Dunántúli Napló, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-19 / 271. szám

I. NOVEMBER 19 NSPLő 3 A jövedelmez*5 gazdálkodás a boldog élet útja LJ MUNKÁSOK KÖZÖTT A sóki Vilii I am termelőszövetkezet nagy lehetőségei II. (Lapunk tegnapi számában ' kö­zöltük a cikk első részét.) A pécsi vizet is mindenki kihj fsz- nálja. csak a zóki Viliam t;i gjai hagyják haszontalanul elfolyni, — ugyanígy a környékbeli akáceti dők- nek is más húzza hasznát. Végi g a Vizes-dűlőn, a szöllőhegy oldalában húzódnak a nagy akácosok és cso­korba fogják a falu egész déli 'haj­rát. Tavasszal, amikor virágz-ilj; az akác, Pécsről. Pest környékért jl te­herautószám hozzák ide méhü szét ti­két a magánosok. Mézzel telt bödö- nökkel utaznak vissza. A tsz tagjai közül László József ki ts használja az alkalmat; egy két család méhével ellátja egész háztartását.. Szívesen gondoz! na két család helyett ötvenet, vagy százat! Számoljunk csak? ötven családdal már érdeq nes len­ne megindulni. Az állam i minden esalád vásárlására 700 forint kamat­mentes, középlejáratú hitelt biztosít. Ez 35 ezer forint. Ha csali időnként csak 20 kiló mézre számít) nnk egy évben — és akkor nagyon | alacsú­nyán számolunk — ez 1000 kijót tesz ki, pénzben 20 ezer forintot I. ö.vén család már két év alatt mi jghozza a befektetett összeget, de csai k az első évben van ötven család! A máso­dikban már 80—100! Egy-| tét embe' munkájából, takarmányozű t i gondok nélkül annyi jövedelemhez juit a tsz. mint az egész tehenészeti: pl. A gerdei tsz. két közsii ggel távo­labb — nem tétovázott: a megyei 'tanácstól 50 család vásári iására kért és kapok hitelt. * Még a nyáron — az Alkotmány ünnepén — Balázs Dezj /ő halászni hívta Gáspár Vincéd. I( .'isbicsérdtö' le a zóki malomig egy ihatván ö’ széles, csádés rét húzód le. Közepén bővizű, kétméteres árf >1: — hasig érő vízzel. Kendert ázlOának benne az asszonyok. A rét rekei.tyés csádés, hasznavehetetlen < terület — ügy néz ki, mint egy iteknö. Egyik szélén az árok — maga ‘abban vagy lél méterrel, mint a rt) ( közepe, — ez a teknő egyik széle, j j másik szé­lén méternyi magas g At — ez a teknő másik oldala. , (V kiöntések elöl védték vele földjei jcet a zókiak. Hát ide mentek halás zni Balázsék. • Az árokban -- vadka« ‘a hordta-e a halikrát, vagy máskén j; került oda — nem tudni, — csukj U lehet fogni. Weg pontyot, össz^ is i foglak rövi­desen vagy hét kilót - - másfél, meg félkilós darabokat. Rekkeno njkírban halászni tudnak i »z emberek a rét vizéJben! Ha a füzestől a q (alomig terjedő neszen a rétből — | >lyan hat-nyolc holdas darabon — h (irom-négy ásó­nyomnyit leásnának és azzal két tóvid gátat húznánaj : — az árokad- tó vízből szép haly. »tavat keríthet­nének. A felszabadulás ejlc'jtit halastavakat csak földbirtokosok, •! peg kulákok lé­tesíthettek és degesi ire gazdagodtak tóié. A hal nem kő r enni — az a Pár kocsi sertéstrág fya nem nagy megerőltetés. Munli eskéz jóformán alig kell hozzá és mégis biztosan meghozza holdankqj nil a 6—8000 fo- I r>nt jövedelmet, — r olyan helyeken I ahol eddig csak 1 &ékák tanyáztak | olyan helyeken, amelyekről csak akkor vettek tudomást, amikor adó' és beszolgáltatást kellett utána fi­zetni. Itt húzódik a zóki Villám tsz tagjainak szerencséje a búzatáblák alatt: a csádés, hasznavehetetlen rét, csak meg kell fogni, ki kell aknáz­ni. A Kultúrmérnöki Hivatal ingyen elkészíti a terveket és a munkála­tok vezetésére szakértőt küld ki. Ez sem kerül semmibe. Ha valami mű­szaki építmény — mondjuk egy zsi­lip — szükséges, ez sem a isz-t ter­heli. A tagság által megmozgatott föld minden köbméteréért 3.75 fo­rintot térít vissza az állam. Haliva­dékról és anyahalról — valamint a halászmester ingyenes kiképzéséről a földművelésügyi miniszter gondos­kodik. Mié kell adnia a tsz-nek? Egyedül a munkát! Még egy hét és befejezik a silózást, megszűnik a munka a föl­deken, felszabadul a férfierő. A 24 férfi — de a kocsisoknak is meg kell fogni az ásónyelet meg a talics­kát — „megeheti" a munkát. A tógazdaság maga is jövedelme­ző, — de olyan róka, amelyről két bőrt is nyúzhatunk. A haltenyésztést kitünően összekapcsolhatjuk a vízi­szárnyas tartással. A tsz az idén 20 libát vett, hogy teljesíthesse a ba­romfibeadási:. Ha megássák a halas­tavat ,a tóra nyúló földek végében felhúzhatnak egy-két ólat és felne­velhetnek 200—250 libát. — A baromfibeadás teljesítése mellett minden esztendőben piacra vihet­nek száz-százötven kövér libát — 15—18 ezer forintért. 40—50 ezer forint hat hold sásos rétből! Ha huszonöt mázsa búza te­remne holdanként, még az sem hoz­na ennyit. * De meg kell mondani ő-zintén. i vezetőségen és a "agságon kívül :okat tehetne a Villám tsz jövedel­meinek megemeléséért az a tömén­telen tei-meltető vállalat is, melyek­nek egyes megbízottai a nadrág: ar- tóügynökök lerázhatatlanságával és 'elclőtlenségével döngik körül a szö­vetkezetét. Hogy némelyikük lelki- ismeretlen, demagóg magatartása mi­lyen károkat okozihat — példázza a Gyapottermeltető Vállalat egyik megbízottjának munkája: 1952-ben leszerződtettek 10 hold gyapotot. A tagság még nem ismer­te az új növényt, csak annyit hal­lottak róla, ha kétszer megkapál- ják — felveti őket a pénz. Nem si­került — két mázsát szedtek róla. Nem holdanként, hanem az egész­ről. Amikor idén tavasszal negyven holdat sóztak a nyakukba — szívták a fogukat, — de megvolt a gyors vigasztalás. Ha most sikerül, két legyet ütnek egy csapásra — meg­térül a tavalyi kár is. Különben is — a szocializmus építése megköve­teli ... — hát ha megköveteli, ak­kor termelnek. A gyapot azonban — újra elfagyott. Ujravetették. ka­pálták, kacsozták — legszebben tar­tották a környéken és megint nem lett belőle semmi. Vagy egy mázsát szedtek le róla összesen. Mindenki azt gondolná, hogy két év tapasztalata észretéríti a Gyapot­termeltető Vállalat emberét. De nem Miután a „szocializmus építése meg követeli", meg a „tervet teljesítem kell" — újra a nyakukba varrtak it kataszteri holdat Ez már több. mint fe'előtlensée’ Gyapottermelést erőltetni, a drága magot és a rengeteg munkát elfecsé­relni ott, ahol két éven keresztül nem tudták megtermelni — ez ész- szerűtlenség! Demagógiával és erő­szakkal a párt és a kormány nevé­ben, a szocializmus építése nevében a tsz-re erőltetni olyan növényt, amelyekre esztendőkön keresztül tíz­ezreket fizettek rá — súlyos bűn. A Gyapottermeltető Vállalat igazgatója akadályozza meg ezt a készülő újabb gyapottermelést." Az egyedi takarmányozással, a háromszori tejéssel. az öntözéses kertészettel, az ötven család méh beállításával ,a halastó val és a víziszárnyasokkal már jö­vőre 214.000 forint olyan többletbe­vételre számíthatnak a zóki Villám tsz tagjai, amelyet nem apaszt le az aszály és nem tesz tönkre a jég­verés. Mit je'enfc ez egy-egy tag pénztárcájának? Vegyük fel újra a ceruzát. Az idén 20.000 munkaegységre osz­tották el a jövedelmet a zókiak — jövőre sem lesz sokkal több, vagy kevesebb. A 214.000 forintból 10.70 forinttal lehet megtetézni az egy munkaegységre eső jövedelmet. Csak 240 munkaegységet teljesítsen min­den tag és 2668.— forint jut többlet­ként munkaegységeire. Tetótől-talpig f01 öltözhet belőle. * Egy hete már nemcsak az elnök, a brigádvezetők, meg a tanácselnök bújja az újságokat. Esténként cso- oortosan olvassák a Magyar Dolgo­zók Pártia Központi Vezetőségének október 31-i határozatát. . ezért most az a feladat, hogy iparunk hatalmas eredményeire vi­szonylag fejlett nehéziparunkra tá­maszkodva. fokozott erővel lássunk hozzá mindenekelőtt mezőgazdasá­gunk elmaradottsága felszámolásá­hoz, a mezőgazdasági termelés hoza­mainak emeléséhez. Ez a legköze- '“•bbi két-három esztendőre a szo­cializmus építésének kulcskérdése Magyarországon. Ez további fejlődé­sünk láncszeme." A zókiak ismerik a párt Sztálinvá- rost, Inotát, Komlót teremtő erejét. Kardos, Esküdt. Gáspár Virice. Lő­rinc Lajos. Szabó Ferenc, Kajsza, a tanácselnök tud.i^jí, hogy ha az a hegyeket mozgató hatalmas erő most a mezőgazdaság elmaradottságé' akarja felszámolni, akkor azt rövid Idő alatt meg is teszi. De úgy van­nak vele — hogy nagyon vakít a fény. Nem tudják felmérni azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyek most egyszerre eléjük tárultak. Ke­vesen vannak olyanok mirtt Esküdt Kálmán: „Mutassák, hol lesz a ha­lastó, én már megyek is ásni, kubi- ko’ni." Tétováznak — bizonytalan- kodnak — káprázik még a szemük Fett elvtár«ra és a töhbi kommunistára gyönyörű feladat vár. Segíteni kell a tagokat és a tsz ve­zetőségét meglátni és helyesen érté­kelni az új helyzetet. Hitet, maga­biztosságot kell önteni beléjük, hogy megragadiák a párt és az állam fe- 'éjük nyújtott kezét és saját bol­dogulásukra éljenek az új, hatalmas ehetőségekkel. Nehéz, szívdobogtatóan nehéz munka — de ez jövőjük kulcsa. Dohogva szánt egy traktor az éjt- ’-zakában. Ködmönös ember viszi '’őtte a viharlámpát. Ha el tud men­ni a fényen — reggelre befejezik a nunkát. Oroszlán Imre—Kurllla Vince Az oktatási terem do­bogóján leszállásra öl­tözött bányász áll. Bör- sisakja magasan a homlokára tolva, sze­me figyelmesen jár padsorról padsorra, ahol az úi munkáik ülnek sorban, szám- szerint 51-en. Az ok­tatás már jóideje tart. Pelyhesarcú fiatalok és szürkülőhajú java­emberek találkoznak itt, de mindnyájan egy­forma figyelemmel hallgatják Kovács Fe­renc előadót, aki ép- . pen a munkanemekről beszél. Csak hátul bó­biskol egy fiatalem­ber, mire a beszélő fel­emeli hangját: „Magá­nak is szól.ez elvtárs, a készlettolásról van szó, amit maga tegnap következetesen föld­tologatásnak nevezett." A megszólított restel­kedve néz körül, a töbr biek nevetnek és még jobban figyelnek. ,.Ugy látszik nem hiá­bavaló az oktatás, mert a másodiknapos hall­gatók már maguk fe­lelnek a kérdésekre. „Helyes, munkatársak — veszi át a szót Bö- röcz Emil elvtárs, aki eddig az asztal mel­lett ülve,, az újoncok adatait jegyezte be. — Meg kell szerezni eze­ket a legelemibb isme­reteket már itt a nap­szinten, hogy baleset nélkül, gyorsan tud­junk dolgozni, ha le­kerülünk a munkahe­lyekre." Tart az oktatás 9 órá­ig; akkor átöltöznek és három csoportra oszol­va leszállnafk a mély­be. Mikor az elsőszinti rakodón megállnak, az oktató körülnéz. Vidá­mak az arcok, a fiatal szemek bátor fénye villan. — Nagyon jó, — mogulja, — tegnap volt olyan is, akiről cscp- pokben hullott a ve­rejték, mikor leszáll­tunk. — Nem kell fél­ni elvtársak. En ma­gam is 21 éve vagyok bányász. — Amerre meevünk: beszél ma­gyaráz, lámpája fénye hol egy támfát, hol a szenet világítja meg. Egy helyen hatalmas kődarab áll ki — ezt megjegyzi magának. Az újoncok a szénről beszélnek, meg a kő­zetről, a paláról. — Itt még a pala is jobb, mint nálunk a háztartási szén — mondja tréfás éllel a budapesti Odor László, aki már azt tervezi, hogy karácsonyra ha­zamegy és babát visz a két és féléves kis­lányának. Odor meg­fogadja mindjárt: gon­dosabban fogja kiválo­gatni a palát a szén közül, hogy a buda­pesti és vidéki háztar­tásokba is több és jobb minőségű szén kerül­jön. Itt van Kovács János, aki most szerelt le, — legalább egy évet akar a bányában tölteni. — Felruházkodom. — mondja, — aztán to­vább tanulok, geológus szeretnék lenni. Arra már ő felel hogy mi­ént piros a csórééban a víz, amely a bányá­ból folyik lefelé. Egv jól fenntartott gurítón megvünk az alsóbb szintre, ott ta­lálkozik a másik be- járócsaoai'tal. A ke­resztvágatról magas, fiatal férfi közeled’kJ vállán sokszoros drót­tekercset visz. Mikor megtudják, hogy ő a sportfelelős, szoros gyűrűbe fogják a fiúk. — „Hol lehet itt fut­ballozni? Nem lehetne belépni a csapatba?" — Dehogynem! Ha lesz elég jelentkező, felállítunk egy új csa­patot. Élénken beszélgetve jönnek egymásután, a szentesi Mészáros, aki szeretné családját is idehozni mielőbb, a jó­vágású Tóth József, aki katonaévei előtt Sztálinvárosban dol­gozott és még sokan. Maszlag Józsi zíria a sort, ő hazajött. Ka­tonai szolgálata előtt itt dolgozott István- aknán másfél évig. —■ Számára már az a gond, hogyan dolgozzon többet, jobbam Nemcsak Maszlag Jó­zsi, hanem minden bá­nyász dolgozó, teháit az újmunkások mun- i'*iától és fegyelmétől is függ a terv teljesí­tése. A műszaki nehéz­ségekkel és munkaerő- hiánnyal küzdő István- aknán bizony lassan emelkedik a százalék­szám fölfelé s még mindig alatta van a 100 százaléknak. Bányászújoncok raj­ta hát! Mutassátok meg, hogy azok a szép szavak, amiket bánya­járáskor rr^ndotioJnk. tettekké válhatnak s férfikarotok éDÍtő ere­jétől meglendül ipa­runk, nemzetgazdasá­gunk, jólétünk egyik feltétele, a szénterme­lés. Tcszkó Margit Jó „műss?n1tprre%é8Hel“ a tervek teljesítéséért Egy éve, hogy ez az új .'tervezés*, — a műszaki szervezési intézkedések terve — bevonati a talmit életébe Azóta már szép eredményekről szá­molhatunk Be. Igazgatóságunknál a III. negyedévben a ntűsztn tervezéssel 264.953 forint értékű megtakarítást értünk el. Ennek továbbfejlesztése ér. dekében elrendeltük, hogy a IV. ne­gyedév beindulásakor minden naavobh szolgdlaH helyen tartsanak ,,műszint- értekezleteket.“ Ezek az értekezletek számos hiányosságra hívták fel a fi' nyeilmünkét s így azok kijavítására megtehettük a. szükséges intézkedése­ket. A műssintteni a szocialista vezető részére rendkívül fontos. A műszaki és szervezési intézkedések kidolgozó, sa azoknak a problémáknak a felter- Izépezése, amelyek gátolják a terme, 'ést és a termelési folyamatban, napi munkánkban — szűk keresztmetszetei 'elentenek. Helyesen fogta fel ennek ’'elentőségét igazgatóságunk kereske, delmi osztálya, ahol a „műszinUerv■ brigád feladatul tűzte ki az irá/ny vonatok számának növelését. A cél­brigád — feladatának megfelelően — öt tégla tránigvonato > és egy tűzifa irányvonalot képezett. Személyes Tá- *ogatást tei‘ <j Szekszárdi Erdőgazda­ságnál. a Baranyamcoyoi Erdögazda. sági Egyesülésnél, a Zalai Téglagyári Egyesülésnél^ ahol g közös munka eredménye a fenti irányvonalok indí­táséit eredményezte. De szép eredményt' értek el az á‘ln- nos kocsikihasználás növelése terén is, amelyet 13.2-ről 13.9 tonnára emel. lek. A célbrigád ugyanis 77 olyan vállalatot keresett meg Írásban, ame. ’yek gyengén használtál: ki kocsi iáin. kát. Az írásbeli megkeresésen kívül 12 váltala’nél személyes látogatást is tettek és rámutattak a gazdaságos ko. ■■siJiikasziuUás nemzetgazdasági jelen, 'őségére. A legkimagaslóbb eredményt i napi köcsiberakási terv teljesítésé- nél érték el, amelyet 109 százalékra •eljesitet’ek októberben. A eélbrigád jelenleg ajtókat a le­hetőségeket vizsgálja, amelyekkel a nazdaságosság szemelött tartásával\ forgalomráterheléssel emelni lehet n* •porváaányok telje silók épességét, fő­leg azokon a helyeken, ahol az áru. kezelés nehézséget okoz. VÁRNÁI LÁSZLÓ MÁV Igazgatóság. Válasz „A köte ező úttörő nyakkendő*’ című cikkre A november 17-i lapban Megjelent „A kötél ezó út­törő nyakkendő" című cikkre az alábbiak! |an köz lóm válaszomat. Mindenekelőtt n reg kell mondanom, hogy i zu álta­lánosan kötelező úttörő- áyakkendő-viselési el én *«m értek egyet. Helyte­len elrendelni hatj í rni szó val a vörös nyj akkenaő viselését, de hely) jelen e'- hmn, azt is, hogy minden gyerek csak azért | hordja áyakkendőjét, pt köte­lező. Sok-sok pait tudja, kegy a nyakkendi B szabad Ságunkért klömí lőtt ,en- gernyi vér jel Ikópe, a vörös zászlónak egy da- fabja és azért há ;roms/.ig- 'etü. hogy jelkó pezze a Párt, a DISZ és rz úttörő Pajtások és elvtf jrsak kö- harcát. Sói | pajtas "ijszke arra, hogj r a nyak­kendőt emelt fö( ttel visel­heti. Az úttörő nj rákkendőt viselni megtj szteltetés. sónak viseléséé! rt minden úttörőnek meg kell dol­goznia. Példát Ja fii mutat­nia a tanulásban, a társa­dalmi munkában, társai­nak segítésében, az élet minden területén. Tehát az úttörő-nyakkendő vise lése csak azokat illeti meg, akik azt kiérdemel­ték és ebből fakad az, hogy nevelési eszköz is. Iskoláink többségében az­zal is nevelik az úttörő­ket, hogy figyelmeztetik a gyengébben tanulókat, a fegyelmezetleneket, hogy jobban kell tanulni, fegyelmezettebbnek kell lenni, mert erre kötelezi őket a nyakkendő viselé­se. Ez helyes. Az úttörők vörös nyak­kendőjének viselése tehát nem kötelező, hanem meg­tiszteltetés, büszkeség és ezt kell elsősorban meg- érttetni minden fiatallal. Sok pajtásunk lesz, aki ezután is mackóruhán viseli a nyakkendőt és úgy tanul hogy méltó le­gyen azokhoz a hősökhöz, akik azt vérrel festették. A „Pajtás" szeptember 9-i számában „Gyerekek és pionírok" címmel a fel­merült kérdéssel kapcso­latban a következő cikk jelent meg: „Bukarestben nyáron nagyon meleg van. Sok­kal melegebb, mint pél­dául Budapesten. A ro­mán pionírok mégis ál­landóan viselik nyakken­dőjüket. Természetesen nem öl­töznek mindennap fehér ingbe, egyenruhába, de a nyakkendőt felkötik min­den reggel kék trikóhoz, vagy kockás inghez is. Ez őnáluk egészen termé­szetes. Nyakkendő van rajtuk, amikor a villamo­son utaznak, vagy vala­melyik parkban ülnek és beszélgetnek. A VIT napjaiban, ami­kor egy alkalommal a pio nírok aláírásokat gyűjtöt­tek az utcán, megkérdezte tőlük egy svéd fiatal: — Nincs melegetek a nyakkendőben, piomrok? — Mindenképpen meleg van, mert nyár van — fe­lelte egyik. — De nyak­kendő nélkül mégsem já­runk. Ha most nem volna rajtunk nyakkendő, akkor az elvtárs úgy szólított volna bennünket: „gyere­kek." De mert nyakken­dő van rajtunk, pionírnak szólított minket. Hát ezért viseljük a nyakkendőt. — Hát talán sértés az ha gyerekeknek szólíta­nak benneteket? Talán nem vagytok gyerekek? — Dehogynem — felel­te a pionír. — Gyerekek vagyunk, de azon felü’ pionírok. Mindenki gye­rek, aki még nem nőtt meg, de pionír nem lehet akárki. Mi büszkék va­gyunk arra, hogy pionírok vagyunk. Miért járnánk hát nyakkendő néikül? Itt nálunk sokan csak ünneplőruhához viselik nyakkendőjüket, mintha csak ünnepnapokon lenné­nek úttörők. Pedig mi, akár csak román pajtá­saink, hétköznapon. az iskolában, a villamoson az utcán is úttörők va­gyunk." Rózsahegyi Mátyás városi úttörő-titkár. Ezerszáz holdat szántott fel erl iisr az erveni gazdáknak a moháé szigeti gépállom s A mohácsszigeti gépállomás több­tízezer holdon dolgozik. Négy virágzó termelőszövetkezet mellet): sok egyé­ni gazda földje tartozik a körzetébe Ezek közül vannak olyanok, mint Nagy Gábor tízholdas paraszt, aki már tavaly is igénybevette a gépál­lomás segítségéit és az őszi mezőgaz­dasági kiállításon bemutatott, díj­nyertes terményei bizonyítják: nem eredménytelenül A mohácsszigeti parasztság túlnyomó része azonban ekkor még idegenkedett a gépektől Nem egyszer vitábaszálltak a trak­torvezetőkkel, de majd minden eset­ben kétkedve nézték a gépi szántást A mohácsszigeti traktorosok jó munkája azonban fokról-fokra meg­győzi e őket. Tavasszal már számo­sán keresték fel a gépállomás veze­tőit, hegy talajművelési szerződést kössenek. Ezév őszén pedig szinte megrohanták a gépállomást. Sokan idejében jöttek, mint Nagy Gábor akinek a földjén már a mélyszántást :s elvégezték a - raktorok Legtöbb- ■ük azonban csak október második felében jelentkezett így az egyéni­leg gazdálkodókkal eddig több min’ kétezer holdra kötött szerződések teljesítése komoly feladatat ró a gépállomásra. Sem a vezetők, sem a traktorosok, nem hátrálnak meg a munka elöl. A gépek összevonásával mindegyik brigád egy-egy — sőt a szükségnek megfelelően 2—2 gépet az egyéni parasztok földjének megművelésére osztott be. A szerződés megkötésé­vel egyidéjűen a brigád veze ője megkapja a munkautalványt. En­nek alapján dolgozza ki a menet­iránytervet, s a traktorokat üres­járat nélkül a termelőcsoport föld­jéről azonnal a szomszédos gazdák földjére irányítja. November 18-án reggelig nemcsak három termelőcsoportban végezitek az őszi talajműveléssel de az egyé­niek tábláin is több. mint ezerszáz holdon. A traktorosok most egymás­sal versenyben küzdenek azért, hogy a hátralévő 900 holdat is ha­táridőre befejezzék. Grünfelder Jó- ,zsef ifi-trak'.orosnak és 15 társának munkája. — akik már egészévi ter­hüket elvégezték — a biztosíték ar­ra hogy a gépállomás hozzáseeíti a szigeti dolgozó parasztokat a jö­vőévi kenyérért vívott harc sikeré­hez. Szinnyey Henrietta

Next

/
Thumbnails
Contents