Dunántúli Napló, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-30 / 305. szám
DUNÁNTÚLI Vi lie PüOimnjAl EGYEfÚlIFTEKt ™",M ' ......................I«. I ...... ..... He gedős András elvtárs beszéde a Masryar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (2-3-4. o ) AI MDP B ARANYAM EC I Z OTTIÁCÁNA X. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM ARA 50 FILLER am SZERDA, 1953 DECEMBER 30 a Hegedűs András elvtárs beszéde Magyar Dolgozóit Pártja Központi Vezetosegenek ülésén Tisztelt Központi Vezetőség! A Központi Vezetőség október 31-i ülésének határozata leszögezte, hogy Magyarországon a szocializmus további építésének kulcskérdése és egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezen fontos megállapítás . alapján dolgozta ki a politikai bizottság a mezőgazdaság fejlesztésének prog- rammját, amelyet ma, mint határozati javaslatot a Központi Vezető ség elé terjeszt. A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló nagy célkitűzéseket. — amelyeket e tervezet tartalmaz — csak akkor lehet végrehajtani ha egész pártunk és egész népünk megérti, hogy a mezőgazdasági termelés kérdésének felvetése egyenesen következik népi demokráciánk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődéséből. E terv végrehajtása ezért nem is szűkén vett parasztkérdés, — mint ahogyan sokan még ma is gondolják, — hanem egész népünk ügye. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését nagyon mélyreható gazdasági okok teszik szükségessé. Népgazdaságainkban jelenleg nagy aránytalanság van az ipar és a mezőgazdaság között, ami az iparban is és a mezőgazdaságban is, komoly zavarokat okoz. Közismert, hogy az ipari termelés a felszabadulás előttihez képest több mint háromszorosára nőtt, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. Elsősorban ez az aránytalanság okozta azt, hogy a mezőgazdasági termelés nem tudta megfelelően kielégíteni a lakosság élelmiszerekben mutatkozó szükségleteit, amelyek az utóbbi évek folyamán gyorsan nőttek, mert sokszázezerrel emelkedett a bérből és fizetésből élők száma, és mert városban és falun egyaránt nőtt a dolgozók jogos igénye, több és jobb élelmiszer iránt. A Központi Vezetőség Júniusi határozata és a kormányprogramra — amely új szakaszt nyitott népi demokráciánk történetében — gazdaságpolitikánk alapvető feladatként s dolgozók, elsősorban az ipari munkások, életkörülményeinek állandó javítását jelölte meg. Az e célkitűzés elérése érdekében eddig végrehajtott intézkedések osztatlan örömet okoztak a dolgozók minden rétegében, de még csak kezdeti lépésnek tekinthetők. Ahhoz, hogy tovább tudjunk menni, mindenekelőtt meg kell teremteni az életszínvonal emelésének anyagi feltételeit, elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztése útján, és biztosítani kell a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, hússal, zsírral, tejjel, gyümölccsel és borral, valamint más élelmiszerrel, továbbá nagyobb mennyiségű nyersanyagot kell biztosítani könnyű- és élelmiszeriparunk számára is, hogy a lakosságot jobban el tudjuk látni olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint a cukor, a textiláru, a cipő, stb. A mezőgazdaságnak az ipari termeléssé! szemben való elmaradottságának felszámolása azonban nemcsak gazdasági okokból, hanem a munkás-paraszt szövetség megerősítése szempontjából is szükséges. A mezőgazdasági termelés elhanyagolása gyengítette a párt befolyását a dolgozó parasztság között. A nehézségeket csak fokozta az, hogy a városi lakosság ellátásénak biztosítása érdekében az elmúlt években a mezőgazdasági termelés fejlesztésének segítése, a dolgozó parasztok érdekességének növelése helyett a begyűjtés mennyiségét emeltük, amely mögött nem állt a termelés megfelelő növekedése. Ez odavezetett, hogy — felhasználva az iparban kínálkozó munkaalkalmat — nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is soktízezer ajánlotta fel földjét és ment el dolgozni a városba, ami a tartalékfö’- dek ugrásszerű megnövekedését eredményezte. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének napirendre tűzése és az " segítség, amelyet az ínarí mnnv' ság, fejlett szocialista iparunk, ad a falunak, kedvezően fogja éreztetni hatását, mert megteremti a lakosság életkörülményei állandó javít:' iának legfontosabb előfeltételét, az élelmiszerek, bőségét; ugyanakkor a mező- gazdasági termelés felemelése, a virágzó mezőgazdaság, egyben jómódú, megelégedett dolgozó parasztságot is jelent. Mindez megerősíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság elszakíthatatlan szövetségét, nép' demokráciánk alapját. Ezek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek miatt egész népi demokráciánk továbbfejlődésének alap vető kérdésévé vált a mezőgazdasági termelés növelése. Félreértések elkerülése végett azt is meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése és tovább segítése, az ipar és a mezőgazdaság közötti rendkívüli aránytalanság felszámolása után is, a szocializmus építésének fontos részét fogja képezni: továbbra is pártunk politikájának előterében fog állni, annak alapját fogja képezni, mert ez az egyetlen járható útja annak, hogy megvalósítsuk gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. E kérdés napirendre tűzése tehát megfelel egész népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk érdekének azért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy országos ügy ez, melynek megoldására mozgósítani kell pártunk minden erejét, egész dolgozó népünket, s népgazdaságunk minden erőforrását. A mezőgazdasági termelés általános fellendítésében támaszkodnunk kall országunk vezető erejére: ipari munkásságunkra és fejleit szocialista nagyiparunkra. Az ipari munkásság ás a fejlett szocialista nagyipar nélkül a mezőgazdasági termelés fejlesztésében olyan célkitűzéseket meg valósítani, mint amilyent a központi vezetőség elé terjesztett tervezet tartalmaz, elképzelhetetlen. Ipari munkásaink, fejlett szocialista nagyiparunk segítségével a mezőgazdaságot gyorsan el tudjuk látni gépekkel, a termelés fejlesztéséhez szükséges különféle ipari termékekkel és emellett ipari munkásaink nélkülözhetetlen segítséget tudnak adni a mezőgazdaságnak a fejlett technika alkalmazásában is. A mezőgazdasági termelés felemelésében nagy segítséget kell, hogy adjon értelmiségünk: a mezőgazdasági szakemberek, mérnökök, tanárok és tanítók szaktudása, tapasztalata is feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a földművelés kulturáltsága rövid idő alatt nagy léptekkel haladjon előre. A pártszervezeteknek úgy kell dolgozatok, hogy régi értelmiségünk zöme a fiatalokkal vállvetve, ezbn ügy na6y jelentőségét felismerve, lelkesedéssel és odaadással munkálkodjék, a terv maradéktalan végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági termelés áitalá- nos fellendítéseben, a földművelés és állattenyésztés kultúrájának emeié- seben bátran támaszkodhatunk egész dolgozó parasztságunkra, annak szó-, galmara és szakértelmére, népi demokráciánk, pártunk és kormányunk iránti hűségére, hazafias érzelmeire. Mi jellemzi jelenleg mezőgazdasági termelésünket ? Dolgozó parasztságunk a felszaba- duLás után nagy erőfeszítéssel és hősies munkával gyorsan helyrehozta a háború okozta károkat. Termésátlagaink és állatállományunk nemcsak elérték, hanem egyik-másik területen meg is haladják a felszabadulás előttit. Sok új módszer honosodott meg: a felszabadulás előttihez képest többszörösére nőtt a tarlóhántás, az őszi mélyszántás. Az ■'Imult években eliierjedt a silózás, új kultúrák honosodtak meg (pl. a' rizs), s az öntözött terület sokszorosára növekedett. Mindez mutatja, hogy a dolgozó parasztok és termeiő- izöve.kezeti tagok nagy érdeklődéssel fogadják mindazt az újat, amely cek alkalmazásával emelni lehet a ‘érmését’"sokat, ez állattenyésztés 'znmait é» növeim [ehet a földművelés kulturáltságát. A mezőgazdasági termel és egyes területein megmutatkozó fejlődés ellenére is a termésátlagok és az állattenyésztés hozamai — különösen a szükségletek növekedéséhez képest — nem emelkednek kielégítően elsősorban azért, mert a mezőgazdasági termelés alapvelő kérdéseinek megoldásában csak kevéssel jutottunk előre. Mindenekelőtt kevés gondot fordítottunk a talaj termékenységének fokozására. Az elmúlt években a tagosítások miatt és a termelőszövetkezetek túlzott ütemű fejlesztése következtében, a falun termelési bizonytalanság lépett fel, amely odavezetett, hogy sok dolgozó paraszt nemcsak földjeit nem javította, hanem még a szükséges trágyázást sem végezte el. Az alapvető agrotechnikai munkálatokban is — bár a felszabadulás előtti helyzethez képesít előrehaladtunk — nagy még a késedelem. Ez vonatkozik nemcsak a tarlóhántásra és az őszi mélyszántásra, hanem a vetésre, a növényápolási és betakarítási munkákra is. Nem sikerült megteremteni asz állattenyésztés hozama állandó növekedésének legfontosabb előfeltételét, a szilárd ta- karmányaiapot, sőt, szálas-takarmányaink vetésterülete csökkeni. A kukorica vetésterülete nőtt ugyan, de termésátlaga nem múlja felül lényegesein a felszabadulás előttit, rétjeink és legelőink pedig továbbra is rendkívül elhanyagoltait. Mindezek miatt meg keM állapítanunk, hogy mezőgazdasági termelésünk, beleértve a növénytermelést és az állattenyésztést is. alacsony szín vonalon áll és a jelenlegi helyzetében nem képes megfelelően kielégíteni népünk egyre növekvő szükségleteit. A mezőgazdasági termelés elmaradottságának egyik legfőbb oka, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikában, különösen a középparaszt-kérdésben. hibákat követtünk el Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását, akiknek kezében van jelenleg is a szántóterület több mint hatvan százaléka. Ahelyett, hogy növeltük volna az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a termelési kapcsolatokat, leszűkítettük azokat. A gépállomásokon egész ez év júniusáig olyan bérrendszer volt érvényben, amelyik szinte lehetetlenné tette hogy a gépállomások egyénileg gazdálkodóknak dolgozzanak. 1952-ben a gépállomások mindössze 47 000 normálholdnak megfelelő, a kedvezőbb feltételek mellett ez év őszén már 300 000 normálholdnak megfelelő ta lajmunkát végeztek az egyénileg gaz dálkodóknak. Ez azonban a szükséghez képest még mindig nagyon kevés. Műtrágyát az egyénileg gazdálkodók csak a szerződéses termelés keretében kaptak. E téren komoly hibát követett el a földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földművelésügyi minisztérium nagyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatásé ra. A Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe az egyénileg gazdálkodó dolgozó Parasztok termelése került. Sztálin, a Szovjetünió hasonló időszakában, nagyon élesen lépett fel ezzel a hibával — az egyéni parasztság lebecsülésével — szemben. ,Vannak emberek, — mondotta — akik azt mondják, hogy az egyéni parasztgazdaság nem fejlődik tovább, azért nem érdemes támogatni.. Ezeknek az embereknek semmi közük nincs. -pártunk vonalához.“ Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és "nnek folytán jelenleg négyezevhat- ázáahetvenhét szövetkezetünk van, 263 700 taggal; kezükben van az ország szántóterületének mintegy 20 százaléka A termelőszövetkezeteken kívül mintegy 500 állami gazdaság alakult, amelyekhez az ország szántó- területének 13 százaléka tartozik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész jövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetőségei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagyüzemi gazdálkodás — mégpedig a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — a fő útja annak, hogy teljesen felszámoljuk mezőgazdaságunk nak az ipartól való elmaradását, s megteremtsük a kizs á kman y olást ól mentes jómódú falusi életet. Sok termelőszövetkezet és áEami gazdaság már eddig is kimagasló eredményt ért eL Ugyanakkor nagy részük még nem példamutató nagyüzemi gazdaság; termésátlagaik, különösen a kapásoknál, alacsonyak és nem kielégítő az állattenyésztés hozama sem. A termelőszövetkezetek a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok, elsősorban a volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma hibájából, különösen azok bürokratikus vezetési módszere miatt, nem tudták megfelelően hasznosítani a nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségek * kiaknázására azt a segítséget, amit az álfám már eddig nyújtott részükre. Közrejátszott ebben még az is, hogy sok termelőszövetkezetben és állami gazdaságban tűrhetetlen a munkafegyelem, nagy a hanyagság és nem becsülik meg sőt elherdáljál!: — a társadalmi tulajdont. Emiatt termelőszövetkezeteink jelentékeny része jelenleg még nem elég vonzó és még mindig elég sok olyan állami gazdaság van, amelyik nem. mintaképe, hanem szégyene a szocialista nagyüzemi termelésnek. A kulákgazdaságok területe az elmúlt években erősen lecsökkent Mig 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdaságokhoz, jelenlen 4,7 százaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a ku lak kizsákmányolás korlátozásának politikája átcsúszott a kuláikgazda' ságok likvidálására. Ez is csökken tette a mezőgazdasági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott földek jelentős részét, mint tartalékterü letet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés felemelésének előfeltétele, hogy pártunk pa- raszipolitikájában az elmúlt években elkövetett hibákat kijavítsuk. A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése érdekében mindenekelőtt széleskörű termelési és áruforgalmi kapcsolatokat kell kiépíteni. A. város és a falu, az ipar és a me- zőgazdasá-g között. Ilyen kapcsolatok kiépítése gazdaságpolitikánk legfontosabb feladata: „A nép feladata — állapította meg Lenin — döntő, min den egyebet maga alá rendelő fő fel- adata — az, 'hogy rtiegteremcsük az összefogást az új ’ gazdaság között amelyet elkezdtünk" építeni és a parasztgazdaság -között, amely millió és millió paraszt megélhetésének alapja.“ A termelőszövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz tokát a népi demokratikus államnak közvetlenül termelési tevékenységük ben kell segíteni, hogy többet és olcsóbban tudjanak termelni, hogy jövedelmező gazdálkodási ágakat fejlesszenek ki és hogy ezen az úton jómódú élet teremtődjék a faluban. Ezeknek a termelési kapcsolatoknak ki kell terjedni, a növénytermelésben a munkák elvégzését elősegítő gépi munkára; a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek minőségi vetőmaggal való ellátására ióminőségű apaállatokkal való gondoskodásra; a műtrágvpgyá-riás fokozására és kielégítő mennyiségben tórténő szabadforgalomba hozására; a dolgozó párásságnak gyümölcsfa- ■semetével, szőlőoltvánnyal való ellátására. A népi demokratikus állam ilyen támogatása és segítsége nélkül azok a célok, amelyeket a mezőgazdaság-- ban magunk elé tűztünk, nem érhetők ek A termelési kapcsolatok kiszélesítése és megerősítése a dolgozó parasztsággal, kedvezően hat nemcsak a mezőgazdasági termelés növelésére, hanem a munkásosztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szövetségére is. A termelősaövetkezeteJcet a mezőgazdasági termelés felemelésére irányuló Programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a szocialista nagyüzemű gazdálkodós fölényét és a tudomány, az élenjáró mezőgazdasági gyakorlat minden vívmányának elterjesztésével, jó vetésforgó bevezetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem lehet elérni, olyan állatállományt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegesen felülmúlja az országos átlagot Ez a programm végre lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibontakozhassék a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dolgozó parasztsággal való termelési kapcsolatok kiszélesítésében, a mező gazdasági Programm végrehajtásában fontos szerepe van az állami gazdaságoknak és gépállomásoknak. Az állam rajtuk keresztül adja a legnagyobb és legközvetlenebb termelési segítséget a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy árutermelésük fokozása, az önköltség csökkentése mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány módszereinek gyakorlatban való meghonosításával az egész mezőgazdasági termelés motorjává váljanak. A gépállomások pedig terjesszék ki tevékenységüket mind a termelőszövetkezetek, mind gz egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjeire és ezzel adjanak, lehetőséget arra, hogy a földművelés egész mezőgazdaságunkban magasabb színvonalra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolgozó parasztoknak és termelőszövetkezeteknek termelési színvonaluk növeléséhez nagyobb segítségeit tudjon adni, át kell csoportosítani a beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgazdaságba — beleértve ez évet is — öt milliárdot ruháztunk be. Ezt az elkövetkezendő három évben két és félszeresére kell emelni, és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére csak állami eszközökből mint egy 12—13 milliárd forintot kell fordítani, A mezőgazdasági beruházások növelésével, a beruházások átcsoportosításával, elsősorban is meg kell gyor sítan.1 a mezőigazdaság gépesítését, mert a földművelés színvonalának emelése enélkül lehetetlen. A mező- gazdaság számára tizennyolcezer új traktort kell adni és ezzel a mező- gazdaság traktorparkját mintegy har mincezerre, azaz a jelenleginek több, mint kétszeresére kell emelni. Az iparon belül a beruházások átcsoportosításával műtrágyagyártásun kát úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben hatszázezer tonna műtrágyát használhasson fel, ami háromszorannyit jeleni, mint amennyit az 1953. évben és nyolcszor, annyit, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon 1939- ben felhasználtak. _A következő három év alatt a mezőgazdasági beruházások növelésével az öntözött területeket újabb százhatvanezer kát. holddal kell növcl- a*ni kereken tízszerese annak, amennyit 1934-ben a nagybirtoké« Magyarországon összesen öntöztek. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak és a termeiőszövetkeze- 'eknek nagyarányú támogatást kell adni ahhoiz, hogy gyengeminőségű földjeiket megjavítsák, továbbá se(Full/:aids a 2. oldalon)
