Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

2

N A P C ö

1953 DKCEMBFH 24

A Magyar Do gozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság

határozata a mezőgazdasági termelés {ej esztéséről

fFolytatás at í. oldalról)

és egyéb baromfibetegségek teljes visszaszorítására.

6. MÉHÉSZET

A méztermelés növelése és a mag- termelés megjavítása érdekében növelni ke.ll a méhcsaládok számát. A lekénezésre .szánt kasos méhcsaládokat kaptárak biztosításával kell megmenteni, 1954-től kezdve évente mint egy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészség- Ügy javítására méhbetegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni kgll a költésrothadás elleni harcot. A költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládokért a. méhészeket kártalanítani kell. A vándorméhészetet utazási és fuvárkedvezményekkél kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészet tevékenységét minden •dó alól mentesíteni kell.

7. HALTENYÉSZTÉS

a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagymértékben fejleszteni kell a haltenyésztési. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan területeken, ahol a

A gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. — Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimifrijka kiküszöbölését.

A . mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14 ezer traktor, 1400 hazai gyártású kombájn, 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már használatban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550 ezer kát. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az áLIami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik a gabona aratása az állami gazdaságokban 82.5 százalék, a termelőszövetkezetekben 36 százalék gépi aratás.

Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak.

Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében.

Az ipar a ntezőgazdasági gépeket nem megfelelő minőségben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést.

A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a leromlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához .és gyors elhasználódásához.

A gépállomások és állami gazdaságok javítóalapjának fejlesztése még aZ eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgépfelszerelés, elégtelen o szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtároló tér.

. A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása.

' A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépesítés területén dolgozók — bár ezévben kereken 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a munkaerővándorlás, laza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz: nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyről, élelmezésről, a kulturális igények kielégítéséről és kevés a lakóépület. A bérezés rendszere nern megfelelő és nem teszi kellően érdekeltté a dolgozókat a nagyobb termések elérésében.

A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkáinak megjavítása érdekében a követke-, zoket kell végrehajtani:

1. El kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben és ai'lami gazdaságokban a tarlóháiv.ás 1954-ben lehetőleg teljes mértékben, 1958 végéig a

vízellátás gazdaságosan 'biztosítható, halastavakat kell építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 ka- tasztrális holdról 1956-ig legalább 6500 katasztrális holdra az állami halastavak, területét pedig 18 ezer katasztrális holdról 46 ezer katasz- trális holdra kell növelni. El kell terjeszteni a haltenyésztést a rizsterü- íeteken Is.

A halhozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális holdanként! 200 kg-ról 1956-ig 310 kg-ra kell

emelni, így a természetes vizek halhozamával áz ország haltermelését a jelenlegi 70 ezer mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni. A tógazdaságokat elegendő takarmánnyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni.

b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat kell, létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében — ahol a lehetőségek megengedik, — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertéshízla- lással.

A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megjavításával és a halutánpótlás állandó biztosításával.

gabonabetakarítás 80 százalékban, * a takarmánykaszálás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa, kukorica, napraforgó, burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentős mérvű gépesítése.

Ä nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások. állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba.

A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítségei, főleg a szántásnál, cseplésnél, silózás- nál, vetőmagtisztításnál, stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó’ parasztok kisgép- és izeráruigényeinek kielégítéséről.

2. A mezőgazdaság gépekkel és eszközökkel való ellátása érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter

biztosítsa 1954-ben 4000, 1955-ben

4000, 1956-ban 5000 darab G—35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is;

gondoskodjék arról, hogy a DT— 54 jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagyteljesítményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven belül megkezdődhessék.

A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—1956 években évi 2000 darab Univerzál-trak:or behozataláról.

b) A talajművelés céljaira 1954- ben 5500, 1955—1956-ban 7000—7000 darab előhántós traktorekét kell gyártani, a traktorok kihasználásá- ioz szükséges egyéb talajművelőgé- oekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát, úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben neglndulhasson.

c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jolpb és az aprómagvak vetésére is alkalmas traktoros veto- íépet kell kialakítani úgy, hogy 1955-ben 300, 1956-ban 2500 darab készüljön el, 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a műtrá- iyaszóróval kombinált vetőgép min- apétdányát.

A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes-kulti- vátort, az Univerzál-traktorokhoz pedig 1600 függőkul'.ivátort gyártasson. A kultivátorok javított minőségben ' sormüvelésre alkalmas kivitelben készüljenek;- 1955. és 1956. években a traktorállomány növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gyártását^cell biztosítani.

d) A gabonatermés betakarítására 1954-ben 400, 1955-ben 801), 1956-ban 1000 kombájnt kell hazak gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bo-' csátani. A kombájn használatát ki kell terjeszteni az egyé® növények (napraforgó, szója, stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani kell a pelyva külön gyűjtését. Á kombájnaratás után a szalma azohnaii betakarításához le kell gyártani 2000 db fogatos szalmagyüjtág. A . kohó- és gépipari miniszter 1954—Í956. években évi 1000 darab cséplőgép gyártásáról gondoskodjék, úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek.

A KA—8 jelű kévokötö-aratógép- tkxl 1954-1955-1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi 600 darabot gyártson le.

A villamosüzemű cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni.

A kohó- és gépipari miniszter fentieken kívül gondoskodjék a növény- ápolásra, növényvédelemre, talajerő- gazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari- gyök- és gumósnövények betakarítására szolgáló gépek és az állattartás gépeinek kellő mennyiségű legyártásáról.

e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években 10 ezer traktor- és lóvontatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mezőgazdaság számára.

f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok magsegitésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.500 fogatos eke, 1600 fogatos vetőgép, 9000 lókapa, 12.300 borona, 3000 szecskavágó, 3800 répavágó, 10 ezer kézi kukoricamorzsoló. 15 ezer kézihajtású daráló, 14 ezer háti permetező és egyéb mezőgazdasági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 millió és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a tova' - biakban a szükségletnek megfelelően kell fokozni a kisgépek és mező- gazdasági szeráruk gyártását.

3. A mezőgazdasági gép- és traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt, méretű és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű vagy minőségű anyagot használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál.

b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárba állandó átvevőt állítson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze.

c) Minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés helyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kísérése.

4. Fel kell számolni az üzemanyag- és a tartalékalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő meny- nyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben létesítsen önálló pótalkatrészgyárat.

A földművelésügyi miniszter a kohó- és gépipari miniszterrel egyet értésben 1954 március 1-ig állapítsa meg a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrészgyártás, az elosztás és felhasználás rendszerét.

5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt:

a) A traktorok és mezőgazdaság' gépek gyártásával foglaLkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területein profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mező- gazdasági gép- és traktorgyártás szol gálatába kell állítani.

b) A mezőgazdasági gép- és traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a miniszter- tanácsnak.

e) Az újonnan kialakított és bevált géptípusokért, vágy jelentősebb módosításokért az abban részvevő intézmények összes érdemben közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás összege 100.000 forintig terjedhet.

6. A mezőgazdaság gépesítésében fontos feladat vár a munkásosztályára, különösen a mezőgazdasági gépiparban dolgozó kommunistákra akik felelősek azért, hogy a mező- gazdasági gépek, alkatrészek határkőre, jó minőségben legyártásra kerüljenek.

B.

A gépállomásokon a mezőgazdasági munkák gépesítésének megjavítása érdekében az alábbiakat kell tenni:

l. A gépállomások vezetőit feleőssé kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséért, elsősorban a növénytermelés területén, de a többi termelési ágakban Is. További feladatuk a dolgozó parasztok termelésének elősegítése a számukra végzett jómi.nöségű gép" muriba útján.

2. Minden gépállomáson javítóműhelyt, géptároló színeket, üzemanyag- és alkatrészraktárt, üzemi mosdót, öltözőt és pihenöhelyiséget kell épitíni. Az 1954—1956. évi nép- gazdasági tervekben elő kell irányozni 260 gépállomási típus-javítóműhely és a hozzá legszükségesebb üzemi épületek felépítését.

a) 1954—1956-ban nyílt betonteret kell építeni a gépek szabadban történő tárolására és biztosítani kell a gépállomások vízellátását.

b) A gépállomásokon az üzemanyag tárolására az 1954 évben 166 darab, 1955-ben 150 darab, 1956-ban ugyancsak 150 darab 25 köbméteres, rekeszes vaslemeztartályt, a brigádszállásokon 600 darab, egyenként háromköbméteres vaslemeztartályt,

20.000 darab 200 literes és 5000 darab 50 literes vashordót, megfelelő számú kézi szivattyút és az üzemanyag kezeléséhez szükséges egyéb felszerelést kell biztosítani.

3. A megyei gépjavító vállalatok fejlesztésére 1954—1956 években 60 millió forint építkezési beruházást kell fordítani. Ebből 1954-ben hétmillió forintos keretben a nyíregyházi típus-javítóüzemet kell felépíteni, továbbá 10 millió fbrintos keretben a meglévő műhelyeket kell korszerűsíteni.

Az építésügyi miniszter a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok építkezéseit minden más építkezést megelőzve végeztesse el.

A mezőgazdasági gépek javításához az 1954—1956. évi népgazdasági tervekben évente egyenlő arányban legalább 600 darab esztergapad, 50 millió forint értékű műhelyfelszereléshez szükséges egyéb szerszámgép 35 millió forint értékű műhelyberendezés és ebből ötmillió forint értékű mérőműszer legyártását, valamint 330 darab 1.5—2 tonnás tehergépkocsira szerelt mozgójavítóműhely gyártását és felszerelését kell előirányozni.

1954—1955-ben meg kell teremteni a mezőgazdasági gépek fődarabcse- rés javításának lehetőségét és e célra a megyei gépjavító vállatoknál a gépek 10 százalékának megfelelő fő- darabcsere-alapot kell biztosítani, a traktorok és kombájnok főjavításának elvégzésére.

4. A gépállomási dolgozók munkabérüket az államtól kapják az aláb biak szerint:

a) Minden traktor- és kombájn- vezető, tekintet nélkül arra. hogy tag ;a-e valamely termelőszövetkezetnek, vagy nem, a termelőszövetkezetekben végzett munkáért minden teljesített műszaknorma után a gépállomástól biztosított pénzbeni és természetbeni fizetést kap.

Ezenfelül a traktorvezető, a kombájnvezető, a munkagépkezeiő és a f,egédkombájnvezető, a termelőszövetkezet zárszámadásakor minden elért munkaegység után olyan természetbeni és pénzbeni juttatásban részesüljön, amilyen mértékben az egy munkaegységre eső .termelőszövetkezeti jövedelem meghaladja / a biztosított bért.

A műszaknormáért járó munkaegység változatlan marad.

Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein végzett munkáért a traktorvezető, a kombájnvezető, a munkagépkezelő és a segédkombájn- vezető a gépállomástól pénzbeni és természetbeni teljesítménybért kap.

A munkagépkezelő és a segédkom- bájnvezető 70 százalékát kapja a traktor- és kombájnvezető készpénzben és természetbeni megállapított bérének.

A készpénzbért közvetlenül, a természetbeni bért az állami terménybe- gyűjtő útján fizeti a gépállomás. Az évi terményjárandóságot, két részletben, minden év július 31-ig és november 30-ig kell kiadni.

b) A gépjavításban résztvevő" traktorvezetők és egyéb dolgozók bérét á javítások idején a műfrelymunká- sok bérét egész évben az ipari.I. a. számú karbantartó tarifával kell elszámolni.

c) A dolgozók érdekeltségének fokozása céljából új prémiumrendszeri kell kidolgozni, figyelemmel a termelőszövetkezetben elért eredményekre.

d) A gépállomások állandó dolgozóit társadalombiztosításban és csandipótlékban kell részesíteni.

e) 1954-ben 1000 brigádszállás rend behozásához szükséges összeget kel) a költségvetés keretében előirányozA mezőgazdasági termelés állami irányítása és annak szervezete nem felel meg a követelményeknek. A 'egfőbb hiba az, hogy a mezőgazda- sági szakemberek irodákban ülnek, -’dminisztrációval vannak lekötve és nem szervezik a termelést,

Minisztertan ácsának

ni. Az állandó szálláshellyel nem r endelkező brigádok részére a kohóéi gépipari miniszter gondoskodjék 1954—1956-ban 1000,. egyenként legalább nyolc személyes lakókocsi te" gyártásáról. 4

5. A traktorosok képzettségének megjavítására az ipari tanintézetek- oen alkalmazott képzési rendszerre kell áttérni. A traktorgépészképzést, ■ az ipari tanulóképzés mintájára, 18 nonapos időtartammal kell megszervezni, 1954-ben 3000, 1955-ben 4000 fő 17—19 éves tanuló képzését kel: megkezdeni. A kiképzetteknek a tanfolyamok elvégzése után a gépállomásokon legalább három évig kell szakmájukban dolgozniok.

A fö'dművelésügyi miniszter 1954- :ől kezdődően szervezzen hathónapos traktorosgépészképző tanfolyamokat 22—26 éves dolgozók számára, akik katonai szolgálatukat teljesítették és a tra.ktorvezetésben vagy szerelő' munkában legalább egyéves tapasztalattal rendelkeznek. Ezen .a tanfolyamon évente 4000—4000 traktor- vezetőt kell kiképezni.

A kombájn vezetőket és egyéb speciális gépkezelőket hasonló elvek szerint kell átképezni.

A műhelymunkások és a megye' gépjavító vállalatok szakmunkásainak utánpótlására az MTH irányítása alá tartozó tanulóképzés kereteben traktormotorszerelő, esztergályos és kcvácshegesztő szakmunkásokat

keli kiképezni. A traktoros- és szak* munkástanulók kiképzésük ideje a'att az ipari tanulókhoz hasonlóan ingyenes egyenruha és munkaruha- iiiltatásban és ellátásban részesül- nek. ' . ■

A gépállomások dolgozói részere naponta az eddig megállapított hoz- záiárulással háromszori étkezést, éy" bői egyszer meleg étellel való ellátást kell biztosítani. Ha a szántóföldeken dolgozó traktorosbrigádok részére a gépállomás az étk®Stetest nem tudja biztosítani, a napi étkezési hozzájárulást 4 forintra keli felemelni.

A traktorvezetők részére önköltségi áron egyenruhát kell biztosítani. A gépállomás minden c salad- fenntartó dolgozója részére háztáji földet kell adni.

A gépállomások dolgozói lakásviszonyainak megjavítására az egyéni lakásépítkezés széleskörű fejlesztését kell lehetővé tenni. 1954-ben '? gépállomások telephelyeinek kőzete' ben 500 szolgálati lakást kell építeni.

6. A vezetés színvonalának emelése érdekében:

a) 1956-tól gépállomás igazgatójává, főmérnökévé, főagronómusává ge; pészmémökök, illetőleg felsőfok!' képzettséggel rendelkező agronómu- sok nevezhetők ki. A gépjavító vállalatoknál főmérnökké csak egyetemi végzettséggel és megfelelő gy3' korlattal rendelkező mérnököt lehé' kinevezni.

b) Azoknak a gépállomási-igazgatóknak, akik szakképzettséggel nem rendelkeznek, de kellő hozzáértéssé’ védetik a gépállomást, segítséget ke'1 nyújtani szakképzettségük fokozására. ■ .

c) 1954-ben az Agrártudományi Egyetem gépesitési karán végződé« közül 50, a Műszaki Egyétem gépész- mérnöki és gépgyártómémöki karán végzettek közül 25—25 mérnököt: :i? ipar és a népgazdaság egyéb ág31' bői 1954-ben további 50 mérnök«* kell a mezőgazdaságba átirányítaná

d) A gépállomások vezető dolgoz-'1;' nak (igazgató, főmérnök, főagron«' mus, vezető könyvelő, vezető, meél'3' nikus. körzeti mechanikus, munka- irányító) fizetését az iskolai vég zed' ségtől, az eltöltött szolgálati évek«' és a tervfeladat, nagyságától fül»' gően kell megállap'tani.

e) A gépállomás iranyhj T.unVS' körben működő vezető dolgozóit 3 gépállomási tervek túlteljesítése, 3 magasabb termésátlagok elérése alaP ján premizálni kell.

7. 1954—55-ben önkéntes jelentkezés alapján az iparból a gépállomásokra és állami gazdaságokba 8 kell irányítani mintegy 5000 tapasztalt, képzett szakmunkást részben 3 javítóüzemekbe, részben pedig tra«' torosgépésznek és kombájnvezet0' nek.

A földművelésügyi minisztérium gondoskodjék ezeknek az ipari munkásoknak átképzéséről, illetve továbbképzéséről és elhelyezéséről.

A szakemberképzés színvonala & szűk specializálása sem felel tn®v a mezőgazdaságii termelés előtt feladatoknak.

Á mezőgazdaság állami iránvita- (folyktiás a 3. oldalon)

s IX.

A mezőgazdasági termeié» gépesítésének fokozásáról és a gépállomások munkájának meg javításáról

X.

A mezőgazdasági szervek irányításának megjavításáról; a mezőgazdasági szakemberek bevonásáról a termetes közvetlen irányításába; . a szakoktatás és a tudományos munka meg javításáról