Dunántúli Napló, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-17 / 244. szám

2 NAPLŐ loss OKTÓBER If Á III. Szakszervezeti Világkongresszus október 15-i esti ülése Bécs (TASZSZ): A Szakszervezeti Világkongresszus október 15-i esti ülésén megkezdődött Di Vittorio beszámolójának megvitatása. Elsőnek Lombardo Toledan o, a Latin- amerikai Dolgozóik Szakszervezeti Szövetségének elnöke szólalt fel, aáu beszámolt a szövetség tevékeny­ségéről és a latinamerikai országok dolgozóinak harcáról. He Latin-Amerika munkásosztá­lya — mondotta Toledano —, he­lyes vágányra tereli stratégiai és taktikai irányvonalát, ha leküzdi hi­báit, elveti a szektáns-szellemet, meg erősíti szövetségét a parasztsággal és az értelmiséggel, döntő mértékben előmozdíthatja a nemzeti független­ségi harc erős nemzeti, demokrati­kus és imperialistaellenes arcvona- láriak kialakulását. K el 1 e r, a német dolgozók egy­séges küldöttségének tagja beszédé­ben elmondotta, milyen körülmé­nyek közöiit élnek és harcolnak Nyugat-Németország dolgozói. Keller hangsúlyozta: Nyugat-Né­metország munkástömegei a jobbol­dali szocialista szakszervezeti főko­lomposok politikája ellenére meg­győződnek arról, hogy csakis Né­metország egységes munkásosztálya szövetségben az összes békeszerető emberekkel, — hiúsíthatja meg az amerikai és nérnel imperialisták há­borús terveit. Keller a továbbiakban ismertette a nyugatnémetországi munkások sztrájkharcát. Ezután Maria Veníurini fel­olvasta Andre Leroynak, a volt el­lenállók, a fasizmus üldözöttéi és politikai foglyai nemzetközi szövet­sége főtitkárának beszédét, aki ab­ban az időpontban nem volt jelen a kongresszuson. — A hitlerizmus elleni felszaba­dító harcban — hangoztatta a be­széd — a munkásosztály kiemelkedő szerepet töltött be. Ezért ma, ami­kor Németország militarista és re- vansvágyó elemei ismét porondra lépnek, amikor borzalmas liáborúba készülnek sodorni a világot, a Szak- szervezeti Világkongresszus óriási jelentőségű valamennyi ország ha­zafiai szemében, akiket közvetlenül fenyeget a német militarizmus újjá­születése. Valamennyi dolgozó egy­ségének megszilárdítása, vagyis e kongresszus legfőbb célkitűzésének elérése, áthúzza a béke ellenségei­nek bűnös terveit. Ezután Jose Orfelio Monterro- s a, a slavedori sütőipari szakszer­vezet vezetője, majd Rodolfo Quin­tero, a venezuelai dolgozók képvi­selője emelkedett szólásra. Következőinek Ferdinand Smith, Jamaica dolgozóinak képviselője szó­lelt fel. Elmondta, hogy Jamaicában a külföldi technikusok és munká­sok ugyanazért a munkáért ötször akkora fizetést kapnak, mint a hely­beliek. Az iráni helyseiről Teherán (TASZSZ) A katonai ha­tóságok parancsára a transziráni vas útvonalon háromhónapos időtartam­ra kihirdették az ostromállapotot. A vasútvonal mentén húzódó hat kilométer széles övezeten belül la­kott helyekre és vállalatokra szin­tén kiterjesztették az ostromállapo­tot. P«Ha hajlandó tárgyalni Trieszt Szabad Terület kettészakításáról Róma (MTI) Pella olasz miniszter elnök az „Esteri" című külügyi fo­lyóiratnak adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy hajlandó tárgyalni Titoval Trieszt Szabad Terület fel­osztásáról. Pella kijelentette, hogy „az olasz kormány hajlandó résztvenni egy öt hatalmi értekezleten azzal a felté­tellel, hogy a két fél között előzőleg egyensúlyi helyzetet teremtsenek, vagyis az október 8-i angol-ameri­kai döntés értelmében adják át az olasz közigazgatásnak az A-öveze- tet, vagy pedig a jugoszláv csapa­tok ürítsék ki a B-övezetet. Az öt­hatalmi értekezleten az olasz kor­mány elsősorban a népszavazásra vonatkozó olasz javaslat felülvizsgá­lását javasolná ... ha a népszavazás kérdésében nem lehet megegyezésre jutni, akkor az értekezlet tanulmá­nyozhatná Olaszország és Jugoszlá­via végleges megegyezésének lehe­tőségeit. Olasz demokratikus körökben Pel­la nyilatkozatát az atlanti hatalmak és a titoisták előtti kapituláció felé tett első lépésnek minősítik. Svédország dolgozói nevében Falk, a stockholmi autóipari mun­kások szakszervezetének alelnöke üdvözölte a kongresszusit. Noha Svéd ország szakszervezeti szövetségének reakciós vezetősége minden eszköz­zel akadályozta a svéd küldöttség részvételét a kongresszuson, a svéd dolgozók elküldték képviselőiket, — Olyan delegátusok jöttek el Bécsbe, akiket a helyi szakszervezetek vá­lasztottak meg. Fáik megjegyezte: a svéd szakszervezeti szövetség ve­zetőségének azt a határozatát, hogy kilép a Szakszervezeti Világiszövet­ségből, a dolgozók beleegyezése nél­kül hozták. E döntés a helyi szak- szervezetek tiltakozását váltotta ki. A svéd szakszervezetek kongresszu­sán több helyi szervezet terjesz- 'ett elő olyan határozati javaslatot, amely követelte a visszatérést a Szakszervezeti Világszövetséghez. Ezután Promanik, az Indiai Országos Szakszervezeti Kongresz- szus elnökségének tagja szólalt fel, aki megfigyelőként érkezett a kon­gresszusra. Promanik elmondotta, milyen óriási benyomást gyakorolt rá nemrégiben tett kínai útja, majd kijelentette: Ha az új Kína ötszáz milliós né­pe és India háromszázötven milliós népe összefog a Szovjetunió nagy népével, a többi demokratikus or­szág népeivel és az elnyomott né­peikkel a békéért és a szabadságért folyó harcban, akkor semilyen erő sem képes egy újabb borzalmas há­borúba dönteni a világot. A kongresszus delegátusai meleg ünneplésben részesítették India mun­kásosztályának képviselőjét. Jose Luis Caceros Rodriguez, a guatemalai dolgozók általános szö­vetségének képviselője ismertette a guatemalai munkások és parasztok harcát az amerikai monopóliumok ellen. Az esti ülés végén felolvasták a mandátumvizsgáló bizottság újabb közleményét, amely szerint október 15-én a kongresszus munkájában 77 országból 775 delegátus és vendég vett részt. Európa országait nógy- száztizenhárom delegátus képviselte, közülük kétszázhetvenhárom a ka­pitalista országokból érkezett. Ázsiát és Ausztráliát százhat delegátus. Észak- és Dél-Amerikát százkilenc­venhat, Afrikát harminchét, a Kö­zel- és Közép-Keletet huszonhárom delegátus képviselte. Az egyik legnagyobb delegáció Németország küldöttsége, amely a Német Demokratikus Köztársaság huszonkilenc képviselőjéből és a Nyugat-Németország hatvannyolc képviselőjéből áll. KÜLFÖLDI HÍREK GDYNIA Október 15-én a lengyel kormány meghívására hivatalosan baráti lá­togatásra szovjet hajóraj érkezett Gdynia lengyel kikötőbe. A szovjet hajóraj egy cirkálóból és négy tor­pedórombolóból áll. A baráti látoga­tásra a lengyel-szovjet barátság hó­napja és a Lengyel Néphadsereg fennállásának 10. évfordulója alkal­mából került sor. LONDON Az angliai Országos Ujságírószö- vetség londoni szervezete, amelybe a legtöbb londoni lap munkatársai tartoznak, egyhangú határozatot ho­zott — A legsúlyosabb aggodalommal tölt el bennünket a gyarmatügyi minisztériumnak és Brit-Guayana kormányzójának az az eljárása — állapítja meg a határozat, — hogy a „Daily Worker" munkatársát ki­tiltották Brit-Guayanából. A sajtó- szabadság érdekében felkérjük a Szövetség Országos Végrehajtó Ta­nácsát, hogy kérjen magyarázatot a gyarmatügyi minisztériumtól és ha ez nem kielégítő, követelje a kitil­tás haladéktalan visszavonását. MTI Az edwardsl légitámaszpont köze­lében (Kalifornia állam) próbarepü­lés közben lezuhant egy B. 5. tfnusu lökhaltásos repülőgép — jelenti az „AFP" MONTEVIDEO „La Manana" című A „La Manana" című uruguayi lap jelentése szerint a chilei Ánto- fagasta-tartomány rézbányáinak munkásai sztrájkot indítottak bér­emelési követeléseik kiharcolása ér­dekében. Már harminchatodik napja tart az Anglo-Lautaro Nitrate Salétrom­ipari Társaság kilencezer munkásá­nak sztrájkja. Második hónapja sztrájkol három ezer Antofagasta-tartománybeli al­kalmazott OTTAWA A „Canadian Tribune" írja, hogy Kanadában az utóbbi időben rend­kívül széles méreteket öltött a sztrájkmozgalom. Az elmúlt héten egyszerre sztrájkolt, vágy a sztrájk mellett szavazott húszezer munkás, béremelést, valamint a munkakörül menyek megjavítását követelve. Folytatódott a hatezer bányász sztrájkja Ontario és Quebec tarto­mányban is. New-Feundlandban öt­ezer halász beszüntette a munkát. A Brit Columbia Tartomány északi részén harminc fűrésztelep ötezer munkása már szeptember 28 óta sztrájkol. „A mfíszaki TCKetffk érezzenek nagyobb felelősséget a versenyért“ István-akna fizikai dolgozói az el­múlt napokban válldCásokat tettek november 7. tiszteletére. Ismerem bá. nyász elvtár sóinkat és jól tudom, hogy Ígéretüket valóra is váltják, mert november hetedikére teljesíteni akarjuk a tervet. A cél eléréséhez azonban szükséges, hogy a műszaki vezetők is bekapcsolódjanak a ver­senybe és a műszaki feltételek bizto­sításával segítsék az Ígéretek valóra váltását. Sok esetben nem egy-egy fejtési csapattól függ, hány csille szenet ter­mel műszakonként, hanem nagymér­tékbem a körletvezető tőt, a bánya- mestertől, a bányamérnöktől és a ‘be­járóaknásztól, akik nem minden eset. ben előrelátók. Ezt bizonyítja a Ta­vasé , és a Dobszai fejtések példája is. A fejtés második szinten, a ne­gyedik keresztvágattól nyugatra, 13 és li-es telepeken van. A fejtésben nem gondoskodtak kellő időben az új gurító kihajtásáról. A fejtés felső, elmeddült részét kerülőgurítóval kel­lett volna megkerülni. A fejtés alsó kijáratában lévő csúszdákat nem taéljdk rendiben, ezért a rtagyobb széndarabok is megakadnak benne. Emiatt több készlettolót kell alkal­mazni a fejtésben még ott is, ahol a készlet elszállítása — megfelelő mű­szaki feltételekkel nem ütközne sem­miféle nehézségbe. A műszaki felté­telek hiánya miatt a két fejtés nem tudja teljesíteni tervét 55—60 csille szenet termelnek csak műszakonként. Ugyancsak komoly hibák vannak az alapvágat rendbenUrrtásával a máso. dffc szinti száUítóvágaton. Csak há­rom törött támfát kellett volna sür­gősen kicserélni, hogy azok ne sú­rolják állandóan a csilléket és ne nehezítsék a csillések munkáját. Bőr_ zsri György mérnök, Tátrai József bányamester és Litter József aknász elvtársaknak sokkal gyorsabban kell észrevenniök és kijawtaniok a hiba. kát, különben nem nyújthatnak se­gítséget a november hetedikére tett vállalások teljesítéséhez és a tervek végrehajtásához. Gondoskodjanak ál­landóan arról, hogy a csapat rendel­kezésére álljon minden időben, a megfelelő mennyiségű fa, ürescsille, stb. ' Sok nehézséget okoz ma még egyes műszaki vezetők hanyagsága a terv­teljesítésben. A harmadik szint má­sodik keresztvág (Adtál nyugatra a hetes telepen levő Farkas és Mesteri féle fejtések felső légvágatáról nem vezették le a vizet, amely így a fej­tésbe folyik és gátolja a jó munkát* nehezíti a termelt szén leszállítását. Külön dolgozót kellett emiatt erre a munkahelyre alkalmazni, akit nagyon jól fel tudnánk használni a termelő munka más terüle'én. A hiba kija­vítása pedig nem került volna külö­nösebb fáradtságába sem Szakái Sán­dor mérnök elvtársnak, sem Diós! István körletvezető elviársnak. Gon. doljanak arra: ha a hibákat rögtön kijavítják, vagy azokat megelőzik, sokkal jobb eredményeket érhet el nemcsak körletük, hanem üzemünk is. A műszaki vezetők érezzenek na­gyobb felelősséget a versenyért, se. gitsék sokkal jobban a fizikái dolgo. sókat szép törekvéseik megvdlősffásá­ban. Kössenek párosverseny szerző, déseket a csapatokkal, legyenek ré­szesei a november hetedikéi verseny, nek. Ha több lelkiismerettel, nagyobb lelkesedéssel végzik feladatukat — elérjük célunkat. S akkor üzemünk sem 75 százalékra teljesíti majd tér. vét, — mint október 15-én is — ha. nem elérjük legalább a ICO százaié, kot! SZILAS LÁSZLÓ üzemvezető, Isiván.akna A Pécsi Kokszmíívek dolgozói az új kormányprogramul megvalósításáért Első negyedéves tervünket 107.6. második negyedéves tervünket 110.7 — harmadik negyedéves tervünket pedig 108.9 százalékra teljesítettük. Ez nem volt könnyű. A három bri­gád, amely a kemencénél dolgozik, minden hónapban egymással ver­senyezve tudta csak elérni ezt az eredményt. Október havi tervünk teljesítését 102 százalékra vállaltuk, de már ásít első dekádban 107.4 szá­zalékot értünk el. Felajánlottuk, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tisztele­tére állandó teljesítményünk 105 százalék lesz. Fucsek Antal, a Zal­ka Máté-brigád vezetője jól irányít­ja szakílársait és segíti őket a ver­senyben. Mindhárom brigád össze­dolgozik, hogy ígéretüket teljesíthes­sék. De nem maradnak el a karban­tartó műhely dolgozói sem. Ha va­lahol hiba történik, csokikén a ter­melés, azonnal odasietnek és a hi­bákat kijavítják, ha mindjárt ebéd­idő alatt is történik. Munkájuk közben jelentős összegeket takaríta­nak meg. Novák József csőszerelő, jelvényes sztahánovista 123, Arató János jelvényes sztahánovista vil­lanyszerelő, 128, Huszár József 120 és Zsagár Károly okleveles sztaháno­vista lakatos 124 százalékos tervíel- jesítés mellett 2020 forintot takarí­tottak meg népgazdaságunk számá­ra. Most tovább harcolunk azért, hogy negyedik negyedéves tervünket határidő előtt befejezhessük. Gál János sztahánovista segéd­művezető. A »a ucska nem dicsekedhetett azzal, hogy teljesen végzett az írástudatlanság­gal. Igaz, hogy csak egy analfabéta maradt, de az is épp elég! Hristo Taralezkovnak hívták, de mindenki csak Parmak-naik szólította, ami hüvelykujjat jelent törökül, mert minden írását hüvelykujja lenyoma'.ával jegyezte. Érdekes módon nem szégyenkezett a gúnyneve miatt, sőt még büsz­kélkedett is vele, pedig a község apraja-nagyja is kísérletet tett, hogy Parmakot rávegye a 'ta­nulásra. A végén felhagytak a kilátástalan kí­sérlettel és a tanácselnökre hárult a feladat, hogy a havi kimutatások írástudatlan rovatába hónapról-hónapra visszatérően bejegyezze az „l"-est. * Egy szép napon fiatal lány szállt le a vo­natról a falucska állomásán. Kezében börönd- ie és egy nagy csomag, ö volt a falucska újon­nan kinevezett tanítója és véletlenül ép Parmak segítette poggyászát hazavinni. Az első tanítói értekezleten szóbakerült a Pamnak-ügy. — Hát csak egy írástudatlanotok van? — kérdezve az új tanítónő. — Egyetlen egy. — Akikor ón vállalom a tanítását. Hogy hív­ják? — Hristo Taralezkov. Értekezlet után a tanítónő hazafelé menet az úton Parmakba botlott. — Jónapot, elvtárs! — köszöntötte a tanító­nő. — Jónapot, hogy érzed magad falunkban? — Jól, de most fontos feladatom akadt. — Nem vezetnél egy bizonyos Hristo Taralezkov házához. — Taralezkovot mondtál? — kérdezte Par­mak a világ legközömbösebb hangján. — Ren­geteg Taralezkov van a községben, Hristo pe­dig annyi, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. — Én az írástudatlant keresem — világosí­totta fel a tanítónő. — Ja, vagy úgy — villant át Parmak agyán. — Nem hinném, hogy akadna köztük írástudat­lan, — mondta most már fennhangon, — de megkísérelhetjük ... Megkísérelték. Elsőnek egy magas kerítésen kopogtak: — Hristo, tudsz írni és olvasni? — kérdez­te Parmak. Fannik írni tanul... Irta: A. UZUNOV — Persze, hogy tudok, elvégeztem az álta­lánost. — Elvégezted? Akkor nem téged keresünk — mondta Parmak cinkosi hangsúllyal. Majd a tanítónőhöz fordult: — Kíséreljük' meg a mási­kat. — így vagy húsz Hristot kerestek fel, de írástudatlan nem akadt közöttük. A tanítónő kimerütlen igyekezett haza, az iskola előtt ér­deklődött a nyugdíjas tanítónál. — Nem találtad? Hiszen csak egy Taralez­kov család van a faluban! — Az az elvtárs kalauzolt — mutatott a ta­nítónő a kocsma előtt álló Parmakra. — Ren- geieg Hrtstóhoz vitt el, de mindegyik írástudó volt. — Ez? Hiszen ép 5 az egyetlen írástudat­lan. Nincs is más Taralezkov az egész faluban. Most azután nem volt menekvés. Par- mák engedni kényszerült és kezdetét vette a tanítás. A tanítvány süketnek tetette magát, aztán rövidlátónak, de semmi sem segí­tett. A tanító kitartó volt és végtelenül türel­mes. Parmak tehát új módszerhez folyamodott. — Ez egy „i" betű. így írják. Most írd le magad! — mondta a tanítónő. Parmak leírta. — Most olvasd el. — Áááááaa ... — ásított Parmak. — Nem „á", hanem „i". — Hát akkor legyein „1". A tanítás lassan idegkérdéssé vált, ki bírja tovább? Végül a tanítónő felkereste Parmak felesé­gét. Sokáig időzött a lakásban és amikor távo­zott, alig láthatóan mosolygott. Estére Parmak is hazatért a munkából. Le­he ve redett, cigarettára gyújtott és így szólt: — Hozd asszony a lapokat és olvassál! — Olvass magad! — felelte az asszony anél­kül, hogy felnézett volna munkájából. — Jól tudod, hogy nem bírok — felelte Hristo felkönyökölve. — Ha nem tudsz, akkor tanulj meg és ne űzzél játékot más türelmével. — Már te is felcsapsz népnevelőnek? — bő­szült fel Parmak, miközben fiacskájához for­dult: —- Vancso, hozzál dohányt a boltból! — Nem hozok. Megelégeltem, hogy a bolt­ban „kis Parmak"-nak nevezzenek. Márpedig engem Ivan Taralezkovnak hívnak, én nem hü­velykujjammal jegyzem írásaimat és nem aka­rom, hogy így szólítsanak ... — Ki tanított, hogy apáddal így beszélj!? — Ezzel Parmak kislányához fordult: — így hát csak te maradsz meg nekem, bátyád a tábor­ban ... '— Analfabétákkal nem tárgyalok! — mond­ta a kislány a délelőtt nagynehezen betanult mondatot. Parmak dühösen elhajította cigarettáját és rálépett. Elhagyta a szobát. Néhány nap múlva a postás üdvözölte: — Levelet hoztam a feleségednek! — Feleségemnek? — csodálkozott Parmak, «— ugyan kitől? — Csak Péter fiadtól lehet. — Pétertől? De hisz az mindig nekem ír. Mutasd! A postás átnyújtotta a borítékot, de Parmak legnagyobb igyekezettel is csupán egy árva „i" betűt tudott azon felismerni. — Olvasd — gúnyolódott a postás. — fiad még azt is ráírta, hogy „a címzett saját kezébe", teihá* semmiként sem adhatom neked a levelet. Parmak a házáig kísérte a postást. Ott fele­sége átvette a levelet és szó nélkül elolvasta. ' — Hadd halljam! — mondta Parmak a fe­leségének. — Tessék — nyújtotta át a levelet az asz- szony, — olvasd el magad, amúgy is hozzád in­tézték a levél egy részét. Zavartan nézett feleségére, aztán félrehívta fiát: — Olvasd csak fel fiacskám, majd kapsz pénzt mozira. Fia olvasni kezdett, Parmak figyelmesen hallgatta, az egyik részénél megragadta fia kar­ját: — Ezt... ezt a részt ismételd el még egy­szer. Fia a következőket olvasta: — Apámnak nem írok többé. Amúgy *s hasztalan. Csak nevetségessé tesz, mikor levelei­met szerteviszi a szomszédokhoz, hogy felolvas­sák. __ fT'égr! — kiálló»! Parmak. — Ebből elég ! — Megkereste sapkáját és ha­tározott léptekkel indult el az iskola felé,.«

Next

/
Thumbnails
Contents