Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-12 / 291. szám
1953 DECEMBER 12 NAPCŐ 8 4 volt szegény- és középparasztoic csak közös erővel tudják virágzóvá tenni termelőszövetkezetüket Kistapolcán is Munkában is, beadásban is páldamuiatóak a kátoiyi asszonyok Két sor ház a Beremendről Sik- lósrtagyfaluba vezető út mentén — ez Kistapolca. A decemberi hideg már belopóailk a kabát alá. de a falu végen térdig vízben állva mosnak az asszonyok. A kénesvizü patak meleg vizében nem érezni a hideget, — a természetes mosókonyha sok fát. szappant, takarít meg a 'kistapolcai fiástart ásóknak. Nemcsak a kénes víz az egyetlen nevezetessége a községnek. A Mi A ’kotm ányu rak termel őszövetkezet nemrég tartotta zárszámadását és az egy munkaegységre jutó 32 forint értékű részesedés minden éikesszólás- nál jobban beszél a termelőszövetkezet ügve mellett. Sokan beszélnek érről, de nagy a v’sszlwnn'a annak a nyilatkozatnak is. Bnjít Ambrus Lajos 18 holdas közép panaszt (most ismét termelőszövetkezeti tag) tett a ..Dunántú'ii Napló" vasárnapi, december 6-i számában. Miről szólt, ez a nyilatkozat? Röviden arról, hogv Ambrusék nem akartak hátat, fordítani a szövetkezetnek, hanem onnan — az ő szavaival is élve ■— valósággal kilké.nyszerítették. Arról is beszélt, hogy Borbély és Nárainé aláírásokat gyűjtögettek náluk a felosztást kérő papírlapra. Csütörtökön levél érkezett, a szerkesztőségbe, a nyilatkozat módosítását kéri Arribrus Lajos. Mi történt hát, mi az igazság? Ambrus Lajos a levélben azt. kéri: írjuk meg, hogy csak Borbély hozta az ívet — ez igazság. Ackermann Miiksa tsz elnök: Ná- ranné nem hordozta az ívet, hanem kéryény nélkül követelte a feloszlatást. mint többen mások. Cuni Julianna párttitkár: Nárainé csak véletlenül ért oda Ambrusék háza elé. amikor Borbély odavitte a feloszlatást, kérő kérvényt. Ehhez nem sók „helyreigazítás" kelt. Kérvénnyel vagy kérvény nélkül . . . A hogv a választóvíz elkülöníti az irányát a réztől — úgy választotta ki, hozta felszínre ez az újságnyilat- kózaf Kistapolca mai legfontosabb kérdését — a szegény parasztoknak a középparasztokhoz való viszonyát. Ez nemcsak a siklósi járás kis községének, de egész megyénk, egész hazánk, szocialista építő- munkánk alapvető kérdése. Ambrusék. Bognárék, Szabóék és a .töbty középparaszt család a felszabadulás előtt is jobban bírta rpagát a fö'dnélküli zselléreknél és az egykét; holdas szegénypa raszíoknál. Fojtogatta ugyan őket a boletta. a nagy birtok, — de mégis többre tellett nekik, mint a kommencióból. vagy a harmadából, negyedéből végzett, mun kából jutott. A földjük voll a mentőöv, amely ideig-óráig megmentette őket a kutak harácsolásától, de a bank, a kamatok egyre többjük alól húzta ki és merültek a szegény- parasztok tengerébe. Kapaszkodhattak bele — de minden Pillanatban, elsülyedhettek. Akiknek ennyijük sem volt, — igyekeztek felkapaszkodni közéjük, 'le nem bírták a harcot, és akiknek nadrágszíjnyi földjük sem volt, elkeseredésükben sokszor ,, földbirtokosakat“ láttak bennük. A felszabadulás és a földosztás enyhült ugyan a helyzet — sokan jutottak földhöz Kistapolcán is —- de miint hamu alatt a parázs — ha nem is volt lángja, — tovább élt a szegényparasztok között a légi sa- h.varuságbaih gyökerező „alsóbbrendűség* érzését Mi veil Kistapolcán hosszú évekig nem volt pártszervezet •— nem volt aki kigyomlálja a régi rend e hitvány vetését és ez lassanként, a nehézségek beköszöntésekor ellentétté terebélyesedett és a terHírnin hét alatt három hónap munkáját végezte el az oltványkiemeló eke Villányban A Villányi Állami Gazdaságban — amely gyökeres vesszőkkel látja el az ország szőlőtermelő gazdaságait pénteken délelőtt elkészültek a hetven holdon termelt oltványok kiszedésével. A nagy munkában nagyszerű segítőtársuk volt az idén ősszel kísérletképpen alkalmazott oltványkieme- lö eke, amely 14—15 ember napi •••unkáját végezte. Így az oltványok kiszedését — amely emberi erővel •bég januárban is tartott volna---há rom hét alatt, december 11-ig befejezte. Ezután azonnal hozzáláttak a feldolgozáshoz, osztályozáshoz, hogy mi előbb továbbíthassák a vesszőket a fecgrendelő társgazdaságokba. melőszövetkezetben is érlelte mérges termését. Évről-évre rendesen megkapták földjáradékukat mindazok, akik földet hoztak a csoportba. A szegéne’paraszt ok kevesebbet a középparasztok többet, — kiki földje arányában. Évközben — elszámolásig kevesebb pénze van a tagoknak és akik kevesebbet, vagy éppen semmit sem kaptak, mert nem volt földjük — megkisebbítve érezték magukat. Ilyenkor nem volt ritka a kifakadás: ..Nem dolgozunk a földes uraknak“. A Szabó gyerek — amikor épp>en megkapták a részesedést — elunta a piszfcálódást, kifa-' kadt — alig sikerült, megbékíteni. Ambrusné szókimondó asszony, alaposan felvágták a nyelvét. Amikor egy-egv ilyen nézeteltérés, pusmogás napirendre került — nem rejtette véka alá a magáét — mondott jót is, rosszat is mérgében, mindent, ahogy jött, A másik oldalt sem kellett félteni és lassankínt, ha jogos volt, ha nem — kialakult egy olyan vélemény, hogy Ambrusék „nagyra tartják magukat.“, hogy „Ambrusék. többek, mint mii.“ De melyik termelőszövetkezetben nincsenek ilyen apróbb összezördülések?! Ilyenkor a legtöbb helyen a párt szervezet felvilágosító szóval megmagyarázza. hogy közös az érdek, közös a cél az. egykori szegény- és középanasz- tok előtt, és egyre ritkábbak lesznek, végül el is felejtik az összekoccanásokat. Kistapolcán elmaradt a felvilágosító szó és a nyár végén olyan viharban csúcsosodott ki — amely meg zilálta az egész termelőszövetkezetet. Júliusban, két részre szakgát a tagság. A felosztásnak is azonnal akadtak prókátorai, akik kérvényt szö- vegeztok. Pestre futosgáliak. ócsárolva követelőztek — de sokan az utolsó percig kitartottak a közös mellett. Az ellenség hangjának Kistapolcán ia akadtak trombitásai — többen, köztük Nárainé, meg néhány asszony azt fújták, — ha a középparasztok bentmamdnak, hát akkor ők kilépnek. Odáig mentek, hogy a párttitkártól követelték, — zárják ki a középparasztokat, Ambrusék, Bognárék és még többen sokáig álltak a kavarodásban — de azután elsodorta őket az ár: kiléptek. Ne mondják, hogy „ők tartják vissza a falut.“ Eltelt egy-két hét. — nyugodtabbá vált a helyzet és a meggondolatlanság helyett újra a józan ész szabta meg az emberek lépése it. Borbély, aki a kérvénnyel házalt, kívül maradt ugyan a szövetkezeten, de tag maradt Nárainé, Solti János és még néhányan — akik annak idején az ár legelején úsztak. Ahogy biztossá vált., hogy a Mi Alkotmányunk túléli a vihart — a középparasztok is sorra jöttek vissza és kérték felvéte- ' úiket, A pártszervezet, és Cunií Julianna part titkár — nem lapult az eseményekből, nem ismerte fel, hogy mondvacsinált ellentétel melenget akkor, ha nem változtatja meg a tagság középparaszt- ellenes hangulatát. Pedig nagy szükség lenne a felvilágosító szóra, a pártszervezet kiállására, mert egyes elkapatottak, mint Kaszper András és Solti János már nyilvánosan kuláknak kiáltják ki a középparasztokat. Mit tett a pártszervezet ? — Mit.? Hát. megmondtam, hogv középparasztot kuláknak mondani kétségtelenül helytelen, — mondja Cuni elvtársnő, párttitkár. Egy másik elvi ars megtoldja: — A középparaszt nem merits ki a kizsákmányolás fogalmát. — Ezen kívül? — Hát... szól az ember nekik. Beszerelték a komlói Béta-akna új felvonógépét Hogy a komlói Béta-akna növekvő szénmennyiségét zavartalanul felszínre szállíthassák, a régi korszerűtlen aknaszállító berendezést újra cserélik ki. A korszerű aknaszállító berendezés felvonógépét, valamint az új vezérlécet már beszerelték és jelenleg a régi vezérléc kivételén, az új kasok beépítésén dolgoznak. Az új aknaszállító berendezés — amely működését rövidesen megkezdi— nagyobb sebességével és több -sülé befogadására alkalmas kasaival a réginek több, mint hétszeres teljesítményét nyújtja majd. Mit tett Ackermann Miksa elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke? — En bizony nem nevelek senkit, amit mondanak a csoporttagok, azt csinálom. Hát lehet mást tenni, mint amit a tagok mondanak? Nem lehet megsérteni az alapszabályt... Térjünk vissza arra, amit a párt- titkár mondott: — Ambrusék jól dolgoztak. Jó szakemberek is. A tanácsok, amit adtak jók voltak-e? — Hát... jók. Csak volt néha elfogultság, mint például a csépiéinél. Ez igaz. — Akkor miért nem kerülhetnek vissza Ambrusék? — Mert a tagok azt mondják, ha őket visszavesszük, ők kilépnek. Ezek után nem különös, hogy a Mi Alkotmányunk tagsága a következő határozatokat hozta: 'I Szabóék és Ambrusék felvé- teli kérelmét visszautasította. (Bognárék már nem is mernek szólná az elnöknek.) O Annak a két családnak, amelyet mégis visszavettek (Do- moszlaiék és Podhorszkyék) Szabóék és Ambrusék visszavétele fölött nem szavazhattak — mivel a nem kilépő tagoké az elsőség a szavazás terén — mondja az elnök, aki ebben a kérdésben úgylátszik nem sokat ad az alapszabályra. 3 A középparasztok egy évig ma- radjanak kívül, edződjenek csak, hogy jövőre jó szövetkezeti tagokká váljanak. Az utóbbi útmutatást nem igen tartják meg a középparasztok, mert ők már kitapasztalták, mi az egyéni élet és Ambrusék már a nagyhar- sányi termelőszövetkezet tagjai. Nem minden középparaszt vállalkozik azonban arra. hogy faluja határán túl, más község termelőszövetkezetébe lépjen, ha itt nem boldogulhat. Fogcsikorgatva, rákényszerül a régi folytatására, az egyéni gazdálkodásra, amelyet három évvel ezelőtt már abbahagyott. Kinek van ebbői haszna? A termelőszövetkezetnek nincs. Kevés a földjük, kevés az állat és a gazdasági felszerelés, hiányzik a középparaszt termelési tapasztalata. A község lakosságának, akiket elzártak a termelőszövetkezeti út elől? Nekik sincs. A szocializmus építésének — amikor erősíteni kell a munkásparaszt szövetséget? Ezt aligha segíti elő. A kistapolcai kommunisták vegyék észre, — hogy a falujukban kialakult helyzetnek senkii más, — csak az ellenség látja hasznát. Ezért elenged belet len ül fontos, hogy a pártszervezet oecsak szemlélje és szavakban helytelenítse a kialakult közép paraszt- ellenes hangulatot., hanem álljon ki, vegye fel ellene a harcot és magyarázza meg, , egy úton járjon a volt szegény- és középparaszt is, mert csak közös erővel, csak együttesen tudják virágzóvá, erőssé tenni termelőszövetkezetüket és az egész mezőgazdaságot. A pécsváradi járás legjobb népnevelői a nieqyeszarle ismert kájolt/i asszonyok. Grates Andrásáé délszláv parasztassiángnakj, a falu fonóra, elnökének vezetésével most azon dolgoznak, hagy iáköszörüljék a tavalyicsorbát, amikor hízottsertésből adósai, maradlak az államnak. Az asszonyok javaslatára a kátoiyi December 21. tsz ezévben ellátta vetőmaggal az tegyem gazdákat. A növény ápoló asszonybrigádok pedig megtanították a kukorica!öldek legkorszerűbb művelésére a falubelieket. Közel harmincmázsás átlagtermést ért el, így az egész község. A ku- korieabegyüjtés azonnali, teljesítése után hízóba dili tolták a sertéseket és októberben megkezdték a beadást. Ebben különösen példát mutatott a termelőszövetkezet, amely már október elején 25 mázsa súlyú hízott sertést szállított a begyűjtőkéi gre, Tóth Sándorné és Lóczi ístvánné tsz-tagok pedig — akik ameUo’t, hogy kiváló növényápolók, a falu legjobb népnevelői is — megszervez• ték az egyéni gazdák versenyét. Ebben a begyűjtési Versenyben azt tűz. ték ki célul,, hogy december 21.re, a termelőszövetkezet névünnepére, at egész község teljesíti ser lésbeadási, tervét. December 10-ig a tsz a hízottsertésbegyvjtési terv kilencven százalékát, az egyéni gazdák pedig ötven százalékát teljesítették, s ezzel példát mutattak a megye elmaradó községeinek. A versenyt az eddigi ered. menyeken felbuzdulva, tovább folytatják. A kátolyiak vállalták, decent, bér 21-re mindenből teljesítik begyüj esi kötelességüket. | S7ANNYEY HENRIETTA A téli forgalom zavartalan lebonyolításával segítsük a kormányprogramtn megvalüsítását Felszabadulásunk óta valamennyi esztendő őszi forgalma csúcsot jelentett a vasút életében. Forgalmunk azonban a téli időszakban sem csökkent lényegesen, mert számos új üzem épült és épül, egyre több gyár kezdi meg működését, dolgozó parasztjaink egyre nagyobb területet művelnek, az életszínvonal emelkedése következtében egyre nőnek a szállítási igény ék is. A vasút a népgazdasági tevékenység egyik igen fontos eszköze. — Lüktető érhálózat országunk gazdasági életében, mert a pontosan szállított nyersanyag, a kész, a félkész gyártmányok, az időben érkezett munkaerő segíti a terv teljesítését, míg a késett szállítás gátolja azt..- Tehát országos érdek, hogy a zökkenőmentes vasúti forgalmat télen is biztosítsuk. Mi, vasutas dolgozók, balesetmentes szolgálattal, a téli forgalomra való előkészülettel biztosítjuk a vasúti forgalom folytonosságát. Ezen a téren mind a vontatási, mind a pályafenntartási szolgálat már jó előre felkészült. A mozdonyok fagytalanítása, a hó- védmúvek felállítása azonban nem elegendő havazás, hófúvások ide jére. A forgalom fenntartása érdekében, a hóakadályok gyors elhárításánál szükségüpk van a tanácsok támogatására, hathatós segítségére is! Mivel a vasúti forgalom fenntartása a legzordabb időben is a fentiek szerint országos érdek, éppen ezért, azzal a kéréssel fordulunk a megyei, járási és községi tanácsok felé. hogy ők is készüljenek fel. Szervezzék meg már most az esetleges szükséges segítséget, hogy alkalomadtán az tervszerűen és késedelem nélkül Igény bevehető legyen. A múltban is sok-sok segítséget adtak a tanácsok az árvíz, a hóakadályok elhárításánál, de sok tekintetben szervezetlenség és az. előrelátás hiánya is tapasztalható volt. A sikeres téli forgalom előfeltétele részünkről teháit nemcsak a szolgálata ágak, hanem a tanácsok közötti jó egyetértés és együttműködés is. — Ezért feltétlenül szükséges. hogy‘a tanácsok úgy szervezzék meg a munkát, hogy adott esetben kérésünkre azonnali intézkedések foganatosíthatók legyenek. A külszolgá- lati helyek vezetőivel még most beszéljék meg a szükséges intézkedéseket, hegy adott esetben megfelelően és összhangban háríthassuk el a veszélyt. A jól megszervezett és tervszerűen irányított elhárítási munka a téli forgalom závarta lan lebonyolítását teszi lehetővé és így biztosítjuk áz áru és személyforgalom fenntartásával tervünk teljesítését, ami kormány programmunk megvalósulásának záloga. Várnai László M ÁV igazgatóság dolgozója. A komlói vasútállomás dolgozói túltőkésítették tervüket Az elmúlt hónapban a komlói vasútállomás forgalmi dolgozói a, következő eredményeket érték d: Táncsics brigád (Kuti Tivadar for. •/almi szolgálattevő, Kender György is Panovics Ferenc váltókezelők, Tóth József tolatásvezető, Szabály István és Siemerédi Imre kocsirendező) kocsi tartózkodási tervét 136 százalékra teljesítette. Ezzel, egy kocsinak 10.9 őrá tartózkodási idejét 8 órára csökkente,* ék. Ugyanakkor terhelési tervüket 125 százalékra teljesítették és ezzel a tervszerinti 630 tonnás terhelést 796 tonnára, emeltek,, Ez a brigád, december elsejei szolgálatában \’l je Hitette az 1953 évi terhelési tervét. mert az előirt I13.99fí ,'onná* továbbítót tők. T érvükét 30 nappal a kitűzött határidő elölt tej. jesitették. A Petőfi brigád (Boző'i fiva sztahanovista forgalmi szolgálattevő, Szabó Íjászló és Szabados József váltókezelő, Zoimbdr Ferenc tóláldsve- zető, fíerkics József és Máté Ant'd kocsirendezők) az egy kocsira eső mozgatási időt (tolatási egységidő) 3.8 percről 3.3 percre csökkentette. Csökken a selejt, javul a minőség a Pécsi Porcelángyárban November elsején, a „Dunántúli Napló" bírálata után a Porcelángyár vezetősége és a dolgozók elhatározták, hogy megjavítják a minőséget. Különösen az edények minőségénél voltak hibák. Azóta jelentő^ javulás állt be. Október utolsó de- kádjában a korongosoknál például 0.07, az égetőknél 0.4 százalék volt a selejt. Ez november utolsó dekád- jában a korongosoknál 0.43, égetőknél 0.11 százalékra csökkent. A szállítóknál már nem volt selejt. Az eredményt elsősorban a technológiai fegyelem betarSeregély Jeuő: edénykorongo^ November elseje óta én is igyekszem javítani munkámon, hogy minőt kevesebb legyen a selejt. Októberben naponta 700—750 tányért tormáztam, ebből 60—70 volt a selejt. Ezt sokallam, ezért elhatároztam, hogy inkább valamivel keveseb bet készítek, de jobbat. Ma már nagyon jóminőségű edényt készítek, s lehet lokozni az iramot. November ben naponta 700 tányért készítettem, de sokkal kevesebb selejttel. Selejtem már csak 15—20 tányér. Ezt úgv tudtam elérni, hogy egy. részt jobb masszaanyagot kapunk, másrészt a nyersmasszát többször forgatom a sablon alatt, hogy tökéletes legyen a tányér tormája. — Sokkal jobban vigyázok a mint„ rá húzásánál, a dob levágásánál és a tenyérrel való simításnál. tárával érték el. de több újítással is kísérleteznek a műszaki vezetők, hogy tovább javítsák a minőséget Vágó Géza elvtárs főmérnök vezetésével a samott-tok minőségét akarják javítani. Balaton-környéki cserszeg- tornaji tűzálló anyaggal kísérleteznek. A dolgozók pedig gondosabb munkájukkal törekednek arra, hogy minél kevesebb légyen a selejtes tányér, bögre és tál, s minél több legyen a jóminő- ségü. Mattemheim Ferencen*: mázoló Az edény gyártásánál azért volt annyi selejt, mert nem megtelelő kemencében zsengéitek. A kemence szemmel nem látható repedéseket oko zott, am) már selejtef jelentett. Egy hónapja már nem olyan nagy mértékben zsengéitek ebben a kemencében. Mi, mázolók is javítottunk a munkánkon. ezzel elértük, hogy csökkent a selejtes áru, igaz, hogy csak (izédéit ftef. Az edények alját le kell mosni a ináziól, hogy ne ragadjon a védőtökhöz. De nagyon rossz a lemosógép szivacsa. Cserélni kellene, mert nem lehet vele már jó munkál végezni. Szóltunk a munkavezetőnek, ö írásban is beadta a lakatosmühely vezetőjének, de mi még mindig rossz szi vaccsal dolgozunk. Pedig a jó szivaccsá/ még kevesebb lenne a setett többéi és jobbat gyárthatnánk. Kovács József1 égető Sokkal nagyobb gondot fordítok a munkámra, mert jól tudom, tőlem is függ: sok selejtet készít-e a gyárunk, vagy sok jó minőségű edényt. Vigyázni kell arra. hogy a kemence megkívánt hőmérsékletét biztosítsuk, hogy az edény égetése jó legyen. — Ezt műszerekkel, Séger-gúlákka! mérjük. Aram- és gázszolgáltatási zavarok esetén nagyobb figyelmet kell szentelnünk a munkának, nehogy az égetést befejezettnek tekintsük akkor, amikor még nem tökéletes. Figyelni kell mindig a Séger-gúlákat, mert addig nem tökéletes az edény égetése, amíg a gúlák nem dőltek eL Ha előbb kitolom az edényt, ezzel 70—80 darab lesz körülbelül selejt. Azért vigyázok annyira az égetésnél, hogy én a rossz munkámmal ne járuljak hoz zá, hogy selejcet készítsünk.
