Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-30 / 305. szám

*»53 DECEMBER 30 N Ä P C 0 s Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Do'gozólc Pártja Központi Vezetossgének ülésen (folytatás a 2. oldalról\ k későa ve4és káros hatásával kap »sso Latban érdemes megemlíteni. hogy ez évben Vas megyében, ahol tavaly október 20-ig elvégezték a/ őszibúza vetését, e termésátlag kát. holdanként 12.2 mázsa volt, Somogy megyében, ahol a búra termelésének feltételei nam sokkal rosszabbak, mimt Vas megyében az őszi vetéssel megkéstek, december 20-án fejezték be és termésük 9.7 mázsa lett, azaz 2.5 mázsával kevesebb, mint las meg vében, A ke® yér gabona-vet és terű leiek re kelT összpontosítani a műtrágya je­lentős részét is, különösen a nitro­gén-műtrágyát: azokat a gabonákat, amelyeket nem a legjobb elővete- méar, például 'a kukorica után ve­tettek, holdanként legalább 50—50 kg, sót egy mázsa nitrogén-műtrá­gyává! kell tavasszal fej trágyázni. Azokra a búzavetésekre, ahová a fej trágyázás céljára nem tudunk biztosítani műtrágyát, fel kel hasz­nálni az érett istálló trágyát és a komposzt trágyát is A tavaszi fejtrágyázás fontosságát azért is alá kell húzni, mert az ez- évi száraz időjárás és a novemberi fagyok után vetéseink fejletlenek c.s most nagyon sok függ a vetések február-március elejei tejtrágvázá- sától. továbbá koratavaszi megmun­kálásától. azaz szükség szerinti ben gerezésétől, vagv fogasolásátó! Tér melöszövetkczeteink, egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztjaink saját érdekükben, de népünk zavartalan kenyérellátásának biztosításáért is, kövessenek el mindent azért, hogy kenyérgabona-félékből már az 1954- es évben gazdag aratásunk legyen A gabonatermelés fejlesztése ér­dekében el kell terjeszteni‘ez eddig bevált élenjáró módszereket, ígv a keresztezett sorú vetést, ameív az ezévj összesített adatok alapján a következő eredmé.nvt hozta: Állami gazdaságokban termelőszövetkezetekben kereszteorosan egy irányban keresztsorosa,n egyirányban vetett gabona termésátlaga '• q/kh. Megnevezés: őszi búza rozs ősziárpa 12 2 10.4 14.9 9.9 96 12.2 9? 8.8 12.6 9.7 7.4 tl.S Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok egyénileg is messzemenően érdekeltek abban, hogy kanvérgi- bonábótl nagy’ termést érjenek el. A beadási kötelezettség függe'lea a terméseredményektől és csuk a szántóföld területétől és minőségétől függ Minden mázsa többlettermés tehát szabadpiacon kerülhet értéke­sítésre. Az egy mázsa helyesen alikal mázott nitrogénműtrágya legalább másfél mázsa termés több! etet hoz, azaz nyolcvan forintos befektetés félév alatt több, mint bároin-négysze résén térül vissza. Az a fogasolás, vagy hengerezés. amit tavasszal a búza vetéseiken vógezziek — persze osak akkor, ha szükséges és ha ide­jében végzik -— könnyen hozhat kát. holdanként egy mázsa termés­többletet, azaz 200—500 forintos jö­vedelemtöbbletet. Párt- és tanács- szerveink. ne sajnálják az időt és fáradtságot, behatóan tanulmányoz­zák megyéikben, Sietve járásaikban « kenyérgalxmate.rmelés helyzetét, az éden járó termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok és állami gazdasá­gok tapasztalatait, ezek elterjeszté­sével biztosítsák a kenyérgabona- félék nagy termésátlagát. IV. Szilárd faifarmrnyalap meg tefrr mtéséről A növénytormelésen belül — . a kenyérgabonakérdés megoldása mel­lett — a legfontosabb a takarmány­termelés növelése és ezzel szilárd ta karmánvatep, azaz jelentős takar- mánytartalék létesítése. A takarmány döntőbb szerepet játszik az állati •szervezet kialakulásában és a hoza­mok növelésében, mint az állat faj­tája vagy származása. Sehol a vilá­gon még nem alakult kt nagy termő- kéipességij, nagyhozamú állomány bő séges takarmány nélkül Sok évtized tapasztalata mutatja « kérdés jelentőségét állattenyészté­sünk fejlesztése szempontjából A felszabadulás előtt Magyarorszá­gon a® állattenyésztés hozama egyik évről a másikra — egy-egy száraz esztendő után— közel a felére csök­kent. Bár a dolgozó parasztság nagy erőfeszítéssel, az 1952-es rossz takar- máitytermésű év után a létszám te­kintetében fenn tudta tartani állat- állományát., a hozamok minden erő­feszítés ellenére is erősen lecsökken­tek. A szilárd takarni ányalap meg".erem fcése takarmánynövényeink termésát- lagainak növelésétől, továbbá a ta- kartnányfélék veszteségmentes be­takarításától és észszerű felhaszná­lásától függ. A szilárd takarmá.ny- alap megteremtése érdekében feltét- 'tenül csökkenteni kell a takarmány felhasználáson belül az abraktakar­mányokat és növelni kell a zöld t a­karmányt, szén a fél éket és a silót. Ez olcsóbbá teszt az állattenyésztést és lehetőséget ad nagyobb mennyiségű állattenyésztési hozam előállítására. A szilárd la'karmányalap megte­remtésénél gondolnunk keR arra is, hogy országunkban általában a fe­hérjefélékben van nagyobb hiány, ezért az egyes takarmányfélék ter­mesztésénél a legnagyobb figyelmet a nagy fehérjetartalmú takarmá­nyok, köztük elsősorban a lucerna vetésíterületenek és termésátlagának növelésére kell fordítani. Az évelő herefélék és ezen belül * 'lucerna vetésterületét érdemes nö­velnünk — egyéb takarmányfélék ve tés terű'.étét is érdemes növelnünk, este! több és értékesebb takarmányt teapunk A lucerna és egyéb pillangósvirá­gúak vetésterületének kiterjesztése érdekében legszükségesebb a vető­magalap megteremtése. A lucerna- mag,termelés fokozása érdekében a mag mázsánként! árát fel kell emel­ni a jelenlegi haiszáz forintról ezer­ötszáz forintra és szerződéses terme­lés útján nagymennyiségű lucerna- magot kell termeltetni. összes takarmánynövényeink kö­zül jelenleg a legnagyobb jelentősé­ge a kukorica termelésének van, amelyet közel ket'-ő millió holdon, azaz az ország szántóterületének húsz százalékán termelünk. A kukorica- termésátlag növelésének és a szilárd takarmány alap megteremtésének az egész mezőgazdasági termelés foko­zása szempontjából is nagy jelentő­sége van. A kukoricatermelés fokozását az elkövetkező években, azzal segítjük elő, hogy szerződéses úton heterosis kukoricavetőmagot termelünk és ie hetévé tesszük, hogy a dolgozó pa­rasztok és termelőszövetkezetek ve­tőmagjukat kicseréljék heterosis ku­koricára. Sok hazai és külföldi ta pasztalat is bizonyítja, hogy a hete- rozis kukoricából nyert vetőmag kh- ként másfél-két mázsa terméstöoo- letet is adhat. A mezőgazdasága ter­melés fejlesztése érdekében még komoly pénzügyi áldozatok árán is érdemes ilyen vetőmaggal ellátna az egész országot Emellett elsősorban az állami gazdaságokban és terme1 ő- szövetkezetekben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes vetését, amely megkönnyíti a növényápolási muri kák gépesítését és nagyobb termés­átlagot eredményez. A szilárd takarmányalap létrehozá sá’ban országunkban nagy jelentősége van a silózácnak. Segítségével olyan tömegtakarmányokat tudunk értékes! tani, amelyekkel az összes takarmány félék közül a legnagyobb takarmány- érték termelhető: ilyen a silókukori ca és az édescirok. Emellett sokmil­lió mázsa olyan melléktermeket tu, dunk takarmányként felhasználni, amelyek silózás nélkül teljesen hasz­nálhatatlanná válnak, vagy értékük­nek jelentős részét elvesztik, ilyen többek között a kukorica szára, a cukorrépa és takarmányrépa levele, a napraforgó tányérja. A süózás terén az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el A felszabadulás előttihez képest a siló­zott takarmányok mennyisége meg- harmincszorozódott. De ugyanakkor kevés gondot fordítottunk a minő­ségre. A silótakarmány készítése elsősor­ban a nagyüzem módszere, ezért pár­tunk és kormányunk elsősorban az állami gazdaságokban fokozza a si- lóépítést, de emellett nagy támoga­tást ad a termelőszövetkezeteknek ts A termelőszövetkezetek csak ebben az évben háromszázezer köbméter ál landó jellegű silót építenek és mint­egy egymillió köbméter silótakar­mányt készítenek. Kormányunk a háztáji gazdaság szükségletei mértékében silóépítési segélyben részesíti a lermelöszövetke zeti tagokat és az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat is. Ez év őszén az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közel egymillió köbméter si tótakarmányt készítettek s ez több mint húszszorannyi, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon ké­szítettek az összes földesúri nagygaz­daságokban. Ezévben Magyarországon már mint így ötmillió köbméter silótakannány készül. Ha ezt csak tejtermelésre használnánk fel, ezáltal mintegy’ há- ramnegyedmilliárri liter tejet kap­nánk. Ezzel az eredménnyel azonban ko­ránt sem lehetünk megelégedve. Je­lenlegi állatállományunk megköve­teli, hogy a silőzást a mainak leg­alább két-háromszorosára emeljük. A silótakarmány felhasználását ki kell terjeszteni nemcsak a téli, ha­nem a nyárvégi takarmányozásra is, a nőid futószalag hiányainak potlá­ra A talcarmánytermelés szempontjá­ból legelhanyagoltabb terület a rét­es legelőgazdálkodás. Rétjeink és le­gelőink egy része olyan, he«?’ szé­gyene egész mezőgazda magunknak. Termelőszövetkezeteink, állami gaz­daságaink nagy része, és sole község is, nagyon elhanyagolja a legelőket, azért azok elgazosodnak és hozamuk rendkívül alacsony. Lehet-e esen se­gíteni7 Érdemes-e legelővel, réttel többet foglalkozni? Feltétlenül! Több gyakorlati tapasztalat mutat­ja, hogy a műtrágya értékben a leg nagyobb eredményt éppen legelőkön és a réteken adja. A rél és legelő nagyon is meghálálja azt a munkát, amit javítására, nevelésére fordítunk Termelőszövetkezeteinknek, taná, csainknak és az állami gazdaságaink­nak fontos és halaszthatatlan felada­ta a rétek és legelők rendbehozása. A mezőgazdasági termelés általá­nos fellendítésén belül a kenyénga- bonatermelés felemelése mellett, a takarmánytermelés növelésére, szi­lárd takarmányalap teremtésére kell az. erőket fordítani. Ezzel megte­remtjük állattenyésztésünk állandó megszakítás nélküli növelésének leg­fontosabb alapját, s ezzel egyben nagy lépést teszünk előre a belter­jes, magasabb színvonalon álló mező- gazdaság megteremtése felé. V. As ipari­és olaiosnörényelt termeléséről A növénytermelés harmadik nagy csoportja: az ipari és olajosnövények A felszabadulás után dolgozó paraszt ságunk talán ezen a téren ért el leg nagyobb eredményt, mert ezen nö vények vetésterülete a felszabadulás előttihez képest megnégyszereződött, különösen erőteljesen fejlődött a cu­korrépatermelés. Ez évben csaknem háromszor annyi cukorrépát termel­tünk, mint a felszabadulás előtti tíz év átlagában. Olajosnövényeink kö­zül a napraforgó fejlődött a leggyor­sabban: vetésterülete sokszorosa a felszabadulás előttinek és olajterme­lésünk ez évben a felszabadulás előt­ti tíz év átlagához viszonyítva negy­venszeres. Az ipari és olajosnövények együt­tes vetésterületének további növelé­se nem lehetséges, mert vagy a ke­nyérgabona vagy a takarmányai ap rovására menne és ez komoly káro­kat okozna. Ugyanakkor a könnyű- és élelmiszeriparnak több nyersanya­got kell kapnia ahhoz, hogy a lakos­ság szükségleteit megfelelően ki tud­ta elégíteni. Ennek csak egy módja van: a termésátlagok, növelése. A leg jobb állami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kiváló termésátla­gai mutatják legjobban ezen a té­ren meglévő hatalmas lehetőségein­ket. Ezeket akkor tudjuk a legmegfele­lőbben kihasználni ,ha azokon a te­rületeken helyezzük él az ipari növé­nyeket, ahol termelésükre a legjobb 'ehetöregek vannak: ahol a dolgozó oarasztok ismerik a növény terme­lési feltételeit, és ezért kedvvel és szívesen termelik. Gyorsan változtat­nunk kell a jelenlegi helyzeten, ami­kor is teljesen a szerződtető vállala­tok alkalmazottainak kenye-kedvére van bízva, hogy mit, hol termelje­nek. A dolgozó parasztság bevonásával na.adéktalanul ki kell jelölni azokat a körzeteket, ahol az egyes ipari nö­vények termelésére a legkedvezőbbek a feltételek és itt lehetővé kell ten- ni, hogy az egyénileg dolgozó parasz­tok és termelőszövetkezetek ne egy. hanem három évre kössenek szer- ■ődéseket. A szerződéses növények között kü- otíosen nagy gondot kell fordítani a cukorrépa termésátlagának növelé­sére, amely a legnagyobb vetésterü­letű ipari növényünk, továbbá a ken­der hozamának növelésére, mert ez az a rostos növényünk, amellyel ha­zánkban a textilipar számára leg­nagyobb értékű nyersanyagot tudjuk ermelni, valamint a dohánytermelés­re és különösen a dohány értékes fajtáira. A gyapottormelést az eddi­ginél kisebb keretek között foly- tetjuk és közben elő kell állítanunk olyan fajtákat, amelyek meg tudnak birkózni a hideg tavaszi időjárással ■s. és biztos termést adnak. Az ipari növények termésátlagának tokozása érdekeben legfontosabb az őszi mélyszántás és trágyázás. A ter­melőszövetkezetek és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok az ez év­ben jóváhagyott szerződéses feltéte­lek szerint megszabott átlagoknál több termést adnak be. Egy mázsa cukorrépáért forintra át számítva, a különböző szolgáltató sokkal száz mázsán alul az egyéni termelő 27.20 forintot. 150 mázsán felül 42.20 forintot, a termel őszövei kezet .57.20 forintot kap. Emellett igen jelentősek azok a kedvezmények amelyeket a szerződést kötő terme­lők a beadási kötelezettségből kap nak. Aj az. istálló trágya. amit ősszel hordanak ki és szántanak be a főid­be, és az. a szántás, amelyet nem ta­vasszá,!, hanem ősszel végeznek el, negyven-ötven mázsa cukorrépával is többet, jelent, és így sokszáz forint hasznot hoz az egyénileg termelői­nek ás soktízezer forintot a termelő szövetkezet tagságának. Mindent el kell követnünk azért, hogy minden ipari növény őszi szán fásba, és ősszel trágyázott tatejb? kerüljön. Ez. nemcsak több nyer* anyagot jelent a könnyű- és élelmi­szeripar számára, hanem egyben nö veit az egész mezőgazdaság kulturált ségát, közvetve kihat a kenyérgabo­na és a takarmányfélék terméshoza mára ta, VL A burgonya- és söldségtermelésről A mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata, hogy nagyrnennyiségben termeljen burgonyát és zöldségfélé­ket és ezzel biztosítsa. a lakosság zavartalan és bőséges ellátását e fontos élelmiszercikkekben. Burgonyatermelésünk egész mező- gazdaságunkon belül talán a tegel- hanyagoltabb és legelmaradottabb Burgonyából hazánkban a felszaba dulás előtt is hallatlanul alacsony termésátlagok voltak. 1930—1940. kö­zött a kát. holdanként! átlag mind össze 38 mázsa volt. A felszabadulás után a burgonyatermelésben lényeges változás nem következett be. ez év- ven pedig viszonylag jó időjárás mel 'ett is a kát. holdanként! termés mindössze hatvan mázsa: ugyanak­kor a burgonya vetésterülete a fel szabadulás előttihez képest egyéb növények, elsősorban az ipari növé­nyek javára csökkent. A lakosság zavartalan burgonya­ellátásának biztosítása érdekében csak a városi lakosság ellátására, tehát a begyűjtési kötelezettség tel jcsitésére és szabadpiacra, legkeve­sebb hatvanezer vagon burgonyát kell termelnünk, ami az eddigi átlag­nak közel a kétszerese. E cél elérése érdekében burgonyavetésterületünket valamelyest növelni is kell, a fő fel­adat azonban a burgonyatermelés rendkívüli elmaradottságának gyors felszámolása. A mi viszonyaink között a burgo­nyatermelés elmaradottságát minde­nekelőtt a vetőgumó elromlása okoz­za; mint Liszenkó akadémikus ki­mutatta, a hazánkhoz hasonló vidé­keken a Szovjetunióban is nagvon gyorsan, szinte egyik évről a másikra bekövetkezik a vetésűmé leromlása Amit a legcélszerűbben a vetőgumó nyári vetésben való megtermelésével tehet megakadályozni. A burgonyánál sokkal inkább, mint bármely más kultúránál, na­gyobb gondot kell fordítani a vető­gumók feljavítására és rendszeres cseréjére az egész vetésterületen. Eh­hez azonban nagyon sok vetőgumó kell, hiszen csak egy kát. hold bur­gonya elvetéséhez a mi viszonyaink között, legalább 12—18 mázsa szük­séges. Emiatt a vetőburgonya cseréjét nem lehet úgy megoldani, mint a ga­bonáét. A dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezetek számára nem az •’“gesz vetésterületükre, hanem annak -sak egy részére tudunk biztositan' egy-egy arányban minőségi vetőgu­mócserét. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok saját gazdaságukban termel­tek tovább ezt, és így biztosítsák tel­jes területükre a szükséges vetőgu- mót. Ezt a cserét ú'V’ kell kifejleszteni hogy négy évenként az ország vető­burgonyaszükséglete felcserélhető le­gyen. A kísérleti gazdaságoknak és ? vetőburgonyatermelést vígző állam-' Gazdaságoknak fontos feladatuk hogy olyan minőségi burgonyái ál írt­jának elő, amely kát. holdanként leg 'revesebb száz mázsa termést hoz. A vetőburgonyacsere természetesen nem oldja meg az egész burgonya­termelés felemelésének kérdőét. Szükség van a burgonyatermelés fej- ’esztésére és ezen be1 ül elsősorban a négyzetes-fészkes ültetési módszer terjesztésére. Pártunk és kormányunk előtt ha- Vszíhate'.ten feladat a zöldségter­metes fejlesztése. Ezen kérdés meg­oldása szemprmtiábó! rriindmekelot ■ hathatós intézkedéseket kell tenni a -öldségtennelésnek a múltban már kialakult körzeti továbbfejlesztése Vdekében. A zöldségtermelés fejlődését erő­sen gátolta a MEZÖKEK létrehozá­sával megszervezett zö!dságíel vásári kis. Ez a szervezet teljesen összpon­tosította a zöldségtermelés lorgalmat, megakadályozta, hogy a zö dségter- rnelés területén h falu é.s a varos kö­zölt egészséges áruforgalmi kapcsolat jöhessen létre. E hiba kiküszöbölése érdekében meg kell könnyíteni a zöldségfélék fő hozását a városba. Ebbe a feladat­ba be kell vonni a föklmű vesszővel- fezeteket, amelyek különböző for­mákban részben, mint felvásárlók, részben mint bizományosok, foglal­kozzanak a zöldségfélék értékesítésé­vel Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell. hogy az !953-as év­ben elkövetett hibákat, kiküszöbölve, városaink lakossága már az 1954-es évben kielégítő mennyiségben jusson jóminőségű burgonyához és zöldség­féléhez. A? ipari növények, ele ugyanúgy * zöldségfélék, takarmányfélék egyre- sze is gondos növényápolási munkát, többszöri kapálást igényel Jóllehet est- minden termelő tudja. mégis ■ szinte minden évben súlyos rmtlasztá i sokat követünk el Ezért erre a jö- ■ vőben sokkal nagyobb gondot kel! fordítani, mert enélkül nagy befekte­téseink nem éreztetik kellőképpen hatásukat a terméshozamokban. VII. A gyümölcs­ét szőlőtermelés fejlessléséröt Magyarország kiváló lehetőségek­kel rendelkezik a gyümölcs- és sző­lőtermelés fejlesztéséhez. Kiváló mi­nőségű gvüniölcsöt és jóminőségű bort tudunk termelni, lehetőségünk van arra, hogy gyümölcsből, szőlő­ből. borból, hazánk lakosság« szük­ségletének kielégítése mellett, jelen­tősen növeljük exportunkat és ez­rei! lehetővé tegyük olyan nyers­anyagok behozatalának növelését, amelyek dolgozóink iparcikkekkel való ellátottságának megjavítása, ér­dekében szükségeseik. A gviirnöleTaállcjmánv jelenleg mintegy 52 millió. Az ország egy lakosára alig több, mént három gyü­mölcsfa jut. Feltétlenül szükség van tehát gyiimölcsfaá 1 iom.-inyank növe­lésére, a nagyarányú gyiimölcsfásí­tás megindítására is. Az dkövetkező 6 év alatt gyümölcsfaállományu-ukat 15 millióval «karjuk növelni, a ren­des utánpótlás mellett. A gyümölcs- fásításban nagy szerepet kell adni a helvi kezdeményezéseknek; gyü­mölcsfákat kell ültetni tereken, utak mentén, házak körüli kertekbem. A helyi tanácsok egyik legfontosabb és egyben legszebb föladata, hogy szervezzék és vezessék a gyümölcs- fásítási munkálatokat és kötelessé­güknek érezzék községük gyümölcs ellátásának megjavítását, A gvümölcstennelé® színvonal emelése és a gyümölcsexport növelé­se érdekében nagy jelein tősége van összefüggő, úgynevezett üzemi gyü­mölcsösök telepítésének. Jelenleg gyű mölcsf a állomon vünk na.k mind­össze húsz százaléka van üzemi gyű mötesösökben. üzemi gyümölcsösöket nem a leg­jobb szántóterületeinken kell létesí­tenünk, hanem elsősorban a homo­kon és ott. ahol a szántóföldi ter­melésnek akadálya van. a talai vi­szont gvtiniölcRterme’ésre megfelel Például az őszibarack — és niandu- latermelésre kiválóan alkalmas a kooárosók egvrésze. Üzemi gyümölcsösök létesítésére jelentős támogatást kell adni. A termelőszövetkezetek — figyelembe- véve, hogv a gyümölcsös a fajtától függően, csak több év múlva hoz hasz.nof — a telepítéshez jelentő« tá vnogatásf kapnak. Nagy teriiVteker kell létesíteni gyümölcsösöket az ál­lami gazdaságokban is. A gyümölestelepítési programmot úgy akarjuk végrehajtani, hogv ez­zel neesak mennyiségben növeked­jék a gyű möl csf áá Hornén y. hanem minőségben is, azaz a legjobb - nvVjcseinket és az azokból is a leg­jobb fajtákat szaporítjuk el E cél elérése érdé1''-ben ki kel! terjeszteni a faiskolai hálózatot és azt úgv kell fejleszteni .hogy 1'958- ban a te iskolák már évi négymillió csemetét tudjanak előáll)tani. Nagy feladataink vannak a szőlő- termelés színvonalának emelésében is. A legfőbb feladat itt a meglévő szőlőterületeink felújítása, a kipusz tűit tőkék gyors pótbó l. A jelenlegi begyűjtési rendszer ebben érdekeltié teszi minden ter­melőszövetkezetet és egyénileg gaz­dálkodó parasztot: a pótlás után ugyanis jelentős begyűjtési ked­vezmény jár. jóllehet, ez, nem je­lent semmiféle terméskiesést, sőt megterem ti az. alapját a szőlő termő­képessége gyors növelésének. Ko­moly erőfeszítéssel az elkövetkező három évben szinte teljes egészében pótolni tudjuk egész szőlőteiülefüjj- kön « tőkehiányt Ugyanakkor hoz­záfogunk új szőlőterületek létesíté­séhez is, részben a duna-ttszafcSa» (Folytatás € 4L oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents