésére, életviszonyainak megjavítására, sze­retett hazánk gazdaságának fejlesz­tésére ás honvédelmünk erősítésére E célkitűzések megvalósításáért min­den dolgozó szívesen és lelkesen harcol, mert tudja, hogy munkája eredményét maga élvezheti. Hozzászólások Az 1954. évi népgazdasági tervhez elsőnek Gazda Géza Kossuth-díjas szóit hozzá. Az 1954. évi terv nézetem szerint megfelel a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatának és' a kormány programmjának — mondotta bevezetőben, majd hang­súlyozta, hogy a kormónyprograrnm végrehajtásában nagy és megtisztelő feladat vár a nehéziparra. A mi nehéziparunk — mondotta. — kohóink, gépgyáraink, vegyi üze­nteink alkalmasak és felkészültek arra a feladatra, hogy a jövőben sokkal több mezőgazdasági gépet, traktort, ekét, műtrágyát gyártsa­nak - a mezőgazdaságnak, mint ed­dig, hogy rátérjenek olyan cikkek gyártáséra, amelyek közvetlenül a lakosság szükségleteit elégítik ki. A Rákosi Mátyás Művekben pél­dául, amelyiknek én is dolgozója vagyok, üzemünk elsőnek határozta el, hagy a szerszámgépek és más nehézipari berendezések gyártása ett, olyan cikkek gyártását is megkezdi, amelyekre * dolgozó pa­rasztságnak, a háziasszonyoknak van szüksége és amelyekből eddig keveset vagy talán semmit sem gyártott ipanupk. A továbbiakban arról beszélt, hogy az anyaggal való takarékos­kodásra nagy lehetőségek vannak üzemeinkben.. Ezután arról szólít, hogy a nehéz­ipari üzemek saját feladataik telje­sítése mellett sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek a hetyiipar és a kisipar megsegítésére. Gazda Géza végül hangsúlyozta, hogy az 1954. évi tervet, amelyet reálisnak tart, helyesli és elfogadás­ra javasolja. Losonczi Pál országgyűlési képviselő felszólalásában az 1954. évi nép- gazdasági terv mezőgazdaságii vonat kozásaival foglalkozott. Elmondotta, hogy kormányunk programmja és az ezt követő, a mezőgazdaságot érintő minisztertanácsi határozatok nagymértékben fokozták a paraszt­iág érdekeltségét a mezőgazdasági termelésben. A határozatok nyomán a dolgozó parasztok nagy kedvvel ’áttak munkához. Az egész lakosság növekvő igé­nyeinek kielégítése érdekében dön­tő feladat a mezőgazdaság termés­hozamának emelése — mondotta. — Élenjáró termelőszövetkezeteink és illami gazdaságaink jóval felülmúl­ják a körülöttünk lévő egyénileg .dolgozó parasztgazdaságok termés- itlagait. Jól működő termelőszövet­kezeteink példája bizonyítja, hogy a dolgozó parasztság számára az egyedüli helyes út a mezőgazdasági , ermelőszö'vetkezetek útja. Losonczi Pál ezután az 1954. évi népgazdasági terv mezőgazdasági be­ruházásait vizsgálta. A mezőgazdaság az idén a terv szerint jóval több gépet kap, mint tódig bármelyik esztendőben. A gépesítés mennyiségi növelése mel­lett azonban nagyobb gondot kell fordítani annak minőségére is. A gépállomások bérezési rend­szerével kapcsolatban javasolta, hogy a traktorosok ezentúl ne a végzett munka mennyisége, hanem az általuk megmunkált földön elért terméstöbbiet után kapjanak ju- almat Dolgozó parasztságunk ezekben a lapokiban beszélte meg országszer- e a mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló párt- és kormányhatározatot — mondotta. — A gyűléseken megmu­tatkozott, hogy a falu dolgozó népe 'gyöntetűen magáévá teszi a mező- gazdaság fejlesztését szolgáló intéz­kedéseket, s azok végrehajtásában tevékenyen részt akar venni. A me­zőgazdaságot irányító szerveinknek most az Legyen a feladata, hogy a dolgozó parasztok kezdeményezését tovább fokozzák, jó irányító és szervező munkával segítsék elő a tavaszi mezőgazdasági munkák idő­ben történő és jó elvégzését Losonczi Pál befejezésül elfogad­ta az 1954. évi népgazdasági ter­vet. A következő felszólaló Wolf Johanna, Sztálinváros főmérnöke volt. Az építőipar jellege megváltozik — mondotta a többi között Wolf Tohanna. — A befejezendő nagy lé- .esítmények mellett az építőipar­ban két új súlyponti terület kelet­kezett Az egyik a dolgozók élet- színvonalának és szociális ellátott- ;ágának emelkedését közvetlenül kielégítő lakás- és szociális épít.ke­lés. a másik pedig a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló mezőgazdasági ■pítkezés. Az 1954. évi népgazdasági terv elé nagy várakozással tekintünk mi, műszaki értelmiségiek is. Gazdasági politikánk új szakasza feltétlenül ’endítőereje lesz építőiparunknak. Építőiparunk fellendülése pedig új feladatokat, de új dicsőséget is biz­tosít a műszaki értelmiségnek. Az építőipar terve reális terv, melynek teljesítésére megvannak a lehetősé­geink. Erőnket és rejtett tartalékain­kat a munkák szervezettebb vég- -ehajtására, a takarékosságra, a mi­nőség megjavítására és az önkölt­ség csökkentésére kell fordítanunk. A tervek maradéktalan végrehajtá­sa mellett a tervszerűség is fel­tétlenül szükséges. Ezeknek a kérdé­seknek a megoldása jellemezze 1954- ben építőiparunkat. Mindezek alapján az ismertetett, tervet helyesnek • tartom. Wolf Johanna felszólalása után az országgyűlés az 1954. évi népgaz­dasági tervről szóló ismertetést tu­domásul vette. Ezután áttértek a lakosság beje­lentéseinek elintézéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Törvényjavaslat a lakosság bejelentéseinek elintézéséről Házi Árpád előadó bejelentette, hogy a jogi bizottság a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben megtárgyalta és elfogad­ta, majd többek között ezeket mon­dotta: Népünknek feltétlen joga. hogy részt vállaljon az államhatalom he­lyi szerveinek munkájában, hogy észrevételei vei és bírálatával segít­se az államapparátus munkájának megjavítását, felhívja a figyelmet az állami és gazdasági élet különböző területein jelentkező hibákra és fo­gyatékosságokra, leleplezze a tör­vénysértéseket, panaszt emeljen a sérelmek ellen és észszerű kezdemé­nyezéseket tegyen a nép vagyoná­val való takarékos gazdálkodásra, a termelés fokozására, a bürokrácia megszüntetésére. A lakosság, amikor e jogát gya­korolja, egyben alkotmányos köte­lességét teljesíti. Az állam szervei­nek gyorsan és mélyrehatóan orvo- solniok kell az indokolt panaszokat, ki kell javítaniok a munkában fel­tárt hiányosságokat, és ha a vizsgá­lat törvénysértést állapít meg, hala­déktalanul helyre kell állitaniok a törvényességet. Az állami munka állandó javítá­sához nélkülözhetetlen az a segítség, amit a lakosság alulról jövő bírálata nyújt. Állami szerveink egyre in­kább fel is használják ezt a segítsé­get. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a szervek egyrésze még nem teljesíti kielégítően e kötelességét. összességében állami szerveinkhez igen jelentős mennyiségű bejelentés érkezik és ezek száma a kormány- programúi megjelenése óta tovább emelkedett, — nem mintha több ok lenne a panaszra, hanem mert a dolgozók bizalma az államigazgatás Iránt a kormányprogramm óta mér­hetetlenül megnőtt. Mégis ezek a be­jelentések a valóban fennálló pana szoknak és sérelmeknek, a dolgozók tényleges javaslatainak és kezdemé­nyezéseinek csak egy részét foglal­ják magukban. A napirenden lévő törvényjavaslat célja, hogy a lakosság részéről tör­tént bejelentésekkel való foglalko­zást törvény szabályozza. Azok a szabályok, melyeket a tör­vényjavaslat tartalmaz, utat mutat­nak ahhoz, hogyan kell az e téren fennálló hibákat megszüntetni és a munkát az egész nép segítségére és építő bírálatára támaszkodva állan­dóan tökéletesíteni. A gyakorlatban tapasztalt hiányosságok tanulmányo­zása arra a megállapításra vezetett hogy egyes vezetők nem tanúsíta­nak kellő érdeklődést aziránt, hogy mi a tömegek véleménye az általuk irányított szerv működéséről és mun katársaikat se nevelik ennek kö­vetkeztében a lakosság bírálatának negbecsülésére. Igen sok szervünk vezetője nem ismeri fel kellőképpen, milyen sze­mélyi felelősség terheli azért, hogy ő maga és a vezetése alatt álló va- 1 amennyi dolgozó tiszteletben tartsa a demokrácia alapvető követelmé­nyeit. Ezért fontos, hogy a lakosság bejelentéseinek intézéséről szóló tör­vény kimondja, hogy az áll amigaz - gatás szerveinek, az államhatalom helyi szerveinek, valamint a gazda­sági szerveknek vezetői személyesen telelések azért, hogy az általuk ve­zetett és a felügyeletük alá rendelt szerveknél a lakosság bejelentéseivel való foglalkozás azok állandó fel­adatai közé tartozzék. Ahol a vezetők nem fordítanak figyelmet arra, hogyan bánik az ap­parátus a lakosság észrevételeivel jelzéseivel, ott ezék a bejelentések gyakran a bürokrácia útvesztőjébe fulladnak. Ennek veszélyét még to­vább növeli az a körülmény, hogy a legtöbb helyen a bejelentések meg­felelő elbírálásának, megvizsgálásá­nak és elintézésének még a szerveze­ti előfeltételei sincsenek biztosítva. Ezek a tapasztalatok tették szük­ségessé a törvényjavaslat második szakaszában foglalt szabályokat, me­lyek a lelkiismeretes ellenőrzés szer­vezeti feltételeinek biztosítására vo­natkoznak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy azok nál a szerveknél, melyeknek tevé­kenysége közvetlenül a lakossággal van kapcsolatban, olyan irodákat kell megszervezni, amelyeket bárki közvetlenül személyesen is felkeres­het, hogy észrevételeit, panaszait megtegye. Az ilyen irodák működé sének feltétlenül tó kell terjednie arra, hogy a bejelentések elintézésé­nek egész folyamatát figyelemmel kísérjék és azt minden rendelkezés­re álló eszközzel előmozdítsák. Az ügyek lelkiismeretlen kezelésé­nek másik jellegzetes megnyilvánu­lása, hogy a bejelentéseket nagyon sokszor felületesen vizsgálják ki. A bejelentőt személyesen csak a leg­ritkább esetben hallgatják meg és nem nyújtanak számára módot, hogv bizonyítékait a vizsgálatot végző szerv rendelkezésére bocsáthassa. A tőrvényjavaslgt fontos szabályo­kat tartalmaz, amelyek betartásával elérhető a vizsgálatok gyors, alapos és eredményes lefolytatása. Csak a legnagyobb felháborodással lehet beszélni arról a tűrhetetlen el­járásról, amely nálunk sajnos még előfordul: amikor egyes lelkiismeret­len személyek ahelyett, hogy meg­szüntetnék a hibákat, amelyekre a lakosságtól érkező bejelentések irá­nyították a figyelmet, megtorló in­tézkedéseket alkalmaznak a bejelen­tőkkel szemben, mert kellemetlennek érzik, hogy valaki bírálatban része­sítette őket. Az ilyen eljárást a jelen törvény-» javaslat bűntettnek minősíti. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az ilyen esetek következtében hát­rányt szenvedett dolgozó teljes erköl­csi és anyagi kártalanításban része­süljön, hanem a bűn elkövetőjét, a megtorlás alkalmazóját, keményen fe­lelősségre kell vonni íegyelmileg, át kell rá hárítani cselekményének anyagi következményeit és bíróság elé kell állítani. Az itt tárgyalt törvényjavaslat alkotmányunkban gyökerezik és a Magyar Népköztársaság polgárait megillető jogok szabad gyakorlásá­nak fontos biztosítékát képezi. Ezért kérem az országgyűlést, hogy a tör vényjavaslatot fogadja el. (Nagy taps.) Hozzászólások A törvényjavaslathoz elsőnek Bérezi Gyula szőtt hozzá. Megállapította: ez a ja­vaslat is egyik újabb bizonyítéka rendszerünk demokratizmusának. Ki fejezésre jut benne államunk főfel­adata is; a dolgozókról va'ó gondos­kodás és jogaik gyakorlásának bizto­sítása. A továbbiakban arról beszélt, hogy ahol a dolgozók széles tömegei aktí­van résztvesznek a tanácsok munká- iában, ott jelentősen javul az állam­hatalmi szervek munkája. Bár e téren jelentékeny a fejlődés, az elért eredménnyel korántsem le­hetünk megelégedve. Továbbra is fő­feladatként áll előttünk a széles dol­goik6 tömegeknek állami és államha­talmi szerveink munkájába való be­vonása. Megnőtt azoknak a vezetőknek a száma, akik a dolgozók bejelentéseit segítségnyújtásnak veszik. Ugyan­akkor sokan vannak még, akik a be­jelentéseket lélektelenül, hanyagul intézik el, vagy egyáltalán el sem intézik. Akár figyelmetlenségből, akár ellenséges cselekedetből kifo­lyólag marad elintézetlenül a beje­lentés, egyik sem tűrhető. Az országgyűlés elé terjesztett tör vényjavaslat egész dolgozó népünk­ben megerősíti azt a tudatot, hogy bátran, félelem nélkül meg lehet, sőt meg kell mondaniok észrevételeiket. Ugyanakkor a törvényjavaslat növeli népünk felelősségérzetét is, lehetővé teszi a segítséget nyújtó bírálat még fokozottabb kibontakozását. Az elő­terjesztett javaslatot elfogadom —, mondotta befejezésül Bárczl Gyula. A következő felszólaló Vajda: Lajosné azzal foglalkozott, hogyan javult meg kereskedelmi szerveink munká­ja a dolgozók közérdekű bejelentésé nyomán. Az eredmények ellenére e téren még mindig nagyon sok panasz és logos kifogás merül fel a lakosság részéről Budapesten az áruházak és a KÖZÉRT-ek, vidéken főleg a föld- művesszövetkezetek és -boltok dolgo­zóinak munkájára, — mondotta. — A gazdasági vezetőknek arra kell tő--, rekedniök, hogy ezeket a panaszokat megismerjék és haladéktalanul or­vosolják. Nemcsak a kereskedelmi ellátás megjavításához, hanem a dolgozók minden szükségletének további kielé­gítéséhez elengedhetetlen, hogy a la­kosság segítse észrevételeivel, bírá­ltaival a vezető szerveket. Vajdai Lajosné számos példát em­lített meg a dolgozok bírálatának helyes felhasználásáról, A magam részéről az előterjesztett törvényjavaslattal egyetértek és an­nak elfogadását hasznosnak tartom — mondotta Vajdai Lajosné. Az országgyűlés ezután a lakosság bejelentéseinek elintézéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság bírósági szer vezetőről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről Harrer Ferenc előadó bejelentette, hogy a jogi bizottság a Magyar Népköztársaság bírósági szer vezetéről szóló törvényjavaslatot le­tárgyalta és általánosságban elfo­gadta. Bevezetőjében megáHapította, hogy népköztársaságunk jogalkotása el­sősorban népi demokráciánkat és kialakuló szocialista társadalmi ren­dünket, továbbá az állampolgárok jogait és érdekeit védi. A törvény- javaslat ennek a védelemnek a szer­vezeti alapját teremti meg minden előbbi törvény hatálytalanításával és jelentőségében megközelíti egy alaptörvény súlyát. A törvényjavaslat részletesen sza­bályozza a bíróságok hatáskörét Valamennyi bíróságnál a követ­kező elvek valósulnak meg: Minden állampolgár ügyében egy­ségesen ugyanazok a bíróságok jár­nak el, a bíráik bírói működésük­ben függetlenek és csak a törvény­nek vannak alávetve, a bírói tiszt­ségeket választás útján töltik be, hivatásos bírónak vagy népi ülnök­nek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állam­polgár, akinek választójoga van és huszonhármadIk életévét betöltötte. A bíróságok tárgyalásai — a tör­vény által meghatározott kivételek­től eltekintve — nyilvánosak, a vád­lottat a bírói öljárás során megilleti a védelem joga, a bíróság határo­zatait zárt ülésben, szavazattöbbség­gel hozza meg, valamennyi bíróság elsőfokú határozatát — a legfelsőbb bíróság határozatainak kivételével — az érdekeltek megfellebbezhetik és ellene az ügyész óvást emelhet. A bíróság elftj fokon egy hivatá­sos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló háromtagú ta­nácsban ítélkezik. A másodfokon el­járó — megyei — bírósági tanács három hivatásos bíróból áll, ennek oka, hogy másodfokon a bíróság feladata túlnyomóan a jogi megíté­lés felülvizsgálata. A másodfokú bí­róság megsemmisítheti az ítéletet és az elsőfokú bíróságot új ítélet ho­zatalára utasíthatja. Mind a hivatásos bírákat, mind a népi ülnököket tisztségük lejárta előtt vissza lehet hívni, ha bűntet­tet követnek el, kötelességüket ha­nyagul látják el, vagy olyan maga­tartást tanúsítanak, amely sérti a népi igazságszolgáltatás tekintélyét, az őket megválasztó szerv hívhatja őket vissza, de csak az igazságügy- miniszter javaslatára, büntetőjogi úton azonban csak a legfőbb ügyész­nek a Népköztársaság Elnöki Taná­csa jóváhagyásával tett indítványa alapján vonhatók felelősségre. Mind a hivatásos bírák, rrilsnd a népi ülnökök az őket megválasztó szerveknek, vagyis a tanácsoknak és a járás, illetőleg a városi kerület la­kosságának beszámolni kötelesek. A Magyar Népköztársaság legfőbb bírói szerve a Magyar Népköztár­saság Legfelsőbb Bírósága. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a jövőben kiemelkedő szerepe lesz, amely különösen a jogerős határo­zatok elten való óvásemeléstoen és ügyeknek bármely bíróságtól a Leg­felsőbb Bíróság hatáskörébe vonásá­ban valósul meg. A szocialista törvényességet kí­vánja biztosítani a törvényjavaslat - nak az a két rendelkezése, amely szerint a legfőbb ügyész és a Leg­felsőbb Bíróság elnöke jogerős ha- •ározatok ellen a törvényesség érde­kében a Legfelsőbb Bíróságnál óvást emelhet s a Legfelsőbb Bíróság el­nöke bármelyik bíróság bármely ügyét az eljárás bármely szakaszá­ban magához követelheti, kivételes esőtekben pedig az ügvet a legfel­sőbb Bíróság hatáskörébe is von­hatja. A bírósági szervezetről szóló .in­tézkedések — folytatta az előadó. —' 1954. évi február 1-én lépnek élet­be. A bírák választására vonatkozó részletes rendelkezéseket törvényere­jű rendelet fogja megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság elnökét, elnök­helyetteseit, hivatásos bírált és népi ülnökeit az országgyűlés választja öt évre, a járásbíróság elnökét, hi­vatásos bírált és népi ülnökeit a járási 'tanács, a megyei bíróság el­nökét, hivatásos bíráit és népi ül­nökeit a megyei tanács választja húrom évre, valamennyit az igaz- ságügymíTLiszter jelölése alapján. A különb íróságok elnökeit, hivatásos bíráit és népi ülnökeit az lgaz^ág­(Folytatás a 3. oldalon) ,. !

Next

/
Thumbnails
Contents