Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-30 / 305. szám

2 NÄPEÖ 19*3 DKCTWBFR 36 Hegedűs András eívtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Pdyiaíát a» f, oldalról) ftoerm ken gyümölcsösök és szőlők telepítését: erre a célra az elkövet­kező három évben csak állami esz­közből haromszázhetvcnkettő millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordítani a rétek és legelők megjavítására, bele­értve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövet­kezetek kezében vannak, hanem a községi legelőket is. Segíteni kell a termelőszövetkeze­tekét istállók és silók építésében, az állattenyésztéssel kapcsolatos mun­kák gépesítésében. Csak silók építé­sére az elkövetkező három év alatt állami eszközökből háromszázhat millió forintot kell fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni, erre a célra hitelt kell biztosítani számukra ' Jelentős állami támogatást kéül nyújtani mkndazokna:k az intézke­déseknek a végrehajtásához, ame­lyek a mezőgazdasági termelés ál­talános színvonalának emelését szolgálják. így állami támogatással kelt végrehajtani a minőségi vető­magvak cseréjének kiterjesztését, a herteroziis kukorica elterjesztését, a dolgozó parasztok és termélőszö- vetkezetek jóminőségű apaállatok­kal való ellátását A mezőgazdasági beruházások át­csoportosítása, a mezőgazda.ségi‘ter- maliés fokozott állami támogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz léire a város és a falu közölt, kedvező feltételeket teremt mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok, mind a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok számára, termésátlaguk gyors emelésére, az állattenyésztés gyors fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés fej­lesztéséhez adott termelési segítség mellett nagyon nagy jelentősége van a város és a falu közti árufor­galmi kpaesolaiok egészséges ala­kulásának. A mezőgazdasági terme­lés elmaradottságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt éveikben ezek a kapcsolatok nemcsak nem erősöd­tek, hanem szűikebb térre szorultak. Emiatt mind « dolgozó parasztok, mind a te rm el őszöve ok eze ti tagok érdekeltsége erősen csökkeni a mezőgazdasági termelés fokozásá­ban. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában valló érde­keltséget csökkentette a begyűjtési rendszer tűlfeszítettsége. Emellett begyűjtési saerveiuk gyakran meg­sértették a törvényességet és sok­szor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási kötelezettségüket már tel­jesítették. Mindez, a szabadforgalmat korlá­tozó intézkedésekkel együtt, meg­akadályozta, hogy a dolgozó pa­rasztság jelentős mennyiségű ter­méket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez ősök ken tette a dolgozó parasz­tok és termelős/öve.tlkezietek érde­keltségét a termésátlagok fokozá­sában. Egyben növelte a központi készletből ellátottak számát és oda­vezetett. hogy a szabadforgalom ki- fejlesztése helyett, még egészen kis falvakaf is. központi készletekből láttunk el zsírral, kenyérrel, hús­sal. Partunk Központi Vezetősége és a kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötelezettség három­évi időtartamra történt megállapí­tása és mintegy átlagos 10—35 szá­zalékos csökkentése, megnövelte a dolgozó parasztság termelési bizton­ságát és termelési kedvét: már je­lenleg is észrevehetően szélesedik a szabad forgalom, ennek következ­tében javul a dolgozóik ellátottsága. Ezenfelül azonban párt- és tanács- szerveinknek segíteniök kell ab­ban, hogy egészséges áruforgalmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között és a beadási kötelezettsége teljesítése után min­denki szabadon vihess« piacra ter­mékeit. A város és falu közötti árufor­galmi kapcsolatok egészséges fej­lesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években ezen a téren jelentkező hibák hát­rányosan éreztették hatásukat a mezőgazdasági termelésben; rész­ben azért, mert a dolgozó parasz­tok termelési kedve csökkeni, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátott- tóga miatt részben azért, mert sok- •soor hiányoztak a mezőgazdasági termeléshez szükséges Legalap­vetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, •övéay véd őszerek, például a réz- gáJnc vagy a köcsikenőcs. A város és falu közti egészséges frnforgalocn kifejlesztése érdeké­ben iparunknak és belkereskedel- ■b saerveiuk nek feltétlenül gondos­kodótok kell arról, hogy a falut ki­elégítő mértékben lássák el meg­felelő iparcikkekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugvauakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítását is jelenti. A kér­dés fontosságának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló KV-határó/attérve/et konkrét elő­írásokat tartalmaz az. ipar és s ke­reskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének c Programm ja lényegesen különbözik minden eddigi olyan határozattól, amit pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésére hozott, elsősorban a tekintetben, hogy a kitűzött célok elérésére mozgósítja népgazdaságunk összes igényibe­vehető erőforrásait, iparunkat, köz­lekedésünket. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztését elsősorban nem új előírásokkal, új szabályokkal akarjuk megoldani, hanem az ipar és a mezőgazdaság, a város és falu közötti helyes kapcsolat kialakítá­sával, szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépíté­sé vei A programm végrehajtásában az állami és pártszervek, a tanácsok feladata nem utasításók tömkelegé­nek kiadása, hanem a falu és a vá­ros közti kapcsolat tényleges fej­lesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tömegmunkávaL Ez az állami, párt- és tanácsszer­vek elé bonyolultabb féladatot ál­lít, mert mélyen meg kell ismer­kedniük a gazdálkodás kérdéseivel, de ugyanakkor előnyösebb eszköze, sót egyetlen járható útja a mező­gazdasági termelés gyors fejleszté­sének, mert kedvező gazdasági helyzetet teremt a mezőgazdaság összes dolgozói számára ahhoz; hogy szorgalmas munkával, szak­értelemmel, a mezőga/dasagi ter­melés színvonalát és ezzel jövedel­müket messze az eddigi Fölé emel­jék. II. 4 termőtalajok termékenysegt nek növeléséről A mezőgazdasági termelés álta­lános fellendítésének alapja a talaj termelékenységének fokozása A ta­laj term elekenységónoK növelése alatt azt értjük, hogy talajainkat olyan állapotba’ hozzux. hogy a termőtalaj megfelelő morzsalékos szerkezetű legyen a növények táp­lálkozásának egész szasasza folya­mán. rendelkezzék jóminőségű ele­gendő mennyiségű szerve« anyag­gal, a humusszal, a termesztett nö­vénykultúra természete által meg­követelt nedvességtartalommal és tápanyagmeunybéggel. A talaj ter­mékenységének fokozása a fenti teltételek kialakításában, illetőleg fenntartásában áll. E kérdésnek nálunk azért is nagy a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, új terüljétek feltöré­sére. Viszont annál nagyobb lehető­ségünk van a termőföld termékeny­ségének fokozására és eazel a ter­mésátlagok növelésére. Ezen a téren ha az elmúlt években itt-ött értünk is el eredményeket, még korántsem tudtuk megállítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gaz­dálkodás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A kapitalista viszonyok között, kü­lönösen a bérleti gazdálkodásban, a föld termőerejének fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapita­lista közgazdászok részben ennek a földet kizsaroló kapitalista gazdál­kodási módszernek az igazolására ál­lították fel hírhedt elméletüket „A csökkenő földhozadék törvényét". Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahol a talaj szerkezetéhen végbement rom­bolás kézzelfoghatóan mutatja a -ka­pitalista talajromboló gazdálkodás hatását. A biharugrai nagybirtok bér lói rövid évek alatt — égetett mész rendszeres használatával — kiégeti­tek a talaj humusztartalmát, ezzel teljesen kizsarolták és terméketlen­né tették a talajt. A tények százai is bizonyítják Marx tanításának igazát: a tőkés mezőgazdaság minden haladása nem­csak abban a tekintetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egy­szersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lé­pés előre abban az irányban, hogy termékenységet egy adott időszak­ban növeljék, egyszersmind lépés a termékenység tartós forrásának szétrombolása felé." (Töke, I. kó- .eit.) Jórészt a talajt kizsaroló kapita­lista gazdálkodási módnak volt a kö­vetkezménye az, hogy a kapitalista gazdálkodás utolsó hat évtizedében — Jóllehet közben megnőtt az állat­állomány és így az istállótrágyázás lehetősége is és jelentős fejlődés tör­tént a mezőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem nőtt, hanem csökkent. Mi a mezőgazdaság i termelést nem a talaj kizsarolása alapján akarjuk emelni, mint ez a kapitalizmusban történt, hanem ellenkezőleg, a talaj termékenységének növelése útján: az az nem egy-két évig akarunk jó tér mést. elérni, hanem meg akarjuk vet­ni az alapját az állandó magas ter­melésnek. A szovjet tudósok kimu­tatták, hogy a talaj termékenységé­nek fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok | a lehetőségeink. — mint Viljarnsz mondja. „A termések határtalanul fo- ; kozhatok, ha egyidejűleg befolyásol­ni tudjuk a mezőgazdasági növények növekedésére és fejlődésére ható té­nyezők egész konplexumát.." Ezt. a tételt igazolják a jól dolgozó állami gazdaságok, tez-ek és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok termés- eredményei is: az oké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben tudnak jó termést elérni, ha­nem ezeket az eredményeket állan­dósítani tudták. Nézzük ebből a szem pontból a peres/tegi Szabadság ter­melőszövetkezet termésátlagát: őszi búza t árpa ő. árpa kukorica »ab terméseredmény kh-ként 9 1951 évben T3,l 9,5 15,8 53.7 16,5 1952 évbe» 13,9 12,8 16.5 17.7 12,8 1.953 évbe» 19,­17,45 22,8 50.4 142 Javításra szoruló talajaink»» na­gyón nagy fontossága van armak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos ag­rotechnikáját, amellyel minden na­gyobb beruházás nélkül is lényege­sen emelni lehet a földművelés technikáját, legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők szín­űén kidolgozták a megfeleli művelési módot. így például Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő ag rotechnikáját, szántóföldi művelés mellett Az általa kidolgozott terme lesi módszerek segítségével olyan területeken, ahol a homok átlagosan három-négy mázsa rozsot hozott és jobb években sem adott többet négy­hat mázsánál, ahol a burgonya át­lagosan mindössze 26 mázsa volt, tíz éves átlaggal tizenkettő mázsa ro­zsot és nyolcvan mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A föld A talaj terrnelékenységém* növe­lése nagyon sokoldalú in­tézkedéseket követel meg. Egy-két módszer, bármilyen jó is legyen is az, nem vezet eredményre. E célki­tűzés megvalósítása megköveteli az egész földművelés színvonalának fel­emelését, trágyázással a talajerő visszapótlását és növelését: helyes vetésforgóval és agrotechnikával a talaj szerkezetének javítását és gyom mentessé tételét, a termőtalaj foko­zott védelmét A legfontosabb teendő a talaj táp­erejének visszapótlása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban ístállótnágyávaL Az istállótrágyát ugyanis semmilyen mennyiségű mű­trágyával nem tehet pótolni, mert a műtrágya nem növeli a talaj hu- musztertalmát, non biztosítja a talaj élet fejlődéséhez megfelelő feltétele­ket Megvan-e az előfeltétele annak, hogy meglévő áUatálfcrményunk mel- Ittt-t olyan mértékű istáüótnágyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem növeli is a talajerőt? Meg kell mondani, ehhez áttatáUo- mányunk korántsem kielégítő, ezért is tovább kell növelnünk állatállo­mányunkat és emiatt is a mezőgaz­dasági termelés fokozása egyik kulcs kérdésének kell tekinteni a trágya helyes felhasználását Ezt a kérdést eddig nagyon lebecsültük, akár a szaksajtót nézzük, akár a földmű­velésügyi minisztérium és a mező- gazdasági szervek munkáját, szánté mindenféle más mezőgazdasági mun­ka fontosabb feladatként szerepelt, mint az istállótrágyázás. Ezért for­dulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt és termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, több­évi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és ke­vés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtat­ni, minden eszközt fel kell használ­ni, hogy az istállótrágyát megfelelően kezeljük, s időben beszámítsuk a föld­be. Az istállótrágyázást, a talajerő nö­velése érdekében ki lehet és ki kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig kerteset használtunk; bár a mezőgazdaság ez évben már háromszor-négyszerannyi műtrágyát kapott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Súlyos hiba azonban az, hogy a műtrágyát sok esetben nem olt használják fel, ahol a legnagyobb hozam többletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sema­tikusan, sablonosán végezni. Szinte minden táblára a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően kü- lün-külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrá­gya szükséges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezete­ink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt- és tanácsi szerveink is kitűnően Ismerjék szánllóföldeik ösz- szetételét és az egyes növények mű­trágyaigényét A termőtalaj pontos és jó ismerete éppannyira nélkülöz­hetetlen a mezőgazdasági termelés fokozásához, mint acélíaj'táink isme­rete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállo­másokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetek­ben ezért laboratóriumokat kell fel­állítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezet és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó paraszt szá­mára a talajvizsgálatot és segítsenek megállapítaná, hogy a termésátlag fo­kozása érdekében az egyes kultúrák­nak milyen fajta és milyen mennyi­ségű műtrágyára van szükségük. A talaj termelékenységének foko­zásában a trágyázás mellett nagy je­lentősége van a helyes vetésforgók alkalmazásának. A legjobb vetésfor­gónak a mi viszonyaink között is. a füves-herés keverékes, 8—9—10 éves vetésforgók bizonyultak, ezért a kialakult területű állami gazda­ságokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kel! fogni az ilyen vetésforgók bevezetéséhez Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol a táb­lák még nem véglegesek, ilyen hosz- srú időre szóló vetésforgót természe­tesen nem tehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj termő­erejét Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves herefélék, különösen a lucerna vetésterület nö­velésének, még a kukorica és egyéb takarmányfélék rovására is, mert ez a növény gazdagítja a föld nitrogén- tartalmát és ugyanakkor morzsalé- kossá teszi a talajt A talaj termékenységét nagymér­tékben növelik az idejében, megfele­lő talájművelő eszközökkel és jó mi­nőségben végzett mezőgazdasági műn kálatok. A helyes művelési mód meg­állapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázásnál, az eddiginél sok­kal inkább figyelembe kell venni s helyt adottságokat, szinte minden táblára, minden egyes növényféle­ségre külön-külön, az időjárás figye­lembevételével kell meghatározni: hogyan kell előkészíteni a talajt a vetésre; mikor kell vetni; hogyan kell megmunkálni a m$r bevetett te­rületet? Az agrotechnikai műveletek közül két fontos mezőgazdasági munkának nagy jelentősége van egész orszá­gunk földművelése színvonalának fel emelésében; az aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülöz­hetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk; nem kisebb a jelentősége az őszi mélyszántásnak a tava­szi vetések jó előkészítésében, a ta­laj termékenységének növelésében és gyommentessé tételében. A felszabadulás előtti mezőgazda­ság elmaradottságát jellemzi, hogy a tarlóhántást az 1930—1940 közti tíz év átlagában mintegy 25 száza­lékra, a mélyszántást pedig csak 35 százalékra végezték el. Ehhez ké­pest nagy előrehaladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze hatvan százalékban végeztük el, a mélyszán­tási terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75.5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az, hogy a dolgozó parasztok és tsz- tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az, hogy a tarló­hántás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal! na­gyobb gépi segítséget kell adni mind két alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövet­kezeteknek, mind az egyénileg dol­gozó parasztoknak. A talaj termelékenységének növe­léséhez tartozik a talaj védelme, kü­lönösen a szél és eső pusztító hatá­saival szemben. Országunkban ez az­ért bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős része, mintegy 2.5 millió az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente különösen a nagy záporok idején, sokszázezer holdon romlik a talaj minősége és az egy-egy tavaszi eső­zés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz és száz­milliós károkat okoz népgazdasá­gunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szán­tóterületünk ilyen nagy százalékán évről-évre pusztuljon a termőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdeni a talaj adottságaitól függően a vízszin­tes talajművelés alkalmazását, a fá­sítást, az évelő füvek vetését, szét által veszélyeztetett területeken pe­dig mezővédő erdősávokat kel! ültet­ni: s addig, amíg ezek hatása nem érezhető, sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban á-gazdag szántóföl­deken kíviil — amelyek gondos mű­velés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést hoznak — nagy területeket, sok tíz- és száz­ezer holdakat találunk, amelyek ta- tajjavítáa nélkül kevés termést, ad­nak. művelésügyi minisztérium, a taná­csok és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrheted len sablonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trá­gyázás, a helyes vetésforgó alkalma zása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód, a talaj védelme — termelékenyebbé teszik mezőgazda­ságunkat, gazdagabbá, termőhbé szántóföldjeinket. Ez a mezőgazdasági termetes ál­talános fellendítésének alapkérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogv a mezőgazdaság ki tud­ja elégíteni a lakosság egyre nö­vekvő igén veit élelmiszerekben és növelni tudja a könnyű- és élelmi­szeripar nyersanyagbáziséi III. A kenyérgabona• termelés fejlesztéséről A mezőgazdaságii termelés előtt álló faladatoik között a legalapvetőbb az ország Lakosságának maradékta­lan és zavartalan ellátása a legfon­tosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, hqgy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozóink kenyérellátásában, és ne ismétlődhessek meg olyan helyzet, mint amilyen ez év első félévében vöilt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kell bizto­sítani, bomem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudják látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legke­vesebb 30—3ü millió mázsa kenyér- gabonát, búzát és rozsot kell _ter­me Imiink. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A ken v é rgnbone félék vetésterülete az elméit években csökkent s a felszabadulás előtti tíz év átlagánál többszázezer holddal kevesebb. Ez évben az előzetes jelentés szerint közel 5 4 millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több, mint 300.000 holddal többet, mint az elmúlt évben. Ahhoz, hogy ekkora területen elegendő mennyiségű ke­nyérgabonát tudjunk termelni, kát holdanként legkevesebb kilenc má - zsa termésátlagot kél! elérni. Megol­dottnak a kenvérgabonakérdést a mi viszon vnink körött csak' akkor te­kinthetjük, ha a jelenlegi vetésterü­letet fenntartva kenyérgabonából elérjük a kát. holdanként! kilenc mázsa termést, azaz akkor, ha az «tanúit hot év átlagához képest kát. holdamként egv-másfél mázsával emeljük a termésátlagot, lehetséges-e ilyen_ termésátaagnÖ- ve.kedés két-három év alatt? A lé? jobb állami gazda«*goiknak, termelő- szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízez­reinek termésátlagai azt mutatják, hogv igen: ilyen termósnövekede» elérhető. önmagától, erőfeszítés nélkül ter­mészetesen ilven eredményt nem lehet elérni, de ha a párt ezt célul tűzi ki és ha a mezőgazdaság álla-1 lános fellendítésére irányuló intéz­kedéseken béliül erre összpontosít­juk a.z erőket, akkor ezt a célt fe1- tétlenül elérjük és két-három év állott a kenyérgabona terméshozama növekedésének eredményeként a ke- nyérgabonaikérdést hazánkban roeg- nyu.gtiatóain oldjuk meg. Az erőik összpontosítás* ftzit je* lenti, hogy a kenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb területe­ket, azaz a legjobb elő retemén yr, ée nem szabad megtűrni többek között például azt, hogy ahol csak «fko riillhető, kalászos után kalászost ve* senek. Minden termelőnek mindent el kell követnie azért, hogv jó mate ágyat készítsen és arra kell tőre- kednie, hogy a magágy á vetéwko# mindenképpen beérődéit legyen. Aa őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre kell hozni, sokévtizede* te- pasztalatok szerint az ország lej*- több megyéjében az október má?»>' tlik felében való vetés kevesebb lep mést ad, mint a szeptembervégi •* tó.« f Folytatás a 3. oldalor .)

Next

/
Thumbnails
Contents