Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-17 / 295. szám

VtlAG PROLETÁRJA! CCVeSÜlJETEK! DUNÁNTÚLI AI M DP BAR ANYA MEGYEI PÁRTBI ZOTTIÁCÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM ARA 50 F>tLBH CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 17 (----------------------------------------------------------S A MAI 8ZAMBAN: A Szovjetunió részére Finnországban épült jégtörő víz- rebocsátási ünnepsége (2. o. )— Javítják a falu ruházati cikkekkel való ellátását (2. o.) — A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság (2. o.) — A következetesen meg valósított kollektív vezetés gazdag eredmények forrása a palotabozsoki gépállomáson is (3. o.) — Kígyóit a fény-: Peterdpusztán (3. o.) — Leőwey Klára, a szabad­ságszeretet és hazafiság nagy magyar pedagógusa •{4. o.) V----------------------------------------------------------------------------------­Több figyelmet, e’őzékenyebb kiszolgálást! Pártunk Központi Vezetőségének 1933 június 27—28-i határozaténak és ennek alapján készült kormány- Pf&grammnak a megvalósítása, álla­im és szövetkezeti kefeskedelmür- 'e; hatalmas feladatok elé állította, ■'feladatunkká tette többek között s dolgozók több. szebb és minőségileg jobb áruval való ellátását. Ezeket a feladatokat, az emberről, a dolgo­dról való fokozottabb gondoskodás Jellemében kell végrehajtani. A Központi Vezetőség 1953 októ­ber 31-i határozata többek között kimondja: „Meg kell javítanunk a kereskedelem munkáját. Be'kereske- 'felmi szerveink munkájából ki kel' küszöbölni a szervezetlenséget, ve­zérelvünkké kell ‘.enni a vásárlók igényelnek minél tökéletesebb kielé­gítését, a közönség türe'mes, gondos kiszolgálását." Tehát nemcsak arra kel] törekednünk hogy az iparon ke •észtül biztosítsuk a dolgozók jobb Választékosabb éle'miszer- és Ipar­cikk ellátását, hanem sokat kell ja­vítanunk kereskedelmi dolgozóink­nak a vásárlók Iránti magatartásán •s. Annak ellenére, hogy ezen a te­rületen már értünk el eredménye­ket, még mindig mutatkoznak hiá­nyosságok is. Még most is előfor­dul a (kivételezés", a pult alól való árusítás. Például a BáJics úti 68 >zámú élelmiszerbolt vezetője csak a Jóbarétoknak. jó Ismerősöknek ad sgyes olyan árucikkeket, amelyekből •ha még nem rendelkezünk a kellő •Mennyiséggel. Vagy például a Kos­suth Lajos Utcai 102 számú Cseme- Seboltban Jandó Jenő december 11- én, pénteken este egv vevőt, aki rizst kért. azzal utasított el, hogy •Már nincsen. Jóllehet az előtte je­lentkező vevőt kiszolgálta, sőt még •hásnap délelőtt is árusítottak rizst *z üzletben. Szövetkezeti üzleteink dolgozóira i« komoly feladatok várnak az áru- kiszolgálás területén. Nem engedhe­tő meg az — ami egyébként általá­nos vidék;i szőve.kezeteknél —, hogy g kenyeret mérés nélkül adják ki. Ezzel megkárosítják a dolgozókat tftert a kenyér súlya általában 5—13 dekával kevesebb szokott lenni. A íánycsóki 2. számú bolt vezetője nem csak a kenyeret, hanem az élesztőt •s mérés nélkül szolgálta ki, kézzel •örte. Az ellenőrzés alkalmával az egyik Vevő megkérdezte a boltvezetőt, vaj­ion mi az oka annak, hogy a cukor sós volt? Mi meg tudtuk mondani A cukros fiók felett volt a só, és abból szóródott bele. Ugyanakkor a cukrot és sót tartalmazó fiókok mel lett volt a szóda és különböző por­festék, a trafikáru mellett közvetle­nül szappan, vegyianyag. Ennek kö­vetkeztében egyes árucikkek külön­böző ízeket és illatokat szívtak ma­lukba. Az Északbaranyamegyei Nép bolt hidasi üzletének ellenőrzése al­kalmával a textilosztályon dolgozo kar.árs szájában szivarral szolgálta ki a vásárlókat Ezek a tények, saj­nos, nem a fogyasztók megbecsülé­sét, figyelmes, gondos kiszolgálását futatják. Rá kell mutatnunk arra a terület­be, ahol jelenleg mág legnagyobb a hiányosság, ez pedig a vendéglátó ipar. Az e'múlt időszakhoz viszonyt - Va némi fejlődés tapasztalható, de ez még korántsem kielégítő. Külö­nösen tisztaság, udvarias kiszolgá­lás és a választékban mutatkoznak hiányosságok. Példa erre az 1. sz. Népbüffé, ahol a kiszolgálás lassú, jóllehet munkaerő-átcsoportosítással bieg lehetne gyorsítani. Az espresso részlegnél szinte munka nélkül áll­nak az árusítók, ugyanakkor a me­leg pultnál az eladók nem győzik a kiszolgálást. Ha a meleg pulttól a cukrász részleget áthelyeznék az es­presso részleghez, több hely és mun­kaerő szabadulna feL A kiszolgálással kapcsolatiban rá kell mutatnunk arra, hogy az 1. sz Népbüffében egy alkalommal azért nem volt bor. mert „nem értek rá“ a pincéből felhozni. Természetesen az ilyen felületes munkával az 1. sz. Népbüffé egyáltalán nem biztosítja a fogyasztók jó ellátáséit. Tudjuk, hogy a vendéglátó iparra komoly fel­adatok hárulnak és feladata ugrás­szerűen növekedett. Ez azonban nem 'elentheti azt, hogy a vendéglátóipa- -i dolgozók a fogyasztókkal felülete­sen. udvariatlanul bánlana'k. Nem engedhető meg a vásárlókkal szemben a „foghegyről" bánásmód a .nincs kérem" kurta válaszadás Sajnos, sok kereskedelmi dolgozót még a köszönésre is meg kell taní­tani, mert erről megfeledkezik. — Egyes üzletekben előfordul, hogy rvf eladó a polcokon lévő méteráru* "sak a méter rúddal mutogatja a •/evőnek, ahelyett hogy a pultra rak­ná, hogy a vásárlónak lehetősége le- «v»n a válogatásra. Nem arról van szó. hogy a ke- -eskedelmi dolgozók alázatosak le­gyenek, hogy hajlongjanak. Ez a ki- -znlgálási mód a múlt kereskedelmét 'ellemezte. A mai kereskedelmi dol­gozók ne legyenek álázsitoskodók hallongók fecsegők. munkájukat gé­piesen, lélektelenül végző egyének. \ kereskedelmi dolgozónak hivatást kell éreznie szakmája iránt. Legyünk odaadók, türelmesek figyelmesek, kedvesek a fogyasztókkal szemben. Törekedjünk arra. hogy a bolti dol­gozók öntevékenységre való nevelé­sével mindent elkövessünk a fogyás? ók igényeinek kielégítésére. Ezen a téren megyénkben már vannak eredmények. Ezt bizonyítja hogy a megye kereskedelmi vállala­ti közül a Pécsi Ruházati Bolt, a pécsi Hús- és Tetkiskereskedelm! Vállalat, a Pécsi Vegyianyag Nagy- kereskede’mi Vállalat, valamint a Pécsi Papfrértékesftő Vállalat a har- mpd'k negyedévben országosan is az első helyre került Jó munkája kö­vetkeztében. Ezek az eredmények arra köteleznek, hogy még job!) munkát fejtsünk ki, figyelmesebbek ég előzékenyebbek legyünk a kiszol­gálásnál. Foglalkoznunk kell a vásárlóknak a kereskedelmi dolgozókhoz való viszonyával is. Általában hajlamo­sak vaevünk arra. hogv a kereske- ite’mi dolgozókkal szemben a meg­győzés. az emberi bánásmód helyett a ledorongolást alkalmazzuk. A fo- vyasz óknak is arra kell törekedniük hogy türelmesebbek legyenek. — A filmszínházak előtt napról-napra nászú sorokban, türelmesen vár koznak az emberek órákho#«zat la, amíg mozijegyhez jutnak. Ugyanak­kor. ha valamelyik üzletben vásárol­nak és esetleg néhány percet vára­koztok kell. már türelmetlenek és élesen kifakadnak. Párt- és tömegszervezeteinknek öbbet kell foglalkoztok a kereske­delemmel. A fogyasztók is igyekez­zenek a kereskedelmi dolgozókkal •'Ivtá.rsias baráti viszonyt kialakíta­ni. Segítsék őket munkájukban és mondjanak építő bírálatai, hogy a hiányosságokat kiküszöbölhessék. Kereskedelmünk igen komoly fel­adat előtt áll. Népünk megnöveke­dett Igényeivel kell számolnia és azt kielégítenie. Ha ezt jól végzi el, ak­kor a szocialista kereskedelemhez méltó munkát végez. Jozlfek János a megyei tanács kereskedel­mi osztályának vezetője A kigbalatoni lápteruleien áramlás nélküli rizsiermeiéseei kísér elesnek A Keszthelyi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet érdekes rizstermelés' kísérleteket folytatott Keszthely kö­zelében a kishalatoni lápterületen. Ezen a vidéken a talajvíz nyáron sem süllyed hatvan centiméternél mélyebbre a talajszint alatt. Ez ad­ta a kutatóknak azt a gondolatot, hogy itt árasztás nélkül is megte­remhet a rizs. A kísérletek még kezdeti állapotban vannak, de mór aláltak a 16 fajta rizs közül —ame- ’yekkel a kísérleteket végezték, — ->lyan fajtát, amely árasztó« nélkü’ ió termést hozott Most más, erre a célra alkalmas rlzsíajtákat keres­lek, azonkívül kidolgozzák az árasz- 'ás nélküli rizstermelés agrotechni­káját * VERSENYBEN AZ ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Szélesedik, szervezetté válik a „Nevelj új bányászt44 mozgalom Komlón Komlón eddig is számos csapat csatlakozott a „Nevelj ú/ bányászt- mozgalomhoz. A Kossuth akna I-es üzemében egy hete „ munkáját új fronton meglcez dö Baumann János sztahánovista vá­jár brigádjának 30 „öreg*• bányásza határozta el, hogy mindegyikük ma­ga mellé vesz egy új dolgozat és ab­ból becsületes, jó bányászt nevel. Alrám Józsel sztahanovista vájár Győri István gyakorlóvájárnak adja át tapasztalatait. Szívesen magyaráz- '.a el neki, hogy az omlásos léténél a nagyobb biztonság több előtüzőfa használatát követeli meg. A jövesz 'és módszerének ismertetésekor pe jig azt is megmutatta, hogv ha elöbb az alsópad szélét szedj le a fejtő kalapáccsal, a lelsőpad szene köny- nyebben omlik le. Lay Henrik vájár Lajos Sándót csilléssel foglalkozik. Gondos neve­lés nyomán Lajos Sándor a csillézés munkája mellett már a labeadogatás. nál, sőt a biztosításhoz szükséges fa kívánt méretre való elvágásánál is segédkezik. A Báumann brigád ,,öreg“ bányá­széinak tapasztalatátadása és az új dolgozók szorgalmas munkája nyo­móm december 15-én az új fronton már két csillével túlteljesítettél: ter­vüket. Míg eddig csak egy«s csapatok csat A Postai Légvezeték és Kábelépítő Vállalat körzeti építésvezetősége büszkén jelenti, hogy az 1953 éves .érvét december 10-én befejezte. Ebben a munkában, amely négy vértnegye területén a dolgozók élet­Sipos Lajos termelési felelős lakoztak Komlón a ^Nevelj új bá nyászt-mozgalomhoz a kétszázéves magyar szénbányászat tiszteletére az András-aknaiak felhívására válaszol­va Komló sztahánovista bányászai és kiváló munkása/ elhatározták, hogy az új mozgalmai első szocialista bá­nyavárosunkban szervezetten kitér jesztik. „Felhívunk minden sitahánovtstát, bányászt; régi vájárt; vegye kj ré széf az új dolgozók neveléséből. Ak­nászaink; lömestereink, műszaki ve­zetőink foglalkozzanak nagyobb sze­retettel, több türelemmel az új dolgo­zókkal, adják ál nekik gazdag szak mai tapasztalataikat“ — hangzik töb­bek között a felhívás. A Kossuthakna f*es üzemének sztahánovistái. kiváló dolgozói és műszaki vezetői elsőnek csatlakoztak a felhíváshoz. December 15-én elha tározták, hogy a legrövidebb időn. belül „„ mi üzemünkben minden új dolgozót egy tapasztalt' bányász .pat­ronál“ jelszóval megszervezik: egyet­len olyan új dolgozó se legyen, aki­vel valamelyik *,öreg'‘ bányász ne foglalkozna. Egy héten belül az fej üzem va­lamennyi tapasztalt bányásza írásban közli a szakszervezettel, hogy a Bau- ntanr-brigód példálá< követve,, me­lyik új dolgozót segitj jő bányásszá ejlődésében. GARAY ­színvonalának emelését bizonyítja — jó eredményeket értünk el. További feladatunk, az 1954. évi terv zökke­nőmentes beindítása, és a jövőévi terv túlteljesítése. Kézdi József körzeti ép. vez. Hirdről jelentik A Hírűi Kenderfonógyár dolgozói még a nyári gépjavítások idején meg fogadták, hogy határidő előtt fejezik be 1953. évi tervüket. Ennek érdeké­ben a műszaki és fizikai dolgozók az azelőttinél is szorosabban fogtak össze. Tanfolyamokat szerveztek, amelyen az alacsonyabb szakképzett­ségű dolgozókat, oktatták a műsza­kiak. Az idősebb szakmunkások pat­ronálták a fiatalabbakat: átadták nekik szaktudásukat. A kölcsönös összefogás meghozta az eredményét: a Hlrdl Kenderfonó- gyár dolgozói nemcsak havi tervei­ket teljesítették túl, hanem Jó ered­ményt értek el a negyedévi tervek teljesítésében is. December 8-án pe­dig elérték céljukat: határidő előtt, december 8-án, délután két órakor teljesítették évi tervüket. Kedden nagymennyiségű bányafa szállítása indult mega mecseki erdőkből a pécsi* és komiéi bányákba A mecseki erdőkben új, korszerű gépek segítik az ember munkáját. Ez­zel még december végiig min egy ezer köbméter ácsolni- és piUérfát futtái­nak a 200 éáes magyar szénbányásza­tot emlékm&saaklöal ünneplő pécsi és komlói bányákba. Kedden reggel indították útnak az első szállítmányt a Mecsek nyugati Erdőgazdaság abaligeti erdeiből, öltön nan végig gépesített szállitőpályán, 150 méter csúszdán továbbítják a ki­váló minőségű bükkrönkökei. A na­pokban munkába állítanak egy mo­toros fűrészt, amelynek segi ségével •légyszáz köbméter bányafát termel, nek ki és továbbítanak itecemlYr ré­téig Ab alig étről. Motoros fűrészek kezdtek munká­hoz a MecsekkcIeH Erdőgazdaságban is, Árpád-tetőn és Kisvaszaron. Az '’gyenként 15—20 ember munkáját végző korszerű gépekkel etekből az erdőkből még az idén 600 köbméter bányaiét szállítanak a pécsi és kom- ’ól bányákba. A Postai L%ve?eték é« Kííbelépíttí Vállalat teljesítette évi tervét ÚJRA A BANYÁBAN Nem érezte jól magát Viezer Ferenc a samodo- ri pásztorházban. Úgy gondolta, sakkal többre is képes, mint apjának segíteni az állatok kihaj­tásában, összeterelésében, és alkalmi munkát keres­ni, hol az erdészetnél, hol Kaposvárott, már ahol akadni szokott ilyesmi. — 1950 augusztusában úgy döntött, hagy bányásznak megy. Hallott Komlóról, hát meg sem állt a kom­lói városi tanács munka­ügyi osztályáig. És estére már a 119-es számú le­gényotthon emeletes ágyán gondolkozott el ar­ról, hogy ilyen jó helye együttvéve sincs otthon­maradt négy testvérének, mint neki. Aztán Jött a „séta", vagyis a bányajárás. Meg kell vallani, hogy eleinte húzta a nyakát a lehajló ácsolatok alatt. Somogyi gyerek létére csak hallo­másból ismerte a bányát, s bizony az első nap esté­jén arra gondolt, hogy mégis csak jobb volt ott­hon pásztoffikodni, erdőre- iárnl, mint ott lenn a szűk munkahelyen buj­kálni. Lesz, ami lesz. Más Is kibírja. Másnap mér Is­merős volt a bánya. Nap­ról-napra mélyült a barát ság közte és a bánya kö­zött Hónapró k-hónapra több pénzt kapott mun­kája nyomán. Különösen megjött a kedve Szedlár Ferenc kétszeres sztahá­novista vájár mellett. — Szedlár Ferenc Is megked velte a szorga'mas. Igyek­vő fiút. Megtanította min­den fogásra, amivel mun­káját könnyebbé, eredmé­nyesebbé teheti. Több mint hat hónapig dolgoz­tak már együtt, amikor megjött a behívó. Viezer Ferenc 1952 november 15- én magára öltötte a ma­gyar néphadsereg egyen­ruháját. Egész életében nem tör­tént ennyi minden, mint most az utolsó két év so­rán. Mikor már beleszo­kott s bányászéletbe és szívéből megszerette a komlói bányát, az elvtár­sakat, egyszerre újra egy idegen környezet, sokszáz idegen ember, s a kies somogyi dombok, komlói hegyek után sivár békés­csabai táj. De az igazat megvallva, izgatta fantá­ziáját, hogy milyen is az a katonaélet. Hát hamar megtudta és tetszett neki. Különösen, amikor össze- oarátkorott Mayer Jenő­vel, egy veszprémi paraszt fiúval. Együtt végeztéit el a DISZ politikai körét, együtt lettek szakaszveze­tők. Sok hasznosat tanult a honvédségnél, amiről az előtt foga'ma sem volt. Az volt az érdekes, hogy Itt, Komlótól jópárszéz kilométerre értette meg Igazán, mit jelent bányász rwtk leim!. Nem múlt el nap. hogy gondo’atban el ne látoga­tott volna Komlóra. Váj­jon mit csinál Szedlár elvtárs? Visszafogad tn-e, ha leszerelt? Mi lehet Lengyel Tibivel? Meg a többi fiúval? Egyik nap aztán írt Lengyel Tibor csfl'ésnek Kom'óra. Az­után Igen sűrűn fordult a postás a két bányászfiú levelével. „Elkészült az új altáró!" „Kész az új für­dő!" — írta az együk. — „Géppuskás kiképzést ka­pok!“ Elismerő oklevelet szereztem lövészetből!“ — írta a másik. Szóval Vie­zer Ferenc mindenről tu­dott, ami Komlón történt. De hiába írta le olyan szépen Lengyel Tibi, hogy mi minden épült azóta, hogy elkerült onnét. O látni szerette volna. Mi­nél előbb. Pámapos szabadságon volt otthon Somodorban. Amikor visszaérkezett Bé késcsabára, a század párt- titkára hivatta. — Mit szólnál hozzá Viezer elvtérs, ha pár na­pon belül újra a komlói bányában dolgozhatnál? — Én? A bányában? Jaj, de jó lenne! — vá­laszolta nagy örömmel. Majd hirtelen elszégyelte magát. Jól bántak Itt ve­le, rengeteget tanult, kü­lönösen sokat köszönhet a hadnagy elvtársnak, a párttitkárnak. Vájjon U- iik-e ennyire lelkesedni a leszerelésért. A párttttkár látta a fiú vívódását, segítségére sie­tett. — örülök, hogy ilyen jó bányász vagy, Viezer elvtárs. Pártunk úgy tart­ja, hogy a legszüksége­sebbeket már elsajátítot­tad. amit a haza megkí­ván fiaitól védelme érde­kében. Ha szeretnél v|iz- S7.amenni a bányába pár napon be'ül ott lőhetsz. Hiszen éppen te beszél­gettél nekem Komló jelen tőségéről. A szülei nem tudtak ho­va lenni meglepetésükben amikor a szabadság után három nappal újra beko­pogtatott a somodori ott­honba. — Leszerelek. Újra a bányába megyek, — ki­áltotta a meglepődött hoz­zátartozóinak. S aztán se vége, se hossza nem volt az örömnek, amíg civil ruháját készítette ki. De mit részletezzük so­káig. Amikor leszerelt és útját vette Kom'ó felé, nem egyedül utazott. Vele ment öccse, Jóska is. Ad­dig hallgatta bátyja ára- dozását Komlóról, a bá­nyászéletről, hogy meg­kötözni sem lehetett vol­na többé Somodoron, S most újra Itt van. Itt beszélünk vele a komlói Ujfürdő hatalmas épületé­ben. Bányászruhában, ke­zében a bányászlámpa, még néhány perc. s elin­dul az új Altárón át a Kossuth-akna felé, s az új szállítótorony ereszti le a mélybe, ahol sok-sok új gép, munkavédelmi esz­köz fogadta, amikor hosz- szú szünet után először szállt le Szedlár Ferenc sztahánovista vájárral a 131-es munkahelyre. — Januárban vájártan­folyamra megyek — mond ja örömmel, amikor a Jö­vő terveiről kérdezzük. — Még három-három és fél hónap, s szakma lesz a kezemben. Pór perc múlva a „né­pes“ függönyét félrehúzva integet felénk. A kis moz­dony megrántja a szerel­vényt. Viezer Ferenc el­indul. Újra a bányába. H. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents