Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

4

NAPLÓ

ion? ni?rwi*irnvB ?(j

„Vaki6-e Djuzsikov? Vagy talán a

Színházi kritikát írni nyilvánvalóan nem könnyű dolog. Alapos felkészültség és felelősségérzet szükséges hozzá. Az utóbbi talán a legalapvetőbb. A kritikusnak legalább olyan felelősségtudattal kell minden egyes mondatát leírnia, mint amilyen körültekintő felelősséggel tolmácsolja a színész, a rendező az író mondatait, nw^ndanivalóját.

Sajnos, a Pécsi Nemzeti Színház előadásaival foglalkozó kritikák ngm egyszer azt mutatják, hogy írójuk még nem rendelkezik a megfelelő szaktudással és nem kellően fe’.ké-' szülve, felületesen írja meg cikkét.

A legutóbb Galsai Pongrác írt kritikát I zajev és Galics „Nem magánügy“' című bohózatának pécsi előadásáról. Helyesebben túlnyomóan a darabról írt. Két és fél hasábot. Az előadásról mindössze alig több. mint felet. Helyes az. az elv, hogy az előadás bírálatában a darabról i s írni kell. Már csaik azért is — többek között — hogy az olvasó érdeklődését a darab iránt felkeltsük. De nem ilyen arányban. Érthető ez az arány az írott darab javára akkor, ha eredeti magyar bemutatóról vagy még inkább ha pécsi író bemutatójáról van szó. (Bár akkor is helyesebb, ha az előadás bírálatának kü lön megfelelő helyet biztosítanak.' ’A budapesti előadások napi-sajtó bírálata is sokszor többet foglalkozik a darabbal, mint az előadássá,!. Ezt azért helytelen utánozni, mert a fővárosi előadások bírálatával számos hetilap és folyóirat, valamint egy szaklap foglalkozik. Mivel a vidéki rendezők és színészek munkájáról kevesebb szó esik, ezt a hiányt a helyi kritikusoknak kellene pótol- niok oly módon, hogy több helyet szentelnek magának az előadásnak Kritikája fölé Galsai elvtárs. is nem ezt a címet irtai: „Nem. magánügy Iszajev és Galics Ixihózata“ — liameir ezt: ,.Ne.m magánügy, Iszajev és Qa lies bohózata a Pécsi Nemzeti Szín. házban.'1

Ami a darab bírálatát illeti, túlnyomóan sok benne a hibás, felületes elemzés, helytelen kérdésfelvetés. Már azt helytelennek tartom, hogv Galsai kritikáját Hevesi Sándor 30 év előtti, polgári dramaturgiai megállapításaival kezdi. amelyekrő' ugyan helyesen állapítja meg, hogy nagyrészt elavultak — különösen ami a bohózat műfaji kérdéseit illeti — de ugyanakkor bírálata további részében jó! észrevehetően ezeknek a Hevesi-féle megállapításoknak a hatása alatt áll. Közbevetőleg meg kell jegyezni: miért nyúl vissza Galsai elvtárs Hevesiig? Mi szükség van arra, hogy Hevesinek általa is tévesnek ítélt megállapításaiból induljon ki elemzésével, ennek szentelje kritikája jelentős kezdőrészét amikor ezekkel a kérdésekkel éppen' ezekben a hónapokban rendkívü’ érdekesen és behatóan foglalkozik a legújabb szovjet irodalom és színház tudomány. (Lásd Színház és Filmművészeti Tájékoztató és a Szovjet író szövetség vitaanyaga)

Amint említettem ellentmondás van Galsai Hevesi-ítélete és későbbi saját megállapítása között. Például nagyon hegyesen, elítélően idézi Hevesinek azt a véleményét mely szerint a bohózatból a mélyebb értelmű eszmei tartalomnak hiánvoz- nia kell. — Ismétlem: ezt elítélően idézi. Ugyanakkor ő maga saját fejtegetésében később lényeg then ugyan ezt mondja, éspedig: a bohózat! for ma szükségszerűen kiveti magából r keményebben megfogalmazott igazsá gokat.'' Nyilvánvaló tévedés. A hohe zat ugyanolyan komoly igazságot eszmei mondanivalót tartalmazhat mint akár a társadalmi dráma, akár a szatíra vagy vígjáték. Az eszm' megnvilvánulási formája az ami más és más a különböző műfajokban nem pedig hite'essége. .mélység-“ igazsága, keményebb, vagy kevésbb* kemény megfogalmazottságn

További ellentmondások.

Azt írja Galsai elvtárs, hogy Iszajev és Galics darabjának „mulatságos helyzetei nem zárják ki a monda-1 n i v a ló t s ugyanakkor ,a hősök sem

tőlem) Később megállapítja, hogy ob ben a szovjet bohózatban „niincs kü- önösebb mély eszmei mondanivaló.“' Majd ezután ..elvi'“ alapon kimondja. hegy a bohózatban az eszmei tar- ta’om nem is fontos, ast _« bohózat! forma szükségszerűen kiveti magából“. Kritikájának egy másik szeszélyes fordu'atában ugyanakkor viszonylag helyesen megfogalmazza a darab eszmei mondanivalóját: ..A szovjet emberek erejükhöz mérten segítik egymást. Segítségük nem személyes kapcsolatokon, számító érdekeken alapszik, hiszen azonos ügyet képviselnek valamennyien'“. 'Ez nem elég mély eszmei tartalom?) Galsai értékelésének logikai értékelése tehát így fest valahogy: ebben a bohózatban van eszmei mondani-“ való, mégsincs, de nem is baj. mert azt „a bohózati forma szükségszerűen kiveti magából“'. — Bchózatja válogatja,! Molnár Ferenc és Vaszari bohózataiban feltétlenül, de nem a jzocial ista-realista bohózatban, melyre értékes és előremutató kísérlet a ..Nem magánügy““.

A továbbiakban a félreértések zsúfoltságától félti a kritikus a mon- rianiva’ót (ami iométüem szerinte van. aztán mégsincs, de nem baj ,..) Az igazság az, hogy a félreértések zsú- fojtrága különbözteti meg többek közt a bohózatot a vígjátéktól és szatírától, (Gogol „Revizorijában péi dául egy olyan félreértés van. mint ebben a darabban körülbelül tíz.) A f óirciértés'zsúfo■ liteág term és zetese n

nem fenyegiati az eszmei* mondaniva. ló igazságát, ha a félreértések egvtől- egyíg logikusak. — szemben az előbb enulített Va,szári-féle polgári bohóza •ok félreér ‘léseivel, melyek logikátlanok és öncélúak voltak, nem volt semmi igazság Igényük. Csakhogy Gab sai szerint a „Nem magánügy“ félreértései n«m logikusak. ..Logikai búk fenc'-cket hány szemére az íróknak, Isrsajovniok és Galicsnnk. Például hoz za Djuzslkov, a főhős „vakságát“1. Szeri«*.® a fiatal ember veik. amiért „a III. felvonás elején úgy kezeli Jelen« Nyikolajevnát, mir.th, Ljuba helyett Dunya édesanyja lenne, holott az, öreg Baburin, Dunya nagyapja Is jelen van. Abból, hogy Nyi- kolajevno nem ismeri Ba-buriní, — l saját apját? — rá keltene jönnie " védésére.“' - Nos, nézzük csak: Kibe lesz szerelmes Djuzistkov? Hite szerint abba a Mnvba, aki a geológus Grisko szereim1'- Mi köze a lány any járnak Baburin apóhoz? Semmi. Tehát a fiúnak Som tűnhet fel, hogy Je- lena Nyikolajevnft és Baburin nem :smeri)k egymást. Ez természetes. -~ Az azonban már nem természetes, hogy Galsai elvtárs, akinek nem xyyszer, hanem többször keltett volna megnéznie az élő adást és olvas- tia, vagy olvasnia keltett voltig a darabot, — ennyire féke fogott. Több Ilyen „logikai bukfencst“ produkálnak a szerzők Gálnál szerint, majd .megtböcsétóa.n“ odabiggyeszti: „Felsorolásuk- fölösleges, hiszen a bohózat műfaji követelményei indokolják ökot.“ Nem! A szoctaMsta-realiste bohózatnak nem műfaji követelménye a „logikai bukfenc“ és ebben a darabban nem is található egyetlen egv ,em, A bohózat} félreértések szántó- matematikai pontossággal és logikával vannak kidolgozva. Az úgy neve tett logikai bukfencek inkább Galsai éviire kritikájában táltól hatók.

Az e'oadás mecrtehetőeen rövid is odavetett bírálatában Gai'siai elv ára kifogásolja, hogy előadásunk „a győriek és debreceniek mintájára“ kihagyta a rádiós szerepét. Az igaz tóg az. hogv a, szerepet Debrecenben kihagyták, Győrben nem és ép’ ->en ebből a tényből alakult ki dramaturgiai vita. Ha Galsai több fá radr'ágo* szánt volna kritikája megírására, és figyelmesen elolvassa a Vidéki Színházak ünnepi Hete „Nem magánügyére vonatkozó vitaanyagát, nem esik ebbe a súlyos tárgyi tévedésbe sem. A kötelező kritikusi gondosság megóvta volna másfelől Galsai} attól is. hogy úgy írjon erválnak nevetségesekké“. (Kiemelés

Több, mint 30 hold eríftfsífcífcéve! készülnek <0 csütörtö'»re a siklósi jár is három községiben

1953-ban négyszerannyi mezővédő erdősávot, legeiosávot, fasort, erdőt telepítettek Baranyában, mint a felszabadulás óta eltelt években eddig összesen.

Az új kormányprogratnm megjelenése óta egyre több község lakói határozták el: művelési-e eddig alkalmatlannak vélt területüket erdősítés útján hasznosítják. December közepéig több. mint száznegyven hektár ilyen használhatatlan „tartaléktőidet“ telepítettek be erdővel. Duna székesén például 85 hektár kopár, szikes földet erdősítettek.

Az ő példájukra határozták el a siklósi járás három községének — Siklósnak. Terehegynek és Nagvhar sánynak a lakói, — hogy vízmosásos, terméketlen fö’dterületüket beíásítj ák. Siklóson öt, Terehegyen négy. Nagyharsányban pedig 25 hold ilyen terület várt megmunkálásra.

Szorgalmas munkájuk eredményeként csütörtökön mindhárom község

Egy rajffyűlés előzménye

A decemberi raigyűlés előtt elhatároztuk, hogy tantárgyi rajgyűlést rendezünk, a tantárgyak közül a történelmet tartottuk legalkal masabbnak. Ezen a rajgyűlésen a Rákóczi szabadságharccal foglalkoztunk, mert az eddig tanult anyagok közül ez volt a legérdekkeltőbb. A rajgyűlésen a szabadságharcot, a kuniékor irodalmát. Rá- ^ kóczi rodosíói leveleit és Rákóczi halálát ismertettük. ja Amikor a szabadságharccal foglalkoztunk, a pajtások.

Bjm néma csendben figyeltek, csillogott a szemük, amikor a

fjP harc sikereiről volt szó, de felsóhajtottak, amikor ®

P ^ főutak árulására és a szabadságharc bukására em'ékeztek.

^ raigyűlést azzal tettük még szebbé, színesebbé, és értékesebbé, hogy kuruc énekeket énekeltünk.

, Ez a raigvn’és tanulságos volt, mert f ü<íütöttük és

kibővítettük eddigi tudásunkat. DÉNERT ÉVA

VII. a. Ágoston-téri ált. isk.

V asas bányatelepen az úttörők segítik a dolgozók szórakozását

— Vasas bányatelep gyönyörűen berendezett kultúrházá ban december 6-án tartol a az általános, iskola műsoros esi. jét. A hatalmas t^rem zsúfolásig megtelt. A gyermekek iránti szeretet sugárzott a hánydszarcokon, a jövő boldog képe. világosodott meg előttük.

Az iskola énekkara maavar népdaloka‘ adott elő. Szavalatok, jelenetek, táncok előadásában hatvan tanuló vett részt- A tizenöt számból álló műsor kiemelkedő sikert aratott a VI. a. ,,Télavő hol iában'' című és a VII. a. „Két szabó'' rlmü jelenetei megérdemelt, étin mérést kaptak a támc.c so portok. — Az est bevételét az úttörőcsapat, és a szaktárgyi szar árak faL szerelésének fejlesztésére fordítja az iskola szülői munkaközösségének vezetősége.

KOLTA1 VIVOS

\ Szabadság-uti állal »nos iskola úttörő-csapatának munkája

kritikus felületes?

ről a dramaturgiai problémáról, mint aki csak éppen hallott valamit harangozni a dologról... Ugyanis eny- nyivel intézi el a problémát: „Az írók nemhiába rajzolták meg a nehézségek elől megfutamodó ember típusát.“ Az előbb említett vitajegy- z.ökönyvből tudhatná Galsai elvtárs. hogy (Gellert elvtárs megállapítása szerint) a rádiósban éppen ezt a típust nem ismerhettük meg, mert már csak akkor találkozunk vele, amikor „megtér.''

Sommásan és semmitmondóan megdicséri Galsai a rendezésünket. Darabismeretének és bírálatának fent kifejteid hiányosságai, eltontmon dásai és tévedései dícséretét — egyáltalán: véleményét — legalább is kétesértékűvé teszik. A színházi munka értélmlésóre való hivatottság hiányált az előadásnak csak egyszeri megnézése után Galsai elvtárs úgylátszik maga is érezhette, mert a színészek bírálatán egy pár jól-rosz- szul elkapott felületes impresszió odavetett közlésével fut át és kritikájának „alaposságára" e mondattal teszi fel a koronát: „A többi szereplő közül Jancsó Jolán, Arany Kató, és Győri Ernő nevét kell meg- mVítenünk.“ — Nem beszélve arról i képtelenségről, hogv egy jelentősebb szerepet játszó és egy kis epizódfigurát alakító művész nevét egysorban „említi", kérdés: 1.- Mi értelme az ilyen sztólapszerű felsorolásnak? 2. Mit tanul ebből a kritikából például Jancsó Jolán színésznő? 3. Vájjon megfelelő mcgbecsü- ’ése ez a mi munkánknak és megfelelő megbecsülése-e a pécsi színházlátogató dolgozóknak, akik a kritikából tájékozódni akarnak és ízlésüket fejleszteni? 4. És ez a legalapvetőbb kérdés: mi a különbség az ilyen kritika és a felületes, impreszionls- •a. polgári kritika között? (Az igazság kedvéért meg kell jegyezni: van különbség, de nem elég).

fzTeínénk ha színházi teríti- I kusaink e kérdésekre alaposabb, elmélyültebb, tartalmukban és szellemükben, nem pedig csak műszavaikban szocialista kritikákkal adnának félele-tet. Színházunk művészeinek ’lyen kritikákra van szükségük, ilyet szerelnének, Uyef várnak. Es ilyet vár nem utolsósorban a pécsi színházlátogató közönség.

■3 A tanév kezdetén a

, “tóapatgárda választások öltek. Felmértük egyes ||’ rajok tanulmányi eredig JJ ményét, megállapítottuk a tanulók napirendjét é 1L. Vwipinyt indi'íirteterik a hiárnyzásmentes hetekért, a fegyelem érdekében megszerveztük a naposügyeletes szolgálatot.

Minden hónapban rai,gyűlést tartónk, amire őrsi gyűléseken készü- 'ünk fel, az őrsi gyűléseket az utóbbi ideiben igyekeztünk játékos«* tenni, hogy a pajtások jól érezzék magukat.

Nemrég zajlott le egv kellemes ünnepség isko’ánktoan. Té’apó ünnepet rendeztünk, amelvre minden pajtás lázasan készü'ődrttt, a felső évesek, VII.—VHT. osztályosok rajzolták a zacskókra „Té’apóM. A zacskókat sok édességgel töltöttük

meg, de virgácsról sem feledkeztünk

meg.

Iskolánkban a téli szünet alatt is Fog'atkozunk a pajtásokkal. Igyekszünk vidám, iátékos programmal el- átni őket. Ilyen lesz a december 28-í csapatigárdlsta találkozó, 29-én az országos úttörő akadályverseny, 31- •tó a vidám újévi ünnepély.

De nemcsak vidám dolgokkal fog- 'átkozunk, komoly szakköreink is vannak. Magyar szakkörünk versenyre hívta ki a Décsbánvatelem “skola magvar szakkörét. Jelen’eg

szava’ó versenyt rendeznek, ki tud öhh Petőfi verset, s tudia a leg* szebben e'szsvalmi. Igen élénk versengés folyik.

Pajtásaink nagyon jó munkát végezték a íémgyüitéstoen is. P-tós varoséiban megnyertük a legjobb fém- gyűjtők vándorzász'fiiát.

Török Gézáné csao. vez.

POLGÁR ISTVÁN

SIMON ISTVÁN:

Tfiqazi kincs

\ falu végén laktunk, ahompan már csak egy ugrás volt a mező, s a fehérbőrű, mindig susogó nyírfaerdő. Apómat, anyámat nagyon ritkán láttam, mert kora reggel váltókra vették a kapát és elmentek a végtelennek tűnő zöld kukoricaerdőbe. — öcsémmel ketten a nagyanyámra maradtunk, áld az altó előtti küszöbön szokott foltozgatni d ró teeret es okuláréval a szemén, vagy a nyár végén babot csépelt a kiszáradt öreg bottat, amellyel hajdan nagyapa verekedett meg betyár korában,

Nagymama nagyon vigyázott ránk, de ha szerit tehettük, elszöktünk a Csapásra, a mi szeretett játszóterünkre, ahol a borzas szederindabokrok közölt apró kis tavacskák fénylettek már kora tavasztól kezdve. Nagyon kedves volt nekünk ez a hely. Itt éltek a cigányok a fü*tös kunvhóban s a kunvhó előtt lobogó tűs melleit faragta Vince bácsi a dagasztóteknőket, a főzőknna'akat s n^ha a kocsikerekeket és a koosi- rpdakot is. Vince bácsinak na svon sok s? ve rakó volt, s mind az én pajtásaim voltak Esvütt lovagoltuk meg a két nagvfülű csacsit, e^viitt kuporog tónk a kordéban, ha Miska, a nagyobbik fiú, rózsáért nyargalt a hatalmas tölgyesekbe, gyertyánosokba.

De volt nekünk még egv öreg barátunk. A szegény Kcrrencs Pista bácsi, ő is a Csapáson lakott a cigányok szomszédságában, de kőházban és egyedül. Pis'a bácsi gyönyörűen tudott muzsikáitól öreg hegedűiével, amclven csak két húr volt. de így is elhúzta minden névnapon a család kedves nótáit.

Ott níiwtocftólr-fonofl+irak a két öreg mellett Vince bácsi és Pista bácsi körül egész nyáron át. Nagyon szere“tűk hallgatni őket. ha messzi tájakról idegen városokról beszélgettek E?vszer különösen érdekes dologról folyt a szó közöttük. Arról, hogy a mi szer Tát (kavarunk romlai a'att töméntelen sok aranv van, néhány zsákra való. Mindennap láttuk a magasból letekintő falakat, amelyeken egy ómásablak is volt, de azt sohasem gondoltuk, hogy aranyat is rejtegetnek Egyszer Pista bácsi igen megörvendeztetett bennünket.

_ Gyerekek — súgta halkan, hogy csak mi halljuk, — mától kezdve nagyon gazdagok leszünk. Nektek is lesz szép ruhátok, cipőtök és kis biciklit is vehettek magatoknak. Kiássuk a Tátika aranyát.

El is osztott bennünket az öreg. Mindenki megkapta a feladatot. Egyikre csákány, a másikra lapát, a harmadikra fejsze jutott. Nekem zsákot kellett szereznem.

Kipirult arccal futottam hazáig, Egyenest nagymama ötóbe vetettem magamat és rejtelmesen súgtam neki:

— Adjon egy zsákot, sok-sok aranyat hozok. Gazdagok Leszünk. Gyorsan, hamar adjon.

Nagyanyám lehúzta a szemüveget egészen az orra végére és elképedve nézett rám.

— Megbolondul,-ál? — szólt tanácstalanul hozzám.

— Adjon, nagyon gyorsan adjon zsákot, lehetőleg

íA K»aert7r\f — r'im'Vn.knrit.anflNagymama a végén kinevetett és n«m volt hajlandó féltett, jó erős zsákjait csak úgy odaadni.

Engem persze már nem lehetett meggyőzni. Besurrantam a kamrába és egy . fenekére állított öreg hoo dóból kihúztam a nekem legjobban tetsző sárga, S nemzetiszínű csíkkal díszített zsákot. Futottam a Csapásra. Már a többiek vártak rám Mint egv felszerelt expedíció, úgy indultunk a csillogó jövő felé Átvágtunk a nyíre sen, aztán a bükkösön egyre nagyobb rengetegbe ériünk. A fák lusta fejüket hímbálgatták felettünk, nyulak szaladtak a vágásokban s néha őzek is ránknyitották okos, bájos szemeiket. De a legszebbek a szarvasok voltak. Csörtetve szaladtak a tisztáson át, elöl sokaganesú bika s vagy tíz kecses szarvasanya rohadt utána. Feledhetetlen szép út volt. Kanyargó hegyi ösvényen kapaszkodtunk fel. nagy mohos barna sziklák, szomorú, de mérges csallánok között.

A falak nagyon viharverten vártak bennünket. Nem volt már rajtuk se mész, se vakolat Kikezdte az óriási köveket az idő rozsdája és ette láthatatlan fogaival naoról-naora. De a kilátás fenséges volt. Mesz- sze apró falvacskák húzódtak a fák k*** -*’•<'«>

zők. mérgeszötó erdők feküdtek ameddig csak a szemünk elAiott. És a másik oldalon a nyugodt, világoskék Balaton. •

Pista bácsi kijelölte a helvet ahol megkezdtük a* ásást. Felváltva csákányoztuk a hegvtetőt a gazos, folgte főidet, a durcás köveket. Astónk. ástunk, de sziklán, téglád a rabon kívül csak néhány rozsdás sarkantyút. gombot és csattot találtunk. Pista bácsi bízta “ott bennünket, hogv ne csüggedtünk, megéri a sok aranv a fáradságot Sajgóit a tenyerünk, nyilallott • derekunk, de nem hagytuk abba egy percre sem * csákányozást. ■

• Az aranv csak nem akart elénk ömlemi.

Lassan beesteledett. A nap lebujt egy hosszú kék hegy mögé.

Pis a bácsi nem akarta mutatni, hogv elszámította magát az aranykereséssel. Ütöttük, vertük a hegyet, csakúgy visszhangzott a mozdulatlan tájék.

—■ Nincs itt arany, hiába dolgoztunk, nem leljük meg — dörmöglük félve P’sta bácsi felé. Az öreg elgondolkozott, levette kaiap.ját. meesimogatta hosszú ősz bajszát és fenséges hangon, mint a kinyilatkoztatást, úgy mondta:

— Dolgozzatok gyerekek becsületesen, kitartóan, megtaláljátok az aranvat. ha most nem is. Tiétek lcf& majd a világ legszebb kinrae.

Lehajtotta fejét és hozzátette még:

— Mindig szorgalmasan és becsületesen ...

Pista bácsi meghall Már nagyon régen. Ott álltam én is egyszerű deszkakoporsója mellett a Csapáson, a többi gyerak között. Sfrtam. Sirattam Pista bársi't aki nem adhatta nekünk az aramva::. Csak feledhetetlen emlékét Azóta sokszor eszembe jut munka közben és mindig úgv érzem: jpiara volt. A munka értékesebb a ragyogásnál mert belőle lesz az aranynál

rirjíüáilriH k-i.n.r»e» nt7 «rn-YpVarvv Vxr»lg^rvcr c.n a a