Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-15 / 293. szám
•NAPLÓ 1953 nFr^iturp ^5 Két élet Halászat, k icsatenyészet a szentmlrtonpusztai állatni gazdaságban .Még jóformán meg sem fürösz- ^tték a bábák a mozsgói kastélyban Laci úrfi máris a megye egyik Nagyobb földesurává vált. Ke- iífilmes keresztapja — „báró'* Biedermann Imre — megörülve a szaporodásnak, ’lekamyarította részére ^aknern a fél szigetvári járást, Cser- ■®töi Almamellékig, Zsibóttól So- !'ogyhárságyig. — Keresztajándékul. , Talán ugyanezen az estén, —amikor a kis „báró“ becseppent az ár- 'Vék világba, és a gazdaságba, két jgyével odébb báró Rúbidon Zichy bán budafapusztai birtokán hatodik Spermákét Szülte Györkő János sum- •tás-kocsis felesége. Rossz csillagot alatt bátorkodott-e az életbe a kis Fenkó. nem tudni — de az ö‘ gyerek nyűtte pelenkákon és vamko- ,rin kívül őt semmi se várta. Ilyen volt akkor a világ rendje. Emikor a forró július hősége olvasz- fetta a. határt., beszegezték a fenykat. Amíg a közös Cselédlakások népe görnyedve aratott és csépelt, ad dig a méltóságos pereputty Nizzában nyaralt. Amikor kukoricatörésre, szárvágásra fordult az idő, a jószágkormányzó is megváltoztatta a címzést: Monte-Carlóba, San Maritzba irányította a Ferkó-félékibő! kisajtolt ezreseket, hogy Laci úrfinak mindig legyen borra, nőre, — télen-nyáron. télen-nyáron. Nagy István elvtárs halászember, ritkán ejt szót, de magvasat. Idéz a múlt nyomorából és a harmadik- negyedik szava már visszahozza a mába, a tavakhoz — a szentmárton- pusztai állami gazdaság halastavaihoz. Mert halastavak is voltak a keresztajándékban. Szentlásziótól Szulimánig és Szentegyedpusztáig. több darabban 186 holdas víztükör. Azelőtt a bárónak, most az. egész országnak hizlalja az aranypénzű pontyokat, méteres csukákat, külön fehérhasú rel.t gépi tókaszát mesterkedett ősz- I hogy ha rnódjábanjenne rendelkezni öze — kíméli az embert, az egészsé- I felette Biedermann ,.bárónak“ — get. I most már bajosan ajándékozná el A népi demokrácia épít is. Annyit, I még oly kedves rokonának sem. A halastótól nem messze emelkedik egy domb. Alakra olyan, mint a vakondtúrás, I örökölte a magyar parlagi kacsa szi- csak hát jóval nagyobb. Tetejére két I vósságát és a pekingi kacsa nagy istállót meg egy cselédLákást huza- I testét. Rudolf .Józsefivé, Tóthné meg ''fisövezte kastély ablak tábláit — I tóban a hosszú bajszu, 'tabadjára engedték a komondcxro- ■ harcsákat Halásznak a tavon. Már november '’égén nekiikészültek, de két éjszakai *»gy olyan jégkérget dermesztett a '«vakra, hogy a lovaskocsdt is megártotta. December első napjainak Enyhéje elolvasztotta a korai vendéit és bár most is szitál a köd, csíp 1 szél — Györkő Ferenc halászmes- Jfit irányításával megkezdődött a hal •firmés betakarítása. Aki még nem látott távi halászatot, az nem is tudta elképzelni, hogy milyen nehéz — rtÜyen élvezet ez. Előbb végighúz- fák az öreghálót — majd megszakad Me nyolc ember — de az óvatos Csuka lelapul az iszapba, a tapaszait öreg ponty behúzódik a nádtor- Jsák közé, elmegy fölöttük a háló. Nem esik bele, csak a tapasztalatlan egynyári fiatalja. Nincs más mentség ■*- Kántor József meg Nagy István Nekirugaszkodnak a zsilipnek, leeresztik a vizet mind a tizenkét hold ról. Fél óra sem pereg le, a víztükör keskeny szallaggá apadt, melyet térdig érő iszap határok Micsoda szallag ez, micsoda patak ez! Sekély vizében nyüzsögj csapkod, bözsöa, ficánkol a sok ponty — csak markolni kell, emelni kel, tizével, húszával akad a merítőbe. A halászok — almamelléki emberek — olyanok, mint a gyerekek. Derékig érő gumicsizmájukban begázolnak az iszapba, dúskálnak, túrnak a töméntelen húsba. Négy ember hordja ki a nagy tetejes kosarat, de félpercenként megtöltik, nem győzik, nem bírják, éz elszánt csukák kidobják magukat az iszapba és csapkodva próbái nak elúszni a sűrű pépben. Már Bo- zord sem tudja türtőztetni magát — a halász kutyája. Beugrik az iszapba — majdnem elmerül benne — és farkát feltartva vállalkozik a szokatlan mesterségre. * tett fel valamelyik intéző és elkeresz telte szent Egyed-pusztának. A mi embereink régi majornak hívják. Az új major ott fehérük a. meneteles domboldalban a másik tó nádja fö- ött Tíz darab 500-as vizíszánnyas ól, egyik hajszálra olyan, mint a másik. Érdekes története van a baromfi telepnek. 1951-ban négy ólat emeltek — megtömték libával. Majdnem valamennyi elpusztult. A szakértők talaj fertőzésről beszéltek. Kár kísérletezni — úgysem lesz semmi. Egy ugyan ilyen ködszitálós őszi napon szemüve ges ember kopogtatott be az igazgatóhoz. A földművelésügyi minisztérium küldte, baromfitelepvezetőnek. Nagy gyakorlata nincs, azelőtt volt ótven-hatvan tyúkja — ennyit ért hozzá. Demkó agrönómus bizalmatlan, szakkérdéseket tesz fel, de az egyszerű, csendes mosolygó ember állja a sarat. Ha már ideküldték — lássuk mit tud. így került Boha Ferenc szent-Egyedre. Két hét múlva eszébejut Demkónak az embere, kimegy hozzá és majd lenyeli szivarját a meglepetéstől: az egész telep tiszte, nincs egy elhuliajtott toll sem, az ólak rendben, frissen felho- mokolva. Azon a délutánon egymásra talált a két szakember és rövidé sen oLyan változások történtek, hogy a minisztérium is meghökken. De várjunk csak sorára. A vidékhez, a tájhoz szokott fajta edzettebb a betegségekkel szemben mint a más vidékről hozcft jószág, összevásárolták hát a környékbeli kacsákat és hogy hagyobbtestű állatokat kapjanak, pekingi gácsérokat hozatták. Egy év sem telt el — ki tenyésztettek egy olyan fajtát, amely a többi baromfigondozó felfigyeltek. A libaelhullás elvette a kedvüket és sokat pözszögtek az új telepvezető nagy pontossága és szigorúsága miatt eddig — de úgylátszik, érti a dolgát. Az asszonyok egyre jobban kezdték segíteni Boha elvtársat. Az új fajta megvan — csak szaporítani kell, szaporítani, hogy telve legyenek a nagy ötszázas ólak. Tojás van vagy negyvenezer, a keltetőgépek is megjöttek — de hová rakják őket? Egy üresen álló ólba szerelték fel a kényes portékákat. CKban keltetni, ahol nincs állandó hőmérséklet,?! Lehetetlen! Lehetséges! Boha és az asszonyok egyedül maradtak nagy akarásukkal. Éjjel-nappal ügyeltek forgatták a tojásokat, permeteztek az álmatlanság kék pántlikát kötött a szemük alá. Május elsején, éppen május elsején kitörte a tojás héját az első kiskacsa — felpántlikázva vitték az igazgatóhoz. Nincs az mezőgazdasági, állattenyésztési szakkönyv, feljegyzés, vagy tapasztalat amely kacsatojás gépi keltetésénél 40.000 tojásnál 75 százaléknál nagyobb kelésí eredményről tudna Vastag betűkkel írjuk ide, hogy egyszerű, szemüveges ember, Boha József és pár lelkes asszony 40.000 tojásból harminchatezer kacsát kel tetett, 90 százalékos keltetési ered ményt ért el. A legrosszabb kelés is 85.6 százalékos volt Jellemző mi rossz agrópropagandáfikra, hogy ierr a megyei tanács állattenyésztés osztályvezetője, sem a megyei kel te tő ál lomás nem tud erről a világra szóió eredményről és még keveseb bet arról a munkamódszerről — amellyel elérték. mi neat tetszik 9 dolsozókr)-Gyönyörű haltermésük van az idén, holdanként legalább 12 mázsát fognak ki. Kiszámolom... •*23.200 toiiló hús! Mintha tíz darab Mott disznó termett volna minden Holdon: Hét ember gondozta el az Ngész nyáron —ez a tömérdek kincs *lig került , valamibe. Igaza van Lukács igazgatónak, meg Demkó agro- áómusnak, hogy állandóan biztogat- fek az almamelléki Szabadság mag kéke termelőszövetkezeteket: létesítőének még a télen halastavat a hasz- N.iihatatlan, mélyfekvésü kaszálójukon Nehezen hajlanak a jó szóra, Joint az egyszeri lány — nekem -s Mszik -t- csak hát az anyám nem Engedi... A haltenyésztcs nemcsak halászatod! áll. Kocsin viszik a kifogott por- Mtát a teieltetóhöz és darabonként jj- osztályozó asztalra kerülnek -a Halápzmester vizsgáló szeme elé. Hat ■*ös csuka esik eléje csattanva — egy pillantás — alkalmas tovább tenyésztésre. Ügyes mozdulattal fémjel zést; illesztenek hátuszonyára, hogy jövőre is megismerjék és röpül a teleltető mély vizébe. A gyengébbje vagonba kerül — onnan a .dolgozók asztalára. Györkő elvtárs — az egykori Fer- kó- halászmester — komoly terveket sző az agronomussaJ. Az uradalmi időkben elhanyagolták a tavat, (előbb ásták, mint a szigetvári vasút megépült és egyszer sem tisztítottál?), a feneket ellepte az iszap, kiszorítja a vizet. A nád, a sás is egyre beljebb nyomult a partról a tavak közepébe — irtani kell azt is. A télen halágyat - ásnak az iszapba a nádat, a sást is elirtják, de nem úgy, mmt régen. A Laci gróf alatt 3 hús tavaszokon mellig gázolták a alekzetállítóan hideg vízbe, úgy ’ágfák el a sás tövét. Györkő elvtárs csőrlővel vont, dereglyére sZeSenki nem akarta elhinni, mindenki csalásról beszélt. Demkó agronó- mus sajátkezű leg aláírt minden tojást — nehogy kicserélhessék — nem változott az eredmény. Erre maga Gergely elvtárs, a keltetőgép szerkesztője utazott Je Pestről, egy hétig lesben állt, figyelte — nincs semmi csalás. Egy harmadik baromfitelep- vezető átvette a módszert és 80 százalékot keltetett. A baromfi telep dolgozói — az egykor elajándékozott uradalom cselédeinek feleségei, lányai — Tóthné. Bögrémé, özvegy Kernné, Sárközi Kati rég elfelejtették a nyolcvan filléres napszámokat. Havi keresetük 1800-tól 2300 forintig terjed. Az asszonyok bútorokat vesznek — Sárközi Kati a kelengyéjét és rádiót vásárolt össze. Szép is, gazdag is. jól jár vele — akárki veszi el. Uj élet. sarjadt ki és virágzik az egykori bárói földön. A cseléd- szállások népe birtokba vette a fenyvesekkel övezete, kastélyokat és ahol azelőtt egy-két család dézsáit, most az egész nép gazdagodásáért dolgoznak. Es hogy dolgoznak!! Boha Ferenc 50—60 helyett harmincezer baromfival ér el világraszóló eredményeket, Györkő halászmester m emberek, a munkások egészségéért, életéért újításokon töri fejét. Es a többi Györkő? György termelőszövetkezeti tag. István MÁV főtiszt, magánúton tanult munkája meHett a felszabadulás után. József, Toldiszent- miklós tanácselnöke, Lajos a Néphadsereg tisztje — hadnagy, Júlia olajbányász, Ferenc asztalosmester odahaza. Az ő fiaiknak van már mit örökölni. Az egész házát! OSAK CIGARETTÁT NE KÉRJEN!'* A veméndi földművesszövetkezet ügyvezetője úgylátszik. hogy nagyon igyáx a község lakosságának egészségére, nehogy a nikotin romboló hatást gyakoroljon a szervezetre. Ez.l abból gondolom, hogy immár egy hete nem kapni a szövetkezet egyik boltjában sem cigarettát, de még cigarettadohányt sem. Ha egy vémen- di dolgozó dohányt akar vásárolni, akkor Mohácsra vagy Pécsre kell utaznia, mert a környező községek boltjaiban sincsen. Ezzel szemben » szövetkezet boltjában tucatszám van asztaliteniszháló, bár a községben csak egy ping-pong asztal van. Hasonló a helyzet az elem nélküli zseblámpákkal is. amiből dohányos ember nagyban vásárolhat, csak cigarettát ne kérjen, mert a bolti dolgozók erre csak azt felelhetik, hogy cigeratta csak akkor lesz. ha a szövetkezet ügyvezetője rendelni fog. Dohánynélküli dohányosok: HARASZTI LÁSZLÓ és még 7 aláírás. RÉGI PANASZ — RÉGI ÜGY Nagyárpád község lakosságának ré gi panasza a kanális üzembentartó - sa és íisztitása, ami a pécsi Kultúrmérnöki Hivatalnak lenne a feladata. Most már közel két éve húzódik ez az ügy, de még semmiféle intézkedés. nem történt a kanális ügyében. Ezévben aratás előtt az egyik tanácsülésen megválasztottak egy küldöttséget, hogy menjen el a Kultúrmérnöki Hivatalba, mert arra a jegyzőkönyvre, amit ebben az ügyijén készítettünk, a Kultúra.'rnöki. Hivatal nem reagált. A küldöttség- iárás után a Kultúrmérnöki Hivatalban azt ígérték, hogy a kanális-ügyet aratás után fogiák rendezni. Aratás után azt mondták, hogy majd csép- lés után, cséplés után pedig azzal vigasztaltak bennünket, hogy maid az ősszel. Kijöttek a nagyárpádi tanácshoz, hogy sürgősen keressen egy raktárhelyiséget a cement tárolására. Már-már úgy látszott, hogy a közel két év óta húzódó kanális- ügy most már megoldódik, de tévedtünk, mert azóta sem történt semmi, pedig már december második felében vagyunk és következik az 1954-es esztendő. Reméljük, jövőre végre rendezi a Kultúrmérnöki Híva tál és a megyei tanács a mi kanálisunkat is. Hoffer Ferenc tanácstag, Nagyárpád. MUNKÁSSZÁLLÁST, napközit. BÖLCSÖDÉT KÉRÜNK A Sopiana Gépgyár, amely a fel- szabadulás után romokban hevert, kormányzatunk támogatásával gyors fejlődésnek indult. 1949 nyárutóján avattuk fel a romok helyen épült vasbetoncsarnokot modern és nagyteljesítményű gépekkel. Később elkészült a minden igénynek megfelelő irodaépület is. 1952-ben újabb lépést tettünk a fejlődés útján: elkészült az újabb vasbetonesamok és most áll befejezés előtt a Sopiana tanműhelye. Most már sok minden szép van a Sopiana Gépgyárban: kibővített gyárépület, neonvilágitás. iroda, fürdő, mosdó. Még csak kettő hiányzik: modem munkásszállás és uapköziotthon. illetve bölcsőde. — Ugyanis a gyárban most már elég sok vidéki munkás dolgozik, aki örömmel venné, ha a gyár munkásszállást létesítene, ahol napi munkája után pihenhetne. Arra kérjük a Sopiana Gépgyár vezetőségét, hogy a gyár mellett létesítsen modern munkásszállást, napközi otthont bölcsödét. IZSÁKI IMRE levelező. Oroszlán Imre A járások sorrendje az őszi munkákban A megyei tanács .mezőgazdasági osztályától: A járások sorrendje az őszi mezőgazdasági munkákban a december 10-i értékelés szerint: A kenyérgabonái vetési terv teljesítéséből még mindig hiányzik 5.2 százalék, amit sürgősen pótolni kell. Istóllótrágyázásban: elsők a sely- ’yei és a mohácsi járás 110 százalékkal; ötödik; jjq^ii 79, hatodik: pécsi 77.7, hetedik a siklósi 64.1 százalékkal. Őszi mélyszántásban az első helyet a mohácsi járás foglalja él 60.4 százalékos eredménnyel, második a pécsi járás 56.3 százalékkal. Hatodik: siklósi járás 35.7 százalékkal hetedik: péesváradi, 30.8 százalék az utolsó a villányi járás 30 százalékos eredményével. VJLLANYKÖVESDEN JS# ÉPÍTSENEK VÁRÓTERMET A viílánykövesdi .tanács már többször fordult, a MÁV igazgatóságához írásban és szóban; hogy a Villány- kövesdi vasútmegállőhaz várótermet építsenek. Az igazgatóság ezt meg is ígérte és határidőül 1953 márciusát tűzte ki. Azonban ez még a mai napig sem valósult meg. A váróterem főleg most. a téli hónapokban azért szükséges, hógy a Villányba iskolába járó gyermekek ne ázzanak, ne fázzanak a szabad ég alatt és ne szerezzenek maguknak betegséget, mert ez többnapos kiesést jelentene a tanulásból. De nemcsak a gyermekekről van szó, hanem a dolgozókról is, akik Kis- iakabfal várói, Iván hattyún bél jönnek a viílánykövesdi vasútmegállóhoz, hogy vonattal mehessenek Vókány- ba. vagy Pécsre, munkahelyükre. Arra kérjük az illetékeseket, hogy i már régen kórt várótermet építsék tel a dolgozók és gyermekeik egészlégének megvédése érdekében. Takáts Imre Villánykövesd VB titkárai
